Pesti Hírlap, 1928. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-08 / 204. szám
20 , ■■■ 1,111 1 . 1 4 román félhivatalos szerint Románia az optánsügyet elintézettnek tekinti, Bukarest, szept. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójárnak távirata.) A félhivatalos Independence Roumaine hivatalos kommünikét közöl az optánskérdésről és megcáfolja a svájci Genévois című lapnak azt a hírét, hogy a román kormány nem tűri az optánskérdésnek a Népszövetség előtti érdemleges tárgyalását. A határozott cáfolat ellenére kijelenti a félhivatalos lap, hogy az optánsügyet Románia teljesen elintézettnek tartja. Vagy létrejön a román és magyar kormány közötti tárgyalások során a megállapodás, vagy pedig — ha ez nem következik be — Románia nem foglalkozik többé az optánsü üggyel. Sem a Népszövetség, sem a hágai nemzetközi törvényszék nem kényszerítheti Romániát arra, hogy Magyarország kedvéért haszontalan áldozatot hozzon. Horthy"“annyira mérsékeltnek találja ezt a politikai programorét, hogy mint angol arisztokrata és a lordság várományosa is követőül szegődik. A parlamentnek egyik legszorgalmasabb tagja, majdnem minden ülésen ott látni az ellenzék első padsorában, Macdonald mellett. Silkm szólal fel, a nyári ülésszakban alig volt nevezetesebb ülés, amelyen hozzá ne szólott volna egy-egy fontosabb kérdéshez. Többször interpellált a magyar ügyről is. Temperamentuma a magyar politikának két olyan nagy alakjára emlékeztet, mint Polónyi Géza ésUgron Gábor. Külsőre is markáns egyéniség, az igazi angol „bluejacket“ típusa. Bár a politika mellett erősen leköti vállalatainak vezetése, nagyon behatóan foglalkozik a középeurópai politikai és gazdasági viszonyokkal és igen alapos ismerője a magyar kérdésnek. — A munkáspárt barátságos és rokonszenves magatartást tanúsít Magyarország, illetőleg a magyar nép iránt, de bizalmatlan a jelenlegi kormányrendszerrel szemben, amelyet reakcionáriusnak tart, mert elnyomó politikát folytat a munkásosztállyal és a parasztsággal szemben. A békerevízió kérdését hoztam szóba ezután. Utaltam arra, hogy nagy jelentősége van a munkáspárt állásfoglalásának a békeszerződések revíziója szempontjából. Hogyan ítéli meg a helyzetet Angliában, az igazságtalan békék revízió alá vétele szempontjából? — kérdeztem. — A békeszerződéseket kétségtelenül revideálni kell, — felelte Kenworthy — és ennek a felismerése mindjobban tért hódít Angliában. — Ha a revíziós gondolat állandó térhódításáról lehet beszélni, remélhető-e, hogy az új választásból kikerülő angol kormány foglalkozni fog a revízió kérdésével? Hiszen a békét jobban biztosíthatja az igazságtalanság kiküszöbölése, mint bármilyen paktumok. — Ez igaz, — felelte Commander Kenworthy — de az angol választások kimentésének eredményeire ma még nem lehet következtetni. Arra sem lehet számítani, hogy a választások a magyar kérdésben valamilyen döntő jelentőségű fordulatot fognak előidézni, mert az angol kormánynak előbb bele kell vinni a békerevízió szükségességének tudatát a Nemzetek Szövetségébe, meggyőzni róla tagtársait a szövetségben és várni mindaddig, amíg a tisztulás az európai közvéleményben bekövetkezik és a revízió számára a talaj kialakul. Mi a véleménye, Sir, célszerű volna-e, ha Magyarország a Népszövetség elé vinné a revízió követelését? Igén, bátran, meg lehetne tenni ezt a lépést, bár az első akciónak nem lenne egyszerre eredménye. De később meg lehetne újítani a kérést és ez fokozatosan előkészítené a talajt a revízió számára. Az optánsügy került ezután szóba, amelyről Kenworthy az angol alsóházban is beszélt. Megkérdeztem a véleményét arról a felfogásról, hogy Magyarország semmisnek tekintheti-e a trianoni szerződést, ha Románia továbbra is vonakodik a trianoni szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni? — Ez tisztán jogi kérdés, — felelte Kenworthy — ehhez nem akarok hozzászólani. — Mi a véleménye arról a félhivatalos angol felfogásról, hogy a revízió sorrendjében a versaillesi szerződést illeti meg az elsőség és csak azután kerülhet sor Trianonra. — Valamennyi békeszerződés méltánytalan, igazságtalan, sőt gonosz, tehát valamennyit revideálni kell. — Mit tegyen Magyarország, hogy az utat a revízió számára előkészítse? — Erre körülbelül azt mondhatom, amit már előbb jeleztem, hogy Magyarország megkísérelhetné a revízió követelését valamilyen formában a Népszövetség elé vinni Ezenkívül még egy körülményre, dologra szeretném a figyelmüket felhívni. Anglia minden pártja a legnagyobb ellenzéssel fogadna Magyarország részéről minden olyan kísérletet, amely a revíziót a nyers erő fegyvereivel akarja kiharcolni. Az angol nép minden rétege gyűlölettel van eltelve a háború gondolata iránt és az a hatalom, amely Európa békéjét veszélyeztetné, nagy gyűlöletet, ellenszenvet és megvetést vonna magára a brit birodalomban. _______ Kemény Ferenc: Müller és Briand tárgyalásai. Genf, szept. 7. Müller német kancellár és Briand francia külügyminiszter mai megbeszélése este hét órakor a német delegáció székhelyén folyt le. Amegbeszélés befejezése után a német delegáció tagjai ülésre jötttek össze. Briand és Müller mai megbeszélését a legközelebbi napok folyamán megbeszélések fogják követni a birodalmi kancellár és a többi megszállóhatalom képviselői között. E megbeszéléseken a némlét-francia problémákról lesz szó és céljuk a közös megbeszélés előkészítése. PESTI HÍRLAP 1928. szeptember 8., szombat« A népszövetségi közgyűlés pénteki napja, Müller német kancellár nagy beszéde. (Jenőből jelentik: A népszövetségi közgyűlés mai délelőtti ülésén az elnöki bejelentések során a, elnöke beterjesztette az elnökség javaslatát a tanács nem állandó tagjainak megválasztása körül követendő eljárás tekintetében. Azután folytatták a főtitkári jelentés általános vitáját. Elsőnek az indiai nább-delegátus szólalt fel, aki ezúttal nem viselt turbánt. A következő szónok Adatei volt. A japán delegátust, aki általános népszerűségnek örvend, meleg taps üdvözölte, amikor a szónoki emelvényre lépett. Beszédében részletesen kiterjeszkedett azokra az eredményekre, amelyeket a népszövetég múltévi munkássága felmutathat. Kiemelte a francia-angol egyezmény jelentőségét. Annak a reményének adott kifejezést, hogy ez az egyezmény, amely a leszerelés kérdésében a két legellentétesebb nézetet valló országot hozta közös nevezőre, hozzá fog járulni a leszerelési értekezletet előkészítő bizottság munkájának sikeréhez. A közgyűlés délutáni ülését pontban 4 órakor nyitotta meg Zahle elnök. A delegátusok padsorai zsúfolásig megteltek és a karzat is teljesen benépesült. A fokozott érdeklődés Müller német bírodalmi kancellárnak szólt, aki ma délután elsőnek szólalt fel a főtitkári jelentés általános vitájában. Amikor az elnöki bejelentések megtétele után a kancellár a szónoki emelvényre lépett, élénk taps hangzott fel. Müller németül mondta el beszédét, amelyet azután saját tolmácsa fordított, franciára. Müller kancellár bevezetőül sajnálkozásának adott kifejezést, hogy Stresemann nem lehet ■most jelen a közgyűlés ülésezésén. Hangoztatta, hogy mikor most Stresemann helyében ő tolmácsolja a német nép felfogását, ezt ugyanabban a szellemben cselekszi, mint Streseman, áthatva attól a Szilárd akarattól, hogy Németország a népszövetség szervezetében a többi nemzettel őszintén együttmunkálkodva dolgozzék a világbéke fenntartásán és hogy a nemzetközi viszonyok kialakításában csupán a békés megértés és békés kiegyenlítés röményét ismeri el érvényesnek. Müller ezután kiemelte a Kerogg-féle szerződés aláírásának jelentőségét és hangsúlyozta, hogy valamennyi nép körében a széles rétegek a háború elítélése mellett foglalnak állást. Nem titkolja, hogy a leszerelés kérdésének jelenlegi állása komoly gonddal tölti el. Ama letagadhatatlan tény előtt állunk, — úgymond, — hogy a genfi hosszas tárgyalások ebben az irányban nem vezettek semmiféle pozitív eredményre. Nem teljesült az a várakozás sem, hogy megoldást találjanak arra a kérdésre, milyen viszonyban áll a biztonság a leszereléssel.” A kancellár ezután nyomatékosan hangoztatta, hogy a közgyűlésnek nem szabad most megelégednie puszta reménységek megállapításával. A közgyűlés legsürgősebb feladatának találja, hogy olyan határozatokat hozzon, amelyek a reményeket megvalósítják. Természetes, hogy egy olyan ország, mint Németország, amely teljesen leszerelt, nagyon kedvetlenül nézi a leszerelési viták eddigi kudarcát. Beszéde további folyamán a kancellár kitért a kisebbségek védelmének kérdésére is. Nagy figyelmet érdemelnek — mondotta — azok az indítványok, amelyek a kisebbségi petíciók kezelésének módjára vonatkoznak. A népszövetség fontos feladatának tartja a kisebbségekről való gondoskodást, amit a fennálló szerződések rónak a népszövetségre. A népszövetség annál inkább örömmel szentelheti magát ennek a feladatnak, mert ez teljes összhangzásban is általános céljával: a béke fentartásával. Hogyan hihessenek a széles néprétegek a népszövetségben és a népszövetség szellemében megalkotott nagy békeszerződésekben, ha azt kell látniok, hogy maguknál a kormányoknál, hiányzik a bizalom a nemzetközi fáradozások hatályossága iránt? Hogyan hihessen leküzdeni a sűrűn megnyilvánuló kishitűséget, ha a kormányok maguk úgy járnak el politikájukban, mintha nem volna semmiféle békebiztosíték vagy legalább is mintha e biztosítékoknak nem volna gyakorlati jelentősége? A nép embere olvassa, hogy a kormányok ünnepélyesen kötelezik magukat a béke megtartására, másrészt azonban azt látja, hogy ezek a kormányok továbbra is ragaszkodnak régi hatalmi pozícióikhoz és újabb hatalmi pozíciók megszerzésére törekednek. Nem csoda, ha, ilyen körülmények között végül arra a megasapkásra jut, hogy a nemzetközi politikának kettős arculata van. A valóságban azonban lehetetlenség az, hogy a politika ilyen két különböző utat járjon egyidejűleg. A kormányoknak kell eldönteniök, melyik utat választják. Nincs kétség abban, hogy a választás arra az útra fog esni, amelyen az emberiség és az emberi kultúra boldogan haladhat előre. Ez nem üres ideológia, ez reálpolitika a szó legjobb értelmében. A közgyűlés holnap reggel 10 órakor tartja legközelebbi ülését. Walkó külügyminiszter tárgyalásai. Genf, szept. 7. Walkó Lajos magyar külügyminiszter tegnap Seiper osztrák kancellárral több mint egy óra hosszat tartó beszélgetést folytatott. A beszélgetés során a két államférfi megtárgyalta, mindazokat az aktuális politikai kérdéseket, amelyek Magyarországot és Ausztriát közösen érdeklik. Tegnap este Walko külügyminiszter még Prokope finn külügyminiszterrel és Molov bolgár pénzügyminiszterrel találkozott. A magyar kormány válasza a román kormány augusztus 2 -4 i jegyzékére. A magyar kormány nem megy bele a román állítások cáfolatába, hanem kijelenti, hogy új kérelmet intéz a Népszövetséghez. Félhivatalosan jelentik: A román kormány tudvalévően ez évi augusztus 29-én jegyzékkel fordult a magyar kormányhoz s ebben megismételve az augusztus 9-iki román jegyzékben foglaltakat, a közvetlen tárgyalások folytatására megbízottak kiküldését javasolta. Erre a román jegyzékre a bukaresti magyar követ ma nyújtotta át a magyar kormány alábbi szövegű válaszát: „Miniszter Úr! Nagyméltóságod augusztus 29-én kelt jegyzékét kormányomnak átnyújtottam s kormányom válaszát van szerencsém a következőkben közölni: A magyar királyi kormány mély sajnálattal kénytelen megállapítani,hogy Nagyméltóságodnak ez az új jegyzéke legfölebb abban különbözik az augusztus 9-iki jegyzéktől, hogy az augusztus 9-iki jegy-zékben már ugyanilyen határozottsággal leszögezett és augusztus 23-iki válaszjegyzékemben részletesen elemzett állítások és következtetések csoportosításában tartalmaz csupán némi módosítást. Ez az új jegyzék, anélkül, hogy az ügy barátságos megoldásához szükséges közeledésre bizonyságot szolgáltatna, a román kormánynak éppen azt az álláspontját hangsúlyozza, amelynek alapján a román kormány úgy igyekszik feltüntetni az ügyet, mintha azt a Nemzetek Szövetségének Tanácsa Románia javára máris „elintézte“ volna. A jegyzék ebből egyenesen arra látszik következtetni, hogy a tulajdonképeni kérdés tárgyában nem igen van miről egyezkedni a felperesekkel, illetőleg a magyar kormánynyal, hanem legfeljebb egy egészen más természetű ügyben, nevezetesen a jóvátétel kérdésében. Ennek az új jegyzéknek még a leglényegesebb elemét, nevezetesen azt a felszólítást, hogy mindkét fél nevezzen ki megbízottakat s járuljon hozzá, hogy ezek összeüljenek — amely felszólítás magában véve sem származik a román királyi kormánytól, hanem igenis a magyar királyi kormánytól, amely ezt a felszólítást már múlt évi november 15-én megtette s azóta , fáradhatatlanul megismételte —, ezt a felszólítást a román királyi kormány két legutóbbi jegyzékében - úgy fordítja vissza, hogy annak elfogadása, illetőleg a fenntartása automatikusan maga után vonná a román királyi kormány elvileg felállított összes követeléseinek előzetes elfogadását Az ügy jelenlegi állásában a magyar királyi kormány nem tartja szükségesnek azt, hogy részletesen helyreigazítsa azt a számos ténybeli és felfogásbeli tévedést, amelyet ez az új jegyzék tartalmaz. A magyar királyi kormány abból a célból, hogy újra megnyissa annak a jogszolgáltatásnak az útját, amelyet a békeszerződés eredetileg előírt s amelyhez Magyarországnak elvitathatatlan joga van , még akkor is, ha az egyezkedések útja zárva marad, vagy nem vezet eredményre, időközben — úgy, amint erre augusztus 23-i válaszjegyzékemben már utaltam — a trianoni szerződés 239. cikke és a Nemzetek Szövetsége egyezségokmánya 13. cikkének negyedik bekezdése, valamint I. cikke alapján új kérelmet intézett a Nemzetek Szövetségének Tanácsához. Fogadja Miniszter Úr nagyrabecsülésem nyíl- vánitását.“