Pesti Hírlap, 1930. április (52. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-08 / 80. szám

11 SZÍNHÁZ és zene. Benzines echós-szekér. Itta: Fedák Sárt, 1930. április 8., kedd. **E8TI HIRI.Af* Eger és Gyöngyösről visszatérve, Budapesten „etetett1' az echos. Ez abhúl állott, hogy mosták, pucolták fényesítették, kerekeket szereltek, olajoz­ták és mindenféle ilyen poétikus dolgokat csinál­tak vele. Ilyenkor irigylem Dérynét. Az ö echósa géoieskut mellett állott meg, derűs napfényben, akácfa tövében. A tavaszi szagos szellőben lenge­dező fűszálakra terítették le a subákat, ködmönö­­ket, kendőket és bicskával vágták a szalonnát, meg a füstölt kolbászt. Feltéve, hogy volt. Mert több­ször nem volt, mint volt. Én az akkori „nemvoltért“ is irigylem őket. Mennyivel több volt az akkori nemveit, mint a mai: nincs. Akkor még indult a vidéki magyar színészet. Akkor még a reménység zászlója lengett az echós szekereken. Ma már a : magyar vidéki színészet — megérkezett. Az igaz. | hogy nem echóson. de robogó vonaton érkezett j meg, de az is igaz, hogy hideg íütetlen szobába, mostoha szülök karjai közé. Én nagyon gyakran megfordulok Magyarország emez apátián, anyátlan , árvái között és ijedten félek a pillanattól, mikor ezek a szegény kis mostoha gyerekek segítség hiányában majd összeroskadnak. Na nézd már. hová kalandoztam! Hiszen én nem erről akartam beszélni, de arról, bogy két'na­pig Pesten voltam és akkor volt március harmadika , és akkor a rádió-estém. Ez után az előadás után én kiló számra kaptam a leveleket, még pedig azért, mert előadásom végén azt mondtam: — Nem : tudom, helyesen cselekedtem-e? Ti vájjon, mit csi­náltatok volna? írjátok meg. Életem egyik legna­gyobb élménye ezeket a leveleket olvasni. Hogy egy ; kis poétikus történet, mely egy melankolikus ak korddal végződik, — milyen mély hatást. Urát. jó j súgót, szeretetreméltcságot nemes lelket vált ki az emberekből! ilyenkor úgy elgondolkozom, hogy mégis milyen nagy menazséria lehet ez a világ , hogy a szelíd, kedves embereket, annyira meg tud- j ják vadítani. Szerettem volna — mint azt sokan ! kérték is tőlem — ezekre a levelekre a rádióban i válaszolni, mert. akkor teljes egészében fel leheted I volna egypár remek írást olvasni, de belátom, hogy | ez lehetetlen, mert hiszen akkor minden rádióban j működő hasonló kéréssel fordulhatna az igazgató- j Sághoz. így hát — bogy a levelek mégse marad­janak felelet nélkül — a Színházi Életben vála­szolok rájuk. Persze összezsugorityá. de'hát',.ye- j szett fejszének a rtyeÍe.'‘ H;V máskép' nein lehet, igy ; is jó. Azt hiszem, igy is megértjük majü egymást, j A vége úgyis az lesz, hogy egy vastag könyvben I fogom kiadni az összes leveleimet, mert — ismét ' lem — ennél szebb olvasmányom nem volt soha. Milyen jó volna mindig ilyen tiszta, hazafiságtól átitatott világban élni. Természetesen a búza kö­zött konkoly is van. Ezek közé á szép, nemes szív­vel megirt levelek közé egy-egy zsizsik is vegyül. Zsizsik. Ez nagyon jó szó rájuk. Már mint azokra, akik időt. fáradságot, sőt — költséget sem kiméivé, névtelen levelek írására áldozzák idejüket, A leg­mulatságosabb Sherlock Holmes-téma. Olyan, mint azok a kockás rejtvények, melyeket felülről lefelé és balról jobbra kell megfejteni. Egy kis fejtörés­sel végül minden egyes levél megfejtve, vagyis — aláírva fekszik az asztalomon. Ezeka levelek csak némelykor mulatságosak Általában véve ordiná­­rék és sokszor bizony-bizony azon veszem ószie magamat, hogy — sajnálom azokat, akik írták. Milyen rossz lehet közönségesnek lenni. Nem tu­dok nagyobb büntetést elképzelni, mint hogy vala­kinek közönséges lelket adott Isten. De megint elkanyarodtam, mert megint nem erről akarok én beszélni, hanem arról, hogy a rádió-estémet követő napon már megint kint evez­tem benzines echósömon a Budapest—félegyházai ut sáros tengerén. Félegyházán sem voltam még soha. Őszintén megvallom, hogy volt olyan pilla­natom Félegyházán, mikor azt gondoltam, amit mi színészek szoktunk egyes esetekben mondo­gatni, hogy: Na, itt is kétszer voltam: először és utoljára. Az egri és gyöngyösi tündéresték után minden átmenet nélkül a mélységbe zuhantam. Azért zuhantam a mélységbe, mert szent hitem volt, hogy ha a magyar dal Egerben és Gyöngyö­sön ilyen lelkesedést váltott ki, hát mi lesz Fél­­egyházán, teremtő Istenem! Kim-Félegyházán. A kunok között. Na majd ott mi lesz! Kiskunfélegy­házán azonban nem érdeklődtek a régi magyar da­lok iránt. Nem akartam elhinni és kerestem, ku­tattam. hogy ennek valahol, valami hibája van. Végül is kisült, hogy egv hatalmas agitáció indult meg az ötszázéves dal ellen. Az érzésem tényleg az volt, hogy kétszer vol­tam Félegyházán. Ez azonban az est folyamán tel­jesen megváltozott. Akik jelen voltak, azokban oly lelkes, intelligens, igaz-magvaroknt találtam és elő­adás után egy pár igagán kiváló emberrel volt sze­rencsém megismerkedni, hogy elhatározásunk Szi­lágyi Imrével megváltozott. Tgenis. el fogunk menni az Ötszázéves Magyar Dal második részével is Félegyházára és meggyőződésem, hogy agitáció I ide, agitáció oda, minden rendes ember ott lesz és velünk egy Un fog könnyezni, mikor azt énekelem: „Asztalos csinálj koporsói: Egy egész nemzetnek valóit. Vér belükkel, vér betűkkel Írd rá eztet: Itt nyugszik a. itt nyugszik a magyar nemzet!“ Hagyják ezt a szegény, árva magyar dalt küzködni a maga utján és ne akarják még nyom­dafestékkel is kivégezni. Hiszen már alig lélegzik. Azonban mióta világ a világ, borúra mindig derű szokott következni. ..Naptól fejhö távozó", mint egy régi dal mondja. .így foszlottak szét a felhők a félegyházai égről és mire Szentesre ért az echos, ragyogóan sütött a nap. Szép. édes la vaszi nap, mely á jövőbe néz. A szentesi este bá­rom félegyházai csalódást is helyreigazított volna, j Érdekes, hogy amint beteszem a lábam egy vá- í rosba, azonnal tudom, hogy milyen polgármestere i van. De öt percen belül Az aszfaltról, meg a fák nyeséséről ... a tisztaságról, a gondozott gyepről. , a leyegö színéről — megtudom, hogy milyen a vá ■ j ros polgármestere és hogy hogyan fogja üdvözölni | és védelmezni az ötszázéves Magyar Dalt. Szentes városában egy nagyon értékes ember i rel találkoztam. Lelkes, tisztalelkü magyar, ki na- I gyón népszerű ember Szentesen és