Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
1929. március L, péntek, pesti hírlap Hollandia Genfben szóvá akarja tenni a francia-belga titkos szerződést. A vezérkari használatra készült másolatok egyike került holland kézre. A hágai külügyminisztérium tiltakozik az ellen, hogy diplomáciai eljárása elhamarkodott lépés volt, Utrecht, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) A nagy holland lapok még ma is részletesen tárgyalják az utrechti Dagbladnak leleplezését,, és kétségbe vonják a belga és himaia kormánycáfolatok állításait és jóhiszeműségét. A holland külügyminiszter, aki este visszaérkezett Londonból Hágába, egyáltalában nem akar nyilatkozni. Mára megállapítást nyert,hogy a hágai külügyminisztériumnak még az utrechti cikk megjelenése előtt tudomása volt arról, hogy a szóbanforgó iratok holland kezekbe kerültek. Megállapítható továbbá, hogy először az amsterdami Handelsbladnek ajánlották fel a belga iratokat közlésre és amikor ez csak bizonyos feltételek mellett vállalkozott volna a publikálásra, csak azután kerültek az iratok Utrechtbe. Miután a hollandusok a kérdést Genfben szóvá akarják tenni, minden azon fordul meg, hogy tényleg hamisítványok-e az utrechti lap birtokában levő iratok. Ennek tisztázása céljából beszélgetést folytattunk az utrechti Dagbladnál dr. Ritter főszerkesztővel. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy a szerkesztőség birtokában levő iratok eredeti jegyzőkönyvi példányok a Brüsszelben 1927-ben tartott közös vezérkari tanácskozásokról. Hivatalos belga állami papirosra vannak írva, eredeti aláírásokkal és hivatalos bélyegzőkkel ellátva. E jegyzőkönyveknek mellékletét képezi az 1920. évi belga-francia katonai egyezmény pontos szövege. Tehát nem a Párizsban vagy Brüsszelben hét lakat alatt őrzött 1920. évi katonai egyezményről közölt az utrechti lap másolatot, hanem a vezérkari használatra készült másolatok egyike — az 1927. évi legfelsőbb közös katonai tanácskozások jegyzőkönyvének melléklete — került most holland kézre. Ritter főszerkesztő elmondotta még, hogy mielőtt a publikálás megtörtént volna, öt nagynevű holland személyiséggel vizsgáltatta meg a birtokába kérett iratokat és mind az öten azt ajánlották a lapnak, hogy tegye közzé ezeket az adatokat. Ha az utrechti lapnak az a szándéka, hogy a birtokában levő iratokat a Népszövetség asztalára letegye, akkor az aláírásokból meg lehet állapítani, hogy hamisak-e az iratok, vagy sem. Feltűnést kelt különben, hogy a hágai külügyminisztérium ma délután tiltakozik az ellen, hogy a holland diplomácia eljárását bárki is elhamarkodott lépésnek nyilvánítsa. K. E. Mit mond még Ritter főszerkesztő ? Hága, febr. 28. (Wolff.) A Haagsehe Courant intervjút közöl, az Utrechtsche Dagblatt főszerkesztőjével, dr. Ritterrel a lapjában közölt feltűnést keltő okmányok hitelességéről. Dr. Ritter a következőket jelentette ki: — Az okmányok teljesen megbízható forrásból származnak, s nem egyebek, mint katonai szakértők Brüsszelben tartott üléséről készült jegyzőkönyvek. Ami a francia-belga szerződés szövegétilleti, ez benne foglaltatik az értekezlet jegyzőkönyvében. Dr. Ritter hangsúlyozta még, hogy azokban a körökben, amelyek számára a kérdéses okmányt megszerezték, semmit sem látnak szívesebben, mintha Genfben megvizsgálnák a jegyzőkönyv valódi értékét. Arra a kérdésre, hogy dr. Ritter az okmányt nyilvánosságra hozatala előtt bemutatta-e a holland külügyminisztériumban, dr. Ritter tagadóan válaszolt, hozzátette azonban, hogy a külügyminisztérium nem lehetett meglepetve a közléstől. A németalföldi kormány újabb lépést tesz. Amsterdam, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A németalföldi kormány az Utrechtben közzétett egyezmény ügyének tisztázására Párizsban, Brüsszelben és Londonban újabb lépéseket szándékozik tenni: korsó whiskyt és hébe-hóba kihívja a gazdát és két vagy három barátját egy kis italra. Azt mondják „Hol“ (magyarul: Éljen!), vagy ha valaki skót: His it is, was like his, dam! di hem!, azután visszamennek . . . Számomra messze volt ez, nagyon messze. Ennek a szerelmes, butamód és kétségbeesetten szerelmes fiának nagyon is közeli maradt és mégis elérhetetlen... ... De már hazatérőben voltunk és szép, jól gondozott börök voltak felkötözve tobogányainkra. A keményre fagyott havon csikorogtak a szánok, miközben hótalpaink szaggatott és ütemes sip-sipsip-sip hangjukkal kisérték megszakítatlan dallamukat. Fáradhatatlanul törtem az utat az első szán előtt. Mögöttem a szán elé fogott kutyák, akár azok a farkasok, amelyeknek ivadékai voltak, felborzolt szőrrel, hallgatagon ügettek, száraz fogukkal kapkodva fel a havat, hogy torkukat hűtsék. Utánunk Paul Durand haladt a már tört csapáson és nyomában a fogata. Emlékszem, hogy nagyon hideg volt. De gyönyörű idő járt. Az ég sápadt volt és tiszta, déltájban a napfény fantasztikus játékával. Mintha csak a hidegből akart volna gúnyt űzni, megkétszereződött vagy megnégyszereződött, az égitest, két vagy négy másik képe támadt egy vagy két átmérő csúcsán helyezkedve el, amelyek fénylő máltai keresztekkel voltak összekötve és csupa szivárványtöredékekből álló gyűrű fogta körül őket, ezek aztán összeforrtak és a prizma szikéit csillogtatták, egyenkint szórva őket a földre, majd föl meg le dobálózva velük, mint a zsonglőr, visszalendítették a színzuhatagot a zenit titokzatos pontja felé, ahová egy időben érkezve ismét fehér fénnyé olvadtak össze.Tündéri volt ez, de egyben valami csúfondáros érvért benne. Fénylakoma, de olyan lakoma, amelyre a legalább negyvenötfokos hideg hívott meg bennünket. A halántékcsontok és a homlokcsontok isájtak, olyan erővel húzta össze őket a hideg. Mindaz, ami az arcból ki volt téve a szabad levegőnek, szükségét érezte annak, hogy egymáshoz szorítsa sejtjeit abban a hiú reményben, hogy majd kölcsönösen melegítik egymást. De nem értek el más eredményt, csak azt a fájdalmas érzést, hogy valami túlszűk börtön rabjai. Szakállunk és bajuszunk megnyúlt. A lehelet rárakódott, megsűrüsödött és jegecekké fagyott. Súlyuk valósággal húzta a szőrt. Hatalmas kertjükbe bújtatott kezünkkel kellett a jégcsapokat leolvasztanunk. Néhány perccel azután újra kezdhettük az egészet. De ez csak együl oldala volt a dolognak. Február első napjaival kezdetét vette a rossz idő. Először a holdnak támadt hatalmas udvara, amely igen festői volt (de nemcsak festői!) A csillagok nagyobbaknak látszottak, de kevésbbé elevenen foniglettek. Ésjövetelével a farkasok bánatosabban üvöltöttek. Mintha a kutyák is valami láthatatlan veszedelem előtt kushadoztak volna. Ha védettebb vidéken jártunk volna, pihenőt rendelek el. De akkor éppen egy igen gonosz csücskén haladtunk át ezeknek a néma földeknek, ámeneknek angolul: Barren Land „Meztelen Föld“ a nevük és csakugyan meztelenek is voltak. Meztelenek a hó alatt. Szűziesen meztelenek. Kegyetlenül meztelenek... Talán egy hosszabb táv lehetővé tette volna számunkra, hogy elérjük az erdőt, a menedéket... és, Paul Durandnak nem mondtam ezt, de magamban gondoltam: a szabadulást! Siettettem a menetet.. . Az átható hideg ellenére, amely annyira, megfagyasztotta, a havat, hogy finom porrá mállott és bevette magát a hócipőmbe, mint a búzapernye szitáláskor, úgy éreztem, hogy beverették fürdett lábamat hideg, olajával. Ebben az alig észrevehető hóban, — amely mégis olyan súlyos volt izmaimnak — hosszú chippenny hótalpaim egy lábnyira besüppedtek. (Folytatjuk.) Az angol kormány Genf előtt nem nyilatkozik a kisebbségi kérdésről London, febr. 28. Az alsóházban Wedgwood ezredes interpellációjára Locker-Sampson alállamtitkár kijelentette, hogy miután a Népszövetségnek kisebbségi garanciaszerződésekből származó kötelezettségei nemsokára egy külön népszövetségi ülésen tárgyalásra fognak kerülni, ennélfogva az angol kormány nem akarja álláspontját körülírni, mielőtt az idevonatkozó vitában minden oldalt meg nem hallgatott volna. Dandurand kanadai szenátor javaslatai kizárólag a kisebbségi panaszokkal szemben követendő eljárást érintik. Az angol kormány ezeket a leggondosabban megvizsgálja, de itt sem óhajt az egy hét múlva várható vitának elébevágni. A Népszövetségi Unió javaslatairól a kormány semmit sem hallott. Wedgwood ezredes erre megkérdezte, tud-e a kormány arról, hogy Dondurac javaslatait Franciaországban a leghevesebben tárgyalták és megkérdezte, vajon az angol kormány ezekkel a javaslatokkal szemben francia vagy kanadai szempont szerint fog állást foglalni. Locker-Sampson megismételte azt a kijelentését, hogy nem akar a vitának elébevágni, sem azt előre befolyásolni. Wedgwood: Ez mind nagyon, szép, de vajon teljesen független szellemmel megyünk-e bele a vitába, vagy pedig, miután látjuk Vandurand javaslatait, mgalkotjuk felőle előre a véleményünket. Locker-Sampson: Mint mondottam, a javaslatokat a jelen pillanatban a leggondosabb megfontolás tárgyává tesszük. • Hogy képzelik el a csehek a kisebbségi védelmet? Prága, febr. 28. A Lidové Listy abból az alkalomból, hogy a Népszövetség tavaszi ülésezésein a kisebbségek védelméről is szó lesz, vezércikket közöl erről a kisebbségvédelemről. — Kétségtelen, — írja — hogy 1919-ben a határokat nem valami jól állapították meg, de valahogy meg kellett állapítani és e szükségszerűség következménye volt a kisebbségi problémák felmerülése. A kisebbségeknek bele kell nyugodniok abba a ténybe, hogy tartósan és végérvényesen új szuverenitás alá kerültek. Ha ez nekik nem tetszik, kivándorolhatnak. (?) Ha azonban megmaradnak helyükön, belekell törődniük abba, hogy fiaik és unokáik lengyelek lesznek vagy csehszlovákok, nem pedig németek, románok, magyarok, természetesen, politikai értelemben és nem nemzetiségileg. A csehek a lengyel kisebbséget is elnyomják. Prága, febr. 28. A képviselőház mai ülésén a cseh-lengyel kereskedelmi szerződés tárgyában felszólalt Wolff cseh-tescheni képviselő (lengyel munkapárti), aki megállapította, hogy a kereskedelmi szerződést a megértés jelének lehet tekinteni, de baj az, hogy, a csehszlovákiai lengyel kisebbség cseh részről nem találkozik hasonló megértéssel. A lengyel népet Csehszlovákiában — mondotta Wolff — elnyomják; a lengyel, kisebbség csak bizalmatlansággal és igazságtalan bánásmóddal találkozik a csehek részéről. A lengyel iskolásgyermekeket üldözik, ha nem cseh iskolába íratják be őket. Wolff-nak Spacek (cseh nemzeti demokrata) válaszolt és azt állította, hogy a tescheni gazdag lengyel parasztok nyomják el a cseheket és kényszerítik azok gyermekeit lengyel iskolába. Sohasem barátkozunk meg a gondolattal, — fejezte be beszédét Spacek — hogy a lengyelek az egész tescheni területre igényt tarthatnának. Trockij jellemrajza Statinnál. London, febr. 28. (M. T. I.) Trockij a Daily Expressben újabb cikkében Stalin jellemét elemzi, akit erős gyakorlati érzésű, makacs, kitartó és erőszakos, de nagyon szűklátókörű, műveletlen embernek mond. Képességei legfeljebb másodrangú szerepekre tették volna hivatottá és hogy most vezető szerepet játszik, azt leginkább Oroszország zavaros állapota mutatja. Fő igyekezete mindig arra irányult, hogy a belső pártharcokat elmérgesítse és pártszakadást idézzen elő. Lenin azt mondotta Stalinról: „Olyan szakács, aki csak nagyon borsos ételeket tud főzni“. MEDICINA ISMÉT KAPHAT