Pesti Hírlap, 1928. március (50. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-29 / 73. szám
1928. március 29., csütörtök". PESTI HÍRLAP „Egy szerződés nem lehet sírbolt!" Magyar szempontból az utolsó hetek és hónapok legnagyobb politikai eseménye az a nyilatkozat, amelyet Mussolini adott Magyarország barátjának, Rothermere lordnak, a Daily Mail főszerkesztőjének és amelyikben a trianoni szerződésre vonatkoztatva kijelentette, hogy a szerződések sérthetetlenségének elve nem zárja ki a szerződés egyes részleteinek módosítását. „Egy szerződés nem lehet sírbolt!" — mondotta a maga megszokott, színes és plasztikus nyelvén az olasz miniszterelnök, azután kijelentette még a következőket is: „lehetséges és szükséges is volna", hogy Magyarországnak „néprajzilag megfelelőbb határokat adjanak." Ebben a nyilatkozatban nem az a szenzációs újdonság, amit a nyilatkozat mond. Hanem a nyilatkozó személye. Azt, hogy a trianoni szerződés tarthatatlan abszurdum, hogy ezt a szerződést meg lehet és meg kell változtatni, hogy a magyarság testével összefüggő tömbben elszakított magyarokat vissza kell adni hazájuknak, hála Istennek már sokan és sokszor elmondották a külföldön. Olyan emberek, akiknek nagy súlyuk és nagy hatásuk van a nemzetközi életben, akik lassan-lassan nemzetközi köztudattá teszik azt, hogy a trianoni szerződés nem maradhat meg eredeti formájában és azt az égre kiáltó igazságtalanságot, amelyet Magyarország ellen elkövettek, előbb-utóbb helyre kell hozni. A Mussolini nyilatkozatában az a fontos, hogy ezt most már nem magánember, nem ellenzéki politikus, nem független újságíró mondja. Hanem aktív államférfi, egy nagy ország kormányának a feje, egész Itália bálványa. Azok a magyarok, akik a revízió érdekében a külföldön dolgoztak, tudják, a felelős állásban levő államférfiak milyen óvatosak lesznek egyszerre, amint erről a kényes nemzetközi kérdésről esik szó. Eddig a szerződések betűjének a sérthetetlensége dogma volt a győző államokban. A semleges államok, vagy éppen a velünk együtt legyesíütt államok kormányai pedig félve óvakodtak attól, hogy Magyarország igaza mellett akárcsak a legbátortalanabb formájában is állást foglaljanak, és ezzel a győző hatalmak haragját maguk ellen lazítsák. Felelős állásban levő államférfi vagy éppen kormányelnök ezért sehol a világon nem merte eddig nyíltan hirdetni azt, hogy a trianoni szerződés megváltoztatásra szorul és hogy a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságot reparálni kell. Mussolini az első, aki ezt megteszi. Mussolini, aki mindig a bátor szavak és a bátor tettek embere volt. Mussolini, aki azonban egyéni bátorsága és túlfűtött temperamentuma mellett egyúttal mindig a bölcs megfontolások embere is volt és aki soha egyetlenegy szóval sem mondott többet annál, amit mondani akart és aminek a megmondását szükségesnek látta. Bizonyos tehát, hogy az pár mondat, amellyel Rothermere lordelölt véleményét a trianoni határokról elmondotta, nem könnyű szível felröpített szónoki fordulat, nem egy pillanatnyi hangulat felbuzdulása, hanem régi megfontolás és jól átgondolt szándék megnyilatkozása. A Daily Mail-ben megjelent intervjúnak a fontosságát ezért különös mértékben kell értékelni. Mindenki előtt világos lehet, az a mozgalom, amely a trianoni szerződések revíziójára irányul és amelynek szárnyakat adott Rothermere lord nemes állásfoglalása, Mussolini nyilatkozatával fontos állomáshoz érkezett. Nyílt vallomás történt arról, hogy alkalmas időpontban, ha a magyar kormány szükségét látja annak, hogy Csonkamagyarországnak ezt a fájó sebét a nemzetközi közvélemény elé vigye, reményünk lehet arra, hogy Mussolini és a hivatalos Olaszország támogatni fog bennünket. Viszont azonban vigyázzunk, a magyar szalmaláng módszere szerint ne értékeljük túl ezt a fordulatot sem. Mussolini szenzációs nyilatkozatát teljes mértékben értékeljük akkor is, ha nem várunk tőle gyors és közvetlen eredményeket már a legközelebbi jövőben. A diplomácia útjai tekervényesek. A nemzetközi életben sokkal egyszerűbb problémák is csak hosszú, vívódásokkal teljes úton közeledhetnek a megoldás felé. Tessék gondolatban lemérni, milyen messze van ettől még Trianon revíziója, amikor ez a kérdés hivatalosan még nem is szerepel a megoldásra váró nemzetközi kérdések sorában, mert Magyarország legjobb barátai és a magyar kormány maga sem tartották még érettnek az időt arra, hogy ezt az ügyet illetékes nemzetközi fórumok előtt forma szerint szóba hozzák. Mussolini szava igéret, értékes igéret, biztató aranysugár a trianoni éjszakában. A nap felkelte azonban lehet, hogy még mindig messze van. A magyar közvéleményben eddig is népszerű volt Mussolini alakja, aki hazáját visszarántotta az örvény széléről és olyan teremtő munkát indított meg Olaszországban, amely eddig példátlan nemcsak Itáliának, hanem az egész világnak a történetében. A Daily Mailben megjelent nyilatkozat után azonban az, amit a magyar nemzet Mussolini iránt érez, egyszerre több, sokkal több lett a közönséges népszerűségnél. Mussolinit a magyar nemzet teljesen a szívébe fogadta. Rothermere lord pedig, újra a legnagyobb hálára kötelezte Magyarország népét. Az, hogy a nemes lord szükségét érezte annak, hogy a trianoni szerződésre vonatkozó kérdést Muscolininek föltegye, ujabb bizonysága, hogy Rothermere lord, lergyen otthon vagy külföldön, Amerikában vagy Olaszországban, mindig hiven emlékezik arra az ígéretére, amellyel magát a magyar ügy támogatására eljegyezte. A magyar nép lelke hálás természetű. Az után az értékes ajándék után, amelyet Rothermere lord a Mussolini-nyilatkozat formájában nyújt Magyarország" felé, minden magyar ember úgy érzi, hogy a szive, ha lehet, még melegebben megdobban, valahányszor valahol Rothermere lord nevét hallja vagr olvassa. A mennyei híd. Regény. — Irta : Bónyi Adorján. 12 Dernay most vette észre, hogy a fiatalember következetesen magázza őt. Rábámult és most világosan látta, hogy ez a kis ember föléje kerekedett, ez a senki-semmi ember tán még meg is veti őt. Fölállt, kiegyenesedett, ökölbe szorított két kezét a kabátzsebbe dugta. — Minden úgy lesz, ahogy óhajtja, — mondta ridegen, elfojtva minden felindultságát. Zelenka összeütötte a sarkát, meghajolt és elindult. Dernayban még egyszer felébredt a gavalléria. Utána szólt: — Megállj, hé! Hát térj végre észre! Nem lehet ezt így mégsem. Beszéljünk egymással barátok módjára . . . Zelenka szemben állt vele és sápadtan, hidegen nézett rá. És azt mondta: — Mi nem vagyunk barátok, uram. Ön nekem nem barátom, hanem ellenségem. Ellenség, akit gyűlölök, igen, a tiszta szívemből gyűlölök. Szégyenkezve és fogcsikorgatva gyűlölöm. De gyűlölettel és szégyennel és fogcsikorgatással is becsületesen fogom szolgálni, mert én mégis csak az vagyok, akinek önmagától ön sohsem gondolhatott volna, én is úriember vagyok. És önt gyűlölöm, mint ahogyan gyűlölheti az országút szerencsétlen utasa a haramiát, aki mindenéből megrabolta. Tovament és most ismét oly könnyed és erőteljes volt minden lépte, mint azelőtt, amikor nem volt egyéb gondja, csak keményen és tisztán harcolni az élettel. Dernay bámult utána, míg csak láthatta alakját. A vér elöntötte egész testét, ordítani szeretett volna utána egy nagyot, de csak nyitogatta a száját szótlanul. Aztán, amikor a másik már eltűnt és egyedül maradt, fújt egyet, letörölte a keze fejével az arcát, mintha valami ráfreccsent sarat törölne le onnan. — Tiszta örült, — gondolta magában mélységes felháborodással s pipaszárával harciasan csapkodta az útmenti bokrok leveleit, amint ment visszafelé a verandára. Az urak csak akkor vették észre Zelenka távollétét, mikor a bő reggeli után már majdnem déltájban nekikészülődtek, hogy induljanak. Hol van a Zatyafi? Dernay bosszankodva magyarázta meg nekik, hogy a kis tóttal nem lehetett okosan beszélni és ragaszkodik ahhoz, hogy a tartozását megfizesse. Most elindult szétnézni a ház körül, meg a birtokon, hogy mit lehetne dolgozni és hol? A megye urai előbb meghökkentek. Tanácskoztak, vitatkoztak a dolog felől, végül is azonban Pákay nyugtatta meg a kedélyeket, kijelentette, hogy voltakép a sorsa felől mindenki maga intézkedik és ők nem gyámjai az építész urnak. Egyelőre bizonyára tetszik a kis tótnak, hogy gavalléroskodhatik és furcsa adósságát fizetheti, azonban majd csak megunja és két-három hét múlva, ha felépített itt valami baromfiólat, szépen visszasettenkedik a városba. Ebben aztán az urak mindnyájan megnyugodtak és a négy hintó kigördült a kapun. A hosszú, töredezett kőkerítés végénél az utolsó kocsiból Pákay visszanézett és látta, hogy a mező felöl egy magányos ember halad lassan, hajadon főtt a kúria felé. Megismerte: Zelenka volt. Pákay felnevetett és kezével barátságosan integetett neki bucsut. Zelenka megállt ott a mező szélén, jól látta őket, jól látta az integetést. De csak állt mereven, kezét zsebébe süllyesztve, keserű daccal és nem intett vissza. Állt és nézte őket, a négy büszke fogatot, a büszke urakkal, míg csak az átkanyarodó el nem nyelte egymás után valamennyit. Akkor tovább folytatta az útját. Lecsüggesztette a fejét és valami furcsa kis melegség szaladt végig a két arcán. Könnyezett — és nem szégyelte, hogy könynyezett. Úgy sem láthatta itt más, csak a jó Isten. A kert egyik végében volt egy kis kerti ház. Valamikor, amikor még a Dernay-uradalom nagyobb és gazdagabb volt, ebben a kis házban laktak két szobában a fiatal gazdasági írnokok. Ma a birtok vénebb és soványabb lett jóval, mint régen, együtt vénült és együtt szikárosodott el a gazdával és a vén cselédséggel. Ma már nem kellettek a birtokba ifjú írnokok, intéző és kisebb gazdatisztek; egy öreg ispán látta el a gazdaság egész rendjét, gondját. A kis ház évek óta üresen állt. Dernay, aki a vendégek távozása után egész nap morózusan üldögélt a szobájában, még délelőtt intézkedett, hogy ezt a kis házat hozzák rendbe. Takarítsák ki hamarosan a szobákat és vigyenek el az egyik ágyba ágyneműt. Gondoskodjanak róla, hogy majd az, aki ott lakik, minden falusi kényelmet megtalálhasson. Itt fog lakni majd a mérnök úr. Az a bolond. Kiadta a parancsot, hogy ő nem akar vele többé beszélni és ezért Bálint, az öreg hajdú kérdezze meg helyette minden nap, mit óhajt, mik a kívánságai, mik a tervei. Mindent teljesíteni kell, amit csak akar, nehogy azt mondja még egyszer... Ej, nem is jó erre gondolni! Bálint ügyeljen arra is, hogy pontosan teljesítik-e a kívánságait és hogy a reggelijét, vacsoráját ottszolgálják fel neki, aki a kerti házban. — Tán lekopna a lába, ha ide jönne fel a házba enni, — dörmögte az öreg hajdú. — Barátocskám, — felelte keserűen a tekintetes ur — az a gyanún, hogy ez az emberke nagyon is lenéz bennünket mindnyájunkat. Az öreg Bálint már akkor pontosan értesülve volt Zelenka ittmaradásának egész históriájáról, annak okairól és ezért most megkockáztatta a következő indítványt. — Ha én tekintetes uramnak lennék, ezt a jó embert megkötöztetném, felrakatnám egy kocsira, bevitetném a városba és ott raknám le, a maga küszöbére. Dernay legyintett. — Ugyan hagyd, szegényt. Kell egy bolond a háznál. Többé sohsem beszélt Zelenkáról, hacsak szóba nem hozták előtte, Zelenka szó nélkül vette tudomásul, hogy itt fog lakni a kerti házban és Bálint úgy vette észre, határozottan meg volt elégedve a szobával, amit számára rendbehoztak. Azt is észrevette Bálint, hogy „Románia a legbetegebb országa Európának Jorga lesújtó kijelentései a külföld véleményéről, Bukarest, márc. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Jorga egyetemi tanár, a nemzeti párt elnöke, aki Milanóban, Spanyolországban, Portugáliában és Párizsban az egyetemeken előadásokat tartott, szerdán visszaérkezett Bukarestbe. Jorga az Adeverul munkatársa előtt nyilatkozott a romániai politikai helyzetről. Kijelentette, hogy a volt trónörökös személyéhez ezidőszerint nem lehet reményeket fűzni. Az a hír, hogy ő Párizsban találkozott a volt trónörökössel, nem felel meg a valóságnak. Franciaországban és Spanyolországban azt hiszik, hogy Károly vissza akar és vissza fog térni hazájába. Függetlenül a herceg iránti érzelmektől, egyelőre kizártnak kell tekinteni visszatérését. Nyugateurópában mindenütt azt hiszik, hogy Romániában rettenetes harcok dúlnak egy mindenre képes zsarnoki rendszer és egy forradalmi párt között, amely semmiféle eszköztől nem riad vissza. A külföldi közvélemény azt sem tartja lehetetlennek, hogy Romániát rövidesen feldarabolják. Az olasz lapok, különösen a Corriere della Sera, a Giornale di Popolo és a Secolo, azt írják, hogy Románia a legbetegebb országa Európának. A külföldi kölcsönre a mai viszonyok között nem lehet számítani. Ami az oplánsport illeti, Románia azt még nem vesztette el végleg, de bizonyos, hogy Titulescut vereség érte. A belpolitikai harcokban együtt fog dolgozni a nemzeti parasztpárttal a liberális kormány megbuktatására és ha ez megtörtént, a pártok visszanyerik cselekvési szabadságukat.