Pesti Hírlap, 1928. október (50. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

BUDAPEST, 1928 KEDD, OKTÓBER 2 Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszára ára (pálya­udvarokon ie) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres. tízerkesztöseg: Vilmos császár-ut-78 I’eleton- szamunk: Aut 122-96. Foki a dók: Vilmos cs.-ut 78. Tel. mint a szerkesz- tőségnél Erzeeheí-krt 1. Tel. J $52 l>6 A iiokok jegyzékét az apromr* detések élén közöljük. A vízumrendszer ellen. Irta báró Szferényi József. A Népszövetség gazdasági bizottságai­nak tárgyalásai során, Európa gazdasági re­konstrukciója kapcsán, Németország képvise­lője beledobta a vitába az útlevél-láttamozási kényszer kérdését. Nem tett határozott javas­latot, csak felhivta erre a figyelmet. Felszóla­lását nagyon rokonszenvesen fogadták. A fel vetett ötletet nem támogatta ugyan senki sem közvetlenül, de mindenki mellette volt. Én már egy évvel ezelőtt, az „Interparlamentáris Unió“ párizsi nagygyűlésén indítványoztam az összes államkormányok megkeresését a ví­zumkényszer eltörlésére. Akkor Francia ország az olasz bevándorlás korlátozásának szüksé­gével védekezett, de azért mégis hozzájárult az indítványhoz, melyet egyhangúan el is fo­gadtak. Eredménye e határozatnak ugyanaz lett, mint a legtöbb ilyen kongresszusi hatá­rozatnál szokásos. De mégsem lehet elvitatni, hogy ezen a téren lényeges haladás jelentke­zik. Ezt igazolja az az összeállítás, melyet a sok felszólalás hatása alatt a Népszövetség főtitkársága a jelenlegi helyzetről készített. Egy kimutatás ez, hogy mely államok minő viszonylatokban szüntették meg már a vízum­kényszert. Ebből az összeállításból kitűnik, hogy eddigelé harmincöt ország törölte el a vízumot, negyvenhat állammal szemben, négy országban pedig egyáltalán nincsen vizűm. Az utóbbiak közül az egyik európai, a másik három tengerentúli állam. Ennek az összeállításnak vizsgálatánál sajnálattal nélkülözöm Magyarországot. Mi nem szüntettük meg a vízumkényszert egyet len országgal szemben sem és igv az velünk szemben sem szűnt meg egyik részről se. És hiába keresem az összeállításban Oroszorszá­got, ugyszinte a Balkán-államokat, Romániát, Jugoszláviát, Bulgáriát, Törökországot. Az utóbbival az egyik ország megszüntette a kényszert, de ennek semmi jelentősége. Hát bizony ez a társaság, amelyben vagyunk, nem valami előkelő. Erre a vizum-ügyre is áll az, amit a Ford-gépekről szellemesen kitaláltak, hogy azokkal mindenüvé el lehet jutni, csak épen jó társaságba nem. Meg tudom értrni a védekezés szüksé gtsségét bizonyos felforgató elemekkel szem­ben, mert erre minden okunk megvan. Meg tudom érteni a védekezést a nem kívánatos bevándorlásokkal szemben is, amiből túlontúl volt részünk. Sőt helyénvaló a védekezés olyan országokkal szemben is, amelyek ben­nünket tartanak magukra nézve veszélyesek­nek és igy fenntartják velünk szemben a vé­dekezésnek ezt a semmit sem jelentő módsze­rét. Mert a vizűm ugyan 'nem biztosit semmi ellen, a vízumkényszer mellett az jöhet be. aki akar és akinek félteni valója van, tudja majd a módját, hogyan bujhatik ki az ellenőrzés alól. Nem tudom ésszel felfogni, hogy miért szükséges a vízumkényszer például a német, angol, francia, holland és más olyan államok polgáraival szemben, akiknél a veszedelem­nek még csak a gondolata is ki van zárva. Hi­szen senki sem kívánja az utlevélkényszer megszüntetését. Itt a vízumról van szó. Any nyira még nem konszolidálódtak a biztonsági Revíziós templom épül a Ferdinánd-téren. Rolhermere lord és Strausz István levélváltása. A Lipótváros-lőportárdülői egyházközség vasár­nap több mint ezer ember részvételével diszgviilést tartott, amelyen Strauss István érdekes bejelentést tett. A régóta sürgetett templom építéséről beszélt, majd igy folytatta: — Kapunk templomot, amely kiemelkedik az összes paróchiális templomok sorából, a részére szánt nemzeti munka történelmi jelentőségével. Propa­gandaeszközökön törtük a fejünket, melyekkel visz- szaszerezni törekszünk a kegyetlenül igazságtalan trianoni béke alapján elszakított mindamaz ország­részeket, amelyek a Szent Korona ezeréves birtok- állományába tartoznak. Idáig csak egyre nem gon­doltunk, revíziós templomra, amelyből a Szent Ko­rona szelleme kiárad és amely szellem a magyarsá­got öntudatra ébreszti és egységre hozza a magyar nemzetet s a mélységből, ahová taszittatott a trianoni béke által, felemeli a lelkiség magaslatára. Amikor töprengtem, nappal és éjjel egyaránt. temDlomépitési tervünk felett, támadt a gondolatom revíziós temp­lom építésére. A gondolat a tomplomépitő bizottság tagjait az isteni szikra erejével kapta meg. Sietve- siettem a tervet közölni Radomér lorddal, aki a ma­gyarságnak kálváriautiában támogatója és kitaposó- ja annak az útnak, amelv a magyarság kálváriájá­nak megszüntetésére vezet. — Mindennél szebben beszél azonban, ha nagy angol barátunk hozzám intézett levelét fölolvasom: Kedves Strausz Ur! Lehetetlen megfelelő szavakat találnom an­nak kifejezésére, milyen mélyen megindított és milyen nagy megtiszteltetést jelentett számomra az a határozat, amelyet az elnöksége glatt szerve­zett templomépitő b'zottság hozott. Senki, még a saját hazája javára, egy r£ész leleten át teljesített szolgálatokért sem kívánhat Nagyszerűbb elisme­rést, mint amilyen az, hogy neve és lordi címere ama halhatatlanok és dicsők közé kerüljön ,akik századok folyamán nyerték el hazájuk tiszteletét, mint a nemzeti szabadság védelmezői. Mennyivel nagyobbra kell becsülnie a kitün­tetést olyannak, aki, mint magam is, idegen és akinek egyedüli vágya az igazsági\ak és szabad­ságnak visszaszerzése ama nagy és nemes nép szá- —■■"ii.in um uawgwwmwrii ■ nmi i—i —— viszonyok, hogy az útlevelet fölöslegesnek le­hetne találni. Ha pedig megvan az^ útlevél- kényszer, akkor megvan az ellenőrzés módja is. Ép úgy szükséges ez, mint á vámvizsgálat az országhatárokon, amelyen minden ember­nek, akár hazainak, akár külföldinek, keresz­tül kell esnie. Miért tartjuk tehát fenn ezt a háborús védekezést, miért nem csatlakozunk azokhoz az országokhoz, amelyek legalább részben megszüntették ezt? Talán pénzügyi okokból 1 Hát biz ez rosszul alkalmazott pénzügyi szem pont, mert a réven többet vesztünk vele, mint amennyit a vámon nyerünk. Arról nem is be­szélek, hogy sok minden módja van a pénz­ügyi veszteség kiegyenlítésének. Az országok például megszüntetik a vízumot és külön ut- levélbélveget vezetnek be, amit külföldön min­denütt lehet kapni, tehát kezelése is könnyű, ami e nemzetközi forgalomban nagyon fontos körülmény. Ez az idegenadó egyik neme. A jugoszlávok az átutazóktól tiz dinárt, vagyis egy pengőt szednek ugyanezen a címen, ami szintén együk alkalmas formája a megoldás­nak. Pénzügyi szempontból, ha már itt tarta­nánk, nem igen jönnénk zavarba. Mi gyakran panaszkodunk, hogy orszá gunkat helytelenül és rosszakarattal bírálják a külföldiek. Sajnos, e panaszaink részben alaposak, mert alig van ország, amelyet any nyira igazságtalanul ítélnének meg, mint Ma­mára, amellyel vérrokonságban nem vagyok ugyan, de amelynek ezeréves történelme a legmé­lyebb csodálatra indít. A kitüntetés nagyságának teljes tudatában, alázattal elfogadom az Ön bizottságának határo­zatát arra vonatkozólag, hogy engedjem meg ne­vemet, lordi dineremet és jelmondatomat a reví­ziós templomban megörökíteni. Utasítást adtam a College of Armsnek, hog készítse el lordi c’meremről a szükséges rajzokat, amelyek kellő időben az Ön rendelkezésére fognak bocsáttatni. Tisztelettel vagyok őszinte híve:, Rothcrmere. Hálós szavakkal mondott Strauss István köszö­netét Rothermere lordnak, azután igy folytatta be­szédét: — A legnagyobb magyar államférfi szive és el­gondolása beszél l.ordságod nagybecsű levelének minden sorából. De a templomépitő bizottság tag­jait mégis az érintette legközvetlenebbül, hogy kü­lön kérelmünket honorálni méltóztatott. Lordságod címere és jelmondata felépítendő templomunkat csonka Magyarország népeinek — vallásfelekezeti különbség nélkül — bucsujáró helyévé avatja. — A magyar római katholikus egyház történel­mileg összeforrott a magyar állammal, mert nagy­ságában és fejlődött kultúrájában, valamint alkot­mányának kiépité ében legnagyobb a része. Kétsze­res tehát az örömünk és a megtiszteltetésünk, hogy l.ordságod elhatározásában felekezeti kérdések fölé emelkedve, címerével együtt jelmondatot ad temnlo- munk számára, ame.'yben mintegy kifejezésre jut­tatja, hogy a turáni átok kizárása nélkül nincs fel­támadás. > — Aki a tervünktől szabódik — fejezte be be­szédét Sirausz István — az megalkuvó. Az ilyen nem hisz sem az Istenben, sem Magyarország feltámadá­sában. Mi pedig, Árpádházi Boldog Margit egyház­községbeliek tűrhetetlenül hiszünk mindkettőben. Ezért dolgozunk továbbra is minden erőnkkel a pa- rochiális és revíziós templom felépítéséért, abban a reményben, hogy törekvésünk az egész magyar köz­véleményben megértésre és támogatásra talál. A beszédet nagy lelkesedéssel fogadták. A terv szerint a Ferdinánd-téren akarják a revíziós temp­lomot felépíteni. gyarországot. Ám annál több okunk volna ki­küszöbölni mindent, ami a rossz megítélésre okot adhatna. Ilyen a feltétlen és minden irá­nyú vízumkényszer fenntartása is. Látni kel­lett csak Genfben, hogy milyen jó hatást tett assemblée elnökének egyik ülésén tett bejelen­tése, mely szerint Magyarország csatlakozott azokhoz az államokhoz, amelyek a hágai dön­tőbíróságról szóló megállapodást aláírták. Jól­eső érzés volt ez nekünk. Annál kevéshhé volt az, mikor minden számottevő ember érdeklő­désére kitérő választ kellett adnunk arra, hogy miért nem csatlakozunk a Kellogg-pak- tumhoz és ismét ama tizenegy ország között voltunk, amelyek azt még nem Írták alá. Én ugyan nem sokat adok a Kellogg-paktumra, mert azt ugyanolyan értékű papírnak tartom, mint a békeszerződéseket, amelyeket ép azok nem tartják tiszteletben, akik a szerződéseket diktálták. (Természetesen a békeszerződések nek őket kötelező részei azok, amelyeket nem tartanak be.) De amit az egész világ szinte ki vétel nélkül elfogad, az alól nem vonhatjuk ki magunkat, hacsak nem akarjuk egyenesen kikényszeríteni súlyos elítélésünket, ha nem akarjuk még jobban elrontani helyzetünket a nemzetek tanácsában. A vizumkényszer feltétlen és minden irányban való fenntartása is ilyen és nem ár­tana ahhoz a jobb társasághoz csatlakozni, mely azt legalább részbea már eltörölte.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék