Pesti Hírlap, 1929. február (51. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

a kárhoztató szándékot. A Habsburg-pártiak jussanak arra a tudatra, hogy elsősorban mégis csak magyarok, a szabad királyválasztók pedig legyenek tapintatosak és ne provokáljanak olyan ellentéteket, amelyek az egységnek és az egyöntetű fellépésnek ártalmára lehetnének. Ha mindenki ezt a receptet követi, a fővárosi törvényhatóság pártjai könnyen megtalálhatják azt a szöveget, amelyben sugárzó erővel felfénylik az egész nemzet vágya, a revíziós kívánság, anélkül, hogy a szavaknak sebet tépő fájó tüskéi lennének. Ha pedig nem sikerül ezt elérni, ha a főváros holnapi közgyűlésén nem lesz egység, ha csúnya pártháború, személyeskedő marakodás pocsolyájába ejtik azt a ragyogó gyémántot, amely a nemzetnek a legféltettebb kincse: a revíziós gondolatot, ezért az lesz a felelős, aki makacs vnakodásával a megegyezést meghiúsította. Figyelőre reméljük, a főváros közgyűlésén nek akad ilyen ember. a Racsics-penben nemsokára megtartják a lötárgyalást. Belgrád, jan. 31. A belgrádi semmitőszék a Racsics Punisa-féle gyilkosságban bűnrészességgel vádolt Jovanovics és Popovics volt képviselők kifogásait elutasította és így ezeknek bűnügyi eljárás alá vonása jogerős lett. A Pravda szerint a főtárgyalást nemsokára megtartják. A román stabilizációs kölcsön feltételei* Bukarest, jan. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata). A román stabilizációs kölcsönt végre sikerült lekötni. A román delegáció, amelynek Popovici pénzügyminiszter volt a vezetője, aláírta a Blaircsoport és a Batique de Paris et de Pais Bas vezetése alatt álló francia-angol-amerikai konzorciummal kötött szerződést. Hivatalos közlés szerint a francia részlet kibocsátási árfolyama 92 százalék, az angol és amerikai részleté 88 százalék. A kamatláb 7 százalék, a kölcsönösszeg 78—80 millió dollár. Az egyes csoportok részesedésének beosztása éjjel fog megtörténni. Hárommillió dollárt Romániában bocsátanak jegyzésre. Ezt az összeget a nagyipar jegyzi le, amely tulajdonképen az egész kölcsönnek hasznát fogja látni. A kölcsönből kifizetik a belföldi szállításokért járó állami tartozásokat. A megállapodás szerint a kölcsönkötvények két évig zárolva nyaradnak. Ezzel a londoni román kölcsön árfolyamát akarják biztosítani. A kölcsöntárgyalásokkal egyidejűen tanácskozások folynak Párizsban a francia és angol vállalkozóknak a román petróleumiparba való bekapcsolódásáról. A svéd gyufakölcsönnel együtt Románia rövidesen mintegy százmillió dolláros pénzalaphoz jut, amely lehetőé fogja tenni a lej stabilizálását. ki vagyok: Arosz Trikón — konstruktőr... Mikor az írást befejezték, odakint viszont mindenáron meg akartak tenni királynak, felém fordult: — Nem inditja meg ez a nagy ragaszkodás, fenség? S mielőtt felelhettem volna, odaszólt a titkárának és úgy, mintha teljesen véletlenül jutott volna ez éppen most eszébe: — Állítson ki egy hasonló útlevelet Arden -Maria kisasszony számára . . . délután pedig vigye el neki a szanatóriumba. Este tízig intézkedem, hogy a határőrök zavartalanul tovább engedjél... önkéntelenül felkiáltottam: — Akkor mégis azt akarta, hogy ne legyen király! — Meglehet. Ezt mindenesetre ő intézte el ilyen szépen, hogy együtt menjünk ... Hála neki ... Gondolkoztam, gondolkoztam . .. Miért olyan nagylelkű, miért akarta ezt? Sápadtan, mondtam meg: — Most úgy fogja beállítani magát, mint egy . . . megint a kalandvágyó, romantikus hajlandóságú ifjúvá aljasítja magát a köztudatban, hogy ő annál kötelességtudóbb, feddhetetlenebb, férfiasabb magasságban ragyogjon ... A herceg azonban nem bánta. — Drágám, — hajolt megint felém — mi lebegünk és mi vagyunk a magasban ... és én egyáltalán nem törődöm ma már vele ... Az én jövőmben nem játszhat semmi szerepet Aurélián. Az intrika a politika terén lehet fegyver, ott, ahová én akarok jutni, semmi jelentősége nincsen a „beállításoknak" és a pletykáknak . . . Ott az ember magánszemélye különben is mellékes. Egyetlen lényeges van: a munkája. Még sohasem beszélt nekem a munkájáról — szakítottam félbe. — Akit akar felfedezni, mit akar tökéletesíteni a repülőgépen? — Majd egyszer eljön velem a gyárba — felelte s kezem után nyúlt. — Egyelőre még azt sem tudom, hol lesz ez a gyár. Szívesen élne Németországban? Párizs, jan. 31. Az Intransigeant jelenti, hogy ma reggel a Bois de Boulogne egyik fasorában egy elegánsan öltözött eszméletlen fiatalembert talált a rendőrőrszem. Az ismeretlen férfit, aki fején súlyosan meg volt sebesítve, a mentők egy közeli kórházba szállították. Zsebeiben nem volt semmi olyan irat, amelyből személyazonosságát sikerült volna megállapítani. Midőn a kórházban sebeinek bekötése után visszanyerte eszméletét, elmondta, hogy Antoine Joseph Delattre-nek hívják, 24 éves, belga állampolgár. — A belga kereskedelmi, tengerészet rádiótisztje vagyok mondotta — és bizalmas küldetésben tartózkodom Párizsban. Tegnap este egy előkelő bárban megismerkedtem két külföldivel akikkel annál nyugodtabban töltöttem az estét, mert mindkettő volt tengerésztiszt. Éjfél után egy étterembe tértünk be, ahol étkezés után elvesztettem eszméletemet. Valószínűleg a két idegen vitt ki a fasorba, miután tárcámat elrabolták. Tárcámban nem volt sok pénz, ellenben rendkívül fontos bizalmas iratok, amelyek egy külföldi hatalom hadihajóin Vele szívesen mentem volna még a hottentották közé is, Berlint pedig szerettem. — Van kint összeköttetésem és büszke vagyok rá, hogy nem mint királyi hercegnek, hanem mint szakembernek ... — A találmánya kész? — Modellben. A gépem, sajnos, nem készülhetett el egészen ... Magához húzott. — Hagyjuk ezt . . . igen? Sokat kell majd dolgoznom, talán néha rám is fogja majd, hogy elhanyagolom. De most még nem vagyok konstruktőr és már nem vagyok trónörökös. Most csak egy romantikus ifjú vagyok és imádom ... Szép, energikus keze átfogta az enyémet , és a haján már kezdett eltűnni a sapka nyoma, mert szinte állandóan rajta sétáltattam a kezemet. Most egyszerre tört ki belőlem mindaz a sok simogató vágy, ami úgy megkínzott már a gépkocsiban . . . amikor szökni akartam és megtudtam, hogy szeret... Később, az elmosódó éjben és a virradó hajnalban megpillantottam lent egy város távoli körvonalát . . Megérkeztünk. • A gép simán leszállt. Emberek siettek hozzánk. Fáztam. S mert a repülőtér parancsnoka még aludt, Miron bejelentette, hogy most velem eltávozik, de egy óra múlva majd visszatér. Taxiba ültünk és befutottunk hamar Budapestre. Rendőrök ásítottak a posztokon, különben minden más aludt. Csupán a szállodából igyekezett kifelé néhány útrainduló vendég a málháival.. Talán ennek a kora hajnali, álmos közömbösségnek köszönhettük — az útleveleinken kívül —, hogy senki sem figyelt ránk. Az én okmányomba Aurélien még azt is beíratta: „journalist“, bizonyára gúnyból, de hogy az életem egyetlen igaz riportját már megkezdtem írni magamról, amelyben ő is benne lesz, aki sejtette. Holott, félig készen, itt volt ’’táskámban. Áron még nem érkezik meg az autóval s legfeljebb estére vártuk. Két szobánk voltán idüssze, de farmhelpséggel és elegáns szörnyekkel. Az ablakunk a Dunára nyilt. A széles vizkigyó ift annaki opálos derengésben borongott. Különös szép ellentét volt. — Aludja ki magi ,te zivem — mondta Miron egy futó csók után. -- ,t! ,s alszom valamit, aztán visszamegyek Mátyásije , felvilágosítást adni a gépemről , .zm Elváltunk. Lefelom. Másnap tizenegyig aludtam. .... Mironnál bekopogni, de kitűnt, hogy ő már távozott. Semmi tovciljibi megállapodásunk nem volt s én nem tehettem mit , hogy reggeliztem. Kft? ben jelentették, hogy Arc lent vár a kocsimmal. Fölhozattam a böröndömt és átöltöztem. Rekordutat csinált Áron, &?a tól féltem, hogy hasznavehetetlenné tette a gépen A herceg bőröndjeit is felhozattam és lerakattam a szobájába. Aront elküldtem pihenni s meghgytam, hogy este jelentkezzék. A kocsim vájjon pont. Azzal estig én megyek. _ j ^ Tizenkettőkor megíít a herceg. Azt mondta, minden rendben van, gondoltam, a repülőgépre érti — ő is reggelizett^ ■ damit, aztán elvonultunk. A kocsim \iharedzi volt, poros és csúf szegény, de ép. Miron felsajlitott, hogy üljünk be és menjünk. Hova? Valami furcsa utinevet mondott és