Pesti Hírlap, 1928. november (50. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
1928. november 3., szombat. PESTI HÍRLAP Rákosi Jenő előadása a nemzetek nagyságáról: „Uj idő jön s nem lehet a régi időket átvinni az uj időbe." A Magyar Cobden Szövetség szemináriumában Rákosi Jenő pénteken este Nemzetgazdaság és revízió címen előadást tartott, amelynek meghallgatására nagy közönség gyűlt össze a Kereskedelmi Csatonok előadótermében. Halasi Fischer Ödön üdvözlő szavai után szeretetteljes éljenzés közben lépett az emelvényre Rákosi Jenő: — Hölgyeim és uraim! Én e helyről — kezdte — már egyszer-kétszer beszéltem ehhez a szép közönséghez. Emlékszem, hogy mindannyiszor valami félelem és kényelmetlen érzés fogott el, mert ha az ember idejön,a szaktémáról kell beszélnie. Itt tudtommal egyrészt fiatalemberek ülnek, akik elvégezték a kereskedelmi akadémiát, másrészt ékesebb urak, akik a tudományukat, elméleti képességüket már kipróbálták hosszú évek sikeres gyakorlati tapasztalásai útján. Én magamról egyiket sem mondhatom el. Sem akadémiát nem végeztem, sem a gyakorlatban nem tudtam fölmutatni kereskedelmi sikert. Ilyenformán mindenki jobban kvalifikálva volna arra, hogy kereskedelemről és revízióról ő tartson előadást nekem s nem én neki. Nem marad hát más hátra, mint az, hogy a hölgyekbe kapaszkodjam, akik tudják, hogy sokkal könnyebben, jobban és többet lehet beszélni arról, amihez az ember nem ért. (Derültség.) —Gazdaságról, közgazdasági politikáról, kereskedelemről és revízióról kellene beszélnem. A revízióról már sokat beszéltem és igen sokat írtam. A revízió körülbelül a kisujjamban van, sőt annyira kiformálódott gondolkozásomban, hogy már nem is igen detájlokra szorítkozik, mint revízió és kereskedelem, revízió és határok, revízió és kultúra. Nekem a revízió sokkal nagyobb perspektívát nyújt és sokkal félelmesebb arányokban épül fel, mint az ilyen részletösszeállítás. Mi voltaképen a história, a nemzetek története? Nem egyéb, mint állandó revízió. Állandó revíziós politika, mert egyszer a törvényeket, egyszer az intézményeket, egyszer a vezéreket revideálják, másszor a határokat, de mindig revideálnak valamit, mert anélkül nincs élet. A nemzetek is, mint minden egyéb, egyéni életet élnek, nőnek és gyarapszanak. Amely nemzet lemond arról, hogy nőjjön, ruhájából kinőjjön, az a nemzet nem előre, hanem hátrafelé megy. — A mi sorsunk, helyzetünk tudvalévően igen keserves. Annak előtte is nagy előszeretettel neveztük magunkat kis nemzetnek, ma azután igazán összezsugorodtunk kicsiny nemzetté. Én azonban azt tartom, hogy ez a kifejezés: kis nemzet, csak a szavakkal való játszás. A kicsiséget nem a határok és a lélekszám határozzák meg. A kicsiséget jelenti a tehetetlenség, a nagyságot a talentum, a kvalifikáció. Amely nemzetnek kvalifikációi vannak — legyen az öt-, hat- vagy százmilliós — az nagy nemzet. Amelyik azonban nem produkál tehetségeket, az a nemzet kicsiny. (Taps.) — Ha az ember kissé belenéz a történelembe, látja, hogy micsoda pokoli revízió folyt ezer és ezer éven keresztül a világon. A föníciaiak kis csoport voltak, alig lehetett őket nemzetnek nevezni. Kicsiny sziklás földjük volt, de zseniális kereskedői szellem lakozott bennük. Hajókat csináltak maguknak és nagyobb területeket foglaltak el a Földközi-tenger mentén, mint egész országukban volt. Fölmentek a Gibraltáron keresztül észak felé s ők hozták az emberiség számára a borostyánkövet. Vagy igen nagy tisztelettel szoktunk beszélni India kincseiről, gyöngyeiről, India buja virulatáról, tropikus növényzetéről, amelyek mind csodaszámba mennek , az emberek vágyódnak azok után. Shakespeare is azt mondja, hogy azt a foltot, amelyet Macbeth vérrel ejtett magán, „India minden fűszerszáma“ le nem mossa róla. De nem India csinálta az európai civilizációt, amelyben élünk, sem Egyiptom, hanem Görögország kezdte, amelynek főterületét Paphlagoniának hívták; a legrosszabb, legelvetettebb részt nevezték így. A mostoha föld kényszeríti az embereket munkára és a munka teszi a nemzetet naggyá, nem pedig a természet gazdagsága. A természet gazdagsága elluszít, fölöslegessé teszi a küzdést. Egy marék rizs és egy fej saláta elég az embernek ahhoz, hogy jóllakjon és pihenjen. Ellenben Görögországban, Közép-Európában, ott törni kell a rögöt. Menni kell, vándorolni, vállalkozni, találékonynak lenni, hogy az ember ne csak megélhetést, hanem kényelmet, fényt, kultúrát és civilizációt szerezzen magának. (Zajos tetszés és taps.) Ott van a kis holland nemzet, az korlátolt földön él, amelyet a tenger is szeretne tőlük elvenni. Mit csináljanak? Hátra nem mehetnek, előre mennek. A kis Hollandia nagy nemzet, nagy kultúrában, kereskedelemben, gazdagságban. Elsőrendű nemzet, hiába korlátolt számú. — Ezért tartom azt, hogy nem a lélekszám, nem a határok kiterjedtsége teszi a nemzeteket naggyá, hanem az a képesség, hogy a lélekszámot felszaporítsák a népszaporítás minden eszközével. Ne gondolják azonban, hogy a revízió csak a mi határainkra szorítkozik. Akadt egy nagy angol barátunk, aki csodálatos önzetlenséggel, inspirációval mellénk állt, s a külföld előtt, ahol otthonos, mozgatja ügyünket. És ha mi itthon megtesszük a magunkét, minden menni fog. Ránk nézve azonban éppen olyan fontos az ez után következő revízió: a lelkek, a jellemek revíziója, a történelem, a politika, a társadalom revíziója, mindannak a revíziója, amely ma úgy segített bennünket a süllyedésben, hogy kétségbeejtőnek látszott helyzetünk. S kívülről kellett mozgató erőknek jönniük, hogy felébredjünk és munkára serkenjünk a revízió érdekében. — Uj idő jön s nem lehet a régi időket átvinni az uj időkbe. Uj szellemmel, uj lélekkel, tartalommal, uj gondolatokkal, elhatározásokkal,, célokkal kell az uj idők elé lépnünk. A mi időnk elmúlt, mi a múlté vagyunk s nekünk csak egy feladatunk van: fiatalságunkat úgy átvezetni az új időkbe, hogy az képes legyen nemzetfentartó, nemzet revideáló, nemzet szaporító feladatát teljesíteni, mint a múltban tették azok, akiknek ez hivatásuk volt. Nincs másképp, mint úgy, hogy az egyesek uralma lejárt. Azoknak az időknek, hogy egy mindenható cár, egy mindenható császár vagy király kormányozza a modern tömegeket, végük van. Ezt mindenkinek meg kell látnia és ebbe bele kell törődni. Az egész világon ma egyetlen feladat van : az uj kor számára uj formákat kel teremteni, amelyekbe az uj gondolkodás belefér s amelyek mint intézmények megteszik az államfentartó szolgálatot az új időkben is. Ez azonban a tömegekre és nem egyesekre épül. Egy elmés ember szerint vezető politikusainknak az a főhibája, hogy most is 1825-ben gondolkoznak. Nekünk 1955-ben kell előre gondolkoznunk. Meg kell látnunk a jövendőt és aszerint revíziót tartanunk magunk, cselekedeteink, közéletünk, társadalmunk, mindnyájunk felett és mint új nemzet bevonulni az ígéret ama földjére, amelyet uj Magyarországnak nevezünk és amelyet a magyar tömegek, a magyar nép új gondolatban, uj szellemben fog megteremteni, benépesíteni és felépíteni új ezer esztendő számára. (Zugó éljenzés.) — Végezetül még a hölgyekhez fordulok. Sajnálom őket, hogy ilyen komoly témával kellett untatnom, nem mintha nem volnának képesek komolyan gondolkodni, de kár értük, hogy nagyon komolyan gondolkozzanak. (Derültség.) A revíziónak, a feltámadásnak, mindennek a sikere a hölgyek kezében van, mert a férfiak a hölgyek kezében vannak, azt csinálnak velük, amit akarnak. Kérem tehát, hogy csinálják meg velük az új Magyarországot. Rákosi Jenőt előadása után meleg szeretettel ünnepelték. Rákosi Jenő pohárköszöntője. Az előadás után társasvacsora volt, amelyen elsőnek báró Madarassy Beck Gyula mondott Rákosi Jenőre pohárköszöntőt. Ma — mondta — amikor minden olyan homályos, semminek célját és okait nem lehet " látni, különös jelenség Rákosi Jenő, akinek célja, amióta csak munkálkodik, mindig tisztán látható s kezdettől fogva egy és ugyanaz volt. A revízió vezére nem is lehet más, mint Rákosi Jenő. Gonda Hugó, a Cobden Szövetség, Fried Béla a fiatal kereskedők nevében köszöntötte Rákosit. Balkonyi Kálmán elmondta, hogy mikor a Magyar Hét rendezésének előkészületei megindultak, az a terv merült föl, hogy a hét legnagyobb magyar embir vezetése alá helyezzék a mozgalmat. Mindenki fölírt egy évre hét nevet s bár az íveken a legkülönbözőbb nevek voltak, Rákosi Jenő neve egyikről sem hiányzott. Rákosi Jenő mondott ezután pohárköszöntőt. Fájdalommal látja, hogy tíz év óta az országban minden, ami az emberek közösségét nemzetté teszi, bomlófében van. Amikor ilyen körülmények között azon töprengett, hogy hol van az a pont, amelyen az embereket össze lehet hozni, akkor jött rá a revízió kérdésére. Egyetlen olyan ember sincs az országban, aki azt mondaná, hogy neki nem kell a revízió s ha nyíltan nem is foglal emellett állást, belsejében a revízióért küzd. A revízió az a gondolat, amely egyesíti a nemzetet. A nemzet olyan, mint a tenger, amely csupa vízcseppekből áll és egyik vízcsepp olyan, mint a másik. Ez adja a tenger rettenetes erejét, amely különösen akkor látszik, amikor a tenger hullámzik és hajókat képes céljukhoz terelni vagy elsüllyeszteni. A nemzet minden tagjának is, mint a vízcseppeknek, egyformáknak kell lenniük. Egyforma jogok, egyforma kötelességek birtokában kell lenniük. Ha majd a nemzetben meglesz ez az egység, akkor képes lesz olyan erőkifejtésre, amely céljához vezeti. Nem nyugszik addig, amíg ezt a nagy célt el nem éri. (Lelkes éljenzés.) A reformáció emlékünnepe Budapesten és vidéken A főváros protestáns társadalma a szokásos kegyelettel ünnepelte meg október 31-én Luther Márton fellépésének 411-ik évfordulóját. A Kálvinién templomban délelőtt Göde Lajos püspöki másodlelkész rádió-istentiszteletet tartott, ugyanakkor a Deák téri evangélikus templomban Raffay Sándor püspök prédikált. A fővárosi Vigadóban tartott ünnepségen több mint ezer főnyi közönség jelent meg. Ott voltak: Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter, Pesthy Pál igazságügyminiszter, Juhász Andor, a Kúria elnöke, Puky Endre, a képviselőház alelnöke, Dókus Ernő, a református konvent elnöke, Csécsi Nagy Imre altábornagy, Betegh-Huszágh Miklós főkapitány stb. Taubinger Rezső evangélikus tábori főesperes imát mondott, majd gróf Bethlen Pál mondott bevezető beszédet. Az ünnepi beszédet Lázár Ferenc felsőházi tag mondotta. Megemlékezett a négyszázéves nagypénteki fájdalomról, amelynek emléke — mondotta — átöröklődik nemzedékeken és talán ennek tulajdonítható, hogy a magyar protestantizmus világszemlélete szomorúbb, mélabúsabb, mint másoké. Szólott ezután a komoly gyermeknevelés fontosságáról s a felekezeti békéről. Napi Béla dunántúli evangélikus püspök Luther fellépésének jelentőségét fejtegette. A reformáció — mondotta — nem revolució volt, mert a reformáció visszatérés a Szentiráshoz. Minden embernek ugyanazt a viaskodást kell végigharcolnia önmagában, amit Luther megvívott. A lelki és a kulturális reformáció összefügg egymással, mint a fa a gyümölcsével: őrizzük meg a reformáció lelki tartalmát, mert ezzel függ össze kulturális haladásunk minden követelménye és áldása. A régi képviselőházban folyt le a másik főünnep, amelyet báró Kaas Albert egyetemi tanár nyitott meg. Utána Veress Jenő tábori alesperes mondott imádságot, majd Szabó Sándor országgyűlési képviselő ünnepi beszéde következett. A maiünnep — mondotta — az emberi szellem örök tévelygéseiből kikristályosodó megvilágosodás ünnepe, a protestantizmus pedig a feltörekvő tisztánlátás megütközése a tévelygés áramlatával. A protestantizmus — mondotta tovább — a lelkek fölszabadulása, amelyben az ember közvetlenül a maga hite szárnyán emelkedik föl a megizgulás szférájába minden közvetítő nélkül. Józan Miklós unitárius püspök Luther, Kálvin és Dávid Ferenc történelmi hivatását méltatta, majd arra mutatott rá, hogy a mai ünnep nem annyira a múlt glorifikálása, mint a jövendőbeli egyetemes egyház előkészítése. Ebben az egyházban lehetnek eltérések, de szakadékok nem lehetnek. A keresztyénségnek nem lehet feladata világi uralomra törni, de ha mégis győznie kell, akkor elsősorban önmagukat kell meggyőznünk. Utána Göde Lajos püspöki másodlelkész imádkozott. Szerdán délután a vigadói és a régi képviselőházban tartott ünnepséggel egyidejűleg a K Kálvintéri és a Deák-téri templomban is rendeztek ünnepet. A Kálvin-téri templomban Victor János teológiai tanár és Vidoszky Kálmán lelkész mondottak beszédet, a Deák-téri templomban Szabó Imre református lelkész és Szigethy Lajos főgimnáziumi igazgató méltatták a nap jelentőségét. Szegeden délután az ottani protestáns katonai egyházközség vallásos ünnepe játszódott le, a vámőrség termében. A megnyitóbeszédet Vámos Béla ezredes, az előadást Antalffy László tábori főesperes mondotta, Huszár Margit szavalt, Kuncz Henrik ev. lelkész Bibliát olvasott, Hoffmann Béla ezredes záróbeszédet tartott. A református templomban Csilkész Sándor, a debreceni Tisza István Tudományegyetem teológiai fakultásának tanára volt az ünnepi szónok. Miskolc protestáns társadalma délután a református templomban gyűlt össze és a nagy hallgatóság előtt Juhász László gömörtornai esperes, az Országos Református Lelkészegyesület alelnöke méltatta a nap jelentőségét. Kecskemétről jelentik, hogy az ottani reformációs ünnepen Fáy István főispán mondotta az ünnepi beszédet, utána Mikó Ida ének-, Szabó Ambrus szavalószáma és Zletessy Kálmán egyházkerületi aljegyző, református lelkész záróbeszéde következett. 1. Jugoszlávia számára életfeltételt jelent a horvát amputációs* Belgrad, nov. 2. A Vreme mai számában dr. Milorad Nedelkovics, volt szabadkai jogtanár, a posta takarékpénztár vezérigazgatója, feltűnést keltő cikket irt a gazdasági és állami krízisről. Hangoztatja, hogy a kamátokat futni kell hagyni, mert akkora bennük a függetlenség utáni vágy és remény, hogy azok teljesülését úgy sem tudja megakadályozni a legnagyobb szerb hadsereg sem. Jugoszlávia számára életfeltételt jelent a horvát amputáció, mert a mai állapot — szerinte — Jugoszlávia halálára vezet. Mandelinovics, a kormány egyetlen horvátinisztere, ideges nyilatkozatban ítéli el Nedelkovics fejtegetéseit. A kubai köztársaság új elnöke. Kuba, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csütörtökön Machadot hat évre ismét köztársasági elnökké válaszották. A rapallói tárgyalásokat báró Szterényi betegsége miatt november 14-ére halasztották. Félhivatalosan jelentik: Báró Szterényi József, akit a magyar kormány tudvalévően felkért arra, hogy mint teljhatalmú megbízott az agrárperek ügyében a román kormány megbízottaival közvetlen tárgyalásokba kezdjen, még mindig gyengélkedik és orvosi tilalom egyelőre akadályozza abban, hogy a tárgyalások helyére utazzék. • Erre való tekintettel a tárgyalások megkezdését közös egyetértéssel november 14-ére halasztották. Báró Szterényi József, akinek előbb november elsején, majd november 5-én kellett volna a román megbízottakkal létrejött előzetes megállapodás alapján az optánsperben meginduló új tárgyalások megkezdésére Rapallóba utaznia, tíz nappal ezelőtt influenzában megbetegedett. Állapotában azóta némi javulás állott ugyan be, de a lázas állapot még mindig nem szűnt meg és orvosai tanácsára kénytelen volt rapallói útját nyolc nappal elhalasztani.