Pesti Hírlap, 1928. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
Stuck Ferenc meghalt. 1863-1928. Müncheni távirat jelenti: Stuck Ferenc lovag, titkos tanácsos, az akadémia tanára, tegnap hatvanöt éves korában szíkszélhüdés következtében meghalt. Vele a német és európai festészet egyik vezéralakja tűnik el, aki sokáig az élen vezérkedett, a legszenvedelmesebb művészeti viták, támadások, magasztalások központja volt, ifjúi becsvágyak bátor előrelendítője. Nevével szorosan össze van kötve az a mozgalom, melyet a művészettörténet egy fejezet alatt könyvel el: szecesszió. Ez a szó azokban, akik ma élnek, bizonyos tisztes, históriai patinát kapott. De amikor Stuck föllépett — a XIX. század utolsó évtizedében — forradalom volt, harci kiáltás és zászló. Jelentette mindazt, ami merész, szokatlan, eredeti elszakadást a megcsontosodott, merev hagyományoktól, hadüzenetet mindennek, ami vaskalaposság, a lélek fölszabadulását régi nyűgöktől és előítéletektől, az egyéniség teljes kiélését. A szavak egy pár évtized alatt meglehetősen átértékelődnek. Így értékelődött át az ő művészete is, amelyet ma már hús történelmi távlatból szemlél az ifjabb nemzedék. Az egykori forradalmár-piktor, harcainak diadalmas megvívása után a müncheni festőakadémia tanára lett, évi fizetéssel, megannyi kitüntetéssel és címmel tetézve. Hajdani merészségében, melyet ellenzői hóbortnak és tébolynak neveztek, ma főkép azt vesszük észre, hogy allegorikusan látott s a régészeti elemeket fölfrissítette szines, eleven képzeletével. Az kétségtelen, hogy abban a korban, mikor a tömeg még kedvelte az idilli nyugalmat, a semmitmondó, emésztést elősegítő hangulatokat, Stuck előszeretettel választotta tárgyait a borzalom köréből, akár Baudelaire és Poe Edgar az irodalomban. Tájai démoniak, boszorkányosak. Sápadt, vértelen ajkú alakjainak arcán valami dereng a túlvilág, a hidegzöld visszfényéből, a pokol sötétvörös tüzéből. Erősen, hangsúlyozottan regényes. Böcklin nyugodt görög regevilága után a ma közelebbi, zaklatott életét, mithoszát festette, a tragikus mozzanatokat ragadta meg. A háborút, a bűnt, bizonytalanságunk és tudatlanságunk jelképét, a Sphinxet, mely a Budapesti Szépművészeti Múzeum ékessége. Allegóriája azonban sohasem magasodik a tiszta, összefogó jelkép erejéig. Bajorországban, Tettemweisben született, a müncheni festőakadémián tanult. Eleinte könyvdíszeivel, műsorokat érítő elmés furcsa rajzaival tűnt föl, meg a Fliegende Blätterben megjelent rajzaival. Ez a nagyon polgári élclap olyanfajta ugródeszkája volt pályájának, mint a francia dekadenseknek a Fekete Macska-kabaré, ahol fölolvasták első verseiket. Rajzaiban élő, ötlet lüktetett. Művészete erősen szobrászati jellegű. Egyik mesterműve az a bronz-bajnokszobor, mely szintén a Szépművészeti Múzeumban van. Helyét a művészettörténet az „átmeneti festők" között határozza meg, kik a kezdő impresszionizmust összekötik a mai korral s a cikázó, sokszor testtelen színfoltokat megtöltik a realizmus tartalmával és tudásával. Max Liebermannt, Ferdinan Holdert, Zubagolt, Steinleint, Degast, Renoirt, emlegetik ebben a dicső csoportban Stuckkal együtt, aki a münccheni szecessziós iskolát megteremtette s oly hatást keltett a maga idejében, mint kevés festő. Önarcképe a firenzei liffizi-képtárban lóg, a halhatatlanok arcképcsarnokában. Szerelmes ellenségek« Regény. — Irta : Pierre Benoit. 