Pesti Hírlap, 1928. május (50. évfolyam, 111-122. szám)
1928-05-16 / 111. szám
2 kunyhót lakói ,szívének minden dobbanásával, mert elszakíthatatlan kötelék köt össze bennünket Atyáddal és Veled a megmérhetetlen erejű magyar Hála szálaival. Ma még Esmond Harmsworth feje körül a legszebb glória saját atyja szeretme, hisz valósággal imádja a fiát, de mire elmegy közülünk, e mellé a szeretet mellé csatlakozik majd nemes homlokán az ő saját személyének szóló magyar szeretet fénysugara is. Azon a történelmi jelentőségű reggelin, amikor átadtuk a nemes Lordnak a magyar közönség hálaaláírásait, ő sokat beszélt nekem a fiáról, s amikor azt a két szót kiejtette: „My son's, ragyogott a szeme a büszkeségtől és az apai szeretettől. Volt neki még két másik nagyszerű fia is, szintén virágai az angol aranyifjuságnak. Azok áldozatává lettek a véres világföldrengésnek s haláluk percében bizonyára úgy érezték, hogy igaz ügyért adják oda fiatal életüket. S az osztó igazság és az egekbe hangzó erővel harsogó nagy Számonkérés rózsás arcú és fekete szárnyú szelleme nyilatkozik meg a bánkódó apa ama hősies felkiáltásában, amit egyik cikkében nemrégen hallottunk, hogy az „én fiaim nem halhattak meg igazságtalanságért, azok csak igazságért halhattak meg“, így Iön a két elesett Harmsworth a magyar igazság vértanúja egy nemes atya tiszta lelkén át, s amikor ma, 1928 évi május 16-án, a magyar nép és a harmadik Harmsworth fiú oda nyújtják egymásnak a béke, szeretet, kiengesztelődés és törhetetlen igazság kézszorítását, fenn a magasban, a Csaba vezér lópatkóinak a nyomán összeölelkezik a másik két elesett Harmsworth fiú lelke is a mi martyrkoszorús hőseinkkel. Nem kell azt mondani a magyar közönségnek, hogy lássátok szívesen a harmadik Harmsworth fiút, nagynevű atyja által reáruházott küldetésében, hisz úgyis tudom, hogy százezrek fognak törekedni, hogy legalább meglássák s legalább egy lelkes „éljen“-t kiálthassanak oda neki. Ő a magyar igazság ifjú bajnoka. A magyar Ige hős Szigfriedje. De neki nincs sebezhető pontja, mert mindenütt megvédi őt a magyar Hála és Szeretet védőpajzsa. ... Legyenek ezek az ünneplő napok minden zavaró hangtól méntesek, nagyszabásúak, nemesek, ideálisak és érzésben egyhangúak. Mutassa meg a magyar, hogy mennyire hozzá van nőve a lelke a kiváló fiú nagyérdemű atyja, magyar szempontból történeti jelentőségű alakjához. Lesznek olyanok jó egynéhányan, akiket talán méltatlan mellőzés ér a rendezés részéről, de emiatt zokszó ne essél, semminő oldalról, se első, se harmadik személyben, mert el kell hallgatnia minden egyéni kicsinyeskedésnek ott, ahol az egész magyar nemzet szíve dobbanik meg. Ebben a szellemben emelkedett lélekkel köszöntünk Téged, Lord Rothermere fia, Honourable Esmond Harmsworth, s a magyar közönség szüntelen riadó éljenzései úgy hangozzanak fel, nemcsak a mi egünkbe, de az egész világ erkölcsi látóhatára felé, mintha azokban a hurrázó éljenekben egymásba olvadna a szenvedő magyar lélek bús tárogató hangja az Igazságért harcba induló magyar trombita éles harsogásával és a szebb magyar jövőbe vetett vallásos hit orgonazúgásával. Mindebben együtt ellenségeink biztosan majd csak zajos hangzavart látnak, de a magyar lélek forró, szent hitében ez a zenetrió mégis a világ legklasszikusabb és legharmonikusabb zsolozsmájába olvad össze, amelynek úgy szól a szövege, hogy: „Hiszünk Magyarország feltámadásában okolásából, lenézett a kérdezőre. Az első pillantásra megismerte, hogy Róka Nagyné kíváncsiskodik, hiszen már három napja ott lebzselt a portájuk körül a Rozi ügyében. No, most elintézem Róka uramat, gondolta. — A médium már ébred, nem hiszem, hogy lehetséges választ kapni, — szólt az igazgató. A színészsuhanc pedig nagyszerű hasbeszélő tudományát igénybe véve kísérteties hangon szólt le a függöny mögül az asszonynak: — Róka Nagy úr most otthon enyeleg a Rozival. — Mi? Mit mond? Hogy a Rozival enyeleg? — rikkantotta el magát kipirult képpel Róka Nagyné. , Az igazgató felismerte a helyzetet, nem tudta ugyan, miért avatkoztt bele a színész a dologba, de ha már beleszólt, folytatnia kell a komédiát. — Igen, asszonyom. A médium hajlandó volt válaszolni és azt mondja, hogy az ön tisztelt férje jelenleg valami Rozival enyeleg. Róka Nagyné megdöbbenve nézett az igazgatóra. — Az én uram enyeleg a Rozival? Nem lehet valami tévedés a dologban? Az igazgató sietett megnyugtatni. — Tévedés? A médium sohasem téved. Tessék hazasietni és meg fog győződni a felelet valóságáról. Nem mondható, hogy az igazgató úr megnyugtatása tényleg megnyugtatta Róka Nagynét. Annyi bizonyos, hogy amint csak hájasodó termete engedte, igyekezett kifelé, el-elkapva fülével a szomszédok csípős megjegyzéseit. — Ilyen betyár! — mondogatta magában. — Otthon maradt, mert a Bimbó borjazik, oszt’ ahelyett, hogy az istállóban a Bimbóra figyelne, a Rozival enyeleg. Hála annak a szunnyadó asszonynak, most már mindent tudok. . . . Róka Nagy pedig, mikor látta, hogy a szomszédok szállingóznak itt is, ott is hazafelé, kegyelemben elbocsátotta Rozit és kiballagott az istállóba. Éppen jókor, a Bimbó szerényen munkálkodott tribis borja életrehozásán. Csak percek múltak, mikor ott dülöngött a kis jószág Róka Nagy uram lábai előtt. Az megsimogatta Bimbó verejtékes homlokát, azután a kis borját törülgette végig, nagy párnázott tenyerével. Az asszony éppen akkor nyitott be az istállóba. — Itt van kend? Ugye? Itthon lebzsel, hogy a Rozival enyelegjen. Vén betyár! Az elképedt Róka Nagy szóhoz sem juthatott, az asszony tovább pergette a fekete rózsafüzért. — Csak ne is próbáljon tagadni. Hiába lenne! Az a kisértet ott a kocsmában elmondott mindent. Elküld hazulról, ő meg itt a Rozival enyeleg. Hun az a Rozi? Róka Nagy arcán zavart mosoly futott végig. — A Rozi? Itt van, la! Rámutatott a kis borusra. — Itt a Rozi! Én itt segélek a Bimbónak, kínlódom vele együtt, te meg nekem esel, mint a koldus Szent Antal kenyerének. Az asszony fürkészve nézte a félhomályban az ember ravasz képét. — Eh, nem a borjúról kérdezlek. Az majd aztán jön. Hol az orcátlan Rozi, azt kérdem. — A lány? Kinn csavarog valamerre. Nem tudom. Én már vagy fertályórája itt enyelgek a Rozival. Az asszony ránézett a kis állatra. Az arca lassan megenyhült. — Rozi . . Azt mondod. Rozi? Hát ez az a Rozi? — Hát. Csak úgy, mint a tavalyi. — Tavai? Tavai szegfű volt, Róka Nagy elgondolkozva, csendesen mondta. — Szegfű? Hm, lehet. Hát az idén Rozi. Hanem ezeggy hozz egy kis vizet, ennek a tehénnek, kilóg a nyelve a szomjúságtól. Mikor az asszony kilódult az istállóból, a gazda gyorsan, alaposan szemügyre vette a kis borjút. Aztán elégedetten állapította meg, hogy a Rozi név helyénvaló. Szélesen mosolygott és megsimogatta a kis állat fényes, nedves szőrét: — Kihúztál a bajból, Rozi! Derék lány vagy Roz# PESTI HIRLAP 1928. május 16. szerda. „Magyarország ezekkel a határokkal tökéletesen ki van szolgáltatva ellenséges inváziónak.“ A Tribuna cikksorozata Trianonról. Róma, máj. 15. Báró Baratelli folytatja a Tribunában cikksorozatát a magyar kérdésről. Mai cikkének, amelynek élén a megcsonkított Magyarország térképét közli, ezt a címet adta: — Rothermere akciójának — írja — igazságos céljai vannak: vissza akarja adni Magyarországnak az etnográfiai határokat. Ha ez a határkiigazítás bekövetkezik, még akkor is több mint másfélmillió magyar maradna az utódállamokban anélkül, hogy a fontos gazdasági és hidrogáfiai problémákat megoldanák. Ez mutatja, hogy a Duna völgyében milyen nehéz a határkérdéseket kizáróan etnográfiai alapon kezelni, ami nem azt jelenti, hogy a Prnis-környéki békében nem bánhattak volna el tisztességesebben a magyarokkal, ahogy súlyuk és kultúrájuk folytán megérdemelték volna, ugyanakkor, amikor németek és osztrákok, vagyis más szövetségesei, óriási területhez jutottak hozzá. Ez az igazságtalanság, valamint az ország lefegyverzettsége és a legminimálisabb biztonság hiánya Magyarországon végtelen keserűséget okoz. Trianon mindössze harmincötezer zsoldos katonát enged meg, megtilt mindennemű fegyvergyártást és az ifjúság kiképzését is. Lehetetlen Magyarországnak megélnie és nyugodtan fejlődni, amikor negyvenmilliós ellenséges blokk négymilliós hadsereggel veszi körül s amikor határai a legkisebb stratégiai védelmet sem nyújtják. Budapest