Pesti Hírlap, 1930. március (52. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
2 Magyarság Dal és Önképzőegyesület, a Budapesti Munkás Dalegylet, a Nyugati pályaudvar alkalmazottainak Új Élet Dal és Műkedvelő Egyesülete, a Pesterzsébeti Haladás Dalkör, a Szent Margitszigeti Daloskör, a Székesfőváros Gázműveinek Dal és önképző Köre, a MÁV Visszhang Dalkör Zenekara, a MÁV. Visszhang Dalkör, a Bánáti Daloskör, a Kispesti Dalárda, a Wekerletelepi Társaskör Dalköre, a Budapesti M. Kir. Posta járműtelep Kaszinója, a Zugligeti Erdei Visszhang Dalkör, a Tungsram Dal és Önképző Kör, a Pesterzsébeti Iparos Dalkör, a M. Kir. Államrendőrség Segédhivatali Tisztviselőinek Dalköre, a Fővárosi Altisztek Dalkara, a III. Kerületi Törekvő Dalkör, a MÁV, Haladás Dal és Kultur Egyesület, a Budapest Kelenföldi Daloskör, a Kelenvölgyi Daloskör, a telefongyári Dalkör, a Rákospalotai Ipartestületi Énekkar, a Rákosszentmihályi Önálló Iparosok és Kereskedők Dalköre, a Rákosszentmihályi Polgári Dalkör, a Terézvárosi Polgári Dalkör és az Isaszegi Dalárda. Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél 12 fehérlovas rendőr várta a dalosokat s vezette őket a várba. A felvonulás. Amíg a dalosok a próbákat tartották a városháza udvarán, 1 órakor ugyancsak az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél gyülekeztek a Tesz-ben tömörült társadalmi egyesületek. Díszruhás rendőrök sorfala között hullámzott a százas csoportokban érkező tömeg, a Duna alsó rakpartján a vasutasok a Déli vasút és a hajózási vállalatok alkalmazottai gyülekeztek, a belvárosi templom előtt a dohánygyárak tisztviselői és munkásai, valamint a Dohánybeváltó Hivatal alkalmazottai gyűltek egybe. A vetőfi-szobor körül a Beszkárt egyesületek és a postások csoportosodtak, az Erzsébet-hídtól délre a rakparton a Keresztény Nemzeti Liga és a Kansz tagjai, a keresztényszocialista munkások, az állami gépgyárak kiküldöttei sorakoztak, míg fönt az Eskütéren a cserkészek, a sasok, a Mansz magyarmdás hölgyei, a gödöllői leányleventék csapata, a Tesz vezetősége gyűlt egybe. Közvetlenül a hídfő mellett százával lobogott a különböző egyesületek és a Tesz vidéki küldöttségeinek zászlaja s a képet a főiskolai lovasok sora tette színessé. A lovasokat Bakonyi Jánet, a Budapesti Lovas Egyesület igazgatója vezette és a felvonuláson 12 főiskolai lovas és hét lovasnő vett részt. A férfiak kékszínű uniformisban, a hölgyek pedig fekete lovaglóruhában ültek lovaikon. Amikor a dalosok elvonultak, az Erzsébet híd körül összegyülekezett tömeg tökéletes rendben csatlakozott hozzájuk. Elől vitték a zászlókat, utánuk haladt a kisküldötttség, majd a gödöllői, csepeli, rákospalotai, székesfehérvári, salgótarjáni, újpesti, szentendrei és kecskeméti küldöttségek következtek. Az egyetemi ifjakat vitéz Bánsághy György és a bajtársi egyesületek vezetői indították katonás sorrendben a vidéki küldöttségek után s az egyetemi ifjakat a cserkészek, a sasok, a magyar asszonyok, a Szilágyi Erzsébet Társaság tagjai, a Protestáns Nők csoportja, a Keresztény Nemzeti Liga, a Kansz tisztviselők, a Máv tisztviselők és altisztek, az állami gépgyárak alkalmazottai, a keresztényszocialisták tömege. Szabó József képviselő vezetésével, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a postatakarékpénztár tisztviselői, az állami nyomda, a dohányjövedék és a Beszkárt alkalmazottai és a postások sora követték. Az Erzsébet-hídfőnél a rendet a kivezényelt legénységgel Katona Rezső rendőr főtanácsos és Tegfel István rendőrfelügyelő tartotta fenn. Az ünneplő Buda. A menet az Erzsébet-hidon, a Döbrentei-téren, a Döbrentei-utcán, a Lánchíd-utcán és a Hunyadi János-uton keresztül Haladt a várba s a dalosok már a miniszterelnökségnél jártak, amikor a menet vége még a budai Dunaparton kígyózott s a lovasokat a Lánchid-utcában éljenezte az utca népe, amely százával és ezrével szemlélte a felvonulást s éljenezte meg a megújuló tapsvihar közben a menet, tagjait és Horthy Miklós kormányzót. Ugyancsak többszáz főre rugó tömeg várta a Disz-téren a felvonulást, amikor a menet első csékülő estébe hatalmas fehér tizes szám világított bele. honvédelmi minisztérium homlokzatán hatalmas piros-fehér-zöld transparens gyulladt ki és a szürkülő estében hatalmas fehér tizes szám világított bele. Az ünneplő tömeg a Szent György-téren. A Lánchíddal szemközt, az alagút előtt, két rendőr sorfal köti össze a Sikló-utca rövid kis hallását a Várba vezető Hunyadi János-úttal. Délután öt óra. Az esős esthomályban tarka tömeg ácsorog a rendőrök sorfala mögött és bámulja a Lánchídutca felől zárt sorokban érkező felvonulókat. Zászlók alatt, élykor, zenekarokkal vonulnak fel a különböző egyesületek, a zenekar most éppen a Hunyadiinduló ütemeit játssza. A harsány hangok megmozgatják a kiváncsi tömeget, amint az ünneplők csapatai a zene taktusaira szabályosan lépnek. A sűrű zárt sorok katonás menetben haladnak felfelé, az emelkedő Hunyadi János uton, hogy felkanyarodjanak a Halász-bástya mellett a Disz-térre. Itt, fenn is rendőrsorfal zárja le a Színházutcát. A felvonulók zárt csoportjai megkerülik a honvédelmi minisztérium épületét és a József főherceg palotája még a várőrség épülete előtt vonulnak be a királyi vár udvarába. A rendőrök sűrű sora áll szemben a várőrségi épülettel, a honvédelmi minisztériumtól a királyi palota udvarának bejárójáig. A Szent György-tér még üres. Az utcai lámpák sem égnek. .A honvédelmi minisztérium épületének erkélyén píros-fehér-zöld villanylámpák keretében hatalmas tizes szám -világil, a fehérfényű ribanáskörlék a kormányzó jubileumának tizedik évre ' ''rá' hirdetik. A rendőrök sorfala mi'rt itt ütsz ' . h .rg.és sori cun ! ■ ünneplő közönség is a sok Luculcsi emben Az eső szemerkél, est homály borul a történelmi emlékű Szent György-térre, de a tömeg sűrűn összezárkózva, türelmesen, szinte hangtalanul figyeli, amint a Disz-tér felöl a rendőrsorfallal teremtett, szabályos, egyenes után egymásután érkeznek zeneszóval a felvonulók csoportjai. Indulók, magyar nóták, hol tüzes, hol vidám hangja veri fel a Vár csöndjét. Közben odalent, az alagút tövében, az élelmesebb emberek felfedezték, hogy a siklón akadálytalanul fel lehet jutni, a Várba. Egymásután érkeznek fel a hegyipálya túlzsúfolt kocsijai és a rendőrök mögé sorakozó közönség sorai mögött csakhamar megtelik az egész Szent György-tér a siklón érkezőkkel. A tér közepén többágú utcai lámpa áll. Alig gyullad ki a fénye, a lámparúdra fölmászik egy villamoskalauz és egy polgári ruhás fiatalember. A lámpakarókba kapaszkodva, az ezerfejt tömeg fölött szemlélik a felvonulók végeláthatatlan áradatát. A közönség között katonatisztek is elvegyülnek, fiatalemberek, öregasszonyok, jól öltözött hölgyek, férfiak, és szegények, viseletes ruházatú emberek, egyaránt szoronganak. Amikor egy-egy zenekar elvonul és a fúvós hangszerek hangja elvész a várudvarban, amíg katonásan verik talpukat a felvonulók a kövezethez, egymást érik a felkiáltások, megjegyzések! — Mennyien vannak! — És még mindig jönnek! Micsoda hosszú csoportok! — Nini, a cserkészek! S valóban, a díszmenet lépéseit vágják a cserkészruhába öltözött, árvalányhajas fiatalok. Egy üveg asszony nyakában ötéves kisfiú ül. Az asszony a gyermek lábait fogja, a fiúcska az idős nő nyakán, vállain lovagolva nézi a fölvonulókat és közben jóízűen narancsot majszol. — Ezek a vasutasok! — mondja valaki. — Hogyan fér be ez a rengeteg ember a Várba? -1- kérdi valaki. — Nagyon nagy udvar az, — nyugtatja meg a mellette álló az aggodalmaskodót — még több ember is elfér ottan. A várudvar ugyan nagy de aki ezt a felvilágosítást adta, mégis csak tévedett, mert negyedhét óra tájban, amikor a fölvonulók csapatai elfogytak, kiderült, hogy nem mindenki fért be oda. A fölvonulók hatalmas kígyójának végén érkező csatortok bizony kiszorultak a várudvarról és ott kellett végigvárniok az ünnep lezajlását a rendőrök sorfala és a várőrségi épület között, a Szent György-tér szélén. — Mennyi ember, mennyi ember! — hangzik minduntalan a csodálkozó fölkiáltás. — Ilyenkor látni, hogy mennyien vagyunk, ha ezt a sok férfit látnák az ellenségeink, biztosan elrémülnének — kiált föl egy lelkesült ember. Mikor véget ér a fölvonulás, a konszolultak egyszerre csak hallják a hatalmas hangorkán fölzendülését: — Éljen! Éljen! Éljen! Ezer- és ezer torok kiáltott, éljent a kormányzóra bent a várudvaron. — Most lépett ki a kormányzó az erkélyre — kiáltják sokan egymás felé a tömegben. Egyszerre csak véget ér a szűnni nem akaró éljenzés és fölcsendül a Himnusz: — Isten áldd meg a magyart . . . Mindenki leveszi a kalapját, a Himnusz, felséges ritmusa keresztül rezdül a lelkeken és a meghatottság érzése végigborzongatja a sok hajadonfőit álló, kitűzesedett arcú embert. A fölvonulók csoportjai, akik nem juthattak be a Vár udvarára, itt várják végig az ünnep lejátszódását. De amikor véget ér a kormányzó ünneplése, megmozdulnak a zárt sorok, ezek a csoportok is előre jutnak és a kivonulók nyomába lépve, elvonulhatnak a kormányzó előtt. 1930. március 1., szombat. PESTI HÍRLAP Ezerhétszáz dalos ajkáról hangzott fel a Himnusz. A Vár udvarán a testőrség tagjai várták a «ne-i netet, a díszőrség riadót fújt, amikor a monstre-felvonulás megkezdődött. A Mátyás király-szoftorcsoportozattól balra levő kiskapun át jutott a hatalmas tömeg a királyi palota belső udvarára, ahol kirajzolva várta az egyes csoportokat az előre elkészített hely. A kormányzói lakosztály erkélyén két hatalmas kandeláber égett s közte vörös drapéria volt terítve az erkély korlátjára. Hat órára mind a tizenötezer résztvevő elhelyezkedett a Vár udvarán felharsant a kürt, s néhány perc múlva megjelent a kormányzó az erkélyen, felesége és Miklós fia kíséretében. Percekig tartó segétverő éljenorkán fogadta őket, amelynek elcsitultával 1700 dalos ajkáról hangzott fel a magyar Himnusz. Majd utána megkezdődött a hangverseny. Csendben szitált az eső, azonban ez a lelkes tömeg hangulatán nem változtatott s meg-megújuló tapssal fogadtál az egyes számokat, amelyeket Szegő Sándor országos karnagya vezényelt. A Himnusz után az üdvözlő Fohászt énekelték, amely Sebesnek, a Budai Dalárda volt karnagyának és Lampérth Gézának a műve, utána felhangzott a „Fekete zeni éjszakája“, majd az „Erika érik a búzakalász“. Huber: „Fohász‘‘-át a Beszkárt és a II. honvédgyalogezred zenekarának kíséretében adták elő, befejezésül együttesen énekelték el a Szózatot. .4 kormányzó családjával együtt Végighallgatta, a szerenádot s ugyancsak együttesennéztél végig a hatalmas tömeg kaló - felvonulását. A TESz és a főváros küldöttsége a kyw előtt. "Negyed nyolcra járt már az idő, amikor a főiskolai lovasok és lovashölgyek elvéglattak a kormányzó előtt s ezalatt a kormányzó lakosztályának foyer-jában összegyülekeztek a kisküldöttség tagjai, akiket meghívó ellenében bocsátottak be. Megérkezett a főváros küldöttsége, amelyhez az egyes notabilitások is csatakoztak. Részt vett a kisküldöttségben báró Petényi Zsigmond, Ripka Ferenc, főpolgármester, Sipócs Jenő polgármester, Bezegh-Huszeigh Miklós főkapitány, Andréka Károly, Ajtay József, a Nemzeti Szövetség igazgatója, Tommy Cecil, a MANSZ elnöknője, Samarjay Lajos, a MÁV elnökigazgatója, a TESZ egész, vezetősége, a Nemzeti Szövetség csoportja, a „Pro Hungária“ Nők Völágszövetsége tagjai Széthey Ferencné vezetésével, a Főiskolai Hallgatók Bajtársi Egyesületének kiküldöttei, Tormay Béla, valamint a főváros kiküldöttei közül Wolff Károly, Gaár Vilmus, Kozma Jenő, Joannovits Pál, Buzáth János, Csupor József, Purebi Győző, Berczei, Jerte, Baracs Marcel, Hajdú Marcel, Édes Endre, Frühwirth Mátyás, aki Gerlóczy Bélával együtt a Dalosszövetséget is képviselte. Fél nyolcat mutatott a kis fogadóterem antikívű órája, amikor a csaknem kétszáz tagi küldöttség előtt megjelent szárnysegéde kíséretében vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, akit háromszoros éjjennel fogadtak a megjelentek. A fogadóterem sarkában állt gyászszalaggal átkötve az a hatalmas Szűz Máriás nemzeti lobogó, amely alatt tíz évvel ezelőtt a nemzeti hadsereg bevonult Budapestre. Báró Perényi Zsigmond a következő szavakkal köszöntötte a kormányzót: — Lelkes hazafiak társadalmi egyleteinek vezetői részéről indult meg a mozgalom, hogy megünnepeljük tizedik évfordulóját annak a napnak, amelyen Főméltóságod az isteni gondviselés rendelkezése folytán és saját akaratunkból a kormányzói széket elfoglalni méltóztatott. Tudomásunkra jutott Főméltóságodnak az a kívánsága, hogy az ünneplés szerényebb keretekben, pompa és ünnepi zaj nélkül folyjon le. Mély tisztelettel hajlottunk meg Főméltóságod kívánsága előtt és megértettük azt a nemes felfogást, hogy az ország mai nehéz helyzetében a zajos ünneplést nem kívánja a mi kormányzónk, aki egész népinek gondjait viseli és szenvedéseit