Pesti Hírlap, 1928. november (50. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

T 4 * BUDAPEST, 1928. L. ÉVFOLYAM, 249. (16,722) SZf ii^" \ Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. _ Külföldön az előfizetési ár kétszeres. PESTI SZOMBAT, NOVEMBER 3. Szerkesztőség: Vilino3 császár-ut 78. Telefon- számunk: Aut. 122,-95. Főkiadók: Vilmos o.-ut 78 Tel. mint a szerkesz­tőségnél. Erzsébet-Űrt. 1. Tel. J. 552-96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük. Az élet mélységeiből. Irta: Urmánczy Nándor. Még én is kezdek elfásulni a sok nyomor közepette, amit naponta akaratlanul látnom kell. Legtöbbször akkor találkozom a nyomor rokkantaival, amikor már végigjárták kálvá- riás útjukat. És amikor fájdalmas csalódások között felérnek a meredek szélére. Abol már nincs tovább. Ahol összeroskadnak a szenvedé­sek súlya alatt, vagy leszédülnek a mélységbe. Áldozat a legtöbbje. És legtöbbje nem a maga hibájának az áldozata. A sok közül egy-egy eset mégis jobban megejt. És úgy érzem, hogy a nyilvánosság elé kell lépnem vele. Ilyen például if j. Tóth Lajos esete. Gyakori név. Száz és száz Tóth Lajos van. És ifj. Tóth Lajos is bizonyára sokszáz van. Legfenebb úgy lehet megkülönböztetni, ha kiirom, hogy a hatodik kerületben, Palotai ut 6., fsz. 32. szám alatt lakik. 1915 február 15-én 18 éves korában ön­ként jelentkezett katonának ifj. Tóth Lajos. Már májusban a keleti fronton orosz pika döfte át a jobb veséjét. Veséjét kioperálták s frontszolgálatra alkalmatlanná vált. De azért felgyógyulása után újból jelentkezett önként a frontra. 1916-ban az oláh betörés visszaverésekor sebesült meg másodszor. Az olasz fronton har­madszor. Rangban őr mesterségig vitte. Van két nagyezüst vitézségi érme, két kisezüst, egy bronz vitézségi érme, koronás vas érdemke­resztje, Károly-esapatkeiesztje és sebesülési érme három sávval. Volt a kommunisták foglya. Később köz­reműködött Jancsik Ferenc főelvtárs kézreke- ritésénél. Szolgált a VII. kerületi védőrségnél, a szombathelyi vadászzászlóaljnál és legutóbb a vámőrségnél. Ott megbetegedett és 1925 vé­gén „minden illeték nélkül“ elbocsátották. Azóta járja a Kálváriát. /-Polgári foglalkozása gépszerelő. Azonki 1 tóközben a sütőipart is kitanulta. De mi- Y-; um szervezett munkás, nem tud elhe- ly1'7 prini. étleikii szerelem. í :y. — Iría: Bibó Lajos. (3) yjára tekintett. A szinte élettelen­arcon a korai hervadás messzi szemekben eltitkolt mély szenvedés szólt. — Egyelőre ma- ett, magához vonta és csókot le­be hozzájuk és kivitte őket a l^t földerítette őket. Szünet nél- komédiázott, betöltve ifjúsága napfényével az egész házat, milyen nagyszerűen fogod biztatta Miklóst. — Reggel a, este zene. Közben •tál, mi' ■ ’ 'Fol­fedeon bácsi, lesz tehát . aztán meglátjuk, melyikö- . Tavaly az édesapa születés- *itta az egész társaságot. Három dt le, követelte a bort s a végén ha- , Azt mondta, smucig népség ya- zük a vendéget, klós nevetett. Aztán, ha ez se elég, — folytatta Klári — vannak az ismerősök, meglátogathatjuk őket is. \a nézd! — koppintott pajkosan az orrára. — A legfontosabbat meg majd elfelejtettem. Még nem is ■mondtam, hogy tavaly óta uj szomszédunk van. \ — Kicsoda ? — Egy amerikai. . — Amerikai? __ kérdezte Miklós s eszébe iutt, hogy Gedeon bácsi, aki fönt járt nála nem­Kilincsel és kérvényez. Próbálkozik mint szakmunkás gépkocsi üzemeknél, sütödékben, kórházban. Kérvényt adott be a pénzügyminiszté riumba, hogy vegyék vissza a vámőrséghez, mert egészségi állapota javul. Kérvényezett a kormányhoz, a folyamőrséghez, a fővárosi ta­nácshoz, a rendőrséghez eredménytelenül. Végül elérkezett a meredek széléhez. On­nan irja nekem hosszú levelét és csatolja kato­nai szolgálatának okmányait. — Kihez forduljak, hová meneküljek? — irja kétségbeesve. — Yéreztem a hazáért, a kommunisták becsuktak, a szocialisták üldöz­nek, nem engednek kenyérhez. Már nem birom tovább nézni öreg szülőimet, hogy nyomorog­nak és nem birom tovább cipelni a magam nyomorúságát. Itt a tél, le vagyok rongyolód- va. Nyolc vitézségi kitüntetésemmel gyáván megfutamodjam az élettől? Hát tisztelt hivatalos és nemhivatalos urak, ha valakin, úgy az ilyen áldozaton er­kölcsi kötelesség segíteni. Még ha munkakép télén volna is. Amikor kezet fogtam vele, mert szemé­lyesen hozta levelét, szégyeltem magamat előt­te. Ha a hatalom napfényében sütkéreznék, még jobban szégyelném magam. *• A másik úgy jött, hogy levelet is hozott magával. Biztonság okáért, hogy ha nem ta­lálna, akkor a leveléből ismerjem meg nyomo­rúságát és kérését. Fikényszeredett megadással hallgattam előadását. Tudtam már, hogy mi a hosszú be­vezetés vége. És tudtam, hogy nem tudok se giteni rajta. Az én jóakaratom nem számit so­kat. Egy-egy ajánlólevél megírásával, vagy közbenjárással kimerül. Referensekhez, taná­csosokhoz, államtitkárokhoz, vállalati igazga­tókhoz szól legtöbbször az állást kérő levél. És ugyanoda vezet közbenjáró utam is. Csak úgy félgondolattal, félfigyelemmel hallgattam az előadást. Az apja kolozsvári gyógyszerész volt. Ö tanult gyógyáru keres kedő. Az oláhok uralma alatt nem tudott bol­dogulni. Kijött. Drogéria-jogért folyamodott. De ha megkapja, még pénzes társat is kell ke­resni. Nagyon kérdéses, hogy sikerül-e? régiben Budapesten, említett előtte valamit arról, hogy a Ráthóty-birtokot egy Amerikába kiszárma­zott és onnan visszatért dúsgazdag magyar farmer vásárolta meg. Mindjárt meg is jegyerie: — Igaz, hallottam, Gedeon bác»i már emli tette. — Magyar emberek. Hihetetlenül gazdagok. — Voltak már itt — Még ner De állítólag kedve.- emberek. Van egy nagy kamasz fine, meg egy leányuk. A környékbeliek úgy hívjál „ „a missz“. Azt mondják, nagyon szép. — N - íát-jJ, ez már érdekes. — it gondoltam — hunyorított huncu­tul Klári. — be most ‘alighanem föl fog sülni az urfi. A vármegye valamennyi gavallérja a missz körül forog, de eddig még egyiknek sem sikerült elcsavarni a fejét. — Oly n rátarti? — Nem; Okos, kedves, szellemes. De nem ve­szi komolyan a férfiakat. Miklós mosolygott Ismerte az ilyen nőket. Asszony mind. Nem ’ölük, a férfiaktól függ. Nem a leány, a birtokvásárlás érdekelte. — Megvették az egész tízezer holdat? — for- dcb’í alapjához. Meg, Tavaly, mindjárt, ahogy hazajöttek. . férfit Kovácsnak hívják, még az apja vándorolt ki Amerikába;, ahol nagy vagyont gyűjtött. A fiú később meg! zeiezte, elvette valami szénkirálynak a leányéi élű C.c boldogan, mikor aztán Kovács öre­gedni ke- ett, elfogta a honvágy, amit még az ap­jától örökölt = egy szép napon fölpakolta a család­ját és haza/;, tv Müveit úriember, kitünően ért a gazdálkodóéhoz. így be- gebék el az estét. Amikor Kláriék pihenni -'ele egyedül maradt Miklóssal, föláliott: ) Már mindenfelé próbáftfozott. 