Pesti Hírlap, 1929. szeptember (51. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-14 / 208. szám

, amelyek mintha már száz éve múltak volna el s olyan szolgálatot akar meghálálni, amelyre még a fölelevenítése után sem tudtam visszaemlékezni. De mindegy. Hátha az én atyai jóakaróm még most is, a halála után is segíteni tudna raj­tam? Elmondottam a bajopiat, és azt, hogy négy darab igazolványra lenne, szükségem, hogy Lajta- Szentmiklósra átmehessünk, de én nem kérhetem azt Péter elvtárs népbiztoshelyettestől, mert az bizonyára tudja, hogy ki vagyok s miért kérem az írásokat. Nagy Lajosnak felderült az ábrázata. Ha csak ennyiről van szó és más baj nin­csen, tessék csak nyugodtan hazamenni. Egy óra múlva meghozom az igazolványokat. Péter elvtárs a tanítványom volt s nem fogja megta­gadni tőlem. Rohantam a Neumann bácsi villájába és megvittem a jó hírt. Nem túlságosan bizakod­tunk, de nem volt igazunk. Egy óra múlva tény­leg megjött Nagy Lajos és hozta nagy diadallal az igazolványokat. "Amikor hálálkodva megköszöntem a barát­ságát, szégyenlősen elővett a zsebéből egy csomó írást és a markomba nyomta. Megnézem, hát versek voltak. Arra kért, hogyha Bécsbe jutok, nyomassam ki azokat és juttassam el Magyar­­országra. Tüzes ellenforradalmi versezetek voltak, a legszelídebb is azt követelte, hogy Szamuelit egyszerre három fára akasszák fel. Megmagya­ráztam a jó embernek, hogy ha útközben elfog­nak s nálam lelik e költeményeket, akkor engem akasztanak fel a legközelebbi fára. Arra kértem tehát, ha vége lesz ennek a kommunista kutya­komédiának s én visszakerülök Budapestre, ott keressen fel s akkor beszélhetünk a verseiről. Csodálatos képen azonban azóta hírét sem hallottam Nagy Lajosnak. Sejtelmem sincs róla, mi történt vele, pedig igazán örülnék, ha meg­szoríthatnám becsületes segítő kezét. Az igazolványok segítségével azután bizton­ságban eljutottunk Lajta-Szentmiklósra, ahol már várt bennünket Lehrmann főhadnagy egy határral, ő ült a kocsis mellé, mi pedig a felhaj­tott fedelű kocsiban helyezkedtünk el. S azzal hajtottunk árkon-bokron­­ keresztül a határ felé. Egy gyártelepre érünk, keresztülrobogunk rajta, majd ismét sík mező­s vagy tiz perc múlva hátra­fordul a főhadnagy e szavakkal: — Wir sind in Oesterreich! (Ausztriában vagyunk.) A Lajta-hídnál osztrák csendőrök tartóztat­nak fel, de a főhadnagy, a parancsnokuk leug­rik a kocsiról és igazol bennünket. Délután fél négy órakor már Wiener-Neustadtban sört iszunk. Milyen csodás érzés és élvezet volt ez! Másnap reggel (az éjjelt szállodában töl­töttük.) tovább utaztunk Bécsbe és délben érkez­tünk meg a Bristol-szállodába, ahol nagy öröm­mel üdvözöltek, mert úgy mondták, már régen vártak. . így menekültünk el Széll Kálmán segítsé­gével a kommunista uralom elől, hogy idegen földön várjuk be a jobb idők elkövetkezését. Péter elvtársról, Savanyúkút zsarnokáról későbben még egyszer hallottam. Neumann bácsi, a kommün bukása után megírta, hogy a lelkes savanyúkutiak, amikor Kun Béla uralmának a végéről értesültek, Péter elvtársat, elismerésük csekély jeléül, egy útszéli fára felakasztották. (Folytatjuk: Atropos, magában eljátszik, nem nyűgösködik, nincs terhére senki­nek. Hogy önnek is öröme teljék gyermekében, elsősorban a gyermek egészségére ügyeljen. Gyermeke testben, lélek­ben erősebb, egészségesebb lesz, fertőző betegségeknek job­ban fog tudni ellentállni, ha célszerűen és helyesen táp­lálja. A mindennapi rendszeres táplálkozás kiegészítésére adjon gyermekének a reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávés­kanál Ovomaltine-t. Az Ovomaltine a táperőnek és vitami­noknak könnyen emészthető, jóizű koncentrátuma, ame­lyet minden gyermek szívesen vesz. Az étvágy és egészség megterhelése nélkül juttat ezáltal gyermekének olyan táp­értéktöbbletet, amely a gyermek fejlődésére és egészségére nagy befolyással van. Am­elyik gyermek a tejet nem szereti, Ovomastine-val azt is megkedveli. Ara a doboz nagysága szerint P 5___ P 2.50, P 1.50. Mintát és ismertetést ingyen küld a Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár rt., Budapest, X., Keresztúri­ért 32/a. FESTI MIRLAP 1929. szeptember 15., vasárnap. A kártyások szavai. Van egy növény Egyiptomban, a papyrus. Ez az afrikai káka adta a nevét a papirosnak, levele pedig, amelyet külön görög-latin szóval „chartainak neveztek a régiek, adta a mi „kártya“ szavunkat. A nálunk szokásos magyar kártya színeit és lapjait egyszer már megmagyaráztam ezeken a hasábokon: a Tell Vilmos-féle svájci szabadságharc alakjait örökítik meg a festett ábrák. Az úgyneve­zett francia kártya színeiről azonban érdemes egy pár új szót ejteni. Kör, pikk, káró, treff. Négy franciából vett szó. A „coeur“ franciául szivet jelent, a „pique“ dzsidát, pikát, a „carreau“ négyszöget, a „trifle“ lóherét. Mind a négy színben előfordul az „ász“. Ez sokkal régibb szó, mint a mi kártyajátékunk, amely a XIV. század végén került Európába az araboktól. Az ász azonos a latin „as“ szóval, amely kis ércpénzt jelentett, aféle fillért, egyszóval az egység fogalmát fejezte ki. A kockajátéknál a kö­zépkorban ásznak nevezték a kocka egypontos oldalát. Mikor aztán elterjedt a kártyajáték, ebben is ásznak nevezték el az egyest. A figurák a francia kártya eredeti elnevezé­seiben egy királyi párt jelentettek a szolgálatukra rendelt lakájjal. Nálunk ez a szabályszerűség ho­mályos: a királynét mi dámának nevezzük, a lakájt német szóval fiúnak, vagyis „bub”-nak. Európa több, mint egy fél évezrede kártyázik. Azóta a különböző kártyajátékok ezer és ezer faja született és múlt el. Nézzük meg egy párnak a nevét közelebbről. A „kalábriász“, vagy röviden kaláber lengyel-zsidó találmány. Eredeti formájában a felső volt a legerősebb ütőkártya. „Kol“ zsidóul: mindenki. „Ober“ németül: felső. „Jász“ lengyelül: előkelő, hatalmas. Ezen a kevert zsidó-német-lengyel zsargomnyelven tehát az a tény, hogy minden felső hatalmas, így hangzik: „Kol ober jász“. Ebből a kifejezésből torzult a kalábriász szó. Mivel pedig később a játék egy másik változata lett úrrá, amelyben nem a felső, hanem az alsó a legerősebb kártya, ennek — némi benső ellentmondással — alsós kaláber, vagy röviden „alsós“ lett a neve. A „durák“ nevű idillikus játék tót nevet hord: durak ugyanazt jelenti tótul, mint magyarul a tökfilkó. (A „filkó“ maga is tót szó: felsőt jelent a kártyá­ban.) A „máriás“ a francia „mariage“ szóból szár­mazik, amely házasságot jelent, mert ennek a játék­nak az az alapja, hogy a király és a dáma egy színből összekerüljenek. A francia kártyanyelv ezt a figurát szépnek, vagyis „belle“-nek nevezi, ebből lett a magyar „béla“ kifejezés. Egy másik francia játéknak, amely a mi kaláberünk és a má­riás elveit egyesíti, „belőtte“ a neve. Az angol „bridge“ hidat jelent, mert a szemközt ülő játéko­sokat, akik egymásnak segítenek, mint egy híd köti össze. A „pikét“ kártyajáték, amelyet francia kár­tyával ugyan, de harminckét lappal játszanak, egy Piquet nevű hajdani francia úrnak köszöni a nevét, aki feltalálta. A „cribbage“ nevű angol játék nevében egy raktárt, csomót, gyűjtést jelentő ódon szó rejlik, mert ez a játék azon a kártyacsomón fordul meg, amelyet bizonyos szabályok szerint az osztó össze tud gyűjteni magának. A „whist“ angol indulatszó, ugyanaz, mint a magyar „csitt“. Jelzi, hog­y ez erősen gondolkoztató játék, amelyet csak csendben lehet játszani. A „baccarat“ egy kis francia faluról kapta a nevét, amely a Mosel vidé­kén fekszik és Baccarat-nak hívják. A játék azon­ban ezt a teljes nevét rég elvesztette, röviden bakié­nak mondják mindenütt. Rokona a „chemin“, vagy teljes nevén „chemin de fer“, azaz franciául vasút: ebben a játékban a kártyákat tartalmazó „koporsó“ ugyanis úgy utazik egyik osztótól a másikhoz, mint a vasút. A „passzionsz“, amely az egyedül játszott kártyakirakók neve, franciául türelmet jelent. A „römi“ eredeti elemzésében valami olyat jelent an­golul, hogy huncutság. A „joker“ jelentése angolul: tréfacsináló. „Ferbli“ német szó és a „farbe“, szin szóból származik. „Scat“ régi angol szóval adó­fizetést jelent. Külön kategóriát képvisel a tarokk, amelynek külön kártyája is van. Ez arab eredetű játék, arab neve „trk“, amely furcsa szó ezt jelenti: ütni, koppantani. Az araboktól az olaszok vették át a játékot, sőt adták a nevét a skiznek és a pagátnak. ,jachiso“ olaszul: furcsa, félszeg, „pagato“ olaszul: fizetett. Az „adu“ a francia „á tout“ kifejezés torzu­lása, amely ezt teszi: mindenre. Tudniillik az ilyen kártya mindenre jó. A „tromf“ a német „Trumpf“ származéka, ez pedig azonos a latin eredetű „Triumph“ szóval, amely diadalünnepet jelent. A „tuletrou“ franciául: „tous les trois“, mind a három, vagyis például kaláberben az adu alsó, kilences és hetes. „Ultimé“ olaszul utolsó. „Fot­rázs“ franciául „faux tirage“, hamis húzás, tudniillik olyan sza­bálytalan kártyavétel, amelynek az a célja, hogy a kártyajárást erőszakkal megváltoztassa. „Passz“ franciául: „passe“, továbbmegy, vagyis a játékos nem óhajt kockáztatni, a játék tovább megy. Teljes alakja a kifejezésnek: „le jeu passe la main“: a játék elhalad a kéz mellett. Ebből a formából szár­mazik a „paszlamen“ kifejezés. „Bankuvert“ fran­ciául „banque ouverte,“, azaz nyitott bank, mikor a bank bármelyen magas tét számára nyitva áll. I ,fihart“ olasz szó: kiselejtezés. Azt a kártyacsomót­­ jelenti, amelyet az osztó félretesz, mert nincs rá szükség a játékban. Innen a kifejezés, hogy skartba tesznek valakit. „Fles“, vagyis angolul „flush“, áradás „Talon“ franciául játékkockát jelent, a ki­fejezés tehát abból az időből ered, mikor az emberek áttértek a kockajátékról a kártyázásra és a játszani való kártyacsomóra átvitték a játszani való kocka­csomó nevét Valamennyi kártyajáték két csoportba tar­tozik: vagy „kommersz“, vagy „hazárd“. A „com­merce“ franciául kereskedelmet jelent, tehát az olyan játék­ra alkalmazható, amelyben a számítás­nak és kombinálásnak több szerepe van, mint a vakszerencsének A hazárd szó a kockajáték arábs „al-zar“ nevéből származik. Hazardírozni tehát pontosan: kockáztatni. A „krupié” franciául olyan embert jelent, aki magasan ül „Croupe“ franciául hegygerinc. A „zseton“ francia szó és olyan valamit jelent erede­tileg amit elhajítanak, amit odavetnek. A „pinka“ tót szó és pintyet jelent. Alighnem arról a hangról ne­vezték el tréfásan a pinkát pinkának, amelyet a beléje dobott pénz ad. Mulatságos a „kibic“ szó eredete. Ez német neve annak a vanellus nevű madárfajnak, amelyet magyarul bíbicnek nevezünk. A bíbic a zsombék vilá­gában a vészjelző madár, a közelgő bajt éles hang­ján ő szokta jelezni a többi vízi madárnak. Ugyan­így jelenti a bajt a babonás kártyás számára a le­­rázhatatlan, folyton odaülő és hiába üldözött kártya­­szoba-madár, a kibic. _________ Harsányi Zsolt Mal­ford Prentice. Az optimista filozófus. Békés otthon. N­ew­ Y­erseyben erdőcsícére leltem. A fülmisével együtt énekeltem. Találtam egy forrást s egy patakot S épitek egy kis erdei lakot Árnyán egy terebélyes tölgynek. Be nem vittem beléje hölgyet. Mi volt ? Mi nem volt ? Nevadában nap-nap után. Kutattam az ezüst után. De hiába. Sohase leltem. Szemem ezüstöt sose látott. Nem láttam mást, csak bérd­ezőket, Napfényben fürdő hómezőket. És rettentő nyomorúságot. Emlékek a múlt ködében. Láttam a Cap­hornt. Láttam Bécset. Hajón föllázadt legénységet, Egy partra vetett cethalat,­ S ami különösen meghatott: Láttam egy nőt, kinek nem kellett új kalap, Kiderült, hogy e nő halott, így is lehet, úgy is. Calif­orniában kóboroltam És mindig egészséges voltam. De tudtam volna ez időt én Betegségben is tölteni. Ha kedvem lett vén patikára És orvosokra költeni. Életprogramm. Hát bizony, zajos volt a múltam. Arcansas-ban ezt tanultam: A gondolat erősebb, mint az öklünk. Erősebb, mint az izmos karunk. Mert a mienk lesz, ha nem is nyomban. Amit nagyon, határozottan És egész szívvel akarunk. Farkas Imre. ■ sztfrtfiaxcL , HOGY SZÉKREKEDÉS ESETÉN biztos, cU enyhe PurshajtÓF­­ ÁLLJON RENDELKEZÉSRE

Next