Pesti Hírlap, 1928. augusztus (50. évfolyam, 173-185. szám)

1928-08-01 / 173. szám

1928. augusztus sz. a. pesti hírlapi ill I IUI— BUH ff i II lllllUlPfnn Rákosi Jenő elutazott Párizsból. Látogatása a Louvreban. — Magyar diákok, újságírók, festők között. Párizs, j­ul. 31. (A Pesti Hírlap tudósi­tójának telefonjelentése.) Rákosi Jenő angliai tartózkodása után három teljes napot töltött a francia fővárosban. Párizsba — mint a Pesti Hírlap jelentette —, szombaton délután érkezett meg és vasárnap délelőtt, amikor a Louvre kinyitotta kapuit, a látogatók között ő volt az első. Huszonkét év előtt járt Rákosi Jenő utoljára a Louvre termeiben, de most is pontosan emlékezett arra, hogy melyik teremben milyen híres festmé­­nyek, szobrok láthatók. Boldogok lehetnek azok, akik Rákosi Louvre­­beli látogatásakor társaságában voltak, mert nála élvezetesebb kalauzt nehéz volna elkép­zelni. Vasárnap délután Rákosi Jenő a Dawis Cup tenniszmérkőzésen volt jelen. Este a Ganmont, Párizs legnagyobb mozijának elő­adását nézte végig. Párizsi tartózkodása alatt meglátogatta a Luxembourg parkkal szemben levő éttermet, amelynek tulajdonosa magyar ember, aki magyar szivarral és tokaji borral kínálta meg a nagy publicistát. Hétfőn a Quartier Latin-ben volt ma­gyar diákok és festőművészek társaságában. A Hotel Continentalban, ahol Rákosi Jenő megszállt, háromnapos tartózkodása alatt egész udvar vette körül. Párizsi magyarok, magyar újságírók minden nap felkeresték és élvezettel hallgatták lebilincselő előadását. Kedvesnél­ kedvesebb részleteket mondott el londoni útjáról. A Hotel Continental 140-es számú ap­­partementje Rákosi párizsi Előzése alatt vi­rágvázákkal volt tele. Minden nap friss virág illatozott Rákos­i lakosztályában. Hogy ki hoz­ta a virágokat, senki sem tudja. Kedden eljött a búcsúzás ideje. Délben Rákosi Jenő a Daily Mail párizsi szerkesztő­ségének vendége volt. Az ebéd a késő délutá­ni órákig tartott. Este hét órakor a Gare de l'Est Párizs magyarjaival volt tele. Sírva vettek búcsút a magyar újság­írás Párizsból távozó fejedelmétől. Virág most­ is volt bőségesen. A csokrok kö­zött minden bizonnyal Rákosinak az volt a legkedvesebb, amelyet egy négyéves magyar leányka, Markovits Jutka nyújtott át. Ami­kor az Orient Expressz megindult Rákosival, a kendőt lobogtató, könnyező magyarok között a kis magyar lány sírt a legkeservesebben. Rákosi szerdán érkezik Bécsbe, ahol egy éjszakát tölt és csütörtökön folytatja útját Budapest felé. Szentgyörgyi Ferenc, Vass helyettes miniszterelnök a jövedéki rendelet elleni panaszok írásbeli előterjesztésére hívta fel az érdekeltségeket. A rendelet szerdán életbe lép, de módosításokat tervez a kormány. Vass József helyettes miniszterelnök elnöklésével kedden tartották meg a népjóléti minisztériumban azt az értekezletet, amelyet a jövedéki rendelettel szemben felmerült panaszok megvitatására hívott össze a helyettes miniszterelnök. Az értekezleten résztvettek Pesthy Pál igazságügy miniszter, Szabóky Alajos és Térffy Gyula államtitkárok, a minisztériu­mok szakreferensei és a különböző gazdasági érde­keltségek képviselői. Vass József helyettes miniszterelnök megnyitó szavaiban körvonalazta a kormány álláspontját. En­nek az a lényege, hogy ha a rendeletben valóban vannak olyan intézkedések, amelyek séredást jelen­tenek, vagy nem eléggé világosak, ezeket az államkincstár érdekeinek megóvása mel­lett módosítani kell. Belatiny Artúr, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, az érdekeltségek köszönetét tol­mácsolta a kormánynak azért, hogy panaszaik meg­hallgatására módot adott. Arra kérte azonban a kor­mányt, hogy a múlt gyakorlatának megfelelően, a gazdasági természetű rendeletek kibocsátása, előtt hallgassa meg a szakkörök véleményét, mert ezzel a­ közérdeknek tesz szolgálatot. Báró Madarassy-Beck Gyula viszont felhívta a figyelmet, hogy az egész ország hangulata a rendelet ellen nyilatkozik meg, mert az a mai állapottal szem­ben súlyosbítást jelent. Véleménye szerint a rendelet kibocsátása nem nyugszik törvényes alapokon. Ren­deleti biztosítását kérte annak, hogy a jövedéki rende­letet az egyenes adókra nem kívánja a kormány alkalmazni. Fábián Béla is arra mutatott rá, hogy nem volt törvényes felhatalmazás a rendelet kibo­csátására, másfelől a törvényhozásnak be kellett volna jelenteni azt. Mivel a kormány ezt a két intéz­kedést elmulasztotta, a rendelet tör­vénytelen. Pollermann Pál miniszteri tanácsos a pénzügy­minisztérium nevében ki­jelentette,ahogy a rendelet nem tartalmaz új intézkedéseket. A rendelet kiterjed ugyan az egyenesadók területére is, ez a kiterjesztés azonban már az 1893. évi törvény alapjain történt meg. Egyébként a múltban sem al­kalmazták s a jövőben sem fogják alkalmazni a gya­korlatban ezeket a szankciókat. Térffy Gyula állam­titkár és Horváth Dániel miniszteri tanácsos alkot­mányjogi szempontból fejtegették a kérdést és arra a megállapításra jutottak, hogy a rendelet föltétlenül törvényszerű és arra sem volt szükség, hogy a ren­deletet a törvényhozásnak bemutassák. Pesthy Pál igazságügyminiszter hangsúlyozta, hogy azok az intézkedések, amelyek a személyi mo­tozásra és a letartóztatásra vonatkozóan a rendelet­ben vannak, szó szerint bennfoglaltatnak a bűnvádi­­perrendtartásban is, amelynek szem előtt tartásá­val készült a jövedéki rendelet. Tettenérés esetén a pénzügyőröknek köte­lességük eljárni. Az, hogy a rendelet utasításai szerint járnak el a bűnözők ellen, nem jelenti a polgárok zaklatását. Megkülönböztetést kell tenni a kötelességüket tel­jesítő polgárok és a bűnözésre hajlamos egyének között U­jlaky József az Ügyvédi Kamara, Baloghy József az OMKE, Görög Frigyes a Pénzintézetek Országos Egyesülete, Koffler Károly a GYOSZ, Nyulászy János a TEBE, Marschall Ferenc a mező­­gazdasági érdekképviseletek nevében részletesen is­mertették a sérelmeket s módosító javaslatokat ter­jesztettek elő. Vass József helyettes miniszterelnök az érde­keltségek képviselői részéről elhangzott, és még várható nehézségek és kifogások további tárgyalása végett úgy intézkedett, hogy az érdekeltségek­ kon­krét kívánságaikat nyolc napon belül írásban juttas­sák el a hely­ett­es miniszterelnökhöz és a pénzügy­igazgatósághoz. A kormány írásban közli válaszát az érdekképviseletekkel s Szent István nap után újabb értekezletet hív össze annak megvitatására, hogy a felmerült gyakorlati tapasztalatok alapján miképen módosítsák a rendeletet. A jövedéki rendelet az értekezleten elhangzot­tak után is természetesen életbe lép augusztus elsején. A miniszterelnökhelyettes által kilátásba helyezett újabb értekezlet után pedig előreláthatóan pótren­deletbe fogja foglalni a kormány azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a szakkörök meghallgatása alapján az államkincstár érdekeinek megóvása mel­lett elfogadhatónak tart. Hazug étel. Regény. — Irta : Zobeltisz Fedor. 4­9 Wepdrothnak szájszögletében volt kis pipája. ' ’ Húzta térdére a takarót. A füst és lehelet­­e lebegett arca körül. November végén, — mondotta — Sam Wil­­­­jurt of Claims bírája meglátogatott engem, jött a rendőrségi intézmények tanulmánya­­­lkért, hogy kalauzoljam, amire szívesen Utam. A rendőrség feje egyik tanácsosát lilénk kiséreül. Többek között a bűnügyi­­t is meglátogattuk. Ismered azt? M­em! — válaszolt Gheyn röviden. Nagy terem ez a rendőrfönökség épülete­­nagyon érdekes — folytatta Wendroth, amel­­y a pipát szájából kivette volna. — Betörő­­,soknak és más egyebeknek a gyűjteményi­, számos fénykép is üveg alatt, bekeretezve, állapítások, bűncselekmények helyeinek elvételei és nemzetközi tolvajok, szélhámc­­­alandorok képmásai. — Pillanatra meg szo­­mszédét, mert tisztán hallotta Gheyn mély­ét, azután pipájának hamuját a hóba ki­folytatta . — Sok ilyen kép van ott, jobbára gáns emberek. Minden kép alatt cédula, a ’ nevével és álneveivel, itt-ott kivonatok az ’rözöleveléböl. Eberhard, de ne ijedjél meg, m a te képedet is, pillanatnyi csendben felhangzott Gheyn ka­im sóhajtott már, hanem kacagott. Kitűnő! — kiáltotta. — Az én képem! Azt mondani, hogy képmása valakinek, aki hasonlít. Mondhatnám azt is, — válaszolt mend­­artalanul — ha nem tudnám, hogy ez a kép téged ábrázol. Úgynevezett kabinet-fotó­­st, mely Newyorkban készült Félreismer­­. Vannak rajta ajánló sorok is: „To dear­pider from his old h­um Fredy.