Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
198. január 1., vasárnap. PESTI HIRLAP A szovjetek kormánya tehát semmiféle egyetemesen elismert hívre nem támaszkodtatik, ez feljebb "sau az erőszakra. Ez pedig feljogsit bennünket arra, hogy gyengének és belső"fő hiján levőnek tekintsük s következőleg eből a gyengeségből magyarázzuk az egy hullámzó belső válságokat is. A XIX. százd egész történelme azt mutatja, hogy a mi ívitizációnkban csak ott van politikai állanóság, ahol azokat az elveket, amelyeken az Ham nyugszik, elismeri és helyesli a nagy terstség. Mi az oka például annak, hogy Franciországban 1789-től 1870-ig annyit változott a tromlányforma? Egyszerűen az, hogy a nő nem értett egyet abban a tekintélyi elvtel, amelyen az állam nyugodott. A régi elvek már nem éltek többé, az ujak pedig nem voltak elég erősek arra, hogy mindenki helyesléét megnyerjék. Úgy látszik, hogy ennek a nagy történelmi tapasztalatnak ma egyetemes ,értéke van és ez jegosít fel bennünket arra a feltevésre, hogy Sztálin küzdelme az ellenzék ellen azon a tényen alapszik, hogy a kormányforma törvényességét kétségbevonják. Az olyan kormányzat, melynek nincs törvényes jogalapja, csak erőszakkal tartható fenn. Fegyverre és pénzre minden kormánynak szüksége van. Az olyannak pedig, amelynek parancsolási jogát nem ismerik el általában, sokkal nagyobb szüksége van, mint a többieknek. Ez a magyarázata annak is, hogy a forradalmak a leggyakrabban vagyonelkobzásokkal végződnek, még akkor is, ha az a programjukban nincs benn. Igen, mert pénzre van szükségük, mert a pénz az egyetlen eszköz arra, hogy katonákat fogadjanak és szaporítsák barátaikat. A forradalmakból kibontakozó kormányokra nézve a nehézségek akkor kezdődnek, amikor a pénz fogytán van. Vajjon a moszkvai kormány elért-e már ehhez a pillanathoz? Azt mondhatnánk, hogy elért. Azért kérnek olyan sürgősen külföldi kölcsönöket, mert a forradalom kezdetén konfiskált javakat már nagyrészt fölemésztették, mert ezek a javak arra szolgáltak, hogy a hatalmon tartsák magukat egész mostanig. Egy régi törvényes kormányzat, amelynek jogcímét senki kétségbe nem vonja, sokáig fenn tudja magát tartani kényszerárfolyamú papírjegyekkel. Forradalmi kormánynak azonban, melyet csak egy kisebbség ismer el, amely erőszakkal nehezül rá másokra, szüksége van sok jó pénzre, nagymennyiségű aranyra és ezüstre. Ha a moszkvai kormány arra kényszerül, hogy újból megtöltse kincstárát kölcsönökkel, amelyeket nem talál meg, a közeljövőben óriási nehézségekre fog bukkanni. Azok a belső zavarok, amelyekben ma Oroszország vonaglik, kétségkívül ezekre a nehézségekre vezethetők vissza. Két okuk van tehát: a pénzügyi zavar és az új kormány kétségbevont törvényessége. Miféle következtetést vonhatunk tehát ebből az analízisből a rendszernek szilárdságára és tartósságára nézve"? Elhamarkodottság volna azt állítani, hogy a kommunista rendszer napjai meg vannak számlálva. Egy törvényes jogcímet nélkülöző és pénztelen kormányzat sokáig fennállhat, ha nem találkozik útjában olyan erővel, amely felforgathatja. Ha ezeknek a belső harcoknak az az oka, amit itten kifejtettünk, és ellenkezőleg azt mondhatjuk, hogy sokáig fognak tartani, annak ellenére, hogy időről-időre nagy erővel törnek ki, ami természetesen gyöngíti Oroszország külső tevékenységét. Azoknak, kik kételkednek a kommunista hatalom növekedésében, igazuk van, viszont azok, akik remélik, keserű csalódásra lehetnek elkészülve. Mert Európa ma nem olyan helyzetben van, mint a francia forradalom kitörése idején. Ma Európa túlságosan föl van fegyverkezve, amellett túlgazdag, konszolidált és egy forradalmi kormány, amelynek nincs pénze, s amelyet a belső harcok emésztenek, ma nem kényszerítheti rá az erejét, mint azt Franciaország tette a XVIII. század legvégén. Kossuth Lajost megkérdezték, igaz-e, hogy már a márciusi napok előtt összeköttetésben állott a később oly nagy hirhedtségre jutott Bach Sándorral? A nagy száműzött 1890 február 16-iki levelében ezt válaszolta: Ton Bachhal sem a márciusi napok előtt Bécsben (ahol évek alatt nem is voltam), vagy másutt akárhol, sem a márciusi napok után soha sem érintkeztem. Előbb még csak azt sem tudtam, hogy létezik, hanem a márciusi napok alatt, t. i. akkor, midőn mi, Magyar Argonauták Bécsben jártunk s engem,a jó bécsiek oly bámulatos lelkesedéssel fogadtak, igenis érintkeztem, mert amint a fogadóba vergődtem, Bach volt az első ember, aki hozzám jött és nekem magát mint forradalmi vezért bemutatta. Ez igaz, de csakis így és ennyi igaz. Nemcsak Bécsben nem, de Magyarországon sem akartam én forradalmat csinálni. Au contraire. A párizsi események hatása alatt kigyuladt forradalomban az én részem annyi volt, hogy egy valaki a pozsonyi országgyűlésen tartott ismeretes beszédem német fordításának egyik bécsi piacon felolvasásával tüzelte fel a bécsi népet. Nem conspirált ott senki. Az a forradalom nem csináltatott, hanem csinálódott." Kossuthnak teljesen igaza volt abban, hogy a mi forradalmunk csinálódott — de a többinél sem volt máskép: sem az angoloknál, mely a király lefejezésével érte tetőpontját, sem a nagy franciánál, melyet Napóleon fejezett be, sem a februáriusi forradalomnál, mely egész Európát, hazánkkal együtt, felforgatta. Akik megkezdték, mindig törvényes alapból indultak ki és az események vitték tovább a nagy embereket is, Cromwellt, Mirabeaut csak úgy, mint Kossuthot. Még az amerikai nagy szabadságharcban sem volt máskép: Washington is volt olyan lejális alattvalója királyának, mint akármely jó magyar földesúr. Ennek a nagy mozgalomnak, melynek csak egyik, de legfényesebb része a magyar szabadságharc, voltak általános és voltak helyi okai. A bécsi kongresszus és az uralkodóknak 1815-ben megkötött szent szövetsége nagyjában biztosította az államok területi épségét és a belső rendet. De a nagy forradalom eszméi a hivatalos hamu alatt is égtek: annak elfojtása mindenütt, még Oroszországban is, elég munkát adott a kormányoknak, kellett is minduntalan oltani: Itáliában, Spanyolországban, Lengyelországban. A harc az abszolutizmus és a bürokrácia ellen folyt. A hosszú békében megerősödött, megtollasodott polgárság kezdett hatalmának tudatára ébredni: szabadabb mozgást, a közügyekben, melyeket az arisztokrácia magának lefoglalt, részvételt követelt. A mindinkább terjedő gépipar munkás zászlóaljakat teremtett, melyek mindenhol készek voltak a küzdelemre — kevés volt a veszteni valójuk. A szabadság mellett a nemzetiség volt a vezető eszme. Olaszország szét volt darabolva; a német egységet csak árnyéka, a Szövetségtanács képviselte. Magyarország, bár 1825 óta gyönyörűen fejlődött, mégsem élvezte a neki törvényesen biztosított függetlenséget. Mióta, 1846-ban, IX. Pius pápa kibontotta az olasz egység zászlaját, nem szűnt meg a nyílt hadi kiáltás, még kevésbbé a földalatti dübörgés. A francia februáriusi forradalom aztán eggyé öntötte az összes, addig külön működő erőket, újabb, jobb világot akart teremteni az elnyomás és a korrupció helyébe. Ezek az általános okok. Részletezésbe nem megyünk: olvasóink bizonyára tudnak minderről. De a kutatás mindig új anyagot, vele új szempontokat is vet a felszínre. A müncheni titkos levéltárban nagy és becses adatokat találtam; hazánk történetét szolgálót is. Azért helyeztem nagy súlyt épen e gyűjtemény kiaknázására, mert hiszen akkor Bajorország állott minden tekintetben legközelebb Ausztriához. Bajor volt, I. Ferenc özvegye, Karolina Auguszta, koronás magyar királyné, bajor Zsófia főhercegasszony, Ferenc József anyja. A családi politika nagyon belejátszott az általánosba. Ott kezdjük, mikor a bécsi bajor követ, gróf Luxburg, először kezd foglalkozni magyar ügyekkel. Értesítéseit lehető pontosan közöljük. A hivatalos levelezésen kívül, melyet hol francia, hol német nyelven vezet, összegyűjt minden mást is: plakátokat, újságcik*--'--1 -n- '"›‹yek p~ ' kelhetik. „A pozsonyi országgyűlés folytatja néha nagyon viharos ülésszakát. Sokat beszélnek, sokat izgatnak ott, de nagy eredmények és nevezetes változások nélkül, akár a törvényhozásban, akár a közigazgatásban, (február 15-iki jelentés). Majd folytatja: „Eddig nem tehettem tiszteletemet István főhercegnél, Magyarország nádoránál. Mióta ide érkeztem (előbb Párizsban volt követ), csaknem mindig távol volt, hol Csehországban, hol Magyarországban és csak rövid ideig tartózkodott a fővárosban. Mivel valószínűleg megjelenik holnapután, az udvar nagybálján, melyre a diplomáciai testületet is meghívták, kötelességemnek tartottam megtenni a lépéseket, hogy engem fogadjon, mihelyt Bécsbe jő. Tegnapelőtt kegyes volt fogadni, még pedig a birodalmi kancelláriában, hol egy kis szállása van. Jó modora egészen elbűvölt. A jelen ügyekről beszélt nagyon nyíltan, eszesen. A császár és minden főherceg igen jólelkű; szivük helyén van és nagyon tanultak. Mindegyiknek van szakismerete valamely tudományban. János főherceg igen sokoldalú. Egyike ő a legkiválóbb fejedelmeknek e földön. (Nem telt belé félesztendő és — mint látni fogjuk — szegény követnek ugyancsak megváltozott véleménye mindkét főherceg felől.) „A farsang tetőpontját érte. Mindeddig nem vehette ki belőle részét az udvar. A császár neje és Zsófia főhercegné, mivel betegesek. Az udvari gyász miatt az udvar nem adott bált. Metternich hercegnél igen fényes bálokat látogattam, melyeket Ferenc Károly főherceg fia (Ferenc József) is szívesen látogat. Lichtenstein és Schwarzenberg herceg ott nagyon kitünteti magát. Ez a monarchia két leggazdagabb családja. Hozzájuk tartozik Esterházy herceg is, de az visszavonultabban él." Az udvari gyász császárnénak, a nagy Napóleon nejének, Mária Lujza pármai hercegnőnek szólott, ki morganatikus házasságban Neiperg grófhoz ment férjhez és kinek fia, mint Montenuovo herceg, hercegi rangot nyert. A császárné tetemének Bécsbe szállitásával gróf Bombellel volt megbízva, kinek betegeskedése miatt heteken át késett a gyász szertartása. Február 29-én érkezik híre Bécsbe a párizsi forradalomnak, Lajos Fülöp király bukásának. Az állampapírok árfolyama a bécsi tőzsdén, erősen hanyatló. Az ötszázalékos ezüstkötvények 92-re szállottak alá. Két hete még 103-an álltak. Ebből következett a pánik és Kossuth korszakalkotó felszólalása a felelős kormány felállítása és az örökös tartományoknak alkotmányossá tétele ügyében. „Metternich herceg nem tart attól, hogy a franciák megszegik a békét. Az új kormánynak először is a belső rend helyreállításával és a pénzügyek jobb karba hozásával kell törődnie. Boldog vagyok, hogy már nem lakom abban a zajos, egyre változó, szeszélyes Párizsban. Mindennap hálát adok Felségednek, hogy olyan országba helyezett, hol mindent törvényesen végeznek. — Könyörgöm Felségednek, adjon szabatos utasítást, mily hangon tárgyaljak Metternich herceggel. Remélem kegyes, lesz felhatalmazni annak kijelentésére a bécsi kabinet előtt, hogy Felséged megmarad abban is hazafias eltökéltségben, hogy együtt működik Ausztriával és Poroszországgal, hogy idejében szembe szállhassanak a Franciaországban hársó fergeteggel és megtárgyalják az ész követelte szabályokat, hogy megvédjék a nagy névre 'laza függetlenségét és épségét az uj francia fr'karak minden közvetlen, vagy közvető' támadása ellen." ' , , Boldogsága nem soká tart -Az, események rohamosan haladnak. Mindenki bonyodalmakat, új rendzavarásokat .— Most szükségesebb, mint valaha, megállapítna azokat az eszközöket, melyekkel egyetértő, meg lehetne állítani a roppant radikális és flnokrata forradalom vészes befolyását, mely a Szajna partjától kiindulva, el akarja bobítatni egész Németországot" (márc. 9.) Már öt no, mulva: „Egészen benne vagyunk a forradalomén. Sokkal gyorsabban jött és sokkal súlyosabb módon, mint ahogyan bárki is elképzelheti volna. Először a diákok állottak a mozgalom élére. A tegnapi nap folyamán és a következő éjjel már egész Bécs benn volt a forgatagban. A polgárság, a nép, az egész csőcselék, főkép az utcai gyerekek elkezdték izgatni és támadni a katonaságot, melynek Albrecht főherceg volt a parancsnoka. Erőszakhoz kellett nyúlni, puskához, szuronyhoz. Sok áldozat hullott el. A kiontott vér még jobban felbőszítette a népet. Lajos főherceg maga köré gyűjtötte a Burgban c. főminisztereket és a korona tanácsadóit EEEEara®®sEE®E0fflE®®®B®®a®®®ffi®®®®®®®®®®®EES®®®s®e 1848. A NÉPEK TAVASZA. Irja: Marczali Henrik. ^•^aEEEBaEfflaaEffiSfflffiSSSaESEBSBBEEEEESBEEBBEa®®®®!« ® röTi ISE Bt? g-7. E-"1 EEEEÉEEEEEEEEEÉÉEEEEEEEEEEEEEEEEEEBEEEEEESEEEBE Gyüjtsük a Kópés Pes \ 51 m SE®®®® 51EE®®® / B® ! Ji TgSj prasswre ISfflffiEB 8