átérzi. A magyar társadalom nevében hódolattal köszöntöm Főméltóságodat, a legmelegebb érzéssel, őszinte keresetlen szavakkal, mint ahogy az Főméltóságod fenkölt és nemes egyéniségéhez legjobban illik. Mi Főméltóságodban az Államfőt látjuk, akinek hódolattal tartozunk, a Vezért, aki irányt szab és akinek engedelmeskedünk. De látjuk a legelső magyar polgárt is, akihez magyar szivünk minden érzésével ragazkodunk, aki pélre mutat kötelessgteljesiti Irener... írszeretetben, aki érettünk dolgozik, velünk örvend és velünk szenved. Mikor Főmér a magyar nemzeti hadsereg élén bevonult fővárosunkba, minden igaz magyar, fiatal és öreg, gazdag és szegény, túláradó örömmel, lelkes ujjongással mint megváltót fogadta, hiszen Főméltóságod vezetett ki bennünket a nemzetiétlenségből, a forradalmi posványból a nemzeti élet biztos várába. Ez a bevonulás volt az első csillagfény sötét egünkön, a kormányzói szék elfoglalása az első reménysugár arra, hogy megvilágosodik a magyar éjszaka. És bár az elmúlt tíz év alatt sok súlyos csapás és gazdasági válság, a szörnyű trianoni békeparancs következményei sorvasztották a nemzetet, bár sok üldözés és támadás ért ellenségeink részéről, sok keserves csalódásban volt részünk, mégis élünk magyarok és úgy érezzük, hogy most már a mi utunk fölfelé vezet, ha mi is úgy akarjuk. Tíz év után is változatlan bizalommal és hittel tekintünk a mi Vezérünk felé. Nagy a Hit ereje és éltető. Valamikor Arábia pusztáira próféta küldetett és évek múlva, mert hittek igéiben és aszerint éltek, a szegény pásztornép hatalmas birodalmat alapított, mely Delhitől Granadáig terjedt. Mi hozzánk Horthy Miklós küldetett és honszeretet az ő hitvallása. És a mi hitünk erőt ad arra, hogy ezen hitvallás szerint éljünk. Hogy ápoljuk és fejlesszük azokat az erényeket, melyeket Vezérünk magában egyesít és lángoló faj és honszeretetet, a nemes önzetlenséget, az áldozattól vissza nem riadó kötelességteljesítést, hogy gyökerestől kiirtsuk az erkölcstelenséget, a korrupciót. A hit fölébreszt bennünket a tespedésből és ez a felébredt gondolat többé el nem alszik, fejlődik, növekszik, amiglen teljesül az, amiért a Vezér hozzánk küldetett. A szerbek valamikor Vid napját jelölték meg mint olyan ünnepet, amikor minden szerbnek magába kell szállnia és gondolnia kell a haza iránti kötelességeire. Mi is magunkba szállunk a mai napon. Gondoltunk a haza iránti kötelességekre és fogadjuk Főméltóságodnak, hogy becsülettel, önzetlenül, áldozatra készen teljesíteni fogjuk azokat, ki-ki azon a helyen, ahova vezérünk kirendeli. Megköveteljük azt mindenkitől, aki magyar földön él és magyar kenyeret eszik. Buzgó imával fordulunk a mindenható nagy Istenhez, hogy áldja Főméltóságod minden lépését, minden törekvését, hogy segítse Főméltóságodat munkájában, a régi Magyarország romjain a réginél boldogabb, erősebb új Magyarország felépítésében, hogy sokáig éltesse Főméltóságodat, hogy munkájának gyümölcsét, magyar népének boldogságát láthassa. Dr. Sipőcz Jenő polgármester a főváros törvényhatóságának küldöttsége élén, a következő szavakkal üdvözölte a kormányzót: FT ‘oltósága ’,Kormányzó úr! A szeretetnek, ragaszkodásnak ás halának hullámai, amelyek a mai