Pesti Hírlap, 1928. április (50. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

1928. április 8., vasárnap. PESTI HÍRLAP­ ­ Széll Kálmán hanyatlása. Az Apponyi-ügynek a királyi kihallgatással tör­tént elintézése még jobban kiélesítette a helyzetet Széll Kálmán és a szabadelvű párt közt. Egyre erő­sebben érvényesült a szabadelvű pártban Tisza Ist­ván befolyása és annak az áramlatnak törekvése, mely az obstrukcióval szemben a passzív reziszten­cia helyett erélyes, vagy jobban mondva erőteljesebb politikát követelt. Szili Kálmán pedig ragaszkodott a passtív rezisztenciához. Egész politikai egyénisége visszariadt minden erőszaktól. Nobilis, korrekt al­kotmányos felfogása nem tudott megbarátkozni az­zal a gondolattal, hogy hanyatló hatalmi erejét bár­mi­fé­le házszabályellenes eljárással vagy intézkedés­sel támassza alá. Tiszáék pedig csak ebben láttak védekezési módot az ellenzék egyre fokozódó obstruk­ciós harci módjával szemben. Kétségtelen, hogy a függetlenségi pártban voltak olyan velleitások, me­lyek Széll Kálmán megmentésére irányozódtak. Maga Kossuth Ferenc sem volt híve a minden áron való fakciózus ellenzékiségnek. Mir­t ő maga többször mondta, amolyan privát beszélgetések rendjén, vér­mérséklete inkább a békés politikai küzdelmek irá­llyá felé hajlott, semmint a folytonos, izgalmas hábo­rúskodáshoz. De Kossuthot a maga temperamentu­ma mellett az az elgondolás is vezette, hogy az obstrukció túlhajtása nem vezethet jóra, mert a mel­lett, hogy csorbítja a parlamentarizmus tekintélyét, provokálja az erőszakot a hatalom részéről. De Kos­suth, amikor döntő jelentőségű fordulatok állottak be, mindig kénytelen volt meghódolni pártjának több­sége előtt, melyben a hangulatok domináltak. És Kossuthnak ügyelnie kellett arra is, hogy az ő nagy pártja ne kerüljön politikailag inferioris helyzetbe a függetlenségiek ama csoportjával szemben, mely a volt" Ugron-párt elnevezése alatt Szederkényi Nándor elnöklése mellett, de tulajdonképen Ugron és Holló vezérlete alatt a dacos magyar ellenállás nagy erköl­csi tőkéjét kamatoztatta a közfelfogás előtt, melyet a katonai kérdés egyre inkább tüzelt és mérgesített. Így alakult ki az a helyzet, hogy Széll Kálmán két malomkő közé került. Az egyik az ellenzék obstrukciós ellenállása, a másik a szabadelvű párt aktivitásra hajló csoportjának eleintén csak duzzogó, de később már szinte leplezetlen harciassága volt. Széll Kálmán, mint minden pártvezér, nem látta tisztán a maga helyzetét a saját pártjában. Nem hitte, hogy a saját pártjának egy jelentékeny része ellene dolgozik, pedig ennek megvoltak már a nyil­vánulásai, melyek eleintén csak a volt nemzeti párt külön konventikulumai ellen való méltatlankodás címén jelentkeztek, de hovatovább egyenesen a Széll Kálmán felpanaszolt gyöngesége, erélytelensége miatt hangoskodtak. A szabadelvű párt duzzogó csoportjá­nak magatartása már az Apponyi-ügy folyamán elég érthető kifejezésre jutott, de Széll Kálmánt valami különös elfogultság tartotta fogva. Mert Széll Kál­mánnak volt két jellemző tulajdonsága. Az egyik a meggyőződés dicséretes szigorúsága, a másik azon­ban a már kevésbbé dicséretes hiúság. Hiú volt min­den képességére. Felejthetetlen előttem egy jelenet, mely köztünk játszódott le, s mely valóságos rekordot mutat a hiú­ságára. Amikor az Andrássy-szobrot leleplezték, ő tartotta az ünnepi beszédet. Nem voltam ott a lelep­lezési ünnepségen, nem hallottam a beszédét. Egész napon át nagyon el voltam foglalva, s nem is olvas­tam el. Másnap a képviselőház kupolacsarnokában koronaőri választás ceremóniája ment végbe. Vélet­lenül én Széll Kálmán mellé kerültem. Közömbös dolgokról váltottunk szót. Egyszer csak hozzám for­dult ezekkel a szavakkal: — Tudd meg, hogy sokat adok a véleményedre, mit szólsz a tegnapi beszédemhez? Jó Isten, mit mondjak? Azzal tisztában voltam, hogy valami közönséges frázis nem elégíti ki. Pilla­natnyi gondolkodás után így feleltem a kérdésre: — Kegyelmes uram, Tacitus óta nem hangzott el ilyen stílusú beszéd! — Érdekes — jegyezte meg erre a szédítő bókra Széll Kálmán —, Ábrányi Kornél ugyanezt mondta beszédemről. Hát egész természetesnek találta a Tacitushoz való hasonlítást, és később maga Ábrányi mondta nekem, hogy ő sem ismerte még Széll Kálmán beszé­dét, mikor Tacitusra hivatkozott. Ekkora hiúság persze körülbástyázta Széll Kál­mánt az ellen, hogy­­tisztán lássa az ellene irányult hangulatot a saját pártjában. Annál fájdalmasab­ban érintette, mikor azután ez a hangulat már úgy­szólván cselekedetekben is megnyilvánult. Apponyinak a király által történt ama bizonyos kihallgatása után Ugrón Gábor interpellációt intézett a Házban Széll Kálmánhoz. Az a hír előzte meg, hogy Ugrón szóvá teszi az Apponyi-ügyet, főkép a ki­rály részéről történt mellőztetését. De Ugrón az interpellációt megokoló gyönyörű és rendkívül hatá­sos beszédében nem érintette az Apponyi-ügyet. Csak azt tette szóvá, h­ogy a király miért nem hallgatja meg a helyzetről pártkülönbség nélkül a politikuso­kat. Azt mondta, hogy állítólag a király akarta is ezt, de Széll Kálmán lebeszélte erről a szándékáról. Az ellenzéken erre nagy méltatlankodás tört ki, de a szabadelvű párton is észrevehető volt, hogy Ugron­nak ez a vádja ott is hatást keltett. Persze a sza­badelvű pártban is haragudtak Szélire azért, hogy nem engedi a király elé férkőzni azt a felfogást, hogy a passzív rezisztencia haszontalan, célszerűtlen po­litika. Ugronnak ez után a beszédje után a szabadelvű pártban már nyíltan beszéltek arról, hogy Széll Kál­mán kormányzása nem lehet hosszú idejű. Azt is híresztelték, hogy küszöbön van a képviselőház fel­oszlatása s augusztusban már választások lesznek, de ezeket már nem Széll Kálmán fogja vezetni. A Házban eközben a kvóta-bizottságról szóló ja­vaslatot tárgyalták — persze az ellenzék következe­tes obstrukciója mellett. Most a függetlenségi párt kiterjesztette az obstrukciót minden közbejött kér­désre, hogy annál inkább megakadályoztassa az in­demnitás megszavazását. Csak hadd tartson az ex­lex minél tovább. Az ellenzék úgy okoskodott, hogy az ex­ lex végre is megbuktatja a kormányt, s ezzel együtt az újoncfelemelésről szóló javaslatokat is, me­lyekre vonatkozóan az ellenzéknek megvoltak a ma­ga formulázott követelései, amik meghaladták a volt nemzeti párt kívánalmait. A radikálisabb ellenzékiek sajtójában felmerült az a híresztelés, hogy Kossuth Ferenc hajlandó lenne leszerelni Széll Kálmánnal szemben. Persze ezek a híresztelések arra bírták a függetlenségi párt vezé­rét, hogy tiltakozzék a híresztelések ellen és erélye­sen hangoztassa a harcban való kitartását. Ám a szabadelvű pártban már vicceket is csináltak Széll Kálmán bekövetkezendő bukásáról. Mikor a minisz­terelnök résztvett Singer Zsigmond leányának a Do­hány­ utcai zsidó templomban végbement esküvőjén és a nyoszolyaleányok által körülvitt perselybe öt ko­ronát tett be, egyik szabadelvűpárti képviselő felele­venítette a Tisza Kálmán esetét. Tisza Kálmán ugyanis résztvett volt annak idején egyik előkelő zsidó polgár leányának esküvőjén és Wahrmann Mór szomszédságában foglalt helyet. Mikor a nyoszo­lyóleányok a persellyel gyűjtésre mentek, Tisza meg­kérdezte Wahrmanntól, hogy mire gyűjtenek? Wahr­mann felvilágosította, hogy zsidó humanitárius cé­lokra s erre Tisza Kálmán öt forintot dobott a per­selybe. Erre Wahrmann állítólag azt mondta, hogy Tisza Kálmán vesztét érzi, mert ime népszerűséget hajhász. És csakugyan, Tisza Kálmán pár hétre az eset után megbukott. Eközben pedig váltakoztak az úgynevezett poli­tikai pletykák. Mint mindig, amikor zavaros, izgal­mas, feszült a helyzet. Egyik hirkovács arról tudott, hogy Apponyi csak az ex-lexből való kiszabadulást várja s azután lemond nemcsak az elnökségről, ha­nem mandátumát is leteszi; ehhez azután hozzáfűz­ték, hogy Apponyi félrevonulása maga után vonja a volt nemzeti párt szétzüllését. Jó volt az efféle híresz­telés a szabadelvűpárti Tisza-csoport hangulatának élénkítésére is. Hiszen ebből is azt következtették, hogy érik a Tiszáék vetése, közeledik az erélyesebb politika ideje. Hanyatlik már Széll Kálmán ereje, döglőben van a passzív rezisztencia, amely ellen egyre hangosabban beszéltek már a szabadelvű pártban. Ennek a törekvésnek a főrendiházban is akadt szószólója. Gróf Eszterházy János meginterpellálta a miniszterelnököt: Vannak-e olyan paktumszerű okok, melyek a miniszterelnök őnagyméltóságát a jelen áldatlan helyzetben az erélyesebb politikától visszatartják? Széll Kálmán erre igen korrekt, igazán alkot­mányos szellemű választ adott. Azt, hogy ragaszko­dik a házszabályokhoz, ezek keretében pedig­­a nem ismert, csak folyton hangoztatott, senki által meg nem magyarázott úgynevezett erélyes rendszabá­lyokkal az obstrukciót megszüntetni s­em lehet. Ezért fenntartja eddigi álláspontját. Nyilvánvaló, hogy ez korrekt álláspont volt. Ha a szabadelvű párt harcias csoportjának nem tet­szett is, az ellenzéknek méltányolnia kellett volna. De az ellenzéken már régóta elhatalmasodott az az elfogultság, melyet szemlátomást hizlalt a nemzeti közhangulat. Széll Kálmán a katonai javaslatokat akarja, még­pedig a nemzet által felállított követel­mények megadása nélkül, tehát meg kell buktatnia. Pedig Széll Kálmánnak a házszabályokhoz ragasz­kodó tisztelete, egyenesen ellenzéki álláspont volt. Széll Kálmán tisztelte azokat a házszabályokat, me­lyek 1899-ben a vele kötött paktum révén módosul­tak, de csak oly mértékben, hogy az obstrukció le­hetősége megmaradt, mert Széll Kálmán is azt tar­totta, hogy az obstrukció lehetőségének a fennálló közjogi helyzet mellett meg kell maradnia. Jellemző a szabadelvű pártra, hogy május 25-én este a pártkörben zajosan ünnepelte Széll Kálmánt a gróf Eszterházy Jánosnak a főrendiházban adott válasza alkalmából. Ünnepelte azért, amiért a párt egy másik csoportja egyenesen kárhoztatta. Ez a csoport egyre hangosabban követelte a passzív re­zisztencia abbahagyását és az obstrukció erőszakos letörését. Ezen az estén énekelte egyik fiatal szabad­elvűpárti: — Hej, ha ez a csárda a Tisza partján állna... Szatmári Mór. 43 MM vesz fel Josephin Baker­? A szerecsen táncosnő vendégszereplését a pesti kö­zönség érthető izgalommal várja. Vajon mit vesz fel Josephin Baker, hogy a beígért tüntetésnek elejét vegye? Vannak, akik azt állítják, h­ogy a művésznő krino­linban fogja eljárni egzotikus táncait, viszont egyesek szerint Josephin Baker szigorúan fog ragaszkodni ahhoz a hagyományos pucérsághoz, mely nélkül a párizsiak el sem tudják képzelni őt. Mivel e két ellentétes híradás meglehetősen tájéko­zatlanul hagyott engem is, kénytelen voltam utána járni a dolognak, hogy végre tisztán lássak ebben a homályos kérdésben és beszámolhassak a meztelen valóságról. A meztelen valóság pedig az, hogy Josephin Baker igenis alá­ fogja vetni magát a pesti színházi ízlésnek, ami azt jelenti, hogy úgy fog táncolni, ahogyan a tünte­tők fütyülnek. Lássuk tehát, mit vesz magára Josephin Baker? Először is fel fogja venni a legédesebb mosolyát. Másodszor felveszi — a beszéd fonalát, melyet az Ő művészete vitatása közben ejtenek el. Hogy ez a fonal testén­ek melyik részét fogja, eltakarni, az egyelőre még bizonytalan. Harmadszor fel fogja venni a művésznő­­ a küz­delmet azokkal, akik pesti vendégszereplését meghiúsí­tani akarják. Ezzel szemben nem veszi magára a megjegyzéseket, melyek ez alkalommal el fognak hang­zani. Negyedszer és utoljára fel fogja venni a­­ honorá­riumot, mely a szerződés értelmében megilleti őt. Értesü­lésem szerint ez a honorárium olyan nagy, hogy a direk­ciót egészen levetkőzteti. DUMI, hanem győződjék meg a hétfőn, április 2-án kezdődött KEI PÁRATLAN SZENZÁCIÓS ÁRAIRÓL Dim­ifl voal Mik­es is -"85 fillér Eredeti francia pongyola crépe 1 75 pengő Mostialó műselyem Tolis selyem minden színben taltelalinmhik­a sím­a 2.50 divatmintás 2.38 pengő 2.98 pengő 3­­98 pengő Mard selyem 96 cm. széles 590 pengő Crepe de ciiine Kan­átselyem ... elismert jó minőség ... fi*80 U pengő 7-50 ' pengő Ruha kaska tiszta gyapjú 4.80­­ pererő 3 -90 c Fémszálas ju­mper kelme 4 -10-túl pengő Gyapjú eolin dupla széles 4' 80 pengő Gy­apjucrepe­la legújabb ruhaanyag 130 cm. széles r° pengő kabatra 140 cm. széles Angóra kasíra Teveszőr kabatkelme 140 cm­­ széles 8 -80 pengő IC­ 50-től Is pengő Legdivatosabb gyö­nyörű szép selyem sálak­ és ítencök MIG A CSEKÉLY KÉSZLET TART A CIKK FELHAGYÁSA MIATT férfi OLTO*Y KAMGARN ír 80 PENGŐ AZ ÓRIÁSI KEI­ENDÖLÉG következtében VIDÉKRE MINTÁT NEM KÜLDÖK. Ugyanilyen Ö­csi alkalmi árban az összes selyem-, mosógeorgette- és szövetújdonságok is. Minden HÖLGY siessen vásárolni! Alkalmi árusításaim nagy nép­serűsége folytán a cikkek jóval a vásár befejezése előtt kifogynak. M68 kabátszövetek óriás* vározstéBcJoan WEINER MÁTYÁS HŐS divat nagyáruháza

Next