Pesti Hírlap, 1929. február (51. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-21 / 43. szám

14 PESTI HÍRLAP I 1929. február 21., csütörtök, színház és zene. Ma: Tristan és Isolda, Cyrano de Bergerac, Párisi divat. — Új bejelentés a Royal­ Orfeum és a Terézkörúti Színpad előadása. A hatalmas arányú Wagner-ciklus keretében ma a Tristan is Isolda kerül színre, parádés sze­reposztásban. Hosszas pihentetés után ismét a Nem­zeti Színház játékrendjére kerül a Cyrano de Ber­gerac, Odry Árpáddal a címszerepben. Harmadik m­ai előadásunk a finom és mulatságos Párizsi di­vat. Pénteki egyetlen előadásunk, az izlandi vá­szon iránt oly nagy az érdeklődés, hogy a hétfőit is bekapcsoltuk. A jövő hét két első napja újabb érdekességgel bővült. Nevezetesen hétfőn bekapcsoljuk a Royal Orfeumot. Az utolsó hete lesz a most következő a februári fényes műsornak. Míg keddre a Teréz­­körúti színpad új műsorát kaptuk meg. Nagy Endre konferálása, a művészgárda, élén Salamonnal, Gár­donyival, Rajna Aliceval pompás estét ígér jegy­­akciós közönségünknek, mely harminc százalékos kedvezményben részesül úgy itt, mint a Royal Orfeum jegyeinél. Erre a keddre esik a Miss Amerika újabb jegyakciós előadása. Ezúttal már a premier teljes szereposztásában kerül színre, miután már e héten ismét fellép Fejes Teri. CSÜTÖRTÖK, febr. 21. Opera. Tristan és Isolda. (Viz.) — Nemzeti Színház. Cyrano de Bergerac. (148.) — Városi Színház. Párizsi divat. (18.) PÉNTEK, febr. 22. Magyar Színház. Izlandi vá­szon. (8.) SZOMBAT, febr. 23. Opera. Siegfried. (6.) — Vá­rosi Színház. János vitéz. ((48.) * VASÁR­NAP, febr. 2*. Opera. Istenek alkonya. (5.) — Vígszínház. Mary Dugan bünpöre. (3.) — Magyar Színház. Ida regénye. (3.) — Fővárosi Operettszínház. Az utolsó­­Terebély-lány. ((44.) — Új Színház. Tüzek az éjszakában. 0 44.) Városi Szinház. Denevér. (3.) — Ki­rály Szinház. Puszipajtás. (3.) — Belvárosi Szinház. Nászéjszaka. 0/44.) HÉTFŐ, febr. 25. Belvárosi Szinház. Hazudj édes! (8.) —­­loyal Orfeum. Doni kozákok. Jégrevü stb. (8.) Magyar Szinház. Izlandi vászon. (8.) KEOJ, febr. 26. Nemzeti Színház. Nem élhetek muzsikaszó nélkül. 048.) — Fővárosi Operettszínház. Miss Amerika. (8.) — Terézkörúti Színpad. Éjfél a ház­tetőn stb. 049.) részi eszközökkel, csak az a kár, hogy remek hang­ja még sokat küzd az énektechnika fogyatékossá­gaival, amin azonban segíteni lehet. Sőt kell! Amá­lia Radnai Erzsi szép, tömör mezzoszopránján szó­lal meg és kis szerepében kedves, üdehangú jelen­ség Kovács Ilonka. Szedő Miklós Róbertje örven­detes állomás e fiatal, széphangú tenorista pályá­ján. Ha idővel ugyanolyan erő jellemzi majd élü­ket, amilyen kultúra és jól hangzás ma kicsendü­l belőle, egy­ikóvá válik jelentős tenoristáinknak. Csóka Béla, mint Miller, végre megtalálta önmagát, örömmel írjuk le, milyen szépen énekel és játékban is mennyire fejlődött. Vermes Jenő és Pajor Ödön nem kevésbé igaz támaszai a friss, erős együttesnek. Meg kell még dicsérni Lányi Viktort, aki a Cammerano-féle szövegkönyvet schillerekbe fordí­totta, mint amily­en ez eredetileg volt, amivel nagy szolgálatot tett a­ színpadnak. Hozzájárul azonban­­az opera színpadi életképességéhez dr. Dalnoky Viktor rendezői keze is és nem utolsó sorban a szín­ház maga, amely szép új díszletekben szűrte le leg­utóbbi operettelőadásainak tanulságait —­ operában. Az Ármány és szerelem — bizonyos — oda­kerül a Városi Színház állandó Verdi-műsorára. Teljes joggal. Ezt egyébként a bemutató előadás hangulata is igazolta. Fóthy János. * Itthon. Lészay Kató, a Városi Színház jeles szubrettje, három hónapi, drezdai vendégszerep­lés után visszatért Budapestre. Első fellépése szom­baton lesz, a János vitéz reprizén a Királykisasz­­szonyt fogja játszani. • Eredeti bemutató Kiskunhalason, Gulyás Meny­hért Kiskunhalason működő színtársulata a napok­ban helyi szerző, dr. Gaál Gyula kiskunhalasi árva­széki ülnök darabját mutatta be. A „Kunok kapitá­nya“ a címe dr. Gaál Gyula irredenta történelmi dal­játékénak, amelyet a szerző Murgács Kálmán hu­szonkét legszebb dalának felhasználásával írt meg. A történelmi dajáték témáját Gaál Gyula Halas vá­ros egyik régi epizódjából merítette. Mária Terézia korában játszódik le az esemény, amelynek főhőse Harpai Mihály, a városnak egykor híres alakja. A zamatos magyarsággal megírt, erősen irredenta szel­lemű daljáték nagy sikert aratott. A színházat zsú­folásig megtöltő közönség melegen ünnepelte a szer­zőt, aki, tekintettel a színtársulat nehéz anyagi hely­zetére, ingyen engedte át darabját. Sok tapsot kaptak a főszereplők: Ivanis Győző, Biczó Margit, Turcsy Jolán, Takács Rózsi, Zempléni Zoltán és Kabics László. • Josephine Baker képmása a tavaszi tárlaton. Josephine Baker néhány napja ismét Budapesten tar­tózkodik és készülődik Royal­ Orfeumbeli vendégsze­replésére. Közben arra is futja idejéből, hogy szor­galmasan modellt üljön Pólya Tibornak, a kitűnő festőművésznek, aki a táncosnő képmását készíti el és úgy tervezi, hogy azt a tavaszi tárlaton már ki­állítja. 4 Sarkadi Aladár a Belvárosi Színházban. A Fővárosi Operettszínház népszerű komikusa legkö­zelebb föllép a Belvárosi Színházban. * Eredeti bemutató Sopronban. Alapi Nándor Országos kamaraszínháza, amely egész február hó­nap folyamán Sopronban játszik állandó érdeklődés mellett, 22-én három eredeti egyfelvonásost mutat be Kérdőjel, A halál küszöbén és Attak címmel. A da­rabok szerzője Berecz Dezső, a soproni Frankenburg Irodalmi Kör főtitkára. Szombaton díszelőadás lesz Sopronban, melynek keretében hirdetik ki az Orszá­gos Kamaraszínház által hirdetett 1000 pengős ka­maradarab-pályázat eredményét. Ez alkalomra több fővárosi író is elmegy Sopronba. Az eredmény ki­hirdetése után Pünkösti Andor a modern dráma irányairól tart felolvasást, azután pedig Romain Rol­land A szerelem és halál játékai című darabja kerül előadásra. • A nürnbergi magyar napok. A nürnbergi „Magyar Hét“-re, amely február 23-án kezdődik és március 3-ikáig tart, a magyar szereplők és kikül­dött személyiségek a legközelebbi napokban indul­nak útnak. A kiállító magyar művészek legnagyobb része szintén személyesen jelen lesz Nürnbergben. Petrovics Elek miniszteri tanácsos, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, m­ár napokkal ezelőtt Nürnberg­­be utazott, hogy a képzőművészeti kiállítás rendezé­sét intézze. Szerdán délután 16 óra 25 perckor Déry Béla, a Nemzeti Szalon igazgatója, előre kiutazott, hogy közreműködjék a képzőművészeti kiállítás vég­ső rendezésében. Ugyanezzel a vonattal utazott el dr. Bevilaqua-Borsódy Béla, a Hadtörténelmi Mú­zeum adjunktusa, a magyar Dürer-bizottság képvi­seletében. A legközelebbi napokban indulnak: Rakov­­szky Iván, a Közmunkatanács elnöke, aki a magyar kormányt fogja képviselni, Kertész K. Róbert állam­titkár, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kép­viselője, Tihamér Lajos miniszteri osztálytanácsos, dr. Füley Szántó Endre miniszteri titkár, Márkus László, az Operaház főrendezője, aki az Opera ven­dégszereplését készíti elő. A nürnbergi magyar hét megnyitására megérkezik Berlinből Kánya Kálmán berlini magyar követ, meghatalmazott miniszter is. A m. kir. Opera főszereplői, kórusa, zenekara Va­sárnap este indulnak el az éjféli gyorsvonattal és magukkal viszik a díszleteket is. Az Operaház appa­rátusának szállításához öt, esetleg hat­ vagont csatol­nak a rendes gyorsvonathoz. * Békeffi László II. konferansz-estje műre. 3-án (vasárnap fél 6). Műsoron három egyfelvonásos tréfa Titkos Ilona, Vaszary Piri, Turay Ida, Gőzön Gyula, Peti, Iliász és Anday közreműködésével. Uj konferanszok Jegyek Báninál és a Zeneakadémiában. (Koncert r.-t.) BON, tMClftt 40 FILLÉR értekben a Pesti Hírlap főkiad­óhivatalai (V.. Vilmos cs&K&r­ut 78. VII. forréséberkorút 1) és fiókjai (1. Krisztina krt 133. 11. Margitzkrtrut 5/b. II. Fő-utca 23. VI. Ank­rassy-ut 4, VIH. R&koczi-ut 9, X. Borsó Jászberényi*u 1­5. Újpest istvfi­-ut 1 és Kispest, Kossuth-tér 6) színház* légy vásárl­ásnál a vásárolt jegyek árába a ked­vezmény értéke erejfé­e betud Előfizetőknek a bonokat nem kell beszolgáltatniok, példányon­ként vásárlóknak igen Érvényes egy hónapig FEDÁK SÁRI minden este fellép a P­ISTA NÉNI­­BEN A legnagyobb siker! Pénteken 25-ödször! Király Színház ♦ Király Színház Ármány és szerelem. (Luisa Miller) Verdi-bemutató a Városi Színházban. Verdi-opera, amellyel oly ismeretlenül állunk szemben, akárha Stravinsky legújabb opuszát hall­gatnék. Némi túlzással. Holott a Luisa Miller nápolyi bemutatója ide­jén 1849-et írtak és azóta — úgy véltük — a kis­­ujjunkban van az egész Verdi. Hát nincs. És hogy mennyire nincs, arra csak most kezdünk ráeszmélni, amikor a világszerte észlelhető Verdi-renesszánsz (várjon lesz-e nyolcvan év múlva Stravinsky- vagy H­ademith-renesszánsz?) egyre-másra újabb s újabb, ami azt jelenti: régibb és régibb Verdi-operákat ás ki a feledést szimbolizáló színházi könyvtárakból. Most, hogy Berlin után a budapesti Városi Színház mutatja be a Luisa Millert, a schillert ere­detű szövegkönyvre való tekintettel Ármány és sze­relem címen, bizonyára akadnak olyanok, akik azt mondják: könnyű dolga van itt a kritikának. Végre is — való igaz — egy immár halhatatlan géniusz­ban utólag megérezni a tehetséges kezdő oroszlán­körmeit, nem tartozik a legnehezebb feladatok közé. És mégis nehéz dolga van itt a kritikának. Meg­mondom, miért. Mert könnyebb egy ismeretlen szer­ző munkájáról előszörre megállapítani, miért rossz, mint egy általánosan ismert szerző ismeretlen mun­kájáról, miért jó. Végre is, az sem lehet ok nélkül, hogy az em­ber hajszálig ismeri a Rigoletto, Traviata, Truba­dúr és Aida Verdijét, de nem ismeri a Luisa Miller Verdijét. Pedig, úgy látszik, mintha — speciálisan eb­ben az esetben — nem volna ennek különösebb oka, hacsak az nem, hogy a Luisa Miller, azaz nevez­zük itt Ármány és szerelemnek, még nem tartozik Verdi évtizedes siker­periódusának alkotásai közé. Ami keletkezésbeli sorszámát illeti, pontosan meg­előzi a Rigolettót, azt az operát, amely Verdi élet­művében az első igazi, nagy és tartós sikert jelenti. Hogy azonban ez az outsiderség mennyire nem in­dokolja az Ármány és szerelem elhanyagolását Verdi egyéb alkotásaival szem­ben, arra jellemző példa az is, hogy Berlinben például most már az 1 due Foscari-t is bemutatták, jelentős sikerrel, ho­lott ezt a Verdit tán még hazájában sem ismerik. És nem indokolja egyéb sem. Annyira, hogy szinte csodálkoznunk kell: miért nem játsszák ezt az operát állandóan? Van ugyanis legalább annyira Verdi, ami azt jelenti: szép és értékes, mint a Tru­badúr, de bizonyos, hogy Donizettinél sokkal Ver­­dibb, ami viszont annyit jelent, hogy a Lammer­­moori Luciához képest egyenesen modern. Persze, azért még kifejezhetetlenül távol áll az Aida Verdi­jétől, de az meg egyenesen csodálatos, mennyi vér­rokonság csillan meg benne a Rigolettoval és Tra­­viatával. És­pedig nem a szövegkönyv adta helyze­tek révén, hanem abban a tisztán zenei tragikumra való törekvésben, amely a későbbi Verdinek oly csodálatos erőssége. Egy-egy jelenet itt is (például a harmadik k­épben, egy kvartettből kiépülő hatal­mas finálé) olyan drámai gerinccel támasztja alá az operának egyébként szófáradé­­k­aiságát, hogy lehetetlen arra a viharos feszültségre nem gondol­nunk, amely ott lüktet a Rigoletto, Traviata és álta­lában a későbbi Verdi zenekarában, színpadán. Ami pedig a melódiát illeti,­­ nos, hol lehetne frissebb és dúsabb egy forrás, mint ott, ahol a sziklából ki­buggyan? Micsoda égi dallamok, sőt mi több: mi­csoda Verdi-dallamok t­üdék, tiszták, édesek és — bocsánatot kérek, ha egyesek érzelmeit sértem — sokkal-sokkal választékosabbak, mondjuk a Truba­dúr egyes dallamainál. Van például a második fel­vonás végén egy „stretta“, amely nemes ária-szép­ségben sokszorosan felülmúlja a Trubadúr híres strettáját. Vagy tán csak akusztikai csalódás az egész, — mert ez új, ama másikat pedig már untig megszoktuk? Lehet. De az bizonyos: az Ármány és szerelem muzsikája elbűvölő a maga fiatalos csil­logásában, túláradó — sokszor túlságosan túláradó — gazdagságában, a harmadik képet megelőző köz­­zene pedig egyike a Verdi-oeuvre legfinomabb szö­vésű dallamszőnyegeinek. Az előadás. Igen jó. Olyan jó, hogy a múlt­kori pompás Mozart-produkció után egy ilyen Verdi- Uraufführung már-már azt a kérdést veti fel ben­nünk: ha így megy tovább, nem válik-e egyenran­gúvá a Városi Színház operaszínpada az Opera­­házéval? Persze: az arányok bel­le és átszámításá­val, a rendelkezésre álló művészi és anyagi eszkö­zökben. Komor Vilmos kitűnő munkát végzett az Ármány és szerelem betanításával, életrekeltésével: zenekara tetten hangzik, a partitúrából mindent ki­­zendít, ami lírai ömlésben vagy­ drámai lüktetésben ott él a kottasorok közt, és hogy mennyire fegyel­mezett a kezére adott fiatal együttes, annak szép példája a 2-ik felvonásban tisztán kicsendülő a ca­­pella-részlet. Lujzát Báthy Anna énekeli, muzsika­­litásb­an tökéletesen, nagyvonalúan és nemes mű­ fiz Új Szinház szenzációs bemutatója. Borosz Elemér V­AKABLAK.... . PÉNTEKEN, FEBRUÁR 22-ÉN ESTE 8 ÓRAKOR. 44

Next