Pesti Hírlap, 1929. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1929. január 1., kedd. PESTI MIRIAP 3 1929. Irta: Urmánczy Nándor. Mielőtt téged üdvözölnélek, uj év, még elődöd életéből néhány eseményt jegyzek ide. Be akarom fejezni a félbemaradt beszámolót. A liidou, melyet 1928 és 1929 közé épi tettem, szépen átsétálunk. És együtt üdvöz­lünk uj év, akit mindenki boldog évnek óhajt. Az 1928. évi amsterdami olimpiász ma­gyar bajnokaival indulunk át a hídon. Négyen vannak. Terstyánszky Ödön, Keresztes Lajws és Kocsis Antal a magyar sportnak szereztek babért. A negyedik győztest alig emlegetik, pedig dr. Mező Ferenc győzelme a többiek kel egyértékü diadalt jelent, ö a szellemi olim­piász irodalmi csoportjában szerzett dicsőséget a magyar névnek. És ne feledkezzünk meg a hídon utánunk jövő derék cserkészeinkről, ök a rigai ver­senyből hozták haza a diadal pálmáját. A béke pálmájával, vagy olajágával vi­torlázott át Amerikából Kellogg államtitkár ur Hozta az örökbéke szérumát. Nines többé há­ború! Az ő háboruellenes paktumát csak alá kell írni s kész a béke. Alá is Írták Párizsban a meghívott nagy­urak. Minket nem hívtak meg, csak levélben szólítottak fel a hozzájárulásra. Hozzájárultunk rögvest. Épen úgy, mintha csehek, rácok, vagy olahok lennénk. Mert ők most nagyon ragasz­kodnak a békéhez. Kolozsvárral, Pozsonnyal és Szabadkával a gyomrukban. Békésen sze­retnék megemészteni a zsákmányt. A bolíviai és paraguayi lövöldözéseken Jrhiil még eldördült néhány revolverlövés, ami s érdekel. Belgrádban a szkupsti orvát képviselők testébe szerb golyó ródtak. A szerb-horvát testvéri egye síics tizedik évében. st a horvátok elkeseredett harcot viv íerb testvéri iga ellen. Mi pedig ösz­o kezekkel nézzük őket, mint mindent e . i lúgon. Mi vagyunk a boldog semmit­tevők boldog hullák. Mi nem akarunk sem- i’ k azt, hogy nekünk hagyjanak békét. Ilon - “itki se zavarja a mi itthoni kisded já tékáinkat. s most rátérek a tisztelt törvényhozás -.iára. ■ mytárgyalásban nálunk nincs hiány. j hiányosság. Törvény 1928-ban is elég SZÜl1 tett. Hadikölcsönmentes valorizációs É léggé logikátlanul. Mert ha egy nagyúri (teaiád megbecsüli a ház orvosának a leányát, ez leh> 1 íemes hála, amiért a professzor rendben tartja az Jiésziésüket. De egy diktátor menyasszonya? Mama, akinek mindig, minden irányban aggo- tlmai vannak, eleinte félt is. Hogy emiatt még a papát menesztik. Ellenkezően. A papa valami kitüntetést kapott. A főhercegnő nem mondta többé mamának: kedves Árde* -^fp™zorné . . . hanem röviden: kedvesem ... - rajdnem úgy kezelt, mintha egy ma­kisebb ország királyának a leánya' a, de mégis csak királykisasszony s ti kitüntető főúri jegyben járnék ár értem az egészet. Aurélia főhercegnő íöldi dolog volt szent: a tekintély. Dárk a király után következett tekintélyben az ,n — vagy a trónörökös után? — bevallot- niszterelnök volt, csöndben még több annál. Jsöndben ő uralkodott. De a király beteges volt. Örült, ha valaki i‘ az országban helyette. A király elfogadta az állapotot. S abban a pillanatban, amikor elfogadta, már van volt, mintha ő bizta volna meg az egésszel, jzpntesitette ezt az állapotot. Aurélia főhercegnő jgy fogta fel az ügyet. Tisztelte a diktátor tekintélyéi és kegyeibe fogadott engem. Most is. több Ízben kitüntetett a megszólj fásá­val, megkérdezte, hogy készül-e a kelengyém, ki­fejezést adott abbeli aggodalmának, hogy kissé el­foglalt ember lesz a férjem s megkínált egy likörös bonbonnal, amely az udvar cukrászatában készült. Mama meghatva és aggodalmasan mosolygott, hogy nem mondok-e valami etikeltelleneset — ö tudta rólam, hogy nekem csak mérsékelten rokon­szenves ez a dinasztia, úgyis mini tény s úgyis, mint három ember dicsfénye, akik kicsit túlságosan