Pesti Hírlap, 1929. szeptember (51. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-14 / 208. szám
, amelyek mintha már száz éve múltak volna el s olyan szolgálatot akar meghálálni, amelyre még a fölelevenítése után sem tudtam visszaemlékezni. De mindegy. Hátha az én atyai jóakaróm még most is, a halála után is segíteni tudna rajtam? Elmondottam a bajopiat, és azt, hogy négy darab igazolványra lenne, szükségem, hogy Lajta- Szentmiklósra átmehessünk, de én nem kérhetem azt Péter elvtárs népbiztoshelyettestől, mert az bizonyára tudja, hogy ki vagyok s miért kérem az írásokat. Nagy Lajosnak felderült az ábrázata. Ha csak ennyiről van szó és más baj nincsen, tessék csak nyugodtan hazamenni. Egy óra múlva meghozom az igazolványokat. Péter elvtárs a tanítványom volt s nem fogja megtagadni tőlem. Rohantam a Neumann bácsi villájába és megvittem a jó hírt. Nem túlságosan bizakodtunk, de nem volt igazunk. Egy óra múlva tényleg megjött Nagy Lajos és hozta nagy diadallal az igazolványokat. "Amikor hálálkodva megköszöntem a barátságát, szégyenlősen elővett a zsebéből egy csomó írást és a markomba nyomta. Megnézem, hát versek voltak. Arra kért, hogyha Bécsbe jutok, nyomassam ki azokat és juttassam el Magyarországra. Tüzes ellenforradalmi versezetek voltak, a legszelídebb is azt követelte, hogy Szamuelit egyszerre három fára akasszák fel. Megmagyaráztam a jó embernek, hogy ha útközben elfognak s nálam lelik e költeményeket, akkor engem akasztanak fel a legközelebbi fára. Arra kértem tehát, ha vége lesz ennek a kommunista kutyakomédiának s én visszakerülök Budapestre, ott keressen fel s akkor beszélhetünk a verseiről. Csodálatos képen azonban azóta hírét sem hallottam Nagy Lajosnak. Sejtelmem sincs róla, mi történt vele, pedig igazán örülnék, ha megszoríthatnám becsületes segítő kezét. Az igazolványok segítségével azután biztonságban eljutottunk Lajta-Szentmiklósra, ahol már várt bennünket Lehrmann főhadnagy egy határral, ő ült a kocsis mellé, mi pedig a felhajtott fedelű kocsiban helyezkedtünk el. S azzal hajtottunk árkon-bokron keresztül a határ felé. Egy gyártelepre érünk, keresztülrobogunk rajta, majd ismét sík mezős vagy tiz perc múlva hátrafordul a főhadnagy e szavakkal: — Wir sind in Oesterreich! (Ausztriában vagyunk.) A Lajta-hídnál osztrák csendőrök tartóztatnak fel, de a főhadnagy, a parancsnokuk leugrik a kocsiról és igazol bennünket. Délután fél négy órakor már Wiener-Neustadtban sört iszunk. Milyen csodás érzés és élvezet volt ez! Másnap reggel (az éjjelt szállodában töltöttük.) tovább utaztunk Bécsbe és délben érkeztünk meg a Bristol-szállodába, ahol nagy örömmel üdvözöltek, mert úgy mondták, már régen vártak. . így menekültünk el Széll Kálmán segítségével a kommunista uralom elől, hogy idegen földön várjuk be a jobb idők elkövetkezését. Péter elvtársról, Savanyúkút zsarnokáról későbben még egyszer hallottam. Neumann bácsi, a kommün bukása után megírta, hogy a lelkes savanyúkutiak, amikor Kun Béla uralmának a végéről értesültek, Péter elvtársat, elismerésük csekély jeléül, egy útszéli fára felakasztották. (Folytatjuk: Atropos, magában eljátszik, nem nyűgösködik, nincs terhére senkinek. Hogy önnek is öröme teljék gyermekében, elsősorban a gyermek egészségére ügyeljen. Gyermeke testben, lélekben erősebb, egészségesebb lesz, fertőző betegségeknek jobban fog tudni ellentállni, ha célszerűen és helyesen táplálja. A mindennapi rendszeres táplálkozás kiegészítésére adjon gyermekének a reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál Ovomaltine-t. Az Ovomaltine a táperőnek és vitaminoknak könnyen emészthető, jóizű koncentrátuma, amelyet minden gyermek szívesen vesz. Az étvágy és egészség megterhelése nélkül juttat ezáltal gyermekének olyan tápértéktöbbletet, amely a gyermek fejlődésére és egészségére nagy befolyással van. Amelyik gyermek a tejet nem szereti, Ovomastine-val azt is megkedveli. Ara a doboz nagysága szerint P 5___ P 2.50, P 1.50. Mintát és