Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 162-172. szám)

. De nincs merengés Hühnefeld környezetében.­­ Karonfog. — Most pedig Kohl kapitányhoz megyünk. —­­ mondja. — Szőke germán férfi, derült, mosolygós arcú. Ne­ i ■vetve üdvözöl. Kohl köpcös, mokány termet. Délnémet­­ tipus. Jóság, kötelességérzet, kitartás, mint fő jellem-­­ vonások sugárzanak arcáról. Ő az örökké boldog, örökké megelégedett ember típusa Szavai egyszerűek. — Csak a kötelességemet teljesítettem, — mond­ja szerényen. Minden szavából látszik, hogy a repülő­gép a világa. Csak erről beszél szeretettel, mint a magyar pásztor falkájáról. — Három nagy érzésem volt, — mondja derül­ten. Am­erika földjének elérése az első. Azután felesé­gem viszontlátása. És Németország­ földjére való visszaérkezésem a harmadik. — Az elsőről mindent tudnak. — Feleségem ugyanaz­nap érkezett Newyorkba, mint én. A City Wall külön szobájában akartak összehozni ben­nünket. — Nem, erre nincs semmi szükség! — mondot­tam. Hát csak nem szégyen a feleségemet az egész világ előtt megcsókolni! Ott a tömeg előtt láttuk vi­szont­ egymást! — És harmadszor . . . Idegenből most tértem másodízben vissza Németországba. És ez sokkal szebb volt, mint az első visszatérés: 1919-ben francia fogságból ... — De a fogság is hasznos volt, — mondja meg­elégedetten. — Hasznos volt azért, mert megtanul­tam nélkülözni . . . Nyílik az ajtó Kék crépe de Chine-ruhában tüneményes asszony libben be — A feleségem — mondja a kapitány. — Örül a lelkem, — mondja Köhlné, — hogy itt vagyok! Mennyi szépet hallottam Pestről. Milyen boldog lehet ez a nemzet, gondoltam magamban ma délután, mikor Magyarország kormányzójának sport­ember fiát láttam. Ő repült férjem elé. Azután a saját életéről beszélt. — Még mielőtt megkérdezik, — mondja moso­lyogva. — 25 éves vagyok. Atyám német gyáriparos. Tavaly többet drukkoltam, mint az idén Tavaly meg­tanultam, hogy férjem csak arra vállalkozik, amire képes. De azt férfiasan végrehajtja! — Amerika? — Oh! Az más világ! Ott nagyvonalúak az em­berek. Csak a tettek nagysága szerint mérik az egyént. Felejthetetlen a kultúrájuk, minden tettük és szeretetreméltóságuk. * Ifj. Horthy Miklós és Kaszala Károly az óceánrepülők elé indulnak. Jobboldali kép: Kohl felesége megérkezik a mátyásföldi repülőtérre. Kohl kapitány megszakítja beszélgetésünket. — Kezdődik a bankett. * * Kohl és Hühnefeld! Két hős, két talpig férfi! És mégis micsoda ellentét... A nagy cselekedetek két nagyszerű típusa. A kezdeményező és a végrehajtó. És mégis, Kohl nélkül nincs oceánrepülő Hühne­feld ... és Hühnefeld nélkül nincs óceánrepülő Kohl... Válságban az utódállamok diákszövetségei. Amikor az Alma Mater bezárja kapuit, az egyetemi ifjúság a szigorlatok és colloquiumok sú­lyos gondjain túl közérdekű problémáknak is szen­telheti idejét és energiáját, teljes intenzitással in­dul meg a munka a diákpolitika berkeiben. Nagy a készülődés az egyes nemzeti diákszövetségek iro­dáiban a nagy nyári nemzetközi kongresszusokra, a­hol a különböző nemzetek fiai, sok idealizmussal is minden új eszme iránt való fogékonysággal kicse­rélik gondolataikat, megismerik egymást és híveket szereznek azoknak az eszméknek és céloknak, ame­lyeket teljes energiával és ifjúi lelkesedéssel képvi­selnek. Néhány nappal ezelőtt több külföldi és majd­nem az összes magyar lapok részletesen foglalkoztak azzal a hírrel, hogy a legnagyobb nemzetközi diák­­szövetség, a Confédération Internationale des Étu­­diants a román diákságot a Párizsban tartandó kongresszusán tagjai sorából kizárja. A hír forrása — úgy látszik — az egyik román napilap, amely a román diákszövetséghez közel áll. Épen ezért a leg­nagyobb óvatossággal kell fogadnunk a kérdésnek azt a beállítását, amely ezúton a magyar sajtóba is eljutott. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy a ro­mán diákszövetség ezúton óhajtott pressziót gyako­rolni a román kormányra, hogy a diákszövetség ügyeivel és érdekeivel nagyobb előzékenységgel és áldozatkészséggel foglalkozzék. Nem az volt ennek a cikknek a célja, hogy nemzetközi nyilvánosság elé hozza a Confédération-nak egy súlyos problémáját, amelyben és a román diákszövetség a hibás. Semmi esetre sem felel meg a tényállásnak az a beállítás, mintha a magyar diákszövetség is kezdeményező vagy propagativ lépéseket tenne a román diákság kizárása érdekében. A nagyváradi botrányok után a magyar diák­­szövetség mindennemű kapcsolatot megszakított a román diákszövetséggel s ezt az állásfoglalását az egész világ diákságának memorandumban tudtára adta. Mivel azonban mind a magyar diákszövetség, mind a román diákság teljes jogú tagja a Nemzetközi Diákszövetségnek, előállt az a helyzet, hogy a Nem­zetközi Diákszövetség két tagja ellenséges viszonyba került. Ezt pedig a Nemzetközi Szövetség princí­piumai nem engedik meg. Az említett események óta az első nemzetközi kongresszus a párizsi lesz a következő hónapban s ezen a kongresszuson ez a probléma ki kell, hogy robbanjon. A Confédération eredményes és békés munkája nem engedi meg, hogy egy ily égetően aktuális probléma megoldása halasz­tást szenvedjen, mert az előállott helyzet veszélyez­tetné azt a szellemet, amely a közös munkának el­engedhetetlen feltétele. Arra vonatkozólag nem történt megállapodás, hogy melyik diákszövetség képviselője vett fel a tár­gyalások folyamán­­ súlyos problémát, annyi azon­ban bizonyos, hogy a magyar diákszövetség képvi­selői sértett, tehát érdekelt fél lévén, nem óhajtanak e kérdésben állást foglalni. Valószínű azonban, hogy a problémának csak két megoldása lehet: vagy bű­nösnek találják a román diákszövetséget és a meg­induló vizsgálat kapcsán megállapítást nyer az, hogy a román diákszövetség szervezete egyébként sem felel meg a Confédération követelményeinek s ebben az esetben a kizárás mellett dönt a kong­resz­­szus, vagy pedig a román diákság teljes elégtétellel szolgál a magyar diákságnak a történtekért. A román diákság belső bajai sokkal mélyebben gyökereznek, mint az egyoldalú propaganda hatása alatt egyes nyugati államok diáksága gondolná. Ugyanilyen jelens­­ek mutatkoznak Csehszlovákiá­ban és Jugoszláviában is. A cseh diákságnak égető sebe a magyar kisebbségi esetemi ifjúság, amely ma sem óhajt belépni a cseh nemzeti diákszövet­ségbe, amíg kisebbségi jogait teljes mértékben nem biztosítják. A tót diákok szintén az ellenzék szere­pét játsszák a cseh diákpolitikában. Még kevésbbé rózsás a Pokratimsvo, a jugoszláv nemzeti diákszö­vetség helyzete, amelyről a horvát diákszövetség hivatalos memorandumban bizonyítja, hogy diákság a háta mögött nem áll s csak egy szűkkörű szerve­zett klikk hallatja hangját a nemzetközi fórumon a nemlétező diákszövetség nevében. A horvát diákok önálló tagokként óhajtanak belépni a nemzetközi diákszövetsége, azzal az indokolással, hogy a hor­vát diákszövetség az egyetlen tekintélyes cca 4—5000 főnyi tagszámmal bíró szervezett diákszövetség a délszláv állam keretén belül. Előreláthatólag súlyosbítani fogja az utódálla­­mok diákszövetségeinek helyzetét az körülmény, hogy a közelmúltban a román és a cseh kormány indokolatlanul mereven elzárkózott a magyar diplo­mák nosztrifikálása elől s erre vonatkozólag bizal­mas és nyílt rendeleteket gyárt, amelyek a legéle­sebb támadást jelentik a magyar egyetemek és a magyar ifjúság ellen. Saját maguk produkálják a legélesebb fegyvereket saját maguk ellen és cáfolják azt az á áltásukat, hogy egyetlen ideáljuk és céljuk a nemzetek közötti békés együttműködés és a huma­nizmus gondolata. Az a kísérlet, hogy pozíciójukat egy szocialista osztrák diákszervezet teljes jogú tagként való felvételével erősítsék, alig számíthat sikerre, mert a szocialista osztrák csoport felvétele a Deutsche Studentenschaft legmerevebb ellenállásá­ba ütközik. Mindezekkel szemben nagy sikerre számíthat a magyar diákságnak az a javaslata, hogy nemzetközi diák- és egyetemi ügyekkel foglalkozó bibliográfiai intézet állíttassák fel Budapesten, amely magyar ál­dozatkészség segítségével súlyosan érezhető hiány, pótol és nagyértékű kultúrmunkát fejthet ki az egész világ egyetemi ifjúságának javára is. Ifj. Latinák Jenő. P. I. -—--— - vi, •• -.»«asssssffi A fogadó bizottság: 1. Kohl felesége, 2. báró Schön német követ, 3. Darányi Kálmán államtit­kár, 4. dr. Bérczes Jenő tanác­os, 5. Dezseffy keresk. államtitkár. Jobboldali kép: Kohl. Kohlné, báró Hühnefeld és báró Schön német követ az üdvözlő beszédet hallgatják. PESTI HÍRLAP 1928. július 18., s. JLiK­

Next