Pesti Hírlap, 1930. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

SB* .4 m* PESTI HÍRLAP Vass József a magyar kérdésről, Hágáról, és a gazdasági válságról. A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének és az újságíró­­társadalomnak újévi tisztelgése Vass Józsefnél. '­' A Magyar Hirlapirók Országos Nyugdíjintézete »és a magyar ujságirótársadalom kedden délben tisz­telgett a Nyugdíjintézet elnökénél, Vass József nép­jóléti miniszternél, hogy az újságírórend újévi sze­­micsekivonatait­ tolmácsolja. A nagy küldöttség élén, amelyben résztvettek az újságírótestületek ve­zetői: Salusinszky Imre, Zimmer­ Ferenc kormány­­főtanácsos,­ dr. Tóth László, dr. Sziklay János, dr. Mindy 'Z­oltán és' amelyet­ V­ass József államtitkárja, Sréhr Imre­ kíséretében' fogadott, Lenkey Gusztáv, a Nyugdijint­ézet alelnöke.i.a következő’szavakkal üd­vözölte az Intézet.el­nökét:­­ 1 — Mélyen tisztelt, ol­jöl., ,ilt­, n­agyméltóságú mi­niszter! Köszönni és köszö­nteni jöttünk­­az uj esztendő küszöbén. Nem a társadalmi konvenció, hanem a keretet vezéreli ide. »Az az intézmény, amely nagy­m­ál­tóságodban elnökét tisztelheti, a­ magyar ujság­­írótársa­dalom összességének­­domíniuma. Akik meg­alkották, pályává avatták a mi­agyar újságírást. A háború megrendítette,­az ;u­tán‘a'való';idők'hangulata­­ és rettenetes közönye; a 'kereteket hagyta meg, csu­pán. Nincstelenek voltü­nk, amikor' a­ Gondviselés nagyméltóságodat állította az intézmény élére. Ezzel biztosítottá­ vált a megrokkant, az elaggott újságírók­­is az özvegyek sorsa. 1s — Amikor távosszíte Berlinben jártam, egyik újságírótársam­ azzal fogadott, hogy jó időben jöt­tem, mert m­a este i1 külföldi laptudósítók bankett­jén meghallhatom az olasz Vass Józsefet, Pacelli bí­borost, aki akkor a Szentszék nunciusaként fungált Berlinben és az ottani diplomáciai karnak doyenje volt És valóban, a nagyméltóságoddal kongeniális főpap az újságírás értelméről mondott beszédet. Töb­bek között imigyen szólott: — Az elhunyó esztendő nemcsak az újságírókat, hanem az egész nemzetet meglehetősen nyomott han­gulatban találja. Ha valakitől vagy valamitől vál­nunk kell, rendesen a válás örömének vagy fájdal­mának mértéke szabja meg, hogy akitől, vagy amitől válnunk kell, hozzánőtt-e a szívünkhöz, érték-e ne­künk, vagy sem. Ha a most elmúló esztendőnek az értékét, minőségét, szimpatikus vagy nem szimpa­­tikus mivoltát meg akarjuk állapítani,­elég, ha bele­nézünk saját lelkünkbe, elsősorban tehát ez újság­írók, Pacelli megállapítása szerint, az átcsinálók lel­kébe. Ha ki-ki belenéz a lelkébe, megállapíthatja, gyakran kelleténél jobban sűtik a lakást. Ha ilyenkor a szabad­­ba jövünk, a hirtelen változó hőmérséklet gyakran okoz meghűlést. Köhögés és erős nátha jelent­­keznek csakhamar. Néhány Aspirin* Tabletta megelőzi a komolyabb bajokat.— Utasítson vissza pótszereket és követeljen mindig eredeti csomagolást, * Bayer - kereszttel. I Csak­ gyógy Sze .tá- ban kapható. , n; i ■i.^aii*»'«im—» «■ fini». • — „A sajtó emberei Ugyanúgy, mint a diplomácia és a politika emberei, a személyes érintkezésre való alkal­makat nagy örömmel üdvözlik. Az újságíró és az állam­fő­­fiú hivatásos kötelezettségük tudatából kifolyólag ke­resik a találkozást. Mindkettőjüknek az egészséges­, össz­­hangzatosa­n­ kialakult állam és népközösség titkos­ítői­nek, népeik boldogságra vezetőjének és nevelőjének kell lenniök. Mindkettőnek célja az igazságosságot, a feleba­ráti szeretetet, az erkölcsi méltóságot és a tökéletességet megvalósíttatni az egyes ember, a népközösség és az em­beriség életében. A­ felelősség, amely az ilyen küldetésből származik, valamennyi számára szent imperativus. A lelki hatalom, mely az ujságíró rendelkezésére áll, a nyil­vános felelősség osztályrészesévé teszi őt, ha hivatását még annyira szabadnak érzi is. Ebből a tudatból követ­kezik a hivatásával járó büszkeség és méltóság. Tudja, hogy a világ és az emberiség fejlődésének értelme nem a gyűlölet, hanem az egység és béke. Így azután a száraz és gyakran nyomasztó, sőt a társadalmi és politikai fe­szültség óráiban veszélyes napi munka a földi és idő­szaki szűk horizontjából áthatol a tartós örökértékek megszentelt atmoszférájába.