is hasonlítanak hozzám. Azaz. a világért sem sze­retnék hasonlítani Aurélia főhercegnőhöz. De & legkifogástalanabbul hódolatteljes han­törvénv. Numerus clausust modosito törvén). Múzeumokat védő törvény. Március ló ét nemzeti ünneppé tevő törvény. Némely öreg­séget és rokkantságot biztosító törvény. Gyu­fatörvény. Földbirtokrendező bírósági tör vény. Beruházási törvény. Költségvetési tör vény. Barátkozási és egyéb nemzetközi tör­vény és a többi. Alamizsnanyujtás kis hadi kölcsön jegyzőknek. Házszabály revízió. Szó val csupa békés törvényjavaslat, rendelet és indítvány megbeszélésével telt el a törvény- hozás esztendeje. Semmi meggondolatlanság. Semmi — hogy is szokták mondani? — igen, semmi, kaland. Csupa szép csendes, nyugo­dalmas hrany középút. Megfejelték a takarékossági bizottságot. Azóta van takarékosság. Ankéteztek a drága­ság irányában. Azóta van emelkedő drágaság. Búd János pénzügyminisztert főrniuiszterré léptették elő, ami lehet, hogy helyes volt. In­nen kívülről nem tudjuk elbírálni. Rokonszenves elhatározás volt, hogy a rokonszenves ifj. Wekerle Sándor lett pénz ügyminiszter. Ezt a kormány javára írjuk. Javára írjuk a csepeli kikötőt is, melyet szintén 1928-ban nyitottak meg és adták át a forgalomnak. Értékes gondolat volt a magyar hét meg­rendezése.' Lelkesedéssel hajtották végre. Bi zonyos, hogy nem múlt el kedvező hatás uél kiil. Csak rendezzék meg az idén is. Lassan­ként megismerjük a magunkét. És megtanul­juk megbecsülni a magyar ipar termékeit Természetesen a tisztességes, becsületes ipar produktumait. És akkor termelés és fogyasz­tás együtt könnyebben letörheti és lehetetlen­né teheti a magyar becsületes ipart és keres­kedelmet oly gyakran kompromittáló csalók és hamisítók piszkos társaságát. Még egy kivételesen nagyszabású és ki­vételesen nemes cselekedet col emlékezem meg Sajnos, a nemes cselekedet végrehajtójának már csak emléke előtt hajhatjuk meg a zászlót. Gróf Vigyázó Ferencre gondolok és az ő nagy ­szerű alapítványára. A nagy alapitó magábazárkózott, csendes, visszavonult életet élt. Senki sem sejtette, hogy a ridegség mögött milyen kivételes lélek rejtő­zik. Senki sem sejtette, hogy egész vagyonát a magyar tudományos akadémiára hagyja. gon felelgettem, miközben azt figyeltem, bogy a trónörökös, aki most szótlanul nézte a versenyt, mily különös módon játszik a karkötőjével. Le­engedte a keskeny aranyláncot a kezefejére, s mi­kor már annyira feszült, hogy majd elpattant, visszabukiatta a csuklójára. Gépiesen és észrevétlenül cselekedte ezt, anél­kül, hogy önmagának tudomása lett volna róla. De nekem el kellett gondolkoznom ezen a já­tékon. Különben is, tiz perc óta, hogy az előbbi keserű megjegyzésére figyelmes leltein, más szem­mel néztem rá, mint eddig. Az világos volt, hogy nem feminin világfins- kodásból hordja ezt a láncoeskát, mint egy bár­táncos. Egészen más okból. Biztos voltam ebben. S ez volt az első mo­mentum, ez a föltevés, ami a trónörökösből idáig jól esett nekem. S most először kellett tudomásul vennem azt is, hogy a legaranyosabb formájú férfi az egész gyülekezetben. Vplt itt talán magasabb gavallér nála, vagy megtennettebb bácsi. De az akkor már túlságosan magas volt, vagy nagyon megtermett. . . . Egy piros kocsi győzött. A márkájára már nem emlékszem. Egyáltalában soha életemben nem vettem még részt oly kevéssé egy versenyben, mint akkor. Egy versenv rámnézve száz százalékos izgalmában. És mégis fáradtan, szinte kimerültén, idege­sen érkeztem haza. Valami felkavart. Valami nyugtalanított. Nem sok időm volt a pihenésre. Egy óra múlva indulnunk kellett a fővárosba, ahol Dark Aurélion vendégül látja ma este a kül­földi versenyzőket; sajnos, a külföldi győztest is, mert arra emlékszem, hogy nem mi győztünk, (Folytatjuk.) Én