Pesti Hírlap, 1928. március (50. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

i pénztárba. Mert megtakarítni valamit az embernek csak feleslegéből lehet. Feleslege pedig itt egyelőre csak az államnak van, azok áldozatkészségéből, akiknek nincsen feleslege egyáltalán. Sajnos, itt sok ember inkább önmagát érzi a mai viszonyok közt feleslegesnek. Innen a kivándorlás, az egyke és az öngyilkosságok ijesztő száma. De mégis vannak olyanok is, akiknek bőven van feleslegük. Ezekről szól nyilván Bud miniszter, mikor a luxustól óv bennünket, azt állítván, hogy a luxus rontja külkereskedelmi mérlegünket. Szerettem volna, ha ebben a miniszter úr disztingvál. Arról vámmal azt hiszem lehet tenni, hogy a luxuscikkeknek csak a minimuma jöhessen be a külföldről. Ellenben a luxus, amely itthoni gyártmányokkal kielégíthető, nem is oly luxus. A költekező emberek után sok szegény embernek akad keresete. Mert ne költsön az, akinek van miből. A mérges és beteges luxus az, amikor az gyakorolja, akinek nincsen hozzá pénze. Aki a szájától, a háztartásától, a gyermekeitől, az egészségétől vonja el vagy épen az uzsorástól veszi fel, amire hiúsága, léhasága ösztönzi és a modern limlom olcsósága és száz alkalom csábítja. De egészben a legmeddőbb dolog, ha egy miniszter takarékosságot prédikál és a luxust szidja. Neki óriási terület kínálkozik, ahol nem szidni kell a tékozlást és prédikálni a takarékosságot, hanem ahol fényesen, sikerrel és mindenek hasznára gyakorolni lehet ez erényt bőven. Nagy örömmel vettem, hogy Bud János pénzügyminiszter magát előterjesztésében optimistának vallotta, örök igazság marad az, hogy az optimizmus az éltető ereje minden emberi vállalatnak. Optimizmus annyit jelent, mint hinni a sikerben. A pesszimizmus annyi, mint kételkedni minden sikerben. Azt hiszem, mindenkinek van joga ahhoz (míg a család gyámság alá nem téteti), hogy pesszimizmusával tönkretegye vállalatát. De hogy a más vállalatát, vagy épen az ország dolgát tegye tönkre valaki tehetetlen vagy tétlen, vagy hitetlen pesszimizmusával: ez már becsület kérdése is. Egy budget tömkelegeiben ránk, laikusokra nézve nincsen Ariadné fonala. De hogy tudatlanságunkhoz még az is járuljon, Le, hogy pénzügyminiszterünk pesszimista legyen, I is kételkedjék vállalkozása sikerében: ez már fi A nagyon súlyos dolog volna. Mert nem bizonyos | •ugyan, hogy az optimista pénzügyminiszter jr; »minden álma teljesüljön és bízó lelkét semmi j| «valódás ne érje. A pesszimista pénzügymi-I. Riszter azonban az, aki se magában, se mun-P^^kájában, se sikerében nem hisz, és ha ígér valamit, tudja, hogy hazudik, ha kecsegtet, tudja, hogy bolonddá tesz bennünket és ha véletlenül valami jó történik, azon is inkább csodálkozik, nemhogy örülne neki. A képviselőház pénzügyi bizottsága szerdán folytatta, a költségvetés tárgyalását. Gaál Gaszton a középosztály és a földbirtok eladósodását tette szóvá. Adatokat sorolt föl annak a megvilágítására, hogy az eladósodás oka legnagyobbrészt az adók nagyságára és az adórendszer áttekinthetőségének hiányára vezethető vissza. Felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a kikészítési eljárás leple alatt félgyártmányokat csempésznek az országba. A benzin és petróleum magas vámjának bankérdekeltségek és a kartellek az okai. Sürgette annak a törvénynek a végrehajtását, amely a megszállt területekről bevándorolt nyugdíjasok igényeiről intézkedik. Súlyt helyez a magyar ipar pártolására, de csak akkor, ha ez nem jár az állam pénzügyi és gazdasági érdekeinek sérelmével. Erőteljesen kifogásolta a tisztviselő kar nagy létszámát és nyomatékosan kérte a kormányt a takarékosság elveinek szigorú megtartására. A mezőgazdaság válságos helyzetének orvoslására tett még néhány javaslatot és a költségvetést elfogadta. Biró Pál azt hangsúlyozta, hogy a trianoni helyzet az oka azoknak a bajoknak, amelyekért az ellenzék a kormányra hárítja a felelősséget. A fogyasztóképesség növekedése a gazdasági élet teherbírását mutatja. Nem helyes az a felfogás, amely pesszimista hangulatot akar a nemzetbe belevinni. Téves az a megállapítás, mintha a nagyipar a külkereskedelemben passzivitásra törekednék. Mezőgazdasági téren az értékesítés megszervezése a fontos, az export finanszírozását exportbank alapítása ut-ján az állam