Pesti Hírlap, 1929. december (51. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-05 / 277. szám

1929. december 5., csütörtök. PESTI HÍRLAP — Polónyi Dezső előadása. Dr. Polónyi Dezső szerdán este érdekes előadást tartott a Mesterek Fiai­nak Országos Egyesületében „Az ügyvédkedés mű­vészete“ címen. Az előadást nagyszámú igen előkelő közönség hallgatta végig. Polónyi Dezső fejtegetéseiben abból indult ki, hogy az Országos Ügyvédszövetség pályázatot hirdetett az „ü­gyvédkedés művészete“ megírására. Az első díját meg­osztotta két pályamunka között, melyek egyikét dr. Oppler Emil, másikát pedig dr. Vészi Mátyás és felesége, dr. Wagner Lilla írták. Az előbbi egy hosszú ügyvédi pályá­nak gazdag tapasztalatait a hivatás iránti szeretettel és lelkesedéssel gyűjtötte össze, az utóbbi a lélektani és szo­ciológiai adatok hatalmas tárházával lepte meg a kartár­sakat. Mindkettő nélkülözhetetlen támasza lesz sokáig az ügyvédségnek, de azt a kérdést, hogy művészetre az ügy­védkedés és ha igen, miben áll ez a művészet, nem egé­szen helyesen fejtették ki. Az ügyvéd munkája a szobrá­széhoz és festőéhez, de leginkább a drámaíróéhoz hason­lít. Az élet kimeríthetetlen változataiban jelentkeznek­ bo­nyodalmak, szövevények, amelyek mindegyike a benne résztvevők drámai cselekményeiből ered. Egy bizonyos stá­diumban megjelenik az egyik szereplő az ügyvédnél és el­mondja a maga „tényállását“ és azt mondja: sorsomat le­teszem a kezedbe, most fondd Te tovább az én cselek­ményem fonalát. Ekkor az ügyvéd — aki, mint a szob­rász egy alaktalan agyagtömeget kapott kezébe — elő­ször kezdi gyúrni, alakítani a tömeget, majd formává ké­pezi és tetszetőssé teszi, hogy végül művészileg kiképzett unikumként tudja megfelelő helyen úgy bemutatni, hogy a festő ecsetjével is alá kell festenie a kliens javára szóló hangulatokat. Mindezt nem magáért, hanem a hozzá se­gítségért fordulók érdekében teszi. Munkája tehát első­sorban tiszta altruizmus. Hivatásából folyólag egy gondo­­latgyárat tart fenn irodájában, amelyben szüntelenül csak az új gondolatokat, eszméket termeli, az egyesek, a tár­sadalom, a köz javára- Hivatásművészetének tetőpontjára akkor kerül, mikor gyengéket kell hatalmasokkal szemben védenie s eközben társadalmi visszásságokat kell a köz érdekében ostoroznia. E célra lényének egészét, képessé­geinek teljességét kell az ügybe belevinnie és életerejének rovására kell mindent megtennie a közérdek sikeréért. Az ügyvéd tudja, hogy munkájával csak ellenségeket sze­rez és csak hálátlanságot arat. De mennél biztosabb eb­ben, mennél jobban hívja ki a kényelmesek és a hatalma­sok gyűlöletét, annál jobban hevíti hivatásának szeretete, amely őt mindig csak mások segítségére ösztönzi. Csak jó ember lehet igazi ügyvéd. De hogy az ügyvéd hogyan vé­gezte feladatát, azt abból lehet a legkönnyebben megítélni, mennyi az ellensége. A társadalomnak azonban meg kell becsülnie az ügyvédi hivatást és szeretnie kell az Ügy­védi kart.­­ Clemenceau vagyonát három gyermeke örökli. Párizsból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Clemen­­ceaunak eddig még közzé nem tett végrendelete, hír szerint, nem intézkedik az elhunyt államférfi vagyo­náról. Barátainak az a felfogása, hogy a vagyont a három gyermek örökli. A vagyon nem­ haladja meg az egymillió frankot. Clemenceaur­ak nem volt saját ingatlana. A párizsi lakást és a Vendéeben levő fa­lusi házat csak bérelte. Halála­ előtt elkészült me­moárjait az Illustration című folyóiratnak engedte át 100.000 frankért*, noha amerikai folyóiratok ennek az összegnek ötszörösét kínálták neki a közlés jogá­ért. Műtárgyait már életében több párizsi múzeum­nak ajándékozta. — Ausztrália leszállítja a bevándorlási kvótát Londonból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Ausztrália politikai és gazdasági köreiben mind erősebbé válik az a felfogás, hogy Ausztráliának nincs szüksége annyi bevándorlóra, mint ahány arc feléje tódulnak. Camfierrai jelentés szerint az ausztráliai kormány el­határozta, hogy 50 százalékkal leszállítja az 1930. évi bevándorlási kvótát. — A Kisfaludy Társaság vándorgyűlése Szolnokon. A Kisfaludy Társaság a Szolnokon nemrég alakult Ver­seghy Ferenc Irodalmi Kör meghívására és vendégeként vasárnap délelőtt 11 órakor a szolnoki városháza díszter­mében vándorgyűlést tart. Kozma Andor másodelnök ve­zetésével a társaság tagjai közül leutaznak és közremű­ködnek : Sboránszky Lajos, Kéky Lajos, Komáromi János, Ragó Antal, Sajó Sándor és Zilahy Lajos.­­ Elfogtak egy álnéven szolgáló tolvaj cselédet. A rendőrség letartóztatta Lechner Konrádné Nemes Annát, aki különböző álneveken mint cseléd, szőnyegszövő és ápolónő szolgált. A tolvaj asszony a Szabó Erzsébet, özv. Bokondy Gyuláné, Lukáts Júlia, Bursda Istvánné és Ta­kács Mária álneveket használta. Lechner K­onrádné egyes helyeken néhány napig szolgált és a lakásból különböző tárgyakat ellopott, majd eltűnt. Az ellopott tárgyakat zá­logházban helyezte el, ahol a rendőrség a különböző mo­nogrammal ellátott fehérneműeket megtalálta. A fehér­­nemüeken H. D., T. I., H. I., M. G., P. A., S. A., E. G. Mingi, Margit, Grete­nogrammok vannak. A rendőrség felhívja a károsultakat, hogy jelentkezzenek a főkapi­tányság II. emelet­i 507. számú szobájában. — összeomlott egy épülő ház. A franciaországi Sainte-Sigolene községben egy épülőfélben levő ház összeomlott. A szerencsétlenség éppen abban a pil­lanatban történt, amikor a munkások dolgozni kezd­tek. A törmelékek több munkást maguk alá temet­tek. Eddig két holttestet és több sebesültet húztak ki az omladék alól. — Házasság: Zelensky Viktor oki. gépészmérnök és Walton Anna Mária Budapesten házasságot kötöt­tek. (Minden külön értesítés helyett.) Bogya Gizi két folyó hó 4-én vezette oltárhoz a kaposvári plébánia­templomban Kappéter István okleveles mérnök, a kaposvári Építőipari R.-T. ügy­vezető igazgatója. Násznagyok voltak: Pantl Kálmán ny. belügyminiszteri h. államtitkár és dr. Bogya János országgyűlési képviselő. Thurner Géza honvédszázados, a m. kir. Hadtör­ténelmi Múzeum titkára és Pintér 111 1929 november 30-án házasságot kötöttek. Szabó Ferenc és Vrana Jolán házasságot kötöt­tek. (Minden külön értesítés helyett.) Mógor Mimit Kaposvárról eljegyezte Br­ohm Sándor okt. gépészmérnök Kispestről. — Előadás a nemzetközi hírszolgálatról. Li­povniczky Pál kül­ügy­minisztériumi sajtóelőadó, az Associated Press magyarországi levelezője, angol nyelven előadást tartott a közgazdasági egyetem an­gol körében előkelő és nagyszámú közönség előtt. Az előadó nagy szakértelemmel és alapos készültséggel ismertette a nemzetközi hírszolgálatnak az idők fo­lyamán végbement és a technika haladásával állan­dóan lépést tartó rohamos fejlődését, a hírszolgálat nagy gócpontjait és ezeknek eszközeit, azután áttért az egyes európai és tengerentúli államok legkimagas­lóbb lapjainak és folyóiratainak jellemzésére és tör­ténetére. Az előadói nagy tetszéssel fogadott előadása után dr. Kund Ernő egyetemi tanár, a Kör elnöke, üdvözölte. — Gróf Zichy Ernő előadása a kisebbségvédelemről. „A kisebbségvédelem története az utolsó évtizedben“­el­men gróf dr. Zichy Ernő, a Külügyi Társaság kisebbségi h. előadója előadást tartott, amelynek folyamán kifej­tette, hogy a kisebbségvédelem Wilson 1919-ben benyúj­tott népszövetségi tervezetének ellenére azért nem került bele a Népszövetség alkotmányába, az úgynevezett pak­tumba, mert akkor a kisebbségvédelem minden államot kötelezett volna, holott a nagyhatalmak ennek nem akar­ták magukat alávetni, így csak kilenc békeszerződésben van lefektetve a kisebbségvédelem. Felsorolta a 10 év óta a Népszövetség előtt tett kísérleteket a kisebbségek sor­sának javítására és az eljárás tökéletesítésére. Bőven foglalkozott Tottoni Guilbert, Murray Galvanauseas, Mellofranco, gróf Apponyi Albert, Dandurand és Strese­­roann szereplésével és javaslataival, végül ismertette és bírálta a Népszövetség idei madridi határozatát. — Francia irodalmi pályadíjak nyertesei. Párizsi je­lentés szerint a Qomfourt d­íjat Marcel Arland írónak ítél­ték oda „L’Ordre“ című regényéért. A Femina-díjat Geor­ges Benumos nyerte el „La Joie" című regényével. A Re­­naudot-díjat Marcel Agmé író kapta „La Tableaus Cre­­vés“ című­ regényéért. — Az Orsz. Középitési Tanács kiegészítése. A keres­kedelmi miniszter az Országos Középitési Tanács taglét­számának kiegészítéséül dr. Práter László biharmegyei alispánt, Fodor Sándor min. tanácsost, Maróthy Kálmán építész, ny. mérnökezredest, Petrovácz Gyula állami fel­sőipariskolai tanár, orsz. képviselőt, dr. Rakovszky Iván ny. belügyminisztert, a Közmunkák Tanácsának elnökét, dr. Szauter Ferenc győri polgármestert, Sztrókay István korm­ányfőtanácsost, a Beszkárt h. vezérigazgatóját, dr. Varsányi Emil műegyetemi tanár, kormányfőtanácsost és Wellisch Alfréd építészt a tanács tagjaivá az 1932. év végéig terjedő működési időszakra kinevezte. — Öngyilkos fogtechnikus. Pécsről jelenti a Pesti Hírlap tudósítója, Breuer Jakab városszerte is­mert fogtechnikus szerdán délelőtt tíz­ órakor rende­lőjében nagymennyiségű ciankollival megmérgezte magát. A méreg pillanatok alatt végzett vele s mi­kor egyik betege benyitott hozzá, már holtan találta. A fogtechnikusnak valamikor nagy vagyona volt, de a tőzsdén és egyéb vállalkozásain elvesztette, úgy­hogy ingatlanait is el kellett adnia. Haláláról érte­sítették fiát, Breuer Marcell építőmestert, aki Berlin­ben él.­­ Megszökött egy sikkasztással vádolt adóügyi jegyző. Kassa János magyaratádi adóügyi jegyző külön­böző szabálytalanságokat követett el. Előállították a fő­szolgabírói hivatalba, onnan azonban egy őrizetlen pilla­natban megszökött. A vizsgálat megállapította, hogy tíz ú­­ ezer pengő hivatalos pénzt sikkasztott. Körözik. — Lezuhant egy francia vadászrepülőgép. Szerdán alkonyatkor villa coublayi repülőtéren egy újtípusú vadászrepülőgép gyakorlatozás közben lezuhant. A gép teljesen összetört, a benne ülő repülőkapitány azonban csodálatosképen teljesen épen került ki a balesetből.­­ Erdőket pusztít el a sáskajárás Marokkóban, Rabatt jelentés szerint Ida-ou-Tanant vidékét sáskák lepték el. A sáskajárás az olajfa-, valamint a mandulafa­­erdőket teljesen elpusztította. Változatok. Régóta gondolok már erre. Jön az ember a Duna felett az egyik hídon, reggel. Köd van, csak valami kétségbeesett kis napsugár küzd a vastag szürkeséggel. A Halászbástya, a parlament, csak odalehelt szürkéskék foltok, alig látszanak. A víz felett füstölög a köd, de azért egy maroknyi ti­­szert fénypikkely ott remeg a felszínen. Megáll az ember egy percre, azt mondja, milyen szép, akár­­csak Turner festette volna — azután továbbmegy. Havas hegycsúcsot lát az ember, kék alkonyatban. Mednydnszky — gondolja — tisztára Mednydnszky. Zöld mezőt lát az ember, pirosszoknyás lányokkal, ez persze Rippl-Rónai. Régóta gondolok már erre. Mert van az, hogy a legtöbb ember már csak a művészeten keresztül tudja nézni, látni és élvezni a természeteit Persze, nehéz volna erre vála­szolni és akárhogy törnénk is a fejünket, neki biz­tos, hogy megtalálnák az igazi választ. És ■mégis, nagyon valószínű, hogy ez az igazi válasz valahogy így hangzanék: a természetet azért nézzük, látjuk, értékeljük a művészeten keresztül, mert a művészet drága, a természet pedig ingyen van. És még azt is hozzátehetjük, hogy ami in­gyen van, azt nem becsüljük meg. Ebből azután igen hosszadalmas és felettébb messzevivő fejtege­tésekbe bocsátkozhatnánk. Mért nem becsüljük meg — például — a fiatalságunkat, amíg ingyen van és amíg nem fizettük meg azokkal a tapasz­­talatokkal, amelyek olyanok, mint az értékevesztett bankó: nincs rájuk többé aranyfedezet. Vagy mért nem becsüljük meg az egészségünket, amíg ingyen van és mért nem,­­ mért nem becsüljük m­ta azo­kat az érzéseket, amelyekért nem kérnek tőlünk ellenszolgáltatást? Dehát, mondom, ezek a gondo­latok már nagyon is messzire visznek onnan, ahonnan kiindultunk. Ám ez is jellemző: a termé­szeten kezdtük, a művészeten folytattuk és eljutot­tunk egynémely keserű életigazsághoz. Talán, ha nem állunk meg a dunai hídon, nem nézzük a víz felett gomolygó ködöt és a ködben csillámló nap­fénypikkelyeket, az a gondolatsor sem indul meg bennünk, mely odáig vezet, hogy íme, mégsem, mindig azt kell becsülnünk, ami megvásárolható, mert a legszebb dolgok mégis azok a világon, ame­lyek önmaguktól adódnak és semmi pénzért meg nem vásárolhatók: természet, ifjúság, egészség, szeretet . . . (—) — Magyar grafikusok a British Múzeumban. A Bri­tish Múzeum grafikai termeiben most állították ki a múzeum újabb szerzeményeit. Ezek között igen előkelő helyen szerepelnek a magyar grafikusok. A magyarok rézkarcai a terem közepén vannak elhelyezve két vitrin­­ben. Ferenczy Valér hét rézkarcával van képviselve, kiv­vb­b­ még Aba Kovák 2, Komjáti 4, Varga Nándor 2, Szőnyi 2, Istókodém, Kmetty, Zádor, Csóka, Antal Elemér,­­Barcsay Jenő, Conrád Gyula, Patkó, Rudnay, Torday- Schilling, Gróf Sándor József, Blakovics, Szobotka egy­­egy művükkel szerepelnek. A kiállítás anyagát legna­gyobbrészt a kultuszminisztérium ajándékalapjaiból állí­tották össze, kiegészítve a Contemp­erary Art Society Print Fund ajándékaival. — Mikulás-esték. A Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hall­gatók női szakosztálya december 7-én este kilenc órakor a Sás­ Kör termeiben (Irányi­ utca 17.) jótékonycélú műsoros Mikulás­­estélyt rendez, december 4-én, 5-én és 6-án pedig az Ország­házban lévő Kutassy-étteremben karácsonyi vásárt rendez. —­­A Barsvármegyei Egyesület december 7-én, szombaton este 8 órakor a Magyar Világ­ étterem (V., Vilmos császár­ út 68) kü­lön helyiségében műsorral és tánccal egybekötött Mikuláe-estét rendez.­­— Erdélyi ismerkedési tea. F. hó 7-én lesz az Erdélyi Bál első ismerkedési teaestje a Bristol-szállóban. Meghívók igé­nyelhetők a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesüle­tében (Deák­ tér 1., II.) Telefon Aut. 802—26. Bálirodai órák: d. u. 2—6 óráig. — A Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesületének (MIEFHOE) december 14-iki ismerke­dési estjére a DeHert-szállóban nagy előkészületek történtek. A 300 tagú rendezőbizottság már az ismerkedési esten teljes szervezettségében jelenik meg. Meghívókat az ismerkedési estre és a január 4-én a Vigadóban megtartandó bálra korlátolt számban kiad még a rendezőbizottság (Andrássy­ út 61. I.). MINDENÜTT KARÁCSONYI CSOMAGOT .

Next