18 Ezekben a XVIII. és XIX. században aratott porosz győzelmek voltak láthatók. Az ólomkatonáktól nyüzsgő panorámák a csaták döntő fordulatait tüntették fel. Látni lehetett itt Nagy Frigyes, Torgate és Leuthen, Freyberg és Rossbach harcait. A leipzigi és Waterlooi, duppeli és königgrätzi, fröschwilleri és saint-privati ütközeteket. A borny-i csata fő mozzanataival, amelynek döntő jelentőségét sokáig félreismerték, három vitrin is foglalkozott, mint ahogy az meg is érdemelte. Végül a legcsúfolódóbb hajlandóságú nézőnek is csodálnia kellett volna a minden részletre kiterjedő gyöngédséget, amely e kis katonák színezése fölött őrködött. Itt voltak valamennyien hegyes sipkáikban Frigyes Vilmos király hatalmas legényei, rongyos süvegükben Bülow könnyű lovasai, Scharnhorst pionírjai, Alvensleben fekete ulánusai, valamint a fehér vértesek egyik hadnagya, aki pirinyóan, de fenségesen az első sorban állt a borny-i vitrinek mindegyikében. Az ellenség: oroszok, osztrákok, dánok, franciák, Mont Saint-Jean lándzsásai, a szadovai huszárok, a wissenburgi törökök, mind ugyanazzal a szerelmes gondossággal voltak megmintázva. Az egyik ablak bemélyedésében dolgozóasztal állt, megrakva ollókkal, festőcsészékkel, ecsetekkel, festéktégelyekkel, valamint csillogó ólomfigurinákkal, amelyek mind azt bizonyították, hogy a házban lakó művész érti a dolgát és mindent megtesz, hogy szüntelenül növellje liliputi hadseregének létszámát. "Az embernek mozdulatlanul kellett maradnia, ha vigyázni akart, hogy semmit fel ne lökjön ebben a nagy zsúfoltságban. De viszont hogyan férjen akkor hozzá az áramvezetékekhez, hogyan lásson hozzá a hasznavehetetlenné vált drótok kicserélésé- hez? Némi aggodalommal kérdeztem ezt magamban, mikor nehéz lépteket hallottam. Az ajtó kinyílt. A tábornok belépett. Testtartásom olyan volt, amint egy fegyvertelen katonához illik. Helyemet óvatosan választottam meg, vigyázva rá, hogy le ne dobjak egy kardot, vagy fel ne borítsak egy térképet. A legszigorúbb bíró sem találhatott volna kivetni valót viselkedésemen. A tábornok bő otthoni ruhát hordott, amely vasszürke posztóból készült és valaha igen szép lehetett. Nyakát magas, fekete szaténgallér vette körül, ezen molléhajtóka volt. Mondanom sem kell, hogy ruhái civiles jellegük ellenére is némileg katonásan hatottak. Az elhasznált cipők sarkán az ember látni vélte a lyukat, amelybe a sarkantyút kellett beverni. A pantallónadrágon jobb- és baloldalt világosabb függőleges sáv húzódott végig. Ez a sáv a szabályszerű vörös szalagok nyoma volt, amelyeket a tábornok lefejtetett nadrágjáról. A gróf kopasz volt, feje talán túl kicsiny csaknem kétméteres termetéhez képest. Nyakát egészséges téglaszínűre edzette a tábori élet. Állandóan összeráncolt, sűrű, fehér szemöldöke alól égő apró szem szegeződött a beszélőre. Néha hirtelen hátradobta ballábát, azzal a mozdulattal, ahogy a lovasok lökik hátra a combjukat verdeső kardhüvelyt. Mellkasát kifeszítve állt velem szemben, torzonborz bajuszával, kezét hátratéve, abban a tartásban, amelyet a Lenbach-festette Bismarck-kép tett népszerűvé. Különös dolog, minden várakozásom ellenére, megvető, sőt kihívó magatartása ellenére, fejem fölött szinte elnéző kemény tekintete ellenére az volt a benyomásom, hogy ez a félelmetes ember feszélyezve érzi magát. Csakhamar megtudtam azt is, miért. Egyelőre azonban megtartotta ijesztő arckifejezését. — Ért németül? — Igenis, tábornok úr. Meg sem moccantam közben s állandóan hat lépésre magam elé néztem. Merev testtartásom tetszett neki. Mihelyt vigyázz-állásban levő katonával volt dolga, mindjárt jobban érezte magát. — Én is jól tudok a maguk nyelvén — mondta. — Azért beszéljünk csak mégis németül, így illendőbb. Gent, aug. 31. De Monzie szenátor a Journal de Geneve hasábjain figyelemreméltó vezércikkben foglalkozik a kisebbségek problémájával. Cikkében utal arra, hogy a Népszövetség nem alkalmas az ilyen természetű peres kérdések elintézésére. A magyar-román optánsügyben és a lengyel—litván viszály kérdésében a Népszövetség olyan habozást és bizonytalanságot tanúsított, amely ártalmára van az intézmény tekintélyének. De Monzie megállapítja, hogy ezzel szemben a döntőbíróságok és a hágai nemzetközi törvényszék igen hatályos működést fejtenek ki a nemzetközi vonatkozású peres kérdések rendezésében. De Monzie szükségesnek tartja, hogy a béke munkáját kettéosszák: Genf hivatása a békéltetés, Hágáé az igazságszolgáltatás. Meghamisítja a Népszövetség célját — mondja tovább a cikk — aki azt kívánja tőle, hogy ítélkezzék, is. A kisebbségeknek is érdekében állana, hogy az értelmezés vagy végrehajtás körül felmerült vitás kérdéseket Hágába vihessék. A kisebbségek a Népszövetség támogatása következtében erkölcsi személyekké váltak. Biztosítani kell most számukra, hogy az igazi bírósághoz fordulhassanak. Ennek a rendszernek az a kettős előnye lenne, hogy egyrészt megóvná az államokat a mondvacsinált perektől, másrészt biztosítanák a komoly ügyek bírói elintézését. Óvakodtam megtudakolni, mi illendőbb. A tábornok kihúzott a zsebéből egy cédulát, amelyet azonnal felismertem. — Átolvastam az ön jegyzékét — szólt némi habozás után. — Meg vagyok elégedve vele. Azt hiszi, el fogja tudni végezni a kastély villanyszerelési munkáit? — Egész biztos vagyok benne, tábornok úr. — Rendben van. Hm, s nem fog többe kerülni a dolog, mint most gondolja? Hanyag közömbösséggel akarta kiejteni ezeket a szavakat, de látszott rajta, hogy zavarban van. Egyetlenegy ember akadt, aki képes volt rá, hogy ingyen végezze el a sok kikerülhetetlen javítást s a végzet úgy rendelte, hogy ez az ember egy francia hadifogoly legyen. A tábornok önszerelmének szenvedést okozott már az a puszta gondolat is, hogy egy ellenséges katona belelát pénzügyi bajaiba. — Biztos vagyok benne, tábornok úr, hogy pontosak a számításaim. Ami azt illeti, hogy menynyi idő alatt készülök el... — Ó, ami ezt illeti, nem olyan sürgős a dolog. Bár utóbb szép sikereket arattunk, nem hiszem, hogy három hónapnál hamarább aláírják a békét. Ideje lesz hát elég. Tőlem telhetőleg eltitkoltam, milyen örömmel gondolok a hosszú hetekre, amelyeket aránylag nyugodtan fogok itt tölteni. A gróf tovább vizsgálta tervemet. — Mondja csak, kérem, van itt valami, amit nem értek. Az áll a jegyzékben, hogy egy csomó új villanykörtére lesz szüksége. Ez azt jelenti, hogy több lesz a fogyasztás, tehát a költség is. — Bocsánatot kérek, tábornok úr. Az a tervem, hogy bizonyos körtéket, amelyek fölöslegesen sokat fogyasztanak, más, kevesebbet emésztő lámpákkal helyettesítsek. Az eredmény az lesz, hogy a világítás megjavulés kevesebbe fog kerülni. A tábornokot annyira kielégítette válaszom, hogy sietve vitte át a beszélgetést katonai térre. Védekezni akart ezáltal diskurzusunk túlságosan bizalmassá válni kezdő hangjával szemben. 4 I 1928. szeptember 1., szombat. PESTI HÍRLAP 5 Külön minisztertanács a drágaság enyhítésére. A főváros a tranzitó állatvásárok mellett az élelmiszer forgalmi adója ellen. 40.000 pengő állami segítség a Magyar Hét céljára. A kormány tagjai Vass József helyettes miniszter elnöklésével pénteken minisztertanácsot tartottak, amely folyó ügyeket tárgyalt és ennek során 40.000 pengő segélyt szavazott meg a kereskedők által novemberben rendezendő Magyar Hét céljaira. A Magyar Hét alatt az iparosok és kereskedők csakis magyar árucikkeket fognak kirakataikban ajánlani és országos propagandát rendeznek avégből, hogy a közönség a lehetőséghez képest magyar iparcikkeket vásároljon. A drágaság ellen teendő intézkedések nem szerepeltek a mai minisztertanács napirendjén. Vass József helyettes miniszterelnök annyira fontosnak tartja, hogy ebben a kérdésben a kormány hathatós intézkedésekkel lépjen közbe, hogy külön minisztertanácsot tűzött ki, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ez a tanácskozás kedden délután lesz. A minisztériumokban most dolgoznak azokon az előterjesztéseken, amelyek a drágaság megakadályozását célozzák, ak szerint arról van szó, hogy a kormány több hónapra felfüggeszti a kukorica vámjái és ötven százalékkal, mérsékeli a külföldről behozott takarmányneműek vasúti díjtételért.. De ezt a hírt még nem erősítették meg. A zsirárak leszorítása céljából megfontolás tárgyává teszik a külföldi zsír behozatalának kérdését, mert a zsirárak alakulása szoros összefüggésben van a többi élelmiszerárak alakulásával. A készülő rendszabályok a kukorica, a takarmány és a zsír áralakulásán kívül figyelemmel lesznek arra, hogy az összes elsőrendű élelmiszerárak a lehetőségig leszoríttassanak és minden megokolatlan áremelési tendencia meggátoltassák. A székesfőváros vezetőit egyre intenzívebben foglalkoztatja a drágaság problémája. A polgármester erre vonatkozó expozéjában többek között a következőket mondja: — A főváros élelmezésének megkönnyítése céljából a fontosabb élelmiszerekre és a vágóéllatokra fennálló magas védővámokat megfelelő kereskedelmi szerződések alapján csökkenteni kellene. Kívánatos továbbá, hogy a fővárosi állatvásárok tranzitforgalmát méltányos vámkezelési eljárással tegyék lehetővé, úgyszintén az élelmiszerexportnak adott tarifakedvezményeket a budapesti szállítmányoknak is megadják. Szükségesnek tartja a polgármester a forgalmiadónak az elsőrendű élelmicikkekre vonatkozó eltörlését és közellátás szempontjából kiterjesztendőnek tartja a forgalmiadó mentességet a lisztre, húsra és cukorra is. A lisztre és húsra nézve az egyfázisú adólevonás van ugyan érvényben, de ez is még igen lényeges teherrel nehezedik a fogyasztóközönség vállaira. Különösen súlyos tehertétel ez a cukornál, amelyet a forgalmi adón kívül még a kincstári haszonrészesedés is terhel. így van az, hogy nálunk, a termelőállamban, a cukor 50—60%-kal drágább, mint Ausztriában. A polgármester szerint feltétlenül szükséges, hogy egységes élelmiszertörvénnyel és kellő szigorúsággal alkalmazott büntető rendeletekkel szabályozzák egyöntetűen az élelmiszerek forgalombahozatalát. A zsir ár a tegnaphoz képest néhány fillérrel ismét emelkedett. _______ Legújabb külföldi női kabát-szövetek páratlan szép választékban Ulfi Stern József rt., IV., Calvin-tér 1. „Genf hivatása a békéltetés, Hágáé az igazságszolgáltatás".