Pesti Hírlap, 1929 augusztus (51. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
1929. augusztus 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP Az angol gyapotipar válsága , London, júl. 31. Az angol gyapotiparban változatlanul tovább tart a válság. A munkaadók szövetsége reméli, hogy a hét vége felé fel lehet venni a tárgyalások fonalát. Több nagyobb gyárban — amely 140.000 orsóval dolgozik — a munkások elfogadták a bérleszállítást. Szó van arról, hogy a munkaügyi minisztérium békéltető bíróság útján való döntést fog ajánlani. . A nagyobb műselyemgyárak, amelyeknek gyártmányait a gyapotipar nagyrészt felhasználja, a kizárás folytán üzemüket korlátozták. London, júl. 31. A Pesti Hírlap tudósítójánakértesülése szerint a lancashirei textilmunkások tömeges kizárása azzal a következménnyel járt, hogy a Contalds-cég kijelentette, hogy a munkát jelentékenyen korlátozza, a munkaidőt pedig tetemesen leszállítja abban a három fiókgyárában, amelyek a lancashirei gyapotipart fonállal látják el. A helyzet ebben a pillanatban meglehetősen bizonytalan. A szövőmunkások szakszervezete olyan értelemben döntött, hogy a munkabér leszállításának kérdésében egyáltalában senkivel sem bocsátkozhatik tárgyalásokba. A szövőmunkások szakszervezete pedig csütörtöki ülésén fogja elhatározni, hogy megkezdi-e a munkaadókkal való tárgyalásokat, vagy sem. Harmincezer embert nyomorít meg a szerb-bolgár határmegálapítás, Szófia, júl. 31. A szocialista pártnak a zürichi nemzetközi szocialista iroda elé terjesztett jelentése tárgyalja a szerb-bolgár határmegvonás lehetetlenségeit. A jelentés utal arra, hogy a határ nemcsak falvakat, hanem házterületeket és udvarokat is átszel és így két ország területére tagol szét; ugyanúgy templomokat és iskolákat, sőt kutakat vág el az illető falutól. A jelentés adatszerűen felsorolja az ekként országhatárral kettészelt birtokokat, amelyeknek terjedelme meghaladja a 10.000 hektárt. (Megállapítható, hogy a kíméletlen határmegállapítás kb. 30.000 embert nyomorít meg. A jelentés szerint a birtokoknak országhatárral való kettéosztását éppen azzal okolták meg, hogy hosszadalmas igénylési viták helyett ezenmód a magánosok és a közösségek háborítatlanul szentelhetik majd magukat földjük megművelésének. A rosszakaratú intézkedések azonban illuzóriussá teszik a föld kihasználását. A jelentés azután ismerteti a szerbek rendszeres gyilkosságait a határzónában. A lakosság itt békésen végezné dolgát, forradalmi hajlamnak nyoma sincsen és a lakosság itt ebben a tekintetben teljesen különbözik a macedóniaitól. Mégis véres hatósági túlkapások történnek a szerb határsávban, miért is fel kell hívni az egész világ szocialistáinak figyelmét erre a helyzetre, a védtelen lakosság reménytelen hangulatára és szüntelen félelmére. 71 Vöröskereszt genfi konvencióiának revíziója, Genf, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Népszövetség tanácsa négy héttel ezelőtt diplomáciai konferencia huzott össze a volt kereszt genfi konvenciójának revíziója végett. Most ért véget a konferencia, amely két konvenciót szerkesztett. Az egyik a Vöröskereszt revideált konvenciója, amely 40 cikkelyből áll, a másik a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó új konvenció, amelynek 97 cikkelye van. Az ünnepélyeszáróülésen 32 kormányképviselő írta alá az új konvenciókat, közöttük Magyarország, Németország, Svájc, az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztria, Finnország, Csehország, Jugoszlávia, Románia, Olaszország és Mexikó képviselői. Anglia és Japán egyelőre nincsen az aláírók között, de Anglia csupán formai okokból halasztotta el az aláírást, mert fődelegátusa, Sir Horace Rumbold nem lehetett jelen a záróülésen. Japán pedig fönntartotta aláírását mindaddig, míg az új konvenciókat meg nem vizsgáltatta jogi szakértőivel. Az új konvenciókat azért alkották meg, mert az eddigi konvenciók nem feleltek meg a megváltozott mai viszonyoknak. A világháború tapasztalatait bőségesen fölhasználták azokban a módosításokban, amelyek a Vöröskereszt eddigi konvencióján történtek. Tíz amerikaiak háborúból eredő igényei Magyarországgal és Ausztriával szemben, Newyork, júl. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az az amerikai-osztrák-magyar bizottság, amely az amerikai alattvalóknak a háborúból eredő igényeit állapította meg Ausztriával és Magyarországgal szemben, befejezte érdemleges tárgyalásait. Ausztria 370.000, Magyarország pedig 200.000 dollárnyi öszeget ismert el azokból a követelésekből, amelyeket az amerikai állampolgárok támasztottak. Ausztria már meg is fizette ezt az öszszeget, Magyarországnak a bizottságban való delegátusa pedig néhány nap múlva hazautazik, hogy Budapesten intézkedjék a 200.000 dollár átutalásáról. Legközelebb már közzéteszik a bizottság zárójelentését. Az olasz sajtó szenzációsnak mondja a Pesti Hírlap leleplezését a „határkiigazító bizottságról“. Mint előrelátható volt, a Pesti Hírlap leleplező cikke a csehek példátlan merészségéről, amellyel félrevezették a legfelsőbb tanács tagjait, erős visszhangra talált a külföldi sajtóban. Szerdai számunkban már közöltük, hogy a Corriere della Sera teljes terjedelmében vette át cikkünket s ma már konstatálhatjuk, hogy az olasz sajtó jelentékeny része foglalkozik az amerikai maszkba bújtatott cseh határmegállapító bizottsággal, nagyon érdekes kommentárok kíséretében. A Pesti Hírlap közvéleményét szenzációsnak minősítik, amely szomorú világosságot vet a párizsi úgynevezett békekonferencia lelkiismeretlen működésére. E sajtóvéleményekhez érdekesen és figyelemreméltóan kapcsolódik bele Körmendy Ékes Lajos veszprémi főispánnak hozzánk beküldött közleménye, amelyben rámutat arra a tényre, hogy a csehek álnoksága nemcsak a párizsi békekonferencián működött szemérmetlenül, hanem azután 13, amikor arra csak alkalom kínálkozott. Körmendy Ékes Lajos hozzászólása nemcsak azért érdekes, mert helyzetismereten alapul, hanem azért is, mert mint Kassa város tanácsnokának, alkalma nyílt ismételten nagyon közelről megismerni a csehek elszánt taktikázását. Később Körmendy Édes Lajos tudvalevőleg a prágai parlament tagja lett s ott nyíltan és férfiasan a szemébe vágta Benesnek és honfitársainak hazug álnokságaik egész sorát. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a csehek egy szép napon kifogásolták Körmendy Ékes Lajos állampolgárságát és rövidesen kiutasították a csehszlovák köztársaág területéről. A csehek tudják a módot, hogy kell megszabadulni a nekik alkalmatlan emberektől! Az olasz sajtó szenzációsnak mondja a Pesti Hírlap leleplezését a „határkiigazító bizottságról“. Róma, július 31. (Magyar Távirati Iroda.) A római sajtó behatóan foglalkozik a Pesti Hírlap legutóbbi leleplezésével. A „Tevere“, az „Impero“ és a „Lavoro Fascista“ ismertetik Benes manővereit a határmegállapító bizottság összeállításának munkája körül. Hanzaliknak, a cseh származású honosított állampolgárokból álló delegációra vonatkozó közléseit egyenesen szenzációsaknak mondják. A Lavoro Fascista kommentárjában megállapítja, hogy a magyar lap közlése újabb bizonyítéka ama környezet mély inmoralitásának, amely Versaillesben a békét előkészítette, valamint annak a könnyelműségnek, amellyel a legkényesebb feladatokat becstelen, hozzá nem értő személyekre bízták. Benes nem lehet hálás Hanzaliknak és nem fog neki sikerülni, hogy eloszlassa azt az árnyékot, melyet a Pesti Hírlap leleplezése vet az ő államférfias tevékenységére. Mi, olaszok. — írja végül a lap — visszatetszéssel, de meglepetés nélkül állapíthatjuk meg, hogy a közölt leleplezések csak morzsái azoknak, amelyeket olyanok tehetnének, — és kellene tenniök — akik tudják, hogy milyen atmoszférában született meg az új európai helyzet. Az Impero cikke a Pesti Hirlap leleplezéséről. Róma, jul. 31. Az Impero ma visszatér flanzalik leleplezéseire s éles gúnnyal persziflálja a nagyhatalmak eljárását, amelyet Magyarország határainak megállapítása körül tanúsítottak. A párizsi konferencia kiküldött két ismeretlent, akiket Benes ajánlott. Ezek feladatuk elvégzését színlelve, visszatérésük után jelentést tettek s ezt Párizsban felülvizsgálás nélkül elfogadták. A cikkíró ezzel kapcsolatban öszszehasonlítást tesz egy régi anekdotával, amikor az egyszeri gazda elküldte szolgáját bevásárolni s közben egyre azt számolta, merre jár a szolga és mikor kell visszatérnie; ha csak egy pillanatot késett, kidobta a szolgát. Párizsban is az volt a fontos, mikor érnek vissza a delegátusok, nem pedig a jelentés lényege. Az eset annál kétségbeejtőbb, mert itt egy ország sorsáról volt szó. Néhá ey újabb adat a csehek „nagystílű“ politikai csalásairól. Irta: Dr. Körmendy Ékes Lajos. A Pesti Hírlap f. hó 27-iki számában „Benes félrevezette a legfelsőbb béketanácsot“ cím alatt megjelent leleplezés, melyből megtudta a magyar közönség, hogy a nemzetközi határkiigazító bizottságba Benes két született csehet csempészett be „elfogulatlan" amerikai tagok gyanánt, bizonyosan széles körben keltett feltűnést és kiváltotta az emberek csodálkozását afelett, hogy a cseh „honszerzés“ a csalásnak milyen raffinált eszközeivel történt. A határkiigazításnál elkövetett merész csalás azonban távolról nem egyedülálló jelenség, hanem csak egy ama sorozatos nagystílű csalások közül, melyekkel a csehek a nyugati hatalmak akkor vezetőit és az ideküldött antant-megbízottakat rendszeresen és céltudatosan félrevezették. Álljon itt a becsapások végtelen sorozatából egy másik eset is. 1919 január legelső napjaiban antantcsapatok, helyesebben olasz csapatok érkeztek Kassára Rossi generális vezetése alatt. Rossi rövid néhány hét alatt a kassai úri társaságok kedvence lett. Esténként a tisztjeivel együtt végigtapsolta Faragó Ödön magyar színtársulaténak pompás operettelőadásait, reggel 8 órakor pedig már a jégpályát rótta velem. Mindez persze — főleg pedig a magyarokkal való emberséges bánásmódja — nem tetszett a cseheknek és sikerült őt a helyéből kiturniuk. Azt hiszem, március vége volt, amikor az olasz csapatok helyett franciák érkeztek. Hennoque generális az összes hatóságok és intézmények küldöttségeit a hadtestparancsnokságra rendelte és egy szigorú hangú beszédben elmondotta jövetelének célját és szándékait. A francia nyelven elmondott beszédet Hennoque generális azonnal tolmácsoltatta és pedig csehül, egyedül csak csehül. Aznap délután Hennoque francia és cseh vezérkari tisztek társaságában eljött a városházám. Ezt az alkalmat használtam fel, hogy elmondjam neki, mennyire sajnáltuk, hogy délelőtti beszédét csak azok értették, akik franciául tudnak. Mikor aztán ő csodálkozva hivatkozott arra, hogy de hiszen ő a beszéd szövegét tolmácsoltatta, felvilágosítottam őt, hogy „ebben a városban csehül senki sem tud". A jelenlevő cseh vezérkari tisztek majd felfaltak a dühös tekintetükkel, de szólni egy mukkot sem mertek, mert tudták jól, hogy mennyire igaz, amit mondok. Íme itt is egy példa. A cseheknek volt bátorságuk ahhoz, hogy Kassát mint cseh várost mutassák be az akkor érkezett francia generálisnak és lóvá téve őt, egy olyan nyelven tolmácsoltatták a beszédét, amelyet a jelenlevők közül a néhány akkor odakerült cseh tisztviselőn kívül senki nem értett. Hiszen akkor még magyarok ültek a hivatalokban is. De ne csodálkozzunk az ilyen csekélységeken. Mi ez mindahhoz a nagystílű hazugsághoz és csaláshoz képest, amire Benes a háború utáni első nemzetközi összejövetelt, a genuai kongresszust használta fel, ahol nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy Csehszlovákiában azokat, akik a nemzeti kisebbségek jogait sértik, hazaárulókként büntetik. Benesnek erről, a minden idők hazugságait elhomályosító szédelgéséről, a cseh parlamentben emlékeztem meg ezekkel a szavakkal: „Tudjuk jól, hogy a külügyminiszter úr a hazugságok terén egészen kivételes teljesítményekre tekinthet vissza, de ezzel a genuai kijelentésével önmagát is felülmúlta és valamennyiünket bámulatba ejtett." És valóban úgy is volt. Mert egy országról, ahol az egész polgári és katonai közigazgatási apparátus arra volt és azt hiszem, ma is arra van beállítva, hogy a nemzeti kisebbségeket elnyomja és mindent elősebesítsen és ahol erre a célra minden eszközt jónak és alkalmasnak találtak, ahol produkálták azt a művészetet, hogy évtizedek óta ott lakók százezreit máról holnapra koldusokká és hontalanokká tették, erről az országról egy aktív külügyminiszternek az egész világ közvéleménye előtt a legelső kínálkozó alkalommal ilyen kijelentést tenni, mér akkor hazugság, amekkorát normális erkölcsi érzékkel bíró emberek már csak igazságnak fogadhatnak el, mert senki el nem tudja képzelni, hogy ekkorát is lehet hazudni. Benes genuai kijelentése bizonyosan nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehszlovákia éveken át úgy szerepelt a nyugati európai közvélemény előtt, mint a demokrácia hazája. Hogy ez a „Mintaschweitz“ — ahogyan a csehek itt országukat nevezni szerették, amíg hittek nekik, a valóságban az elnyomásnak legújabb módszerekkel operáló klasszikus földje, azt talán még ma is csak mi tudjuk igazán, akik a saját tapasztalataink alapján tanultuk megismerni Európa legsovinisztább, legönzőbb és legnagyobb étvágyú népének „demokratikus" módszereit.