Pesti Hírlap, 1929. október (51. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-22 / 240. szám
12 színház és zene. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. Ma: Szökik az asszony, Krétakör, Terézköruti Színpad. — Új bejelentés. Fedák Sári bravúros új alakítása a Szökik az asszonyban kerül ismét jegyakciónkba. Másik előadásunk a Krétakör, melyre minden jegyünk elkelt. A Terézköruti kabaré kacagtató műsora mai harmadik előadásunk. Csütörtökre új bejelentésünk van: a Különös közjátékot kapcsoljuk be. Ez a rendkívül érdekes színjáték Gombaszögi Fridával a fő női szerepben e napon kerül színre először az idei szezonban. E napra esik az ötvenedik előadás felé törő Földnélküli János és pénteken kimagasló előadásunk a diadalmas sikerű Égő város. Szombaton a két állami színház, az Opera és a Nemzeti ad találkozót. A Kamaraszínház új előadása jövő kedden A fogadósáé. Új bejelentés még, hogy péntekre és vasárnap délutánra bekapcsoltuk a rendkívül olcsó Komédia Orfeum pompás műsorát. KEDD, okt. 22. Kamaraszínház. Krétakör. (%8. — Városi Színház. Szökik az asszony. (%8.) — Terézköruti Szinpad. A késdobáló. Villámhárító, stb. (9.) SZERDA, okt. 23. Városi Színház. Szökik az aszszony. (1/&8.) — Terézköruti Színpad. A késdobáló, Villámhárító, stb. (9.) CSÜTÖRTÖK, okt. 24. Vígszínház. Különös közjáték. (8.) — Városi Színház. Szökik az asszony. (8.) — Belvárosi Színház. Földnélküly János. (8.) — Royal Orfeum. Az októberi műsor. (9.) Péntek, okt. 25. Új Színház. Égő város. (8.) — Komédia-Orfeum. Megnyitó műsor. (129.) SZOMBAT, okt. 26. Opera. Turandot. (%8.) — Nemzeti Szinház. A nevadai ezredes. (%8.) — Városi Szinház. A denevér. (3.) VASÁRNAP, okt. 27. Király Szinház. Diákszerelem. (3.) — Városi Szinház. Szökik az asszony. (3.) — Új Színház. Vakablak. (%4.) — Komédia-Orfeum. Megnyitó műsor. (%4.) KEDD, okt. 29. Kamaraszínház. A fogadósné. (%8) * Jegyváltás az apróhirdetések élén feltüntetett valamennyi fő- és fiókkiadóhivatalban. Claudia Victrix második estéje az Operaházban. (Bohémek.) Sardou—Puccini tragikus és szenvedélyes Toscája után Murger—Puccini szenvedő és törékeny Mimijét illusztrálta előttünk az Operaház hétfői Bohémek előadásán Claudia Victrix, a színház előkelő vendégművésznője. Ha azt mondjuk: illusztrálta, akkor legjobban jellemeztük azt, amiben Claudia Victrix énekesnői tulajdonságainak legkiemelkedőbb kvalitását látjuk. Kevés olyan dekoratív jelensége van a mai operaszínpadnak, amilyen ez a szép és finom asszony, aki megjelenésében ugyanúgy fejedelmi és impozáns tudott lenni a múltkori estén, mint ezúttal: megindító, bájos és poétikus. Az igazi Mimi állt, mozgott és élt ma az Operaház színpadán, Murger igazi Mimije, melankolikus, gyengéd virágszál, az egykori Montmartre szerelemre született és szerelemben elmúló leánya, a múlt századközép Párizsának egy édes, halk lehellete. Ha valaha, akkor ma éreznünk kellett, milyen gazdag lehetőségei nyílnak a vérbeli filmszínésznőnek színpadon is, mert alig hisszük, hogy Claudia Victrix, az opera énekesnő, a megjelenés, stílus és játék ennyi őszinte költészetével lehetne teljes. Claudia Victrix, a filmszínésznő nélkül, aki azonban énekének szelíd, fájdalmasan halk akcentusaival is híven és találón illusztrálta a tüdőbajos, szerelmes kis párizsi midinette tragédiáját. Büszkék voltunk, hogy Claudia Victrix körül olyan kitűnő együttes élt, mozgott és énekelt, amilyen az Operaház Bohémek együttese. Laurisin Lajos, Farkas Sándor, Székely Mihály és Maleczy Oszkár hangban, játékban egyformán ragyogó kvartettje, Halász Gitta ezüstös hangú, graciózus Musette-je, általában pedig az egész színpad és zenekar eleven élete, hangfrissesége, — a vendégművésznő és M. Balbis, a vendégkarmester igazán csak a legjobb hírét vihetik el Párizsba a magyar operakultúrának. Egyébként pedig ezen az estén is díszes, ünnepi nézőtér, sok