Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 148-160. szám)

1928-07-03 / 148. szám

1928. július 3., kedd. PESTI HÍRLAP Dr. Sztancsek Jánost, a debreceni egyetem volt tanár­segédét, halélra gázolta a vonat A szerencséiben ember motorkerékpárjával átbújt a leeresztett sorompó alatt. Vasárnap este, amikor a főváros népe egy nap­sütéses nyári nap örömei után fáradtan tért haza a különböző kirándulóhelyekről, borzalmas katasztrófa történt a rákoshegyi vasúti állomáson. Az állomás előtt s az országúton csoportokban állottak az em­berek, mert a vasúti síneken nem lehetett átmenni, miután a sorompót leeresztették s várták a szolnoki személyvonatot. A kirándulók türelmetlenül álltak a sorompónál, mert a személyvonat késett, s a vasúti sorompó percek óta már elzárta az utat. Ebben az időben érkezett oda motorkerék­párján dr. Sztancsek János, a debreceni egye­tem volt tanársegédje, ki legutóbb a Pedagógiai Filmgyár egyik vezető mér­nöke volt. Dr. Sztancsek vasárnap délután motor­­kerékpárján kiment Rákoshegyre, hogy megláto­gassa a Deák Ferenc­ utcában lakó öreg szüleit. Este tíz óráig maradt szüleinél, majd felült a motorkerék­párra s indult vissza Pestre. A vasúti sorompó előtt, amikor meglátta a leeresztett sorompó mögött sora­kozó tömeget, megállt, leszállott gépéről és a motor­­kerékpárt maga előtt tolva­j közeledett az átjáróhoz. A rákoshegyi állomásnál menetrend szerint tíz óra tíz perckor kell a Budapest felé közlekedő személy­­vonatnak megérkeznie. Dr. Sztancsek János üdvö­zölte a sorompónál álló ismerőseit, majd a gépet maga előtt tolva, a félig leeresztett korláton átbújt s odaszólt a várakozóknak: — Na, ert nem, fogok itt ücsörögni. Megindult a sineken, senki sem figyelmeztette, mert senki sem látta, hogy a szolnoki személyvonat már ott van néhány lépésnyire az átjárótól, a vonat dübörgése és a kerekek kattogása el­­veszett a vasárnapi kirándulók beszédének és énekének vidám zsivajában. Abban a pillanatban, amikor a szerencsétlen fiatal­ember a sínekre ért, befutott az 531-es számú szolno­ki személyvonat és borzalmas, vérfagyasztó jajkidlt és a vonatra várakozók torkára forrasztotta a vidám beszédet és éneket. Vad csörömpölés hallatszott, a mozdony előtt valami lángnyelv csapott föl, majd hirtelen lefékezték a vonatot, amely néhány méter­rel odébb megállt. Mindez pillanatok alatt történt. A vonatról leugrott a mozdonyvezető és az utasok, a sorompón kiind állók mind odaszaladtak a sínekre, a vonalra várakozók között több nő elájult. A moz­dony előtt egy darabokra összezúzott oldalkocsis motorkerékpár roncsait találták, az elgörbült gép­vázon vastag csíkban ült a vér s a sínek mentén, amelyre levilágítottak egy hirtelen előkerített lámpával, mindenütt vér, egészen a mozdony után következő ötödik vagonig, ahol megtalálták egy sportruhába öltözött férfi. dr. Sztancsek János felismerhe­­tetlenségig összeroncsolt holttestét. A vonat néhány száz méterrel hátrament, hogy a darabokra szaggatott holttestet ki lehessen szedni a kerekek alól s ekkor kiderült, hogy a szerencsétlen emberen úgy ment át a mozdony és az utána követ­kező öt vagon, hogy fejét, lábát, karját levágta, úgyhogy törzse fej, karók­a és lábak nélkül véres go­­molyagként feküdt a sineken. A vasúti személyzet s a csendőrök keresték meg dr. Sztancsek János holt­testének testrészeit s az eset a rákoshegyi állomáson annál is inkább óriási részvétet keltett, mert a sze­rencsétlen fiatalembert mindenki ismerte, hiszen szülei, a hetvenéves Sztancsek János nyugalmazott tanfelügyelő, kir. tanácsos és felesége, Rákoshegyen, ahol laknak, köztiszteletnek örvendenek. A kata­sztrófa szemtanúi közül többen elrohantak Sztan­­csekék Deák Ferenc­ utcai házába, ahol a szülőket, kíméletesen igyekeztek értesíteni a szerencsétlen­ségről. Idősebb Sztancsek János, aki trombózisa miatt, több mint egy esztendő óta ágyban fekvő beteg, mikor meghallotta a szomorú hírt, kiugrott az ágyból és rohant az állo­másra. A hetven esztendős nyugalmazott tanfelügyelő, ami­kor meglátta fia borzalmasan összeroncsolt holttes­tét, az ellenkező vágányon berobogó vonat elé akarta vetni magát s csak a körülötte állók akadályozták meg szándékában. A szerencsétlenül járt fiatalember édesanyja pedig ájultan rogyott fia holtteste mellé. A széles körben nagy részvétet keltett halálos végű elgázolás ügyében még vasárnap éjszaka meg­indult a csendőri nyomozás, amely megállapította, hogy dr. Sztancsek János saját vigyázatlanságának lett az áldozata. A sorompók le voltak zárva, a vas­úti jelzőlámpák égtek, valószínű, hogy a tragikus sorsú dr. Sztancsek János annyira el volt foglalva motorkerékpárjának a síneken­ való átemelésével, hogy sem a közeledő vonat lámpáját, sem a vonat zaját nem hallotta. Dr. Sztancsek János holttestének szétroncsolt ré­szeit beszállították a törvényszéki orvostani inté­zetbe.­­ Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszul­­létet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc József“­­keserűvíz gyors­ és fájdalmatlan ürülést, kielégítő emésztést és kellő étvágyat hoz létre. Híres nőorvo­sok a legnagyobb magasztalás hangján írnak a va­lódi Ferenc József-vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmazható anélkül, hogy ki­tűnő eredménye változnék. Kapható gyógy­szertárak­ban, drogériákban és fűszerüzletekben. IZZADAST­I megszüntet a 25 éve gyártott DÁRIUS (folytk­ék), ára 1.20 pengő TYÚKSZEMET gyökerestül eltávolít Bumm 111831 kenőcs, ára 1.20 P Kérje mindenütt! !! Budapesti f 5 r­a­k­tá­r • PAJOR TESTVÉREK, KŐFARAGÓ­ UTCA 7.­­ 7 Hol helyezzék el az európai országok emberfölöszégüket? A határok elzárása óta több mint negyedére csökkent a kivándorlás.^ — MacDonald nyilatkozata a nemzetek túlzsúfoltságáról és a szociális színvonal biztosításának módjairól London, június hó. (A Pesti Hírlap munka­társától.) Az idegenek beözönlése elöl Anglia éppen olyan elővigyázatossággal védekezik, mint a kontinentális országok. A doveri bevándorlási hiva­talban, ahol a kelet felöl jövő idegenforgalom nagy­része lebonyolódik, minden partraszálló utast ki­kérdeznek szándékai felöl, mennyi időre jött An­gliába és ha beszéli a nyelvet és itt marad, nem rontja-e a bennszülött munkanélküli lakosság el­helyezkedési lehetőségeit. Anglia amely az összes európai országok között talán a legerősebb ostrom­nak van kitéve, kedvező földrajzi helyzeténél fogva könnyebben meg tudja akadályozni a külföldiek tömegesebb beszivárgását, mint más országok. Né­metország viszont a túlnépesedés problémájával küzd a háború óta, emelkedőben levő népszaporu­latát kénytelen részben külföldi munkapiacokon elhelyezni, hogy az otthoni bérviszonyokat nagyobb hullámzásnak ne tegye ki. Az Ausland Deutsch­­tumoknak, a külföldön élő németség szervezeteinek ezen a téren is jelentős szerepük van. Általában minden európai országnak nagy gondot okoz a szeszélyesen ingadozó gazdasági konjunktúrák közepette biztosítani a lakosság életfeltételeit, mindaddig, amíg a hullámzások egészséges kiegyen­­lítődése, az erőfölöslegeknek szűz területeken való elhelyezkedése révén lehetségessé válik. A népesedés problémája, hogy mi legyen Európa emberfölöslegével, hová menjenek a mun­kát nem találó tömegek stb., mindezek a kérdések nemcsak Anglia szociológusait, de­ kormányát is foglalkoztatják. Igen érdekesen nyilatkozik erről a kérdésről Ramsay MacDonald volt miniszterelnök, az angol munkáspárt vezére. MacDonald azzal ve­zeti be fejtegetéseit, hogy szerencsére, még nem vagyunk a küszöbén a legrettenetesebb és legfélel­metesebb harcnak, a létért való küzdelemnek. Eny­­nyire még nincs elárasztva a világ emberekkel. Ha az emberiség teljesen szabadon mozoghatna, találna elegendő üres területet, amelyet benépesíthetne, s ahol meglelné szükséges létfeltételeit. De ez a sza­bad mozgás hiányzik, és nem is vihető keresztül. Sőt nem is szabad ennek bekövetkeznie, mert kü­lönben felbomlik a szervezett rendnek minden for­mája. Az egyes nemzetek nagy területeket foglaltak le maguknak és törvényekkel szabályozzák a kül­földiek befogadását nemcsak azért, mert azok ide­genek, hanem azért, mert a beáramlásnak korlátlan folyamata a civilizált élet színvonalának csökkené­sét idézné elő, hosszú nemzedékek erőfeszítésének eredményei lennének veszélyeztetve olyanok be­­özönlésével, akiknek társadalmi színvonala és egyéni értéke alacsonyabb, s akik nem azért jöt­tek, hogy a meglevő értékeket tovább fejlesszék, hanem azért, hogy romboljanak. — A világ nem egy nyílt terület, ahol bárki letelepedhet ott, ahol akar, — mondja nyiltakoza­­letelepedhet ott, ahol akar, — mondja nyilatkoza­­tainak és magukba foglalják a földfelületnek jó­formán minden négyszögmérföldjét, így kell elkép­zelnünk a világot, ha a népesedés problémájának szempontjából nézzük. A határok elzárása követ­keztében a kivándorlás Európából az összes orszá­gokban több mint egy­negyedére csökkent, viszont azonban annál jobban érezhető a lakosság össze­­zsúfoltsága egyes nemzetekben.­­ Bár a kivándorlásra nem mindig a lakos­ság zsúfoltsága sarkallja az embereket, a legfon­tosabb ok mégis ez, és minden korlátozás, amit egyes országok fölállítanak, azt jelenti, hogy vala­hol a népesség túl nagy számban halmozódott össze. Anglia, Olaszország, Német- és Lengyelország két­ségtelenül növelték gazdasági nehézségeiket a ki­vándorlás korlátozása által.­­ Fölvetődik a kérdés: van-e egy nemzetnek joga politikai vagy erkölcsi okokból arra, hogy visszautasítson bevándorlókat? Határozott igennel vagy nemmel nem lehet erre a kérdésre válaszolni. Egy politikai közösség sem sajátíthatja ki magá­nak a napot és ha nem használja ki a maga szá­mára teljesen, vagy nincs reménye arra, hogy be­látható időn belül szüksége leszen rá, nem zárhat ki falai közül embereket, akik azért jöttek, hogy ott letelepedjenek. De másfelől semmiféle alacso­nyabb életszínvonalú népnek nincs joga ahhoz, hogy magasabb társadalmi berendezkedésben élő nép helyzetét fölösleges népszaporulattal alacso­nyabb nívóra süllyesszen vissza. A fajok kevere­désének kényes problémáját is magában foglalja ez a kérdés.­­ Természetesen gondolni lehetne valami döntőbíróság felére, amely e két ellentétes szabály között bíráskodna a fölmerülő igények tekinteté­ben. A jelenlegi viszonyok között azonban nem le­het elképzelni, hogy külföldi döntőbíróság határo­zatának országok ebben a kérdésben alávetnék magukat.­­ Egy másik oldala a kérdésnek az, hogy azok a nagy szabad területek, amelyeket európai nemzetek fölös lakosságuk elhelyezésére kiválaszt­hatnának, vagy Amerika, vagy Anglia kezében vannak. Az Egyesült­ Államok sohse járulna hozzá ahhoz, hogy bármily nemzetközi hatóság ilyen do­logba beleavatkozzék, éppen egy" Kanada és Ausz­trália sem, amelyek önállóan kormányozzák magu­kat. Ezek nagyon jól vigyáznak a maguk portá­jára és csak azok előtt nyitják meg kapuikat, akik egyforma színvonalon állnak velük és akik szám­belileg gyöngébbek, semhogy megingatni képesek volnának gazdasági konszolidációjukat. Még egy föltételük van: a gyors és tökéletes asszimilálódás.­­ Ha a lakosság összezsúfolódása az euró­pai nemzetek határain belül fokozódni fog és nem sikerül olyan levezető csatornákat találni, mint amilyet Franciaország tudott nyújtani Olaszor­szágnak, Németország a lengyeleknek és Skócia az íreknek, akkor igen könnyen komoly helyzet állhat elő.­­ Amely nemzet elég erős a nehézségek le­küzdésére, az kétségtelenül igyekezni fog hódítani területeket, így Olaszországot gyanúsítják azzal, hogy Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában területeket akar szerezni. Ez azonban könnyen háborúra ve­zethet, nemcsak a hódító és ellenálló népek, hanem a hódító és az érdekelt többi európai ország között is. Ha a túlnépesedett állam kicsi és gazdasági, szo­ciális színvonala kezd lejjebb szállni, vagy jobban fogja kihasználni a rendelkezésére álló erőforráso­kat, vagy az ipari termelést kénytelen forszírozni megfelelő védővámok alkalmazásával. Ez utóbbi azonban egészségtelen visszahatásokat szülhet és megbéníthatja Európa generális fejlődésének útját. MacDonald azzal a konklúzióval végzi érde­kes fejtegetéseit, hogy minden azon fordul meg, al­kalmazhat-e egy állam kényszerítő eszközöket arra, hogy határain belül maradásra kényszerítse lakos­ságát, bármilyenek is az ország gazdasági feltételei. Ha igen, akkor ezzel nemcsak megoldotta a maga számára az imperializmus problémáját, az életlehe­tőség és az egészségi viszonyok nívóját, a belső for­radalmat és a külső háborút, de meg fogja tudni akadályozni az élelmiszerek árának olyan emelkedé­sét is, amely éhínséghez vezet és akkor megenged­heti kellő keretek között a letelepedést nyílt, meg nem művelt területeken olyanoknak, akik a civilizá­­lódás előfeltételeivel rendelkeznek. A lakosság össze­­zsúfolódásának problémája tehát,­­ amit eddig ön­magától megoldott a kivándorlás természetes folya­mata, s­ a mesterséges korlátozások következtében az ezeket érvényben tartó államok vállaira neheze­dik teljes sulival és teljes felelősséggel. Kemény Ferenc, a­­ontán kormány még mindig tagadta a stabilizációs kölcsön kudarcát, Bukarest, júl. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A politikai helyzetben nem következett be változás. A kormány körében változatlanul azt ál­lítják, hogy az Angol Bankkal létrejött a megálla­podás a román stabilizációs kölcsönben való részvé­telről. Ciriabescu, a román bank vezérigazgatója újabb meghatalmazással Párizsba utazott. Szerdán minisztertanács lesz, amelyen megállapítják, hogy mikorra hívják össze a parlamentet. Egyes lapok szerint a parlament már július 11-én ülést tart, hogy a stabilizációról szóló törvényjavaslatot letárgyalja. A kormányhoz közelálló körök véleménye szerint a stabilizációt már végképen biztosítja az a háromszáz­­millió frank előleg, amelyet a francia bank nyújt Romániának. A német birodalmi bankkal egy pilla­natra sem szakadtak félbe a tárgyalások, csak elhú­zódtak a román ellenkövetelések miatt.(?) A német jegybank a stabilizációs kölcsönből tíz-tizenkétmillió dolláros részletet fog jegyezni. SCI tud róla, " hogy van bélrenyhe ", gyomor- és bélhurut, krónikus székrekedés ellen egy abszolút biztos, kellemes és olcsó szer és ez a BÖX8ER0EB« iSSINGEH! labdacs? Kapható minden gyógyszertárban. Főraktára: Török József R.-T., Budapest, VI., Király­ utca 12.

Next