Pesti Hírlap, 1930. április (52. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

k azonban szabad kezet akarnak maguknak fenntartani agrárvámjaik emelhetésére. Amint általában megállapítható, hogy az egész gazdasági közeledés mögött egyrészt a nagyipari országok állanak, másrészt azok az új országok, amelyek ennek révén szeretnék mai területeiket maguknak biztosítani. Az agrárországok szolgái láttassanak ki azoknak és a trianoni földrajz maradjon változatlanul. Páneurópai és európai vámunió-törekvések mellett még egy-két évre szóló vámemelési szünet sem volt elérhető. Ehhez tahni mégsem kell kommentár. Mentő gondolat gyanánt fölvetették azután — csak hogy a teljes kudarc elkerültessék — az érvényben álló kereskedelmi szerződésnek egy évre való meghoszszabbítását. Ez sem ment. Mert Ausztria fölemelni készül újból egyes vámjait, hasonló tervekkel foglalkozik Csehszlovákia. Ausztria nem mehetett ebbe bele, az az Ausztria, amely a nemzetközi konferenciákon legerősebben követeli a vámok megegyezéses leszállítását. A konferencia már-már végleg megbukott, de hogy ez be ne következzék, megtették azt a mcessziót Ausztriának, hogy a folyamatban", vagy legközelebb megindítandó új keresőm szerződései tekintessenek egy évre összabbítandóknak. Másoknak más kontat kellett tenni. Csak így jöhetett létre ■es megegyezés. Amit eredménynek érni. "l az európai államok gazdasági jilóságban. De azért legközelebb ipái kongresszust tartanak és nd sem engedi el a legközebbée alkalmával az újabb kő' m’vet már a múlt évben hassanak a fontosabban kitűnő ebédeket rdéseket ezek az . Ezeknek a korai ír atmoszféra csitájának a lista tininy és P'd nev,» zászlókat .Vesszen a fosizs t~4tr*e áttört alól. (A Pesti Ikelán tudósítójának. igneupi pótválasztásokon, amelyeken a sorsáról döntöttek, ismét a baloldal Két szocialistát, egy radikálist és egy csalágit választottak a kamarába, akadni, szomszéd, csak ne siessen ion a vásárral. .szen nem mondom, hogy a tatár kerget, sólja »Sümegi Pál gazda — de azt, hogy mi, már kétlem. Kend. György szomszéd .dia (s ezzel kiugrasztja a nyílat a bokor hogy nem akarja eladni azt a négy holdat. — Akarni akarnám. — Iáj ki ki kényszer-' allen György gazda — ha tisztességesen megadnák «7. árát ) de Pál szomszéd nem kérdezi fél szóval se, hogy mennyi is lenne az a derék ár. A jövő héten is lesz vasárnap, ne siessünk. A legközelebbi vasárnapon György szomszéd kezdi a beszédet. — Odaadnám azt a négy holdat kerekesen nyolcszázért. — mondja. — No, nem mondom, hogy sokakon a nyolcszázat, — feleli vontatottan Pál gazda — de kétszer is meggondolom • ■ • nyolcszázat! Ez mégis csak sok kicsi négy holdért. — Hát, lehet, hogy ötvenet még leengedek, ámbár nem hiszem, hogy engedjek a nyolcszázból — Kékem pedig, — viszonozza Pál gazda — hétszáz pengőm is éppen hogy szűkön van, hát nem hiszem, hogy megegyesülhessünk. György szomszéd. Itt abbamarad a beszélgetés a két fél között György gazda azt gondolja magában: fene nehéz ember az a Pál szomszéd, Pál szomszéd meg ravaszul azt, hogy megkapja ő azt a négy holdat hétszázért is. És másnap reggel behajtatott a városba, ő tudta, hogy miért, mi okból. Három nappal ezután nagy szenzációt ért meg a község. Jött a városból egy ügynökforma kis ember és kérdezte a Sümegi Pál lakását. És a kiváncsiak miértjére azt mondta, hogy Sümegi Pál gazda nyert ám az osztályon, tudniillik sorsjegyen nyert, kétezer és háromszáz pengőket. Viszem neki a pénzt . . no hát hol lakik? — Ott, abban a háromablakos kék házban. Félórával azután, hogy visszament az ügynök a városba, többen is odatódultak a ház elé. Nevezetes ház az, ahol kétezer és háromszáz pengő alszik a gazdával egy szobában. De Pál gazda mindenkit elküldött és biztonság okáért a bakteriál strázsáltatta a házát. Vállra vetett vasvilla, igy őrködött a bakter a ház előtt. — No, — gondolták az emberek, asszonyok — akkor igaz is, hogy az osztályon annyi sokat nyert. Másnap reggel jött Ebesi György gazda. — No, szomszéd. — kezdte a beszédet, — ha már kedvezett magának a szerencse és kétezer pengőhöz juttatta, csak megadhatja négy holdamért a nyolcszázat! — Megadhatnám, de nem adom. — feleli a furfangos Pál gazda. — Mert tegnap óta meggondoltam a dolgot. — Meggondolta? — hüledezik György gazda. — Nem akar már földet venni, szomszéd. Akarni akarok, de úgy gondoltam magamban, ha már megsegített az Isten és sok pénzem van, akkor minek nekem a kend kicsi négy holdja? Megveszem a Keréki gazda féltelkét. György gazdát már szorítja a csizmája, mindenáron vagy hétszázat kell hogy szerezzen, mert fojtogatja a takarékpénztár ügyvédje. Tehát kérlelésre fogja a dolgot, mert haSümegivel nem csinál vásárt, akkor hamarosan kivel is csináljon? — De csak vegye meg az enyémet, — mondja — ha már annyiszor megtárgyaltuk a dolgot. Azt mondtam, hogy ötvenet tán engedek; nos, engedek is, csak hétszáz és ötven lesz. — De nem lesz. — feleli Pál gazda. — Ha most kiadok nyolcadfélszázat erre a négy holdra, akkor miből is vehessem meg azt a féljeiket? — Hát tudja mit, lemegyek hétszázig. — Hétszázat adjak ki? —■ játssza a töprengőt Pál gazda. -r- Ha megkaphatnám betért, a maradék pénzemből tán futná, ha szűkösen is, arra a féltelekre. — Nékem pedig legalább is hétszáz kell. De mondok kendnek valamit, Pál szomszéd — liheg és nyel hozzá György gazda — legyen hatszáz a föld, de tetézze meg száz pengő kölcsönnel. Mert hát nekem most legalább ishétszáz kell. — Tizes Interesre, nem bánom, — veti oda Pál gazda a szomszédnak. — A takarék tizennégyet is fizettet. György gazda érzi, hogy ez az utolsó szó, ezért belecsap a Pál gazda kezébe. Meg is csináltatják a jegyző úrral a kontraktust, meg is isszák az áldomását a vásárnak s mikor hazafelé ballagnak, György gazda igy szól a szomszédhoz: — Koronában láttam, de pengőben még nem láttam ezrest. Mutassa meg nékem azt a két darab ezerpengős bankót. — Miféle két darab ezrest? — kérdezi Pál szomszéd és csodálkozik. — Azt a két kicsi ezrest, amit tegnapelőte nyert kend az osztályon. — Én? Mármint én? És egyszerre két darab ezrest?! Sohse nyertem én az osztályon két petákot sem. — Nem-e? — hüledezik György gazda. — Bizony, úgy segéljen az Isten, hogy nemi nyertem. — Akkor mit keresett itt a városból az a kapatos, nadrágos ember? — A sorjegyárusnak az embere? Csak hírverés céljából jött ide, hogy „reklámot“ csináljon az osztálynak. György gazda erre nem kérdezi, hogy hát az a sok szó arról a féltetekről? Nem is beszél többet Pál gazdához egy szót se, mert i meggyőzödésesen érzi, hogy csak arra való volt a komédia az osztállyal, hogy Pál szomszéd őt maga alá gyűrhesse. No, sikerült is neki, verje meg a ragyt, káromkodik György gazda magában és úgy fordul be elváláskor a portáján, hogy csak k esés jó napot kivan a szomszédnak, de süvegét nem emeli meg előtte, a kezelésről is elfeledkezik egészen. PESTI HÍRLAP 1330. április 10, kedd. Az új német kormány helyzete bizonytalan. A bizalmatlansági indítványok sorozata várja a birodalmi gyűlésen. A helyzet kulcsa Hugenberg kezében van. Berlin, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Brüning-kormány, miután Hindenburg elnök vasárnap aláírta a kabinet kinevezéséről szóló kéziratokat elfoglalta hivatalát. A végleges kormánynévsor annyiban tér el a szombat este közzétett névsortól, hogy Treviranus képviselő nem tárcanélküli miniszter lett, hanem a megszállott területek minisztere, ennek következtében tehát dr. Wirth csupán a belügyminiszteri tárcát tölti be. Dietrich gazdaságügyi minisztert egyúttal helyettes birodalmi kancellárrá nevezték ki. A kormány ma délután öt órakor tartotta az első minisztertanácsot, amelyben megállapították a dr. Pruning által a birodalmi gyűlésen kedden délután négy órakor előterjesztendő kormánynyilatkozatot. Ezután mindjárt berekesztik a gyűlést, hogy a pártoknak alkalmat adjanak állásfoglalásuk megbeszélésére. Szerdán délután kezdődik meg aztán a kormánynyilatkozatról való vita, amelynek befejeztével szerdán este, vagy esetleg csak csütörtökön szavaznak a kormány iránti bizalom dolgában. Ebben a pillanatban még meglehetősen bizonytalan a kormány sorsa. A szociáldemokraták bizalmatlansági indítványt terjesztenek elő, ugyancsak ilyen indítványt nyújtanak majd be a kommunisták és a szélsőjobboldali nemzet szocialisták is. Minden a német nemzeti párt magatartásától függ. Hugenberg azonban pártjának kiadta azt a jelszót, hogy az új kormánnyal szemben oly módon kell eljárni, hogy kikényszerítsék a birodalmi gyűlés feloszlatását. Közben Hugenberg kihallgatáson járt Hindenburg birodalmi elnöknél, de magatartását nem változtatta meg. Brüning abban az esetben, amely nem épen valószínűtlen, ha a birodalmi gyűlés bizalmatlanságot szavaz neki, azonnal lemond Előre látható, hogy Hindenburg ebben az esetben feloszlatja a birodalmi gyűlést, de az ügyek ideiglenes továbbvitelére Rrüininget kéri föl. A parlament feloszlatása esetében június eljén volnának a választások. A helyzet bonyodalmaihoz hozzátartozik még az is, hogy Schiele közélelmezési miniszter, aki a német nemzeti párt tiltakozása ellenére vállalta el a közélelmezési tárcát, ma délelőtt lemondott képviselői mandátumáról, amelyet német nemzeti programmal szerzett meg. A francia sajtó aggodalma: Bánát és a történelmi jog. Újvidéken, a szerb Matica népegyetemén dr. Hadzsi Koszta ügyvéd előadást tartott arról a kérdésről, hogy kinek van több történelmi joga a Bánáthoz, a szerbeknek-e, vagy a románoknak? A béketárgyalások idején a románok az antant-hatalmakkal kötött szerződés alapján maguknak követelték a Krassó-Szörény vármegye és a Tisza közé eső területet s igényük támogatása céljából arra hivatkoztak, hogy a Bánátban már jóval a szerbek megtelepedése előtt románok laktak. Hadzsi Koszta akkor a szerb kormány megbízásából egy tanulmányában kimutatta, hogy a szerbek jóval a románok előtt telepedtek meg Bánát területén A román és a szerb egyház között huszonöt esztendővel ezelőtt hosszú pereskedés folyt a budapesti bíróságok előtt a bánáti egyházi javak birtokáért. Hadzsi Koszta ebből a perből merített adatokkal bebizonyította, hogy a román lakosság a Bánátban csak 1730 körül jelentkezett, voig a Párizs, Jaárc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata ) A sajtó a kételkedés és részben azt aggodalom hangján nyilatkozik az új német kormányról. A Paris Midi fölfogása szerint voltaképen Hindenburg-kabinet alakult meg, amely határozottan jobboldali kormány. A lap arra figyelmeztet, hogy a kormány tagjai között van négy olyan miniszter is, aki képviselő korában a Young-terv és a német-lengyel likvidációs egyezmény ellen szavazott. A szocialista Populaire szerint kifejezetten harcos kormány alakult, a nacionalisták támogatásával a szocialisták ellen. A Temps kételkedik abban, hogy a kormánynak lesz-e többsége. A kormány ugyanis sokkal nagyobb területet vesztett, balfelé, mint amekkorát nyert jobbfelé. Attól kell tartani, hogy egy újabb válság komolyan veszélyezteti Németország világpolitikai helyzetét. szerbek már Mátyás király idejében kezdtek oda betelepedni. Fogadjuk el igazaknak Hadzsi Kogzta adatait. De kérdezzük meg tőle, kik laktak a Bánátban Mátyás király előtt? Abban az időben, amikor ott még sem szerbnek, sem románnak nem volt hire-hamva? Természetesen magyarok. Hadzsi Koszta maga is beismeri, hogy még II. Ferdinand korában is az volt a nemzetiségi arány a Bánátban, hogy 215 ismert község közül 150 volt a magyar, 50 a szerb és csak 15 a román. A szerb közjogászok tehát nagyon veszedelmes területre tévednek, amikor a történelmi jogot feszegetik. A történelmi jog alapján sem a románoknak, sem a szerbeknek nincsen jussuk a Bánátra. Mert ez a terület ezeréves birtoklás jogán csakis a magyarokat illeti meg. Ezért a szerbek is, a románok is jól teszik, ha békét hagynak a különféle jogcímeknek. A Magyarországtól elvett területekre hiába keresnek jogos titulust. Az ő hatalmuknak azon a földön nincs és nem lehet más alapja, csak az erőszak, csak a szemérmetlen rablás.