32 éves. Dolgozni akar. Felesége s anyósa van. És ösz- szes vagyona 1 pengő 58 fillér. A bizonytalan­ság és a holnaptól való félelem megöli. A két­ségbeesés, vagy az erkölcsi züllés elé érkezett. Segítsek rajta, ha Istent ismerek! írásait rakja elérm Elkeseredetten mu­tatja azok között zálogcéduláit. Tíz darab zálogcédula. Megdöbbent a számuk. És megdöbbent a tartalmuk is. Beszé­des dokumentumai egy kis család tragédiá­jának. íme időrendbe szedve: 1. 1928 jun. 14. egy felöltő 10 P. 2. „ jul. 30. ezüst szelence 4 P. 3. „ aug. 2. két ezüst kanál 3 P. 4. „ aug. 3. négy kis ezüst kanál 7 Ps 5. „ aug. 7. két aranygyűrű 5 Tf. 6. „ aug. 7. aranylánc és gyűrű 20 P. 7. „ szept. 1. egy kabát, egy mellény; egy csikós nadrág 16 P. 8. ' „ szept. 6. három gyógyszerész­mérleg sulyokkal, két os­tyagép 12 P. 9. „ szept. 10. női aranyóra szalaggal 10 P. 10. „ szept. 10. egy abrosz, 6 szalvéta 8 P, Nincs tovább. A felöltőtől, melyre jú­niusban nincs szükség, az abroszig tart a ször­nyű skála. A felöltő után következik az ezüst. Bizonyára már csak maradványa a réginek. Egy szelence, két kanál, négy kiskanál. Az­után elindul az arany. Két aranygyűrű 5 pen­gő. Lánc és még egy gyűrű. Azután a férfi ünneplőruhája vándorol el, kabát, mellény, csikós nadrág. __ Utolsóelőtti a feleség karkötő órája. És utolsó az abrosz és szalvéta. Az élet mélységeibe pillantunk bele. A mélységbe zuhanva vergődik a kétségbeeset­tek iszonyú tömege. Van-e onnan szabadulás?, Van-e olyan szerencsés, aki fel tud a mélység­ből kapaszkodni'? Embertársaink tetemén, vagy felülről ledobott mentőkötél segítségével? ’V aj jón visszakerül-e az óra, ostyagép, felöltő Pataky Zoltánékhoz a Gólya-utca 26., II. 25. szám alá? És mi lesz a többiekkel? Mert tele van a feldarabolt ország ifj. Tóth Lajosokkal és Pa­taky Zoltánokkal. Itt a csonkaföldön és a meg­szállott területeken egyaránt. — Éjfélre feljön a hold, világos lesz az éj­szaka, ha akarsz, kimehetsz — mondotta. Szeretnék ott tölteni egy órát — szólt Mik­lós mélyen zengő hangon. Az apja az ebédlő sarkában álló hatalmas vasszoirrényhez lépett, kinyitotta, kulcsot vett ki Ó3 odaadta Miklósnak: — Itt van. Vigyázz, nehogy észrevegyen va­laki. Miklós elvette a kulcsot. Elköszönt apjától és visszavonult szobájába. Megvárta, amig az ablakra néző akácos mögött felbukkant a hold, akkor nesz­telenül kilopódzott. Néhány perc múlva a kert alatt volt s a keskeny gyalogösvényen nekivágott az éjszakának. A kakasok már szóltak, amikor pitymallatkor visszatért. III. A ház még aludt, amikor reggel kiugrott az ágyból. Megmosdott, felöltözködött, aztán sietett ki, hogy megkeresse az apját. Nem találta. Elindult, hogy addig, amig az öreg fölkel, kerüljön egyet. Előbb megállott és kö­rülnézett. Minden a régi volt. A kastély, széles, szinte otromba nagy testével, várszerü falaival, ki­ugróival és tornyaival most is komoran és meg­ingathatatlannak tűnő mozdulatlansággal uralta a vidéket. A parkot szélesre nyesett sövény, gledicsin és tüskés akác vette körül, bent a zegzugos utak közé zárt virágágyakban rózsabokrok, tulipánok, nárciszok és meghnnosult délszaki dísznövények pompáztak. A kastély mögött a gyümölcsöskert vi­rított, messzebb az akácerdö bólogatott és integetett errefelé, köröskörül pedig a földnek, a munkának, az életnek ezer és ezer egybeolvadó hangja orgo- názott. Miklós benézett az udvarba is. A jászlak már w\

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék