Pesti Hírlap, 1929. október (51. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

Gróf Bethlen István szerint csak fokozatosan lehet keresztülvinni a demokratikus reformokat* Gróf Bethlen István miniszterelnök vasárnap sllk­epusztai birtokán nyilatkozott a sajtó képviselői előtt a politika aktuális kérdéseiről. Nyilatkozatában ezeket mondotta: Informálva vagyok arról az akcióról, ame­lyet Baltazár püspök úr politikai téren indított és amelynek folyományaképen ő egy programmot állí­tott össze. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személye­sen tájékoztassam fölfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hiva­tottnak magamat arra, hogy addig, amíg a tájékozta­tás az ő személyéhez adresszálva meg nem történt, a nyilvánosság előtt nyilatkozzam.­­ Ami magát az akciót illeti, az, nézetem sze­rint, egy láncszem ez abban, amely arra irányul, hogy a kormányt demokratikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányba való vezetésére akarja serkenteni. Ide ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nye­regből kiemeljék. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félrevezetve ítélik meg a helyzetet. Ez által nyilatkoznak leki­csinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parla­mentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyar­­ország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen meg­szégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket­ tu­lajdonítanak. „Illetéktelen beavatkozás.“ — Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélnünk. A leg­utolsó fogásnak tartom a politikában azt, ha kül­földieknek helytelen információ alapján, ő általuk tett nyilatkozatokra hivatkozva és nem reális argu­mentumok révén akar valaki a magyar politikában sikerhez jutni. — Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polé­miába bocsátkozni, amennyiben külföldiektől származ­nak, mert hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen be­avatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Csak a tempóban van különbség.­ ­ Ami a demokratikus fejlődést illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan a közsza­badságok terén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van a differencia, hanem a tempó kérdésében. A m­ai nehéz helyzetben, amikor nemzeti létünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell meg­­küzdenünk, a legrosszabbul megválasztott, időpont arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatások­kal járó reformok egyik napról a másikra és meggon­­dolatlanul vitessenek keresztül.­­ Hogy titkos, választójog tesz-e, az nem kétsé­ges. De ezt fokozatosan kell keresztül vinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális vissza­hatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Én csodálkozom, hogy olyan embe­rek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, ezt az alaptételét a politikának nem akarja felismerni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekövetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka- Magyarország nehéz helyzetében egyik napról a má­sikra akar olyan reformokat keresztül vinni, ame­lyek igen nagy megrázkódtatásokat idézhetnek elő. Mit jelentene Magyarországnak a demokrácia? De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannak rosszhiszeműek és ezek közé azokat so­rolom, akik revízió címen követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordu­lást idézzenek elő és a zavarosban halászhassanak. Ismerjük őket azokból az időkből, amikor a demo­kráciával akarták 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény ne tudná teljes helyességgel megítélni. Azt mondják, hogy Németország sikereket ért el, mert demokrati­kus ország. Erre a feleletem csak az, hogy az antant a világháború alatt érezte a német nemzetnek óriási erejét, rátermettségét és hatalmát. A német nemzet a maga igazát nem azért látja fokozatosan érvénye­sülni, mert demokratikus állam, hanem azért, mert egy hatalmas nemzet. — Hiába fogja Magyarország a tankönyvekben ta­nított legdemokratikusabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bír majd rendet tartani a maga portáján. Az elvekben és célokban egyetértünk, de vindikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, kötelességem, hogy a gyakorlati politika szemszögén keresztüllátva, azt a tempót tart­sam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát fenn­tartani lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parla­ment, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forra­dalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én helyemen legyen köteles akkor az országban rendet tartani tüntette el a tejet és sonkás kenyerét gyomrának mélységeibe, félrevonta Georgeot egy sarokba, egy kis beszélgetésre, hogy közelebbről megismerkedjék vele. — Mindig elbeszélgetek egy kicsit a vőlegény­­ével a szertartás előtt, — mondta. — Kellemes, ha tudom, hogy a vőlegény — bizonyos értelemben — személyes ismerősöm. — Igen kedves magától, — szólt George elér­­zékenyü­lten. — Múltkor adtam össze Flushingben egy fia­talembert, bizonyos Miglett nevűit, Claude R. Miglett. Talán em­lékszik a nevére. Nem. — Ah! Azt hittem, olvasta az újságokban. Tele voltak vele. Tudom, ha nem ereszkedtem volna beszédbe vele az esküvő előtt, nem vigasztalhattam volna meg azután, hogy az a baleset megtörtént. — Baleset? — Igen. A menyasszonyt, amint kilépett a templomból, halálra gázolta egy motorkerékpár. — Szent egek! — Én is nagy szerencsétlenségnek véltem. De, úgy látszik, különös végzet jár azokon az esküvő­kön, ahol én végzem a szolgálatot. Csak alig egy hete, elragadó párt áldottam meg s még el sem ml­ít, a hónap s mind a két ember — halott. Egy gerenda esett rájuk, mikor egy épülő ház állványai alatt mentek el. Egy másik pár, akit az év elején adtam össze, szintén megjárta. A vőlegény alattomos lázat kapott. Olyan derék fiú volt. Tele lett vörös lázkiüté­­sekkel. Nagyon búsultunk miatta. — Mrs. Wadding-­i­nihoz fordult, akit újabb vendégraj ebbe a sarokba sodort — Különös eseteimet mesélem el fiatal bará­tomnak. A két utolsó esküvőnél, melynél szerepel­tem, mindkét vőlegény meghalt, pár nap múlva a szertartás után. Sóv­árgó kifejezés jelent meg Mrs. Waddington arcán úgy érezte, hogy neki nem lehet ilyen sze­rencséje. — Nekem, a magam részéről, — mondta — kezdettől fogva az a sejtelmem volt, hogy ebből a házasságból nem lesz semmi., — Nahát, ez különös, — mondta Gideon tisz­­eletes. — Én mindig hittem és hiszek a sejtel­mekben. — Én is hiszek. — Azt hiszem, a sejtelmek arra valók, hogy intsenek bennünket a szerencsétlenség megelőzé­sére. — Ebben az esetben, — mondta Mrs. Wad­dington — szerencsétlenség helyett más szót válasz­­ta­nék. George odábbtámolygott. A balsejtelem, mely a nap korábbi idejében kínozta, újra rágódni kezdett szívén. Idegrendszere oly nyugtalan volt, hogy vi­gasztalásra vágyón Sigsbee Horatio társaságába menekült. Bár Sigsbee, mint férfi, sok fogyatkozás­ban szenvedett, legalább baráti érzelmekkel viselte­tett iránta. Egy filozófus, aki a faj jövőjét a szívén viseli, csak sóhajthatott Sigsbee H. Waddington lát­tára, de ebben a rideg világban George barátok közt nem igen válogathatott. Egy pillanat múlva kellemetlen fölfedezésként hatott rá, hogy jóhiszeműségében alaposan tévedett, mikor Mr. Waddingtont barátai közé számította. A tekintet, mellyel jövendőbeli apósa fogadta, mikor felbukkant előtte, nem volt az elragadtatás tekintete. — Minden lében kanál! — dörmögte Sigsbee II. harciasán. — Kottybelé szilvalé! — Eh? — kérdezte George. — Azt mondani az inasnak, hogy jöjjön ide és őrizze a nászajándékokat?! — De, istenem, nem érti? Ha nem intézkedem, akárki idesurranhatott volna, hogy ellopjon valamit. Mr. Waddington arckifejezése hiven adta vissza annak a coovboynak meglepetését, aki ágyába ugor­­vált, későn veszi észre, hogy tréfáskedvű barátainak egyike szúróslevelű kaktuszt rejtett takarói közé. George, végkép lesújtva, a frissítőkkel megrakott, asztal felé ment, kipróbálandó, vájjon egy kis krumplisaláta nem hat-e serkentően idegzetére, mi­kor az ételek körül nyüzsgő tömegből egy nagy és díszesen öltözött személy lépett ki, piritós kenyérre kent kaviár végső maradékát majszolgatva. George ködösen emlékezett rá, mintha látta volna már az el­ső ebéden a Keleti hetvenkilencedik utca 16-ik szá­mának vendégei között. Nem is tévedett. Az újonnan jött nem volt más, mint az Egyesült Marhahús. — Halló, itt vagyok. Waddington, — szólt az Egyesült Marhahús. (Folytatjuk.) "­­ PESTI HÍRLAP 1929. október 1., kedd. — Nem fogon­ elmulasztani az alkalmat arra, hogy a közvéleményt felvilágosítsam arról a veszélyes tűzről, amellyel egyesek játszanak. A revízió lassú és nehéz munkát feltételező célkitűzés. Ehhez elsősorban egységre van szükség idebent. Szeretném tudni, hogy mennyiben feudális és oligarchikus jellegű a mai kormányzat? Én kezdettől fogva a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok haladni a jövőben is. Azt hiszem, nem tehetnek szemrehányást nekem, hogy nem igyekeztem minden kérdésben, amelyben hozzám fordultak, méltányosan és érdekeiket szem előtt, tartva, eljárni. Nem hiszem, hogy ugyanezt a bizonyítványt rólam Magyarország nagybirtokosai is kiállítanák. Hiszen a földreform keresztülvitele igen gyakran ellentétbe állított azokkal a követelésekkel, amelyek erről az oldalról elhangzottak. A hitbizo­­mányi reformot én jelentettem be a­ parlamentben. Azok, akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar köz­életbe, jobban tennék, ha rámutatnának arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. Ha mi a magyar tradíciókat tisztán újítási viszketegségből nem egyik napról a másikra dobjuk ki a hajónkból, azért oli­garchia és feudális uralomról beszélni nem lehet. Uj állami kölcsön. — Életbevágó érdekeink dőlnek el Párizsban. Nem csekélyebbről van szó, mint hogy a reparációs kérdés végleg" rendeztessék és hogy Magyarország pénzügyi szuverenitását ezen rendezés révén visszanyerhesse. Amíg összes állami vagyonunk és jövedelmünk repa­rációs követelésre van elzálogosítva, addig pénzügyi szuverenitásról és hitelképességről nem lehet szó. Re­mélem, hogy sikerülni fog ezt a kérdést kielégítő mó­don rendezni. Természetesen a magyar állam a kö­vetkező években államkölcsön felvételére lesz utalva. Egyik fő törekvése pénzügyi politikánknak, eltekintve a takarékosságtól, amelyet magam is nyomatékosan hangsúlyozok, a pénzügyminiszter úrral együtt az, hogy az utolsó évben már csak kismértékben keresz­tülvitt beruházási tevékenység újból fellendülhessen és ezáltal keresztülsegítse közgazdasági életünket azon a nyomasztó helyzeten, amelyben most van és amely a politikai életre is visszahatással bír.­­ Az a törekvés, hogy Ausztriában erőskezű kor­mány vegye át az uralmat s hogy a polgári elemek összefogásával az a veszedelmes radikalizmus, amely gyakran az osztrák közéletben megnyilvánult, vissza­­szoríttassék, előttem csak szimpatikus lehet.. Mert az az állapot, hogy Magyarország ellen gyakran épen Bécsből fújták meg a harci trombitát azok a körök, amelyeket gyakran az emigráció befolyásolt, vissza­hatással bírt bizonyos fokig a két állam viszonyára. Griger Miklós válasza Baltazár püspöknek, Gróf Zichy Nándornak, a katholikus politikai gondolat megteremtőjének és a Néppárt megalapító­jának emlékét ülte meg Adonyban a katholikus tár­sadalom, amikor vasárnap, Zichy Nándor születésé­nek századik évfordulóján, összesereglett a nagy politikus sírjánál, hogy letegye a megemlékezés ko­szorúját. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amel­­­lyet Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök­­ pontifikált. A szentbeszédet Szentiványi Károly iá­­f tóti prépost mondotta. Mise után az adonyi temető­ben Zichy Nándor sírjánál folyt le a kegyeletes tvn­népség. Ernszt Sándor emlékbeszédet mondott. Dél­után népgyűlés volt, amelyen Griger Miklós Bal­tazár Dezső legutóbbi nyilatkozatával foglalkozott. Griger Miklós többek közt a következőket mon­dotta: Mi Baltazár támadásaira nem felelünk ellen­­i támadásokkal, csak védekezünk. Nem is féltjük az egyházat Debrecentől, mert ez az úr csak annyit árthat neki, mint a kölni utcagyerek a kölni dóm­nak. Baltazárnak nagyobb szerepe van a katholikus öntudat föltámasztásában, mint sok-sok katholikus népgyűlésnek, mégis azt kell odakiáltanunk neki: Eddig és ne tovább! Ez a szellem meddő és termé­ketlen. A protestánsoknak kell tőle megvédeni a pro­testantizmust és a nemzetet. Mi békével és szeretet­tel akarjuk áthidalni azt a hitbeli szakadékot, amely a protestáns magyar testvéreinktől elválaszt minket és azért mondjuk: Istennek hála, hogy a Kálvin Szövetség komoly jelét adta békés szándékainak, örvendünk a békének! Mi is azt akarjuk, de ha a debreceni irányzat kerekedik felül, akkor álljuk a harcot, mert ez a becsület kérdése. Románia il közigazgatási és gazdasági alapon. Bukarest, szept. 30. (­­ Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Maniu miniszterelnök hétfőn a mi­niszterelnökségen fogadta a sajtó képviselőit, akik­nek többek közt a következőket mondotta: — Most azon dolgozunk, hogy a nemzeti parasztpárti parlament első ülésszakán megszavazott törvényeket gyakorlatilag alkalmazzuk. Ez év végéig a román állam új közigazgatási és gazdasági alapokon fog állni. Az új közigazgatási reform alapján az országos direktóriumokra fogjuk fölosztani és a november 10-én összeülő parlament megnyitása után az év hátralevő másfél hónapjára pótköltségvetést fogok megszavaztatni, hogy az új direktóriumok berende­zéséhez szükséges összegek rendelkezésre álljanak. Az elkövetkező parlamenti ülésszak folyamán több fontos jogi, katonai és iskolai törvényt fogunk hozni. Megkíséreljük, hogy az egész országban új életet és új szervezetet hozzunk létre. Ami az ellenzék tevé­­­kenységét illeti, örülök, hogy Avarescu tábornok , pártja és a liberális párt végre a néphez fordulnak­­ és azt közreműködésre szólítják fel.

Next