Pesti Hírlap, 1929. július (51. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
1929. július 2., kedd. PESTI HÍRLAP 5 25% JÖJJÖN VELÜNK! 157. vasúti kedvezmény TM TM TM TM ® TM ® TM ® szálloda! kedvezmény Siófokra, Abbáziába, Lovranába, Portorose-be, Lido-Velencébe. INDULÁS: 2-ik csoport: julius hó 7, 3-ik csoport: julius hó 14, 4-ik csoport: julius hó 20. Egyéni utazások, tetszés szerinti hosszabb és rövidebb időre is lehetségesek. Minden közelebbi felvilágosítással szolgál: Pesti Hírlap Fürdő- és Utazási-osztálya V Vilmos császár-ut 78. sz. /• emelet. 8. Reggel 9—2, délután 3—6-ig. „Te mindig magyar voltál, ami ellen nekem semmi kifogásom se lehet“ — mondta Ferenc József József főhercegnek. József főherceg és Tersztyánszky afférja a király előtt. — József főherceg nyilatkozata a Pesti Hírlap számára. A Pesti Hírlap vasárnapi számában közöltük azt a levélváltást, amely Frigyes főherceg hadseregfőparancsnok és Ferenc József között folyt le és amelyben szó volt a József főherceg és Tersztyánszky lovassági tábornok között a sabáci átkelés után támadt éles afférról. A sabáci affér — amint ez a Pesti Hírlap vasárnapi számában olvasható volt — Frigyes főherceg közvetítésével elintéződött. Ezzel azonban nem javult meg a helyzet a 31. hadosztályt vezető József főherceg és közvetlen parancsnoka, a IV. hadtestet vezető Tersztyánszky között. József főherceg, amint ezt a naplójából vett idézetben láttuk, őszintén örült annak, hogy az elintézés megtörtént. ..Részemről őszintén“! — teszi hozzá. —* Tersztyánszky oldaláról azonban hiányzott ugyanez az őszinteség, aminek az a következése, hogy az északi harctéren is állandó közöttük a súrlódás. Az összeütközés magva majdnem szabályszerűen ugyanaz: Tersztyánszky végrehajthatatlan parancsokat ad ki és tüzérségi előkészület nélkül hajszolja a vágóhídra a legénységet. Tersztyánszky magatartása a szándékos kötekedés és rendszeres üldözés tipikus példája, ami annál feltűnőbb, mert a szeszélyeinek és kötekedéseinek kitett hadosztályparancsnok ez alkalommal az uralkodócsalád tagja. Tersztyánszky különös magatartásának megfejtése céljából magához József főherceghez fordultunk, aki munkatársunk kérésére rendkívül érdekes és jellemző magyarázatát adta Tersztyánszky magatartásának. Mielőtt azonban őfensége nyilatkozatot közölnék, a kapott — Csak nem bicsaklott meg a bokája? — kérdezte aggódva a háziasszony. — Nem, — felelte szórakozottan a fiatal lány — de ezen a helyen arany van elásva. A házaspár nagyot nézett. — Az nem valószínű, — szólt a férfi. — Honnan gondolja? — Érzem. Itt alattam arany van. Még pedig nem is nagy mélységben. — No, hiszen erről könnyen meggyőződhetünk, — mondta Mr. Brown és előkerítette a kertészt két fiúval, akik ásóval, kapával legott nekiestek annak a helynek, amelyet a hölgyvendég megjelölt. Nem tartott soká és korhadt faládára bukkantak. Mikor nagy erőfeszítéssel kiemelték, csomó ökölnagyságú darab színarany esett ki belőle. (Amint később kiderült, össze-vissza egy negyedmázsánál nagyobb volt a súlya az aranyleletnek.) A kertész a fiukkal együtt, de Brownék is a legnagyobb csodálkozással, majdnem áhítattal tekintettek hol az aranyra, hol a fiatal leányra. Justy Amyr csak nevetett. — Mégis, honnét tudta, hogy itt arany van, Miss Justy? — kérdezte Mr. Brown. — Éreztem, — felelte a leány és vállat vont. Coloradoban nem csoda, ha aranyat találnak. Persze, a bányákban. Amúr lelete bizonyára még a városnak a múlt század ötvenes éveiben történt alapítása előtti idejében került arra a rejtekhelyre, ahol most rábukkantak s ahol valamilyen okból — bizonyára az akkoriban a vidéket elárasztó banditák előtti félelemben — elásták a már kitermelt kincset. De Justy Amyr krónikását ez a lelet csak abból a szempontból érdekli, hogy a fiatal leány az arany eladási árából, amely még a gazdag Brownék vagyonát is szépen gyarapította, akkora — egyébként törvényes — részesedést kapott, hogy mellette a Warriner-féle örökség eltörpült. Európai fogalmak szerint egy csapásra gazdag leány lett belőle. Vele a Brown-házaspár rejtéllyel állt szemben. Állandóan olyan dolgokat produkált, amik csodálkozásba ejtették. . . i _... , (Folytatjuk.). “ A választ érthetőbbé kell tennünk, azzal, hogy előbb felelevenítjük itt még annak az afférnak az emlékét is, amelyik utoljára keletkezett közöttük, akkor, amikor József főherceg, akit a VII. hadtest parancsnokává neveztek ki és aki így véglegesen kikerült Tersztyánszky hatalma alól, a 31. hadosztály, vezetését átadta. November 19-én Tersztyánszky parancsot ad a 31-ik hadosztálynak, hogy másnap reggel hat órakor Novorodomszkra nyomuljon előre és az ellenséget támadja meg. November 20-án a hadtestparancsnokság értesíti József főherceget, hogy kinevezték a VII. hadtest parancsnokává; annak a megállapítását reá bízzák, hogy mikor kívánja átadni a 31 -ik hadosztályt, amelyik Tersztyánszky parancsa szerint Novoradomszk birtokáért ekkor már harcban áll. Azt feleli, a 31-ik hadosztály be kívánná fejezni a támadást és azt csak azután adja át Dáninak. József főherceg november 21-én reggelig erre az előterjesztésre még nem kap választ, amiből arra következtet, hogy rögtön mennie kell. A helyzetet úgy ítéli meg, hogy most már itt hosszabb álló harc kezdődik, amihez az ő személyes jelenléte nem okvetlenül szükséges. Körülbelül kilenc órakor jön Tersztyánszky lóháton — írja naplójában József főherceg. — Leszáll és igen meleg szavakkal gratulál nekem és azon kívánságát fejezi ki, hogy a jövőben is oly nagy sikereim legyenek, mint eddig voltak. Megköszönöm és megkérdem, hogy mit gondol az én esetemről: „Császári Fenségfia sem parancsot, sem tanácsot nem adhatok, én ezen esetben maradnék! Különben is lovassági tábornokká történt kinevezése óta a parancsadás nagyon nehézzé vált az én részemre és ez amúgy is csak rövid tartamra volt lehetséges!“ Tehát ő maradna, de én megnehezítem az ő helyzetét a parancsadást illetőleg. Úgy érzem, azt akarja velem megértetni, hogy jobb, ha megyek. Még egyszer hozzám fordul és igen meleg szavakban megköszöni az én „sok és kiváló“ szolgálataimat és igen szerencsés utat kíván. Ekkor az újonnan kinevezett hadosztályvezérkari főnök, Remiz őrnagy jön hozzája és engem teljesen mellőzve, halkan valami jelentést súg a hadtestparancsnok fülébe. Susogva beszélgetnek, úgyhogy határozottan látom, hogy nem akarja Tersztyánszky, hogy halljam, hogy miről van szó, azaz, hogy mi történik itt . . . Visszalépek, egész törzsem előtt mutatta, hogy felesleges vagyok. Tersztyánszkynak egy hangosan kiejtett szava nagy lökést ad nekem: „Die Tier gehen zum Angriff vor...“ Csak ennyit hallottam. Hozzálépek, tisztelegve emelem kezemet sapkámhoz, kérni akarom, hogy most ne parancsoljon támadást, mert ez katasztrófára kell hogy vezessen és rémséges véráldozatba fog kerülni, minden eredmény nélkül ... Tersztyánszky engem meg nem hallgatva, ott álló törzsemhez fordul és hangosan elrendeli: „És a hadosztály törzs azonnal Dáni tábornokhoz lovagol, aki ezennel átveszi a hadosztályparancsnokságot!“ Itt több szavam nem lehet! Szeretett, derék hadosztályom, Isten veled! A 31-ik hadosztály átadásával kapcsolatos események további részletezését elhagyhatjuk. Elég annyit tudni, hogy Tersztyánszky rendelkezései tényleg haszon nélkül a mészárszékre vitték József főherceg katonáit és hogy Tersztyánszky bizalmi emberei, amikor már a folyamatban levő ütközet menetét látták, kiszámított ügyeskedéssel igyekeztek József főherceget előbb a már átadott hadosztály viszszavételére rábírni, majd amikor ez nem sikerült, a sok veszteség ódiumát az ő nyakába varrni. József főherceg átveszi Sztropkón a VII. hadtest parancsnokságát Tersztyánszky árnyéka azonban tovább kíséri. A hadsereg főparancsnokság igazoló jelentéstételre szólítja föl, mert „a IV. hadtest parancsnoka a 31. hadosztály súlyos veszteségeit a parancsnokság átadásával a novoradomszki küzdelmek alatt hozza összefüggésbe.“ A felszólításhoz mellékelték azt a tényállást, amelyet a hadseregparancsnokságnál állítatak össze. „A IV. hadtestnek a vádja teljesen hamis ..." — Így kezdi jelentését József főherceg, aki naplójában december 7-től keltezve ezzel a megjegyzéssel közli le jelentése teljes szövegét: Most már hivatalos jelentéseiben is hazudik Tersztyánszky Frigyesnek írott magánlevelemben még azt is kell hangsúlyoznom, hogy nekem, mint katonának — ezke után, ha Tersztyánszkyval találkozom —nincs más utam, mint őt inzultálni és Frigyes korábbi kérelmére őt, a rágalmazót végleg leleplezni. Mindez természetesen csak az első percok méltatlankodásának a haragkitörése. József főherceg nyugodtan megvárta a hivatalos eljárás lefolytatását, amely végül teljes elégtételt szolgáltatott neki, megállapítván, hogy a 31. hadosztály elvérzése az átadással nem hozható kapcsolatba. Ezeknek előrebocsátása után most már rátérhetünk arra, hogy József főherceg maga mivel magyarázza azt a feltűnő és rosszindulatú elenségeskedést, amelyet vele szemben Tersztyánszky lépten-nyomon elárult? a hozzá intézett kérdésünkre őfensége ezt válaszolta: — Tersztyánszky lovassági tábornok egyszer még a háború kitörése előtt úgy nyilatkozott előttem, hogy ha nem változtatom meg magyarbarát érzelmeimet, ha nem szűnök meg magamat magyarnak vallani, úgy ő, Ferenc Ferdinánd főherceg kimondott parancsára elmozdításomat fogja javasolni, vagy legalább is áthelyezésemet, valami Magyarországtól távoleső helyőrségbe. Amidőn ezt Ferenc József királyunknak elpanaszoltam, ő azt felelte, hogy legyek nyugodt, ő az ilyen előterjesztést legfeljebb megrovással fogja visszautasítani, mert feltétlenül megbízik bennem és nem fog Budapestről áthelyezni. „Te mindig magyar voltál, ami ellen nekem semmi kifogásom se lehet“ — mondta kedves mosollyal. — Tersztyánszkyval támadt afférsorozatnak mi volt a végleges elintézése? — kérdeztük végül őfenségétől. — Elég, ha azt felelem erre, — felelte, — hogy Ferenc József királyunk szóvá tette az ügyet . Az utolsó négy hét 12109 és 70 éves cégünk megszűnik! Ezért a raktáron levő összes árukból: női- és férfi- gapjuszövszex, flanelok, mosógrenadonok, selymek, vásznak, chifonok, fehérneműek, ágyhuzatok, gyapjutakarók, fürdőruhák, női téllkabátok stb. cikkekből még a maradékokból is az eddigi gyári ár és gyári áron aluli árakból még külön 10% készpénzengedményt adunk! JMenaCa 1 előbb jön, annál nagyobb a válaszunk ! STERN JÓZSEFRT. IV., CALVIN-TER