taps, ünneplés. — Claudia Victrix azzal a boldog tudattal térhet vissza Párizsba, hogy a budapesti közönség teljes mértékben átérezte és méltányolta vendégszereplésének kivételes jelentőségét. Fóthy János, a Pünkösti Andor és a Magyar színház. Vasárnapi számunk helyet adott Rácz György, a Magyar Színház vezérigazgatója nyilatkozatának. Ez a nyilatkozat további változásokat jelzett. E nyomon indulva, egyik esti laptársunk hétfőn arról ad hírt, hogy Pünkösti Andor a Magyar Színház drama- turgja lett. Tény, hogy erről is szó van. De ez ugybn Rácz György és Pünkösti Andor hétfőn este beszéltek először. Megállapodni azonban még nem tudtak. * Városi Színkör. (Uj Leonóra a Trubadúrban.) Verdi népszerű operái közt a Trubadúrban kínálja talán a legjobb alkalmat jóhangú és egyébként is rátermett énekesnőnek, hogy az erősen drámai főszerepben kitüntesse magát és a közönség szívéhez férkőzzön. Ma este szerencsésen használta ki ezt az alkalmat egy új szoprán, Takács Klementin, aki tudtunkkal néhány évvel ezelőtt már az Operaházban is bemutatkozott. Feltűnően szép, fénylő és csengő hangját nyilván alapos iskolázás fejlesztette „orgánumé“. Énekén intelligencia, komoly művészi törekvés és alakítás készség érzik, szövegmondása meglepően differenciált. Áriákban és az együttesek vezérszólamában igazi hatással érvényesült átütő erejű, sohasem rikító magassága. Palet, a kiváló vendégtenorista főként a strettát megelőző f-moll ária művészi fölépítésével, egyes formáták pompásan kidolgozott lehalkításával ragadta el egyre szaporodó híveit. Az ismert, szereplők: Kovács, Vermes, s főként a finom, kulturált althangon éneklő Ekkert Szidi, a helyükön voltak. A vezénylő Márkus Dezső fölényes ,tudása, biztos, avatott keze, szilárd egységbe foglalta az előadás valamennyi tényezőjét. (I.) PESTI HÍRLAP 1929. október 22., kedd. Zenei ünnepségek Sopronban. A százesztendős zeneegyesület. Sopron, okt. 1l. (A Pesti Hirlap kiküldött munkatársától.) Sopron városának még a fekvése és különleges városképe is emlékeztet Salzburgra. Amint Salzburg Ausztriának, úgy fekszik Sopron is Magyarországnak nyugati határszélén. Az út a fővárosból nagyrészt a Duna mellett vezet mindkettőhöz, majd gyönyörű tájak között érkezik kiesfekvése céljához. Ahogy a salzburgi vendégnek már át kell lépnie a határt, hogy a város környékének nevezetességéhez, a Berchtesgadener Landhoz jusson, úgy a soproni vendégnek is „idegen“ országba kell átrándulnia, hogy a Sopronhoz közvetlenül hozzátartozó hírességeket, Kismartont, Doborjánt megtekinthesse. Nevezetes zenei centrumok közvetlen közelében fekszik mind a két város. És ugyanily hasonlatos Sopron város képe is Salzburgéhoz. Vagy nem juttatja-e például eszünkbe Sopron sok ódon patinás házsora Salzburg belvárosát és nem emlékeztet-e bennünket a muzsikás várostorony Salzburg híres harangjátékos Újépületére? Már pusztán ezek a külső hasonlatosságok is rá kellett, hogy vezessenek arra a gondolatra, hogy Sopront ugyanolyan zenei centrummá, a zenei ünnepek városává lehetne tenni, mint amilyen Salzburg. Támogatja ezt a gondolatot az a körülmény, hogy Sopron kapcsolatba hozható a zenei történet két nagy alakjának: Haydnnak és Lisztnek életével. Amint Salzburg jelentősége is össze van forrva Mozart pályafutásával, Kismarton és Eszterháza, Sopron két szomszédvárosa között élte le életének jelentős nagy részét Haydn, és Sopron megye szülötte, Liszt Ferenc, itt rendezett első hangversenyével alapozta meg későbbi világhírét. Sopron egész története és múltja át van itatva muzsikával. Évszázadok óta hálás talaja minden kultúrtörekvésnek, minden zenei célkitűzésnek, így hát az az elgondolás, hogy Sopront lehet megtenni magyar Salzburgnak, mindenképen helyes alapokon nyugszik. Nagy gondolatok megvalósulására hathatós segítségül szokott közbelépni a véletlen. Sopronnak zenei ünnepségek városává válása talán még ma is csak eszme lenne, ha a véletlen úgy nem fordul, hogy a városi zeneegyesület az idén érkezik el fennállásának száz esztendős fordulójához. Ez a körülmény azonban megadta a döntő lökést. A soproni zeneegyesület száz éves fennállása alkalmából Sopron a magyar zenei élet legkiválóbbjainak segítségével megrendezhette első zenei ünnepségét, amely remélhetően rövidesen kiinduló pontjává lesz az évrőlévre nagyobb szabású alapokon megrendezendő zenei ünnepek ezutáni sorának. A soproni zenei ünnepségek három napa a legszebb és legbiztatóbb keretek között zajlik le. A fővárosból és az ország minden részéből számtalan vendég érkezett és a vasárnapi és hétfői zenei események színhelyét zsúfolásig megtöltötte, a hangversenyek minden számát élénk érdeklődéssel kisérte. A zenei ünnepségekre és a százesztendős egyesület jubileumának megünneplésére a társadalom és zenei élet számos kiválósága jött el Sopronba. Ott voltak Herrmann Miksa volt miniszter, a város képviselője, Gévay-Wolff Nándor államtitkár, a kultuszminiszter képviselője, Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos, Radnay Miklós az Operaház igazgatója, Meszlényi Róbert, a Zeneművészeti Főiskola titkára, Gerlóczy Béla, az Országos Dalosszövetség ügyvezető igazgatója és még sokan. Vasárnap korán reggel toronyzene nyitotta meg az ünnepséget. Délelőtt a Szent Mihály plébániatemplomban nagymise volt, amelyen a Filharmonikusok és a Palestrina kórussal kiegészített soproni zeneegyesület Zwinz Károly karnagy vezetésével Demény Dezső E-dur miséjét adta elő. A soproni zeneegyesület alapítója, Kurzweil, ebben a templomban volt karnagy és holtteste is e templom melletti temetőben nyugszik. Az ünnepi nagymise céljára kiválasztott templom kegyeletes emlékeztetőjén felül a nagymise után Kurzweil sírjánál külön emlékünnepet is rendeztek. Ez alkalommal a soproni zeneegyesület a sírnál karszámokat adott elő, Blaswick Vilmos egyesületi alelnök pedig megkoszorúzván a sírt,, emlékbeszédet tartott. Vélfelé a kaszinó nagytermében díszes közgyűlés volt, amelyen többek között határozatba ment, hogy az egyesület ezután mint Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület fog tovább működni. Az első ünnepi hangversenyt vasárnap délután tartották az evangélikus templomban. Egyházi hangverseny volt Bach szerzeményeiből. A műsoron Bach két legszebb és legkedveltebb cantatája szerepelt. Az egyiket Kreszné Sztojanovics Lily, az ismert nevű oratóriuménekesnő, a másikat Szende Ferenc, az Operaház művésze énekelte. Énekük a kisérő filharmonikus zenekar finom hangjaival a legmelegebb, legbensőségesebb áhitat összhatásába fonódott. Bach négy hangszerre és zenekarra írt Brandenburgi Konzerne és a D-dúr Suit egészítette ki a műsort. Este a Városi Színházban Vándor Kálmán színjátéka, A Liszt-hangverseny, került színre nagy sikerrel. A darabról e hasábokon már megemlékeztünk. Hétfőn délelőtt az ünnepség résztvevőinek egy csoportja átment Kismartonba, amelyet a trianoni határhúzás óta Eisenstadtnak neveztek el. A csoportot dr. vitéz Simon Elemér főispán kalauzolta és ő vitte végig a társaságot Kismarton nevezetességein. A herceg Eszterházy kastélyában volt ugyanis karmester Haydn, aki igen sok, világszerte nevezetes kompozícióját alkotta a kastély ősi falai között. A kismartoni vendéglátók rendkívül szívélyességgel fogadták és kísérték a magyar társaságot a városban, meglátogatták Haydn egykori házát és a templomban levő síremlékét is. Hétfőn este hat óra után nagyszabású zenei esemény volt műsoron Sopron falai között. Bartók, Kodály, Dohnányi és Székelyhidy nevei kerültek össze gyönyörű hangverseny keretében. Ez az ünnepség valóban méltó volt a százesztendős soproni zeneegylet jubileumához és méltó betetőzése volt az egyesület száz esztendős pályafutásának. Az előadásban a soproni zeneegylet tagjain kívül résztvettek még a