a darabont-korszakban ismerkedtem meg vele. Akkor aktiv szerepet'vállalt. Valiink tartott a törvénytelen kormányzás elleni küz­delmünkben. A darabont-korszak kukása után visszavonult a nyilvános szereplés teréről. Azóta alig láttam néhányszor. Szerény, csuk­nom felszeg és beteges kinézése a nmitból meg maradt rokonszenv mellé szánakozó érzést éb­resztett. Ha tudt m volna, hogy miként döntött hatalmas vagyonáról, talán meg tudtam volna csókolni a kezét, mellyel nagyszerű, hazafias rendelkezését megírta. A királykérdés is többször felvetődött az év folyamán. Hol legitimista részről, hol a má­sik párton, hol a kormány részéről. Rotber- mere lord karácsonyi üzenete is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Engem ma ez a kérdés alig érdekel. Szü­neteltetem. Kitérek előle. Nem azért, mert ideiglenesen rendezve van az államfői hatalom gyakorlása. Azért sem, mert ti győztes hatalmak nem akarnak H a bsburg-ura lkodét. Hanem azért, mert a nemzet akarata egységesen nem nyilatkozik meg. Bármely megoldás tehát elkeseredett belső harcot, meghasonlást idézne fel. Erre most nincs szükségünk. Azután azt tartom, hogy először legyen ország. Akkor hajba ka phatunk és veszekedhe­tünk afölött, hogy ki legyen a király. 1928. évi mérlegünk csak úgy lehet reális, ha a megszállott területek magyarságának helyzetét is számításba vesszük. Rab testvé-. reinknél két szempont jöhet tekintetbe. Miként változott anyagi és kulturális helyzetük? És milyen a politikai erejük, befolyásuk' Az első pontra nyugodtan rámondhatjuk,1 hogy 1928-ban folytatódott a rab magyarok vagyoni leromlása. És tovább folyt mindenüli a megszállott területeken a magyar kultúra ül­dözése, pusztítása. Politikai szervezettségük ellenben fejlő­idéit mutat. Erősödött a magyar ö lat a magyarságért való helytállás is hálái uzoiUi • ban tud megnyilatkozni. Most pedig egymás mellé tévi : sonka föld és a megszállott területek helyzetképét, a végeredményt a következőkben állapit hatjuk megi 1928 nem hozott változást. Ha it Ma mely kedvező jelenség kerül is a mérlegre, nagyban és egészben megmaradt a temzet nehezedő megpróbáltatások, igazságt; nságoh sokasága. 1928 nem hozott sem a m területekre, sem a csonka földre megkönnyeb­bülést, Sőt anyagi és erkölcsi értékekben visz- szaesés, veszteség konstatálható. Ott a védte- lenség és a kiszolgáltatottság, itt a tespedés, a tétlenség, a megalkuvás őrli és rontja a ma­gyar erőt és kikezdi az erkölcsöket is. jRothermere lord karácsonyi üzenetében van egy mondat, melynek minden szava pö­rölycsapás. Feltételesen mondja el gondolatát. Ha az állami kiadások terén szükségtelen, fényűző pazarlás, fölösleges hivatalok felállí­tása, vagy a gazdasági közéletben korrupciók elszaporodása miatt a pénzügyi és gazdasági helyzet megrendülne, a kommunizmusnál ne­hezebb helyzetbe kerülne az ország. Akár közel járnak e súlyos szavak a való­sághoz, akár nem, annyi bizonyos, hogy a dol­gok mai rendje nincs rendben. Hogy változtat­ni kell rajta, mert a mai rendszer útja lefelé vezet. Es, sajnos, bizonyos az is, hogy 1928-ban egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb sem Kolozsvárhoz, sein Kassához, sem Szabad­kához. Úgy érzeni, hogy a most kezdődő uj év sem hoz változást. Nem is fűzök hozzá semmi reménységet. Nem is üdvözlöm melegséggel, csak immel-ámmal. Döcögő, kényszeredett, nyomorúságos, megalkuvó, szégyenteljes és veszteséges esztendő lesz ez is, mint az elmeit tiz keserves esztendő volt. Talán még zava­rosabb. De azért nem esem kétségbe. 1930 eljövetelét várom! Addig kiforr itt minden. Napfényre és terítékre kerti! a helyzet férgessége. És addig megérik egyik, vagy másik I szomszédunk is a szétesésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék