Pesti Hírlap, 1928. március (50. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-29 / 73. szám

A PESTI HIRLAP 1928. március 29., csütörtök­. Az új fővárosi t­örvé­n­yjavaslat lehetetlenné teszi az ollsotókeiot. Scitovszky belügyminiszter nyilatkozata. A képviselőház ülése után Scitovszky Béla bel­ügyminiszter a Pesti Hírlap munkatársa előtt nyi­latkozatot tett a főváros közgyűlésén folyó obstruk­ciós vitáról és az új fővárosi törvényjavaslat terveze­téről. — Eszem ágában sincs — mondta — egyelőre feloszlatni a törvényhatóságot. Csinálják az obstruk­ciót a bizottsági tagok, amint jól esik. N­a tetszik, együtt ülhetnek nyáron is. — Az új fővárosi törvényjavaslat egyébként csaknem teljesen elkészült s szeretném is, ha azt még ősz előtt tárgyaltatni, lehetne. A törvényjavas­latnak az a része, amely a közgyűlés ügyrendjére vonatkozik — annak tiszteletben tartásával, hogy a közgyűlés maga alkotja meg ügyrendjét — bizonyos általános útmutatásokat és direktívákat tar­­talmaz a beszédidő tekintetében is s lehetet­lenné teszi, hogy a mostanihoz hasonló ob­strukciók folyjanak. — A törvényhatóság bizottsági tagjainak létszá­mát véglegesen még nem állapítottuk meg. A több­séget kitevő választott tagot, létszáma SO -lit) között mozog. Ezek­ kívül érdekképviseleti kiküldöttek és hi­vatalból helyet foglaló tagjai lesznek a törvényható­sági bizottságnak. A választási eljárás, a szavazati jog, a passzív választói jog tekintetében az eddigi helyzettel szemben nincs lényeges változás. —­l­ogy mikor lesz a választás, azt még magam sem tudom. A mostani bizottsági tagok egy részének mandátuma ez év végén lejár. Szeretném, ha az új választás ezzel az idővel összeesnék. A belügyminiszter megcáfolta még azt a hírt, hogy a tanácsnokok és elöljárók egy rangba kerül­nek, kölcsönösen áthelyezhetők lesznek. A polgár­mester és alpolgármesterek választása a javaslat sze­rint határozatlan időre szól, a kinevezett főpolgár­mester hatásköre pedig bővülni fog A többi tisztviselő választása érintetlen marad A magyar vivék 13:8 arányban győztek a nagyszerű olasz vivőkön a ma esti akadémián. A Santelli-akadémia az idén is valóságos ün­nepe volt a magyar sportéletnek. Santeli­ttalo­vag, aki Magyarországnak már oly sok világhírű ví­vót, nevelt, az idén Olaszország legjobb vivőit hozta Budapestre. Eljöttek Oreste Pulitti, Bino Bini, Re­nata Anselmi, Emilio Salafia, Gustavo Marzi és Ugo Pignotti, tehát mindazok, akik közül rekrutálódni fog Olaszország olympiai csapatai. Ezekkel a félelmetes vívókkal vették fel a küzdelmet ma este a Fővárosi Vigadóban a Santelli iskola tanítványai. A magyar csapat dr. Gombos Sándor, Petschauer Attila, Glykais Gyula, Garai János, Széchy László, Kalmár István és dr. Kovács Andorból állott. A versenybíróság el­nöke az Akadémia alatt Kettlinger osztrák tábornok volt, akinek olasz részről Carm­el és A. Anselmi, magyar részről pedig felváltva Schenk­er Zoltán al­ezredes és Rády József ezredes, majd pedig vitéz Terstyánszky alezredes és Pillér György főhadnagy segédkeztek.­ A Vigadó nagyterme már jóval hét óra előtt teljesen megtelt az előkelő közönséggel, amely­nek soraiban feltűnően sok társadalmi hölgyet és előkelőséget lehetett látni. Így többek között meg­jelentek gróf Durini di Monza olasz követ, gróf Am­b­rássy Géza, Rakovszky Iván, a Vívószövetség elnöke és neje, gróf Hunya­dy Ferenc, Ugrón Gábor, dr. Karaffiáth Jenő, dr. Szukováthy Imre, Felicides Ro­mán, sok magasrangú tiszt és előkelőség. A főváros páholyában Édes Endre tanácsnok és dr. Szlovák­iái foglaltak helyet. Pont hét órakor a magyar himnusz hangjai mellett megjelent vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, Magas­házis ezredes kíséretében. A közönség felállással üd­vözölte a kormányzót, ki gróf Durini és Rakovszky Ivánné között foglalt helyet. Erre a közönség lelkes éljezésétől kitérve kivonultak a plansra Itália és Magyarország fiai, hogy, ugy mint vasárnap Rómá­ban, összemérjék erejüket. A rendőri zenekar rázen­dített a Gioniretta . . . fasiszta himnuszra, melyet az egész közönség felállva hallgatott végig. A levonulás után azonnal megkezdődtek a mér­kőzések. A zsűribe a kitűnő Ki­­llinger tábornok mel­lett Anselmi, Barniel és tiszti formaruhában Schen­ker és Klady állnak fel. A párok a következők: Bini —Kalmár; Bini ragyogóan viv és 5 : 1 arányban győz. Marzi—Glykais; Marzi az olaszok reménysége, szépen viv és reálisan 5:3 arányban győz a nyugodtan dol­gozó Glykais fölött.­ Pit­iwk­i—­Széchy; Pignotti bril­líroz és 5 :1 arányban lelépi magyar ellenfelét. Nagy ijedelem! Most ma három olasz győzelem van. De amikor feláll Salafia,dr. Gombos, fellélegzik a kö­zönség, mert győzelmet vár. A magyar Európabaj­nok nyugodtan vezeti pengéjét és ideális tussokkal 5:1 arámban győz. Jön a másik magyar crack: Petschauer Marzival. A két fiatal vívó, mindkettő a magyar és olasz nemzet reménysége, de a magyar nagyon tud és 5 :1 arányban győz. Az első részben tehát a győzelemarány 3 :2 az olaszok javára. Most lovag Santeri akadémiázik tőrben az ifjú Luczenbacherrel és Si­ife-kal, kardban pedig Málik Ferenccel. Mind a három még sokat fog magáról hallatni. Újabb párok következnek: Anselmi—Széchy, Anselmi nem bír a most már nyugodtan vívő Szé­chyvel és 5:2 arányban veszt. Pulitti—Garai: Nehéz mérkőzés, végül az olasz 5:2 arányban győz. — Nagy feszültség között lép a plansza Bini és dr. Gom­bos,­a két világhírnevű vívó, mindketten nagyon tud­nak és vigyáznak, egyenlően haladnak, míg végül dr. Gombos egy energikus asszóval 5:4 arányban győz. Nagyszerű és élvezetes küzdelem volt­ ez! A következő mérkőzésre Salafin és Petschauer állanak föl. A fia­tal magyar vívó villámgyors és energikus támadásai­val lelépi olasz ellenfelét és 5:1 arányban győz. Pig­notti—Glykais az est egyik meglepetése. Pignotti tá­mad, de Glykais nyugodtan véd és gyönyörű küzde­lem után 5 :­­1 arányban győz. Marzi—dr. Kovács An­dor. A fiatal olasz szépen érvényesül és 5 :3 arányban győz. Eredmény 6:5 a magyarok javára. A kormányzó erre kíséretével távozik. Szünet után a két magyar zsűritagot, Terstyán­szky és Piller váltják fel. Pulitti—dr. Gombos: Az est egyik nagy esemé­nye. Mindkettő óvatos, végül 5:4 arányban győz a nagyszerű Gombos­. Anselmi—Kalmár: A magyar szé­pen tartja magát és csak 5 : 4 arányban veszt. Bini— Petschauer: Az est egy másik nagy eseménye. Pe­tschauer mint a szelvén­ verekszik és a csak véde­kező Bini fölött 5:3 arányban győz. Garay—Marzi: Nehéz küzdelem, végül Garay 5:4 arányban reáli­san győz. Puli­ti—Glykais. Az est második szenzá­ciója! A remekül vívó Glykais 5:3 arányban meg­adásra kényszeríti félelmetes ellenfelét. A verseny állása: 10 : 11 a magyarok javára. Óriási feszültség mellett kezdődik a verseny utolsó része. Pignotti—dr. Kovács Andor. Az olasz szépen vív, de Kovács legjobb formáját mutatja és 5 : 2 arány­ban győz. Anselmi—dr. Gombos: A magyar 5:2 arányban győz. Salafia—Glykais: Nehéz párharc. A gavallérosan viselkedő olasz egy russz, mert ellen­fele kardja kihullott kezéből, nem fogad el, de így is 5 : 4 arányban győz. Bini—Garay. Bini összeszedi minden­ tudományát és pokolias ügyességgel 5:2 arányban győz. Pulitti—Petschauer. Óriási csend és feszültség. Az elnök .dejelenti, hogy két ily első klasz­szisnak csak tiszta tussal szabad győzni és ezért egy­szer se élt döntő szavazatával. Petschauer a támadó, Pulitti ügyesen védekezik, de a végeredményben kény­telen a fiatal magyarnak 5:3 arányban a győzelmet átengedni. Lelkes éljenzés mellett hirdetik ki az ered­ményt. A magyarok 13:8 arányban győztek a világ­hírű olasz olympiai gárda ellen. A vívóké tehát a di­csőség, hogy revansot vettek slómáért. Az est hősei Gombos, Petschauer és Glykais, olasz részről pedig Bini, Pulitti, Marzi és Pignotti voltak. A verseny elnöke, Rettlinger tábornok, a zsűri kitűnően megállta helyét. B. Gy. Newyorki devizazárlat. Chicagói terménytőzsdezárlat. TERVEZI fejlődését, táplálását a legjobban azáltal segítjük elő, ha a reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál Ovomaltine-t adunk. OVOMflLTTOE •»•n­^AIEBO Ki I G E J Z / á ^ Newyork, márc. 28. Berlin — — — < London — —• — — Amsterdam — — — • Brüsszel Milano — — — • Madrid — — — — Zürich Stockholm — Kopenhága. Wien Budapest P­rága Belgrád —­Mai Előző cent — — — 2391.375 2391.50­­ — —. 488.25 488.1875 —­— — 4027.50 4027.50 — — — 393.625 393.50 — — — 1395.50 1395.50 — ——­528.375 528.25 — ,— — 1685.— 1676.­— —­— — 1927.— 1927.— 2685.— 2685.— — — — 2669.50 2669.50 —­­— 2679.50 2679.50 — — — 1410.— 1410.— 1750.— 1750.— — —­­— 296.50 296.50 — — 176.— 176.— Newyorki terménytőzsdezárlat. Newyork, márc. 28. Mai Buza 2. sz. redwinter — — 176.75 „ 2. sz. hardwinter — 159.50 1. sz. northern Manitoba — —— 167.75 K­ors western II. — — — 135.75 Takarmányárpa — — — 107.— Tengeri mixed western II. — 113.875 Búzaliszt first spring clear — — — 660—690 Chioago, márc. 28. cent Előlő 175.75 158.25 166.50 134.50 106.50 112.75 660—690 Búza márciusra -májusra -juliusra -Tengeri márciusra „ májusra juliusra -Zab márciusra — „ májusra -,, juliusra — Bors márciusra­­,, májusra — „ juliusra -Mai Előző «ent — _ — — — 142.375 140.375 — — — —— — — 142.— 139.625 —. —. —­— 140.75 137.875 —. — — — 98.375 97.625 —— — — — * 100.375 99.875 —. — — — — — 102.875 102.50 —• — — «— 57.75 57.50 57.50 56.875 — __ — — 52.— 51.125 — —­­— — — 120.75 119.625 — — — — — — 120.50 119.76 — — — — — 114.50 113.125 Az áruló fényképlemez. A Dauphine kerület rendőrfőnökségéhez korán reggel nagy izgalommal állított be egy fiatal­ember. Mikor a rendőrfőnök elé bocsátották, a felindulástól reszkető hangon mondta: Azt hiszem, hogy egy titokzatos bűntény szá­lait tudom a rendőrség kezébe adni. Jean Cr­ocales fényképész vagyok, a des Renardiers-utcában la­kom. Hajnali három óra felé hazafelé tartottam. Mi­kor a Maillot-kapuhoz értem, a nap éppen akkor kelt fel, a kép hangulatos volt, le akartam fényké­pezni. — Miért volt magánál a fényképezőgép? — érdeklődött a rendőrfőnök. — A jó katona a fegyverét, a fényképész a gépét mindig magánál hordja, — jelentette ki büsz­kén Crocales. — És most is bebizonyosodott, hogy milyen jó elv ez. Mikor ugyanis fényképezőgépemet beállítottam, abban a pillanatban robogott el mellet­tem egy autó. Ez is belekerült a gépbe. Azt is lát­tam, hogy az autóban ketten ültek: egy férfi és egy nő. A férfi — láttam az üvegablakon át — két kezé­vel az ülésre szorította a nőt és fojtogatta. — Különös. Biztos ebben, hogy így történt? — Igen. Bizonyítékaim vannak. Először is, imi a fényképlemez. Bár elmosódottan, de látható az autó, benne a két alak. Az álló alak a férfi, a másik, az ülő, a nő. A rendőrfőnök­ megnézte alaposan a fényképet. — Lehet, hogy úgy történt, amint ön mondja. — Saját szemeimmel láttam, — erősítette a fényképész. De van még egy bizonyítékom. Ezzel egy kis női retikült tett a rendőrfőnök asztalára. _— A tovarobogó autó ablakából valamit kire­ptünk- láttam. Odasiettem és ez a kis táska feküdt a földön. 800 frank­os apróságok vannak benne. A rendőrfőnök nagy figyelemmel átvizsgálta az összes tárgyakat. Semmi olyant nem talált, ami a személyazonosság megállapítására a legcsekélyebb támpontot is adhatta volna. Csak a kis csipkezseb­kendő egyik szögletében volt L. A. monogramm. — Feltétlen valami bűntény történt, mert az autóból női sikolyt is hallottam. — Az autó milyen volt ? — Sárgás szinti. A rendőrfőnök azonnal mozgósította embereit, detektíveket küldött ki, akik EJZ egész Bois de Bou­lo­gne-t átkutatták, de sehol semmiféle nyomra nem akadtak. Az egyik detektív egy csarnoki árussal beszélt, aki látta az autót és ő is hallott sikoltást. A rendőrség bejárta az összes garage-okat, hogy az autó nyomára találjon. Nem értek el ered­ményt. A taxitulajdonosokat, so­ffőröket kihallgat­ták, ezek sem tudtak semmi felvilágosítást adni. Egyetlen kórházban sem vesztek fel az éjjel és a dél­előtt folyamán olyan beteget vagy sérültet, akit a bűnüggyel kapcsolatba lehetett volna hozni. Egész délelőtt senkinek eltűnését nem jelentették. A rendőrség izgalma nőttön­ nőtt, mert ismét valami titokzatos bűntény rejtélye előtt állottak. A délután azonban váratlanul nagy meglepe­tést hozott. Az egyik párizsi kerületi rendőrfőnökségnél jelentkezett egy fiatal nő. — Louise Aravon vagyok és bejelentem, hogy valahol elvesztettem retikülömet. — Mely környéken? — A Bais de Boulogne-ban, vagy a Maillot­kapu környékén. A rendőrfőnök felfigyelt. — És mi volt benne? — 800 frank és többféle apróság. — És ön csakugyan elvesztette a retikült? — kérdezte a rendőrfőnök, aki emlékezett a Dauphin­kerü­leti rendőrség jelentésére. A leány zavarba jött. — Igen . . . azaz, nem. Nem vesztettem el. Én dobtam ki egy autóból. — Ezt nem értem. Világosabban beszéljen. Louise Aravon kissé örült-hatott, de azután mindent elmondott. — A vőlegényemmel, Jean Boulpier-rel tegnap este mulatságon voltunk és onnan hajnal felé távoz­tunk. A vőlegényem autót hozatott és beleültünk. Jean nagyon dühös volt, mert én másokkal is tán­coltam. Az autóban nagy féltékenységi jelenetet csi­nált, veszekedett, szidott engem. De én sem hagytam magam. Jean mindig dühösebb lett és egyszerre csak felugrott, rám vetette magát és alaposan meg­ütött. Én védekeztem és ekkor a kezemben levő retikü­l kiesett a nyitott ablakon. Mikor azután Jean megnyugodott, visszamentünk, kerestük a kis kézi­táskát, de már nem találtuk. — A kézitáskát átveheti kellő igazolás mellett a Dauphin-kerületi rendőrkapitányságnál. A pénz is megvan. Louise Aravon boldogan elsietett, de nagy volt az öröm a rendőrségen is, hogy a „titokzatos bűn­tény" ügye ilyen megoldást nyert. Newyorki gyapottőzsdezárlat. Északamerikai f­ully middling loco 20. máj. 19.50—19.51. jul. 19.37—19.38. aug. 19.22. Szept. 19.07. okt. 18.92—18.94. dec. 18.81—18.82. jan. 18.80 cent per libra. Az irányzat jól tartott volt. Felhozatal az Egyesült Államok összes kikötőiben 23, az ország belső részében 6, a kivitel a kontinensre és Ju­liánba 20 ezer bála volt. Gyapotszállítási tarifa 40 és 55 cent.

Next