Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

1929. március L, péntek, pesti hírlap Hollandia Genfben szóvá akarja tenni a francia-belga titkos szerződést. A vezérkari használatra készült másolatok egyike került holland kézre. A hágai külügyminisztérium tiltakozik az ellen, hogy diplomáciai eljárása elhamarkodott lépés volt, Utrecht, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak telefonjelentése.) A nagy holland lapok még ma is részletesen tárgyalják az utrechti Dagblad­­nak leleplezését,, és kétségbe vonják a belga és him­aia kormánycáfolatok állításait és jóhiszeműségét. A holland külügyminiszter, aki este visszaérkezett Londonból Hágába, egyáltalában nem akar­ nyilat­kozni. Mára megállapítást nyert,­hogy a hágai külügyminisztériumnak még az ut­rechti cikk megjelenése előtt tudomása volt arról, hogy a szóbanforgó iratok holland kezekbe kerültek. Megállapítható továbbá, hogy először az amster­­dami Handelsbladnek ajánlották fel a belga irato­kat közlésre és amikor ez csak bizonyos feltételek mellett vállalkozott volna a publikálásra, csak az­után kerültek az iratok Utrechtbe. Miután a hollan­dusok a kérdést Genfben szóvá akarják tenni, min­den azon fordul meg, hogy tényleg hamisítványok­-e az utrechti lap birtokában levő iratok. Ennek tisz­tázása céljából beszélgetést folytattunk az utrechti Dagbladnál dr. Ritter főszerkesztővel. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy a szerkesz­tőség birtokában levő iratok eredeti jegyzőkönyvi példányok a Brüsszelben 1927-ben tartott közös­ ve­zérkari tanácskozásokról. Hivatalos belga állami papirosra vannak írva, eredeti aláírásokkal és hivatalos bé­lyegzőkkel ellátva. E jegyzőkönyveknek mellékletét képezi az 1920. évi belga-francia katonai egyezmény pontos­­ szövege. Tehát nem a Párizsban vagy Brüsszelben hét lakat alatt őrzött 1920. évi katonai egyezményről közölt az utrechti lap másolatot, hanem a vezérkari haszná­latra ké­szült másolatok egyike — az 1927. évi leg­felsőbb közös katonai tanácskozások jegyzőkönyvé­nek melléklete — került most holland kézre. Ritter főszerkesztő elmondotta még, hogy mielőtt a publi­kálás megtörtént volna, öt nagynevű holland szemé­lyiséggel vizsgáltatta meg a birtokába kér­ett irato­kat és mind az öten azt ajánlották a lapnak, hogy tegye közzé ezeket az adatokat. Ha az utrechti lap­nak az a szándéka, hogy a birtokában levő­ iratokat a Népszövetség asztalára letegye, akkor az aláírá­sokból meg lehet állapítani, hogy hamisak-e az ira­tok, vagy sem. Feltűnést kelt különben, hogy a há­gai külügyminisztérium ma délután tiltakozik az el­len, hogy a holland diplomácia eljárását bárki is el­hamarkodott lépésnek nyilvánítsa. K. E. Mit mond még Ritter főszerkesztő ? Hága, febr. 28. (Wolff.) A Haagsehe Courant in­­tervjút közöl, az Utrechtsche Dagblatt főszerkesz­tőjével, dr. Ritterrel a lapjában közölt feltűnést kel­tő okmányok hitelességéről. Dr. Ritter a követke­zőket jelentette ki: — Az okmányok teljesen megbízható forrás­ból származnak, s nem egyebek, mint katonai szak­értők Brüsszelben tartott üléséről készült jegyző­könyvek. Ami a francia-belga szerződés szövegét­­illeti, ez benne foglaltatik az értekezlet jegyzőköny­vében. Dr. Ritter hangsúlyozta még, hogy azokban a körökben, amelyek számára a kérdéses okmányt megszerezték, semmit sem látnak szívesebben, mint­ha Genfben megvizsgálnák a jegyzőkönyv valódi értékét. Arra a kérdésre, hogy dr. Ritter az okmányt nyilvánosságra hozatala előtt bem­utatta-e a holland külügyminisztériumban, dr. Ritter tagadóan vála­szolt, hozzátette azonban, hogy a külügyminiszté­rium nem lehetett meglepetve a közléstől. A németalföldi kormány újabb lépést tesz. Amsterdam, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) A németalföldi kormány az Ut­­rechtben közzétett egyezmény ügyének