Pesti Hírlap, 1929. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

■1 PESTI HÍRLAP 1929. január 1., kedd. Vass József miniszter a sajtó hivatásáról nemzeti egység és a társadalom aktivitásának megteremtésében. A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete vala­mennyi újságíró-intézménnyel együtt vasárnap dél­ben tisztelgett testületileg Vass József népjóléti mi­niszternél, a Nyugdíjintézet elnökénél, hogy az év­forduló alkalmából a magyar újságírótársadalom Üdvözletét tolmácsolja előtte. A minisztert, aki Dréhr Inne államtitkár társaságában fogadta az új­ságírókat, Salusinszky Imre szerkesztő köszöntötte az újságíró intézmények nevében.­­ Jó szívvel hozzuk szívbeli kívánságainkat annak az előkelő férfiúnak, — mondta — aki gaz­dag lélekkel, bőséges­­kézzel ajándékoz az újságírók­nak. Szokatlan jelenség ez nekünk, hiszen hátunk valósággal görnyed attól, hogy évtizedeken át oda­tartottuk lépcsőnek olyanok lábai elé, akik céljukat elérve, siettek a hálátlanság porát szemünkbe hin­teni. A szikratávíró gyorsasága, a telefon végtelen lehetőségei, a rádió cs­odás találmánya óriási fejlő­désre késztették a sajtót. A sajtó párhuzamosan halad a technika fejlődésével s nevetséges lenne, ha mi a gyárszirénák bugását a pásztorfurulyák sípjá­val akarnánk túlzengeni. Bátran mutathatunk rá a magyar újságírás fejlődésére, mert nyugodtan álla­píthatjuk meg, hogy hazánk intézményei között ama kevesek közé tartozik, amely mindig lépést tudott tartani a fejlődésben a távol nyugat intézményeivel. Az újságírónak lehetővé kell tenni azt, hogy a földi javakért való túlságos harctól elvontan élhessen, hogy ne kelljen gondolnia arra, mi lesz öregsége ide­jén, hogy ne gondoljon a korai halálra és arra, mi lesz özvegyével és árváival. Hálásak vagyunk Nagy­­méltósé­godnak, aki tönkrement nyugdíjintézetünk élére állt s azóta ez a fontos intézmény rohamos lép­tekkel halad a regenerálódás felé. Nagyméltóságodnak köszönhetjük, hogy a tehe­tős társadalom kezdi meglátni jóléti intézményeink fontosságát és adományaival és támogatásával elérik jön. E támogatást megkoronázta herceg Esterházy Pál legutóbbi fejedelmi adománya. Amikor ennyit köszönthetünk egy olyan fét­fiúnak, aki nem a mi hátunkon emelkedett, hanem akit saját tehetsége vitt előre, akiről elmondhatjuk, hogy nem ő kap az újságíróktól, de ő ad az újságíróknak, akkor elkép­zelhető, hogy lelkünk és szívünk a hálának és a szeretetnek mily érzelmeivel vannak telve Nagy­­im­éltóságod iránt. Vass József miniszter beszéde.­ ­"“Ido­szantartó viharos taps követte az üdvözlő­­ szavakat, majd J­áss József miniszter válaszolt a következőképen: — A társadalom élete nálunk valahogyan még nem tudott kifejlődni olyan mértékben, mint nyuga­ton más régebbi kultúrával rendelkező államokban Pedig a társadalomnak sokkal nagyobb a fontossága, mint az első pillanatban látható volna. A társada­lom öntudata megvan, csak fel kell ébreszteni. Sem a templomi szószék, sem az egyetemi katedra, sem a parlament magas mivolta nem alkalmas arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja ébreszteni. Egyetlenegy eszköz van erre, a sajtó, amely a maga ezernyi harsonájával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak eme apró gyalogosaival, elmasíroz minden magyar lé­leknek kapujához, s be is megy rajta. A sajtó könnyű dandárjai hamarabb eljutnak az elzárt területekre is, mint a nehezebb lovasság, a könyv. A sajtónak tehát ijesztően nagy fontossága van a nemzeti öntudat kiépítésében. Mindenekelőtt egy dolog kell hogy kiépüljön a társadalom lelkében, mint az öntudat első fundamentuma, a nemzeti egyet­értés és együttérzés, hogy ebből azután a nemzeti egy­ség gondolata föl tudjon épülni és meg tudjon erő­södni. Nem lehet egyetértés, ha nincs meg a nagy fölfelé hajtó erő a társadalomban, amelynek nemcsak a kormányzatnak malmát kell hajtania, hanem a társadalom különböző kimagasló kívánalmaink és gondolatainak is meg kell adnia a fölhajtó erőt, hogy ennek révén tényleg sudárba tudjanak szökkenni. Itt látom a magyar sajtónak rendkívül nagy szere­pét és aki a sajtót bántja, az nem tud fölemelkedni arra a magaslatra, amelyen meglátná, hogy a sajtó tömérdek széttagoltságában,­ tulajdonkénen­t nagy és elengedhetetlen értéknek megteremtésére hivatott, m­eg kell tehát becsülni.­­ De ha ez így van, akkor a társadalomnak meg kell értenie, hogy a legelsőrangu munkának munkásait, a sajtó munkásait, meg kell, szabadítani az ak­a curalól s olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a sajtó embere, a tollnak férfia, egyedül üljön saját szellemi nyergében és ne legyen ott mögötte az atra ák­a, mert ketten ülvén a nyeregben, természe­tesen nem tud szárnyalni. Ezért fogtunk össze vala­mennyien, hogy az újságírórendnek nyugdíjegyesü­­letét a társadalom segítségével is rendbe hozzuk. — A társadalomnak meg kell ezt érteni. S én meghajtom fejem egy nagy névnek, nagy tra­díciónak nemes örököse, a fiatal herceg Es­terházy Pál példája előtt, aki fiatalságát koronázta meg a bölcs megértésnek és a nemzet életszükségletei iránt való mélységes érzékének koronájával­, amikor hercegi kezét kinyúj­totta felérnk s ott próbálta megfogni szivünket, ahol a leggyengébben dobog, rokkantjainknál, árváinknál, özvegyeinknél. Minden tiszteletet megérdemel ez a gesztus és én innen szeretnék a rideg Írás­ helyért rádiogrammot küldeni neki újévre, a szeretet rádió­­grammját, majdnem azt mondhatnám idegen világba, a társadalom Mars bolygójába, ahonnan ez a villám kicsapódott felénk, hogy megsimogasson bennünket. — Egyesületünk elmúlt éve gazdag volt az ese­ményekben, mert hiszen újjászületett, majdnem azt mondanám, második ifjúságát kezdte élni. A tör­vényhozás, a kormány kitüntető módon fordították­­felénk figyelmüket. A kormányzó úr őfőméltósága is fogadta intézményünk küldöttségét, kinyújtotta acélos jobbját a magyar sajtó felé és mondott felejt­hetetlen szavakat, amelyek rajta keresztül a nemzet lelkéből zúgtak a magyar sajtó felé. — Az érdeklődésnek ezt a szélvészét, amely meg­van az újságíró rendben intézménye iránt, köszön­töm és kívánom, hogy ez a maga lendületével öntse el és járja be az egész országot. Ez a szélvész kell, hogy elvégezze ezt a munkát a társa­dalomban, a magyar egyetértés, együttérzés és egyet­­akarás rinascimentójának esztendejében.­­— Ne engedje a magyar társadalom és ti legyetek ennek munkásai — hogy amikor körülöttünk uj ta­vaszok ébrednek, meglátásai a múltak bűnének s azoknak a bűnöknek, amelyeket velünk szemben kö­vettek el, csal, válunk ne legyen szélrészes tavasz. Legelőször nálunk kell lennie olyan tavasznak, hogy ráébredjen a magyar a maga erejének, igazának, jövőjének, büszkeségének és elszántságának tudatá­ra, hogy a társadalom a maga egységével odaáll­jon minden kezdés mögé, mely összefogja ezt az orszá­got és nem engedi kibillenteni a történelem serpe­nyőjéből. Amikor Rómát elfoglalták, a pápa vissza­rendelte csapatait, mert nem akarta, hogy vérontás legyen s amikor Garibaldi ezrede bevonult s a leg­első ember fölment a Szent Péter-tem­plom kupolájá­ra s onnan akarták levonszolni a svájci gárdisták, azt kiáltotta feléjük: Itt vagyunk és itt fogunk ma­radni! Ezt kiáltom én most mindenkinek, aki meg akarja és nem akarja meghallani. Itt állunk ezer év óta a Duna és a Tisza víz­medencéjének rendszerében és itt maradunk akárhogyan akarnak kibillenteni minket a történelem serpenyőjéből. A Dunát nem lehet felül elrekeszteni és nem lehet alul gátat emelni vizének, ezek a vizek magyarok voltak s a Tiszát nem lehet átvinni idegen országba úgy, hogy az magyar ne­ maradjon. Ilyen legyen a magyar szellemnek az a szélvésze, amelynek ki kell dagasztania lelkünk vitorláit, hogy a magyar sajtó repülhessen előre a boldogabb vizek, a boldogabb­ magyar jövendő vizei felé. A jó Isten úgy áldjon meg benneteket, aminthogy erős, egyet akaró magyarok is tudunk lenni! Hosszantartó és lelkes ováció zúgott föl a be­széd befejeztével. A miniszter aztán lmesut vett a küldöttségtől és visszavonult dolgozószobájába.­ ­ Ha esetleg volnának még olyan háziasszonyok,akik süteményeikhez eddig nem használták a nagyszerű JANCZA S­ÜTŐVOUT. úgy kérjük, hogy emn­ökét saját érdekükben irják meg gyárunknak (Budapest, FN­­ , Tavaszmező­ utca ). sz. hogy Őket is beavathassuk a cukr­á­­z sütemé­nyek helyes és gazdaságos otthoni elkészítésének és díszítésének titkaiba, 22131 éSSS utáiíA Hodzsa Milán a nagy összeomlásról. Népszavazás esetén a magyarokat nem lehetett volna eltávolítani a Felvidékről. — Hodzsa, a ravasz diplomata (?). — Ki foglalta el Zsolnát ? H Hodzsa Milán pozsonyi nyilatkozatának további folyamán elmondja, hogy mily­­módon sikerült neki a tárgyalások elhúzásával a magyar kormányt be­csapni a nagy összeomlás után. Hodzsa előadásában saját működéséről kissé túlozva emlékezik meg, mert ha a Károlyi-kormánynak tényleg lett volna Buda­pesten százezer katonája, akkor talán mégis meg­gondolta volna magát és nem adja föl a Felvidéket kardcsapás nélkül. Hiszen Károlyiéknak épen az a legsúlyosabb hazaárulási ténykedésük, hogy szétzül­lesztették a hadsereget, amikor arra a legnagyobb szükség lett volna. Nem akarjuk elvitatni Hodzsának „nagy diplomáciai fölényét", de valószínű, ha Ma­gyarországot nem veri meg az isten Károlyi kormá­nyával, hiába lett volna minden Hodzsa-féle ravasz­ságba Felvidékre nem tette volna be a lábát egy cseh katona sem. Méltányolni tudjuk Hodzsa nagy öndicséretét, hiszen köztudomású, hogy ő állandó aspiránsa a cseh­szlovák külügyi tárcának és épen e­zért nem vesszük rossznéven, ha egy kis történet­­hamisítással igyekszik bizonyítani nagy diplomáciai tehetségét. Prága dec. 30. A Szlovenszkói Dennik folytatja Hodzsa pozsonyi beszédének ismertetését a tíz év­­előtti cseh-magyar tárgyalásokról. Hodzsa szerint a magyar katonák közül a forradalom idején csak azok akartak leszerelni, akiknek valami vagyonuk volt, míg a vagyontalanok tovább akartak háborús­kodni és­ erősen készültek a Felvidék megszállott ré­szeinek visszavételére. A beszámíthatatlan Linder helyébe t­arb­a került a honvédelmi miniszteri szék­be, akit Hodzsa a kielégíthetetlen magyar imperia­lista prototípusának mond. A Hodzsa mellé beosztott katonai misszió nagyszerűen dolgozott Budapesten. Hodzsa minden katonai szállítmányról tudo itt, ame­lyet a Felvidékre irányítottak. Tisztában volt azzal is, hogy ha a csehek nem teszik rá kezüket a Felvidékre, a magyarok végre­hajtják a népszavazást és a népszavazás után a ma­gyarokat a Felvidékről valamilyen diplomáciai lé­péssel aligha lehetett volna eltávolítani. Időt kel­lett nyernünk és ezt Hodzsa úgy érte el, hogy a prá­gai­­kormány utasítása ellenére színlelt tárgyaláso­kat kezdett a magyarokkal és a tárgyalásokat igye­kezett különböző fiktív nehézségek támasztása által húzni-halasztani. Mindaddig tárgyalni akart a ma­gyarokkal, amíg a cseh katonaság meg nem szállja a Felvidéket. Végre azután megérkezett Budapestre Ford távirati jegyzéke, amely felhívta a magyar kor­mányt a Felvidék kiürítésére. A jegyzék azonban is­mét bajokat okozott, mert úgy szólt, hogy a magyar kormány evakuálni köteles a tót területet, már­pedig közjogi értelemben semmiféle tót terület nem­ volt, aminthogy a magyar­ kormány rögtön erre az állás­pontra is helyezkedett a jegyzékkel szemben. Tovább­ kellett hát húzni az időt, amíg Párizsból nem köztik Budapesttel a demarkációs vonalat. Hodzsa büszkén állapítja meg, hogy amit ki lehetett szorítani a magyarokból, azt kiszorította, mert a magyarok akkor a Felvidék nagyobb részéből már eltűntek. Akkor a cseheknek körülbe­nn 5000 emberük volt a Felvidéken, mig a m­e mondja Hodzsa — egymásután küldö­g aljakat és ezredeket a Felvidékre és 100.000 katona (?) alig várta, hogy betört a vidékre. Hodzsa itt utalt egy cseh katonai ama kitételére, amely a cseheknek Zsolna vonulásáról úgy emlékszik meg, hogy „iit lencsésen elfoglalni Zsolnát", l Hodzsa kijeti Zsolnát nem foglalták el, vagy ha igen, ő foglalta el azáltal, hogy a magyar kormányt naságnak Zsolnáról való visszahívására rab, meghátrálás nélkül — mondotta végül Hodzsa Felvidék úgy járhatott volna, mint Nyugat-Mag­ország. ________ Tíz indiai nemzeti értekezleten a szélsőségesek dominálnak. London, dec. 31. (Wolff.) A Times tudósítója je­lenti Kalkuttából: Most már bizonyos, hogy a vasár­nap megnyílt indiai nemzeti értekezlet elfogadja Ghánai határozati javaslatát ,ami a szélsőségek győ­zelmét­ jelen­ti. A határozati javaslatban az angol kormánynak tizenkét hónapi h­atáridőt adnak arra, hogy India számára a dominiumokat megillető alkot­mányt adjon. A szélsőségesek azonban föntartják azt, a jogot, hogy tovább harcoljanak a teljes független­ség kivívása érdekében. Kabulban a helyzet változatlan. Peshav Tar, dec. 31.­ (Reuters) Két katonai repülő­gép, amely csapatszállításokat végez, a kabuli mene­kültek második csoportjával ide érkezett. Egy tanár eleségét és hat olyan török tiszt családi és­ena­pával, aki az afgán hadseregben szól a helyzet változatlan.

Next