ismertetést ingyen küld a Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár rt., Budapest, X., Keresztúriért 32/a. FESTI MIRLAP 1929. szeptember 15., vasárnap. A kártyások szavai. Van egy növény Egyiptomban, a papyrus. Ez az afrikai káka adta a nevét a papirosnak, levele pedig, amelyet külön görög-latin szóval „chartainak neveztek a régiek, adta a mi „kártya“ szavunkat. A nálunk szokásos magyar kártya színeit és lapjait egyszer már megmagyaráztam ezeken a hasábokon: a Tell Vilmos-féle svájci szabadságharc alakjait örökítik meg a festett ábrák. Az úgynevezett francia kártya színeiről azonban érdemes egy pár új szót ejteni. Kör, pikk, káró, treff. Négy franciából vett szó. A „coeur“ franciául szivet jelent, a „pique“ dzsidát, pikát, a „carreau“ négyszöget, a „trifle“ lóherét. Mind a négy színben előfordul az „ász“. Ez sokkal régibb szó, mint a mi kártyajátékunk, amely a XIV. század végén került Európába az araboktól. Az ász azonos a latin „as“ szóval, amely kis ércpénzt jelentett, aféle fillért, egyszóval az egység fogalmát fejezte ki. A kockajátéknál a középkorban ásznak nevezték a kocka egypontos oldalát. Mikor aztán elterjedt a kártyajáték, ebben is ásznak nevezték el az egyest. A figurák a francia kártya eredeti elnevezéseiben egy királyi párt jelentettek a szolgálatukra rendelt lakájjal. Nálunk ez a szabályszerűség homályos: a királynét mi dámának nevezzük, a lakájt német szóval fiúnak, vagyis „bub”-nak. Európa több, mint egy fél évezrede kártyázik. Azóta a különböző kártyajátékok ezer és ezer faja született és múlt el. Nézzük meg egy párnak a nevét közelebbről. A „kalábriász“, vagy röviden kaláber lengyel-zsidó találmány. Eredeti formájában a felső volt a legerősebb ütőkártya. „Kol“ zsidóul: mindenki. „Ober“ németül: felső. „Jász“ lengyelül: előkelő, hatalmas. Ezen a kevert zsidó-német-lengyel zsargomnyelven tehát az a tény, hogy minden felső hatalmas, így hangzik: „Kol ober jász“. Ebből a kifejezésből torzult a kalábriász szó. Mivel pedig később a játék egy másik változata lett úrrá, amelyben nem a felső, hanem az alsó a legerősebb kártya, ennek — némi benső ellentmondással — alsós kaláber, vagy röviden „alsós“ lett a neve. A „durák“ nevű idillikus játék tót nevet hord: durak ugyanazt jelenti tótul, mint magyarul a tökfilkó. (A „filkó“ maga is tót szó: felsőt jelent a kártyában.) A „máriás“ a francia „mariage“ szóból származik, amely házasságot jelent, mert ennek a játéknak az az alapja, hogy a király és a dáma egy színből összekerüljenek. A francia kártyanyelv ezt a figurát szépnek, vagyis „belle“-nek nevezi, ebből lett a magyar „béla“ kifejezés. Egy másik francia játéknak, amely a mi kaláberünk és a máriás elveit egyesíti, „belőtte“ a neve. Az angol „bridge“ hidat jelent, mert a szemközt ülő játékosokat, akik egymásnak segítenek, mint egy híd köti össze. A „pikét“ kártyajáték, amelyet francia kártyával ugyan, de harminckét lappal játszanak, egy Piquet nevű hajdani francia úrnak köszöni a nevét, aki feltalálta. A „cribbage“ nevű angol játék nevében egy raktárt, csomót, gyűjtést jelentő ódon szó rejlik, mert ez a játék azon a kártyacsomón fordul meg, amelyet bizonyos szabályok szerint az osztó össze tud gyűjteni magának. A „whist“ angol indulatszó, ugyanaz, mint a magyar „csitt“. Jelzi, hogy ez erősen gondolkoztató játék, amelyet csak csendben lehet játszani. A „baccarat“ egy kis francia faluról kapta a nevét, amely a Mosel vidékén fekszik és Baccarat-nak hívják. A játék azonban ezt a teljes nevét rég elvesztette, röviden bakiénak mondják mindenütt. Rokona a „chemin“, vagy teljes nevén „chemin de fer“, azaz franciául vasút: ebben a játékban a kártyákat tartalmazó „koporsó“ ugyanis úgy utazik egyik osztótól a másikhoz, mint a vasút. A „passzionsz“, amely az egyedül játszott kártyakirakók neve, franciául türelmet jelent. A „römi“ eredeti elemzésében valami olyat jelent angolul, hogy huncutság. A „joker“ jelentése angolul: tréfacsináló. „Ferbli“ német szó és a „farbe“, szin szóból származik. „Scat“ régi angol szóval adófizetést jelent. Külön kategóriát képvisel a tarokk, amelynek külön kártyája is van. Ez arab eredetű játék, arab neve „trk“, amely furcsa szó ezt jelenti: ütni, koppantani. Az araboktól az olaszok vették át a játékot, sőt adták a nevét a skiznek és a pagátnak. ,jachiso“ olaszul: furcsa, félszeg, „pagato“ olaszul: fizetett. Az „adu“ a francia „á tout“ kifejezés torzulása, amely ezt teszi: mindenre. Tudniillik az ilyen kártya mindenre jó. A „tromf“ a német „Trumpf“ származéka, ez pedig azonos a latin eredetű „Triumph“ szóval, amely diadalünnepet jelent. A „tuletrou“ franciául: „tous les trois“, mind a három, vagyis például kaláberben az adu alsó, kilences és hetes. „Ultimé“ olaszul utolsó. „Fotrázs“ franciául „faux tirage“, hamis húzás, tudniillik olyan szabálytalan kártyavétel, amelynek az a célja, hogy a kártyajárást erőszakkal megváltoztassa. „Passz“ franciául: „passe“, továbbmegy, vagyis a játékos nem óhajt kockáztatni, a játék tovább megy. Teljes alakja a kifejezésnek: „le jeu passe la main“: a játék elhalad a kéz mellett. Ebből a formából származik a „paszlamen“ kifejezés. „Bankuvert“ franciául „banque ouverte,“, azaz nyitott bank, mikor a bank bármelyen magas tét számára nyitva áll. I ,fihart“ olasz szó: kiselejtezés. Azt a kártyacsomót jelenti, amelyet az osztó félretesz, mert nincs rá szükség a játékban. Innen a kifejezés, hogy skartba tesznek valakit. „Fles“, vagyis angolul „flush“, áradás „Talon“ franciául játékkockát jelent, a kifejezés tehát abból az időből ered, mikor az emberek áttértek a kockajátékról a kártyázásra és a játszani való kártyacsomóra átvitték a játszani való kockacsomó nevét Valamennyi kártyajáték két csoportba tartozik: vagy „kommersz“, vagy „hazárd“. A „commerce“ franciául kereskedelmet jelent, tehát az olyan játékra alkalmazható, amelyben a számításnak és kombinálásnak több szerepe van, mint a vakszerencsének A hazárd szó a kockajáték arábs „al-zar“ nevéből származik. Hazardírozni tehát pontosan: kockáztatni. A „krupié” franciául olyan embert jelent, aki magasan ül „Croupe“ franciául hegygerinc. A „zseton“ francia szó és olyan valamit jelent eredetileg amit elhajítanak, amit odavetnek. A „pinka“ tót szó és pintyet jelent. Alighnem arról a hangról nevezték el tréfásan a pinkát pinkának, amelyet a beléje dobott pénz ad. Mulatságos a „kibic“ szó eredete. Ez német neve annak a vanellus nevű madárfajnak, amelyet magyarul bíbicnek nevezünk. A bíbic a zsombék világában a vészjelző madár, a közelgő bajt éles hangján ő szokta jelezni a többi vízi madárnak. Ugyanígy jelenti a bajt a babonás kártyás számára a lerázhatatlan, folyton odaülő és hiába üldözött kártyaszoba-madár, a kibic. _________ Harsányi Zsolt Malford Prentice. Az optimista filozófus. Békés otthon. New Yerseyben erdőcsícére leltem. A fülmisével együtt énekeltem. Találtam egy forrást s egy patakot S épitek egy kis erdei lakot Árnyán egy terebélyes tölgynek. Be nem vittem beléje hölgyet. Mi volt ? Mi nem volt ? Nevadában nap-nap után. Kutattam az ezüst után. De hiába. Sohase leltem. Szemem ezüstöt sose látott. Nem láttam mást, csak bérdezőket, Napfényben fürdő hómezőket. És rettentő nyomorúságot. Emlékek a múlt ködében. Láttam a Caphornt. Láttam Bécset. Hajón föllázadt legénységet, Egy partra vetett cethalat, S ami különösen meghatott: Láttam egy nőt, kinek nem kellett új kalap, Kiderült, hogy e nő halott, így is lehet, úgy is. Californiában kóboroltam És mindig egészséges voltam. De tudtam volna ez időt én Betegségben is tölteni. Ha kedvem lett vén patikára És orvosokra költeni. Életprogramm. Hát bizony, zajos volt a múltam. Arcansas-ban ezt tanultam: A gondolat erősebb, mint az öklünk. Erősebb, mint az izmos karunk. Mert a mienk lesz, ha nem is nyomban. Amit nagyon, határozottan És egész szívvel akarunk. Farkas Imre. ■ sztfrtfiaxcL , HOGY SZÉKREKEDÉS ESETÉN biztos, cU enyhe PurshajtÓF ÁLLJON RENDELKEZÉSRE