Pesti Hírlap, 1928. október (50. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

rff WWW Gróf Apponyi Albert cikke a Népszövetségről egy német folyóiratban, Berlin, okt. 1. A Nord und Süd folyóirat legutóbbi száma gróf Apponyi Albert „A Népszövetség és Magyarország“ című cikkét közli, amely többek közt ezeket mondja: Minket közvetlenül két kérdés érdekel, amelyben a Népszövetség döntő szerepet játszik, nevezetesen a kisebbségek védelmének és a leszerelésnek a kérdése. A Népszövetség mind a kettőben teljesen csütörtököt mondott, de ránk nézve mind a kettő életkérdés, egyidejűleg azonban a népszövetségi munka őszinteségének értékmérője is. . Mit jelent ránk nézve az első kérdés, az kitűnik abból a tényből, hogy a trianoni Szerződés három és félmillió magyart szakított el tőlünk, megfelelő számú kulturális intézménnyel együtt. A kisebbségvédelmi szerződéseknek kellene ezt a rettenetes csapást enyhíteniük, a végrehajtás fölött való őrködést pedig a Népszövetség tanácsára bízták. Ám ezek a szerződések a valóságban holt betűk maradtak. Az utódállamokban szemérmetlenül folytatják a megsemmisítő hadjáratot a magyar kultúra ellen. A tanácshoz benyújtott panaszok közül egyetlenegyet se vettek figyelembe. Józan ésszel föltehető-e, hogy egyetlenegy sem volt indokolt ? Elfogulatlan idegen tanúk leplezik le azok részére, akik fitni akarnak — ezekhez azonban nem tartozik a Népszövetség —, azt a hihetetlen helyzetet, amelyben az anyaországtól elszakított fajtestvéreink vannak. Apponyi rámutatott ezután arra a végzetes szerepre, amelyet a Népszövetség tanácsa az optánskérdésben játszott, majd így fejezi be cikkét: Mindent egybevetve, a Népszövetség még nagyon messze van attól, hogy a népek megegyezésének pártatlan fóruma legyen és még mindig egyszerűen a győztes hatalmak háborús szövetségét és diktatórikus hatalmát képviseli. ________ Jaws 2 7 Az angol-magyar vegyes döntőbíróság illése. A magyar-angol vegyes döntőbíróság Sam Haeckerem elnöklésével október első napjaiban Londonban újra megkezdi üléseit. A döntőbíróság ülésein magyar részről Zoltán Béla nyugalmazott igaz- ,ságügyminiszter mint döntőbíró és Pekár Imre ügyvéd mint kormánymegbízott vesz részt. Felkelés tört ki a árutok földjén Jeruzsálem, okt. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A drúzok földjén ismét felkelés tört ki. A drúz törzsek Damaszkusz közelében megtámadták a Guta-pusztában lakó törzseket. Venizelosz Londonban, London, okt. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Venizelosz görög miniszterelnök vasárnap este Londonba érkezett. Utjának célja az, hogy a brit államférfiakkal személyesen ismertesse meg az olasz-görög baráti és döntőbírósági szerződést. 7 . Szerelmes ellenségek. ; Regény. — Irta : Pierre Benoit. 38 A darab igy vált lelke fenséges zűr- zavarának kifejezőjévé. Árnyak serege vonult el a zongora hangjaiban, ugyanoly leverten, ugyanoly elcsigázottan, mint künn a harctéren, lassú menetben, ahogy a felhők úsznak az égen, ugyanannak a távoli kíséretnek a ritmusára, mint amelyet a kelepcékkel teli szakadékokból hallottunk éjszakánként, mikor az ágyúszekerek fényé- égető gördülése hosszú órákon át szakadatlanul hal , látszott a messziségből. Az országutak, a lövész- táskorc s az elpusztított erdőkön át szürke holdfény-ben kanyargó ösvények mind csak úgy nyüzsögtek a nehéz tömegektől, amelyekre örök álom várt más- s nap. Hát mikor tör már ki egy sikoltás, amely .[ szembeszegül ezzel a bús őrülettel s tiltakozik ez ellen a borzalmas csüggedtség ellen? S ime e hús , férfiak végtelen és halk siráma fölött, akik a halálban már megfürösztött arcukat még egyszer vissza- fordítják az édes élet felé, hirtelen felemelkedik a magános hős témája, a legtisztább hős, az ezüstből, és napsugárból való lovag témája, akivel szemben mindenki elbukik, mert ő tudja, miért fog meghalni és miért küzdött . . . Mennyi ideig zsivajogtak még e kétségbeejtő zene szárnyaló hatalmas akkordjai, hátborzongató széles hullámai a szent borzadállyal teli teremben? Mint ahogy valósággal nem tudtam megjelölni a pillanatot, amikor Reichendorf őrnagy játszani kezdett, épp úgy nem vettem észre azt sem, mikor felhagyott vele. A szobában már remegtek az árnyak, s én azt hittem, hogy Dietrich még mindig ott ül a zongora előtt, mikor hirtelen meglepetve észrevettem, hogy itt 611 alig néhány lépésnyire előttem. Onnan, ahol állt, észrevehetett volna, noha a terem legsötétebb zugában tartózkodtam. Én magam háromnegyed részben láttam őt. Homloka mintha clair-obscurben lett volna, ahogy nekitámasztotta az egyik ablaküvegnek. Utolján még egyszer végignézett a tájon, hiszen ennek szentelte minden percét, amelyet kemény katonaélete meghagyott neki, a szomorú színtelen égen, a tavak egyforma vizein, a porosz tenger vigasztalan egyhangúságán. Már felöltötte harctéri kabátját, amely megérkezése napja óta egyszer sem volt rajta. Ilyen volt előbb, ilyen lesz három vagy négy nap múlva megint, mikor visszakerül a háború poklába. Vonásai, amelyeket máskor keménnyé és gőgössé erőszakolt, most felengedtek s ragyogtak, annak a férfinak az elmondhatatlan derűjében, aki egyszers mindenkorra belenyugodott sorsába. Éreztem, hogy visszaélnék észrevétlenségemmel, ha tovább is igy megfigyelném őt. Kezemből kiesett egy srórhúzó s a földre ütödött. Dietrich felugrott. Arca újból felöltötte szokott keménységét. — Mi az ott? — szólt összeráncolva szemöldökét. Rámutattam szerszámaimra s valami magyarázatot mondtam. — Már régen itt van? Hogy van az, hogy eddig nem vettem kszre? — Az orgona miatt — szóltam halkan. Megremegett s figyelmesen fürkészte arcomat. Éreztem, fél és nyugtalan, hogy kilestem titkát. Mozdulatlanul álltam előtte, várva, hogy felszabadít a vigyázz állásból, mert mihelyt megszólított, azonnal ebbe vágtam magam. De Dietrich hallgatott. Ez a hallgatás annyira elviselhetetlenné vált, hogy elhatároztam, megtöröm. Találomra kérdeztem valamit, aminek kegyetlenségét csak későn értettem meg. — Két villanylámpát kell felszerelnem ebben a teremben. Talán jó volna, ha egy harmadikat is elhelyeznék a zongora fölé. Könnyedén vállat vont. — Nem szükséges. Még mindig előírásos tartásban álltam, de éreztem, hogy Dietrich nem megalázó és szándékból, hanem csak szórakozottságból hagy benne. Sőt egy különös meggyőződés kezdett megszületni bennem: az volt a benyomásom, hogy Dietrich arckifejezése megváltozik, hogy mindinkább erőt vesz rajta egy felindulás s félő, hogy nem tud majd úrrá lenni fölötte. Ez átalakulás során az az örült gondolat hatalmasodott el rajtam, hogy az őrnagy el fogja nekem mondani a bajait, hogy most, mikor elhagyja apját, elhagyja Axellet, nekem, igen, nekem fogja kiönteni szívét ,és senki másnak. Hallottam, amint halkan megismétli: — Nem, valóban, most már nem szükséges. Csak most vette észre, hogy vigyázzban állok. Gépiesen kiegyenesedett, összeütötte bokáját, szóval újból felvette fölettesi magatartását. Ezzel vége volt. Ennyit megismerhettem ellenségemből, többet nem. Ütött az elválás órája s éreztük mind a ketten, hogy ez az elválás végleges. Szembenéztünk egymással. Éreztem, amint kezem magától a homlokomhoz csapódik. Az őrnagy mereven viszonozta a tisztelgést, azután eltávozott. Részt vettem a háborúban. Azokban a percekben, amelyek az árokból a golyózáporba ugrást megelőzik, száz meg száz csüggedt, vagy réveteg arcon láttam annak a bizonyosságnak a maszkját, hogy nemsokára mindennek vége lesz. Soha még ezt a bizonyosságot teljesebb mértékben nem láttam, mint Dietrich von Reichendorf őrnagy arcán. Félóra múlva hallottam, amint kocsija végiggördült a kastélyárok hídján. Megpróbálta lebeszélni Axellet, hogy elkísérje őt a vasútállomásra. De a leány ragaszkodott ehhez. A legvadabb, legellentétesebb érzésekkel lelkemben, folytattam munkámat, mikor a nyitva hagyott ajtó küszöbéről valaki a nevemet mondotta. Dominika volt. Gottlieb távol lévén, ő hajszolt az egész kastélyon át, hogy tudtomra adja, a tábornok a dolgozószobájába hivat sürgősen. Az öreg katona egy-két könnyet ejthetett pár perccel előbb, mert szempillái még kissé mindig vörösek voltak. Mindazonáltal boldog, széles mosollyal fogadott. — Nos, barátom, nem unatkozott túlságosan ez alatt a hét alatt? Valami oly határozatlan mozdulattal feleltem, amelyet úgy magyarázhatott, ahogy akart , azonban ügyet sem vetett rá. Túlságosan el volt foglalva PESTI HÍRLAP 1928. október 2., kedd* ..........— m -....... m miinnn A bécsújhelyi rendőrhvatal megtiltotta a szocialisták október 7-ikére tervezett felvonulását . Az érdekeltek között tovább folynak a tárgyalások, de nincs remény a megegyezésre. Bécs, okt. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A bécsújhelyi rendőrhivatal megtiltotta a szociáldemokraták által tervezett október hetediki munkásnapot. A szociáldemokrata párt eddig még nem felebbezett a tartományi főnökhöz. A munkásnapot tudvalévően ellentüntetésnek tervezték a Hermioeir-szervezet október hetediki toborzó felvonulásával szemben. A két felvonulás összeegyeztetésére irányuló tárgyalások, amelyeknek az volt a céljuk, hogy az összeütközéseket elkerüljék, meghiúsultak. A szociáldemokraták az esetleges összetűzésekért elhárítják magukról a felelősséget, mert a rendőri tilalom folytán a felvonuló munkások vezetőik nélkül fognak az utcákon megjelenni. Hétfőn délután Buresch tartományi főnök kezdeményezésére tárgyalások indultak meg, amelyek a késő esti órákig folytak. Ezúttal sem sikerült az október hetediki események nyugodt lefolyását biztosítani. A szociáldemokrata felvonulást betiltó végzés indokolása a következőket tartalmazza: ..A hivatalosan tudomásunkra jutott programaiból nyilvánvaló, hogy az Akademie Park kivételével az egész város megszállás alá kerülne és ennek folytán a szükséges közbiztonsági rendszabályokra nem maradna hely. A határozat ellen két héten belül lehet fellebbezni.“ A felebbezés kérdésében a Bécsújhelyben éjszaka tartandó szociáldemokrata értekezlet fog dönteni. A beavatottak valószínűnek tartják, hogy a szociáldemokraták nem is felebbeznek, mert a felebbezés sorsa nem vitás. Buresch tartományi főnök kedden folytatja a tárgyalásokat az érdekeltekkel, de egyelőre nincs semmi kilátás a megegyezésre. A helyzet kritikussá vált. Bécs, okt. 1. A szociáldemokraták bécsújhelyi ellentüntetésének elitiltásával olyan helyzet állott elő, amelynek hatásait még nem lehet megítélni. A baloldali szervezetek a gyűlés betiltásának esetére már napokkal ezelőtt s most ismételten kijelentették, hogy számolni kell a munkásság önkényes felvonulásával, amelyhez hozzá kell venni még a kommunisták magatartását. A kommunisták ugyanis — mondják ezek a hírek — a Heimwehr-csapatok felvonulását minden áron meg akarják akadályozni. Ennek ellenére a parlament folyosóján bizakodóan ítélik meg a helyzetet és rámutatnak arra, hogy az utolsó szó még nincs kimondva. Ezekben a körökben meg vanak győződve arról, hogy a konfliktus elsimítása céljából csak most indulnak meg a szociáldemokratákkal a tárgyalások. A helyzet ilyen megítélésénél Bécs város polgármesterének nyilatkozatra támaszkodnak, melyekben két ízben is úgy nyilatkozott, hogy meg lehet állapítani a békekészséget, megvan annak a lehetősége, hogy a két ellentétes párt között a megegyezés tekintetében tárgyalások induljanak meg. Parlamenti körökben a kérdés végső megoldásának tekintetében számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy az utolsó órában mindkét bécsújhelyi tüntetést letiltják. _____ Venzetosz nem fiatmondó szövetségi szerződést kötni Jugoszláviáva!, Athén, okt. 1. Ideérkezett jelentések szerint Marinkovics jugoszláv külügyminiszter Venizelosznak Párizsban szövetségi ajánlatot tett. Venizelosz ezt visszautasította és kötötte, hogy legfeljebb tíz évi barátsági szerződést hajlandó kötni, szövetséget azonban nem, mert azt Olaszország maga ellen irányulónak tartaná. Pilsudszki a román-lengyel szerződés tévesztéséről tárgyal Bukarestben. Bukarest, okt. 1 Pilsudszki tegnap hosszasabban tanácskozott Bratianu miniszterelnökkel és Argetoianu pénzügyminiszterrel, akivel állítólag megtárgyalta az egész román-lengyel szerződést és annak fejlesztési lehetőségeit. Mára hosszabb konferenciát terveznek a hadügyminisztériumban, amelyen Anghelescu hadügyminiszter, Sámson oméi vezérkari főnök és legfőbb hadseregfelügyelő, valamint Ludwig bukaresti katonai attasé is részt vesz. A marsall tanácskozásainak nyilván az a céljuk, hogy Görögországot bevonják a szövetségi rendszerbe, de semmiesetre se bővítsék ki a kisantantot. A katonai tanácskozások célja a fennálló románlengyel katonai szerződések végrehajtási lehetőségeinek megtárgyalása és az Oroszország elleni védelmi rendszernek a Fekete-tenger partjáig való ki- terjesztése.