filharmonikusok, valamint a Palestrinakórus tagjai, Bartók Béla és Kodály Zoltán pedig személyes megjelenésükkel és közreműködésükkel emelték az ünnepség jelentőségét. A közönség nagy tapssal ünnepelte a vendégművészeket, akiket a soproni zeneegyesület az ünnep alkalmából díszes babérkoszorúval tüntetett ki. „Tommy és társa" kis boltja: jó üzlet. A Király Színházban igen nagy sikere van egy kedves, mulatságos magyar operettnek, a „Tommy és társá“-nak. Ritka eset, hogy amikor szerzők és színház egyaránt méltó tényezői ennek a sikernek, ugyanakkor domináló erővel mégis egy színésznő alakja emelkedik ki, mint aki ennek a sikernek tüzét, fényét megadja, így van ez most Gaál Franciskával. Vitathatatlan, hogy az ő egyénisége és az ő játéka ennek a sikernek a messzecsengő harangszava. A pesti publikum egyik legdédelgetettebb kedvencének pályáján nem voltak ritkák eddig sem az efféle hangos sikerek. Ha ilyen teljes a sikere, ennyire a személyéből és egyéniségéből kisugárzó a frappáns hatás még sohasem volt tán. Érdekes ez az alakítás azért is, mert ez nem egy prózaszínésznő sikeres kirándulása az operettszínpadra. Nem, Gaál Franci — mint azt első operettbeli nagy sikerénél, az „Utolsó Verebély lány“-nál megállapítottuk —, szuverén ura az operettszínpadnak is, ahol nem csupán kedvessége, bája teljességét tudja a közönség kacagásának bő aranyaira váltani, hanem hangban, énekben, táncban is egyéni kvalitásokkal ragad meg. Úgy énekel, akár ha mindig énekelni tanult volna, úgy táncol, annyira tökéletesen bírja az operetti mozgást, akár ha egyenesen erre készült volna. Rongyos kis cipőpuccoló fiúja emlékezetében marad annak, aki egyszer is látta. S aki egyszer is látta, szívesen megnézné újból. Az előadásnak, amely egyébként is kitűnő, másik őszinte meglepetése Vaály Ilona, aki szakítva eddigi, kissé túlontúl romantikus és édeskés játékstílusával, karcsún, kedvesen, őszintén, igazi lányos bájjal alakítja Tommy társát. A mindennapi tapsból bőven kijut az aranyos Rákosi Szidi asszonynak, továbbá Kertésznek, Bársony Rózsinak, Dénesnek, Körmendynek s az egész derék gárdának is. * Szombaton és vasárnap Kulturestet tartottak Tellér hangversenytermében. Sikerrel szerepeltek Kampis János festőművész, Vida Mária ének. Művésznő, Annák Magda, Pallay Anna művésznövendéke, Rejtő Gábor 13 éves gordonkaművész és a Tóth—Gonda—Tellér-trió. * Tagliafero Magda. Ezt a különös és zengzetes olasz nevet egy brazíliai származású zongoraművésznő viseli, akinek elbűvölő, nagyvilági szépségével ritkamód tökéletes harmóniában párosul a tehetsége és tudása. Külső és belső adományaival vérteli latin kultúrát testesít meg. Véralkatának belülről áradó tüzét előadásmódjának finom eleganciája egyetlen hőfokkal sem csökkenti. Mai bemutatkozó hangversenyének műsorán Frank César képviselte a klasszikus elemet Egyébként Debussy pasztellszínekben, párás hangulatokban elmerülő impreszszionizmusát, Albeniz és Falla délszaki erotikáját szólaltatta meg kifejező árnyalatokban rendkívül dús technikai eszközökkel. Billentése határozott, anélkül, hogy kemény lenne, pompás bravúrja sohasem üresen csillogó, mert átérzett ritmika, mély zeneiség, gazdag képzelet tölti meg tartalommal. Meggyőződésünk, hogy mai sikere túléli a szezont s ez a ragyogó, egyben megnyerő művészi jelenség bármikor sévesen látott vendége lesz hangversenytermeinknek. (tv.) * Színdarab és kormányzat. Bernard Shaw legújabb műve, az Almásszekér, a londoni szezon egyik szenzációja. Nagy viták dúlnak körülötte. A legnagyobb értékelés mellett akadt olyan hang is, amely szerint maga Shaw sem veszi komolyan a komédiát. Forre azonban a híres író ezt felelte: — Annyira komolyan veszem az Apple Gartot, hogy MacDonald miniszterelnöknek, amikor visszaérkezik, meg fogom mondani, ne fogadjon sas kabinetjébe olyanminisztert, aki nem olvasta el legalább is hatszor a színdarabot.