Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

BUDAPEST, 1929. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. EgyeB pél- dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. - Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon- számunk: Aut. 122-95. Főkiadók: Vilmos cs.-ut 78. Tel. mint a szerkesz­tőségnél, Erzsébet-krt 1. Tel. J. 352-96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük. II. ÉVFOLYAM, 50. (16.818) a pesti hírlap válasza. A kormány sajtója és a Habsbnrg-párti lapok két nap óta koncentrált pergőtüzet in­téznek a Pesti Hirlap ellen. A vad lármával folyó támadás ürügye egy Eothermere-sür- göny volt, amelyet érdekelt részről úgy igye­keztek beállitani, mint egy, a Pesti Hírlap­ban megjelent Rothermere-távirat cáfola­tát. Két napig hallgattunk és nem foglalkoz­tunk ezekkel a támadásokkal, mert azt akar­tuk, hogy ha a kérdéshez hozzászólunk, med dő szóvita helyett kétségbevonhatatlan bizo nyitókkal tudjuk igazolni igazságunkat. Ez a kétségbevonhatatlan bizonyíték—lord Rother- mere újabb sürgönye formájában — ma már a kezünk között van.' Ezért elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljunk az ellenünk iuté zett perfid és mérgezett nyilakat szóró táma­dásokkal. Mindene kelőt t a tényállást akarjuk tár­gyilagos formában megismertetni a Pesti Hír­lap olvasóival. A Pesti Hírlap 1929 január 20-iki számában a következő Rákosi Jenő cí­mére érkezett sürgönyt közöltük: London, jan. 18. Nyugat-Indiába való elutazásovi előestéjén küldöm önnek, kedves Ráko­sim, legmelegebb 'üdvözletemet és egész­ségéhez, boldogságához és hazát jóért végzett remek mav 'jónak egyre foko­zódó sikeréhez legjobb kívánságaimat. A magyar ügy győzelmét illetőleg ma optimistább vagyok, mint valaha. Hoovernek, as Egyesüli-Államok újon­nan megválasztott elnökének deklará­ciója nagyon nugnoveli barátaink erejét és március elejére Londonba való visz- ssatérésem idejére bizalommal várom nagy események bekövetkeztét. Lord Rothermere. >í—— B Lord Rothermere sürgönyéhez ugyan­csak a január 20-iki számban csillag alatt a következő megjegyzéseket fűztük: Mint lord Rothermere-nak a magyar kérdés­sel kapcsolatos nyilatkozatai általában, ez a sür­göny is majdan a nagy idők és a históriai átala­kulások dokumentáris tanuságaSiépen fog szere­pelni. Sőt merjük mondani, ha valaki majd meg­írja a modern sajtó világ-hatalmának fejlődését és a közös civilizáció terjesztésében való óriási szerepét: ezt az egyszerű baráti üdvözletét sem fogja kihagyhatni jelentősebb bizonyságai közül. Milyen fölemelő, szinte egy uj kinyilatkoztatás hitgerjesztő erejét szétsugárzó példa ez: két egy­szerű újságírónak egymástól távoleső országo­kon, különböző nyelvi környezeteken és hatalmi vonzódásokon áthatoló benső szövetkezése abból a célból, hogy ami eszeveszett rombolást a világ­háborúban fölülkerekedett hatalmak a rni szeren- „ csétlen kis országunkon elkövettek, pusztán írá­saikban kifejtett szellemi hatalmukkal kiegyenlí­teni törekedjenek, jóvátételüket biztosítani segít­sél-;. Mennyi hatásos felvilágosi.ás, mennyi foga­natos biztatás áramlót) már bele n világ megté­vesztett közvéleményének sötétségébe a llother- mere'-Rákosi foglalatú névközösségbe. És milyen elégtétel nekünk, magyaroknak, hogy a hirtap- irás legfelsőbb feladatáért, az általános emberi igazságért való küzdelem ennek a két publicista- apostolnak ihletett munkáján át épen a magyar­ságnak letiport jogához, megcsufolt hivatásához van elválhatlanul hozzákapcsolva. Rothermere-nak mostani sürgönye büszkén is mutat rá agitá- ciójuk ama közvetlen hódítására, amelyet Hoover­nek, az amerikai köztársaság uj elnökének, a nála tisztelgő magyar küldöttség előtt mondott szavai csillogtatnak. Mi pedig annál melegebb buzdu- iással fogadjuk biztatását, hogy márciusban való visszaérkeztekor a nagy lökésnek, a hathatós élőt relendiíésnek a revízió ügyében be kell követ­keznie. Amint mindenki láthatja, mi a Pesti Hírlapban meglehetősen óvatosak voltunk a lökd sürgönyének a kommentálásában. Nem tudhattuk, mit ért a lord azok alatt a „nagy események“ alatt, amelyekről megemlékezett. Épen azért óvakodtunk attól, hogy csalóka. JVagy ember asszonya. írta: .5. Bokor Maívin. A nagyteremből percekig hallatszott a taps dübörgése. Majd halálos, feszült, néma csend tá­madt és a csendbe egyszerre belesirt. a hegedű égi pianissziméja A kislány u i nn a mtivészszobában szi­vére szorította — Isteni hajtotta átszellemültem A művész . . í félszemrnel rápillantott a kötése fölött. Szorgalmasan és szüntelenül kötött a hangverseny kezdete óta. Még fiatul asszony volt: legföljebb harmincöt-harminchat, esztendős. Talán csinos is volt. De pápaszemet viselt és a kissé hűvös művé '/szobában nem vetette le a hó­cipőjét. Rózsika már félórája asszisztált neki kitar­tóan. Könnyű est;ruhájában, aranycsipke kendő­jében didergett c v kevéssé. De nem tágíthatott, mert fontos mondanivalója volt a világhírű he­gedűs felesége számára. Nehéz volt hozzákezdeni az asszony végte­lenül közönyös arca és prózai munkája mellett. A helyzet legkevésbbé sem volt alkalmas regény­ben fordulatok számára. A kislány azonban ha­tározott természet volt, vakmerő — talán régeb­ben úgy mondták volna: kissé szemtelen. Testes- tiil-lelkestül huszadik századbeli. A pianisszimó lassan fortéba, majd felséges fortisszimóba ment át." Lehetett érezni, amint odakünt lenyűgözött masszává dermed a közön­ség: egyetlen fül és egyetlen lélek az egész terem. Az asszopy ajzonban félhalkan számlálta a hűtésén a szemeket. Finom cérnából asztalterítőt kötött, német buzgalommal és odaadással. Csi­nos csipkeminta volt. de nehéz: teljes figyelmet, követelt. A leány szerelte volna kitépni a kezéből. Bár az asszony magatartása némiképen igazolta öt: bosszantotta, hogy van valaki, aki ilyen kevéssé I áll az ö bálványának hatása alatt. Nekibátorodott: i — Asszonyom ... I — Vierundzwanzig, fünfundzwanzig, sechs­i unclzwanzig... Tessék, kedves! Németül beszéltek. Bár a művész csak ma este ismertette meg őket egymással, az asszony már tudta a kislány hevét. Úgy mondta: Rozika. Rózsika nagyot lélegzett: — Asszonyom, én és -a férje szeretjük egy­mást. Siebenundzwanzig... Ja. azt akartam mondani, hogy ez meglep... Igazán meglep. Valójában egy cseppet sem lepte meg. Na­gyon is jól ismerte a férje apró udvarolgatásait, Minden városban, ahol hosszabb ideig időztek, | belékakadt- egy-egy ilyen kis ezüstponty a bűvös j hegedühangok aranyhálójába .. . Bölcs asszony létére nem sokat törődött az egésszel. A művész egyébként igen tisztességes ember volt: nem igen ment tovább egy-két csóknál, viszont rendesen még évekig levelezett kis rajongóival, akik imád­ták és mindennél jobban terjesztették népszerű­ségét. Minden városból vitt magával egy kis ka­landot és mindenütt hagyott hátra egy örök sze­relmet ... Fanny, a felesége, nem zavarta apró kedv­teléseiben. Neki nem árt vele, a lányoknak sem, magának pedig éppen használ. Ezt a kis bolondot azonban, aki lázban égő szemével olyan harcias elszántsággal nézett rá. megsajnálta ' egy kissé. Úgy látszik, jóval komolyabban veszi a dolgot a kelleténél. ■ — Menjen férjhez, kis kisasszony, — vigasz, talta szelíden. — Majd elfelejti. — De én nem felejtem el. Én feleségül aka­rok menni hozzá ... — És velem mik a szándékai, ha kérdenem szabad? Letette a szemüvegét és — hallatlan — meg­simogatta a Rózsika arcát! Erre 'az egyre nem volt elkészülve, szinte zavarba jött. De most már hadd jöjjön, aminek jönnie keli. vérmes reménységeket- keltsünk és csak arról beszéltünk, hogy „nagy lökés“, „hathatós elő- relendités* következhetik be a revízió ügyében. Voltak azonban olyan magyar lapok, a melyek a lord nagy feltűnést keltő sürgönyét nem fogták föl a komoly kötelességtudásnak és a felelősségérzetnek a köteles mérsékleté­vel. Akkoriban az egész magyar közvélemény a Rothermere lord karácsonyi üzenetének a ha­tása alatt állott. Mindenki visszamelékezhetik rá, mi volt ebben a karácsonyi üzenetben? Ro­thermere, akit ebben a lépésében is a magyar nemzet iránt érzett őszinte szeretető re és rokon- szenvére hallgatott, az üzenetben rámutatott arra, hogy a Hnbsburg-család restaurációjára irányuló kísérletek „a legnagyobb mértékben veszélyeztetik nemcsak a revíziós harc sike­rét, hanem az ország jövőjét és boldogulását“. Ezt a megállapítást rossz néven vették tőle a különböző Habsburg-pártiak. Ugyanakkor Rothermere azt is hirdette,, hogy ha Magyar- ország meg akarja nyerni a világ közvélemé­nyének a rokonszenvét, nagyobb tiszteletben kell részesíteni a közszabadságokat; a kor­mányzatnak pedig gondoskodnia kell arról, hogy fokozottabb takarékoskodással biztosít­sa a gazdasági egyensúly fenntartását. Ezeket a tanácsokat rossz néven vette a kormány. A Habsburg-párt és a kormánykörök neheztelé­se csakhamar egy burkoltan és bátortalanul induló, de azután egyre élesebben kifejeződő sajtókampányban jutott kifejezésre, amelyet Rákosi Jenő már a betegágyáról írott és a Pesti Hirlap január 6-iki számában megjelent cikkében is kipellengérezett: „Láthatatlan, de rosszul leplezetí erők — mondotta, — a ma­gvar politikában mozgalmat indítottak Rado- mér lord ellen. Egyetlen jelenség a világtör­ténelemben, hogy egy országban ilyesmire pél­da van.“ Egyszerre kialakult a kormányt támo­gató lapok és a Habsburg-párti sajtó frontja. Szólták, szapulták a lord karácsonyi üzenetét. De ennél sokkal rosszabb dolgok is történtek. — Nézze, nagyságos asszony, önnek is be kell látnia, hogy nem egymáshoz valók... Bizo­nyára még nem volt olyan hires művész, mikor önt elvette ... — Nyolcéves korában már világnagyság volt szegény. F.s h Így je el, jóval később házasodott... éppen hét éve. Most ötvenöt éves. És maga? — Tizennyolc leszek. De mégis jobban meg­értem öt, mint ön. Mikor az előbb megjegyeztem, hogy milyen csodás az a dal, amelyet játszik, azt felelte nekem, hogy önnek minden ilyen modern muzsika egyforma ... Azt sem tudta, hogy ki a szerzője annak a csodálatos dalkölteménynek... — Az nem is az én dolgom. Rozika. A há­zasság valami más... A kislány térdre vetette magát előtte: Asszonyom, ön olyan jó és olyan okos! Miért áll a boldogságunk útjába? Én imádom a zenét, éppen úgy, mint ö maga... Méltányolom, csodálom, imádom! Ebben nincs semmi földi ér­zés ... Ha nő volna, vele mehetnék, követhetném az egész világon keresztül. Én vagyok az 5 nagy zsenijének a legtökéletesebb visszhangja. Érzem, hogy nélkülem nem tökéletes az élete... Miről is beszélhetnek önök ketten, ha magukra marad­nak'é Ne haragudjék rám, ha megmondom: ön le­nyűgözi. lesújtja, magával huzza a földre... Én repülni tudnék vele! Fanny asszony felállt. Gondosan összehaj­totta a kötését és eltette nagy retiküljebe. Azután karonfogta a kislányt. — Kicsikém, én meg vagyok hatva, bei Ehrenwort . . . Ekkora szerelem! Nem csekélység. De hát a házasság nem csak rajongásból áll A művészt gondozni kell. Meg kell az életét könnyi- teni, ezt belátja, ugy-e? Tehát mielőtt végleges választ adnék rá, odaadom-e önnek — föltéve persze, hogy ö is akarja — kissé meg akarom is­kötelességeivel . . . Jöjjön velem a mi müvészotthonunkba. Mire Max hazajön próbát tehet a mű vész feleség kötelességeiből Rózsika szinte elszédült a boldogságtól Erre a nagylelkűségre, bár nem igen élt a földi csúnya

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék