Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

1929. június 1., szombat. PESTI HÍRLAP Minisztertanács. A kormány tagjai pénteken délelőtt Vass Jó­zsef miniszterelnökhelyettes elnöklésével miniszter­­tanácsra ültek össze, amelyen Herrmann Miksa ke­reskedelemügyi miniszter jelentést tett az elektromos centráló építési munkálatairól. A miniszter bejelen­tette, hogy a centrálé építését előreláthatólag jú­liusra befejezik. Bod János közgazdasági miniszter a mezőgazdasági és ipari export ügyében tett intéz­kedésekről számolt be a minisztertanácsnak. A me­zőgazdasági kiviteli intézet főleg az állat, baromfi és tojásexport terén létesített olyan összeköttetése­ket, amelyektől a kivitel fellendülése várható. Ez­után Mayer János földmivelésügyi miniszter szá­molt be a fagykár sújtotta vidékeken szerzett tapasz­talatairól és a helyi hatóságokkal folytatott tárgya­lásairól. Ezek alapján részletes előterjesztést tett a segítőakció kivitelére és módozatára nézve. Tekin­tettel arra, hogy a pénzügyminisztérium még nem fejezhette be e kérdéssel kapcsolatban a pénzügyi előkészítés munkáját, a minisztertanács végső dön­tését legközelebbi ülésére halasztotta. A miniszterelnök Madridba utazott Gróf •Bethlen István miniszterelnök csütörtö­kön reggel Inkepusztára, majd onnan Párizson át Madridba utazott. A miniszterelnök a Népszövetség ülésein vesz részt, ahol több fontos kérdés között kisebbségi ügy is napirendre kerül. Gróf Bethlen István körülbelül két hétig marad távol Magyaror­szágtól és ez idő alatt Fass József népjóléti minisz­ter helyettesíti. Visszaérkezése után résztvesz a felsőház ülésein a költségvetési törvényjavaslat tár­gyalásánál s a parlament elnapolása után megkezdi nyári szabadságát. Walkó Lajos külügyminiszter szintén Madridba utazik, hogy résztvegyen a Nép­­szövetség ülésein. Életbe lépett az olasz-magyar kereskedelmi szerződés. Az 1928 június 4-én Rómában aláírt magyar­olasz kereskedelmi és hajózási szerződés, amelynek ratifikációs okmányai ez év május 17-én cseréltettek ki, június 1-én lép életbe. A „Budapesti Közlöny"­ pénteki száma közli a pénzügyminiszter végrehaj­tási utasításait. Ugyancsak június 1-én lép életbe a kereskedelmi és hajózási szerződéssel egyidejűleg kötött magyar-olasz állategészségügyi egyezmény, amelynek megerősítési okmányai ugyancsak május 17-én cseréltettek ki Rómában. A földmivelési mi­niszter végrehajtási utasítását az Állategészségügyi Értesítő közölte. A francia kamara bizalmat szavai­ott a kormánynak. Párizs, máj. 31. A képviselőház ma délután végzett azoknak az interpellációknak vitájával, amelyeket a chalvnsi táborban történt orvosi mu­lasztások tárgyában terjesztettek elő. A vita befe­jeztével Poincaré miniszterelnök a napirendi indít­ványok szavazásra bocsátása előtt a szocialisták napirendi indítványával szemben felvetette a bizalmi kérdést. A képviselőház 325 szóval 258 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. A Ház ezután 272 szóval 226 ellenében elfogadta a kormány által előzetesen jóváhagyott napirendet, amely helyeslés­sel veszi tudomásul a kormány felvilágosításait. Csütörtökön este lélekemelő ünnepség játszó­dott le■ Kiskunhalason, ebben a szépen fejlődő, nagy­­jövőjű alföldi városban. A Protestáns Nőszövetség rendezett vallásos estélyt, amelyen Hegedűs Lóránt, a Pesti Hírlap főmunkatársa tartott előadást az ő megszokott ékesszólásával a magyar protestantiz­­mus hivatásáról. A nőszövetség, amelynek dr. Thu­ró­czy Dezsőné, a város polgármesterének felesége áll az élén, igen szép eredménnyé,­ dolgozik és elis­­merésre méltó kulturális missziót teljesít. Szabó Zsigmond református lelkész nyitotta meg az iro­dalmi estet, tartalmas és megkapó beszéddel, amely­ben a női hivatás céljait és feladatait fejtegette. Majd üdvözölte az irodalmi est előadóját, Hegedűs Ló­rántot. Hegedűs Lóránt azzal kezdte fejtegetéseit, hogy nem fog válaszolni arra a Kiskunhalason nemrég elhangzott goromba fenyegetésre, hogy öt millió ököl mered a magyar protestánsok ellen. Nem válaszol egyszerűen azért, mert ez a fenyegetés keresztyéntelen. Majd annak a kérdésnek a fejtegetésére tért át, hogy ő miért pré­dikál? Csak nálunk Magyarországon szokatlan az. — mondotta — hogy államférfiak, politikusok, köz­szereplők vasárnap fellépnek a templomban és bib­liával kezükben prédikálnak. A skót református egyház hitei megkövetelik a közszereplőktől, hogy az istentiszteleteken aktív módon közreműködjenek, hogy időnkint bibliát magyarázzanak és ez egé­szen természetes is. Mert nekünk reformátusoknak nincs pápánk, nekünk csak élő hitünk van; ez az élő hit az a fluidum, amelyet tovább kell adni, és bele kell öntenünk hallgatóságunk lelkébe. — Én nem téritek — mondotta Hegedűs — és nem hirdetek felekezeti békétlenséget, a felekezeti békétlenség köveit rázza le mindenki az ő lelkéről. De akik nincsenek velünk egy hiten, s ben­nünket támadnak, gondolják meg, hogy mi­lyen nagy kár volna, ha a magyar pro­testantizmus megszűnnék. Az angolszász faj, az angol és amerikai nemzet, ma a világ ura; ez a két nemzet pedig protestáns. Ha látok egy nagy népet, amely protestáns vallású, Magyarországnak mai rettentő helyzetében hozzá kell fordulnunk; ez a magyar katholikusoknak is érdeke. Amerikát és Angliát Magyarországból nem érdekli más, mint az, hogy itt van protestantizmus. Ugyan mi érdekelne bennünket Angliában és Ame­rikában? Gazdaságilag nem számítunk — búza­termésünk két sázaléka a világ összgabonatermé­­sének, nyelvünk elszigetelt, irodalmunkat alig is­merik, — ámde tudják azt, hogy mi protestánsok vagyunk, ennélfogva miránk vár az a hivatás, hogy a protestantizmusnak végső végbástyái legyünk ke­leten, ahol az orthodox tenger kezdődik. Ha 250 millió embert meg tudunk indítani, aki velünk van, akkor miért ne hangoztassuk protestáns voltunkat. A világ legnagyobb hatalmasságához val­lásunk fűt bennünket. Nem véletlen az — fejtegette tovább Hegedűs —, hogy Rothermere lord észrevett bennünket. Az angolszász népeknek eddig irántunk megnyilvánult szimpátiáját annak köszönhetjük, hogy Magyar­­országon protestantizmus is van. Ezután azt fejte­gette Hegedűs Lóránt, hogy a református vallásnak milyen hatása van az ember lelkére. A kommuniz­mus alatt szerzett élményei alapján adta elő, hogyan állt szemben a református ember az élet legször­­nyű­bb titkával, a halállal. A halál kérdését csak a református egyház tudja megoldani. Az újkor tu­dományos fejlődése szintén a protestantizmussal van szerves kapcsolatban, amely azt hirdeti, hogy az ember kérlelhetetlen törvénynek van alávetve. A predestináció elve, a legnagyobb elv a világon s roppant hatása volt a világot ma vezető nemzetek kialakulásában. Fejtegetéseit azzal fejezte be, hogy a magyar reformátusoknak szent joguk, hogy ma többet áldozzanak, mint mások. Azok, akik a múltban véghezvittek minden ellen­állást, legyenek elkészülve a jövőben is a legna­gyobb áldozatokra. Mi magyar protestánsok va­gyunk — mondotta — az ellenállási tartalék. A mi hitünk és a nemzet egysége egy. Nincs dicsőbb fel­adat — fejezte be Hegedűs Lóránt előadását —, mint magyar kálvinistának lenni. Hegedűs Lóránt előadásának végén elmondotta az amerikai zarándokút alkalmával szerzett imá­ját, melyet a gyülekezet állva utána mondott. Ha­­jósy István saját szerzeményű énekeit adta elő, Felvinczi Takács Alice hegedüművésznő, Hubay egyik legkiválóbb nőtanítványa, szerzett igen nagy elismerést kitűnő technikára valló és gazdag tónusú hegedüjátékával. ________ A magyar protestantizmus hivatása. Hegedűs Lóránt előadása Kiskunhalason, a Protestáns Nőszövetség irodalmi estélyén. — A Pesti Hírlap munkatársától. — A Tigris. Regény. — Irta: Max Brand. (40) Orrán-száján dőlt a vér. Most először lépett vissza, elkábitotta a szörnyű fájdalom. A Tigris utána nyomult. Hirtelen látomása volt, úgy tetszett neki, hogy a szörnyű vadállat oldala m­ellett Mary gyengéd alakját látja és ez a látomás csaknem meg­őrjítette. Néha úgy érezte, hogy nem a Pávián áll előtte, hanem Mary és hogy az ő arcába sújt az öklével. Az ő vérét ontja. Mialatt tovább harcolt, halálos iszonyat töltötte meg a szívét. Lángolt a vére, mint akkor, amikor Boyntonnal harcolt, de mégis fagyos borzadály vett erőt rajta. Most már úgy cikázott ide-oda, mint a lidércfény, egy pilla­natra sem állt meg és hatalmas öklei szakadatlanul ütötték-verték a vérző ellenfelét. Emberi hús és vér ezt nem bírta volna ki. A Pávián lehajolt, vadállati hörgő morgással, mintha a kövezetet akarná feltépni. Amikor újra felemel­kedett, egy-egy hatalmas kődarab volt mindegyik kezében. A Tigris a jobbkezére figyelt, és az a kő, amelyet a jobbkezében tartott, elsüvített a feje mel­lett, anélkül, hogy megsebezte vo­lna, de mielőtt még újra lelapulhatott volna, a Pávián másik karja is a levegőbe emelkedett. A kő gyomron találta a Tigrist és a falhoz lódította, és amikor egyensúlyát vesztve előre tántorodott, egyenesen a szörnyeteg karjaiba zuhant. Most már lehetetlen volt szabadulnia. A Pávián egyik karjával átölelte Jack vállait, a másikkal pedig az álla alá nyúlt. A hatalmas erejű kéz hátra­­szorította a Tigris fejét. Csak egy mozdulat még és a szörnyeteg kitöri Jack nyakát. A Pávián az állanál fogva a levegőbe emelte a Tigrist, aki egyen­súlyt ve­sztve, háttal a kövezetre zuhant. A Pávián torz ábrázata közel hajolt az arcá­hoz, mintha a vérét szomjazná, mintha a torkába akarna harapni. Hörögve morgott, borzalmas volt ez a vadállati hang. Jack vakon hadonázott, ütötte ellenfelét, ahol érte, de a menekülés minden reménye nélkül. Tudta, hogy vége van. Elsötétült a szemei előtt a világ, a hátgerincén éles fájdalom nyilatt végig, tüzes, égő fájdalom és a lábai megmereved­tek. Ekkor a kinyújtott kezével véletlenül valami éles tárgyat érintett meg, a­mely úgy vágott, mint a borotva. A kés volt, amely kiesett az előbb a Pávián kezéből. Kegyetlenül összevágta a kezét és a heves fájdalom megtisztította kissé az öntudatát. Végig­­csúsztatta ujjait a kés pengéjén, aztán összeszedte minden erejét és a hosszú vadászkés ólmos marko­latával fejbevágta a Páviánt. A szorítás engedett. Felnézett és a sűrű fekete ködön át, amely elhomályosította a látását, a Pá­vián kíntól eltorzul arcát látta. Még egyszer a ha­lántékára vágott, aztán úgy érezte, mintha súlyos szikla gördült volna le róla. Győzelem! Féltérdre emelkedett. Bal kezével megragadta a szörnyeteg sö­rényét, jobbjában pedig magasra emelte a kést, hogy megadja ellenfelének a kegyelemdöfést. Ekkor felnyíltak a Pávián szemei és véres ajkai megmoz­dultak. Ez a látvány megfosztotta a józanságától Jacket. Messze elhajította a kést és az ujjait, mintha karmok volnának, a Pávián nyakába vájta. — Mi közöd van Maryhez? — sziszegte fogait csikorgatva. — Valld be, átkozott gazember! Mi közöd van Maryhez? Óriási erőfeszítéssel a levegőbe emelte ellen­felét és azután a kövezethez vágta a fejét. A legyő­zött ember szája tágra nyílt, szemei vadul forogtak, hörögve lélekzett. Közel vett már a megfulladáshoz, nem jött ki hang a torkán. — Átkozott kutya! — őrjöngött tovább a Tig­ris. — Mi közöd Dover Maryhez? — Az ujjai a szörnyeteg nyakára zárultak halálos szorításra. A Pávián arca lilaszíntre változott, a szemei csaknem kiugrottak üregeikből. Hiába igyekezett lerázni magáról a gyilkos kezeket. Fuldokló lélek­­zését szörnyű volt hallgatni, sipolva tört elő mellé­ből a levegő. Aztán elakadt a lélekzete és a Tigris, akit a gyönyörűség, hogy ölhet, valósággal meg­őrjített, ujjongott örömében, mint a vértől megrésze­­gült vadállat. Kipos vonaglás — és a Tigris keze, elengedte­­ egy pillanatra ellenfele nyakát. — A húgom! — nyögte ki a Pávián. Levegő után kapkodott, mintha az életet pró­bálná újra magába szívni. — A húgom! — ismé­telte elfulladva. A Tigrist mintha éles fény vakította volna el hirtelen. Tántorogva felemelkedett a földről, a kar­jai minden erejüket elvesztették, bár az ujjait még most is begörbítve tartotta, mintha vadállati kar­mok volnának. — Állj fel! — parancsolta. Az óriás tapogatózva, dülöngélve lábra állt és a falhoz támaszkodott, hogy el ne essék. Arcáról folyt a vér­ és bemocskolta körülötte a kövezetet. A sebei szörnyűek voltak, de nem gyötörték annyira, mint az a tudat, hogy legyőzték. Minden bátorsá­gát elvesztette. Sohase fog többé fölényesen gúnyos mosolyra húzódni az ajka. Mesterére talált és most már csak egy gondolata volt — az életéért reszke­tett. — Azonnal eltűnsz a Tangle-ből! — szólt a Tigris. — Azonnal eltűnök, — mormogta az óriás és nem merte felemelni a fejét. — És elhagyod még ezt az országot is. — Elhagyom az országot is. — És ha mégegyszer visszamerészkedsz ide, a föld alatt is rád találok és akkor jaj neked! A Pávián felemelte szörnyű arcát. Szemében állati félelem tükröződött. A Tigrist undor fogta el. — Hallom. — És most menj!­ ­ Megkezdődött a magyar-román birtokper tárgyalása. Bécs, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csütörtökön ismét megkezdték a magyar­román optáns-kérdés tárgyalását. A délelőtt folya­mán a magyar delegáció vezetője, báró Szterényi József, több óra hosszáig tanácskozott Politiu és Moldován román delegátusokkal. Délután a román delegáció vezetője, Davila, mindkét román delegá­tussal látogatást tett báró Szterényinél. E látogatás során eszmecserét folytattak az optánsügy eddigi állásáról. Báró Szterényi kifejtette a magyar kor­mány fölfogását. Davila követ, tekintettel arra, hogy csak rövid idő óta foglalkozik az üggyel, kö­zölte, hogy a vitás pontokat behatóan tanulmá­nyozni fogja Evégből hétfőig elhalasztották a tár­gyalást. Báró Szterényi csütörtökön Budapestre utazott, ahonnan vasárnap tér vissza Bécsbe.

Next