tisztázására Párizsban, Brüsszelben és Londonban újabb lépése­ket szándékozik tenni: korsó whiskyt és hébe-hóba kihívja a gazdát és két vagy három barátját egy kis italra. Azt mondják „Hol“ (magyarul: Éljen!), vagy ha valaki skót: His it is, was like his, dam! di hem!, azután vissza­mennek . . . Számomra messze volt ez, nagyon messze. Ennek a szerelmes, butamód és kétségbe­esetten szerelmes fiának nagyon is közeli maradt és mégis elérhetetlen... ... De már hazatérőben voltunk és szép, jól gondozott­ börök voltak felkötözve tobogányainkra. A keményre fagyott havon csikorogtak a szánok, miközben hótalpaink szaggatott és ütemes sip-sip­­sip-sip hangjukkal kisérték megszakítatlan dalla­mukat. Fáradhatatlanul törtem az utat az­ első szán előtt. Mögöttem a szán elé fogott kutyák, akár azok a farkasok, amelyeknek ivadékai voltak, felborzolt szőrrel, hallgatagon ügettek, száraz fogukkal kap­kodva fel a havat, hogy torkukat hűtsék. Utánunk Paul Durand haladt a már tört csapáson és nyo­mában a fogata. Emlékszem, hogy nagyon hideg volt. De gyö­nyörű idő járt. Az ég sápadt volt­­ és tiszta, déltáj­ban a napfény fantasztikus játékával. Mintha csak a hidegből akart volna gúnyt űzni, megkétszerező­dött vagy megnégyszereződött, az égitest, két vagy négy másik képe támadt egy vagy két átmérő csú­csán helyezkedve el, amelyek fénylő máltai keresz­tekkel voltak összekötve és csupa szivárványtöre­­dékekből álló gyűrű fogta körül őket, ezek aztán összeforrtak és a prizma szik­éit csillogtatták, egyen­­kint szórva őket a földre, majd föl meg le dobálózva velük, mint a zsonglőr, visszalendítették a szín­­zuhatagot a zenit titokzatos pontja felé, ahová egy­­ időben érkezve ismét fehér fénnyé olvadtak össze.­­Tündéri volt ez, de egyben valami csúfondáros ér­vért benne. Fénylakoma, de olyan lakoma, amelyre a legalább negyvenötfokos hideg hívott meg ben­nünket. A halántékcsontok és a homlokcsontok isájtak, olyan erővel húzta össze őket a hideg. Mind­az, ami az arcból ki volt téve a szabad levegőnek, szükségét érezte annak, hogy egymáshoz szorítsa sejtjeit abban a hiú reményben, hogy majd kölcsö­nösen melegítik egymást. De nem értek el más ered­ményt, csak azt a fájdalmas érzést, hogy valami túlszűk börtön rabjai. Szakállunk és bajuszunk megnyúlt. A lehelet rárakódott, megsűrüsödött és jegecekké fagyott. Súlyuk valósággal húzta a szőrt. Hatalmas kertjükbe bújtatott kezünkkel kellett a jégcsapokat leolvasztanunk. Néhány perccel azután újra kezdhettük az egészet. De ez csak együl oldala volt a dolognak. Feb­ruár első napjaival kezdetét vette a­ rossz idő. Elő­ször a holdnak támadt hatalmas udvara, amely igen festői volt (de nemcsak festői!) A csillagok na­gyobbaknak látszottak, de kevésbbé elevenen fonig­­lettek. És­jövetelével a farkasok bánatosabban üvöl­töttek. Mintha a kuty­ák is valami láthatatlan ve­szedelem előtt kushadoztak volna. Ha védettebb vidéken jártunk volna, pihenőt rendelek el. De akkor éppen egy igen gonosz csücs­kén haladtunk át ezeknek a néma földeknek, áme­neknek angolul: Barren Land „Meztelen Föld“ a nevük és csakugy­an meztelenek is voltak. Meztele­nek a hó alatt. Szűziesen meztelenek. Kegyetlenül meztelenek... Talán egy hosszabb táv lehetővé tette volna számunkra, hogy elérjük az erdőt, a menedéket... és, Paul Durandnak nem mondtam ezt, de magamban gondoltam: a szabadulást! Siettettem a menetet.. . Az átható hideg elle­nére, amely annyira, megfagyasztotta, a havat, hogy finom porrá mállott és bevette magát a hócipőmbe, mint a búzapernye szitáláskor, úgy éreztem, hogy be­verették fürdett lábamat hideg, olajával. Ebben az alig észrevehető hóban, — amely mégis olyan súlyos volt izmaimnak — hosszú chippenny hó­tal­­paim egy lábnyira besüppedtek. (Folytatjuk.) Az angol kormány Genf előtt nem nyilatkozik a kisebbségi kérdésről London, febr. 28. Az alsóházban Wedgwood ez­redes interpellációjára Locker-Sampson alállamtit­­kár kijelentette, hogy miután a Népszövetségnek kisebbségi garanciaszerződésekből származó kö­telezettségei nemsokára egy külön népszö­vetségi ülésen tárgyalásra fognak kerülni, en­nélfogva az angol kormány nem akarja ál­láspontját körülírni, mielőtt az idevonatkozó vitában minden oldalt meg nem hallgatott vol­na. Dandurand kanadai szenátor javaslatai kizáró­lag a kisebbségi panaszokkal szemben követendő­ el­járást érintik. Az angol kormány ezeket a leggon­dosabban megvizsgálja, de itt sem óhajt az egy hét múlva várható vitának elébevágni. A Népszövetségi Unió javaslatairól a kormány semmit sem hallott. Wedgwood ezredes erre megkérdezte, tud-e a kormány arról, hogy Dondurac javaslatait Fran­ciaországban a leghevesebben tárgyalták és meg­kérdezte, vajon az angol kormány ezekkel a javas­latokkal szemben francia vagy kanadai szempont szerint fog állást foglalni. Locker-Sampson megismételte azt a kijelen­tését, hogy nem akar a vitának elébevágni, sem azt előre befolyásolni. Wedgwood­: Ez mind nagyon, szép, de vajon teljesen független szellemmel megyünk-e bele a vi­tába, vagy pedig, miután látjuk Vandurand javas­latait, mgalkotjuk felőle előre a véleményünket. Locker-Sampson: Mint mondottam, a javasla­tokat a jelen pillanatban a leggondosabb megfonto­lás tárgyává tesszük. • Hogy képzelik el a csehek a kisebbségi védelmet? Prága, febr. 28. A Lidové Listy abból az alka­lomból, hogy a Népszövetség tavaszi ülésezésein a kisebbségek védelméről is szó lesz, vezércikket közöl erről a kisebbségvédelemről. — Kétségtelen, — írja — hogy 1919-ben a ha­tárokat nem valami jól állapították meg, de vala­hogy meg kellett állapítani és e szükségszerűség következménye volt a kisebbségi problémák felme­rülése. A kisebbségeknek bele kell nyugodniok abba a tény­be, hogy tartósan és végérvény­esen új szuve­­renitás alá kerültek. Ha ez nekik nem tetszik, ki­vándorolhatnak. (?) Ha azonban megmaradnak helyükön, bele­­kell törődniük abba, hogy fiaik és unokáik lengyelek lesznek vagy csehszlovákok, nem pedig németek, románok, magyarok, természetesen, politikai értelemben és nem nemzetiségileg. A csehek a lengyel kisebbséget is elnyomják. Prága, febr. 28. A képviselőház mai ülésén a cseh-lengyel kereskedelmi szerződés tárgy­ában fel­szólalt Wolff cseh-tescheni képviselő (lengyel mun­kapárti), aki megállapította, hogy a kereskedelmi szerződést a megértés jelének lehet tekinteni, de baj az, hogy, a csehszlovákiai lengyel kisebbség cseh részről nem találkozik hasonló megértéssel. A len­gyel népet Csehszlovákiában — mondotta Wolff — elnyomják; a lengyel, kisebbség csak bizalmatlan­sággal és igazságtalan bánásmóddal találkozik a csehek részéről. A lengyel iskolásgyermekeket ül­dözik, ha nem cseh iskolába íratják be őket. Wolff-nak Spacek (cseh nemzeti demokrata) válaszolt és azt állította, hogy a tescheni gazdag lengyel parasztok nyomják el a cseheket és kény­szerítik azok gyermekeit lengyel iskolába. Sohasem barátkozunk meg a gondolattal, — fejezte be beszé­dét Spacek — hogy a lengyelek az egész tescheni területre igényt tarthatnának. Trockij jellemrajza Statinnál. London, febr. 28. (M. T. I.) Trockij a Daily Expressben újabb cikkében Stalin jellemét elemzi, akit erős gyakorlati érzésű, makacs, kitartó és erő­szakos, de nagyon szűklátókörű, műveletlen ember­nek mond. Képességei legfeljebb másodrangú szere­pekre tették volna hivatottá és hogy most vezető sze­repet játszik, azt leginkább Oroszország zavaros ál­lapota mutatja. Fő igyekezete mindig arra irá­nyult, hogy a belső pártharcokat elmérgesítse és pártszakadást idézzen elő. Lenin azt mondotta Sta­­linról: „Olyan szakács, aki csak nagyon borsos éte­­leket tud főzni“. MEDICINA ISMÉT KAPHAT

Next