Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 148-160. szám)

1928-07-03 / 148. szám

2 A máltai lovagrend avató ünnepsége. A Szuverén Katonai Máltai Lovagrend ma­gyarországi tagozatában vasárnap délelőtt lovag­avatás volt, amelynek során öt új tagot avattak máltai lovaggá. Gróf Klebelsberg Kunó kultusz­­minisztert és Scitovszky Béla belügyminisztert ma­­gisztráns nagykeresztesekké, Almássy László or­szággyűlési képviselőt és Borhy György felsőházi tagokat magisztráns keresztesekké és Pintér László országgyűlési képviselőt conventual káplánná avatták. Az avató ünnepség lovagrendi szertartása a Koronázó Mátyás­ király templom emeleti karzatá­ból elkülönített máltai lovagrendi kápolnában folyt le. József királyi herceg ünnepi beszéd kísére­tében avatta fel az öt lovagjelöltet, akiknek átadta a felavató bullát, melynek szövegét dr. Tille Gyula olvasta fel. Gróf Klebelsberg Kunó az új lovagok nevé­ben letette a fogadalmat és rövid beszédben kifeje­zést adott azoknak a kötelességeket parancsoló ér­zéseknek, melyek az uj lovagokat eltöltik. A felavatási szertartás után az előkelőségek és az uj lovagok a koronázó templom szentélyébe vonultak. Az ünnepi szertartáson és misén megje­lentek: József Ferenc királyi herceg, Augusta és Anna királyi hercegasszonyok, Lichtenstein her­cegné, Sényi Lujza, Auguszta hercegasszony ud­varhölgye, gróf Karácsonyi Jenőné, Vojnits Sán­corné, gróf Andrássy Géza, gróf Keglevich Gyula, Petry Pál államtitkár, Csánk­y Dénes ny. államtit­kár, Magyary Zoltán miniszteri tanácsos, Schön­herr Károly ezredes, Schürzberger Ödön prépost Szily Kálmán, Angyal Dávid, Zsarnóczay János, a Mátrai lovagrend követségének titkára, valamint a lovagrend számos tagja Az ünnepi misét Glattfelder Gyula Csanádi püspök celebrálta, aki az evangélium után ünnepi szentbeszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy amikor az egyház a középkor egyik dicsőséges intézmé­nyének emlékét ápolja, akkor nem egy régen múlt emlékbe akar új életet varázsolni, hanem azokat az eszméket és azt a lelkiséget óhajtja felelevení­teni, mely a régi formának tartalmat adott s amely lelkiség ma is él és ma is a legtiszteletreméltóbb erények sorában tündöklik. Párhuzamot vont a máltai rendnek a pogány túlerővel szemben való legyőzetése és Magyarország mai helyzete közt. A máltai rend eszméi — mondotta — új erőt adtak a rendnek, amely feltámadt — s Magyarországot a múlt emlékeinek ápolásában rejlő erő, hit és re­ménység fogja a feltámadáshoz vezetni. A szentmisén Sugár Viktor kormányfőtaná­­csos vezénylésével a kórus Rheinberger nagy G-dúr miséjét énekelte. mmuismemmmiiaiiwMuaKMmMimmiA mi­mmi iiiwm az este sötétségében, — mert hála Istennek, semmi­féle kultúrának, sem - nak, sem újnak, nem támadt az a kegyetenül fennhéjázó gondolata, hogy Osserot este ki kellene világítani. — Arnoldina holdfényben és kecskék mekegése kíséretében, megcsókolta Ádá­­mot. Arnoldina hollandi volt. Ádám magyar. — Mondd, édesem, — nyögte Ádám, oly zavart­­sággal, melyet szerelem és német nyelv együttes keveréke okozott, — miért nem vettél észre egész idő alatt? Látod, mennyit mulasztottunk. Harminc napot. Amit megtettünk ma, megtehettük volna az első napon ... Arnoldina ránézett, komolyan, csodálkozóan. — Első nap? Az illetlen dolog lett volna nálunk, Hollandiában. Ádám átkozta Hollandiát, szokásaival együtt. De már késő volt. A postaautó zörgött, tülkölt s csak addig várt, mig a csatorna vashidját felvonták s a keskeny szigetközi csatornán egy dereglye, nagy lustán, végig haladt, és Ádám visszaadhatta Arnol­dina csókját. Már késő volt. De csodák történhetnek az utolsó pillanatban is. Az ég kék volt, a tenger sötétkék, Arnoldina szeme is kék és Ádám a kék színek e tombolásában megérezte a paradicsomi csodát. A halotti Ossero feltámadt. A paradicsom, az élet teljességével és múlhatatlanságával, ide költö­zött. A székesegyház orma fénylett, a tenger csillo­gott, az égen öklömnyi csillagok aranygombja ra­gyogott. Ég, tenger, csillag ragyogása mind benne volt Arnoldina szemének fényében. A csoda, örökké új és ismétlődő csoda, nagyobb és erősebb, mint egymásba omló kultúrák rétegei, emlékeknél, kőfalaknál maradandóbb és erősebb, semhogy valaha múzeumi mutatvánnyá száradhas­son,­­ teljesült. Ádám, mikor az autó indulása előtt még