Pesti Hírlap, 1928. május (50. évfolyam, 111-122. szám)

1928-05-16 / 111. szám

2 kunyhót lakói ,szívének minden dobbanásával, m­ert elszakíthatatlan kötelék köt össze ben­nünket Atyáddal és Veled a megmérhetetlen erejű magyar Hála szálaival. Ma még Esmond Har­ms­worth feje körül a legszebb glória saját atyja szeretm­e, hisz va­lósággal imádja a fiát, de mire elmegy közü­lünk, e mellé a szeretet mellé csatlakozik majd nemes homlokán az ő saját személyének szóló magyar szeretet fénysugara is. Azon a történelmi jelentőségű reggelin, amikor átadtuk a nemes Lordnak­­ a magyar közönség hálaaláírásait, ő sokat beszélt nekem a fiáról, s amikor azt a két szót kiejtette: „My son's, ragyogott a szeme a büszkeségtől és az apai szeretettől. Volt neki még két másik nagyszerű fia is, szintén virágai az angol aranyif­juságnak. Azok áldozatává lettek a vé­res világföldrengésnek s haláluk percében bi­zonyára úgy érezték, hogy igaz ügyért adják oda fiatal életüket. S az osztó igazság és az egekbe hangzó erővel harsogó nagy Számon­kérés rózsás arcú és fekete szárnyú szelleme nyilatkozik meg a bánkódó apa ama hősies felkiáltásában, amit egyik cikkében nemrégen hallottunk, hogy az „én fiaim nem halhattak meg igazságtalanságért, azok csak igazságért halhattak meg“, így Iön a két elesett Harmsworth a ma­gyar igazság vértanúja egy nemes atya tiszta lelkén át, s amikor ma, 1928 évi május 16-án, a magyar nép és a harmadik Harmsworth fiú oda nyújtják egymásnak a béke, szeretet, kien­­gesztelődés és törhetetlen igazság kézszorítá­­sát, fenn a magasban, a Csaba vezér lópatkói­nak a nyomán összeölelkezik a másik két el­esett Harmsworth fiú lelke is a mi martyrko­­szorús hőseinkkel. Nem kell azt mondani a magyar közön­ségnek, hogy lássátok szívesen a harmadik Harmsworth fiút, nagynevű atyja által reáru­házott küldetésében, hisz úgyis tudom, hogy százezrek fognak törekedni, hogy legalább meglássák s legalább egy lelkes „éljen“-t kiált­hassanak oda neki. Ő a magyar igazság ifjú bajnoka. A magyar Ige hős Szigfriedje. De neki nincs sebezhető pontja, mert mindenütt megvédi őt a magyar Hála és Szeretet védő­pajzsa. ... Legyenek ezek az ünneplő napok min­den zavaró hangtól­ ménte­sek, nagyszabásúak, nemesek, ideálisak és érzésben egyhangúak. Mutassa meg a magyar, hogy mennyire hozzá van nőve a lelke a kiváló fiú nagyérdemű atyja, magyar szempontból történeti jelentőségű alakjához. Lesznek olyanok jó egynéhányan, akiket talán méltatlan mellőzés ér a rendezés részéről, de emiatt zokszó ne essél, semminő­­ oldalról, se első, se harmadik személyben, mert­­ el kell hallgatnia minden egyéni kicsinyeske­désnek ott, ahol az egész magyar nemzet szíve dobbanik meg. Ebben a szellemben emelkedett lélekkel köszöntünk Téged, Lord Rothermere­ fia, Ho­nourable Esmond Harmsworth, s a magyar kö­zönség szüntelen riadó éljenzései úgy hangoz­zanak fel, nemcsak a mi egünkbe, de az egész világ erkölcsi látóhatára felé, mintha azokban a hurrázó éljenekben egymásba olvadna a szen­vedő magyar lélek bús tárogató hangja az Igazságért harcba induló magyar trombita éles harsogásával és a szebb magyar jövőbe vetett vallásos