Pesti Hírlap, 1928. április (50. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

A finom vékony kashmir mellény nélkülözhetetlen a könnyű tavaszi kabát alatt, Dús választékban raktáron Kossuth Lajos­ utca 11. sz. és Petőfi Sándor­ utca 6. sz. 6187­ 4 PESTI HÍRLAP •­.Www.- 1928. április 1., vasárnap. A Pesti Hírlap húsvéti száma. Fölemelő tudat és immár szinte kulturhistó­riai tény: amint múlnak az esztendőit, annál benső­ségesebb, annál hatalmasabb, annál szélesebb terje­delmű az a kapcsolat, amely a legnagyobb magyar napilapot, a Pesti Hírlapot a magyar olvasóközön­séghez fű­zi. A kép, amelyet a Pesti Hírlap és olvasó­közönsége mutat, hasonlít egy régi terebélyes fához, amely évről-évre lombosabb, termőbb, díszesebb koronájú lesz és folyton szélesülő lombsátora alatt mindig több és több ember találja meg lelki pihené­sét, frissülését. Abban a balsorssal sújtott életben, mely ennek a generációink osztályrészéül jutott, a vigasztaló, enyhítő, föltámasztó, új életre keltő erőt jelenti a sajtónak az a fajta hat­alma és áldozatkészsége, ame­lyet ebben az országban a Pesti Hírlap képvisel. A közönség jól megérzi és jól méltányolja ezt a ha­talmas lelki segítséget, a vigasztaló, éltetadó ener­giának ezt a teljességét, amely a Pesti Hírlap hasáb­jain naponta százezer számra keresi föl az olvasó­kat, ezért forr eggyé ez a közönség kedvenc lapjá­val, viszonya vele több, mint egyszerű baráti vi­szony, a családi érzés, a családias összetartozás melegsége köti össze őt a Pesti Hírlappal. A Pesti Hírlap pedig a maga részéről sokszo­rosan igyekszik visszaadni olvasóinak ezt a sze­retetet, hűséget, ragaszkodást. Megragad erre min­den alkalmat, minden módot. Széppé teszi minden napjukat, még szebbé vasárnapjaikat, legszebbé ünnepnapjaikat. Egy-egy nagy ünnep közel­ed­tén a Pesti Hírlap kétszeresen érzi és tudja a maga nagy és szent kötelességét: tartalomban és köntösben egyaránt ünnepi vendégnek kell lennie olvasókö­zönsége megszántolhatlan sokasá­gú házánál. Az ünnepnap pihenője annak a dolgozó ma­gyar középosztálynak, melynek a Pesti Hirlap sok évtizedes kedvenc lapja. Ilyen pihenő alatt a Pesti Hirlap még szélesebbre veszi, még mélyebbre szét­tárja hasábjai impozáns gazdagságát, hogy kedves közönsége őt még jobban láthassa, még több oldal­ról megfigyelhesse és még több örömet lelhessen benne. Hetekkel az ünnep előtt mélyebb lélegzetet vesz a Pesti Hírlap egész hatalmas gépezete, na­gyobb lendületet vesz e zsurnalisztikai gépezet min­den idegszála és minden dübörgő acélmasinája, hogy a lap és a közönség ünnepi találkozása emlékezete­sen szép, bensőséges és örömmel teljes legyen. Több örömet, több szépséget, több szórakozást vinni a dolgozó magyar társadalom pihenő napjába, mint amit ez a társadalom vár tőlünk: ez az a cél, amely a Pesti Hírlap minden porcikáját az alkotás izgal­mas versenyére költi egy ünnepi szám előkészületei­ben. A lélek ajándékát akarjuk mi adni annak a közönségnek, mely a lelkével ajándékozott meg ben­nünket, lelke szeretetével, ragaszkodásával, hűségé­vel; különöskép vissza akarjuk egy-egy nagy ün­nepkor adni a léleknek minden szeretetét, minden hűségét, minden gazdagságát, sokszorosan megnö­vekedett hasábjainkon, sokszorosan meggyarapított tartalmunkban. Meglepetés számba megy a Pesti Hírlap min­den ünnepi száma — meglepetés erejével fog hatni mostani húsvéti száma is. Tegye a mi húsvéti ajándékunk, a rengeteg olvasnivalótól megsokszorozódott Pesti Hírlap kelle­messé, örömmel teljessé a legnagyobb magyar ol­vasóközönség húsvéti ünnepét. Nők a repülőgépen. Hölgypilóták bravúros szereplése és vértanusága. A női lélek mindig vonzódott a romantikát­­ ígérő és a hétköznapi élet egyhangúságából kiemel-­­­kedő lehetőségek felé. Évszázadok óta öröklődik nem-­­­zedékről-nemzedékre ez a különös vonzalom, amely­­ sajátságos alkalmazkodó képességet árul el a roman-­­­tika szellemének és eszközeinek változásai iránt. A modern idők romantikájában más hangulat­­ uralkodik és más eszközök érvényesülnek, mint ré­gen. Megváltoztak az emberek és megváltoztak a szerszámaik is. A négyes fogatok helyét elfoglalta az autó meg a motorkerékpár és mellettük ma­holnap elterjed a repülőgép. Amily mértékben olcsóbbodik a légi járóművek beszerzési ára, éppoly mértékben nö­vekszik a népszerűsödése. Ezzel kapcsolatban a gyön­gébb nem táborában is egyre nagyobb teret hódít, még­pedig elsősorban azokon a területeken, ahol a repülés nemcsak örömöt és élvezetet, hanem elsősor­ban hírnevet meg reklámot jelent. A múlt évi nagystílű repülővállalkozások sze­replői között a női nem meglehetős nagy számban képviseltette magát és derekasan kivette részét nem­csak a sikerből, hanem a keserű vértanúságból is. Egy német pilótanő, Thea Rasche kisasszony nyi­totta meg a bájos galériát. Berlinből Párizsba re­pült el egy könnyű sportrepülőgépen, onnan Brestbe, majd átszelve a La Manche-ot, meg sem állt Lon­donig. Az óceán átrepülése is foglalkoztatta, át is hajózott emiatt Amerikába, de tervét még eddig nem valósította meg. Francia kolleganője, Rolland kisasszony, m­ég többre vitte. Néhány évvel ezelőtt Dél-Amerikában járván, átrepülte az Andes-hegységet, majd vissza­térve hazájába, felcsapott taxi-repülőnek. A múlt évi londoni légiforgalmi kongresszust sikerült nagy ne­hezen rávennie arra, hogy a kereskedelmi pilóta­pá­lyát ne zárják el a női nem előtt és e diplomáciai sikere óta nemcsak szűkebb hazájának határain be­lül vállal taxi­repülést, hanem külföldre is elszállítja azokat a vállalkozó szellemű utasokat, akik hajlan­dók az életüket a francia pilótakisasszony törékeny kacsáira bízni. Az angol repülőklubok tagjai között öt angol hölgyet alálunk, akik pilóta-oklevéllel és saját re­pülőgéppel rendelkeznek. Közülök Lady Bailey, Mrs. Geoffrey de Havilland társaságában a könnyű repü­lőgépek kategóriájában 5268 méteres repülésével új magassági világrekordot állított fel 1927 július 5-én. E rekorddal barátnőjének, Mrs. Elliott Lynnek, előző rekordját lényegesen megjavította. Mrs. Elliott Lynn megkísérelte ugyan, hogy riválisán később revansot vegyen, fel is emelkedett repülőgépével szintén mint­egy 5000 méter magasságig, de Lady Bailey rekord­ját még sem tudta túlszárnyalni. Az utasrepülők között szintén találunk néhány angol hölgyet, akik a modern közlekedés történetében nevüket emlékezetessé tették. Mikor az angolok meg­nyitották az Egyiptom—India-i légijáratokat, Sir Samuel Hoare angol légügyi miniszter és Sir Sefton Brancker, az angol kereskedelmi aviatika főnöke, a feleségeiket is magukkal vitték a nevezetes légiútra. Ugyancsak elvitte a feleségét Afrika körülrepülésére Alan J. Cobham is, a hírneves angol plóta, aki mind az öt világrészt átrepülte a legutóbbi évek fo­lyamán. Keith Miller asszony Lancaster kapitány társaságában a minap Londonból Indián át Ausztrá­liába indult. Gépük azonban, amely a „Piros rózsa" nevet viseli, a holland-indiai Muntokban súlyosan megsérült, ennélfogva bizonytalan, hogy útjukat foly­tatják-e tovább. Amerikában már hölgyrepülőklubok is alakul­tak, amit szinte természetesnek kell találnunk abban a világrészben, amelynek hölgyei közül hárman is nekivágtak az óceáni repülőtúrának. Mildred Voran kisasszony volt az első, aki mint utas ült bele a ne­vét viselő gépbe, hogy vele Pedlar pilóta és Knope hadnagy, navigátőr kíséretében a Csendes óceánon át Amerikából Honoluluba repüljön, a 25.000 dollárra rugó Dore-dij elnyeréséért. A versenyre kelt négy re­pülőgép közül kettőnek — közöttük a „Miss Dórád­nak — nyoma veszett, sőt még az a harmadik repü­lőgép is oda lett utasaival együtt, amely másnap Doran kisasszonyok felkutatására indult. Hasonló tragikus sor­ ézte a 62 éves Löwenstein-Wertheim hercegnőt, aki „St. Raphael" névre keresz­telt repülőgépén Minchin ezredessel Angliából akart Canadába repülni, nemkülönben Wilson elnök uno­kahugát, az amerikai Frances Grayson kisasszoyt, aki Wilmer Stultz pilóta és Bryce Goldborough na­vigatőr társaságában vágott neki az óceánnak a „Dawn" nevű amfibián. Mindkét expedíció a tengerbe veszett. Kis hijja, hogy az amerikai Ruth Elder expe­díciója is hasonló sorsra i­­­m jutott. „American Girl" nevű gépét Haldeman pilóta indította útnak Európa felé. Hogy Elder kisasszonynak volt-e része a gép vezetésében, nem tudhatjuk. Az óceán fölött motor­juknak egyik olajvezető csöve eltörött és a gép az Azori-szigetektől mintegy 560 kilométernyire nyu­gatra a nyílt tengerre leszállani kényszerült. Szeren­csére a „Barendrecht" nevű holland gőzös idejeko­rán észrevette őket és a bátor vállalkozókat a biztos haláltól megmentette. Elder kisasszonyt hazatérése után az amerikai bíróság kérdőre vonta Valami régi bűne miatt. S noha ügye még eddig nem intéződött el a törvény előtt, úgy hírlik, hogy tavasszal ismét előkészületeket tesz egy újabb óceánrepülő kísérletre. Aeronauticus. VASÁRNAP. Álarcosbál. — Min tünődöl? — Azon a pesztonkán, aki magára öl­tötte úrnője fémszálas zekéjét, selyemharis­nyáját, kigyóbőrcipőjét, száját kipirositotta asszonya pirosítójával, fejébe csapta kis h­a­rangkalapját, aztán boával a nyakán elin­dult sétálni, mint valódi nagysága. — Egy szolgáló mennyországa. Szegény, nyilván be akarta csapni az embereket. — önmagát akarta becsapni. — Hogy-hogy? — A kalauznak nagy borravalót adott, amiből a kalauz rögtön megtudta, hogy nem úriasszony. Leült egy utcapadra, ele előbb megkérdezte az ottlevőktől, hogy szabad-e. Diákok szólitották meg s oly finoman utasí­totta vissza őket, a kacérság minden fölénye nélkül, hogy azok az arcába nevettek. Más szeretett volna lenni, mint ami, legalább né­hány órára. Nem sikerült neki. Otthon le kellett vetkőznie. Erre azt gondolta, hogy a pompás ruhával együtt leveti az életét is, a húsvér­ ruháját, a sorsát, melybe végzetesen be van börtönözve. Kinyitotta a gázcsapot. Végül azt üzente, hogy így nem érdemes élni. — Csacsi volt. — Bölcs volt, barátom, bölcs. Teljesen igaza volt. Csak egy hibája volt. — Az, hogy nagyon sok képzelete volt. — Az, hogy semmi képzelete se volt. Mert amit elgondolt, nem tudta átfinomítani, hanem nyomban megvalósította. Mi mind­nyájan ilyen álarcosbálban forgunk. Lehetet­len volna lélekzenünk egy pillanatig is abban a tudatban, hogy örökké merevek vagyunk s nem élhetjük az összes lehetőségeket, egyszer­re száz és száz ember életét, aki mind ben­nünk lakozik. Valójában ezt is tesszük, de csak képzeletben. Nézd, a gyermek nem­ bír­ja megvárni, míg felnő, a nagyokat utánoz­za, katona, vagy boltos, a felnőtt visszavágya­kozik a gyermekkorba, bélyegeket gyűjt, vagy kártyázik, a milliomos a szegénység édességét is kiélvezi, fukarkodik, kapadohányt szív, fe­lesége pedig farsangkor kölcsönkéri szobalá­nyától a kartonruháját, abban megy el a bál­ba, hogy kiszellőztesse unalmas életét. — Te mivel szórakozolj? — Kéziratpapírból varrok magamnak ruhát. Felöltözködöm mások életébe. Voltam már orvos, szélhámos, apostol, gonosztevő, vénlány, tanár, cseléd s véres, tébolyult ural­kodó is. — Ez az író élete. De­­ a többiekét? — Hasonló ehhez. Azok olvasnak. Ha olvasol, azonnal magadat képzeled az alakok­ba, a helyzetekbe, egyébként nem érdekelne, nem tudnád követni a szöveget. Te vagy a rabló és a detektív is. Folyton szerepet válla­lunk. — Most például milyen szerepet vállal­tál? — Azt, hogy mindenkit megértsek. De ez is játék, önáltatás. Voltakép mindig csak magunkat szeretnék megérteni. Kosztolányi Dezső: 71 szkupstina elhapotta üléseit. Belgrád, márc. 31. A szkupstina mai ülésén a fegyverviselésre vonatkozó törvény megszavazása után az elnök az üléseket elnapolta. Azt hiszik, hogy a szünet április 20-áig fog tartani. Ezek szerint el­halasztották a Szubotics helyén a szkupstinába be­került dr. Nagy Ödön magyarpárti képviselő mandá­tumának hitelesítését is. Nagy Ödön mandátuma el­len az utóbbi időkben heves kampányt kezdtek amelynek élén Maximovics volt belügyminiszter és az úgynevezett pasicsista radikálisok állnak. Ezek azt hangoztatják, hogy dr. Nagy Ödön nem lehe képviselő, mert nem beszél az állam nyelvén. 30 év óta fennálló üzletemet május 1-én Vilmos csá­szár­ út 34. szám alá helyezem át. A költözködés tartamára értékes raktáramból példátlanul olcsó árakon kiárusítást rendezek. Könyvtáraknak és magányosoknak kedvező alkalmuk nyílik gyűjteményük pótlására. Szabad bemenet, vá­sárlási kényszer nincsen! ÖYÖZÖ A. HIDER könyvkereskedése Budapest, Vilmos császár-út 40. sicc

Next