“­­ Hatalmas taps támadt, amikor ez a beszéd el­hangzott. Lelki szemeim előtt akkor Nagyméltóságod alakja jelent meg, amikor intézetünk kormányzását átvette és akkori nyilatkozataival szivébe zárta a megrokkant, az elaggott magyar újságírókat, szo­morú özvegyeiket és árváikat. Áldja és éltesse Isten jó cselekedeteiért. Szeretetteljes éljenzés és taps követte a beszédet Azután Vass József így válaszolt az üdvözlő sza­vakra, hogy nem azért vagyunk nyomott hangulatban, mert fáj ettől az évtől elválnunk értékes mivolta miatt, hanem azért, mert az egész év mérlege beárnyékolja lelkünket. — Ez az év nem oldott meg kérdéseket, amelyek állandóan kínozzák a magyar nemzet lelkét; nem hozott nekünk megváltó szót,, olyan igét, amelynek ragyogása meg tudná világosítani azt az utat, ame­lyen biztosan indulhat tovább a nemzet. Ez az év semmiesetre sem volt olyan év, amelytől fájdalommal kellene elválnunk, sőt ellenkezőleg, ha megcsináljuk ennek az évnek a mérlegét, azt kell mondani, hogy bizonyos szomorúság fogja el lelkünket. Ez a tény a­ várakozás folyamatát buzogtatja fel lelkünkben, amely várja az új évet, mert ettől vár fordulatot, irá­nyítást, világosságot, programmot és elindulást. Ilyen erős sohasem volt a várakozás és a vágyakozás. — Az advent idejét éltük végig egész karácsony napjáig. Az advent tulajdonképpen a várakozásnak az ideje, én azonban úgy mondanám, hogy a vára­kozásnak és a vágyakozásnak az ideje. Ez az egész esztendő és az a tíz esztendő, amelyen keresztül­mentünk, a várakozások és vágyakozások ideje volt. Nem dickensi értelemben — mert neki is van egy ilyen című regénye —, hanem abban az értelemben, ahogyan egy nemzet ösztönösen érzi és látja saját helyzetét, természetesen jobbat kívánva, teletölteke­­zik­ a lelke a jobbnak vágyásával. Talán ilyen erős sohasem volt a várakozás és vágyakozás, mint most. Ennek mértékét mindig a hiány ténye méri meg. Minél nagyobb a telítetlenség, a kielégületlenség, annál nagyobb a várakozás és vágyakozás az egyes­ben és a nemzetben. Ilyen helyzetben és lelkiállapot­ban vagyunk mi most. Kérdem­, van-e nekünk okunk azon az egy momentumon kívül, hogy egy évvel megöregedtünk, sajnálkozással elválni ettől az esz­tendőtől? Azt kell mondanom: rr­incs. S van-e okunk, hogy az új esztendőt örömmel köszöntsü­k. Erre azt kell mondanom: igen. Lelkünk tele van várakozás­sal az új esztendővel szemben. Vass József válasza* Az újságírók újévi tisztelgése Vass József népjóléti miniszternél. mm.1930. január 1., szerda. A ma­gyar kérdés.­ ­ Az a kérdés, hogy ez a vágyakozás és vára­kozás reális alapokon fekszik-e. Erre a kérdésre is igennel lehet válaszolni. A magyar kérdés nincs többé abban az állapotban, amelyben volt évekkel, ezelőtt, erőszakkal begyömöszölve a­­ trianoni hatá­rok közé. Nincs többé abban a helyzetben, hogy nem akarnak és nem tudnak tudomást szerezni róla, akár vérrel áztatott, akár vértől megkímélt területe­ken a népek, ellenkezőleg, a világ közfigyelme min­dig fokozódó mértékben fordul most már Csonka- Magyarország területe felé és a magyar kérdés felé. Nem azért, mint hogyha túlságosan szeretnének ben­nünket. Sőt az a veszedelem fenyeget, ha gerincesen kitartunk igazságunk mellett, hogy Közép-Európa rossz fiának és rossz gyermekének nem kedvező hí­rébe keveredünk.­­ De ezt az ódiumot, ezt az áldozatot is meg kell hoznunk, ha el akarjuk érni azt, hogy akár jó szívvel,­ akár­ ellenszenvvel a közfigyelem felénk for­duljon, hogy megértsék ennek a nemzetnek vívódását és vergődését, amely nem nyilvánul meg örökös te­­remiádók és panaszok formájában, hanem bizonyos férfias elzárkózottságban, abban, hogy csak annak mutatta meg sebét, aki a sebeket látni akarta. — Túlszett a szimpátia és antipátia keretén a magyar kérdés, mert nyilván látják valamennyien, akik a nemzetnek sorsáért szolidárisan, kollektív mó­don aggódnak, hogy a magyar kérdés kielégítő meg­oldása nélkül lehetetlen Európa függő kérdéseit nyugvópontra hozni és megoldani. Ézt ezt a tényt tekintem reális alapnak, amely megalapozza és meg­erősíti­ vágyakozásaimat. Mert ha a világ összes, mű­velt nemzete, különösen Európa nemzetei isméte­lem: ki fogcsikorgatva, ki irántunk való szimpátiá­ból —, de érdekeidnek,­­mert vagy kénytelenek ér­deklődni, vagy a dolog regulája szorítja erre őket, vagy pedig szívük igazságérzetétől hajtva érdeklőd­nek a magyar, kérdés iránt, ez annyit jelent, hogy ez a kérdés nem fog sokáig megmaradni ebben a meg­oldatlanságban. A mi gazdasági kálváriajárásunk most már Európa dolga.­ ­ De van még egy másik momentum is, ami reménységünk realitását tünteti föl s ez a gazd­asági kérdés. Magyarország kétségkívül olyan gazdasági depresszió helyzetében van, ami példátlannak mond­ható legalább a közelmúlt eseményeihez viszonyítva. Azt mondják, nem ok, nélkül, de nem is megfontol­tan, hogy ismert grammofonlemez már az, hogy Trianon és mindannyiunktól független hatalmas, nagy gazdasági tényezők okozták ezt a nagy gazda­sági depressziót.­­Lehet, hogy egy grammofonlemez kopik azért, mert sokszor lejátszatják, de ágyig a le­mez rekedt nem kezd lenni, vagy el nem törik, azért a sokszor lejátszottság magának a muzsikának szép­ségéből nem von­ le semmit­ és nem csökkenti annak az igazságnak mivoltát sem, amely harsogja azt a tényt, hogy ezek a tényezők okozták azt a nagy gaz­dasági lerongyolódást, amelyben vagyunk. Én azon­­ban nem ezt akarom elmuzsikálni, hanem arra aka­rok rámutatni, hogy a mi gazdasági kálváriajárá­sunk többé nem a mi dolgunk, hanem Európa dolga, mert azt az elzárkózási politikát, amelyet minden állam próbál inaugurálni, a legelső koponyák ítélik­ el. A legelső,gazdasági koponyák, a világ legelső szelle­mei nézik rendkívül nagy aggodalommal és ülnek össze zöld asztalok mellé, hogy megtárgyalják a meg­oldás módozatait. Mert az élettel és különösen a gaz­dasági élet autonómiájával szemben sem papí­rhatá­­rokat, sem­ gazdasági autarchiákat hosszú időn keresz­tül föntartani nem lehet, mert az élet átömleni kíván e határokon, az élet nem­ tűr határokat, még háborús határokat és háború utáni határokat sem, óriási hul­lámmal fejlődik, amely átütntik emberi és nemzeti akaratokon. A gazdasági élet törvényei végre-vala­­hára oly módon is érvényesülnek, egyelőre a legjob­­bak lelkében, hogy hatásuk reánk nézve is elönyös, mert megértik, hogy tulajdonképen nem ezen nemzet hibás abban, hogy rongyos, hanem hibásak vala­mennyien azok, akik ilyen gazdasági helyzetet terem­tettek nemcsak nálunk, hanem Európában.­­ Nem lehet büntetlenül meggondolás és meg­fontolás és gazdasági ismeretek nélkül valamilyen szerződést előkészítő asztalnál nemzetek részére új térképkabátot szabni. A szabásznak nagyon kell ér­tenie és nagyon kell vigyáznia, ha ezt az ollót a ke­zébe veszi, mert ezt az ollót csak történelmileg infor­­­mált kéznek szabad vezetnie s csak aban hasításo­kat­ szabad tennie,amelyek megfelelnek a történelem exigenciáin­ak. Velünk az történt, hogy teljesen ava­tatlan kezek vezették a vonalakat s a­zk, akik ennek az eredendő bűnnek végrehajtói és­­követői voltak, most már kénytelenek aggodalommá teli lélekkel megérteni, hogy mekkora hibát követtek el. Ez a második alapja reménységeink , várakozásaink reális mivoltának, mert ha nem trnók bízni politikai szimpátiákban , és nem is félek politikai szimpátiák­tól, bízom a gazdasági élet követtő autonóm akara­tában, ebben a vak és mégis aknyita világos pillan­­tású erőben, amely diktátori módon fog rendet csi­náltatni azokkal a politikusokal, akik­ eddig nem­ akarták­ megérteni a szükségserűségeket. — Azt­­hiszem, hogy a tapasztaltak után nem —­ Epekő-, vesekő- é hólyagkőbetegek, vala­mint azok, akik hurrysava­sók tulszaporodásában és körör­vényben szenvedek, a természetes „Ferenc József“ keserüv­ő hasfala mellett állapotuk enyhülését érhetik el. Az orvosi a gvakorlat szá­mos kiváló férfi a lows/ mearfigyelés alapján meg­állapította, hogy a Fereg József víz biztos és rend­kívül kellemesen bal­hasha­tós ezért sérvbajok­­nál és prostata betéteseknél is ajánlják A Ferenc József keserű víz vógyszertárakban, drogériák­ban és fűszerüzletkben kapható.

Next