Pesti Hírlap, 1928. augusztus (50. évfolyam, 173-185. szám)
1928-08-01 / 173. szám
1928. augusztus sz. a. pesti hírlapi ill I IUI— BUH ff i II lllllUlPfnn Rákosi Jenő elutazott Párizsból. Látogatása a Louvreban. — Magyar diákok, újságírók, festők között. Párizs, jul. 31. (A Pesti Hírlap tudósitójának telefonjelentése.) Rákosi Jenő angliai tartózkodása után három teljes napot töltött a francia fővárosban. Párizsba — mint a Pesti Hírlap jelentette —, szombaton délután érkezett meg és vasárnap délelőtt, amikor a Louvre kinyitotta kapuit, a látogatók között ő volt az első. Huszonkét év előtt járt Rákosi Jenő utoljára a Louvre termeiben, de most is pontosan emlékezett arra, hogy melyik teremben milyen híres festmények, szobrok láthatók. Boldogok lehetnek azok, akik Rákosi Louvrebeli látogatásakor társaságában voltak, mert nála élvezetesebb kalauzt nehéz volna elképzelni. Vasárnap délután Rákosi Jenő a Dawis Cup tenniszmérkőzésen volt jelen. Este a Ganmont, Párizs legnagyobb mozijának előadását nézte végig. Párizsi tartózkodása alatt meglátogatta a Luxembourg parkkal szemben levő éttermet, amelynek tulajdonosa magyar ember, aki magyar szivarral és tokaji borral kínálta meg a nagy publicistát. Hétfőn a Quartier Latin-ben volt magyar diákok és festőművészek társaságában. A Hotel Continentalban, ahol Rákosi Jenő megszállt, háromnapos tartózkodása alatt egész udvar vette körül. Párizsi magyarok, magyar újságírók minden nap felkeresték és élvezettel hallgatták lebilincselő előadását. Kedvesnél kedvesebb részleteket mondott el londoni útjáról. A Hotel Continental 140-es számú appartementje Rákosi párizsi Előzése alatt virágvázákkal volt tele. Minden nap friss virág illatozott Rákosi lakosztályában. Hogy ki hozta a virágokat, senki sem tudja. Kedden eljött a búcsúzás ideje. Délben Rákosi Jenő a Daily Mail párizsi szerkesztőségének vendége volt. Az ebéd a késő délutáni órákig tartott. Este hét órakor a Gare de l'Est Párizs magyarjaival volt tele. Sírva vettek búcsút a magyar újságírás Párizsból távozó fejedelmétől. Virág most is volt bőségesen. A csokrok között minden bizonnyal Rákosinak az volt a legkedvesebb, amelyet egy négyéves magyar leányka, Markovits Jutka nyújtott át. Amikor az Orient Expressz megindult Rákosival, a kendőt lobogtató, könnyező magyarok között a kis magyar lány sírt a legkeservesebben. Rákosi szerdán érkezik Bécsbe, ahol egy éjszakát tölt és csütörtökön folytatja útját Budapest felé. Szentgyörgyi Ferenc, Vass helyettes miniszterelnök a jövedéki rendelet elleni panaszok írásbeli előterjesztésére hívta fel az érdekeltségeket. A rendelet szerdán életbe lép, de módosításokat tervez a kormány. Vass József helyettes miniszterelnök elnöklésével kedden tartották meg a népjóléti minisztériumban azt az értekezletet, amelyet a jövedéki rendelettel szemben felmerült panaszok megvitatására hívott össze a helyettes miniszterelnök. Az értekezleten résztvettek Pesthy Pál igazságügy miniszter, Szabóky Alajos és Térffy Gyula államtitkárok, a minisztériumok szakreferensei és a különböző gazdasági érdekeltségek képviselői. Vass József helyettes miniszterelnök megnyitó szavaiban körvonalazta a kormány álláspontját. Ennek az a lényege, hogy ha a rendeletben valóban vannak olyan intézkedések, amelyek séredást jelentenek, vagy nem eléggé világosak, ezeket az államkincstár érdekeinek megóvása mellett módosítani kell. Belatiny Artúr, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, az érdekeltségek köszönetét tolmácsolta a kormánynak azért, hogy panaszaik meghallgatására módot adott. Arra kérte azonban a kormányt, hogy a múlt gyakorlatának megfelelően, a gazdasági természetű rendeletek kibocsátása, előtt hallgassa meg a szakkörök véleményét, mert ezzel a közérdeknek tesz szolgálatot. Báró Madarassy-Beck Gyula viszont felhívta a figyelmet, hogy az egész ország hangulata a rendelet ellen nyilatkozik meg, mert az a mai állapottal szemben súlyosbítást jelent. Véleménye szerint a rendelet kibocsátása nem nyugszik törvényes alapokon. Rendeleti biztosítását kérte annak, hogy a jövedéki rendeletet az egyenes adókra nem kívánja a kormány alkalmazni. Fábián Béla is arra mutatott rá, hogy nem volt törvényes felhatalmazás a rendelet kibocsátására, másfelől a törvényhozásnak be kellett volna jelenteni azt. Mivel a kormány ezt a két intézkedést elmulasztotta, a rendelet törvénytelen. Pollermann Pál miniszteri tanácsos a pénzügyminisztérium nevében kijelentette,ahogy a rendelet nem tartalmaz új intézkedéseket. A rendelet kiterjed ugyan az egyenesadók területére is, ez a kiterjesztés azonban már az 1893. évi törvény alapjain történt meg. Egyébként a múltban sem alkalmazták s a jövőben sem fogják alkalmazni a gyakorlatban ezeket a szankciókat. Térffy Gyula államtitkár és Horváth Dániel miniszteri tanácsos alkotmányjogi szempontból fejtegették a kérdést és arra a megállapításra jutottak, hogy a rendelet föltétlenül törvényszerű és arra sem volt szükség, hogy a rendeletet a törvényhozásnak bemutassák. Pesthy Pál igazságügyminiszter hangsúlyozta, hogy azok az intézkedések, amelyek a személyi motozásra és a letartóztatásra vonatkozóan a rendeletben vannak, szó szerint bennfoglaltatnak a bűnvádiperrendtartásban is, amelynek szem előtt tartásával készült a jövedéki rendelet. Tettenérés esetén a pénzügyőröknek kötelességük eljárni. Az, hogy a rendelet utasításai szerint járnak el a bűnözők ellen, nem jelenti a polgárok zaklatását. Megkülönböztetést kell tenni a kötelességüket teljesítő polgárok és a bűnözésre hajlamos egyének között Ujlaky József az Ügyvédi Kamara, Baloghy József az OMKE, Görög Frigyes a Pénzintézetek Országos Egyesülete, Koffler Károly a GYOSZ, Nyulászy János a TEBE, Marschall Ferenc a mezőgazdasági érdekképviseletek nevében részletesen ismertették a sérelmeket s módosító javaslatokat terjesztettek elő. Vass József helyettes miniszterelnök az érdekeltségek képviselői részéről elhangzott, és még várható nehézségek és kifogások további tárgyalása végett úgy intézkedett, hogy az érdekeltségek konkrét kívánságaikat nyolc napon belül írásban juttassák el a helyettes miniszterelnökhöz és a pénzügyigazgatósághoz. A kormány írásban közli válaszát az érdekképviseletekkel s Szent István nap után újabb értekezletet hív össze annak megvitatására, hogy a felmerült gyakorlati tapasztalatok alapján miképen módosítsák a rendeletet. A jövedéki rendelet az értekezleten elhangzottak után is természetesen életbe lép augusztus elsején. A miniszterelnökhelyettes által kilátásba helyezett újabb értekezlet után pedig előreláthatóan pótrendeletbe fogja foglalni a kormány azokat az intézkedéseket, amelyeket a szakkörök meghallgatása alapján az államkincstár érdekeinek megóvása mellett elfogadhatónak tart. Hazug étel. Regény. — Irta : Zobeltisz Fedor. 49 Wepdrothnak szájszögletében volt kis pipája. ' ’ Húzta térdére a takarót. A füst és lehelete lebegett arca körül. November végén, — mondotta — Sam Wiljurt of Claims bírája meglátogatott engem, jött a rendőrségi intézmények tanulmányalkért, hogy kalauzoljam, amire szívesen Utam. A rendőrség feje egyik tanácsosát lilénk kiséreül. Többek között a bűnügyit is meglátogattuk. Ismered azt? Mem! — válaszolt Gheyn röviden. Nagy terem ez a rendőrfönökség épületenagyon érdekes — folytatta Wendroth, amely a pipát szájából kivette volna. — Betörő,soknak és más egyebeknek a gyűjteményi, számos fénykép is üveg alatt, bekeretezve, állapítások, bűncselekmények helyeinek elvételei és nemzetközi tolvajok, szélhámcalandorok képmásai. — Pillanatra meg szomszédét, mert tisztán hallotta Gheyn mélyét, azután pipájának hamuját a hóba kifolytatta . — Sok ilyen kép van ott, jobbára gáns emberek. Minden kép alatt cédula, a ’ nevével és álneveivel, itt-ott kivonatok az ’rözöleveléböl. Eberhard, de ne ijedjél meg, m a te képedet is, pillanatnyi csendben felhangzott Gheyn kaim sóhajtott már, hanem kacagott. Kitűnő! — kiáltotta. — Az én képem! Azt mondani, hogy képmása valakinek, aki hasonlít. Mondhatnám azt is, — válaszolt mendartalanul — ha nem tudnám, hogy ez a kép téged ábrázol. Úgynevezett kabinet-fotóst, mely Newyorkban készült Félreismer. Vannak rajta ajánló sorok is: „To dearpider from his old hum Fredy.“ Ilyen Gheyn hangtalanul ismételte a „Lord Spider“ nevet és mintha az üres levegőbe beszélne, hozzáfűzte: — Ki az? Wendroth türelmetlen lett. — Nos, ha, te nem tudod, — kiáltotta — én tudom. Ne játsszál hiábavaló bujósdit. Hiszen mint jó barátok beszélgetünk egymással. Gheyn felébredt, összekuporodott alakja felegyenesedett. Ismét, erősebben megfogta a gyeplőt. — Te az én barátom vagy? — kérdezte. — Hát persze, — kiáltotta Wendroth. — Ne bolondozzál Eberhard. Én az ördögbe is, csak a javatokat akarom! A Gheyneknek meg kell maradntok. Meg kell roaradniok, érted! — Jól van. Beszélj hát tovább. — Már majdnem befejeztem. Úgy ráböktem a képre. „Érdekes fej,“ — mondottam. A rendőrtanácsos közelebbről megnézte a képet. Egyébként minden tudnivaló rá volt írva. — „Igen, — mondotta — hírhedt szélhámos és szállodatolvaj ez. Egy Petzold Frigyes nevű mérnök, aki az amerikai rendőrséget orránál vezette és akinek nyomai végigmennek az egész világon, Kairóig, Singaporeig és Hongkongig. De nem tudták őt elcsípni.“ Gheyn ismét nevetett. Élénken felkacagott: — Nem, — kiáltotta széles jókedvvel — és nem is fogják soha elcsípni, soha! — Ha nem jön közbe valami véletlen, — vágott közbe Wendroth. — így vélte a rendőrtanácsos is. Azt mondta Sam Wilcottnak: „Látja, uram, — kitűnően beszélt angolul — ezzel mindig számolunk. Évek múlhatnak el, míg az ilyen minden hájjal megkent fickót elcsíphetjük. Időközben egészen feledékenységbe merül az ügye. És akkor egyszerre váratlanul a szerencsés véletlen jön segítségünkre, így volt ez az úgynevezett Polignac herceg esetében is. Ezek a nemzetközi szélhámosok más fajzai, mint a közönséges betörők, legtöbbször a jó társaság hajótöröttei, kisiklott, de néha igen finom emberek. Volt itt egy volt tiszt, akit százféle szédelgésért, kémkedésért is üldöztünk, ezt végre mint megcsontosodott családapát, Bécsben fedeztük fel. Hét év óta házas volt, bájos felesége és aranyos gyermekei voltak. Szegény asszony felakasztotta magát. Úgy ám. Édes Istenem ... És gondolon Manoleseura, Lahováry hercegre, aki legboldogabb házaséletét élte egy német grófnővel és akit . . . de hiszen ön ismeri a történetét. Ez a Petzold állítólag két millión felül összeharácsolt, de soha be nem tört, erőszakot nem alkalmazott. Tulajdonképen csak talált dolgokat vett magához, de mindig talált olyasmit, amit elvinni érdemes volt. Számos néven dolgozott, néhány álnevét ismerjük is, öt-hat év óta eltűnt. Talán meghalt. De ha él, akkor előbbutóbb biztosan kézre kerül. Mert legjobb rendőrünk, uraim, miként mondtam, a véletlen. Persze, ennek a Petzoldnak személyleirása is megvan.“ Ott volt ez a leírás a kép alatt és a rendőrtanácsos felolvasta azt nekünk. Én már ismertem a Marble-Blueeset aktáiból is... Halló! Hallót kiáltott, mert Gheyn hirtelen ostorát pattogtatta a levegőben és a ló megvadulva kezdett vágtatni. Gheyn engedte rohanni a lovat. — Folytasd, Wendroth, — kiáltotta. — Még nem fejezted be. — De igen. A rendőrtanácsos nem mondott egyebet. — És mi van Marble-lel? Miért lőtte magát agyon? — Ennek az esete a következő: Magamhoz hivattam őt. Tudtam, hogy Lord Spider nem más, mint Marble, alias Phileas Blue, a hipnotizőr, akinek az az okos pudlikutyája van. Azt is tudtam, hogy Berlinben van. Olvastam az újságban, hogy a télikertben tervezett előadását betiltották. Berlinben már nem tűrnek nyilvános hipnotikus mutatványokat. Marble címét könnyen megállapítottam. Ez is jött és beszéltem neki arról a képről, melyet a bűnügyi múzeumban láttam, a rajta levő ajánlással együtt, ő jól tartotta magát. Krétafehér lett az arca, de nem vesztette el lélekjelenlétét. Mikor biztosítottam arról, hogy nem akarok neked ártani, ellenkezőleg, már a család érdekében is meg akarom titkodat őrizni, közlékeny lett. A képről elismerte, s