Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
1929. június 1., szombat. PESTI HÍRLAP Minisztertanács. A kormány tagjai pénteken délelőtt Vass József miniszterelnökhelyettes elnöklésével minisztertanácsra ültek össze, amelyen Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter jelentést tett az elektromos centráló építési munkálatairól. A miniszter bejelentette, hogy a centrálé építését előreláthatólag júliusra befejezik. Bod János közgazdasági miniszter a mezőgazdasági és ipari export ügyében tett intézkedésekről számolt be a minisztertanácsnak. A mezőgazdasági kiviteli intézet főleg az állat, baromfi és tojásexport terén létesített olyan összeköttetéseket, amelyektől a kivitel fellendülése várható. Ezután Mayer János földmivelésügyi miniszter számolt be a fagykár sújtotta vidékeken szerzett tapasztalatairól és a helyi hatóságokkal folytatott tárgyalásairól. Ezek alapján részletes előterjesztést tett a segítőakció kivitelére és módozatára nézve. Tekintettel arra, hogy a pénzügyminisztérium még nem fejezhette be e kérdéssel kapcsolatban a pénzügyi előkészítés munkáját, a minisztertanács végső döntését legközelebbi ülésére halasztotta. A miniszterelnök Madridba utazott Gróf •Bethlen István miniszterelnök csütörtökön reggel Inkepusztára, majd onnan Párizson át Madridba utazott. A miniszterelnök a Népszövetség ülésein vesz részt, ahol több fontos kérdés között kisebbségi ügy is napirendre kerül. Gróf Bethlen István körülbelül két hétig marad távol Magyarországtól és ez idő alatt Fass József népjóléti miniszter helyettesíti. Visszaérkezése után résztvesz a felsőház ülésein a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásánál s a parlament elnapolása után megkezdi nyári szabadságát. Walkó Lajos külügyminiszter szintén Madridba utazik, hogy résztvegyen a Népszövetség ülésein. Életbe lépett az olasz-magyar kereskedelmi szerződés. Az 1928 június 4-én Rómában aláírt magyarolasz kereskedelmi és hajózási szerződés, amelynek ratifikációs okmányai ez év május 17-én cseréltettek ki, június 1-én lép életbe. A „Budapesti Közlöny" pénteki száma közli a pénzügyminiszter végrehajtási utasításait. Ugyancsak június 1-én lép életbe a kereskedelmi és hajózási szerződéssel egyidejűleg kötött magyar-olasz állategészségügyi egyezmény, amelynek megerősítési okmányai ugyancsak május 17-én cseréltettek ki Rómában. A földmivelési miniszter végrehajtási utasítását az Állategészségügyi Értesítő közölte. A francia kamara bizalmat szavaiott a kormánynak. Párizs, máj. 31. A képviselőház ma délután végzett azoknak az interpellációknak vitájával, amelyeket a chalvnsi táborban történt orvosi mulasztások tárgyában terjesztettek elő. A vita befejeztével Poincaré miniszterelnök a napirendi indítványok szavazásra bocsátása előtt a szocialisták napirendi indítványával szemben felvetette a bizalmi kérdést. A képviselőház 325 szóval 258 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. A Ház ezután 272 szóval 226 ellenében elfogadta a kormány által előzetesen jóváhagyott napirendet, amely helyesléssel veszi tudomásul a kormány felvilágosításait. Csütörtökön este lélekemelő ünnepség játszódott le■ Kiskunhalason, ebben a szépen fejlődő, nagyjövőjű alföldi városban. A Protestáns Nőszövetség rendezett vallásos estélyt, amelyen Hegedűs Lóránt, a Pesti Hírlap főmunkatársa tartott előadást az ő megszokott ékesszólásával a magyar protestantizmus hivatásáról. A nőszövetség, amelynek dr. Thuróczy Dezsőné, a város polgármesterének felesége áll az élén, igen szép eredménnyé, dolgozik és elismerésre méltó kulturális missziót teljesít. Szabó Zsigmond református lelkész nyitotta meg az irodalmi estet, tartalmas és megkapó beszéddel, amelyben a női hivatás céljait és feladatait fejtegette. Majd üdvözölte az irodalmi est előadóját, Hegedűs Lórántot. Hegedűs Lóránt azzal kezdte fejtegetéseit, hogy nem fog válaszolni arra a Kiskunhalason nemrég elhangzott goromba fenyegetésre, hogy öt millió ököl mered a magyar protestánsok ellen. Nem válaszol egyszerűen azért, mert ez a fenyegetés keresztyéntelen. Majd annak a kérdésnek a fejtegetésére tért át, hogy ő miért prédikál? Csak nálunk Magyarországon szokatlan az. — mondotta — hogy államférfiak, politikusok, közszereplők vasárnap fellépnek a templomban és bibliával kezükben prédikálnak. A skót református egyház hitei megkövetelik a közszereplőktől, hogy az istentiszteleteken aktív módon közreműködjenek, hogy időnkint bibliát magyarázzanak és ez egészen természetes is. Mert nekünk reformátusoknak nincs pápánk, nekünk csak élő hitünk van; ez az élő hit az a fluidum, amelyet tovább kell adni, és bele kell öntenünk hallgatóságunk lelkébe. — Én nem téritek — mondotta Hegedűs — és nem hirdetek felekezeti békétlenséget, a felekezeti békétlenség köveit rázza le mindenki az ő lelkéről. De akik nincsenek velünk egy hiten, s bennünket támadnak, gondolják meg, hogy milyen nagy kár volna, ha a magyar protestantizmus megszűnnék. Az angolszász faj, az angol és amerikai nemzet, ma a világ ura; ez a két nemzet pedig protestáns. Ha látok egy nagy népet, amely protestáns vallású, Magyarországnak mai rettentő helyzetében hozzá kell fordulnunk; ez a magyar katholikusoknak is érdeke. Amerikát és Angliát Magyarországból nem érdekli más, mint az, hogy itt van protestantizmus. Ugyan mi érdekelne bennünket Angliában és Amerikában? Gazdaságilag nem számítunk — búzatermésünk két sázaléka a világ összgabonatermésének, nyelvünk elszigetelt, irodalmunkat alig ismerik, — ámde tudják azt, hogy mi protestánsok vagyunk, ennélfogva miránk vár az a hivatás, hogy a protestantizmusnak végső végbástyái legyünk keleten, ahol az orthodox tenger kezdődik. Ha 250 millió embert meg tudunk indítani, aki velünk van, akkor miért ne hangoztassuk protestáns voltunkat. A világ legnagyobb hatalmasságához vallásunk fűt bennünket. Nem véletlen az — fejtegette tovább Hegedűs —, hogy Rothermere lord észrevett bennünket. Az angolszász népeknek eddig irántunk megnyilvánult szimpátiáját annak köszönhetjük, hogy Magyarországon protestantizmus is van. Ezután azt fejtegette Hegedűs Lóránt, hogy a református vallásnak milyen hatása van az ember lelkére. A kommunizmus alatt szerzett élményei alapján adta elő, hogyan állt szemben a református ember az élet legszörnyűbb titkával, a halállal. A halál kérdését csak a református egyház tudja megoldani. Az újkor tudományos fejlődése szintén a protestantizmussal van szerves kapcsolatban, amely azt hirdeti, hogy az ember kérlelhetetlen törvénynek van alávetve. A predestináció elve, a legnagyobb elv a világon s roppant hatása volt a világot ma vezető nemzetek kialakulásában. Fejtegetéseit azzal fejezte be, hogy a magyar reformátusoknak szent joguk, hogy ma többet áldozzanak, mint mások. Azok, akik