egy­szer megcsókolta Arnoldinát, tudta, hogy a paradi­csomot hagyja itt. Azóta sok év telt el. Ádám és Arnoldina gyermekei dunántúli táj­­szólással törik a hollandusok nyelvét, de Ádám, visz­­szaemlékezve az osserói paradicsomra, szemre­hányóan mondja Arnodinának, — s ez az egyetlen szemrehányás, amit tesz neki. — Harminc napot vesztegettünk el életünkből. Mi lett volna belőlünk, ha nincsenek csodák . . .? Mire Arnoldina hollandi őseinek nyugalmával mosolyog és meg van győződve róla, hogy úgy tett, ahogy — hollandi létére — tennie kellett. PESTI HÍRLAP 1928. Julius 3., Kedd. A Tempsi nyugtalanítja Müller kancellár és Seipel táviratváltása. Bécs, jul. 1. Müller Hermann német birodalmi kancellár a következő táviratot intézte dr. Seipel szö­vetségi kancellárhoz: Amidőn önnel, szövetségi kancellár úr, bátor vagyok közölni, hogy átvettem a birodalmi kancellári hivatalt, kérem, legyen meg­győződve róla, hogy az új német kormány is egyik legfőbb feladatának fogja tekinteni az osztrák test­vérállammal való benső kapcsolat ápolását. Müller Hermann, birodalmi kancellár. Dr. Seipel szövetségi kancellár többek közt a következő választ küldte: A legmelegebben köszö­nöm szíves távirati értesítését a birodalmi kormány átvételéről. Mint ön, én is remélem, hogy a két test­vérállam benső és legszívélyesebb kapcsolata to­vábbra is töretlenül fenn fog állani és Európa békés jövője érdekében még ki is mélyül. Boldog leszek, ha önnel, épp úgy mint elődjével, ebben az értelem­ben együ­ttműködhetem. Dr. Seipel, szövetségi kan­cellár, Párizs, júl. 2. (Wolff.) A Temps ma vezércikk­ben foglalkozik Müller birodalmi kancellár és Seipel szövetségi kancellár táviratváltásával. Ki­emeli, hogy mindenre ügyelni kell, ami Bécs és Berlin között történik s annál inkább kell ezeket megfontolóra venni, mert az új német kormány éppen balodali színezete miatt esetleg többet köve­tel a szövetségesektől, mint egy jobboldali kor­mányzat. Bécsben épp oly kevéssé lehet figyelmen kívül hagyni, mint Berlinben, hogy a csatlakozás kérdését akármilyen formában vagy akármilyen eszközökkel épp oly kevéssé célszerű szőnyegre hozni, mint a trianoni szerződés revízióját. Olasz­ország és a kiscentant mindig a legnagyobb eréllyel helyezkednének szembe olyan tervvel, amely Né­metországnak új hegemóniát akar biztosítani és Ausztria beolvasztásával és Magyarország előzé­kenysége folytán utat nyitna a Balkánra. A többi hatalom, mindenekelőtt Franciaország és Anglia, nem járulhatna hozzá, hogy az általános békét a középeurópai status quo megbolygatása­ révén, jóvá nem tehető módon kompromittálják. Seipelnek, aki őszintén óhajt a béke szolgálatában működni, tisz­tában kell lennie azzal, hogy maga a békepolitika kizárja a csatlakozás végrehajtását. Csak alkotmányrevízió állítja helyre a békét Jugoszláviában Belgrád, jul. 2. Macsek horvát képviselő kije­lentette a sajtó képviselői előtt, hogy a szkupstinai véres gonosztett megsemmisítette a horvátok és a szerbiai szerbek közötti közeledés terén 1920 óta el­ért eredményeket. A szerb-horvát viszonyban okozott kárt nem lehet többé jóvátenni. Az állam egységét — kifelé legalább — most már csak egy alapos alkot­­mányrevízió segítségével lehet megmenteni. Ez a re­vízió legkönnyebben a király kezdeményezésére tör­ténhetnek meg. Pribicsevics Szvetozár azt a nézetét fejezte ki, hogy a nettunói egyezményeket állampo­litikai okokból nem szabad elfogadni anélkül, hogy a horvátok is részt vegyenek a parlament tanácsko­zásain. Ha a Vukicsevics-kormány továbbra is hiva­talban marad, úgy Macsek képviselő kijelentései túl­ságosan szelídeknek fognak bizonyulni és azok az elemek fognak szóhoz jutni, amelyeket csak szélsősé­ges megoldásokkal lehet kielégíteni. Marinkovics külügyminiszter a kormány lemondását kívánja. Belgrád, jul. 2 A demokrata és a radikális képviselők klubja ma külön-külön értekezletet tartott, hogy foglalkozzék a helyzettel és a kormány lemon­dásának ügyével. Végleges határozatokat nem hoztak, hanem a tanácskozás folytatását holnapra halasztot­ták. A demokrata párt értekezletén Davidovics Lyuba elnök azt követelte, hogy a kormány mondjon le, hogy így a helyzet tisztázódjék és mód adassék a parlament eredményes munkásságára. Dr. Marinko­­vics külügyminiszter szintén a kormány lemondása mellett érvelt, hogy így tiszte helyzetet teremtsenek és a parlament működésére a feltételek megjavulja­nak. A kormány a szkupstinabeli vérengzésért min­den felelősséget elhárít magáról. A parlamentnek to­vább kell dolgoznia és mindenekelőtt el kell fogad­nia a nettunói egyezményeket. Feloszlatása most szó­ba sem kerülhet. A tanácskozás folytatását ezután holnapra halasztották. Délután a radikális képviselők tartottak pártértekezletet. Elítélték Racsics cseleke­detét és őt magát kizárták a pártból. A pártértekezle­tet holnap folytatják. Gróf Hadik János különvéleményt jelentett be a gyufaadó felsőházi tárgyalásánál. A felsőház pénzügyi bizottsága hétfői ülésén elfogadta az országos pénzügyi tanács megszün­tetéséről szóló javaslatot, azután Wekerle Sándor előadásában a gyufaadóról szóló javaslatot tár­gyalta. Gróf Hadik János hangsúlyozta, hogy a ja­vaslatot a gyufaszerződéssel együtt kellett volna tárgyalni. A szerződést helytelenül kapcsolták az OFB-javaslathoz. Ha a szerződés ezzel a javaslat­tal együtt tárgyalás alá került volna, a bizottság­nak már most módjában állana kimutatni, hogy a javaslat intézkedéseit mennyire lerontják a szer­ződésben foglalt megállapodások. Jankovich Béla és báró Pap Géza hozzászó­lása után Bod János pénzügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. A bizottság a javaslatot válto­zatlanul elfogadta. A részletes tárgyalás során gróf Hadik János a hatodik ssakaszhoz különvéleményt jelentett be. A német nemzeti párt fenntartja monarchista jellegét, Berlin, jul. 2. (Wolff.) A birodalmi gyűlés né­met nemzeti pártja ma foglalkozott Lambach képvi­selőnek azzal a cikkével, amelyben Lambach amellett szállt síkra, hogy a német nemzetiek ejtsék el a mon­archia fenntartására vonatkozó programmpontjukat, mert a felserdülő ifjúság a német nemzeti táborban sincs érzékkel a monarchista gondolat iránt és a Hohenzollern-kérdés is háttérbe szorult a birodalom elnökének kimagasló személyisége mögött. Parlamenti körökből szerzett értesülés szerint Lambach képvi­selő a párt kebelén belül sem áll elszigetelten ezzel a felfogásával. A párt mai ülésén nagy többséggel határozatot hoztak, amellyel Lambach képviselő cik­két helytelenítik és hangoztatják a párt monarchista jellegét, de nem látnak az ügyben okot arra, hogy Lambach képviselőt a pártból kizárják. JMéltány érdekes kérdés az alsóházban Chamberlain külügyminiszter­hez. London, júl. 2. Az angol alsóház interpellációs könyvébe a következő interpellációkat jegyezték be: 1. Hopkin Morris képviselő kérdi a külügyi államtitkárt, várjon a Népszövetség döntött-e arról a javaslatról, amely szerint a hágai nemzetközi tör­vényszék bírálja el azt a kérdést, hogy a trianoni békeszerződésben kijelölt vegyes döntőbíróság ille­­tékes-e a magyar-román optánsperben és hogy mi az angol kormány álláspontja ezzel a javaslattal szemben. 2. Sir Robert Gower interpellációja azt kérdi, várjon a Népszövetség szándékozik-e a hágai nem­zetközi törvényszék jogi véleményét kikérni a trianoni béke alapján szervezett döntőbíróság ille­tékességére a magyar-román optánsperben. 3. Sir Robert Gower interpellációja: Adhat-e a külügyi államtitkár további felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy mit szándékozik tenni a Nép­­szövetség a döntőbíróságban megüresedett döntő­bírói tisztség betöltésére. 4. Moore ezredes interpellációja a következő­képen hangzik: Mennyivel haladt előre a döntés felé a Népszövetség legutóbbi ülésén a magyar-ro­mán optánsper, amely oly régóta van függőben a trianoni szerződés által e célra alapított döntőbíró­­ság előtt. Mind a négy kérdésre sir Austen Chamber­lain külügyi állmatitkár ma este írásbeli választ adott, amely a következőképen hangzik: A népszö­vetségi tanács a Magyarország és Románia közötti vitában hozott döntését határozatban fektette le, melynek egy példányát készséggel megkü­ldhetem az igen tisztelt képviselő uraknak, amennyiben még nem látták azt. Mexikó új elnököt választott. Mexikó, City, júl. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Vasárnap tartották a képviselőválasz­tásokat és az elnökválasztást. Az eredményről eddig mindössze ennyi ismeretes: elnökké Callez barátját, Obregon tábornokot választották meg. Ez az ered­mény nem jelent meglepetést, mert Obregon volt az egyetlen elnökjelölt.

Next