Pesti Hírlap, 1929. április (51. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

4­ n benti cserkészek magyar húsvétj a. Baden Powell lábnyoma, mint madáritató. — Matiné a Royal Apollóban. A hárshegyi park hangulatos tábortüze. A Pesti Hírlap vasárnapi számában megírta, hogy szombaton reggel körülbelül kilencven főnyi angol cserkész és húsz farkaskölyökvezető hölgy érkezett az angliai Kent grófságból a székesfővá­rosba, hogy a Magyar Cserkészszövetség meghívá­sának eleget tegyen. Nagyon jellemző a kenti gróf­ság cserkészeire, hogy az angol cserkészek közül épen ők azok, akik leginkább juttatták gyakori kül­földi kirándulásaikkal kifejezésre azt, hogy a cser­készeszme a nemzetközi testvériség gondolatát por­tálja. Az a hatalmas selyemzászló, amelyen büsz­kén ágaskodik a grófság fehér lova, színes szalagok­kal van díszítve, s ezekből megtudjuk, hogy a fiúk már ismerik Hollandiát, Belgiumot, Olaszországot, Spanyolországot és Ausztriát. Most már rajta van a „Hungary 1929“ felirású szalag is a magyar cí­merrel. A fiukat „Daddy Spencer“, a kerületi főtitkár, egy őszh­ajú, disztingvált külsejű úriember vezeti, akinek a nyakában ott csillogott a zöld-sárga csikós szalagon az angol cserkészek legnagyobb kitünte­tése, a világhírű „ezüst farkas“. A Rákóczi-úton végigmentükben a magyar közönség nem kis cso­dálkozására adtak alkalmat a nagyszerű megjele­nésű angol fiúk. .A budapesti közönség ugyanis a magyar cserkészeken, csak zöld, kék és barna szinü nyakkendőket látott, ezek a fiuk pedig hallatlanul festői látványt nyújtottak vörös, sárga, lila, fekete ezervariációju nyakkendőikkel. Az angol fiuk tudni­illik valamennyien más csapatból valók s az össze­kötő kapcsot csak a kerület, a grófság, képezi közöt­tük. Képviselve van soraikban Canterbury, az ősi angol koronázóváros, Gravesend, London tengeri kikötője, valamint a nagy metropolis külvárosai, Greenwich, Beckenham, Bromley is. Nagyrészük már húsz év körül jár és oxfordi és cambridgei diá­kok is vannak soraikban, a zavartalan egészségben, szellemi és testi erőink teljek, kifej­tés­ben van. A mindennapi életben felhasznált erőket pó­tolja abból a koncen­trált energiaforrásból, amelyet a szervezetre nézve az Ovomaltine jelent. Egy csésze tejben 2—3 kávéskanál Ovomaltine a legjobb reggeli és uzsonna. Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár Rt., Budapest, X., Ke­­reszturi­ út 12/a. , Reggeli után a hárshegyi cserkészcsapatba mentek az angol vendégek, ahol egy részük egész egész budapesti tartózkodásuk alatt lakni fog. Itt kedves jelenetnek voltak tanúi. Sir Robert Baden Powellnek budapesti látogatása alkalmával ugyanis a hárshegyi parkban megörökítették a főcserkész lábanyomát gipszben, melyet az évben bronzba ön­töttek ki s most madáritatóul szolgál. Ennek a ma­dáritatónak a felavatása úgy történt, hogy minden angol cserkész a legfiatalabbtól a legöregebbig egy kanál vizet öntött bele. A parkból a Központi Városházára mentek ebédre, majd omnibuszokon megtekintették a fővá­ros nevezetességeit. Azután a Hajnal­ utcai Cserkész­­házra következett a látogatás sora, ahol osztrák, német és magyar cserkészek fogadták őket. Talán meg sem kell említsük a cserkészet testvériségi jel­legét annyira kidomborító tényt, hogy az idegen fiúk az eddig sohasem látott cserkészekkel már az első pillanattól fogva a legm­elegebb barátságra léptek. Azonnal megindult a társalgás, még­pedig a legna­­gyobb részben a közismert jelbeszéd segítségével, amelyért a cserkészek végtelen nagy hálára vannak az indiánoknak kötelezve. Húsvétvasárnap a társaság Mezőkövesdre uta­zott, hogy eredetiben is láthassa a világhírű falut. Az angol cserkészek részt vettek a misén, ahol külö­nösen mély hatást gyakoroltak rájuk a szép magyar egyházi énekek és a falusiak festői ruhái. A protes­táns angol cserkészek életükben most vettek először részt katholikus nagymisén. Mise után a társaság a templom elé vonult és valósággal megostromolta a templomból kijövő ezüstpárnás lányokat és hímzett­­kötényes fiúkat. Vagy ötven fényképezőgép pillanat­­zársa kattogott a levegőben, és a társaság több tagja, akik angol vidéki lapok munkatársai, jegyzeteket csinált egy színes riporthoz. Mezőkövesdről Buda­pestig nótázással telt el az út. IIy.ívét másodnapján a Cserkészszövetség ma­tinéján vettek részt a Royal Apollóban s ez volt az angol cserkészek hivatalos bemutatkozása a pesti közönségnek. A mozi közönségének azt a program­­mot mutatták be a magyar cserkészek, amelyet a birkenheadi világjamboreon az egész világ közön­sége tekint majd meg. Ezek közt a számok közt nagy tetszést arattak az 1924. évi dániai Jamboree filmre, amelyen a magyar cserkészek az ismeretlen­ség homályából az európai nemzetek közt egysze­ribe a második helyre kerültek. Páratlan ötletes és művészi volt a piarista cserkészek által előadott árnyjáték, ami a közismert „Egyszer egy királyfi“ románcát jelenítette meg. A közönség tapsai közt vonultak most a kenti cserkészek a színpadra és Miss Brown, az egyik far­­kaskölyökvezetőnő vezetése alatt régi angol dalo­kat adtak elő. A legutolsót a „London s burning“-et A magyar közönség már ismerte a különböző tábo­rokból és mint ismerőst üdvözölte, amely egy pilla­natra visszahozta a régi napok emlékeit. A matiné előtt Vidovszky Kálmán, a Magyar Cserkész szerkesztője, mondott szép beszédet. Délután kirándult a társaság a Jánoshegyre és nem győzött betelni a szeme elé táruló fenséges látványban. Ezt a napot tábortűz fejezte be a hárshegyi parkban. Az egyik tisztáson hatalmas kört alakítva ültek a cserkészek; vegyesen osztrákok, magyarok, németek, angolok és a kör közepén égő tüzet bá­multak, ami annyira felejthetlen emléke azoknak, akik valaha tábortüzet láttak. A hatalmas fahasá­bok vörös könnyeket izzadtak és ének szállt a he­gyek felé. És e fiúk közt megszűnt a társadalmi ellentét és leomlottak az országok válaszfalai. Arra, a bölcs, öreg angol arra gondoltak sokan, aki egyszer azt mondta, hogy a cserkészek egy este alatt több jót tesznek a béke érdekében, mint a Népszövetség egy egész év alatt. Először az angolok énekeltek egy tréfás dalt. „Oh my darling Clementine“ a címe és egy lányról szól, aki negyvenhármas cipőt hordott és belefulladt a vízbe, mert az imádója nem tudott úszni. Távml­­ség: minden cserkésznek tudnia kell a vízből mez­­­tést. Régi skót ballada következett most. A magyar fiúk meghatva hallgatták, majd ők adták elő nótáikat. Csatakiáltások következtek most és megelevenedett az indiántörténetek minden romantikája.­­ A tábortűz végén cserkészszokás szerint nagy körben fogtak kezet egymással a fiúk és így énekel­ték el a magyar, és a nemzetközi cserkészindulót. Kedden került a sor a szokásos városlátoga­tásra, amely szerdán és pénteken fog folytatódni, mert csütörtökön Esztergomba utaznak, ahol Serédi hercegprímás és a város látja az angol cserkészeket vendégül. Meglátogatták a Halászbányát, a Mátyás tem­plomot, a királyi palotát, majd tizenkét órakor a kor­mányzó fogadta Kent cserkészeit, akik most már a harmadik államfővel találkoztak. (A korábbi lá­togatásaik során a svéd és a spanyol király is fo­gadta a cserkészeket.) Gróf Khuen-Héderváry Ká­roly magyar főcserkész mutatta be a vezetőket és a cserkészeket a kormányzónak, aki levele­t tartott és barátságosan elbeszélgetett velük. A kormányzói fogadtatás után ebédre mentek a városházára, majd délután a Városligetet tekin­tik meg. Angol vendégeink nagyon meg vannak hatva a főváros szépségeitől és­ s gondosan előkészített fo­gadtatásról. A magyar cserkészek mindent elkövet­tek, hogy a két ország közti kölcsönös együttérzés és barátság alapjait megszilárdítsák. Dr. Hegedűs Ádám: A Magyar Cserkész­ Szövetség jamboree-irodája kéri a következő sorok közlését: Több napilap húsvéti számában Rothermere lord le­velét közli, amelyben a lord nemeslelkűen felajánlja több száz magyar cserkésznek a nyári angliai nemzetközi cser­késztáborozással kapcsolatos költségét. Ennek a levélnek tartalmával a jamboree előkészítő bizottságának még nem volt módjában foglalkoznia, minthogy a levél még sem hozzá, sem a Magyar Cserkész­ Szövetséghez nem érkezett be. Félreértések elkerülése végett azonban szükségesnek látszik annak közlése, hogy a magyar cserkészeknek az angliai jamboreeval kapcsolatos jelentkezése már egy hó­nappal ezelőtt befejeződött és a jelentkezés eredményét az angol jamboree-bizottsággal közölték. A levél megérkezése után a Magyar Cserkész­ Szövetség természetesen behatóan fog ezzel a rendkívüli horderejű kérdéssel foglalkozni. * Mikor este dideregve bújt az ágyába, dacosan biztatta magát: — Nem bántam meg. Jól tettem. Én a kezét csókoltam volna és ő megcsalja. Úgy kell neki. Éjjel különös álma volt. Mariettát látta, ko­pottan, szegényen és alázatosan. Eljött hozzá és megkérte, hogy rendeljen nála kalapokat. Második férjének, kapuhegyi Kapuhegyinek sok pénzre van szüksége és Mariettának sokat kell dolgoznia érte. Mikor elmenőben kezet nyújtott, Klárán keresztül­­futott a borzongás, amely jól is esett egy kissé: Marietta kesztyűje lyukas volt! Reggelre azonban elmúlt a jókedve és sokért nem adta volna, ha nem­ küldi el azt a levelet. — Milyen ideges vagy! — szólt rá a férje. — És miért nem eszel?­­Most, — gondolta Klára, — most érkezett haza. Bemegy az irodába és bontogatja a leveleit. Milyen szép keze van! Soha sem láttam ilyen szép férfikezet. Felbontja az én borítékomat is és azt gon­dolja: Micsoda aljasság!­ Most világosan érezte, hogy Marietta férje összetépte a levelet és nem törődött vele tovább. Ő azonban nem tud majd többé a szemébe nézni. Este aztán izgatottan tért haza a klubból Klára kövér és fi égmi­ás ura: — Tudod, mi történt? Kendéné agyonlőtte magát. Azonnal meghalt . . . — Marietta? — sikoltott Klára. — Igen. Nem csoda, nem is lehetett jó vége a dolognak. Már mindenki tudta, csak a törj nem. Azt hiszem, rájöhetett valamire. Az a betyár Kapy­­hegyi, persze, rögtön cserben hagyta az asszonyt — neki gazdag barátnő kellett, nem pedig koldus fe­leség ... De mit is rontsak téged . . nem értesz te az efféle dolgokhoz. " Klára már nem hallotta. Rohant, mintha meg­örült volna. Igen, oda kell mennie, látnia kell Mariettát. Nem lehet igaz! Nem lehet igaz, hogy ő gyilkolt! A riadtan csöndes kis családi házban zárva volt minden ajtó. Klára senkivel sem találkozóig a cselédek kisírt szemmel ácsorogtak az udvaron. Akadálytalanul jutott el a hálószobáig. Hófehér párnákon, hófehér rózsatengerben pi­hent Marietta. Arca nyugodt volt és jéghideg . . Honnan tudhatta valaki, micsoda tüzek lángolnak egy ilyen hideg arcú asszony szívében? A férje mellette zokogott. Mikor meglátta Klárát, görcsösen ragadta meg a kezét: — Mondja, hiszen maga ismerte! Miért tette? Szerettem, imádtam, mindene megvolt! És ő is szere­tett, boldog volt . . . boldognak hittem. Klára valami nagy, ijedt megkönnyebbülést érzett. Még pár pillanatig lehajtott fejjel állt a barát­nője mellett, azután óvatosan kiment a szobából. Ismerte a járást. Egyenesen az irodának tar­tott. Az Íróasztalon, nagy halom felbontatlan levél között feküdt az ő nyomorult, aljas kis névtelen levele . . . Kihúzta a csomóból a leragasztott borí­tékot és a táskájába csúsztatta. Még egyszer megállt a hálószoba küszöbén. Most már bátrabban mert a Marietta arcába nézni. A halott, gyönyörű arc gőgösen és gúnyosan­ — igen, gúnyosan! — mosolygott magában. Mosolygása ezt mondta Klárának: — Nem te öltél meg. Még­ahhoz is kevés vol­tál nekem. Magam mentem el. Most útra kelek. Fehér rózsatengeren át utazom valahova, ahová nem jöhetsz utánam. Itt maradsz. Minden este meg­mondod a szakácsnőnek, mit főzzön holnap ebédre és két hetenkint kiszámolod a mosni való ruhát. Délután néha elmegy a cukrászdába, esténkint pedig meglátogatod az anyósodat, így fogsz élni, ki tudja, hány évig még és szürke életedből velem együtt el­vesz egyetlen nagy érzésed: a gyűlölet! Az utcán, a kapu előtt várta az ura. Utána­szaladt, de nem ment be a házba, mert nem tudott halottat látni. Most szemrehányásokkal akarta fo­gadni Klárát, de torkán akadt a szó. Ő úgy tudta, hogy a két asszony nem igen szerette egymást és férfimódra teljesen érthetetlennek találta, hogy fele­sége szívszaggató zokogással, félájultan dőlt a kar­jába: — Meghalt! És most mkár nekem sem érdemes élni! PESTI HÍRLAP 1929. április 3., szerda. Életbelépett a Litvinov-jegyzőkönyv, Moszkva, ápr. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A lengyel diplomáciai ügyvivő a maga kormányának nevében, valamint a román kormány megbizásabénitadta a szovjet kormánynak a Litvi­nov jegyzőköyv parlamenti ratifikálására vonat­kozó okiratokat. Ezzel szemben a szóban forgó államok között végképen életbe lépett a Litvinov- jegyzőkönyv, amely tudvalévően, a Kellogg-paktum érvényesítéséről szól. Jó cipőnek legjobb ápolója a Solitaire ========3*^0] WORT* RAVN­^angol cipőkrém SolS Kapható minden szaküzletben Főlerakat: 5570­ ­ rujlO OÄ Aulich J. és Légrády Budapest, V., Béla­ utca 2. sz. Telefon : Lipót 974—89.

Next