a maga feladatának tekinti. Az elzározási tendencia nyugaton, de főként keleten sokkal erősebb, mint nálunk, ahol vámpolitikai téren a középutat követik. Kiemelte a Nemzeti Bank kiváló vezetését. Sándor Pál megjegyezte, hogy ha ő maga optimista még a költségvetéssel szemben is, de a társadalomban erős pesszimizmus mutatkozik azzal szemben. Az állam gazdag, de a társadalom egyre jobban szegényedik, mert nem bírja a terheket. A fölöslegeket a kormánynak adóelengedésekre és adócsökkentésekre kellene fordítani. Tény, hogy az egész világon nincsen olyan jól vezetett pénzintézet, mint a Magyar Nemzeti Bank. A mezőgazdaság súlyos helyzetben van s a magas adóterhek újabb adósságba kergetik a gazdákat. Grót Bethlen István miniszterelnök rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság helyzete azért vált nehezebbé, mert a közös vámterület megszűnt. A kormánynak nem volt szándékában a magas ipari vámok forszírozása. Az autonóm vámtarifa nem a kormány politikájának volt a kifejezője; az OMGE és a GyOSz kiküldöttei mek tárgyalása alkalmával jött létre megegyezés, amely az autonóm vámtarifában csúcsosodott ki. A bennünket körülvevő államokban belpolitikai szempontokból bizonyos hangulatváltozás következett be és így ezek az államok nem voltak hajlandók főként agrárius körök nyomása alatt — azokat az engedményeket megtenni, amelyekre valamennyi érdekeltség és a kormány is számított. A magyar kormány más politikát nem követhet, mint hogy, amennyiben szükség mutatkozik erre, néhány vámtételt a bekövetkező tárgyalások után a revízió alá vesz. A kormányt a tárgyalásokban egyetemes nemzeti szempontok vezetik- Bud János pénzügyminiszter arra utalt, hogy a magyar pénz értéke az egész világon a legnagyobb stabilitásnak örvend, amit az összes világpiacokon a szakkörök kivétel nélkül elismernek. A háború előtti és a mai adóztatás között nincs túlélés különbség. Az adóteher a nyugati államokban nagyobb, mint nálunk s a külföldi államok adórendszere komplikáltabb. A többféle adónemnek az az előnye, hogy kiegyenlítéseket ennek segítségével jobban el lehet érni. Szükségesnek tartja az egyenes adók kidolgozását, továbbá a közmunkaváltság revízió alá vételét. Semmiféle olyan kiadást nem eszközöl a kormány, amelyhez az országgyűlés hozzájárulását ki nem kéri. A tisztviselő létszám további apasztását szükségesnek tartja, de nem erőszakos úton, — B-listákkal, — hanem a megüresedő állások be nem töltése útján. A kormány reménye szerint elsősorban a közigazgatás és a számvitel egyszerűsítésével érhető el az apasztás; az erre vonatkozó tervezetek már készen vannak. A földreform finanszírozásának megoldásához előbb meg kell teremteni a szükséges jogi feltételeit. A mai viszonyok mellett csak külföldi tőkével olható meg a kérdés. A kormány mindent elkövet termelés fokozására. Sürgősen meg akarja oldani a államvasutak beruházási programmját és az sporthitel biztosításának kérdését. A Nemzeti Banknál koncentrált pénzekből csak 11, 1illió peni körül van az állami közigazgatás pénzkészlete,ből az összegből is csak a 60—70 millión felüli szeg a tulajdonképeni forgótőke, amelyet egy álmháztartás sem nélkülözhet. Az autonómiák hárításának ellenőrzése tekintetében hivatkozott Voldlasz pénzügyminiszter beszédére, amelyben arra utalt, hogy ilyen ellenérzés nélkül nem lehet nyugodt pénzügyi közigazgatás. A bizottság ezután általánosságban elfogadta a költségvetést és az apropriációt. Azután a kulusztárca költségvetésének tárgyalására tértek át csütörtökön délelőtt 11 órakor folytatják a vitát. A képviselőház pénzügyi bizottsága általánosságban elfogadta a költségvetést. Gaal Craszton a tisztviselői kar nagy létszáma ellen. Bettuén miniszterelnök a vámkérdésekrőől. 2 PESTI HÍRLAP 1928. március 1., csütörtök. A Azután összecsapta a kezeit és felsóhajtott. — Ó, ha ez nem sikerülne, — sóhajtotta szomorúan. Úgy állt a szoba közepén, mint egy élő felkiáltó jel. Azután leült a kecskelábú asztalhoz, rámeredt a papírlapra, amelyen hosszú, egymás alá írt számsorok éktelenkedtek. —• Mégis szép, hogy az emberek ennyit hiteleznek nekem. Hja, tudják, hogy egy gergelylaki Vasváry Gergely mindent visszafizet. Nem hozhatok hadverő őseim fejére szégyent. Csak már sikerülne valami . . . Csengetés hallatszott. Gergely türelmetlenül megnyitotta kissé az ajtót és kikémlelt. Acsatakos és a lúgtól kimarsult kézi cselédlány éppen akkor nyitott ajtót. Gergely a füsttől, gőztől — éppen nagymosás volt — alig látta, ki érkezett. — Itthon van a lovag ur? — kérdezte a fuldokló hang. — A nagyságos lovag úr? Itthon van, a szobájában gunnyaszt, — vihogta arcátlanul a cselédleány. A lovag csendesen, szégyenkezve betette az ajtót. Csakhamar kövér asszony kacsázott be a szobába. — Végre! — fogadta a lovag — de megvárakoztatott, Udvardy néném. — Pfu! Míg az ember felmászik ide a negyedik emeletre, — hápogta elfulladva az asszony. — Üljön le, fújja ki magát, azután beszéljen szaporán, — szólt a lovag. Az egyik székről levette a mosdótálat, a szappant, letette a földre. Udvardyné nagy nekifohászkodással letelepedett.— Nos, mit mondott Bratyik uram? Jót? roszszat? Beszéljen már, az ég szerelmére. És csakugyan van a lányának háromezer pengője? — Csak sorjában, kedves rokon, — csendesítette az asszony a lovagot. A Terus nem szép ugyan, sőt, lesznek, akik őt csúnyának is mondanák, de én már láttam kellemetlenebb leányokat is. Könnyen meg lehet őt szokni. — Rendben van. Ezzel már megbékéltem. — A háromezer pengő ugyan nincs meg, de, ha komolyra fordul a dolog, akkor az anyja ad neki kétezer pengőt. És talán az esküvő után, ha nem csurran, de cseppenhet még valami. A zöldség és a gyümölcs jól jövedelmez. — Kétezer? Hát jól Az ördög fog alkudozni néhány pengőért, — szólt a lovag előkelő nemtörődömséggel legyintve. — Terus, mint vettem észre, szívesen lenne gergelyfalvi Vasváry Gergelyné ... — Azt elhiszem ... — De az anyja, a Bratyikné azt mondotta, hogy szép, szép az ősi név meg a régi nemesség, de ő fütyül a kutyabőrre ... — Ezt mondta? — Ezt. Előbb keressen magának valami állást, amiből megélhet. — Ezt mondta? — Ezt. Persze én sem hagytam magamat. Elmondottam magáról minden szépet és jót, Isten bűnül ne vegye, úgy hazudtam, mintha könyvből olvassam volna. Azt mondtam, hogy volt már egy kitűnő állása, de abból az irigyei kitúrták. Azt jülentettem, hogy egy közeli rokona, egy kegyesmeder legközelebb ismét szép és jövedelmező hivatalba juttatja, amely méltó nevéhez és dicső őseihez Csupa szemenszedett valótlanság volt, dehát az ember mit meg nem tesz kedves rokonáért... — Meg a provízióért... — Hát aztán! — pattant fel Udvardyné.Azért, hogy én házasságközvetítéssel foglalkozon becsületes, tisztességes asszony vagyok. A belha: Udvardy-familia van olyan régi, mint a Vasváryai Aztán meg ha maga nem segít, nekem még lesz bennem, de ha én nem szerzek magának egy pénzefeleséget, felkopik az álla. — Jó, jó, de maga is csak igér, igér... 1 ! — Lesz feleség, ha mondom. Ha a kofa lánya nem, akad más. Csak türelem. De mi lesz már azzal a kinevezéssel? — A jövő héten bizonnyal megjön. Négy pengő napidíjam lesz . . . azután több . . . Néhány év "mira kineveznek . . . nyugdíjas állás ... — Csak már látnám . . . Akkor a Bratyikné ,nya a magáé . . . Bratyikné ugyan nem előkelő faladból való . . . — De Terus tisztességes leány... — Tűzbe teszem érte a kezem, pedig kijelenették, hogy a töltik ne várjak semmit . . . egy fillért ,nem adnak ... De nem baj . . . Most pedig adja meg az ötven fillér villanyosköltségemet . . . — Megkapja, kedves nagynéném, csak néhány napig várjon még. Holap kapok húsz pengőt . . . lemásoltam valamit . . . Biztos pénz . . . Addig azonban adjon kölcsön két pengőt. Úri becsületszavamra, ezt is visszafizetem . . . — Még a tegnapelőtti két pengőmmel is adós... — Jó helyen van . . . Egy Vasváry Gergely nem marad adósa senkinek . . . — Egy belházi Udvardy is tudja, mi a kötelessége . . . — Köszönöm ... És most lemegyünk, együttmegvacsorázunk . . . fizetem a maga kávéját is... És elolvassuk a lapok kishirdetéseit . . . Hiszen most annyi a leány és oly kevés a férfi . . . Hátha akad egy nekem való . . . Nem bánom . . . elfelejtem, ki vagyok, kik voltak az őseim... mesalliance-ot is kötök ... — De azután ne csináljon a hátam mögött semmit, — jegyezte meg Udvardyné — hadd keressek néhány pengőt . . . Nemsokára együtt ült gergelylaki Vasváry Gergely nénjével, belházi Udvardy Zsuzsannával a „Nagy findzsához" nevezett kávémérésben és mohó érdeklődéssel olvasták mind a ketten az apróhirdetéseket, a házassági ajánlatokat...