Pesti Hírlap, 1929. október (51. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
Gróf Bethlen István szerint csak fokozatosan lehet keresztülvinni a demokratikus reformokat* Gróf Bethlen István miniszterelnök vasárnap sllkepusztai birtokán nyilatkozott a sajtó képviselői előtt a politika aktuális kérdéseiről. Nyilatkozatában ezeket mondotta: Informálva vagyok arról az akcióról, amelyet Baltazár püspök úr politikai téren indított és amelynek folyományaképen ő egy programmot állított össze. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személyesen tájékoztassam fölfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hivatottnak magamat arra, hogy addig, amíg a tájékoztatás az ő személyéhez adresszálva meg nem történt, a nyilvánosság előtt nyilatkozzam. Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem ez abban, amely arra irányul, hogy a kormányt demokratikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányba való vezetésére akarja serkenteni. Ide ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félrevezetve ítélik meg a helyzetet. Ez által nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parlamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdonítanak. „Illetéktelen beavatkozás.“ — Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélnünk. A legutolsó fogásnak tartom a politikában azt, ha külföldieknek helytelen információ alapján, ő általuk tett nyilatkozatokra hivatkozva és nem reális argumentumok révén akar valaki a magyar politikában sikerhez jutni. — Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polémiába bocsátkozni, amennyiben külföldiektől származnak, mert hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Csak a tempóban van különbség. Ami a demokratikus fejlődést illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan a közszabadságok terén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van a differencia, hanem a tempó kérdésében. A mai nehéz helyzetben, amikor nemzeti létünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a legrosszabbul megválasztott, időpont arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vitessenek keresztül. Hogy titkos, választójog tesz-e, az nem kétséges. De ezt fokozatosan kell keresztül vinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Én csodálkozom, hogy olyan emberek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, ezt az alaptételét a politikának nem akarja felismerni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekövetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka- Magyarország nehéz helyzetében egyik napról a másikra akar olyan reformokat keresztül vinni, amelyek igen nagy megrázkódtatásokat idézhetnek elő. Mit jelentene Magyarországnak a demokrácia? De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannak rosszhiszeműek és ezek közé azokat sorolom, akik revízió címen követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordulást idézzenek elő és a zavarosban halászhassanak. Ismerjük őket azokból az időkből, amikor a demokráciával akarták 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény ne tudná teljes helyességgel megítélni. Azt mondják, hogy Németország sikereket ért el, mert demokratikus ország. Erre a feleletem csak az, hogy az antant a világháború alatt érezte a német nemzetnek óriási erejét, rátermettségét és hatalmát. A német nemzet a maga igazát nem azért látja fokozatosan érvényesülni, mert demokratikus állam, hanem azért, mert egy hatalmas nemzet. — Hiába fogja Magyarország a tankönyvekben tanított legdemokratikusabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bír majd rendet tartani a maga portáján. Az elvekben és célokban egyetértünk, de vindikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, kötelességem, hogy a gyakorlati politika szemszögén keresztüllátva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát fenntartani lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forradalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én helyemen legyen köteles akkor az országban rendet tartani tüntette el a tejet és sonkás kenyerét gyomrának mélységeibe, félrevonta Georgeot egy sarokba, egy kis beszélgetésre, hogy közelebbről megismerkedjék vele. — Mindig elbeszélgetek egy kicsit a vőlegényével a szertartás előtt, — mondta. — Kellemes, ha tudom, hogy a vőlegény — bizonyos értelemben — személyes ismerősöm. — Igen kedves magától, — szólt George elérzékenyülten. — Múltkor adtam össze Flushingben egy fiatalembert, bizonyos Miglett nevűit, Claude R. Miglett. Talán emlékszik a nevére. Nem. — Ah! Azt hittem, olvasta az újságokban. Tele voltak vele. Tudom, ha nem ereszkedtem volna beszédbe vele az esküvő előtt, nem vigasztalhattam volna meg azután, hogy az a baleset megtörtént. — Baleset? — Igen. A menyasszonyt, amint kilépett a templomból, halálra gázolta egy motorkerékpár. — Szent egek! — Én is nagy szerencsétlenségnek véltem. De, úgy látszik, különös végzet jár azokon az esküvőkön, ahol én végzem a szolgálatot. Csak alig egy hete, elragadó párt áldottam meg s még el sem mlít, a hónap s mind a két ember — halott. Egy gerenda esett rájuk, mikor egy épülő ház állványai alatt mentek el. Egy másik pár, akit az év elején adtam össze, szintén megjárta. A vőlegény alattomos lázat kapott. Olyan derék fiú volt. Tele lett vörös lázkiütésekkel. Nagyon búsultunk miatta. — Mrs. Wadding-inihoz fordult, akit újabb vendégraj ebbe a sarokba sodort — Különös eseteimet mesélem el fiatal barátomnak. A két utolsó esküvőnél, melynél szerepeltem, mindkét vőlegény meghalt, pár nap múlva a szertartás után. Sóvárgó kifejezés jelent meg Mrs. Waddington arcán úgy érezte, hogy neki nem lehet ilyen szerencséje. — Nekem, a magam részéről, — mondta — kezdettől fogva az a sejtelmem volt, hogy ebből a házasságból nem lesz semmi., — Nahát, ez különös, — mondta Gideon tiszeletes. — Én mindig hittem és hiszek a sejtelmekben. — Én is hiszek. — Azt hiszem, a sejtelmek arra valók, hogy intsenek bennünket a szerencsétlenség megelőzésére. — Ebben az esetben, — mondta Mrs. Waddington — szerencsétlenség helyett más szót választanék. George odábbtámolygott. A balsejtelem, mely a nap korábbi idejében kínozta, újra rágódni kezdett szívén. Idegrendszere oly nyugtalan volt, hogy vigasztalásra vágyón Sigsbee Horatio társaságába menekült. Bár Sigsbee, mint férfi, sok fogyatkozásban szenvedett, legalább baráti érzelmekkel viseltetett iránta. Egy filozófus, aki a faj jövőjét a szívén viseli, csak sóhajthatott Sigsbee H. Waddington láttára, de ebben a rideg világban George barátok közt nem igen válogathatott. Egy pillanat múlva kellemetlen fölfedezésként hatott rá, hogy jóhiszeműségében alaposan tévedett, mikor Mr. Waddingtont barátai közé számította. A tekintet, mellyel jövendőbeli apósa fogadta, mikor felbukkant előtte, nem volt az elragadtatás tekintete. — Minden lében kanál! — dörmögte Sigsbee II. harciasán. — Kottybelé szilvalé! — Eh? — kérdezte George. — Azt mondani az inasnak, hogy jöjjön ide és őrizze a nászajándékokat?! — De, istenem, nem érti? Ha nem intézkedem, akárki idesurranhatott volna, hogy ellopjon valamit. Mr. Waddington arckifejezése hiven adta vissza annak a coovboynak meglepetését, aki ágyába ugorvált, későn veszi észre, hogy tréfáskedvű barátainak egyike szúróslevelű kaktuszt rejtett takarói közé. George, végkép lesújtva, a frissítőkkel megrakott, asztal felé ment, kipróbálandó, vájjon egy kis krumplisaláta nem hat-e serkentően idegzetére, mikor az ételek körül nyüzsgő tömegből egy nagy és díszesen öltözött személy lépett ki, piritós kenyérre kent kaviár végső maradékát majszolgatva. George ködösen emlékezett rá, mintha látta volna már az első ebéden a Keleti hetvenkilencedik utca 16-ik számának vendégei között. Nem is tévedett. Az újonnan jött nem volt más, mint az Egyesült Marhahús. — Halló, itt vagyok. Waddington, — szólt az Egyesült Marhahús. (Folytatjuk.) " PESTI HÍRLAP 1929. október 1., kedd. — Nem fogon elmulasztani az alkalmat arra, hogy a közvéleményt felvilágosítsam arról a veszélyes tűzről, amellyel egyesek játszanak. A revízió lassú és nehéz munkát feltételező célkitűzés. Ehhez elsősorban egységre van szükség idebent. Szeretném tudni, hogy mennyiben feudális és oligarchikus jellegű a mai kormányzat? Én kezdettől fogva a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok haladni a jövőben is. Azt hiszem, nem tehetnek szemrehányást nekem, hogy nem igyekeztem minden kérdésben, amelyben hozzám fordultak, méltányosan és érdekeiket szem előtt, tartva, eljárni. Nem hiszem, hogy ugyanezt a bizonyítványt rólam Magyarország nagybirtokosai is kiállítanák. Hiszen a földreform keresztülvitele igen gyakran ellentétbe állított azokkal a követelésekkel, amelyek erről az oldalról elhangzottak. A hitbizományi reformot én jelentettem be a parlamentben. Azok, akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar közéletbe, jobban tennék, ha rámutatnának arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. Ha mi a magyar tradíciókat tisztán újítási viszketegségből nem egyik napról a másikra dobjuk ki a hajónkból, azért oligarchia és feudális uralomról beszélni nem lehet. Uj állami kölcsön. — Életbevágó érdekeink dőlnek el Párizsban. Nem csekélyebbről van szó, mint hogy a reparációs kérdés végleg" rendeztessék és hogy Magyarország pénzügyi szuverenitását ezen rendezés révén visszanyerhesse. Amíg összes állami vagyonunk és jövedelmünk reparációs követelésre van elzálogosítva, addig pénzügyi szuverenitásról és hitelképességről nem lehet szó. Remélem, hogy sikerülni fog ezt a kérdést kielégítő módon rendezni. Természetesen a magyar állam a következő években államkölcsön felvételére lesz utalva. Egyik fő törekvése pénzügyi politikánknak, eltekintve a takarékosságtól, amelyet magam is nyomatékosan hangsúlyozok, a pénzügyminiszter úrral együtt az, hogy az utolsó évben már csak kismértékben keresztülvitt beruházási tevékenység újból fellendülhessen és ezáltal keresztülsegítse közgazdasági életünket azon a nyomasztó helyzeten, amelyben most van és amely a politikai életre is visszahatással bír. Az a törekvés, hogy Ausztriában erőskezű kormány vegye át az uralmat s hogy a polgári elemek összefogásával az a veszedelmes radikalizmus, amely gyakran az osztrák közéletben megnyilvánult, visszaszoríttassék, előttem csak szimpatikus lehet.. Mert az az állapot, hogy Magyarország ellen gyakran épen Bécsből fújták meg a harci trombitát azok a körök, amelyeket gyakran az emigráció befolyásolt, visszahatással bírt bizonyos fokig a két állam viszonyára. Griger Miklós válasza Baltazár püspöknek, Gróf Zichy Nándornak, a katholikus politikai gondolat megteremtőjének és a Néppárt megalapítójának emlékét ülte meg Adonyban a katholikus társadalom, amikor vasárnap, Zichy Nándor születésének századik évfordulóján, összesereglett a nagy politikus sírjánál, hogy letegye a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amellyet Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök pontifikált. A szentbeszédet Szentiványi Károly iáf tóti prépost mondotta. Mise után az adonyi temetőben Zichy Nándor sírjánál folyt le a kegyeletes tvnnépség. Ernszt Sándor emlékbeszédet mondott. Délután népgyűlés volt, amelyen Griger Miklós Baltazár Dezső legutóbbi nyilatkozatával foglalkozott. Griger Miklós többek közt a következőket mondotta: Mi Baltazár támadásaira nem felelünk elleni támadásokkal, csak védekezünk. Nem is féltjük az egyházat Debrecentől, mert ez az úr csak annyit árthat neki, mint a kölni utcagyerek a kölni dómnak. Baltazárnak nagyobb szerepe van a katholikus öntudat föltámasztásában, mint sok-sok katholikus népgyűlésnek, mégis azt kell odakiáltanunk neki: Eddig és ne tovább! Ez a szellem meddő és terméketlen. A protestánsoknak kell tőle megvédeni a protestantizmust és a nemzetet. Mi békével és szeretettel akarjuk áthidalni azt a hitbeli szakadékot, amely a protestáns magyar testvéreinktől elválaszt minket és azért mondjuk: Istennek hála, hogy a Kálvin Szövetség komoly jelét adta békés szándékainak, örvendünk a békének! Mi is azt akarjuk, de ha a debreceni irányzat kerekedik felül, akkor álljuk a harcot, mert ez a becsület kérdése. Románia il közigazgatási és gazdasági alapon. Bukarest, szept. 30. ( Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Maniu miniszterelnök hétfőn a miniszterelnökségen fogadta a sajtó képviselőit, akiknek többek közt a következőket mondotta: — Most azon dolgozunk, hogy a nemzeti parasztpárti parlament első ülésszakán megszavazott törvényeket gyakorlatilag alkalmazzuk. Ez év végéig a román állam új közigazgatási és gazdasági alapokon fog állni. Az új közigazgatási reform alapján az országos direktóriumokra fogjuk fölosztani és a november 10-én összeülő parlament megnyitása után az év hátralevő másfél hónapjára pótköltségvetést fogok megszavaztatni, hogy az új direktóriumok berendezéséhez szükséges összegek rendelkezésre álljanak. Az elkövetkező parlamenti ülésszak folyamán több fontos jogi, katonai és iskolai törvényt fogunk hozni. Megkíséreljük, hogy az egész országban új életet és új szervezetet hozzunk létre. Ami az ellenzék tevékenységét illeti, örülök, hogy Avarescu tábornok , pártja és a liberális párt végre a néphez fordulnak és azt közreműködésre szólítják fel.