Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 148-160. szám)

1928-07-08 / 153. szám

45 65 óra 26 percig a levegőben megszakítás nélkül. Berlin, júl. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Risztics és Zimmermann szombaton este kilenc óra harminc perckor szálltak le a dessaui repülőtéren, miután hatvanöt óra huszonhat percet töltöttek a le­vegőben. Új világrekordjuk majdnem hét órával, — pontosan 6 óra 49 perccel — jobb a régi rekordnál. Riszticsék csütörtökön hajnali 4 óra 4 perckor in­dultak Dessauból és rekordrepülésük javarészét Dessau és Lipcse között tették meg zárt körön. Ahol a gyémánt terem, A sok mindenféle kalandos leírás után, amely az afrikai gyémántmezőkről, a gyémántkeresőkről forgalomban van, dr. Colin Ross, a jeles német Afrika-utazó, a saját tapasztalatai után mutatja be az ottani viszonyokat és életet. Colin Ross már csak azért is különbözik a többi utazóktól, mert ő hosszú, fáradságos és veszedelmes útjára feleségét és két fiát is magával vitte. Hónapokig kalandozott Afrika kietlen vidékein, volt oroszlán­vadász, gyémántkereső, fényképész, kigyóbűvölő és tapasztalatairól egy ér­dekes fölolvasás keretében mostanában számolt be. — A legkülönösebb élményeimet mint gyémánt­kereső szereztem. A gyémánt­ lázról, amely el-elfogja az embereket, már sokat írtak, de, aki hű képét akarja kapni az ottani életnek, azt csak akkor éri el, ha maga is beáll a gyémánt-éhes kalandorok tábo­rába. Ezt tettem én is. Megtudtam, hogy gyémánt­­mezők kerülnek szétosztásra. Odasiettem. Renge­teg embert találtam a helyszínen. Ott táboroztunk napokig. Végre megjött a hatóság kiküldötte. Zász­lókkal kijelölte a szétosztandó területet. Azután meg­adta a várva-várt jelet és erre a nagy tömeg — le­hettek 4—5000-en — hangos kiabálással rohanni kezdett. Lökték, törték, zúzták, gázolták egymást. Akik legelőbb érnek a területre, azok foglalják el a legjobbnak látszó helyeket. A később érkezőknek az jut, ami marad. Én is rohantam és sikerült is egy területet elfoglalnom. Azonnal sátort ütöttem és családommal együtt beköltöztem. Napról-napra újabb tömegek érkeztek. Nemsokára már vagy 30.000-en voltunk. A kietlen területen sátor­város keletkezett Az emberiség salakja adott itt egymásnak találkát. Az egészségtelen éghajlat gyötrelemmé tette az éle­tet; nappal forróság volt, éjjel dideregtünk. Aztán nem volt vizünk. Kilométernyi távolságra kellett idehordani Egy-egy vödör víz ára 60—80 pfenning volt. Rendőrségnek, csendőrségnek semmi nyoma. Elképzelhető, milyenek a közbiztonsági állapotok. Greak egyetlen törvényről nem feledkeztek meg: a nő­ket tiszteletben tartották, azokat senki nem bántal­mazta, így családom velem maradhatott. Az elhe­lyezkedés után megkezdődött a lázas keresés. Túrták, törték, ásták a földet. Mi is. Annyit sikerült kibá­nyásznunk, hogy az utazás költségeit megszereztük Egyik napon a gyémántkeresők összekaptak, revol­verek pattogtak, kések villogtak. Nem mertünk ki­mozdulni a sátrakból A legalkalmasabb időben az­tán­­ megszöktünk. Mindent otthagytunk és bol­dogok voltunk, mikor jó távol éreztük magunkat Colin Ross azután elmondja egy érdekes ka­landját. — Mielőtt afrikai utamra keltem, gyermekeimet hozzá akartam szoktatni a vadállatokhoz. Gyakran kivittem tehát őket az állatkertbe. Ennek meglett az előnye, de volt hátránya is.­­Egy napon ugyanis hallom, amint kisfiam a sátorban azt mondta test­vérkéjének: — Nézd csak, Renata, milyen szép kígyót Megrémülve rohantam be a sátorba és látom, amint a gyerekek leguggolva figyelnek egy állatot. Szerencsére nem kígyó volt, csak egy ártalmatlan százlábú. Siettem megmagyarázni nekik, hogy nagy különbség van az állatkertben, a ketrecekben levő és az őserdőkben, szabadon élő állatok között. A veszedelmes kigyók különben az újabb idő- PESTI HÍRLAP 1928. július §., vaf ärnap. ben roppantul elterjedtek Afrikában. A négereknél ugyanis ősrégi szokás, hogy aki egy leányt megkér, az köteles vagy eellenségének vérébe mártott nyilat, dárdát bemutatni, vagy sajátkezűleg elejtett vad­állatnak bőrét elhozni. A négerek tehát állandóan irtották a kígyókat is. Az angol kormány azonban tartott attól, hogy a négerek az „ellenség“ fogalma alá vonják a fehéreket is, hogy tehát ez meg ne történjék, a feketéktől elvették a fegyvereket. Azóta azonban a kígyók és a vadállatok roppantul el­szaporodtak ezen a vidéken. Az utazó előadása végén még az oroszlán vadá­szatról is több, igen érdekes dolgot mondott el. — Egy-egy oroszlán, vagy tigris elejtése messze vidéken nagy örömet kelt, mert a fenevadak a néger lakosság köréből sok áldozatot szednek, de mérhetet­len károkat okoznak az állatállományban is. Az oroszlán­vadászat előkészületet és óvatosságot igé­nyel, mert a vadásznak kellemetlen meglepetések­ben lehet része. Lesben áll, egy oroszlánt vár és amikor ezzel talán szerencsésen végzett, a háta mö­gött a vadállat három-négy „kollégája” tűnik fel. Ezek a vadak ugyanis mindig kisebb -nagyobb cso­portokban járnak. A­ngol könyv a pápáról. Lonnion, julius hó. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Az egyházellenes irodalom és propaganda ellensúlyo­zását szolgálja ez a könyv, amely mostanában jelent meg a pápaságról, angol nyelven. Nem száraz törté­nelem, nem is komoly egyházjogi fejtegetés ez a könyv, hanem népszerű szelemben írt fölvilágosító munka a pápaság lényegéről, hatalmának fejlődésé­ről, a szélesebb olvasóközönség számára. Megtalál­ható benne minden, ami a pápasággal kapcsolatban az ismeretek után vágyó közönséget érdekelheti. A komoly részeket változatosan tarkítják apró jellem­zések, reminiszcenciák híres pápákról. A nyilvánosság előtt kevéssé ismertek azok az adatok, amelyek a Vatikán pénzügyeivel foglalkoz­nak. A Szentszék financiáit eddig a titok fátyola vonta el a nyilvánosság kiváncsi szemei elől, mert a Vati­kán nem szokta közzétenni a költségvetését, jóllehet az minden évben pontosan elkészül novemberben és a pénzügyi hivatal a pápa elé szokta terjeszteni jóvá­hagyás végett A pápai költségvetés tételei között szé­les teret foglal el a Szentszék óriási kiterjedésű szer­vezetének fenntartása. Ezeket a tételeket igen jelen­tékenyen csökkentették a­ háború óta, különösen sé­l­ra esése következtében. A főbb kiadások között szerepel a „Piatto Cardinalizio“, a kardinális­ asztal tétele, azok­nak a kardinálisoknak az ellátása, akik állandóan Rómában laknak. Mintegy harminc kardinális la­kója van állandóan a Curiának. Ellátásuk a háború előtt körülbelül huszonötezer lírát fordított erre a célra a Vatikán, a háború óta azonban, tekintettel az ellátási költségek emelkedésére, az egyház nagyobb hozzájárulást juttat hercegeinek. A költségvetés további tételei között szerepelnek az udvari méltóságok javadalmazásai, az apostoli vicariátusi testület és a diplomáciai kar illetményei és mintegy kétezer tisztviselő fizetése. A háború előtt ez az összeg tízmillió lírát tett ki évenként, most jóval felül van az ötven millión is. A különböző valuták in­gondozása miatt a Szentszéknek gyakran nagy áldo­zatot kell hoznia, hogy fenntarthassa diplomáciai képviseleteit Európa és Amerika nagyobb városaiban. A pápa nem kap tiszteletdíjat vagy javadalma­zást hivatala után, elméletileg azonban, az egyházjog szerint joga van ahhoz, hogy rendelkezzék a Szent­szék teljes kincstárával. Számtalan kérés érkezik hoz­zá naponta a világ minden részéből, misszióktól, sze­gény szerzetes és apácarendektől, Kínában és Afri­kában működő téritektől és a pápa minden kérést meghallgat. Gyakran ül össze tanácskozásra az „Elemosiniere Segreto“-val és főalamizsnásával Mgr. Cremonesivel (Róma volt fasiszta kormányzójának fivérével) és órákig tanácskozik velük a rendezésre álló pénzösszegek legcélszerűbb felosztásáról. A pápa életmódja. A maga személyére nagyon keveset költ a pápa, nemcsak egyszerű és takarékos életmódja miatt, ha­nem azért is, mert bort, élelmiszert állandóan kül­denek neki a világ minden tája felől, még Ameriká­ból is. Ezenfelül kitűnő gyümölcsöt szállít éléskamrá­jának a Vatikán nagy gyümölcsöskertje, halakat, különösen pisztrángot és lazacot pedig az Albano-tó­­ból kap, amely pápai tulajdon. Sok kiadást fedeznek alapokból, továbbá a máltai lovagrend hozzájárulá­sából; az utóbbi rend kardinális protectora évi száz­­ötvenezer líra hozzájárulást kap. A pápai jövedelmek sokféle forrásból származ­hat A többszáz évi hagyományon alapuló tributumo­­kon kívül nagy jövedelme van a Szentszéknek nagy­­kiterjedésű birtokaiból, a világ minden részén adomá­nyokból, hagyatékokból és örökségekből, címek és rangok adományozásából. Nagy összegek érkeznek naponta a pápához misékért és különböző áldásokért; nem egy vagyonos katolikus ajánlott föl már száz­ezer lírát egy pápai miséért. A Péter fillérek jövedelme. Az „Obolo di San Pietro“-t, a Péter-filléreket kar­dinálisokból álló külön bizottság kezeli. Gyűjtések a világ minden részén folynak. A háború előtt évenként átlag hét millió líra gyűlt össze Péter-fillérekből; a mostani gyűjtések összege hozzávetőleges becslés sze­rint ennek a tízszeresére rúg. A legáldozatkészebb adakozók az Egyesült Államok katolikusai, akik az összeg háromötödét szokták garantálni. XIII. Leó idejében az „Obolol”, amelyet akkor Mgr. Folchi ke­zelt, a pénzérték megadózása következtében, majd­nem teljesen megsemmisült. A Vatikán kincstárát a rossz valuta-spekuláció húsz millió lírával károsí­totta meg és Folchi, aki ezért felelősséggel tartozott, nem kapta meg a bíborosi kalapot. A Vatikán nagy összegeket invesztált a külföl­dön, Angliában, Amerikában, Svájcban, Hollandiá­ban és Spanyolországban, ezek alkotják a „St. Peter kincstárát“, amelyet IX. Pius alapított ötven millió aranyat tevő összeggel. XIII. Leó kétszeresére emelte föl ezt az alapot. Amikor X. Pius trónra lépett, a Szent Collegium legidősebb tagja, a pápai kincstár minden készpénzét átnyújtotta neki, összesen negyven millió lírát. A háború alatt a Vatikánnak gyakran hozzá kellett nyúlni a külföldi letéteihez, hogy segíthesse a háború áldozatait, de XI.­Pius, aki a pénzügyekhez is kitűnően ért, hamarosan talpra állította a kincstárt. A szentév körülbelül kétszáz millió lírával gya­rapította a pápa bevételeit, nagy jövedelmet hoztak a Szent Ferenc-ünnepségek is. Az Egyház jövedelmein kívül külön a pápának is ajánlanak föl nagy adomá­­nokat, a világ minden részéből, különösen Ameriká­ból, amely valóságos kincsesbányája lett a Vatikán­nak. Különösen kitűnnek az áldozatkészségben Spa­nyolország, Argentína és Brazília milliomosai, de valamennyiüket túlszárnyalta a nemrég elhunyt norfolki herceg. Minden esztendőben el szokott láto­gatni a herceg Rómába és a pápa mindenkor fejedel­meket megillető tisztelettel fogadta. A kihallgatás után Norfolk hercege rendszerint egymillió líráról szóló csekket nyújtott át borítékban a pápának, mint adományt a Péter-fillér alapra. Az el nem fogadott állami hozzájárulás. A garancia-törvény értelmében, amelyet 1870-ben szavazott meg az olasz parlament, a pápa évi 3.600.000 órát igényelhet az olasz államtól, ezt az öszeget azon­ban eddig sohasem vette föl és az olasz kormány min­den három évben rendelkezik annak hovafordítá­­sáról. A könyv írója elbeszéli, hogy századokkal azelőtt, a pápák fényes udvart tartottak, amelyek pompában versenyeztek a királyok udvartartásával. Egy lako­mán, amelyet VII. Clement pápa adott, nem kevesebb mint száz különféle ételt szolgáltak föl. Ezek az idők azonban elmúltak és a pápák azóta sokkal egyszerűb­ben élnek. VII. Urbán elrendelte, hogy a pápának egyedül kell étkeznie. Meg is őrizték ezt a hagyo­mányt egészen X. Piusig, aki aztán elrendelte, hogy asztalánál terítsenek titkárának is. Amikor meg­mondták neki, hogy ez a kívánság ellentétben van VII. Urbán rendeletével, így válaszolt: — VII. Urbán pápa volt. De én is az vagyok. És ugyanannál a jognál fogva, amely őt megillette, meg­változtatom ezt a szabályt. X. Pius gyakran étkezett asztalánál bíborosok­kal, sőt világiakkal is. Sokszor voltak vendégei a nő­vérei is. XI. Pius ismét megváltoztatta elődei hagyo­mányát és egyedül étkezik. Kihallgatásai gyakran túlterjednek a megszokott étkezési időkön és sajnálná, ha titkára türelmetlen volna vagy éhesen maradna az ő elfoglaltsága miatt Kemény Ferenc. Kipróbálta Ön is talán f­ügg-e legjobb szer a Satan ! Mire figyelmezteti a posta a közönséget. A rádióért járó dijakat a posta az engedélyes lakásán szedi be. Rádióengedélyért úgy az első, mint a többi hó­napokban is csak 2 , 40 fülért kell fizetni! Hirdessen a posta hirdető Irodája útján! Min­denütt olvassák. Ha a rádió­engedélyes a lakásból elköltözik, ne felejtse el az érdekelt postahivatalnál bejelenteni. A rádióját nyaralásra is magával viheti, de az engedélyokiratot is tartsa magánál. Ne használjon engedély nélküli rádiót, mert ez büntetendő cselekmény. Amerikából pénzt csak posta utalvánnyal kftl. i­dessen.

Next