Pesti Hírlap, 1929. február (51. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

■ ÉÉ ■ I f*' DUDAPEST, 1SJ9. Ll. ÉVFOLYAM, Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél dán/szám ára (palya udvarokon Is) 16 fillér vasárnaponként 32 fii lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres. 27. (16.795) Szerkesztőség: Vilmos császár*ut 78. Telefon- számunk. Aut. 122-95L Főkiadók: Vilmos cs.-ut 78. Tel. mint a szerkesz­tőségnél, Erzsébet-krt 1. Tel. J. 352*96. A fiókok jegyzékét az apróhir* detések élén közöljük* A főváros és a revizió Budapest székesfőváros közgyűlésének alkalma lesz arra, hogy holnap, pénteken Po lónvi Dezső indítványa alapján foglalkozzék a revizió kérdésével. Ebben a pillanatban még azt sem lehet megmondani, mi lesz ebben a Polónyi-féle javaslatban] Az eredeti indít­vány ugyan mái- a főpolgármester kezében van, de nem bizonyos, bogy a közgyűlés en nek a szövegnek az alapján tárgyalja majd a revíziót! Polóny, Dezső ugyanis arra a na­gyon helyes, hazafias es férfias álláspontra helyezkedett, bogé ő mindenekelőtt a fővárosi közgyűlés egységes és harmonikus akaratki­fejezését kívánja biztosítani. Nem ragaszko­dik tehát az indítvány eredeti szövegéhez, készséggel változtat rajta, ha ezzel megköny- nyiti az egyhanru manifesztációt. Az igv kitűzött helyes cd megvalósítása érdekében napok óta folyna* a tárgyalások. Pártközi konferencián is Megtanácskozták, mi lenne a megoldás alkalma módja! Ezen a pártközi konferencián Polóiyi Dezső kimondott szavá­hoz híven készségben vállalkozott arra, hogy erősen átgyurt sz veggel terjessze elő indít­ványát. A megegyezés azonban meghiúsult, mert a másik oldaon felülkerekedett a szél­sőséges ellentállásirányzata. Most a kulisz szák mögött folyikpvább a vitatkozás. Ebben a pillanatban, am; or ezek a sorok Íródnak, még egy éjszaka «3 egy nap áll rendelkezé­sükre azoknak, ak\ jóhiszemű és jóakaratu módon keresik az ^Ikalmas megoldást. Történik-e vtárni egy éjszaka és egy nap alatt, azt non tudjuk előre megjósolni. Erősen hisszük azc ban, hogy történni fog és a főváros közgyük' >nek a különböző árnyala­tai ha már előbb i, f galább az utolsó perc­ben megtalálják imáját annak, hogy egy­ségesen, minden «ró jelenség kizárásával adjanak kifejező revizió eszméjéhez való ragaszkodásuknál zt -okkal könnyebben el •tudják érni, mint ahogyan maguk is hiszik, ha megcselekszik azt, ami ma minden pártnak és minden közéleti szereplőnek kötelessége Magyarországon: ha mindenek fölött álló cél nak ismerik el a revíziót. Urak a jobboldalon és a baloldalon, Habs burg-pártiak és szabadkirály választók, szabad elviteli és konzervatívok, radikálisok és reak cionáriusok, próbálják meg a dolgot és kisér- letképen ezen az alapon okoskodjanak velünk együtt egy kicsit! A kiinduló pontban már megegyeztünk: a revizió eszméjének szolgálása mindenek­előtt ! A következő kérdés: szüksége van-e a revizió eszméjének arra, hogy Budapest tör vényhatósága állást foglaljon mellette, hogy a revizió érdekében feliratot intézzen a magyar törvényhozás két házához, lto^y hasonló állás foglalásra szólítsa föl az ország többi törvény hozását] Erre a kérdésre minden oldalról csak egyféle lehet a válasz: igenis szüksége van! A nemzetnek és.a nemzet különböző hi­vatalos és társadalmi szerveinek minden alkal­mat meg kell ragadniok arra, hogy, amint ezt a főpolgármester kezében levő eredeti Poló- nyi-inditvány kifejezi, törvényes formában hangot adjanak az egységes nemzeti közérzü­letnek. Revizió, revizió és revizió!—innen Ma­gyarországról szünet nélkül hallania kell ezt a követelést a külföldnek. Mert ne felejtsük el, mi a mi négy Elzász-Lotharingiánkért épen ellenkező módszerrel küzdünk, mint annak idején Franciaország a magáéért. Franciaor­szág nem revíziót akart, hanem revansot. Tit­kon készült rá, titkon fegyverkezett, titkon szövetkezett, hogy egy szép napon rátámad­hasson Németországra és megbosszulja rajta Seclant és a vorsaillesi üvegteremben aláirott kemény békét. Amikor ilyen szándékai voltak a francia népnek, okosan tette, ha hallgatott Gambetta tanácsára: „mindig gondolni rá, de soha sem beszélni róla!“ Az időelőtti fogy vei - csörtetésnek ugyanis rendszerint igen végze­tes következményei szoktak lenni. Mi azonban épen ellenkezőleg: nem revansot akarunk, ha nem revíziót. A trianoni szerződés, a népszö­vetségi paktum megadják rá a módot, hogy nyíltan bevallható békés eszközökkel kérjük, sürgessük és követeljük a trianoni igazságta­lanságok jóvátételét. Ezt a mi mozgalmunkat nem lehet megvádolni sem háborús szándék­kal, som háborús veszedelem felidézésével. Nincsen is hát semmi okunk arra, hogy titko­lózzunk. Ellenkezőleg az az érdekünk, hogy minél erőteljesebben, minél messzebb hallat­szó hangon hirdessük azt a kívánságunkat, a mellyel együtt élünk, együtt halunk, amelyet csak az utolsó magyar ember kiirtása árán le­het kiirtani a világból. Ellentétben Gambetta revans-receptjével, a revíziós mozgalomnak ez lehet a szabálya: „mindig gondolni rá és mindig beszélni róla!“ Az első kérdésre tehát tiszta és egyszerű a felelet: a fővárosnak ilyen vagy olyan for­mában holnap nyilatkoznia kell a revizió kö­vetelése mellett. Mert ha — miután az eszme már felvetődött — a nyilatkozat elmaradna, az félreértésekre és rosszhiszemű félremagya­rázásokra adhatna okot. Második kérdés: ha a fővárosi közgyű­lés nyilatkozni fog a revizió ügyében, milyen formában kell ennek megtörténnie, hogy ne ártson, hanem használjon a nagy célnak! Ha nincs más szempontunk, csak a revizió érdeke, erre a kérdésre is könnyű a felelet: a marii- fesztációnak méltó, egységes formában kell megtörténnie. Az indítványt persze szavakba kell foglalni, a szavak természete pedig olyan, hogy azokat igy is, úgy is lehet magyarázni. Az indítványt tehát úgy kell megszövegezni, hogy abból csak egyetlen-egy értelem csendül­jön ki: a revizió követelése. Még pedig min­den mellékzönge nélkül. Az ellenzék ne akar­jon a szavaknak kormányellenes élt adni. A kormápv hívei pedig ne legyenek túlságosan érzékenyek, ne keressenek a kákán csomót, ártatlan szavak mögött rejtett támadó vagy A c Ikiáior menyi tszonya. Regény, — In s jelűért Mária. (23) — Voltak olyan >íjllauataim, amikor Auré­liont hasznosabbnak a az országra nézve, mint a királyt, bár ti! .u ni mm volt. Rajongásom a repülőgépek iránt mó d ik. toromból való... Egy külföldi s még eléggé tleges repülöversenv alkalmából, egy közös hu zásban itt ösmerked- tiink össze Mr. Cha- De komoly tervem, hogy a repülésnek szenek z életemet, akkor leit élővé bennem, amikor vallottam be magam­nak, hogy a „dinaszt ki -it. fölöslegessé vált f Anrélion mellett... " jé Az égről most 1 -n- *-gy csillag. Az lehe­tett ... az ablaküveg r);llef ■ • y fény sávot láttunk. A herceg közbeszólt: — Mondja, nem1' bt'■■zélni? Kértem, hogy fo la;-;; Már a hangja ön­magában boldoggá te - u még ilyen hatással j nem volt rám valakim- a pu zta emberi beszéde. ■ Ö maga volt ez a hang Ferii«.- és meleg. I — Az a bámula au lelyot nem tagadhattam j meg a diktátortól, viszo’ - 'ey enkezéssel töltött el j a királyi ház iránt, am i is szenvedő — és j tétlen — tagja voltam.’1 i ■ nképen miért va- j gyünk mi itt? — boessx dottai» magam. — Aztán j egyszer csak eszembe nőtt, hogy mire valók va- j gyünk. Dark Aurélionc titkán akadnak. Nagy j emberek ritkán teremne!- Vuréli-on halandó s utána j még mindig jobb lehetek..' az or szag számára, úgy | véltem, mint valami all\lmi s esetleg még az én j színvonalomon sem álló akarno k ,.. — És a nagyok isd— lr ütöttem közbe. — Sokszor még élei ükben 1«'” . — Ez az, amire késő « rájöttem ... A űré- I lion eredményei később m\ ább is vegyes ha- | tást teltek. A katonaság s t. kedvelte. Jöttek ■ hozzáír., szinte észrevét} megkörnyékeztek, . hogy kötelességem beteg 2 helyett védeni a I királyi ház sorsát... hogy Aurélion végcélja az abszolút hatalom ... Ezer ilyesmit suttogtak ne­kem, aztán furcsa dolgokat láttam magam is ... De már akkoriban túlságosan bele voltain merülve egy pompás ötletembe, amelyet a repüléssel való foglal­kozásom közben tettem . . . nagyon kedvetlenül hagytam ínagamat a tervezgetésemböl kizavarni... Az volt a tervem, hogy hosszabb távozási engedélyt kérek atyámtól és kimegyek Angliába vagy Német­országba valami repülőgépgyárba dolgozni... És akkor... Kicsit pihent, nézett és mosolyogva folytatta: — Akkor jött maga . . . ott berregett naponta a kis kék gépével . . . valami távoli stílust és a sza­badság friss levegőjét hozva ... és csinos volt, és néha az volt az érzésem, hogy én rajzoltam magát, valamelyik régi életemben és mikor meghaltam, a másvilágon leplagizálták és igy került a földre ... Három hét múlva elképedve hallottam, hogy a dik­tátor menyasszonya lett... Hirtelen félbeszakította önmagát: — Mondja, miért sietett úgy? — de anélkül, hogy felelhettem volna, folytatta: , — Akkor valami örült dae fogott el.. . ez ellen az Aurélion ellen . . . Uralkodjon, ha akar ... De mit akar tőlem? Miért van nekem folyton az utáni­éin? S mit akar attól a nőtől, aki olyan csinos és úgy tetszik nekem, mintha én rajzoltam volna? Ha kételkedtem is benne, hogy vagyok olyan köz-zseni, mint ö, olyan férfinak kétségbevónhatatlanul tar­tottam magam . . . Delia! . . . elkéstem, vége . . . És akkor elhatároztam, hogy bosszantani fogom Auréliont, úgy, ahogy tudom . . . Már úgysem olyan népszerű, mint volt, sem a tetteiben nem olyan csal­hatatlan, le fog törni... nem hagyom, hogy maga elölt olyan nagy legyen ... Ez volt az alapja . . . azt hiszem . .. Kedvesen nézett a szemembe, magán csúfol ó- dón, aztán komolyan: — Tudtam, hogy az atyámnak csak az életét hosszabbítaná meg, ha sikerül meggyőznöm róla, hogy az ország érdekében adja át nekem a hatal­mat. De mikor először próbáltam neki megmagya­rázni az ügyet, már láttam, • rosszul számítot­ta m. Viszont teljesen nem tudtam rögtön vissza­vonulni. A tisztek olyasmikre vetemedtek aztán a nevemben, amikhez nekem valójában nem volt sem­mi közöm . . . Aztán megtörtént az a csoda . . hogy maga ... és akkor már nem is volt fontos az egész . . . Aurélion majd uralkodik . . . Ural­kodjon ... és én szeretlek . . . még elgondolni is rossz, hogy esetleg megfordítva is történhetett volna... Némán öleltük át egymást ebben a döbbe­netben. — És most? Milyen lélekkel jön? ... azt hiszi, mindent maga mögött hagy és itt minden be van fejezve? — Én az atyámnak csak egyet ígértem, — mondta szinte megerezve, hogy mire gondolok. — Azt, hogy minden erőmből rajta leszek, hogy hasz­náljak „népemnek“ és hogy felvirágoztassam az Cuszágot. Hogy jólétet biztosítsak neki és jövőt... — Terrnészetesen, örülnék, — folytatta — ha ezt valamikor csakugyan megtehetném. Nem mint uralkodó, csak mint magánember. Azok az idők különbén'-’ is elmúltak, amikor minden jó „felülről“ jött.'.. Manapság egy hatalmas kereskedelmi vál­lalati vagy "gazdasági szövetkezés tehet annyit egy ország boldogulásáért, mint a hajdani, uralkodói inség-raktárak. .. f — Mégsem lesz király — sóhajtottam. — Sajnos, jelenleg még a magam adminisz­trációját kell intéznem és a tulajdon boldoguláso­mat kivívnom . . . nem egyhamar törődhetem az országgal. De addig majd istápolja őket Aurélion. — És Aurélion . . . ö mit akart? Nevetett: — Aurélion? ö rejtélyes ember. Tárgyila­gosnak mutatkozott. Azt mondta, nem érzi magát hivatva sem arra, hogy távozásra biztasson, sem orra, hogy tőlem szószegést kívánjon . . . Határoz­zak tetszésem szerint, s ha szükség lesz rá, bár­melyik elhatározásomban támogat . . . Azt mond­tam, ragaszkodom a lemondásomhoz. Erre mosoly­gott és meghajolt. Mikor a tüntetők már a palota előtt harsogtak, a titkárával egy hivatalos irást állíttatott ki nekem, ezzel megyek most . . . Tudja,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék