Pesti Hírlap, 1929. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-17 / 110. szám

BUDAPEST, 1929. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési kár kétszeres. II. ÉVFOLYAM, 110. (­ Pesti ) PÉNTEK, MÁJUS 17. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon­­számunk: Aut. 122-95. Főkiadók: Vilmos es.-ut 78. Tel. mint a szerkesz­tőségnél. Erzsébet-krt. 1. Tel. J. 352-96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük. T . Erkölcsi aranyszálak. . Irja: Nagy Emil. London, május. Nem a sok remek múzeum, gyönyörű pa­loták, isteni parkok és őszinte vendégszeretet az, amik itt ebben az angol világban az ember lelkét elsősorban meghódítják, hanem az a­ széleshorizontú és egyben gyökerekig ható tiszta erkölcspolitikai felfogás, amely az an­gol közéletet át meg áthatja. Különös érzés fog el engem mindig, amikor ezt a levegőt teli tüdővel magamba szivom. Eszembe jut gyer­mekkorom s feltámadnak a lelkemben ifjú­ko­ri emlékeim. Klasszikus gondolkodású, nagyszabású birói lények között nevelkedtem, akiknél az elvont erkölcsi értékek, a közérdek mindenek fölé helyezése, a feltétlen és min­den anyagi érdektől mentes közéleti gondol­kodás, alkotmánytisztelet, polgári önérzet, lelki függetlenség, politikai tisztesség és szó­tartás döntő erkölcsi jelentőséggel bírtak, kapcsolatban minden közéleti probléma, kon­venciótól mentes, magas stílusú felfogásával. Régen, nagyon régen, abban a csalóka, tévhitben ringatóztam, hogy a közéleti sze­replésnek az a fő célja, hogy az ember ezek­nek az ideáloknak a megvalósítása felé töre­kedjék. Azóta keserűen rájöttem arra, hogy a mai közéletben, a közérdekű állami életben való aktív közreműködésnek épen ellenkezőleg, majdnem akadálya az, ha valakinek ilyenféle ideálok után törő vágyai vannak, kisszerű, cinikus, önző és lapos konvencióknak hódolás helyett. Hogy én itt Angliában annyira jól ér­zem magamat s vissza-visszavágyom ide mint a költöző madár, annak a fő oka abban rejlik, hogy ebben a közéletben, amelynek az erköl­csi világa itt előttem elterül, sok aranyszálát találom fel az ifjúkori ideáloknak. Nem hi­szem, hogy ez csakis a birodalom nagyságával és az emberek jómódúságával függne, össze. Mert hisz nagy birodalmak és gazdag embe­rek nem hódolnak mindig a magasabb felfo­gású közéleti erkölcsnek. Svájc, Hollandia, Dánia viszont apró országok és,­ mégis ezek­nek a közéletében szintén fel lehet lelni eze­ket az ideális színezetű aranyszálakat, amik természetesen nem zárják azt ki, hogy az em­berek tisztességes után vagyoni előnyök el­érése után is törekedjenek, ami bizony nagy mértékben megvan Angliában is. Hisz már Goethe is megírta azt a definíciót, hogy a kor­rekt modern ember lelkének a sajátos vonása az, hogy abban az önérdek szeretetét l­etom­­pítja és szelídíti a közérdekre irányuló gon­dolkodás. A mi mai hazai erkölcspolitikai hiá­nyosságaink — hitem szerint — azzal függe­nek össze, hogy ahányszor valami ideál után törekedtünk, mindig bukás és csalódás lett az osztályrészünk. Gondoljunk vissza a nagy ma­gyar ébredésre, a Kölcseyek idejére, amikor egy nagy, boldog és szabad jövő Magyaror­szág ideálja dagasztotta a politikusok lelkét s menjünk végig Világoson, az 1867-iki kiegye­zés gyakorlati sikertelenségén, s azután ves­sünk arra egy tekintetet, hogy hogyan sült el nemzetiségi politikánk, s hogyan bukott meg az 1905-iki nemzeti fellendülés. Ezek után jött az elvesztett világháború, amelybe annyi nem­zeti tisztességgel és jogos faji önérzettel men­tünk bele, jött a bátor forradalom, undok kom­munizmus, elkövetkezett ennek a­ túlhajtott ellenhatása, majd ránk, szakadt a mindent feketeségbe döntő Trianon, a lerongyolt me­nekültek tódulása a csonka országba, infláció, B-listás szegénység, a hadi kölcsönök szent­ségében való csalódás s végül a hónapról-hó­­napra növekedő gazdasági nyomorúság, amely egy nagy sötét kérdőjellel nehezedik a ma­gyar közélet jövőjére! Csoda-e, hogy mindez oda vezetett, hogy nem hiszünk már ideálok­ban,s e helyett­ a szegénység és függőség nyo­mán ír meghunyászkodás, szolgalelkűség, köz­életi elvtelenség, konvenciók és önző cinizmus vigyorognak ránk minden oldalról, fáradt közéleti letargiától övezve, amelyben min­denki mozog­, de viszont a képviselőket­­ a kormány nevezi ki . . . Pedig nekem mégis az a szilárd hitem, hogy a nagy bajokon mégis csak egy nagy er­kölcsi újjászületéssel lehet segíteni s ha va­lami erőteljes erkölcsi fellépéssel szét tud­nánk kergetni a cinizmus ránk nehezedő kö­dét, úgy egy ideálisabb és önzetlenebb, mun­kás erkölcsi levegőben még­­ a kereskedelmi mérleg ijesztő deficitje is eltűnne ... Ezeket én mind tisztán látom innen a világ­piedesztálról s bár lennének otthon so­kan, a lelkileg értékesek közül, akik ezt ne­kem elhiszik ... s ha ez így lenne, akkor meg lehetne kezdeni­­ a cselekvést is. Valósággal megrázó itt annak a látása, hogy úgy a művelt középosztály, valamint az arisztokrácia, micsoda fáradtságot nem is­merő, lankadatlan erélyt és munkát szentel­nek annak, hogy a nagy néptömegek vezetése ne csússzék ki a kezükből az általános titkos választójog ellenére se. Ha nézzük, akár a konzervatívoket, akár a liberálisokat, elsősor­ban azt látjuk, hogy ezek nemcsak a válasz­tásokon foglalkoznak a néppel, hanem szün­telen, állandóan erre dolgoznak az egyes vá­lasztások között lefolyó idők alatt is, örökös meetingekkel, megbeszélésekkel s az egész népéletet át meg átszövő szervezkedésekkel. Hogy ezt a Labour-pártiak is így csinálják, azon természetesen nem csodálkozom, hisz nálunk otthon a szocialisták is ugyanezt cse­lekszik állandóan s hogy a létezőnél még na­gyobb erőhöz nem­ jutottak nálunk, annak más oka az, hogy nem állanak nemzeti alapon. Hát, majd arra rájönnek, hogy trianoni Magyar­­ország szocializmusa csak­ nemzeti lehet, ak­kor az ő szervezeteikkel s a szocialistáknál vi­lágszerte tapasztalható lankadatlan szervez­kedéssel s a hívekkel való állandó érintkezéssel, ami náluk dogma, egészen más politikai ered­ményekhez fognak jutni, mint amilyeneknek a birt­okában vannak ma ... •­­ Angliában a polgári pártok magatar­tása il­landóan ugyanolyan jellegű, mint nálunk socialistáké. Te­gnap egy előkelő politikus beavatott a konzervatív párt országos szervezetébe. El­bámultam. Voltam már több politikai párt­­gyűlésen pártkülönbség nélkül s a­­bámuló csodálkozás érzése fogott el, amikor láttam azt a szinte családias érzést, amely a pártok vezető emberei és a nagyközönség között ho­nol, a sű­rii érintkezés és nagyszerű szervezett­ség révén. Itt nem hiszik azt, hogy a közép­­osztály vezető szerepe abban áll, hogy jó vi­szonyban vannak a szolgabírákkal, jegyzők­kel , csendőrökkel... A miniszterelnök úr otthon nemrégen azt mondta, hogy a magyar nép még éretlen a teljes politikai jogokra, ide értve természe­tesen főleg azt, hogy minden nyomás és féle­lem nélkül adhassa le a szavazatát titkosan. Én ezzel a tétellel ezúttal nem bocsátkozom vitába, mert hol és mikor nevelték volna ná­lunk arra a népet .. .Talán a szabadelvűpárti éra vesztegető világában vagy azóta. De le­gyen szabad ezt a tételt azzal kiegészíteni, hogy bizony valljuk meg őszintén, maga az úgynevezett vezető osztály is életlen még erre nálunk s bizony amilyen arányban érni kezd a nép s megkezdi a független lelki tudat fo­lyamatát, ennél gyorsabb tempóban kell lel­kileg átalakulnia, vagyis a modern viszonyok­hoz érnie nálunk maguknak a vezető osztá­lyoknak is, hogy a majdan megérett nép úgy ki ne csússzék a keze közül, mint a vízisikló, s mielőbb le kell vetkőznünk azt a belénk gyö­keresedett, hagyományos­­közéleti érzületet. Az amerikai útjára elindult Graf Zeppelin csavartörés miatt visszafordult. A léghajó két motorja Spanyolország fölött megszüntette működését. A Graf Zeppelin visszatér Friedrichshafenbe. Közlés joga fenntartva. Utánnyomás tilos. A Graf Zeppelin fedélzetén, május 16. (A Pesti Hírlap kiküldött tudósítójától.) A felszállás 5 óra 50 perckor simán és gyorsan történt meg. Az idő, sajnos, rossz vo­lt. Útirány: Marseille—Gibraltár, Konstanz és Basel között a léghajót svájci repülőgépek kísérték, amelyek­nek utasai integettek felénk. Mi is integettünk, ami különösen hatott, de mégis természetesnek látszó üdvözlés volt. Az utasok a legjobb han­gulatban vannak. Pearce asszony lelkes han­gulatban van. Mogyorót adott a gorillának és az utasok között is osztogat belőle. Csavartörés! Közlés joga fenntartva. Utánnyomás tilos. A Graf Zeppelin fedélzetén, május 16., dél­után 6 óra 30 perc (A Pesti Hírlap kiküldött tu­dósítójától.) Tizennyolc óra harminc perckor, a Graf Zeppelin, két motoron bekövetkezett csavartö­rés miatt, kénytelen volt visszafordulni Fried­richshafenbe. Az utasok és a személyzet köré­ben igen nagy a csalódás és általános lehan­­goltság tett úrrá. Útirány- visszafelé: Marseille. Közlés joga fenntartva. Utánnyomás tilos. A Graf Zeppelin fedélzetén, május 16. (A­ Pesti Hírlap tudósítójától.)­­ A számítások szerint éjjel három órakor elérjük Marseillet. F­riedrichshaf­en—Lyon— Barcelona A­­iraf Zeppelin csütörtök reggel, az előre meg­állapított indulási időben, 40 főnyi legénységgel és 18 utassal fedélzetén felszállott amerikai útjára. A léghajó előbb kört írt le a friedrichshafeni légi ki­kötő felett, majd lassan haladva konstanz-baseli irányban elhagyta a várost.­­ A Graf Zeppelin verő­­fényes napsütésben repült el a Felső-K­ajna völgye fölött. A léghajó 6 óra 55 perckor Waldshut, 7 óra 10 perckor pedig Saekingen városát hagyta el. Mint­egy félnyolc lehetett, amidőn a Graf Zeppelin Basel fölé ért. Az igen alacsonyan fekvő felhők következ­tében a léghajó lejebb szállni kényszerült. Basel felett postacsomagokat dobott le a Graf Zeppelin. Öt svájci repülőgép a határig kisérte a Gráf- Zeppelin­t. — A léghajó 10.10 perckor elrepült Lyon fölött. — 11 óra 45 perckor átrepült Ni­mos fölött. Két óra 45 perckor déli irányban elrepült Barcelona fölött. ..Két motor eltör. Visszafordulunk.. Friedrichshafen, máj. Ill. (A Pesti Hirlap tudó­sító­jának­ távirata.) Este a Graf Zeppelinről szikra­távirat jött, amely jelentet­te, hogy a léghajó az ame­rikai utat­ egyelőre félbeszakította. A motorok sza­

Next