Pesti Hírlap, 1930. február (52. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
1940. február 1., szombat. PESTI HÍRLAP A miniszterelnök elérkezettnek látja az időt arra, hogy a kormány nagystílű gazdasági politikát kezdeményezzen. A magyar gazdasági élet érdekképviseletei a hágai megegyezés alkalmából vacsorát adtak gróf Bethlen István tiszteletére.- Nagykorúak lettünk a hágai megegyezéssel, — mondotta a miniszterelnek s józan fegyelmezett optimizmussal nézhetünk a jövő elé, amely egy boldogabb perspektívát nyit meg számunkra. A Pesti Lloyd Társulat a magyar gazdasági élet összes ágainak bevonásával pénteken este ünnepi vacsorát rendezett gróf Bethlen István miniszterelnök tiszteletére a hágai nemzetközi tárgyalások befejezése alkalmából. A vacsorán a kereskedelem, az ipar, a pénzvilág és a mezőgazdaság reprezentánsaival élén a magyar társadalmi és gazdasági élet szinejava megjelent. Este nyolc órára zsúfolásig megtelt a Lloyd Társulat Mária Valéria utcai palotájának díszterme és gróf Bethlen István miniszterelnököt tüntetően meleg demonstrációval fogadták. A miniszterelnököt, aki ez alkalommal viselte először a legfelső elismerés érdemkeresztjét, báró Kohner Adolf és Vészi József fogadták. Bethlen Istvánnal együtt megérkeztek a kormány tagjai is, Vass József népjóléti miniszter kivételével. Az asztalfőn gróf Bethlen István miniszterelnöktől jobbra Almadsy László, Székely Ferenc, Wekerle Sándor, Egry Aurél, báró Harkányi János, Jzekár Gyula, Szabóky Alajos, Fleissig Sándor, Mutschenbacher Emil, Vréhr Imre, Tolnay Kornél, Schober Béla, bárdházi Bárczy István, balra pedig báró Kohner Adolf, báró Wlassics Gyula, gróf Klebelsberg Kunó, IVeisz Filöp, Zsitvay Tibor, Domony Móric, Beöthy László, Fellner Henrik, Széchenyi Bertalan, gróf Khuen-Héierváry Sándor, Darányi Kálmán, Kállay Miklós, Samarjay Lajos, Bezegh-Huszágh Miklós, gróf Csáky István, Szudy Elemér és Éber Antal foglaltak helyet. A miniszterelnökkel szemben Bod János ült, tőle jobbra Vészi József, Walkó Lajos, báró Beck Marcel, Scitovssky Béla, Chorin Ferenc, Gömbös Gyula, Belatiny Arthur, báró Prónay György, Vida Jenő, Sztranyavszky Sándor, Baumgarten Nándor és Orffy Imre, balra pedig Erney Károly, Mayer János, Végi Károly, Berzeviczy Albert, Vintz Gusztáv, Auer Róbert, báró Korányi Frigyes, Frey Kálmán, Ángyán Béla, Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, Bródy-Harrach Tibó- ■mér, Fenyő Miksa, Pásztor Miksa, báró Vilmai György, Paul Iván és a politikai és gazdasági élet számos kiválósága foglalt helyet. A vacsora után báró Kohner Adolf, a Pesti Lloyd Társulat elnöke, a kormányzót köszöntötte fel elsőnek Egry Aurél azzal kezdte, hogy gróf Bethlen Istvánnak a gazdasági és politikai konszolidációra irányuló törekvései visszanyúlnak a szomorú emlékű 1919-iki esztendőre, amikor a magyar társadalom minden számottevő értékei kénytelenek voltak Bécsbe menekülni és ott előkészíteni a felszabadítandó Magyarország hajnalhasadását. Bethlen István részt vett a békeszerződés előkészítésében és végrehajtásában. Ezekhez sorakozik most a hágai mű, amelynek részleteiről lehetnek eltérőek a vélemények, politikailag azonban lehetetlen el nem ismerni, hogy Magyarországnak a boearnói atmoszférába való bekapcsolódását jelentik. Hiába mondják a nyűgösködők és az örökké kritikusok, hogy e feletti megelégedésünket kifejezni taktikailag, diplomáciailag helytelen. Lehet, hogy Párizsban még erős harcok előtt állunk, de a szerződések lényege biztosítva van A pénzvilág elismerése. Weisz Vülöp a magyar pénzügyi körök nevében fejezte ki szerencsekívonatát a miniszterelnöknek, elért nagy sikere alkalmából. — A hágai megállapodások — mondta ,— különösképpen Magyarországra nézve bírnak korszakos jelentőséggel. Nemcsak azért, mert nálunk az utolsó években a külföldi viszonyok reflexhatásaképpen pesszimisztikus hangulat kapott lábra, amelyek indokoltságát teljesen a mi gazdasági viszonyainkban nem lehet megtalálni és amely kishitűség ellen a hágai eredmények nyújtják a legjobb gyógyeszközt, hanem azért is, mert őnagyméltóságú államférfim bölcseségének sikerült pénzügyi szuverenitásunkat viszszanyernie. Az ebben rejlő erő, valamint az is, hogy a hágai megállapodások politikai kihatásukban is nagyon fontos kérdések egész komplexumát hozták nyugvópontra, olyan súlyosan latbaeső tények, hogy ezekből kifolyólag az ország helyzetének alakulása szempontjából nagyon lényeges javulás remélhető. Arra számíthatunk, hogy a hágai megállapodások révén Magyarországon az államhitel reneszánsza következik be. Pénzügyi körökben nagy megelégedést keltett, hogy a miniszterelnök az ország határain túl is kimagasló tekintélyű Popovics Sándornak azt a felfogását tette magáévá, hogy hosszúlejáratú kölcsönök csak hasznot hajtó beruházásokra vehetők ■igénybe. Ezt a mentalitást a külföld igen magasra értékeli és ha az elgondolás a végrehajtásnál is érvényesül, ez a magyar magángazdaság hitelének újabb megerősítésére fog szolgálni. Hága rendkívül fontos mérföldkövet jelent a gazdasági életünk fejlődésének útján. A gyáripar üdvözlete, Fellner Henrik, a Gyosz elnöke, azt fejtegette, hogy Bethlen a világ nagy államférfiai sorában is széles és dicső helyet, fog elfoglalni. Kormányténykedéseinek jellemző vonásai közül előrelátásának, hidegvérének és következetességének rendkívüli fokát emeli ki . Szellemi fölénye magyarázza meg annak a tervnek fokozatos megvalósítását, melynek első fázisait az olasz barátság megpecsételése, Franciaország elfogultságának eloszlatása, Angliával és Németországgal való jóviszonyunknak ápolása jellemzik. — Nem ámíthatjuk magunkat azzal a reménnyel — mondotta —, hogy a depresszió máról-holnapra engedni fog. Az egész ország ismeri a mezőgazdaság bajait; az ipar nehezen és sok esetben eredménytelenül küzd a termelés nívójának fenntartásáért, a munkanélküliség terjed, a kereskedelem kétségbeesett tusát vív a létért, a középosztály háborús sebei ma sem hegedtek de az adók fokozottabban éreztetik súlyukat. Azonban a trágai egyezmény mintha az első fénysugarat jelentené politikai és gazdasági láthatárunkon, mert a pénzviszonyok megfelelő alakulásával a gazdasági javulás felé az első lépést jelenti, előnyös kölcsönök felvételének most már mi sem állja útját és csak logikus lenne, ha a politikai légkör feszültségének enyhülésével a szomszéd államokkal való viszonyunk, is idővel javulna, amelyekkel való gazdasági egymásra utaltságunk nem szorul magyarázatra. Természetes, hogy a kölcsönök felvételénél a legnagyobb önmérséklettel kell eljárnunk. A kereskedelem az európai gazdaságpolitikai harc felszámolását várta. Belatiny Artur, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a kereskedelem elismerését fejezte ki Bethlennek. — A hágai iilitikai siker teszi lehetővé — modta, hogy úttörő munkája megnyissa a teret a kereskedelem tevékenysége és a nemzetközi forgalomban nagy értéket jelentő érvényesülése számára. A tisztult atmoszférából remélhetőleg el fognak tűnni a háború visszamaradt szellemei, mert ne t»eledjük el azt, hogy a gazdasági önellátásra való törekvés voltaképen nem más mint a háborúnak gazdasági eszközökkel való folytatása. Szükséges volna, hogy a háború pénzügyi likvidációja után fölszámolják a háború utáni gazdaságpolitikai harcot, hogy olyan megállapodások jöjjenek létre az európai államok között, amelyek végre leszerelik a gazdasági háború kifelejtett arzenálját és követik ezen a téren Magyarországot, amely egész Európában elsőként szüntette meg a kiviteli és behozatali tilalmakat. A pénzügyi önállósággal szemben azonban szem előtt kell tartani egy ország hitelpolitikájában a produktivitás imperatívuszát, hogy pénzügyi önállóságunk visszaszerzése sem ragadtathat más hitelek igénybevételére, mint amelyek a nemzeti munka jobb kihasználásának szolgálatába állíthatók. A gazdák gazdasági programmot várnak a kormánytól. Mutschenbacher Emil, az OMGE ügyvezető igazgatója a gazdatársadalom tiszteletét és elismerését tolmácsolta. A gazda jól tudja, mit jelent a termelés nyugalma szempontjából a jóvátételi követelések végleges rendezése, pénzügyi szabad rendelkezési jogunk visszanegzése. — Ha arégi szállóige szerint — folytatta — a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz úgy a minden háborúnál nehezebb újjáépítő munkához is három dolog szükséges: tervszerű gazdasági politika, következetes gazdasági politika, egészséges és kizárólagos gazdasági politika. Ne tekintsék ezért hát a vendégjoggal való visszaélésnek, ha itt a fehérasztal mellett is interpellációval fordul Bethlen Istvánhoz és azt kérdi tőle: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar gazdaközönség elsősorban azért fogadta megnyugvással a hágai megegyezés hírét és azért kész az abból a magyar adófizetők vállára háruló újabb terheket elviselni, mert a jóvátételi követelések örökös bizonytalanságának megszűnésétől és pénzügyi rendelkezési szabadságunk visszanyerésétől, nemzetközi helyzetünk megjavulásától a jelenlegi súlyos gazdasági válságból való kibontakozásunkat reméli? 2. Ha igen, úgy hajlandó a miniszterelnök úr ennek a célnak az elérésére alkalmas gazdasági programmot adni és az újjáépítésnek a hágai egyezménnyel megkezdett munkáját céltudatos és helyes, minden más szempontot félretevő gazdaságpolitikával befejezéshez juttatni? Végül Székely Ferenc a társulat nevében köszöntötte a megjelent illusztris vendégeket és éltette gróf Bethlen István miniszterelnököt. Gróf Bethlen István felszólalása. Ezután általános figgyelem közepette gróf Bethlen István miniszterelnök állott fel szólásra és a következőket mondotta: — Amikor felszólítottak arra, hogy egy baráti összejövetelen elmélkedjünk a hágai eredményekről, aggodalom fogott el, mert attól tartottam, hogy talán félremagyarázásokra fog okot adni ez az összejövetel bent az országban és esetleg a külföldön is. Benn talán azért, mert egyesek azt fogják hinni, hogy itt a Hágában járt magyar miniszterek a maguk hiúságát legyezgetve ünnepeltetik magukat, akkor, amikor ilyen ünnepeltetésre ráható ok nincs, a külföldön pedig azért, mert talán úgy fogják felfogni, mintha ez győzelmi tér volna és ebből azt a következtetést vonhatnák le, hogy talán ez az ország olcsóbban is adta volna Hágában. De mégis eljöttem, mert meggyőződésem szerint ez az összejövetel nem egyéb befelé, mint egy demonstráció azokkal a támadásokkal szemben, amelyek a becsületes törekvésekkel külföldre utazó magyar megbízottakat becsületes munkájukkal szemben sárral akarták befecskendezni, holott azok nem tettek mást, mint hogy szellemi és fizikai erejük latbavetésével védték az ország érdekeit. Nem győzelmi tort ülünk, mert hiszen nem mint győzök mentünk Hágába, hanem mint legyőzöttek. A mi szerepünk nem az volt, hogy diktáljuk a feltételeket, a mi szerepünk az volt, hogy adott körülmények között, ezt az országot nagyobb veszélyektől megmentsük még áldozatok árán is. Mint százszázalékos