“ Ilyen­ Gheyn hangtalanul ismételte a „Lord Spider“ nevet és mintha az üres levegőbe beszélne, hozzá­fűzte: — Ki az? Wendroth türelmetlen lett. — Nos, ha, te nem tudod, — kiáltotta — én tudom. Ne játsszál hiábavaló bujósdit. Hiszen mint jó barátok beszélgetünk egymással. Gheyn felébredt, összekuporodott alakja fel­egyenesedett. Ismét, erősebben megfogta a gyeplőt. — Te az én barátom vagy? — kérdezte. — Hát persze, — kiáltotta Wendroth. — Ne bolondozzál Eberhard. Én az ördögbe is, csak a javatokat akarom! A Gheyneknek meg kell marad­ntok. Meg kell roaradniok, érted! — Jól van. Beszélj hát tovább. — Már majdnem befejeztem. Úgy ráböktem a képre. „Érdekes fej,“ — mondottam. A rendőr­­tanácsos közelebbről megnézte a képet. Egyébként minden­­ tudnivaló rá volt írva. — „Igen, — mon­dotta — hírhedt szélhámos és szállodatolvaj ez. Egy Petzold Frigyes nevű mérnök, aki az amerikai rendőrséget orránál vezette és akinek nyomai végig­mennek az egész világon, Kairóig, Singaporeig és Hongkongig. De nem tudták őt elcsípni.“ Gheyn ismét nevetett. Élénken felkacagott: — Nem, — kiáltotta széles jókedvvel — és nem is fogják soha elcsípni, soha! — Ha nem jön közbe valami véletlen, — vá­gott közbe Wendroth. — így vélte a rendőrtaná­­csos is. Azt mondta Sam Wilcottnak: „Látja, uram, — kitűnően beszélt angolul — ezzel mindig számo­lunk. Évek múlhatnak el, míg az ilyen minden háj­jal megkent fickót elcsíphetjük. Időközben egészen feledékenységbe merül az ügye. És akkor egyszerre váratlanul a szerencsés véletlen jön segítségünkre, így volt ez az úgynevezett Polignac herceg eseté­ben is. Ezek a nemzetközi szélhámosok más fajzai, mint a közönséges betörők, legtöbbször a jó tár­saság hajótöröttei, kisiklott, de néha igen finom emberek. Volt itt egy volt tiszt, akit százféle szé­delgésért, kémkedésért is üldöztünk, ezt végre mint megcsontosodott családapát, Bécsben fedeztük fel. Hét év óta házas volt, bájos felesége és aranyos gyermekei voltak. Szegény asszony felakasztotta magát. Úgy ám. Édes Istenem ... És gondolon Manoleseura, Lahováry hercegre, aki legboldogabb házaséletét élte egy német grófnővel és akit . . . de hiszen ön ismeri a történetét. Ez a Petzold állí­tólag két millión felül összeharácsolt, de soha be nem tört, erőszakot nem alkalmazott. Tulajdonké­pen csak talált dolgokat vett magához,­­ de mindig talált olyasmit, amit elvinni érdemes volt. Számos néven dolgozott, néhány álnevét ismerjük is, öt-hat év óta eltűnt. Talán meghalt. De ha él, akkor előbb­­utóbb biztosan kézre kerül. Mert legjobb rendőrünk, uraim, miként mondtam, a véletlen. Persze, ennek a Petzoldnak személyleirása is megvan.“ Ott volt ez a leírás a kép alatt és a rendőrtanácsos felol­vasta azt nekünk. Én m­ár ismertem a Marble-Blue­­eset aktáiból is... Halló! Hallót kiáltott, mert Gheyn hirtelen ostorát pattogtatta a levegőben és a ló megvadulva kezdett vágtatni. Gheyn engedte rohanni a lovat. — Folytasd, Wendroth, — kiáltotta. — Még nem fejezted be. — De igen. A rendőrtanácsos nem mondott egyebet. — És mi van Marble-lel? Miért lőtte magát agyon? — Ennek az esete a következő: Magamhoz hivattam őt. Tudtam, hogy Lord Spider nem más, mint Marble, alias Phileas Blue, a hipnotizőr, aki­nek az az okos pudlikutyája van. Azt is tudtam, hogy Berlinben van. Olvastam az újságban, hogy a télikertben tervezett előadását betiltották. Berlin­ben már nem tűrnek nyilvános hipnotikus mutatvá­nyokat. Marble címét könnyen megállapítottam. Ez is jött és beszéltem neki arról a képről, melyet a bűnügyi múzeumban láttam, a rajta levő ajánlás­sal együtt, ő jól tartotta magát. Krétafehér lett az arca, de nem vesztette el lélekjelenlétét. Mikor biztosítot­tam arról, hogy nem akarok neked ártani, ellenke­zőleg, már a család érdekében is meg akarom tit­kodat őrizni,­­ közlékeny lett. A képről elismerte, s

Next