Pesti Hírlap, 1928. augusztus (50. évfolyam, 186-197. szám)

1928-08-17 / 186. szám

Másodszor: ott van egész Nyugat-Európa közvéleményének rokonszenves megnyilatkozása. Ez a közvélemény a horvátokat a joggal békeszerető konstruktív és minden destrukciótól távolálló elemnek tartja. Harmadszor a fejvesztettség és a hamis politikai irányban haladó és jóvá nem tehető hibái a belgrádi felelős politikai tényezőknek. Egyébirányú eszközök igénybevételérül nem vagyok kompetens nyilatkozni, ennélfogva erre nem is felelhetek. Még egy kérdésre legyen szíves képviselő úr válaszolni. Zágrábi politikai körökben ismételten szóba került az amputáció kérdése. Szerb részről mi ennek a gondolatnak a lényege? — Az amputációs gondolatnak már nyolcéves története van. Az első, aki ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozott, Stojan Protics volt, az SHS királyság első miniszterelnöke. Ennek a tervezetnek alapötlete a horvát népmagnak erőszakos kiszakítása az összállamból Zágráb fővárossal együtt. Ez a chirurgiai operáció kettős célra vezetne: mindenekelőtt a szerbek ily módon a reális és abszolút többséghez jutnának a megmaradt részeken (Nagyszerbia), azután pedig külfölddé válna az ellentállás kohója és központja az úgynevezett „precsani“-attrakcióknak. Ez a nyílt és egyenes nyilatkozat bizonyítja, milyen mély lett a szakadás Belgrád és Zágráb között. Radics szelleme azonban még szélesebbre feszíti a nagy szakadékot. A súlyos szavak elhangzottak, és ajkak amelyekről történelmi szavú igék elröppentek, örökké lezárultak. Radics István a sírból már nem vonhatja vissza szavát, amelyet népe mint végső akaratát követi. Simon Vilmos: A nettanói egyezmény miatt Spalatóban tüntettek. Belgrád, aug. 15. (Avala.) A nettunói egyezményeknek a szkupstina részéről történt ratifikálását a különböző vidéki városokból ideérkezett jelentések szerint az egész országban nyugalommal fogadták, kivéve Spalatot, ahol az egyetemi ifjúság tegnap este a ratifikálás ellen tüntetett. A rendőrség a tüntetőket a legrövidebb idő alatt szétoszlatta. Szent István ünnepi hetében: Ha kevés pénzért elegánsan akar ruházkodni, keresse fel László Sándor férfiszabómester kitűnő hírnevű férfiszabó-üzletét (Rákóczi út 50.), ahol saját műhelyében készít mérték után többszöri próbával elegáns férfiöltönyöket, őszi felöltőket, vagy télikabátokat, mélyen leszállított árban, 70—100 pengőig, a legdivatosabb hazai és külföldi szövetekből. Felhívjuk. olvasóink figyelmét ezen 30 év óta fennálló, közismert és megbízható cégre. Vidéki rendelőinek 3 nap alatt elkészíti a megrendelt ruhákat. Szerelmes ellenségek. Irta : Pierre Benoit. 8 — Tizennégy. — Mindössze? — Igen. Csak a múlt héten ötüket vitték oda a danák mögé. • Hallgattunk, majd újból megszólalt Guérin mogorva hangja. — Azt hiszed, van jogunk másokat hibáztatni ? Azt hiszed,ezt ígérték ezeknek a szegény pasasoknak, mikor elhozták őket abból a forró hazájukból? Újból csend, még nyomasztóbb, mint előbb. De vig kiáltás hangzik fel. Fichet rohan felénk, mint a szélvész. -- Halló, fiuk, jó hírt hozok! — No mi van, mi van? — Csomagok jöttek! Egész vagon jött ma reggel az állomásra. Attól a gefreitertől hallottam, aki a raktárban dolgozik. — Ideje volt — szólt Sylvestre, vidámanösszeütve tenyerét. — Bár most is annyi jött volna, mint legutóbb, amikor mindenkinek jutott. — Csak ezeknek nem — gondoltam magamban, mialatt egy utolsó tekintetet vetettem a szomorú fekete kísértetekre. Szeretném, ha le tudnám írni, hogy telt el egy nap a reichendorfi táborban. Tekintet nélkül arra, melyik évszakban jártunk, valamivel hajnal előtt kiugrottunk az ágyból s napkeltekor, szerszámmal a vállunkon már, oszlopban álltunk az udvaron. Bárminő volt az időjárás, ha eső esett vagy havazott, ha dermesztő hideg volt vagy homokot kergetett arcunkba a vad szél, nekünk dolgoznunk kellett. Csak este tértünk haza a munkából. Ekkor kiki a barakjába ment. Ilyenkor, elalvás előtt, volt az egyetlen nyugodt óránk. Lassanként kis csoportok alakultak az egymással rokonszenvező foglyok között. A mi csoportunk, hála Elbing kapitánynak, aki megtartotta ígéretét, mindjárt az első nap összekerült. Azok a bajtársaim, akiknek nevét felírtam a cédulára, mind a 7. darakba jöttek lakni. Itt volt hát a derék öreg Guérin, a megbecsülhetetlen Fichet, akit, erről biztos lehetett az ember, minden ránkváró meglepetés készen talált; Vandaele és Audemard, akikre oly tragikus sors várt; a kis Sylvestre, aki Fichet jobbkeze volt s mindig kész egy vicces megjegyzésre és egy szívességre. Kellemetlen véletlen folytán Gourrut-t is a mi barakunkba osztották be. Mi azonnal megtettük óvóintézkedéseinket s szalmazsákját sietve áthelyeztük a szoba másik végébe, a mienkkel ellentétes sarokba. Gourrut még tett két-három kísérletet, aztán nem erőszakolta többé barátságunkat. Mind a hatan kellően el voltunk látva élelemmel, Vandaele is. Az utóbbinak semmit sem küldhettek a szülei, miután megszállt területen laktak. Ficijet hát beajánlotta őt a feleségének, én meg az édesanyámnak. Ezek ketten aztán szereztek neki nagylelkű pártfogókat, úgyhogy végül ő kapta közülünk a legtöbb ennivalót. Elbing kapitány becsületbeli kérdést látott abban, hogy csomagjainkat a legnagyobb pontossággal kapjuk meg. Ez nem is volt kis dolog, miután ekkoriban, 1918 elején, elérkezett Németországra az Ínség ideje. Ami élelem volt az országban, azt mind a harcosoknak tartották fenn Szerencsétlen őreink, akik szemlátomást soványodtak, csak úgy sápadoztak az irigységtől, látva, amint kibontottuk konzervdobozainkat. Ficket-t bíztuk meg vele, hogy kincseinkkel sáfárkodjék. Féltékeny gonddal őrködött felettük. Nem engedte, hogy szomszédjaink módjára mindjárt az első este fellakmározzuk a küldeményeket , aztán az ocsmány tábori levesre legyünk kénytelenek fanyalodni. Részben neki köszönhetjük, hogy Reichendorfban alig szenvedtünk az éhségtől, sőt olykor-olykor még segíthettünk is kevésbbé szerencsés társainkon. — Halló, kedves zászlós úr, kóstolja meg csak kicsit ezt a galambhúst borsóval. Bizony latén, mintha nem is konzerv volna. " A megszólított Claverne zászlós, a 7. számú barak parancsnoka, óvatosan közeledett felénk. Szegény ember egészen elvadult a szigorított táborban töltőt három esztendő alatt s állandó rettegésben élt Elbing kapitánytól. — Óriási! — szólt lassan, miután elfogadta a bádogtányért, amelyen illatos vagont párolgott — óriási! De hát hol melegítették fel? Odakünn? — Az ám, zászlós úr! Nézze csak, milyen idő van künn. Hiszen akkor ugyanannyi hópehely volna a tányérban, mint borsó! — Hát idebenn? De hiszen tudják, hogy a barakokban nem szabad tüzet csinálni. — Ugyan már, ne törődjék ezzel, zászlós úr. Nem fog történni semmi baja miatta. Aztán meg fütyüljön rá. Bánja a fene. Claverne zászlós szomorúan csóválta a fejét. Folytonosan attól reszketett, hogy valaki meg talál szökni barakunk negyven lakója közül. Felelős volt értünk s a véletlen úgy akarta, hogy mindig az ő felügyelete alatt levő helyiségekből történjék a legtöbb szökési kísérlet. Ennek köszönhette szegény, hogy három esztendőt töltött szigorított táborban. A foglyok minden egyes szökési kísérletéért három-négy hónappal meghosszabbították itt-tartózkodását. Kérte, fokozzák le. Persze kérését nem teljesítették. Miután helyettesevoltam, az a kilátás állt előttem is, hogy esetleg osztozni fogok balsorsában. Mialatt a galambot fogyasztotta, elmesélte nekünk, immár huszadszor, az ő szomorú történetét. — úgy van, ahogy mondom, nincs szerencsém. Képzeljék csak, 1916 április 17-én letelt itt az időm. Másnap reggel már utaznom kellett volna. Bumm! épp azon az éjszaka lóg el két csirkefogó. Mind a kettőt azonnal elcsípték. Hatvannapi börtönt sóztak a nyakukba, nekem meg három hónappal tovább kellett ittmaradnom. Igen ám, de ez a két ember, mihelyt letelt az idejük, visszakerült egy rendes táborba, nekem meg itt kellett tengődnöm tovább is, mert közben még valaki, megpróbálkozott a szökéssel. .. Mondják meg igazán, lesz ennek vége valaha? •— Ne törődjék vele, ne törődjék vele, — ismételte Fichet — majd csak lesz jobban is. De már itt a feldwebel, aki beosztja a holnapi munkát. PESTI HÍRLAP 1928. augusztus 17., péntek. Pribicsevics és Macseh nyilatkozatai Belgrád, aug. 15. Laptudósítók előtt Pribicsevics Szvetozár nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette, hogy a demokratikus parasztkoalícióban, mely az önálló demokrata pártból és a demokrata parasztpártból alakult, teljes megegyezés uralkodik a teljes egyenjogúságért folytatandó harc taktikájára nézve. Macsek horvát parasztpárti elnöknek az önálló Horvátország mellett történt állásfoglalása csupán Macsek egyéni véleménye, nem pedig a demokrata parasztkoalíció álláspontja. Pribicsevics újra teljes határozottsággal tiltakozik az ellen, hogy Jugoszlávia föderalisztikus alkotmányát akarná. Kijelenti továbbá, hogy a demokrata parasztkoalíció a nettunói egyezményeket nem fogja elismerni. Belgrád, aug. 16. Macsek és Pribicsevics ismeretes nyilatkozatai élénken foglalkoztatják az itteni közvéleményt. Különösen Macsek nyilatkozatát ítélik el és azzal szemben a kormányhatalom erélyes állásfoglalását sürgetik. A legélesebb hangon a Politika ír, amely arról is értesül, hogy bizonyos politikai körökben már elérkezettnek látják az időt az Osznana életbeléptetésére, azaz az államvédelmi törvénynek a paraszt-demokrata koalícióval szemben való alkalmazására. Egy demokrata politikus nyilatkozott a Politikának és kijelentette, hogy a szerbek sohasem járulhatnak hozzá a Macsek által felvetett eszme megvalósításához. Vegyék tudomásul, — mondja többek között — hogy minden kísérlet, amely a Macsek által felvetett eszmét akarja megvalósítani, a törvény teljes szigorával találja szemben magát. A kormány egyik tagja is nyilatkozott s ezt mondta: Most már lezárult a békülékenység és engedékenység ideje. Zágráb, aug. 16.(A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Pribicsevics csütörtökön az újságírók előtt nyilatkozatot tett, amelyben éles kirohanást intézett Belgrád városa ellen. Belgrád szerinte nem alkalmas arra, hogy főváros legyen. A paraszt-demokrata koalíció tagjainak élete Belgrádiján állandóan veszedelemben forgott és az ottani rendőrség is csak azt a tanácsot adta a megfenyegetett képviselőknek, hogy hagyják el a várost. A parasztpárt főtitkára a jugoszláv delegációval Berlinbe utazik. Belgrád, aug. 16. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Dr. Krnjevics képviselő, a horvát parasztpárt főtitkára, Belgrádba érkezett. Krnjevicset már régebben a berlini interparlamentáris konferenciára kiküldött jugoszláv bizottság tagjává választották. Krnjevicsnek az az elhatározása, hogy a jugoszláv delegációval együtt Berlinbe utazik, Belgrádban rendkívül nagy feltűnést keltett. Egyesek ezt a kiengesztelődés első jelének tekintik, mások szerint azonban Krnjevics Berlinben nemzetközi fórum előtt akarja szóvátenni a szkuristinában történt véres eseményeket. Erre a második feltevésre maga Krnjevics adta meg cáfolatát, kijelentve, hogy a konferencián nem kíván aktív módon résztvenni. Bomlanak a mesterségesen teremtett államok. London, aug. 16. A Daily Mail vezércikke annak a bomlásnak tüneteire hívja fel a figyelmet, amely a béketárgyalások által teremtett mesterséges államokban mutatkozik. Jugoszláviában Radics halála még jobban megerősítette a horvát autonómista mozgalmat, amely a jugoszláv királyság megalapításának első percétől fogva megvolt. A horvátokat és a szerbeket a faji rokonság ürügye alatt egyesítették a délszláv államban, azonban bebizonyosodott, hogy ez nem elég erős kötelék. A horvátok kultúrája sokkal magasabb a szerbekénél, továbbá vallási különbségek és az ellentétes oldalakon végigküzdött világháború emlékei is mélyreásták köztük az örvényt. A magas civilizációjú osztrák-magyar monarchiával való hosszú együttélés után a horvátok megalázódnak érzik magukat, amiért Belgrád balkáni politikája lett úrrá felettük. Bevallják, hogy csak a teljes önkormányzat elégítené ki őket. A Jugoszláviával szövetséges Románia még sokkal bizonytalanabb helyzetben van. A Bratianukormánynak, amely mindeddig csak szemérmetlen korrupcióval tartotta magát hatalmon, elfogyott a pénze és ha nem talál hiszékeny tőkéseket, akiket újabb kölcsönnyújtásra bírhatna, bukása elkerülhetetlen. Eddig minden kölcsönkísérlete kudarcot vallott. A parasztok olyan elégedetlenek, hogy az ország forradalom küszöbén áll. Azáltal, hogy makacsul vonakodik a magyar kisebbségeknek igazságot szolgáltatni, Románia elvesztette minden tekintélyét a szövetséges nemzetek között. Elégedetlenség otthon és hitelvesztés a külföldön az egyetlen kilátás, ami Romániára vár. Csehszlovákiát, a kisantant harmadik tagját ugyancsak a szétbomlás veszélye fenyegeti. A tót parasztok a háború előtt nyugodt megelégedésben éltek a magyar közigazgatás alatt, a csehekkel való egyesülésre azzal csábították a pittsburghi egyezményben őket, hogy kifejezetten autonómiát ígértek neki. Tíz év, telt el azóta, de az ígéretet nem váltották be, sőt ellenkezőleg a Tótföldet cseh hivatalnokok árasztották el és most Prágából kormányozzák. A magyarokkal szomszédos országok nemzeti elemei kezdik belátni, hogy a trianoni szerződés tele van a legsúlyosabb botlásokkal és hogy csakis ezeknek helyreigazítása hozhatja meg a békétKözép-Európának.