Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

PHedöfi hatalmas lanűfeaj ^""Tia­nv sárkányba. tyint bűvös harsona, úgy hirdette vi­ggá: Magyarországot is hely illeti a nap ott. Magyarország sérelmei, Magyarország envedései, Magyarország igazsága. És mi, a balsors pusztáinak tikkadt vándora, a szeren­cs­­te­nséges iszonyú terhével vállainkon, föl­figyelünk, mohón isszuk az angyali üdvözletet, mely megváltásunkat hirdeti bátran, ingado­zás és habozás nélkül, és barc­aink szerte a világon megszaporodnak és ellenségeink meg­rej­tüek a lo­ngo állatára, melyek nem­­háborút sz­edetnek, hanem a béke nevében és érdekében ul i^azSf/a Kot követelik. Az európai nagy sal WálX*n mi csak szerény paraszt va­n 'Vni 'q R,­\;ermere 1 •! • zel a paraszttal Bakkot adott n\itor királynak, Trianonnak s az összes nagy ^^ a tablan legesen es reszketve érzik, hogy náluknál nem kisebb je­lentőségű tényezöV a .jatszmában a magyar paraszt. Ennek a tolfatűnő esztendőnek, mely Szilveszter éjjelén 0&s,arakozik a múlthoz, di­csőséges fényt ad rán­ n&Ve az angol lord alakja, az ő áldozatkészszet vnsette, aki bár a maga hazájában is előh­e­lyezője a köz­életnek, akinek szava c öt(í Jerent, akit magánélete is, kő: Mi tereplése is gon­dok sokaságával borit: (•• . ? igazi ember, ami­kor elmegy a megcsen­sebbé' es szenve­dés^»! tetézett, az utsz-v' i fekvő e mber mel­lett, nem foW­tatja j&bvt f - a m/§'a ut.iát, ha­nem lehajol'a tóenver«' . ;za\éval megeny­híti, hitével , A megsejti és fölemeli Mond**. ni. "f "»g f • ¥gL latlannak hUszi^u ma. \ és tobzoc­o világi an Nem -/ah.,d TM e neam, ha azt monatni , hogy v. . _íA[emi fedele­ken valami a szen|karát -o f, ből ]\^al®abo1. gal«rj e nie^Vttó hí a . bo?6 mely :»e­kunk „ .. . a f jovőbe, $ r®" menyre erővel-'' -k át az óeszteiífiőbe. nag^'obb le az uj ,a. jjagyai revisuos liga felszólítást adott tD . ^ nlí)28 január 1 -é minden ember mond­.joi: m­­agában rövid an -Iságot s kérje az ég áldását angol barátt k­­. Igen. Imáfikozzunk és készt!Ijünk. Mond ' mindenki, ha csak a Miatyánkot is is­or .'Izt mon­dja: Jöjjön el a Te orszrígöd' és legi, ag a Te akaratod, ak­kor tekintsen az é- re gondoljon lord Rother­mere-ra. ' 1 11 1 ••• * I Ml ir II • —I !•!••• PESTI HÍRLAP Oroszom? Oroszország ügyei napról-napra zavaro­sabbak, legalább is a nyugateurópai szemlélő előtt. Egyetlen dolog nyilvánvaló: az, hogy he­ves viszály tört ki magában az uralkodó párt-ban. Még Lenin halála után kezdődött, azóta pedig hovatovább elmélyült. De hogy mi en­nek a belső zavargásnak mélyebben fekvő oka, 58 milyen mértékben érintheti az uralmon levő politikai rendszert, ez titok, legalább előttünk. Úgy látszik, hogy az orosz rejtély az idő elő­re­haladtával egyre érthetetlenebbé válik, pe­dig a világ szeretné meglelni a megoldás kulc­sát. Nincs tehát semmiféle módszerünk arra nézve, hogy fogalmat alkossunk arról, mi m­egy végbe Oroszországban és pontosan meg­határozzuk e titokzatos eseményeknek nagy vonalait, amelyek nekünk folyvást új fordula­­­kkal szolgálnak? Hogy az eseményekbe be­lepillanthassunk, vissza kell térnünk az álta­lános elvekre. Csak ezen a módon szerezhetünk tájékozódást olyankor, ha diszharmonikus té­ryek félrevezethetnek bennünket. Elégszer volt már alkalmam az utóbbi idő­ben felhívni a gondolkodó emberek figyelmét a hatalomnak két főelemére, az erőre és a te­kintélyre. Ez utóbbinak­­megoszlása is döntő jelentőségű. Az erő azoknak az anyagi eszkö­zökn­ek ,­­í­é­­­y­sége, amelyek révén az állam arra kén­­­i az egyéneket, hogy neki en­gedelmeskedjer,ok'! Két fém Szimbolizálja ezt az erőt: az arany is a vas. Ellentéte ennek a­ekintély; ezt a pr­esztizst foglalja magába, s abban nyilván azt, hogy az emberek elismerik az államnak,azt jogát, hogy nekik paran­tsoljon. Ez ismét' yibe és különböző elemekből evődik össze. A legfőbb J^p ycgsi a törvényes £'^"Birtoklása, más szóval haföxöxiid .jial, J iltalában „a legitimitás elvének'1 ne|ez nve'gVal^piely kormány akkor számit törvé­n lecei s akkor van joga neki parancsolta, ha ;.rössztimitás elve szerint kormányoz -ig­­az la.atisödés a monarchiában, választás a metno­a ma­ is kormányformánál, ez a kettő az, amit L-merfc°r lelkiismerete mint legitimitást el-i ebből a szempontból a mostani orosz Co vwrigti( by Pesti Hi­tp. I kormány helyzeté­tí (a kormányzat a melynek nincs me -'t r­­ény­es kétségbeviha­tó jogcime, de a t ^ sems ismeri el, aniért erőszakkal unikc it".­­ s tartja fenn m^át. Senki sem fog eső­z­ni azért, hogy a cs­ok kormányát százat k­eresztől ugy te­n­tették, mint tö­vé k k­ormányt. A dinasti­kus erő 1917-ben i h nagy volt Oroszo­r­szágban, hogy két, a , a forradalom elit még a szocialista vezetői sem tartottk lehetségesnek a de­bukását. A tényíj azonban megmuta,­ogy ez az erő nem vot olyan nagy, mint önnek látszott. Csak hogy a kormányok íjátszatok, ha azok va­lóságnak tűnnek si­­­ágszámba mennek. Az 1917-iki a­rnyozó gyű­lés, ha azt erőszakkal fel nem sztják, tör­vényes jog­címen kormányozt­­ volna és elismerte volna a nyugat­­i­­ világ azért, mert az általános választój v­­zte ki a népakaratot Lehetetlenség föltétele­i, hogy a legitimitás ilyen elvének az orosz tö­­­negek szemében ugyanaz voln­a éke és a jelentősége, mint azokban az ot 1, ahol a képviseleti kormányforma a múltra tekinthet visz­sza, mint Francatoi. .­­­an és Angolország­ban. Viszont azon­ban azt is elképzelhetjük, hogy ha az alkotmányozó gyű­lés életben ma­rad, legitimitását és következőleg azt a jogát hogy parancsoljon, és oly egyetemesen el­is­merik, hogy alkothatott és cselekedhetett vol­na ugyanúgy, mint a többi a nyugateurópai tí­pus szerinti demokratikus kormány. A proletariátus diktatúrája, melynek ne­vében a szovjetek kormányoznak, teljesen a dolog, amelynek nincs sem szilárdan megala­pozni. J-nM]--,;, .. ry történelmi tapasztalati de az emberek U»-n«rrvébb részének helyesli­é­sével sem találkozi­k. Az egész egy német irt , nak felületes és :«'. .is elgondinás' melv 48-iki forradalmat lőkészitő izgi szférában szi­­etett meg. Minthog­meg'itették a/ elm^i n, ahol tüfv ven esztet'dőn ke­resztül szunnyí mázták a jári birodalomban m amellett homályos és zi­rzav nyert volna eli ::ierést, mint 8 törvényes jogcime, olyan ember uini».«. akik még beszélni sem Imllattak róla? nok Irta: Ougliel m « "ét, ha tu­dta, hogy sirjon, vagy­­ félre akarta vezetni. Ke­atán megszólalt: r. s a dolgot Hétfalussyval, 4yti : - : y ,-za. I ' • dolataiba merült. Előtrül­t magában mindazt, ami r*k ilötte, külön átg mdolta az . , a az okokat, hidegen mérle­tp i mindent összevetett, elha­lmoz i H. dolgoknak és próbát tesz. ta az egész minisztériumot. .,it • "­Osztályban, sorra járta, a se-S­icT»ingyrt vett minden isr i i 'ott mindenkit, akit eddig,sz, 1 ev( rten és m­egzavar^ljfflfj.. sa Napnál világosabb^"egy az ilaroen­­­egmagya­rázb­a tation módon •!, A légtérbe" ijedten és -'.••u; • -a mégis u^'tünt fel, mintha­­ lyt űztek, ^'"M^ffle. WMfi m állapokkor.rádöbbent, lO^-- t magét, előíb-ut^bb megza­• t alatt átkinlódta a po.vlok belső t '• irtózatos küzdelem, amit folytat, csak az o 8]jpns^..ikodó a és elszánt védekezése a láthatatlan Egállen. Gondol' napon azután váratlan esemény történt, vette -itaiba, elmélyedve haladt az utcán és nem mer észre, hagy egy forgalmas sarokhoz ért. Épen akart álni, mikor valakibe beleütközött a j­ó Ejnyi. Jobban is vigyázhatval hallatszott méltatlankodó hang, mit A kegydmes ur felnézett. Egy tizennyolc év kö­rruska­­ lőtt előtte: — Bocsmatot kérek — hebeg­e, a kalapját meg-JK'r A ".sleing lehajolt, hogy letörölje a cipőjét: • M­­e­rjen bocsánatot, ha nem máskor vigyáz-s zon­ így rkaposni az ember cipőjére. Feleme ,Csive, rántott egyet a vállán és elsietett. és iz megfordu­t és felment a hiva­taliba. Még . aki nem volt ott Kilenc órakor megje­lent a titkár. — Kegyelme Uram — szólt — A Gábris Ferenc nyugdija körül zs­­árok varunk. A legjobb akarattal sveteljük az iigyet,­­ nem tudom, hogy tehetünk-e valamit az özvegy 3 az árva érdekében. Az árva egyébként két hónap óta felár és mindenáron veled szeretne beszéli, kegyelmes uram. A kegyelmes ur ^gondolkozott. — Engedd be, ha'l egközelebb feljön. * /alan különös miket érzett a szive táján, -'tím tudta pontosan meghatározni, hogy mi az, de valahogy az volt az érzése, hogy egy nagy jóság for­rása buzog benne. ' :1 jelentette a titkár, hogy Gábris árvája­­ var. — Bocsásd be - szólt a kegyelmes ur. A titkár kiment. Pár pillanat m­ulva kopogás Hallatszott az ajtón.­/ A — Szabad! ; A kegyeli­.ns uijr az asztala fölé hajolva, irt. ott 11 fSl' de Tette» ho«,' valaki az asztala — Tessék! — szólt gépiesen. Nem kapott ítéletet. i'emózett alatt hirul a szeinének. A Mg­geli kis fruska állait lőtte. Felnik". — A Gábris ügyében? — kérdezte. A leány reszketett, mint a nyárfalevél. A kegyelmes ur odalépett hozzá: — Na, mi az? Miért nem beszél? A leány megdermedve állott és nem tudott szól A kegyeim, s in­an a melegség csordult el. — De hát mitő fél? Miért van annyira mi ijedve? - mosolygot­t. - Hiszen nem történt som­ tn belátom, hogy a p­ipának van igaza. Elvérve embernek az utcán vigyáznia kell. Nem hághet fel a másiknak a lábára A leány sirva fakadt: — Ide készültem. A kegyelmes úrhoz. Ezért v­tam olyan goromba. Boc­s isson meg, nem tehet róla ... — zokogott. A kegyelmes úr megsimogatta a feét: — Nem tesz se!Timit. Tudom, hogy miért ie legyen nyugodt, az ür­yet kedvezően i­tézzük el. A leány, mielőtt megakadályozhatta volna, hajolt és megcsókolta a kezét — Na, de fiam! - tiltakozott a kegyelmes ur A leán­y felnézet­t, gyönyörű, hamvas arca mi már ragyogott és a két sz­me ugy kacagott, mint égbolt. Mosolygott, a kegyelmes ix tekintetét kere, s amikor a szemük­re álkozott, elneve­tte magát. Ma hirtelen megfordv ! -futott a szobából. A kegyelmes ui. iimot nent, kinyitotta kinézett az utcára. — Milyen csodálatos s­z , az idő - suttogta. Fogta i. kalapját és ott fag­ta a szobát. A foly­­ón Hétfalussyval talá­lfy.ott. M vidáman köszönte. Mikor leért a kapuho­z, a j­or­ás előtt megállott:­­ — Na, mi az, Dv­­rcsi ?' — kérdezte. — Semmi, kegyelmes iram —mosolygott portás. v Kilépett a J teára . A rolán gyerekek j^szot:« a^ á?ék­ ,r­odit- hófehér hirányfe­hők vitorláztak. — Május van.. - rebegte magába n a helyi mes­er. — Különös,­­ory «driig még soha nem vi­tem észre.­­ Megind It és M-.hen a pilanatban érezte, h­­a két karja már lelt is magához . ' lágot és az : ac.w/ 1 a sínére . . . i issal száz 1121 flittP' ps «V - 9»iW›s ét. felforgatta az egéminisz­t ‚"•' JWÍL'K tegve ejtették ki még a ne­i." ek'ilt' k le. Mindezt azonban ő egé-tí^-V- volt győződve, hogy a -(! lantasai gúnyolják és titok­• ev ne* aita, ; • egész megfeszítésével "Sok­ magában és « -»k­ész világ f;'. zaklatott­­ s^ft másikv«: B ieg­e•» mo­• ^ ier vm: tÜZ* v »es bálv'xtyról . ^

Next