ágyulövésnyire van a határtól. A határt a legtöbb helyen legfölebb egy jegenyefasor vagy vasútvonal, vagy egy árokpart jelzi. Magyarország ezekkel a határaival tökéletesen ki van szolgáltatva ellenséges inváziónak. És e határok mögött idegen szuronyok őrizetében milliós blokkban mindenütt magyarok laknak. Ez az a tüske, amely mélyen belefúródött a magyarok szívébe. Sem a békeszerrződés, sem a határmegállapító bizottság nem számolt néprajzi határokkal. Ez a körlemény — a lehetetlen határ — a legerősebb gyúpontja az irredenta mozgalomnak. Ezeket a határokat semmiféle elvvel vagy logikával szentesíteni nem lehet, hacsak nem, a kisantant stratégiai támadó céljaival, amelyeknek érdekében készültek. Aradot, Nagyváradot és Nagykárolyt kizáróan azért csatolták el Magyarországtól, hogy a stratégiailag jelentős vasútvonal a kisantant kezén maradjon. Ugyanez a helyzet északon és délen. Masaryk maga elismerte, hogy a cseh határ nagy része stratégiai. Ezek mögött a stratégiai határok mögött pedig a legélesebben folyik a szomszédállamok elnemzetietlenítési politikája. Ilyen körülmények között az elfogulatlan szemlélő nyugodtan állíthatja, hogy Trianon revíziója nemcsak igazságot szolgáltatna Magyarországnak, hanem elsősorban az európai béke általános érdeke ez. Nyugalmat és erőt adni ennek a nemzetnek Európa közepén, mindenesetre többet használata az európai békének, mint a teljesen elrontott trianoni szerződés. Revízió nélkül előbb vagy utóbb, de kérlelhetetlen bizonyossággal bekövetkezik a háború. A trianoni béke magában rejti ezt a végzetes következményét. _______ Stresemann állapota változatlanul súlyos. Berlin, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Stresemann külügyminiszter állapota a legutóbbi huszonnégy órában nem változott és az orvosok véleménye szerint komoly, de közvetlen aggodalomra nem ad okot. A legsúlyosabb betegségi tünet a vesebántalom, amely a paratifuszhoz járult. Az orvosok feltétlenül szükségesnek tartják, hogy Stresemann felgyógyulása után hosszabb pihenést vegyen igénybe. A külügyminisztérium vezetését Schubert államtitkár veszi át, aki Drezdában félbeszakítja üdülését és visszatér Berlinbe. Szerdán Berlinbe érkezik a birodalmi kancellár is és elnökölni fog a minisztertanácson, amely a birodalmi vasutak viteldíjemelési kérelmét fogja tárgyalni. Nem valószínű, hogy a kormány közvetlenül a választások előtt hozzájárul a tarifaemeléshez és ezzel magára vállalja az ódiumát az élet megdrágulásának. A kormánynak a viteldíjemelési kérelmet el kell utasítania, mert ha tizennégy nap alatt nem határoz, a tarifaemelés életbe lép. Valószínű, hogy a birodalmi vasút a birodalmi gyűlés összeülés után az új kormány elé ismét beterjeszti a kérelmet. Vádak Szabatics volt szerb igazságügyminiszter ellen. Belgrád, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A paraszt demokratikus koalíció a parlament plénuma előtt vádat emelt Szubotics volt igazságügyminiszter, a semmitőszék jelenlegi elnöke ellen. A vád szerint Szubotics igazságügyminiszter korában törvényellenesen nem töltötte be a semmitőszék elnöki állását, hogy azt a maga részére tarthassa fenn. Bulgária jóvátételi kötelezettségeinek csökkentését & p . Szófia, május 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Molov bolgár pénzügyminiszer Londonból történt elutazása előtt megbeszélést folytatott a bulgáriai szövetségközi jóvátételi bizottság elnökével és közbenjárásra kérte, hogy a Bulgáriát ért elemi csapásokra való tekintettel, eszközölje fel a jóvátételi kötelezettségének csökkentését. A jóvátételi bizottság elnökét sikerült Molovnak meggyőznie és a kérdésben a jóvátételi bizottság legközelebbi párizsi ülésén fog végleg határozni. Mussolini hiúsította a jóvátételi bizottság olasz tagját, hogy támogassa Bulgária kérését. A volt némen mónőnökös Belgiumba költözik. Brüsszel, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A belga kormány közölte Károly herceggel, hogy megadja részére a beutazási engedélyt, de csak azzal a feltétellel, hogy politikai ténykedést nem szabad folytatnia. A volt román trónörökös talán még csütörtök előtt Brüsszelbe érkezik.