különben sem tudtam, hol 5iet. Ennyire nem voltam ismerős Budapest. Di ő magyarázott — jobbra... balra . . . stopib ! Megálltunk egy klastromféle épület előtt. Egy perccel egy feketeszakállas és talán csak a folytán titokzatosnak látszó, kellemesen kész — régi mozaikképek és merev stilusuk fel-felvillanó aranyl ása közt — összead iket. Egymásnak adott. Miután egy polgárkozottan hivatalos közeg előzően ebbe lett. ''lytatjuk PESTI HÍRLAP 1929. febru.11 1., péntek Primo de Rivera szerint Spanyolországban rend van. A lázadás három vezetőjét állítólag halálra ítélték. — A lázadás kezdeményezője, Sanchez Guera önként jelentkezett a hatságoknál. Párizs, jan. 31. A Journal szerint Spanyolországban szigorú cenzúrát léptettek életbe. A határokat gondosan ellenőrzik és az útleveleket aprólékos vizsgálatnak vetik alá. A táviróhivatalok csak kivételesen továbbítják a magántáviratokat, úgy tudják, hogy a mozgalmat Franciaországban tartózkodó emigráns spanyol politikusok szervezték. Leroux, Gamboa, továbbá Alba radikális vezérek nevét emlegetik. A mozgalom élén, hír szerint, Aguilera tábornok, volt hadügyminiszter állott, aki Ciudad Real városából származik. A tábornokot állítólag letartóztatták. Ciudad Realban három tisztet, aki részt vett a felkelési mozgalomban a haditörvényszék halálra ítélt. Egyikük, hír szerint, megszökött. A király még nem erősítette meg a halálos ítéleteket. Párizs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A lázadás kezdeményezője Sanchez Guera volt miniszterelnök, aki két nap előtt Valenciába utazott, hogy a tüzérségi felkelést ott megszervezze. Mivel a döntő pillanatban a tisztek nagy része viszszariadt a súlyos felelősségtől és nem akart a forradalmi mozgalomhoz csatlakozni, Sanchez Guera kétségbeesésében maga jelentkezett a hatóságoknál. Amikor letartóztatták, így szólt: _ Fogjanak el, mert egy,lül én vagyok felelős a forradalmi kísérletért. Sanchez Guera volt miniszterelnök Maurával és gróf Romanonezzel együtt leghatalmasabb tényezője volt Primo de Rivera előtt a spanyol politikai életnek. Primo de Rivera hatalmra jutása után Franciaországba menekült és várta órájának elkövetkezését. Mint kiderült, Bilbaoban és Granadában is kísérlet történt a lázadás megtervezésére. Primo de Rivera kijelentette a Daily Mail tudósítójának, hogy Spanyolországban rendett csinálták, a forradalmat elintézték. Az esetnek nem lett más következménye, csak, a bűnösök szigorú megbüntetése. A spanyol nemzet ragaszkodik a kormányhoz és a királyi családhoz és fel van háborodva a mozgalom miatt, amelynek terve csak egy őrült agyából pattanhatott ki. Madridi jelentések szerin a fellázadt 1. számú könnyű tüzérezred csapatait Ciudad Realban szállásukon tartják fogva. Több észtnek sikerült megszöknie és a portugál határon átjutni. A Cadixban és Murciában kitört újabb tagolódásokrólszóló híreket nem erősítették meg. Párizs, jan. 31. (A Pedh Hírlap tudósítójának távirata.) A haditörvénszék a ciudad-reali katonai kormányzóság palotáiban székel és eddig Paz, Briz és Cejador tisztein ítélte halálra. Titokzatos merénylet Párizsban egy belga vánótiszt ellen levő drótnélküli telefoni rendezés legújabb tökéletesítéseit imertetik. A beszélgetés után kérte a tiyesült, hogy az iratok elvesztéséről azonnal értesíti a rendőrség a francia hadügyminisztérium másodosztályában D. kapitányt és N. hadnagyot. A redőrség a vallomás alapján azonnal megindította a romozást és megállapította, hogy az illető tényleg nyolc nap óta a bemondott helyen lakik és ez időn itt sok távirat érkezett címére a belga tengerészetilinisztériumtól. A hadügyminisztérium második oztályán azt közölték, hogy egy Delattre nevű egy-, tényleg járt ott és bizonyítékokat ajánlott fel, itt dolgot azonban nagyon gyanúsnak találták és aj-, 'aldval elutasították. A belga nagykövetségen pedigzt mondották, hogy ismerik az illetőt, aki nagysö cétes egyéniség és csak egyszer járt a követségen,ol kérték, hogy ne térjen többé vissza. Delattre vallomás után újból elvesztette eszméletét és sp nem folytathatta vallomását. A rendőrség a tüzetes ügyben nagy erélylyel nyomoz.