Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
PHedöfi hatalmas lanűfeaj ^""Tianv sárkányba. tyint bűvös harsona, úgy hirdette viggá: Magyarországot is hely illeti a nap ott. Magyarország sérelmei, Magyarország envedései, Magyarország igazsága. És mi, a balsors pusztáinak tikkadt vándora, a szerencstenséges iszonyú terhével vállainkon, fölfigyelünk, mohón isszuk az angyali üdvözletet, mely megváltásunkat hirdeti bátran, ingadozás és habozás nélkül, és barcaink szerte a világon megszaporodnak és ellenségeink megrejtüek a longo állatára, melyek nemháborút szedetnek, hanem a béke nevében és érdekében ul i^azSf/a Kot követelik. Az európai nagy sal WálX*n mi csak szerény paraszt van 'Vni 'q R,\;ermere 1 •! • zel a paraszttal Bakkot adott n\itor királynak, Trianonnak s az összes nagy ^^ a tablan legesen es reszketve érzik, hogy náluknál nem kisebb jelentőségű tényezöV a .jatszmában a magyar paraszt. Ennek a tolfatűnő esztendőnek, mely Szilveszter éjjelén 0&s,arakozik a múlthoz, dicsőséges fényt ad rán n&Ve az angol lord alakja, az ő áldozatkészszet vnsette, aki bár a maga hazájában is előhelyezője a közéletnek, akinek szava c öt(í Jerent, akit magánélete is, kő: Mi tereplése is gondok sokaságával borit: (•• . ? igazi ember, amikor elmegy a megcsensebbé' es szenvedés^»! tetézett, az utsz-v' i fekvő e mber mellett, nem foWtatja j&bvt f - a m/§'a ut.iát, hanem lehajol'a tóenver«' . ;za\éval megenyhíti, hitével , A megsejti és fölemeli Mond**. ni. "f "»g f • ¥gL latlannak hUszi^u ma. \ és tobzoco világi an Nem -/ah.,d TM e neam, ha azt monatni , hogy v. . _íA[emi fedeleken valami a szen|karát -o f, ből ]\^al®abo1. gal«rj e nie^Vttó hí a . bo?6 mely :»ekunk „ .. . a f jovőbe, $ r®" menyre erővel-'' -k át az óeszteiífiőbe. nag^'obb le az uj ,a. jjagyai revisuos liga felszólítást adott tD . ^ nlí)28 január 1 -é minden ember mond.joi: magában rövid an -Iságot s kérje az ég áldását angol barátt k. Igen. Imáfikozzunk és készt!Ijünk. Mond ' mindenki, ha csak a Miatyánkot is isor .'Izt mondja: Jöjjön el a Te orszrígöd' és legi, ag a Te akaratod, akkor tekintsen az é- re gondoljon lord Rothermere-ra. ' 1 11 1 ••• * I Ml ir II • —I !•!••• PESTI HÍRLAP Oroszom? Oroszország ügyei napról-napra zavarosabbak, legalább is a nyugateurópai szemlélő előtt. Egyetlen dolog nyilvánvaló: az, hogy heves viszály tört ki magában az uralkodó párt-ban. Még Lenin halála után kezdődött, azóta pedig hovatovább elmélyült. De hogy mi ennek a belső zavargásnak mélyebben fekvő oka, 58 milyen mértékben érintheti az uralmon levő politikai rendszert, ez titok, legalább előttünk. Úgy látszik, hogy az orosz rejtély az idő előrehaladtával egyre érthetetlenebbé válik, pedig a világ szeretné meglelni a megoldás kulcsát. Nincs tehát semmiféle módszerünk arra nézve, hogy fogalmat alkossunk arról, mi megy végbe Oroszországban és pontosan meghatározzuk e titokzatos eseményeknek nagy vonalait, amelyek nekünk folyvást új fordulakkal szolgálnak? Hogy az eseményekbe belepillanthassunk, vissza kell térnünk az általános elvekre. Csak ezen a módon szerezhetünk tájékozódást olyankor, ha diszharmonikus téryek félrevezethetnek bennünket. Elégszer volt már alkalmam az utóbbi időben felhívni a gondolkodó emberek figyelmét a hatalomnak két főelemére, az erőre és a tekintélyre. Ez utóbbinakmegoszlása is döntő jelentőségű. Az erő azoknak az anyagi eszközöknek ,íéysége, amelyek révén az állam arra kéni az egyéneket, hogy neki engedelmeskedjer,ok'! Két fém Szimbolizálja ezt az erőt: az arany is a vas. Ellentéte ennek aekintély; ezt a presztizst foglalja magába, s abban nyilván azt, hogy az emberek elismerik az államnak,azt jogát, hogy nekik parantsoljon. Ez ismét' yibe és különböző elemekből evődik össze. A legfőbb J^p ycgsi a törvényes £'^"Birtoklása, más szóval haföxöxiid .jial, J iltalában „a legitimitás elvének'1 ne|ez nve'gVal^piely kormány akkor számit törvén lecei s akkor van joga neki parancsolta, ha ;.rössztimitás elve szerint kormányoz -igaz la.atisödés a monarchiában, választás a metnoa ma is kormányformánál, ez a kettő az, amit L-merfc°r lelkiismerete mint legitimitást el-i ebből a szempontból a mostani orosz Co vwrigti( by Pesti Hitp. I kormány helyzetétí (a kormányzat a melynek nincs me -'t rényes kétségbeviható jogcime, de a t ^ sems ismeri el, aniért erőszakkal unikc it". s tartja fenn m^át. Senki sem fog esőzni azért, hogy a csok kormányát százat keresztől ugy tentették, mint tövé k kormányt. A dinastikus erő 1917-ben i h nagy volt Oroszországban, hogy két, a , a forradalom elit még a szocialista vezetői sem tartottk lehetségesnek a debukását. A tényíj azonban megmuta,ogy ez az erő nem vot olyan nagy, mint önnek látszott. Csak hogy a kormányok íjátszatok, ha azok valóságnak tűnnek siágszámba mennek. Az 1917-iki arnyozó gyűlés, ha azt erőszakkal fel nem sztják, törvényes jogcímen kormányozt volna és elismerte volna a nyugati világ azért, mert az általános választój vzte ki a népakaratot Lehetetlenség föltételei, hogy a legitimitás ilyen elvének az orosz tönegek szemében ugyanaz volna éke és a jelentősége, mint azokban az ot 1, ahol a képviseleti kormányforma a múltra tekinthet viszsza, mint Francatoi. .an és Angolországban. Viszont azonban azt is elképzelhetjük, hogy ha az alkotmányozó gyűlés életben marad, legitimitását és következőleg azt a jogát hogy parancsoljon, és oly egyetemesen elismerik, hogy alkothatott és cselekedhetett volna ugyanúgy, mint a többi a nyugateurópai típus szerinti demokratikus kormány. A proletariátus diktatúrája, melynek nevében a szovjetek kormányoznak, teljesen a dolog, amelynek nincs sem szilárdan megalapozni. J-nM]--,;, .. ry történelmi tapasztalati de az emberek U»-n«rrvébb részének helyesliésével sem találkozik. Az egész egy német irt , nak felületes és :«'. .is elgondinás' melv 48-iki forradalmat lőkészitő izgi szférában szietett meg. Minthogmeg'itették a/ elm^i n, ahol tüfv ven esztet'dőn keresztül szunnyí mázták a jári birodalomban m amellett homályos és zirzav nyert volna eli ::ierést, mint 8 törvényes jogcime, olyan ember uini».«. akik még beszélni sem Imllattak róla? nok Irta: Ougliel m « "ét, ha tudta, hogy sirjon, vagy félre akarta vezetni. Keatán megszólalt: r. s a dolgot Hétfalussyval, 4yti : - : y ,-za. I ' • dolataiba merült. Előtrült magában mindazt, ami r*k ilötte, külön átg mdolta az . , a az okokat, hidegen mérletp i mindent összevetett, elhalmoz i H. dolgoknak és próbát tesz. ta az egész minisztériumot. .,it • "Osztályban, sorra járta, a se-SicT»ingyrt vett minden isr i i 'ott mindenkit, akit eddig,sz, 1 ev( rten és megzavar^ljfflfj.. sa Napnál világosabb^"egy az ilaroenegmagyarázba tation módon •!, A légtérbe" ijedten és -'.••u; • -a mégis u^'tünt fel, mintha lyt űztek, ^'"M^ffle. WMfi m állapokkor.rádöbbent, lO^-- t magét, előíb-ut^bb megza• t alatt átkinlódta a po.vlok belső t '• irtózatos küzdelem, amit folytat, csak az o 8]jpns^..ikodó a és elszánt védekezése a láthatatlan Egállen. Gondol' napon azután váratlan esemény történt, vette -itaiba, elmélyedve haladt az utcán és nem mer észre, hagy egy forgalmas sarokhoz ért. Épen akart álni, mikor valakibe beleütközött a jó Ejnyi. Jobban is vigyázhatval hallatszott méltatlankodó hang, mit A kegydmes ur felnézett. Egy tizennyolc év körruska lőtt előtte: — Bocsmatot kérek — hebege, a kalapját meg-JK'r A ".sleing lehajolt, hogy letörölje a cipőjét: • Merjen bocsánatot, ha nem máskor vigyáz-s zon így rkaposni az ember cipőjére. Feleme ,Csive, rántott egyet a vállán és elsietett. és iz megfordut és felment a hivataliba. Még . aki nem volt ott Kilenc órakor megjelent a titkár. — Kegyelme Uram — szólt — A Gábris Ferenc nyugdija körül zsárok varunk. A legjobb akarattal sveteljük az iigyet, nem tudom, hogy tehetünk-e valamit az özvegy 3 az árva érdekében. Az árva egyébként két hónap óta felár és mindenáron veled szeretne beszéli, kegyelmes uram. A kegyelmes ur ^gondolkozott. — Engedd be, ha'l egközelebb feljön. * /alan különös miket érzett a szive táján, -'tím tudta pontosan meghatározni, hogy mi az, de valahogy az volt az érzése, hogy egy nagy jóság forrása buzog benne. ' :1 jelentette a titkár, hogy Gábris árvája var. — Bocsásd be - szólt a kegyelmes ur. A titkár kiment. Pár pillanat mulva kopogás Hallatszott az ajtón./ A — Szabad! ; A kegyeli.ns uijr az asztala fölé hajolva, irt. ott 11 fSl' de Tette» ho«,' valaki az asztala — Tessék! — szólt gépiesen. Nem kapott ítéletet. i'emózett alatt hirul a szeinének. A Mggeli kis fruska állait lőtte. Felnik". — A Gábris ügyében? — kérdezte. A leány reszketett, mint a nyárfalevél. A kegyelmes ur odalépett hozzá: — Na, mi az? Miért nem beszél? A leány megdermedve állott és nem tudott szól A kegyeim, s inan a melegség csordult el. — De hát mitő fél? Miért van annyira mi ijedve? - mosolygott. - Hiszen nem történt som tn belátom, hogy a pipának van igaza. Elvérve embernek az utcán vigyáznia kell. Nem hághet fel a másiknak a lábára A leány sirva fakadt: — Ide készültem. A kegyelmes úrhoz. Ezért vtam olyan goromba. Bocs isson meg, nem tehet róla ... — zokogott. A kegyelmes úr megsimogatta a feét: — Nem tesz se!Timit. Tudom, hogy miért ie legyen nyugodt, az üryet kedvezően itézzük el. A leány, mielőtt megakadályozhatta volna, hajolt és megcsókolta a kezét — Na, de fiam! - tiltakozott a kegyelmes ur A leány felnézett, gyönyörű, hamvas arca mi már ragyogott és a két szme ugy kacagott, mint égbolt. Mosolygott, a kegyelmes ix tekintetét kere, s amikor a szemükre álkozott, elnevette magát. Ma hirtelen megfordv ! -futott a szobából. A kegyelmes ui. iimot nent, kinyitotta kinézett az utcára. — Milyen csodálatos sz , az idő - suttogta. Fogta i. kalapját és ott fagta a szobát. A folyón Hétfalussyval találfy.ott. M vidáman köszönte. Mikor leért a kapuhoz, a jorás előtt megállott: — Na, mi az, Dvrcsi ?' — kérdezte. — Semmi, kegyelmes iram —mosolygott portás. v Kilépett a J teára . A rolán gyerekek j^szot:« a^ á?ék ,rodit- hófehér hirányfehők vitorláztak. — Május van.. - rebegte magába n a helyi meser. — Különös,ory «driig még soha nem vitem észre. Megind It és M-.hen a pilanatban érezte, ha két karja már lelt is magához . ' lágot és az : ac.w/ 1 a sínére . . . i issal száz 1121 flittP' ps «V - 9»iW›s ét. felforgatta az egéminiszt ‚"•' JWÍL'K tegve ejtették ki még a nei." ek'ilt' k le. Mindezt azonban ő egé-tí^-V- volt győződve, hogy a -(! lantasai gúnyolják és titok• ev ne* aita, ; • egész megfeszítésével "Sok magában és « -»kész világ f;'. zaklatott s^ft másikv«: B iege•» mo• ^ ier vm: tÜZ* v »es bálv'xtyról . ^