Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
BUDAPEST, 1929. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. II. ÉVFOLYAM, 50. (16.818) a pesti hírlap válasza. A kormány sajtója és a Habsburg-párti lapok két nap óta koncentrált pergőtüzet intéznek a Pesti Hírlap ellen. A vad lármával folyó támadás ürügye egy Rothermere-sürgöny volt, amelyet érdekelt részről úgy igyekeztek beállítani, mint egy, a Pesti Hírlapban megjelent Rothermere-távirat cáfolatát. Két napig hallgattunk és nem foglalkoztunk ezekkel a támadásokkal, mert azt akartuk, hogy ha a kérdéshez hozzászólunk, meddő szóvita helyett kétségbevonhatatlan bizonyítékkal tudjuk igazolni igazságunkat. Ez a kétségbevonhatatlan bizonyíték—lord Rothermere újabb sürgönye formájában — ma már a kezünk között van." Ezért elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljunk az ellenünk intézett perfid és mérgezett nyilakat szóró támadásokkal. Mindenekelőtt a tényállást akarjuk tárgyilagos formában megismertetni a Pesti Hírlap olvasóival. A Pesti Hírlap 1929 január 20-iki számában a következő Rákosi Jenő címére érkezett sürgönyt közöltük: London, jan. 18. Nyugat-Indiába való elutazásoi előestéjén küldöm önnek, kedves Rákosim, legmelegebbüdvözletemet és egészségéhez, boldogságához és hazátjáért végzett remek marjának egyre fokozódó sikeréhez legjobb kívánságaimat. A magyar ügy győzelmét illetőleg ma optimistább vagyok, mint valaha. Hoovernek, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökének deklarációja nagyon mgnöveli barátaink erejét és március elejére Londonba való viszszatérésem idejére bizalommal várom nagy események bekövetkeztét. Lord Rothermere: Lord Rothermere sürgönyéhez ugyancsak a január 20-iki számban csillag alatt a következő megjegyzéseket fűztük: Mint lord Rothermere-nak a magyar kérdéssel kapcsolatos nyilatkozatai általában, ez a sürgöny is majdan a nagy idők és a históriai átalakulások dokumentáris tanúsága szépen fog szerepelni. Sőt merjük mondani, ha valaki majd megírja a modern sajtó világhatalmának fejlődését és a közös civilizáció terjesztésében való óriási szerepét, ezt az egyszerű baráti üdvözletét sem fogja kihagyhatni jelentősebb bizonyságai közül. Milyen fölemelő, szinte egy új kinyilatkoztatás hitgerjesztő erejét szétsugárzó példa ez: két egyszerű újságírónak egymástól távol eső országokon, különböző nyelvi környezeteken és hatalmi vonzódásokon áthatoló benső szövetkezése abból a célból, hogy ami eszeveszett rombolást a világháborúban fölülkerekedett hatalmak a mi szerencsétlen kis országunkon elkövettek, pusztán írásaikban kifejtett szellemi hatalmukkal kiegyenlíteni törekedjenek, jóvátételüket biztosítani segítsél. Mennyi hatásos felvilágosítás, mennyi foganatos biztatás áramlott már bele a világ megtévesztett közvéleményének sötétségébe a flothermere-Rákosi foglalatú névközösségbe. És milyen elégtétel nekünk, magyaroknak, hogy a hirlapírás legfelsőbb feladatáért, az általános emberi igazságért való küzdelem ennek a két publicistaapostolnak ihletett munkáján át épen a magyarságnak letiport jogához, megcsúfolt hivatásához van elvárhatlanul hozzákapcsolva. Rothermere-nak mostani sürgönye büszkén is mutat rá agitációjuk ama közvetlen hódítására, amelyet Hoovernek, az amerikai köztársaság új elnökének, a nála tisztelgő magyar küldöttség előtt mondott szavai csillogtatnak. Mi pedig annál melegebb buzdulással fogadjuk biztatását, hogy márciusban való visszaérkeztekor a nagy lökésnek, a hathatós életrelendítésnek a revízió ügyében be kell következnie. Amint mindenki láthatja, mi a Pesti Hírlapban meglehetősen óvatosak voltunk a lökd sürgönyének a kommentálásában. Nem tudhattuk, mit ért a lord azok alatt a „nagy események“ alatt, amelyekről megemlékezett. Épen azért óvakodtunk attól, hogy csalóka, vérmes reménységeket keltsünk és csak arról beszéltünk, hogy „nagy lökés“, „hathatós előrelendítés“ következhetik be a revízió ügyében. Voltak azonban olyan magyar lapok, amelyek a lord nagy feltűnést keltő sürgönyét nem fogták föl a komoly kötelességtudásnak és a felelősségérzetnek a köteles mérsékletével. Akkoriban az egész magyar közvélemény a Rothermere lord karácsonyi üzenetének a hatása alatt állott. Mindenki visszamelékezhetik rá, mi volt ebben a karácsonyi üzenetben? Rothermere, akit ebben a lépésében is a magyar nemzet iránt érzett őszinte szeretetére és rokonszenvére hallgatott, az üzenetben rámutatott arra, hogy a Habsburg-család restaurációjára irányuló kísérletek „a legnagyobb mértékben veszélyeztetik nemcsak a revíziós harc sikerét, hanem az ország jövőjét és boldogulását“. Ezt a megállapítást rossz néven vették tőle a különböző Habsburg-pártiak. Ugyanakkor Rothermere azt is hirdette,, hogy ha Magyarország meg akarja nyerni a világ közvéleményének a rokonszenvét, nagyobb tiszteletben kell részesíteni a közszabadságokat, a kormányzatnak pedig gondoskodnia kell arról, hogy fokozottabb takarékoskodással biztosítsa a gazdasági egyensúly fenntartását. Ezeket a tanácsokat rossz néven vette a kormány. A Habsburg-párt és a kormánykörök neheztelése csakhamar egy burkoltan és bátortalanul induló, de azután egyre élesebben kifejeződő sajtókampányban jutott kifejezésre, amelyet Rákosi Jenő már a betegágyáról írott és a Pesti Hírlap január 6-iki számában megjelent cikkében is kipellengérezett: „Láthatatlan, de rosszul leplezett erők — mondotta, — a magyar politikában mozgalmat indítottak Radomér lord ellen. Egyetlen jelenség a világtörténelemben, hogy egy országban ilyesmire példa van.“ Egyszerre kialakult a kormányt támogató lapok és a Habsburg-párti sajtó frontja. Szólták, szapulták a lord karácsonyi üzenetét. De ennél sokkal rosszabb dolgok is történtek. — Nézze, nagyságos asszony, önnek is be kell látnia, hogy nem egymáshoz valók... Bizonyára még nem volt olyan híres művész, mikor önt elvette ... — Nyolcéves korában már világnagyság volt szegény. ..s hogy je el, jóval később házasodott... éppen hét éve. Most ötvenöt éves. És maga? — Tizennyolc leszek. De mégis jobban megértem őt, mint ön. Mikor az előbb megjegyeztem, hogy milyen csodás az a dal, amelyet játszik, azt felelte nekem, hogy önnek minden ilyen modern muzsika egyforma ... Azt sem tudta, hogy ki a szerzője annak a csodálatos dalkölteménynek... — Az nem is az én dolgom, Rozika. A házasság valami más... A kislány térdre vetette magát előtte: Asszonyom, ön olyan jó és olyan okos! Miért áll a boldogságunk útjába? Én imádom a zenét, éppen úgy, mint ő maga... Méltányolom, csodálom, imádom! Ebben nincs semmi földi érzés ... Ha nő volna, vele mehetnék, követhetném az egész világon keresztül. Én vagyok az 5 nagy zsenijének a legtökéletesebb visszhangja. Érzem, hogy nélkülem nem tökéletes az élete... Miről is beszélhetnek önök ketten, ha magukra maradnak? Ne haragudjék rám, ha megmondom: ön lenyűgözi, lesújtja, magával húzza a földre... Én repülni tudnék vele! Fanny asszony felállt. Gondosan összehajtotta a kötését és eltette nagy retiküljébe. Azután karonfogta a kislányt. — Kicsikém, én meg vagyok hatva, bei Ehrenwort . . . Ekkora szerelem! Nem csekélység. De hát a házasság nem csak rajongásból áll A művészt gondozni kell. Meg kell az életét könnyíteni, ezt belátja, ugye? Tehát mielőtt végleges választ adnék rá, odaadom-e önnek — föltéve persze, hogy ő is akarja — kissé meg akarom iskötelességeivel . . . Jöjjön velem a mi művészotthonunkba. Mire Max hazajön próbát tehet a művész feleség kötelességeiből Rózsika szinte elszédült a boldogságtól Erre a nagylelkűségre, bár nem igen élt a földi csúnya .!—— B I JVagy ember asszonya. írta: .5. Bokor Marvin. A nagyteremből percekig hallatszott a taps dübörgése. Majd halálos, feszült, néma csend támadt és a csendbe egyszerre belesirt. a hegedű égi pianissziméja A kislány unn a művészszobában szivére szorította — Isteni hajtotta átszellemültem A művész . . . félszemmel rápillantott a kötése fölött. Szorgalmasan és szüntelenül kötött a hangverseny kezdete óta. Még fiatal asszony volt, legföljebb harmincöt-harminchat, esztendős. Talán csinos is volt. De pápaszemet viselt és a kissé hűvös művészszobában nem vetette le a hócipőjét. Rózsika már félórája asszisztált neki kitartóan. Könnyű est,ruhájában, aranycsipke kendőjében didergett es kevéssé. De nem tágíthatott, mert fontos mondanivalója volt a világhírű hegedűs felesége számára. Nehéz volt hozzákezdeni az asszony végtelenül közönyös arca és prózai munkája mellett. A helyzet legkevésbbé sem volt alkalmas regényben fordulatok számára. A kislány azonban határozott természet volt, vakmerői talán régebben úgy mondták volna: kissé szemtelen. Testestül-lelkestül huszadik századbeli. A pianisszimó lassan fortéba, majd felséges fortisszimóba ment át." Lehetett érezni, amint odakint lenyűgözött masszává dermed a közönség: egyetlen fül és egyetlen lélek az egész terem. Az asszony azonban félhalkan számlálta a hűtésén a szemeket. Finom cérnából asztalterítőt kötött, német buzgalommal és odaadással. Csinos csipkeminta volt, de nehéz, teljes figyelmet, követelt. A leány szerette volna kitépni a kezéből. Bár az asszony magatartása némiképen igazolta őt, bosszantotta, hogy van valaki, aki ilyen kevéssé áll az ő bálványának hatása alatt. Nekibátorodott: — Vierundzwanzig, fünfundzwanzig, sechs- undzwanzig... Tessék, kedves! Németül beszéltek. Bár a művész csak ma este ismertette meg őket egymással, az asszony már tudta a kislány hevét. Úgy mondta: Rozika. Rózsika nagyot lélegzett: — Asszonyom, én ésa férje szeretjük egymást.Siebenundzwanzig... Ja, azt akartam mondani, hogy ez meglep... Igazán meglep. Valójában egy cseppet sem lepte meg. Nagyon is jól ismerte a férje apró udvarolgatásait. Minden városban, ahol hosszabb ideig időztek, belékakadt egy-egy ilyen kis ezüstponty a bűvös hegedűhangok aranyhálójába .. . Bölcs asszony létére nem sokat törődött az egésszel. A művész egyébként igen tisztességes ember volt: nem igen ment tovább egy-két csóknál, viszont rendesen még évekig levelezett kis rajongóival, akik imádták és mindennél jobban terjesztették népszerűségét. Minden városból vitt magával egy kis kalandot és mindenütt hagyott hátra egy örök szerelmet ... Fanny, a felesége, nem zavarta apró kedvteléseiben. Neki nem árt vele, a lányoknak sem, magának pedig éppen használ. Ezt a kis bolondot azonban, aki lázban égő szemével olyan harcias elszántsággal nézett rá, megsajnálta egy kissé. Úgy látszik, jóval komolyabban veszi a dolgot a kelleténél. ■ — Menjen férjhez, kis kisasszony, — vigasz, talta szelíden. — Majd elfelejti. — De én nem felejtem el. Én feleségül akarok menni hozzá ... — És velem mik a szándékai, ha kérdenem szabad? Letette a szemüvegét és — hallatlan — megsimogatta a Rózsika arcát! Erreaz egyre nem volt elkészülve, szinte zavarba jött. De most már hadd jöjjön, aminek jönnie kell. — Asszonyom ... Szerkesztőség: Vilmos császár út 78. Telefonszámunk: Aut. 122-95. Főkiadók: Vilmos cs.-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet krt. Tel. J. 352-96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük.