Pesti Hírlap, 1928. május (50. évfolyam, 99-110. szám)

1928-05-01 / 99. szám

.''•■'f.. . \ i M.i *’’ ' . fai számunk 44 oldal. * ^ BUDAPEST, 1928._______________________L. ÉVFOLYAM: 99. (16.572) SZÁM. ^8)^ ' KEDD, MÁJUS 1. Előfizetési Árak: £«u­tóáfplik ............ ^ ___ __ Mff «8 «mrrTfc EeH adóhivatalokj .Vk­­hónapra 4 pengő, ne* ^ JtZjyire wK39jifey froh Mw HM HnBBt jXflg IBEfplo­mos cs.*ut 78. es Erzse­gyedévenként 10 peng ||j SB»*® KSH alt HnKE pet-sörut 1. fiókok: 1­­80 ntlér. Egyes pél- ÄS&L JBtm nSfótaat «SEk. slöH ISSaSKTOift?' JHK ESS? SgE S& BS ® íjfii'. Krisztina-sn 132.. Mar­dányszám ára (pálya- IKwiaHW 'jSäfSB lEJS Sóra araCaSB»S..r $JSS 3*r W jgjkASS git-krt 6/b. II.. fó­n. udvarokon Is) 16 fillér. ' ■ SS BHaar HtSii­QgSst ráraalSg- 23., VI., Andrássy ut 4.. vasárnaponként 32 fii- iS«. * Jiljä HM älä!­j«« aKlj «BL sSSSräSrb.. Vili.. Rákóczi-m 9. UJ-lér. — Külföldön az iff&i IBBmim Hfö Hfl jfig UM iVSVS­­WA pest. István-út 1. és előfizetési ár kétszeres Hal M mH BB B mam W BB Kispest. Kossuth-tér 111 Magyarország balsorsa Nyugat-Európa veszedelme. Irta: Rákosi Jenő. Rothermere lord felkérésére Rákosi, Jenő cikket irt a Daily Mail számára a , magyar kérdésről. A Pesti Hírlap il­lusztris főmunkatársának első cikke hét­főn jelent meg a Daily Mailben ezzel a címmel: ,,Magyarország balsorsa Nyugat- Európa veszedelme." A cikk a magyar kérdésnek az európai béke szempontjából való jelentőségét világítja meg. A Daily Mail olyan keretben nyújtja át olvasói­nak a magyar publicista írásművét, amellyel csak a legkivételesebb irodalmi és politikai eseményeket szokták Angliá­ban bevezetni. A cikk élén a lap néhány szóval bemutatja új íróját a közönség­nek, s a következőképen jellemzi Rákosi Jenőt: „A híres magyar regény- és drá­maíró és közügyek bírálója, aki nyolc­vanhat éves korában is vezető publicis­tája Magyarországnak." A Daily Mail­ben megjelent cikk címét és bevezető so­rait Rákosi Jenő arcképével együtt facsi­milében harmadik oldalunkon közöljük, itt pedig a cikket adjuk szószerinti ma­gyar szövegében. A Rothermere lord akciója az én hazám igazsága mellett a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik népek és nemzetek történetében. Magyarország vezérpolitikusai az utolsó szem­­pillantásig ellenezték a háborút. Mikor nem tudták megakadályozni, természetesen hagyo­mányos hűségével és vitézségével viszont ki­tartott a nemzet az utolsó szempillantásig szö­vetségesei mellett. A kegyetlen játék vége pe­dig az lett, hogy akik szövetségeseink voltak, de cserbenhagytak bennünket, s az ellenséghez álltak, azok gazdag zsákmányt nyertek jutal­mul nagyrészt a magyar területekből, mi pe­dig megcsonkíttattunk úgy, hogy elvették te­rületünk és lakosságunk kétharmadát s idegen nemzetiségű országokhoz csatoltak közel négy­millió magyar nemzetiségű lelket. A Kárpátok hegykoszorujával övezett s délen a Duna ha­talmas medrével határolt magyar medencéből megmaradt Magyarország számára ennek a medencének a közepe, huszonegymillió lakos­ból hét és félmillió. Ez neveztetik Csonkama­­gyarországnak, stratégiai határok nélkül, de­rékban kettémetszett folyókkal, melyek mind a régi Magyarországon fakadnak és magyar területen ömlenek a Dunába; minden hegyvi­dékünk fatermeléssel, érc-, ásvány- és sóbá­nyáinkkal szomszédainknak ajándékoztatott a trianoni békemű által, akik körülöttünk min­den oldalon fegyveresen őrzik a zsákmányt, míg tőlünk minden fegyver és hadifölszerelés elvezetett. Ez Magyarország helyzete közel tíz esztendeje. Bekerítve zsákmányát őriző ellen­ségtől, bermetb­e elzárva káröskörül a többi vi­lágtól, amely csak ellenségeinktől értesül min­den dolgunkról, erényeinkről alig, hibáinkról pedig igen bőven. Úgyszólván sírban feküd­tünk s a világ természetesen ha hallomásból tudott is rólunk, nem talált okot arra, hogy érdeklődjék is irántunk. Hiszen összezsugorí­­tott nép lettünk, mely látszólag se nem oszt se nem sokszoroz, csak a szerencsétlenségünk volt. óriási, de,olyan időben, amikor minden euró­pai nép száz bajjal küzd, se ideje, se kedve, se különös oka nincsen arra, hogy egy igazság­ wiMwrwnniiMMHim»"1 iii mi'hii nn i nme .mim mmmii hhhhii n iMnmwT<ihw?nminraifiiinrfli talanság áldozatával, egy különben is szám­ban kicsiny, területben megfogyott, fontosság­ban látszólag jelentéktelen nemzettel különö­sebben törődjék. És ekkor történik egy csoda. Ránk ma­gyarokra nézve olyan dolog, ami az isteni Gondviselés művének látszik. Feláll messze nyugaton, tőlünk messze távolban egy idegen férfiú és a rendelkezésére álló hatalmával mintegy bűvös harsonával világgá kiáltja ki a mi nagy igazságunkat. És hatalmas szavára a magyar szívek kigyulladtak a hálától és reménytől, ellenségeink megdöbbentek és meg­remegtek, a világ pedig fölfigyelt. És a ma­gyar kérdés egy csapásra előlépett az európai problémák sorába. Nem csodás fordulat-e ez, egyetlen ember szavára? Igaz, hogy ez az em­ber két ellenállhatatlan fegyverrel küzd egy­szerre: nagylelkű szívével és államférfial el­méje erejével. K­üzd az igazságért, melyet meg­látott, egy a gazság határait érintő igazság­talanság ellen és küzd Európa eleven érde­kéért. Ez utóbbiról, Európa érdekéről a ma­gyar igazságban lett nekem feladatom ill az előkelő angol újságban az angol olvasó szá­mára írnom. Nem aggodalom nélkül szegem meg ezt a témát. Mert amit én magyarul írok, azt ne­hézség nélkül le lehet fordítani angol nyelvre. De a magyar ember mentalitása hozzá tud-e férni az angol ember mentalitásához? Amit itt eddig írtam, nem egyéb, mint megkisértése va­lamely hidverésnek a két mentalitás között. A földönítéli szépség. írja: Szekula Jenő. Nemcsak a babonás római katonák mertek volna szent hitet tenni arra, hogy hatalmas pa­rancsnokuknak, Caspius Fadusnak gyönyörű hit­vese az erdő tündén lámáitól származik, vagy legalább is édes rokonságot tart a tenger fenei zátonyain sütkérező lenhajó ókeánidákkal, de maga a szép római nő is fennen dicsekedett vele, hogy igen előkelő családból való, s míg apai ágon származása visszavihető az ősi latiumi királyo­kig, egyik ükanyja révén rokonságot tart a hal­hatatlan istenekkel is. Ez a származása nem volt egészen megbízható legalább is az isteni eredet nyoma veszett el egészen a krétai part feneketlen iszapjában, de aki egyszer is látta Andromedát­, az bátran megesküszik rája, hogy dédanyái böl­csőjét valahol az olimposzi erdők ölén ringat­hatták. A férje is hatalmas úr. Judea prokurátora volt ezekben az időkben. De a nő unta itt magát, Caesareában, ebben az ázsiai és fél zsidó városkában, ahova sorsa és férjé­nek hivatása kötötte. Rabszolgákon az öbölben rin­­gatódzó hárompadsoros trizemének matrózain, a téli tábor katonáin és a bennszülötteken kívül alig akadt valaki, aki nem közönséges szépségét meg­csodálja. Lelkendezve gondolt vissza az elhagyott Rómára, a színházakat sóvárogta vissza, a véres állatviadalokat, nyárelőn Bajae tü­ndéri fürdőit, és a császári udvart is, ahol házasságának első évé­ben éppen ragyogó szépsége miatt rendkívüli szere­pet játszott. De mindez hiú álom. Caspius Fadus addig fog itt uralkodni, könyörtelenül harácsolva ü,dót, m­íg annyit rabol össze, amiből holtuk napjáig fejedelmi bőségben megélhetnek. Igaz, hogy ebben a fehérfalu városkában And­romeda volt a császárné. Éppen csakhogy a tüzet nem hordozzák előtte az utcán. Itt ő képviselte Róma szépségét és hatalmát. Csak későn szokott elaludni. S többször dél­felé ébredt, a nagy hőségek miatt a nappalokat több­nyire átaludta, meg arcának liliomszínét is féltette, sokszor részt vett az éjszakába nyúló lakomákon is, mikor férje a légió előkelőbb tisztjeit, a paleszk­hiai kikötőbe befutó hajóhad parancsnokait, vagy a bennszülött méltóságokat megvendégelte. De ma túl korán kelt. Hálóköntösét le sem dobva magáról a fürdőházba sietett, amelynek céd­rusból faragott vörös oszlopait kúszónövények in­­dázták körül . Szétnyitható, magas tetőzetén túl rá­­mosolygott az Isten kék ege : galambok röpdöstek a feje fölött,­­ a levegő mámoros volt, hús hegyek ölén frissen virágzó jurinea mom­is kábult illatától. Sokáig szeretett így elüldögélni a zöldszinti kristálytiszta vízben, amelyből tavak tükre alatt pompázó liliomok módjára virágszerűen fehérlett ki pompás, hófehér teste. Kezével szórakozottan barna szárított gyökeret hintett széjjel a vízszinen, — valami arab kereskedő küldötte Tiberiasból, — lassan tejszínűre vált tőle a víz, különös friss illatot kapott, mint a rózsa, a jószág bevette magát a bőr finom redői közé, s illatossá varázsolta a testét, még órák után is, hogy a fürdőt elhagyta. Rabszolganői ezalatt a tüzet élesztgették a fürdőszoba benyitójá­­­­ban, a hajsütéshez és körömcsiszolásra szolgáló finom eszközöket hozták rendbe, amelyekkel az ókor szépei éppen olyan tudatosan éltek, mint a má­nak modern asszonyai. Andromeda kilép a fürdőből. Lány cselédei vas­tag melegített gyapjúkendökkel már várják, hogy mn—— ........—— ...mm.....——■pw— im ■■miin —wamm­— fölszántsák és végigdörzsölgessék úrnőjük liliom­­testét. Közben elárasztják bókkal, hízelgéssel. — Szép vagy, sugárzó vagy, mint egy nimfa, duruzsolja az egyik. Szebb , nálad nem járt még Caesareában. — De még Rómában sem, — vág a szavába a másik. — Nehogy éjszakára nyitva­­felejtsed háló­­kamarád ajtaját, inti Lalagen nevű­ görög cselédje. Belopódzna hozzád valamelyik isten. Úgy járnál, mint Léda. Andromeda gyorsan a szavába vág. — Bohóságokat fecsegsz Lalagen. Az istenek­nek manapság már semmi dolguk sincsen földi asszonyokkal. De azért boldogan mosolyog. Félig nyitva felejtett szájjal hallgatja a lányok bolondos csacso­gását. Mert csakugyan voltak olyan aggodalmai, különösen kísérteties éjszakákon, míg az agora fölött lázasan süvített a szél, a­hogy fölpattan ágyasházának ajtaja, s nyoszolyája fölé fog hajolni láthatatlanul valami földöntúli lény és illatos ajakát, amely olyan, mint a frissen kettészakított virág, el fogja árasztani csókjaival. — Chloé, hozd elő a fésűimet, adja ki bágyadt hangon az utasítást. A rabszolgalány riadtan engedelmeskedik. S Andrea míg fehér gyapjúfürdőköpenybe burkolód­zik, lekuporodik a­ bíbor egyiptomi pamlagra. Figyeli a szökőkút álmodozva csobogó vizét és szőke hajával, igaz gyöngykagylók ezüstjére emlé­keztető tengervíz szemével, most egészen olyan mint a regebeli királyleány, akitől a nevét örökölte. A nap már magasan járt a csukott perisztilium oszlopsorral szegélyezett udvara fölött, de a nő még mindig nem készült el. Egész nap jóformán nem is tett egyebet, mint öltözködött, vagy a fürdőben ült. Szagos alexandriai, vagy effai balzsamokkal, illatos

Next