Pesti Hírlap, 1929. október (51. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

BUDAPEST, 1929. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres. KEDD, OKTÓBER 1. Szerkesztőség: Vilmos esászár-ut 78. Telefon- szám unk: Aut. 122-95. l őkiadók: Vilmos cs.-ufc 78. Tel. mint a szerkesz­tőségnél. Erzsébetek rt. 1. Tel. J. 352-96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közölj ük* Országos elégedetlenség. Az egész nemzet hangulatát e két szóval lehet kifejezni: országos elégületlen- ség. Ennek a kifejezése volt benne az összes nyári politikai mozgalmakban, az ellenzéki be­számolókban, a kisgazdák ülésezéseiben, a Bal­tazár püspök tizenkét pontjában és a külföld elégedetlenségének őszinte képe tükröződött vissza Kothermere lord minapi nyilatkozatá­ban is. A külföldi megnyilatkozásokra azt mondta a miniszterelnök, hogy „illetéktelen beavatkozásnak tartja a magyar belpolitiká­ba“. Kothermere lord kétségkívül beavatko­zott Magyarország beliigyeibo, amikor hatá­raink kitágítását követelte s összes beliigyeink, etnográfiái, kulturális és gazdasági helyze­tünk tanulmányozásával és föltárásával világ- mozgalmat indított békeszerződésünk meg­változtatására. Ezért a beavatkozásért az egész nemzet örökké hálás lehet. Tehát a ma­gyar kormányzatnak is el kell szenvednie, ha az ország nagy barátja kritikát is mond az ő kormányzati szelleméről. Azt mi is tud­juk és hirdetjük, hogy Magyarország ma nem az a „feudális állam“, aminek külföldön tart­ják. De erre először azt kell tenni, hogy in­formálják a külföldet, másodszor pedig olyan kormányprogrammot kell adni, mely eleven rá tolat minden ráfogásra. A mai kormányprogrammal pedig nem lehel az ország megelégedve. A miniszterel­nök mai nyilatkozatában óvatosan kije­lenti, hogy ö mindenkivel egyetért az ; eszmék és elvek tekintetében, csak a meg­valósítás tempójában van különbség. De az > II» MUMII — IM—— adófizető polgárokat nem az érdekli, hogy az aktiv miniszterek milyen eszméket helyesel­nek a jövő század számára, hanem az, hogy miket valósítanak meg ma. S ebben a tekin­tetben az egész kormány működése nem osz­latja el az országos elégedetlenséget. Mi nem szoktunk demokrata frázisokon nyargalni. Mi a szabadságjogok érvényesíté­sét követeljük. S e tekintetben a kormány csak folytonos ígérgetésekkel áll elő. A kivételes törvénnyel való kormányzás, a sajtótörvény­tervezet, az esküdtszékek szüneteltetése stb. ellenkezik a szabadságjogokkal. Az egész kor­mányzás a párturalom megrögzítése. Az egész hivatalos gazdasági politika az állam pénzé­nek a költségvetésben és azon kívül való hely­telen kezelése, a protekciónak bevitele az üzleti világba, a közszállitási szabályok mellőzése, a magángazdálkodás elnyomása, az adó és a ka­matláb emelésével a megélhetés megnehezí­tése. Hogy a titkos választójoggal a megyei választásoknál kísérleteznek, ez még nem ha­ladás. De ami legjobban fáj a nemzetnek, az, hogy nem lát pozitív munkát két fontos irány­ban: először nem dolgozik a kormány a reví­zió előkészítésén se itthon, se a külföldön, má­sodszor nem törekszik eléggé a gazdasági csőd megszüntetésén. A revízió előkészítéséhez nem elégségesek a szavak. Ide tettek kellenek. Törvényalkotá­sokra van szükség, mélyek a szabadságjogok felé vigyék a nemzetet. A párt-önzésről itt le kell mondani. Nem elég, hogy a kormánypárt legyen egységes, a nemzetnek kell egységes­nek lenni. S ha bármiféle megbeszéléseket helyez kilátásba a kormányelnök a politi­kusokkal és a pártokkal, csak úgy lehet azok­Szerelmesek. — Regény. ­Irta. P. G. Wodehouse. (30* — És nem ürült az esküvőjén? • — Nem, sir. — És Mrs. Ferris? — Neki leányos öröme telt a szertartásban, sir, ile ez az öröm hamar elszállt. — Mi volt ennek az oka? — Nem tudnám megmondani, sir. — Sajnálom, hogy az esküvő úgy leveri, Fer­ris. De mikor két teremtés szereti egymást és sze­retni is akarja egész életen át... —. A házasság nem hosszabbítja meg a szere­lem életét, inkább csak bebalzsamozza tetemét, sir. — De, Ferris, ha nem volna házasság, mi történnék az utódokkal? — Nem látom be az utódok szükséges vol­tát, sir. — Magának az utódok sem tetszenek? — Nem, sir. George elgondolkozva sétált ki a kerti _ utón a ház homlokzata elült. Érezte, hogy az a túláradó boldogság, mely a háznaggyal való fecsegésre kész­tette, apadóban van. Érezte, hogy menyegzője nap­ján, szóba állván Feris-szel, nagy bakot lőtt. Nem lett volna kívánatosabb társ temetésen Ferrisnél, akit teljesen kihózott sodrából a harangok örömre hivó szava. George valamivel kijózanultabban nézte a szép kertet s amint nézelődött, Sigsbee H. Wadding- tont látta közeledni. Sigsbee izgatottnak látszott. Azt a benyomást keltette, mint aki rossz híreket kapott, vagy valami kellemetlen felfedezésre jutott. — Nézze, hallgasson ide, — mondta Sigsbee H. — Mit csinál a2 a pokoli Ferris abban a szobá­ban. ahol a nászajándékok vannak? — Őrzi a drágaságokat. — Ki parancsolta neki? — Én. — Hogy az ördög ... — mondta Sigsbee II. Sajátságos pillantást vetett Georgera és elpá­rolgott. 11a George abban a kedélyállapotban lett volna, mely alkalmas jövendőbeli apósa tekintetének elemzésére, megállapíthatta volna benne a rettegő gyűlöletet. De George nem volt ilyen kedély áll a pót­ban. S amellett Sigsbee H. Waddington nem volt az az emöer, akinek arckifejezésót elemezni szokás. Egyike volt azoknak a mellőzhető személyeknek, aki.ket elfelejtenek, mihelyt nem látnak. S George iS azon volt, hogy minél hamarabb elfelejtse. Már majdnem el is felejtette, mikor egy autó kanyarodott az útra s megállt mellette s a belőle kiszálló utasok ' egyike Mrs. Waddington, másika Molly v olt. Har­madiknak egy lóképti ember szállt ki, akiben j George, ruhájáról Ítélve, a Flushing-beli íunkcio- ] náriust vélte, igen helyesen, fölismerni. — Molly! — kiáltotta George. — Itt vagyunk, angyalom, — szólt Molly. — És a mama! — folytatta George kevésbbé örömteljesen. — Mama! — szólt Mrs. Waddington még ke­vésbbé örömteljesen, mint George. — line, Gideon Voules tiszteleles, — szólt J Molly. — Ő ad össze bennünket. — íme, — szólt Mrs. Waddington a tisztelete? j leié fordulva s oly hangon beszélve, melyből George I érzékeny füle kiérezte a mentegetödzést — ez a vö- ! legény. Gideon Voules tiszteletes méla. tükörtojáshoz hasonló szemmel nézett Georgera és George nero látott benne valami túlságosan vidám egyént, de, 1 utóvégre is, a házasság házasság akkor is. ha egy j tiikörtojásszemü egyéniség adja rá az áldást.-— Hogy van? — kérdezte Gideon tiszteletes. — Igen jól, — felelte George. — És hogy van ön? — Erős vagyok, mint egy bika, hál’ Istennek, I köszönöm — Nagyszerű! Semmi baja a bokájának? Gideon tiszteletes lenézett a bokájára és, bár 5 fehér harisnya födte alsó végtagja eme felületét, úgy ! látszott, nagyon meg van vele elégedve. * — Semmi, köszönöm. tol valami komoly eredményt várni, ha nem a mandátumok száma szerint mérlegelik a nyi­latkozatokat, érveket és panaszokat, hanem az egész nemzet érdekeit igyekeznek szolgálni. A második politikai hiány, melyben nem látunk komoly törekvést, a gazdasági válság gyors megszüntetése. A jövendő külföldi köl­csön, amit ma a miniszterelnök bejelentett, nem ment meg minket. A törvényhozással csökken­tetni kell az állami kiadásokat. Ki kell mon­dani, hogy a budgetben jövőre redukálni kell a kiadásokat. Meg kell szüntetni az összes ál­lami és hatósági üzemeket és vállalatokat. Az állami korrektség érdekében nem szabiid műk lőzni a nyilvános árlejtéseket. Meg kell tártaim a közszállitási szabályokat. Föl kell tárni \iL állami és hatósági vállalatok titkait is; nem szabad tűrni, hogy ezek adóban kedvezménye­ket kapjanak s ugyanekkor állami pénzt is költsenek. A jövedelmi kimutatásaikat nyil­vános pénzügyi boncolás alá kell venni. Tiszta képet kell kapnunk az állam minden fillérjé­nek hova fordításáról. Rendezni kell a hitelkérdést is. Nem sza­bad tűrni, hogy korlátlanul emelhessék a nagy- és kisbankok a kamatlábat. Meg kell hivatal­ból állapítani, hogy az állam pénzéért minő kamatot lehet szedni az adófizetőktől! A mai kamat-uzsora megöl minden magánvállalko­zást. És közvetlen kötelessége a kormánynak megállítani az adóprés munkáját. Képtelenség törni a régi szokást, hogy mindenkinek adó­ját minden évben szinte automatikusan emel­jék, abból kiindulva, hogy az emberek jöve­delme szaporodni szokott. Ma le kell szállítani az adókat. A mai adókat megrögziteni nem lehet. Ebben az irányban várjuk az ellenzék kritikáját és a kormány munkáját. I — Mostanában sok lelkész esik le a székről és fieamitja ki a bokáját, — magyarázta George. — Én sohasem esem le semmiféle székről. — Akkor maga az az ember, akiért tűvé ten­ném az egész vidéket — mondta George. — Ha min­den lelkész ilyen volna ... Mrs. Waddington visszanyerte« életerőit. — Nem inna egy pohár tejet? — Nem, köszönöm, mama, — szólt George. — Nem magához beszéltem, — szólt Mrs. M’ad- dington. — Mr. Voidest kérdeztem. Hosszú utat tett meg s bizonyára szüksége van némi frissítőre. — Persze, persze, — mondta George. — Erre nem is gondoltam. Igen, igen, frissítse fel magát, szüksége van erejére. Nehogy elájuljon a szertartás kellős közepén. — Volna rá épp elég oka — mondta Mrs. Wad- dingti n. Az ebédlőbe vezette a liszteletest, ahol egy mel- lékasztalon könnyű frissítők voltak feltálalva. — mely mellékásztalt azonkívül Sigsbee II. Wadding- ton jelenléte is díszítette. Sigsbee egy kis gint szo­pogatott s közben alattomos pillantásukkal néze­gette Ferris, a háznagy megingathatatlan márvány- szerű nyugalmát. Ferris, bár a nászajándékok sem voltak Ínyére, kötelességszerüen őrködött fölöttük. — Mi dolga van itt, Ferris? — kérdezte Mrs Waddington. — Őrzöm űz ajándékokat, madam, — Ki mondta, hogy őrizze? — Mr. Finch, madam. Mrs. Waddington utálkozó pillantást vetett Georgera. — Nincs rá semmi szükség. — Igenis, madam. — Csak egy félkegyelműnek juthatott eszébe. — Természetesen, madam. A háznagy visszavonult. Sigsbee Horatio, e visszavonulást látva, szerencsétlenségében felsóhaj­tott. Mi haszna most már, hogy elmegy? — gon­dolta Sigsbee. — Mostantól kezdve a szoba tele lesz. Már jönnek is az autók, vendégek raja nyüzsög a tálalóftsztal frissítői körül. Gideon Voules tiszteletes, miután elmélázva

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék