Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 162-172. szám)
. De nincs merengés Hühnefeld környezetében. Karonfog. — Most pedig Kohl kapitányhoz megyünk. — mondja. — Szőke germán férfi, derült, mosolygós arcú. Ne i ■vetve üdvözöl. Kohl köpcös, mokány termet. Délnémet tipus. Jóság, kötelességérzet, kitartás, mint fő jellem- vonások sugárzanak arcáról. Ő az örökké boldog, örökké megelégedett ember típusa Szavai egyszerűek. — Csak a kötelességemet teljesítettem, — mondja szerényen. Minden szavából látszik, hogy a repülőgép a világa. Csak erről beszél szeretettel, mint a magyar pásztor falkájáról. — Három nagy érzésem volt, — mondja derülten. Amerika földjének elérése az első. Azután feleségem viszontlátása. És Németország földjére való visszaérkezésem a harmadik. — Az elsőről mindent tudnak. — Feleségem ugyanaznap érkezett Newyorkba, mint én. A City Wall külön szobájában akartak összehozni bennünket. — Nem, erre nincs semmi szükség! — mondottam. Hát csak nem szégyen a feleségemet az egész világ előtt megcsókolni! Ott a tömeg előtt láttuk viszont egymást! — És harmadszor . . . Idegenből most tértem másodízben vissza Németországba. És ez sokkal szebb volt, mint az első visszatérés: 1919-ben francia fogságból ... — De a fogság is hasznos volt, — mondja megelégedetten. — Hasznos volt azért, mert megtanultam nélkülözni . . . Nyílik az ajtó Kék crépe de Chine-ruhában tüneményes asszony libben be — A feleségem — mondja a kapitány. — Örül a lelkem, — mondja Köhlné, — hogy itt vagyok! Mennyi szépet hallottam Pestről. Milyen boldog lehet ez a nemzet, gondoltam magamban ma délután, mikor Magyarország kormányzójának sportember fiát láttam. Ő repült férjem elé. Azután a saját életéről beszélt. — Még mielőtt megkérdezik, — mondja mosolyogva. — 25 éves vagyok. Atyám német gyáriparos. Tavaly többet drukkoltam, mint az idén Tavaly megtanultam, hogy férjem csak arra vállalkozik, amire képes. De azt férfiasan végrehajtja! — Amerika? — Oh! Az más világ! Ott nagyvonalúak az emberek. Csak a tettek nagysága szerint mérik az egyént. Felejthetetlen a kultúrájuk, minden tettük és szeretetreméltóságuk. * Ifj. Horthy Miklós és Kaszala Károly az óceánrepülők elé indulnak. Jobboldali kép: Kohl felesége megérkezik a mátyásföldi repülőtérre. Kohl kapitány megszakítja beszélgetésünket. — Kezdődik a bankett. * * Kohl és Hühnefeld! Két hős, két talpig férfi! És mégis micsoda ellentét... A nagy cselekedetek két nagyszerű típusa. A kezdeményező és a végrehajtó. És mégis, Kohl nélkül nincs oceánrepülő Hühnefeld ... és Hühnefeld nélkül nincs óceánrepülő Kohl... Válságban az utódállamok diákszövetségei. Amikor az Alma Mater bezárja kapuit, az egyetemi ifjúság a szigorlatok és colloquiumok súlyos gondjain túl közérdekű problémáknak is szentelheti idejét és energiáját, teljes intenzitással indul meg a munka a diákpolitika berkeiben. Nagy a készülődés az egyes nemzeti diákszövetségek irodáiban a nagy nyári nemzetközi kongresszusokra, ahol a különböző nemzetek fiai, sok idealizmussal is minden új eszme iránt való fogékonysággal kicserélik gondolataikat, megismerik egymást és híveket szereznek azoknak az eszméknek és céloknak, amelyeket teljes energiával és ifjúi lelkesedéssel képviselnek. Néhány nappal ezelőtt több külföldi és majdnem az összes magyar lapok részletesen foglalkoztak azzal a hírrel, hogy a legnagyobb nemzetközi diákszövetség, a Confédération Internationale des Étudiants a román diákságot a Párizsban tartandó kongresszusán tagjai sorából kizárja. A hír forrása — úgy látszik — az egyik román napilap, amely a román diákszövetséghez közel áll. Épen ezért a legnagyobb óvatossággal kell fogadnunk a kérdésnek azt a beállítását, amely ezúton a magyar sajtóba is eljutott. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy a román diákszövetség ezúton óhajtott pressziót gyakorolni a román kormányra, hogy a diákszövetség ügyeivel és érdekeivel nagyobb előzékenységgel és áldozatkészséggel foglalkozzék. Nem az volt ennek a cikknek a célja, hogy nemzetközi nyilvánosság elé hozza a Confédération-nak egy súlyos problémáját, amelyben és a román diákszövetség a hibás. Semmi esetre sem felel meg a tényállásnak az a beállítás, mintha a magyar diákszövetség is kezdeményező vagy propagativ lépéseket tenne a román diákság kizárása érdekében. A nagyváradi botrányok után a magyar diákszövetség mindennemű kapcsolatot megszakított a román diákszövetséggel s ezt az állásfoglalását az egész világ diákságának memorandumban tudtára adta. Mivel azonban mind a magyar diákszövetség, mind a román diákság teljes jogú tagja a Nemzetközi Diákszövetségnek, előállt az a helyzet, hogy a Nemzetközi Diákszövetség két tagja ellenséges viszonyba került. Ezt pedig a Nemzetközi Szövetség princípiumai nem engedik meg. Az említett események óta az első nemzetközi kongresszus a párizsi lesz a következő hónapban s ezen a kongresszuson ez a probléma ki kell, hogy robbanjon. A Confédération eredményes és békés munkája nem engedi meg, hogy egy ily égetően aktuális probléma megoldása halasztást szenvedjen, mert az előállott helyzet veszélyeztetné azt a szellemet, amely a közös munkának elengedhetetlen feltétele. Arra vonatkozólag nem történt megállapodás, hogy melyik diákszövetség képviselője vett fel a tárgyalások folyamán súlyos problémát, annyi azonban bizonyos, hogy a magyar diákszövetség képviselői sértett, tehát érdekelt fél lévén, nem óhajtanak e kérdésben állást foglalni. Valószínű azonban, hogy a problémának csak két megoldása lehet: vagy bűnösnek találják a román diákszövetséget és a meginduló vizsgálat kapcsán megállapítást nyer az, hogy a román diákszövetség szervezete egyébként sem felel meg a Confédération követelményeinek s ebben az esetben a kizárás mellett dönt a kongreszszus, vagy pedig a román diákság teljes elégtétellel szolgál a magyar diákságnak a történtekért. A román diákság belső bajai sokkal mélyebben gyökereznek, mint az egyoldalú propaganda hatása alatt egyes nyugati államok diáksága gondolná. Ugyanilyen jelensek mutatkoznak Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. A cseh diákságnak égető sebe a magyar kisebbségi esetemi ifjúság, amely ma sem óhajt belépni a cseh nemzeti diákszövetségbe, amíg kisebbségi jogait teljes mértékben nem biztosítják. A tót diákok szintén az ellenzék szerepét játsszák a cseh diákpolitikában. Még kevésbbé rózsás a Pokratimsvo, a jugoszláv nemzeti diákszövetség helyzete, amelyről a horvát diákszövetség hivatalos memorandumban bizonyítja, hogy diákság a háta mögött nem áll s csak egy szűkkörű szervezett klikk hallatja hangját a nemzetközi fórumon a nemlétező diákszövetség nevében. A horvát diákok önálló tagokként óhajtanak belépni a nemzetközi diákszövetsége, azzal az indokolással, hogy a horvát diákszövetség az egyetlen tekintélyes cca 4—5000 főnyi tagszámmal bíró szervezett diákszövetség a délszláv állam keretén belül. Előreláthatólag súlyosbítani fogja az utódállamok diákszövetségeinek helyzetét az körülmény, hogy a közelmúltban a román és a cseh kormány indokolatlanul mereven elzárkózott a magyar diplomák nosztrifikálása elől s erre vonatkozólag bizalmas és nyílt rendeleteket gyárt, amelyek a legélesebb támadást jelentik a magyar egyetemek és a magyar ifjúság ellen. Saját maguk produkálják a legélesebb fegyvereket saját maguk ellen és cáfolják azt az á áltásukat, hogy egyetlen ideáljuk és céljuk a nemzetek közötti békés együttműködés és a humanizmus gondolata. Az a kísérlet, hogy pozíciójukat egy szocialista osztrák diákszervezet teljes jogú tagként való felvételével erősítsék, alig számíthat sikerre, mert a szocialista osztrák csoport felvétele a Deutsche Studentenschaft legmerevebb ellenállásába ütközik. Mindezekkel szemben nagy sikerre számíthat a magyar diákságnak az a javaslata, hogy nemzetközi diák- és egyetemi ügyekkel foglalkozó bibliográfiai intézet állíttassák fel Budapesten, amely magyar áldozatkészség segítségével súlyosan érezhető hiány, pótol és nagyértékű kultúrmunkát fejthet ki az egész világ egyetemi ifjúságának javára is. Ifj. Latinák Jenő. P. I. -—--— - vi, •• -.»«asssssffi A fogadó bizottság: 1. Kohl felesége, 2. báró Schön német követ, 3. Darányi Kálmán államtitkár, 4. dr. Bérczes Jenő tanácos, 5. Dezseffy keresk. államtitkár. Jobboldali kép: Kohl. Kohlné, báró Hühnefeld és báró Schön német követ az üdvözlő beszédet hallgatják. PESTI HÍRLAP 1928. július 18., s. JLiK