magyarok menüink ki és ne mondja senki ebben az országban, hogy százszázalékosabb magyar, mint azok, akik kimentek a hágai konferenciára. Odakinn azonban száz százalékig legyőzött magyarok voltunk és e két véglet között kellett megvonni a határokat, hogy megmentsük az országot nagyobb bajoktól. A magyar igazság egy parabola alakjában halad az útján. A parabola vonalnak az a jellemzője, hogy mindig felfelé törekszik a végtelenségig. Ez a magyar igazság útja is. És mégis bizalommal, reménységgel és nem kétségbeeséssel mentünk ki, mert érzésünk az volt, hogy lépésről-lépésre előrehaladva, ezt az igazságot érvényesíteni képesek leszünk. Ha ma nem, úgy holnap, egész bizonyossággal. Ez a meggyőződés kell, hogy a nemzetet teljességgel betöltse, mert nem a kishitűség, hanem a bizalom optimizmusa az, amely a nemzetet naggyá, erőssé teszi Nem értünk el száz százalékos eredményt, a kritikának minden jogosultsága megvan, s az alkotmányos faktorok ítéletén kívül ez a társaság, ahol a magyar közgazdasági életnek szine-java képviselve van, hivatva van arra, hogy politikai elfogultság nélkül ítéletet mondjon a hágai eredmény fölött. — Mi következett volna be, ha nem sikerül Hágában a megegyezés? Aki a hazai földet elhagyja, amint átkerül a határokon, fokozatosan szembekerül azzal az ellenséges atmoszférával, amely a magyar emberiegyőzöttségéből kifolyólag a külföldön kiséri. Mi is alá voltunk vetve Hágában az ellenséges atmoszférának s ebben a nyomasztó atmoszférában tárgyalni nehéz. Mégis igyekeztünk fentartani vele a hazai légkört és figyelemmel kísérni a hazai atmoszférát s ne higgyék, hogy elkerülte a figyelmünket, hogy amikor a tárgyalásokban majdnem szakadás állt be, hogy amikor ellent kellett állnunk, hogy a csatát csak némileg is megmenthessük, akkor itthon bizonyos csüggedéssel találkoztunk. Azok, akik ma kritikával illetnek bennünket azok ütötték meg ezt a hangot első ízben, azok mondták, hogy még áldozatok árán is ki kell egyezni és hogy hibás az a politika, amelyet a magyar kormány követ, hogy élére állítja a dolgokat. Azok, akik ma bírálnak bennünket, vájjon milyen kritikával illetnének, ha nem egyeztünk volna meg! Ki kellett tartani álláspontunk mellett, mert az a tárgyaló fél, amely fél attól, hogy megfeszítse a hurt és élére állítsa a kérdéseket, sohse fog elérni eredményeket ilyen tárgyalásokon. — Ha nem egyezünk meg, nem beszélve ennek politikai következményeiről, ezért kerültünk volna a koncentrikus támadás tűzkörébe. Ellenséges atmoszféra fejlődött volna ki Magyarországgal szemben az egész vonalon, mert ha akkor, amikor Németorzágnak, Ausztriának és Bulgáriának, tehát az összes legyőzött államoknak jóvátételi kérdése elintézést nyert, egyedül Magyarország nem lett volna, hajlandó makacs ellenállásával megegyezést kötni, bármennyire is igazunk lett volna — ezt az igazságot nem tudtuk volna a világ előtt bizonyítani, az ellenséges atmoszféra elnémította volna a magyar igazságot és úgy tüntettek volna fel bennünket, mint az egyedüli országot, amely nem akar és nem tud megegyezést kötni. Súlyos következmények következtek volna be. Nem akarom ezeket a falra festeni, hogy mentesítsem a magyar delegációt a felelősség alól, hogy áldozatokat hozott Ott volt a jóvátételi bizottság veszedelme, a külföld egész gazdasági ereje, amely ha nem is bojkott alakjában, de más fegyverek segítségével felléphetett vola, aminek a magyar valuta értékére és állandóságára is visszahatása lehetett volna. És nem beszélek a politikai atmoszféráról, amely ebben az esetben bekövetkezett volna s amely Ma-gyarország igazának érvényesítését a jövőre nézve elnémíthatta volna. 3