a múltban véghezvittek minden ellenállást, legyenek elkészülve a jövőben is a legnagyobb áldozatokra. Mi magyar protestánsok vagyunk — mondotta — az ellenállási tartalék. A mi hitünk és a nemzet egysége egy. Nincs dicsőbb feladat — fejezte be Hegedűs Lóránt előadását —, mint magyar kálvinistának lenni. Hegedűs Lóránt előadásának végén elmondotta az amerikai zarándokút alkalmával szerzett imáját, melyet a gyülekezet állva utána mondott. Hajósy István saját szerzeményű énekeit adta elő, Felvinczi Takács Alice hegedüművésznő, Hubay egyik legkiválóbb nőtanítványa, szerzett igen nagy elismerést kitűnő technikára valló és gazdag tónusú hegedüjátékával. ________ A magyar protestantizmus hivatása. Hegedűs Lóránt előadása Kiskunhalason, a Protestáns Nőszövetség irodalmi estélyén. — A Pesti Hírlap munkatársától. — A Tigris. Regény. — Irta: Max Brand. (40) Orrán-száján dőlt a vér. Most először lépett vissza, elkábitotta a szörnyű fájdalom. A Tigris utána nyomult. Hirtelen látomása volt, úgy tetszett neki, hogy a szörnyű vadállat oldala mellett Mary gyengéd alakját látja és ez a látomás csaknem megőrjítette. Néha úgy érezte, hogy nem a Pávián áll előtte, hanem Mary és hogy az ő arcába sújt az öklével. Az ő vérét ontja. Mialatt tovább harcolt, halálos iszonyat töltötte meg a szívét. Lángolt a vére, mint akkor, amikor Boyntonnal harcolt, de mégis fagyos borzadály vett erőt rajta. Most már úgy cikázott ide-oda, mint a lidércfény, egy pillanatra sem állt meg és hatalmas öklei szakadatlanul ütötték-verték a vérző ellenfelét. Emberi hús és vér ezt nem bírta volna ki. A Pávián lehajolt, vadállati hörgő morgással, mintha a kövezetet akarná feltépni. Amikor újra felemelkedett, egy-egy hatalmas kődarab volt mindegyik kezében. A Tigris a jobbkezére figyelt, és az a kő, amelyet a jobbkezében tartott, elsüvített a feje mellett, anélkül, hogy megsebezte volna, de mielőtt még újra lelapulhatott volna, a Pávián másik karja is a levegőbe emelkedett. A kő gyomron találta a Tigrist és a falhoz lódította, és amikor egyensúlyát vesztve előre tántorodott, egyenesen a szörnyeteg karjaiba zuhant. Most már lehetetlen volt szabadulnia. A Pávián egyik karjával átölelte Jack vállait, a másikkal pedig az álla alá nyúlt. A hatalmas erejű kéz hátraszorította a Tigris fejét. Csak egy mozdulat még és a szörnyeteg kitöri Jack nyakát. A Pávián az állanál fogva a levegőbe emelte a Tigrist, aki egyensúlyt vesztve, háttal a kövezetre zuhant. A Pávián torz ábrázata közel hajolt az arcához, mintha a vérét szomjazná, mintha a torkába akarna harapni. Hörögve morgott, borzalmas volt ez a vadállati hang. Jack vakon hadonázott, ütötte ellenfelét, ahol érte, de a menekülés minden reménye nélkül. Tudta, hogy vége van. Elsötétült a szemei előtt a világ, a hátgerincén éles fájdalom nyilatt végig, tüzes, égő fájdalom és a lábai megmerevedtek. Ekkor a kinyújtott kezével véletlenül valami éles tárgyat érintett meg, amely úgy vágott, mint a borotva. A kés volt, amely kiesett az előbb a Pávián kezéből. Kegyetlenül összevágta a kezét és a heves fájdalom megtisztította kissé az öntudatát. Végigcsúsztatta ujjait a kés pengéjén, aztán összeszedte minden erejét és a hosszú vadászkés ólmos markolatával fejbevágta a Páviánt. A szorítás engedett. Felnézett és a sűrű fekete ködön át, amely elhomályosította a látását, a Pávián kíntól eltorzul arcát látta. Még egyszer a halántékára vágott, aztán úgy érezte, mintha súlyos szikla gördült volna le róla. Győzelem! Féltérdre emelkedett. Bal kezével megragadta a szörnyeteg sörényét, jobbjában pedig magasra emelte a kést, hogy megadja ellenfelének a kegyelemdöfést. Ekkor felnyíltak a Pávián szemei és véres ajkai megmozdultak. Ez a látvány megfosztotta a józanságától Jacket. Messze elhajította a kést és az ujjait, mintha karmok volnának, a Pávián nyakába vájta. — Mi közöd van Maryhez? — sziszegte fogait csikorgatva. — Valld be, átkozott gazember! Mi közöd van Maryhez? Óriási erőfeszítéssel a levegőbe emelte ellenfelét és azután a kövezethez vágta a fejét. A legyőzött ember szája tágra nyílt, szemei vadul forogtak, hörögve lélekzett. Közel vett már a megfulladáshoz, nem jött ki hang a torkán. — Átkozott kutya! — őrjöngött tovább a Tigris. — Mi közöd Dover Maryhez? — Az ujjai a szörnyeteg nyakára zárultak halálos szorításra. A Pávián arca lilaszíntre változott, a szemei csaknem kiugrottak üregeikből. Hiába igyekezett lerázni magáról a gyilkos kezeket. Fuldokló lélekzését szörnyű volt hallgatni, sipolva tört elő melléből a levegő. Aztán elakadt a lélekzete és a Tigris, akit a gyönyörűség, hogy ölhet, valósággal megőrjített, ujjongott örömében, mint a vértől megrészegült vadállat. Kipos vonaglás — és a Tigris keze, elengedte egy pillanatra ellenfele nyakát. — A húgom! — nyögte ki a Pávián. Levegő után kapkodott, mintha az életet próbálná újra magába szívni. — A húgom! — ismételte elfulladva. A Tigrist mintha éles fény vakította volna el hirtelen. Tántorogva felemelkedett a földről, a karjai minden erejüket elvesztették, bár az ujjait még most is begörbítve tartotta, mintha vadállati karmok volnának. — Állj fel! — parancsolta. Az óriás tapogatózva, dülöngélve lábra állt és a falhoz támaszkodott, hogy el ne essék. Arcáról folyt a vér és bemocskolta körülötte a kövezetet. A sebei szörnyűek voltak, de nem gyötörték annyira, mint az a tudat, hogy legyőzték. Minden bátorságát elvesztette. Sohase fog többé fölényesen gúnyos mosolyra húzódni az ajka. Mesterére talált és most már csak egy gondolata volt — az életéért reszketett. — Azonnal eltűnsz a Tangle-ből! — szólt a Tigris. — Azonnal eltűnök, — mormogta az óriás és nem merte felemelni a fejét. — És elhagyod még ezt az országot is. — Elhagyom az országot is. — És ha mégegyszer visszamerészkedsz ide, a föld alatt is rád találok és akkor jaj neked! A Pávián felemelte szörnyű arcát. Szemében állati félelem tükröződött. A Tigrist undor fogta el. — Hallom. — És most menj! Megkezdődött a magyar-román birtokper tárgyalása. Bécs, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csütörtökön ismét megkezdték a magyarromán optáns-kérdés tárgyalását. A délelőtt folyamán a magyar delegáció vezetője, báró Szterényi József, több óra hosszáig tanácskozott Politiu és Moldován román delegátusokkal. Délután a román delegáció vezetője, Davila, mindkét román delegátussal látogatást tett báró Szterényinél. E látogatás során eszmecserét folytattak az optánsügy eddigi állásáról. Báró Szterényi kifejtette a magyar kormány fölfogását. Davila követ, tekintettel arra, hogy csak rövid idő óta foglalkozik az üggyel, közölte, hogy a vitás pontokat behatóan tanulmányozni fogja Evégből hétfőig elhalasztották a tárgyalást. Báró Szterényi csütörtökön Budapestre utazott, ahonnan vasárnap tér vissza Bécsbe.