hit orgonazúgásával. Mindebben együtt ellenségeink biztosan majd csak zajos hangzavart látnak, de a ma­gyar lélek forró, szent hitében ez a zene­trió mégis a világ legklasszikusabb és legharmoni­­kusabb zsolozsmájába olvad össze, amelynek úgy szól a szövege, hogy: „Hiszünk Magyarország feltámadásá­ban o­­­kolásából, lenézett a kérdezőre. Az első pillantásra megismerte, hogy Róka Nagyné kíváncsiskodik, hi­szen már három napja ott lebzselt a portájuk kö­rül a Rozi ügyében. No, most elintézem Róka ura­mat, gondolta. — A médium már ébred, nem hiszem, hogy le­hetséges választ kapni, — szólt az igazgató. A színészsuhanc pedig nagyszerű hasbeszélő tudományát igénybe véve kísérteties hangon szólt le a függöny mögül az asszonynak: — Róka Nagy úr most otthon enyeleg a Ro­zival. — Mi? Mit mond? Hogy a Rozival enyeleg? — rikkantotta el magát kipirult képpel Róka Nagyné. , Az igazgató felismerte a helyzetet, nem­ tudta ugyan, miért avatkoztt bele­ a színész a dologba, de ha már belesz­ólt, folytatnia kell a komédiát. — Igen, asszonyom. A médium hajlandó volt válaszolni és azt mondja, hogy az ön tisztelt férje jelenleg valami Rozival enyeleg. Róka Nagyné megdöbbenve nézett az igaz­gatóra. — Az én uram enyeleg a Rozival? Nem lehet valami tévedés a dologban? Az igazgató sietett megnyugtatni. — Tévedés? A médium sohasem téved. Tessék hazasietni és meg fog győződni a felelet valósá­gáról.­­ Nem mondható, hogy az igazgató úr megnyug­tatása tényleg megnyugtatta Róka Nagynét. Annyi bizonyos, hogy amint csak hájasodó termete en­gedte, igyekezett kifelé, el-elkapva fülével a szom­szédok csípős megjegyzéseit. — Ilyen betyár! — mondogatta magában. — Otthon maradt, mert a Bimbó borjazik, oszt’ ahe­lyett, hogy az istállóban a Bimbóra figyelne, a Ro­zival enyeleg. Hála annak a szunnyadó asszony­­nak, most már mindent tudok. . . . Róka Nagy pedig, mikor látta, hogy a szomszédok szállingóznak itt is, ott is hazafelé, ke­gyelemben elbocsátotta Rozit és kiballagott az is­tállóba. Éppen jókor, a Bimbó szerényen munkálkodott tribis borja életrehozásán. Csak percek múltak, mi­kor ott dülöngött a kis jószág Róka Nagy uram lá­bai előtt. Az megsimogatta Bimbó verejtékes hom­lokát, azután a kis borját törülgette végig, nagy párnázott tenyerével. Az asszony éppen akkor nyitott be az istállóba. — Itt van kend? Ugy­e? Itthon lebzsel, hogy a Rozival enyelegjen. Vén betyár! Az elképedt Róka Nagy szóhoz sem juthatott, az asszony tovább pergette a fekete rózsafüzért. — Csak ne is próbáljon tagadni. Hiába lenne! Az a kisértet ott a kocsmában elmondott mindent. Elküld hazulról, ő meg itt a Rozival enyeleg. Hun az a Rozi? Róka Nagy arcán zavart mosoly futott végig. — A Rozi? Itt van, la! Rámutatott a kis borusra. — Itt a Rozi! Én itt segélek a Bimbónak, kínlódom vele együtt, te meg nekem esel, mint a koldus Szent Antal kenyerének. Az asszony fürkészve nézte a félhomályban az ember ravasz képét. — Eh, nem a borjúról kérdez­lek. Az majd aztán jön. Hol az orcátlan Rozi, azt kérdem. — A lány? Kinn csavarog valamerre. Nem tu­dom. Én már vagy fertályórája itt enyelgek a Ro­zival. Az asszony ránézett a kis állatra. Az arca lassan megenyhült. — Rozi . . Azt mondod. Rozi? Hát ez az a Rozi? — Hát. Csak úgy, mint a tavalyi. — Tavai? Tavai szegfű volt, Róka Nagy elgondolkozva, csendesen mondta. — Szegfű? Hm, lehet. Hát az idén Rozi. Ha­nem ezeggy hozz egy kis vizet, ennek a tehénnek, kilóg a nyelve a szomjúságtól. Mikor az asszony kilódult az istállóból, a gazda gyorsan, alaposan szemügyre vette a kis borjút. Aztán elégedetten állapította meg, hogy a Rozi név helyénvaló. Szélesen mosolygott és megsimo­gatta a kis állat fényes, nedves szőrét: — Kihúztál a bajból, Rozi! Derék lány vagy Roz# PESTI HIRLAP 1928. május 16. szerda. „Magyarország ezekkel a határokkal tökéletesen ki van szolgáltatva ellenséges inváziónak.“ A Tribuna cikksorozata Trianonról. Róma, máj. 15. Báró Baratelli folytatja a Tri­­bunában cikksorozatát a magyar kérdésről. Mai cikkének, amelynek élén a megcsonkított Magyar­­ország térképét közli, ezt a címet adta: — Rothermere akciójának — írja — igazsá­gos céljai vannak: vissza akarja adni Magyaror­szágnak az etnográfiai határokat. Ha ez a határ­­kiigazítás bekövetkezik, még akkor is több mint másfélmillió magyar maradna az utódállamokban anélkül, hogy a fontos gazdasági és hidrogáfiai problémákat megoldanák. Ez mutatja, hogy a Duna völgyében milyen nehéz a határkérdéseket kizá­róan etnográfiai alapon kezelni, ami nem azt je­lenti, hogy a Prnis-környéki békében nem bánhat­tak volna el tisztességesebben a magyarokkal, ahogy súlyuk és kultúrájuk folytán megérdemel­ték volna, ugyanakkor, amikor németek és osztrá­kok, vagyis más szövetségesei, óriási területhez jutottak hozzá. Ez az igazságtalanság, valamint az ország lefegyverzettsége és a legminimálisabb biztonság hiánya Magyarországon végtelen kese­rűséget okoz. Trianon mindössze harmincötezer zsoldos katonát enged meg, megtilt mindennemű fegyvergyártást és az ifjúság kiképzését is. Lehe­tetlen Magyarországnak megélnie és nyugodtan fej­lődni, amikor negyvenmilliós ellenséges blokk négymilliós hadsereggel veszi körül s amikor hatá­rai a legkisebb stratégiai védelmet sem nyújtják. Budapest ágyulövésnyire van a határtól. A határt a legtöbb helyen legfölebb egy jegenyefasor vagy vasútvonal, vagy egy árokpart jelzi. Magyarország ezekkel a határaival tökéletesen ki van szolgáltatva ellenséges inváziónak. És e határok mögött idegen szuronyok őrizetében milliós blokkban mindenütt magyarok laknak. Ez az a tüske, amely mélyen belefúródött a magyarok szívébe. Sem a békeszerr­ződés, sem a határmegállapító bizottság nem szá­molt néprajzi határokkal. Ez a­ k­örlemény — a lehetetlen határ — a legerősebb gyúpontja az irre­denta­ mozgalomnak. Ezeket a határokat semmiféle elvvel vagy logikával szentesíteni nem lehet, hacsak nem, a kisantant stratégiai támadó céljaival, ame­lyeknek érdekében készültek. Aradot, Nagyváradot és Nagykárolyt kizáróan azért csatolták el Magyar­­országtól, hogy a stratégiailag jelentős vasútvonal a kisantant kezén maradjon. Ugyanez a helyzet északon és délen. Masaryk maga elismerte, hogy a cseh határ nagy része stratégiai. Ezek mögött a stratégiai határok mögött pedig a legélesebben fo­lyik a szomszédállamok elnemzetietlenítési politi­kája. Ilyen körülmények között az elfogulatlan szemlélő nyugodtan állíthatja, hogy Trianon reví­ziója nemcsak igazságot szolgáltatna Magyaror­szágnak, hanem elsősorban az európai béke általá­nos érdeke ez. Nyugalmat és erőt adni ennek a nem­zetnek Európa közepén, mindenesetre többet hasz­nálata az európai békének, mint a teljesen elrontott trianoni szerződés. Revízió nélk­ü­l előbb vagy utóbb, de kérlelhetetlen bizonyossággal bekövetkezik a há­ború. A trianoni béke magában­ rejti ezt a végzetes következményét. _______ Stresemann állapota változatlanul súlyos. Berlin, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Stresemann külügyminiszter állapota a legutóbbi huszonnégy órában nem változott és az orvosok véleménye szerint komoly, de közvetlen ag­godalomra nem ad okot. A legsúlyosabb betegségi tünet a vesebántalom, amely a paratifuszhoz járult. Az orvosok feltétlenül szükségesnek tartják, hogy Stresemann felgyógyulása után hosszabb pihenést vegyen igénybe. A külügyminisztérium vezetését Schubert államtitkár veszi át, aki Drezdában félbe­szakítja üdülését és visszatér Berlinbe. Szerdán Berlinbe érkezik a birodalmi kancel­lár is és elnökölni fog a minisztertanácson, amely a birodalmi vasutak viteldíjemelési kérelmét fogja tárgyalni. Nem valószínű, hogy a kormány közvet­lenül a választások előtt hozzájárul a tarifaemelés­hez és ezzel magára vállalja az ódiumát az élet meg­drágulásának. A kormánynak a viteldíjemelési ké­relmet el kell utasítania, mert ha tizennégy nap alatt nem határoz, a tarifaemelés életbe lép. Valószínű, hogy a birodalmi vasút a birodalmi gyűlés össze­­ülés után az új kormány elé ismét beterjeszti a ké­relmet. Vádak S­za­b­a­tics volt szerb igazságügym­iniszter ellen. Belgrád, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A paraszt demokratikus koalíció a parlament plénuma előtt vádat emelt Szubotics volt igazságügyminiszter, a semmitőszék jelenlegi elnöke ellen. A vád szerint Szubotics igazságügyminiszter korában törvényellenesen nem töltötte be a semmitő­szék elnöki állását, hogy azt a maga részére tart­hassa fenn. Bulgária jóvátételi kötelezettségeinek csökkentés­ét & p . Szófia, május 15. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Molov bolgár pénzü­gyminisz­er Lon­donból történt elutazása előtt megbeszélést folyta­tott a bulgáriai szövetségközi jóvátételi bizottság elnöké­vel és közbenjárásra kérte, hogy a Bulgáriát ért elemi csapásokra való tekintettel, eszközölje fel a jóvátételi kötelezettségének csökkentését. A jóváté­teli bizottság elnökét sikerült Molovnak meggyőznie és a kérdésben a jóvátételi bizottság legközelebbi párizsi ülésén fog végleg határozni. Mussolini hiú­sította a jóvátételi bizottság olasz tagját, hogy támo­gassa Bulgária kérését. A volt némen m­ónőnökös Belgiumba költözik. Brüsszel, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A belga kormány közölte Károly herceggel, hogy megadja részére a beutazási engedélyt, de csak azzal a feltétellel, hogy politikai ténykedést nem szabad folytatnia. A volt román trónörökös ta­lán még csütörtök előtt Brüsszelbe érkezik.

Next