kiállott beszé ■ det mondani, hangulatot csinálni . . sőt ö maga , olvasta fel a dalokat kísérő magyarázó szöveget, j Erről a szentesi főjegyzőről és h. polgármesterről kiderüli, hogy minden akadályokon keresztül véd és istápol egy muzsikus zsenit, névszerinti Lehota Lászlót. Ez a Lehota László tényleg egy fenomén Egy cigány, aki legnemesebb egyházi zenét ir. És olyan zenét, amihez én csak szagolni tudok. Fugá­kat. Megérteni bem tudom, csak megérezni. Lén- j goi bennem a vágy, hogy a szentesi h. polgármes- I temek segítő kezet nyújtsak abban, hogy ez a | Lehota László a ..kontrapunktol" kitanulja. A másik közös ügyem vele: Barta János. ! Barta János a szentesi járásbiró fia volt. énekes . akart lenni és olyan gyönyörű hangja volt. hogy — úgy hirlett akkorában — ki is volt már sze- , nie)ve a Tamási utódjául. Blaháné partneréül. Eb ; ben való sze.ríelelti örömében — ipjnt az ódesegv fajunknak légi szép szokása —. előre ivott a medve bőrére. De hogy ivott, az még nem lett volna olyan nagy baj, de az volt a tragédia, hogy hidegen itta a nedűt és a hangszálai meglazultak, meghűltek és — őrökre elvesztette a gyönyörű lírai tenor­hangját. Zóngoratanitásból tartotta fenn magát. Képzelt beteg lett. vagyonkája elfogyott és ron­gyos-szegényen halt meg és jeltelen sírban pihen | a szentesi temetőben. Mielőtt meghalt, összes szer­zeményeit. gyönyörű dalait felégette. Valami azon j ban mégis megmaradt. Megmaradt az a nóta. me­lyet a rádióban szoktam volt énekelni Szilágyi Imre kísérete mellett: „Sárgul a falevél, ha elfujja a szél, Ősszel én is egyszer igy hervadok majd el. így hervadok majd el. Kis madárkáin, széillj el, Üzenetem vidd el Szállj el, kis rnadárkg. idegen országba. Én már itt halok meg, Én c s a k itt halok meg, Elhagyott hazámban.“ Ez a dal végtelenül szép. Ezt nemcsak ón mondom. Ezt bizonyítja az a száz és száz levél, melyet kaptam, hogy énekelném megint és külde­­ném el a kottáját és szövegét. Legközelebb megint el fogom énekelni és Szilágyi fogja muzsikálni a — bécsi leadóban. Hallgassuk meg még egyszer ezt a nagyon szép. szivet-lelket felemelő dalt és I azután majd kisütünk valamit a szentesi h. polgár­­mesterrel, hogy hogyan és miként állítsunk keresz­tet egy porladó magyar szív elhagyott sírjára. A szentesi este nagyon szép volt. Zsúfolt színház, estélyi ruhák, smokingok és ünnepi han­gulat. Mindenki ott volt, A főispán, az alispán, az elragadó kis alispánné és mindenki, aki valaki Szentesen. Ahogy lenéztem a színpadról, csak úgy lüktetett a szívem örömében, hogy Szentes ennyire megbecsüli a magyar dalt és annak fanatikus ván­dorait. Ha még mindezekhez hozzáteszem, hogy semmi néven nevezendő adó címén és a színházért sem egy fillért nem fizettünk, akkor lelkesedésem már-már olyan arányokat ölt, mely egyenlő egy szerelmi vallomással. A szentesi h. polgármestert Lakos Istvánnak hívják. Isten segítse meg Lakos Istvánt és gördít­sen el útjából minden éles követ, mely nemes és szép munkájában, fanatikus hazafísagában akadá­lyozhatná. Axatuer e.su sunvoma/a es Walter Bruno-Monstra-hang var seny a Várod Szinftáiban Kilenc szimfóniát irt Mahler Gusztáv, akár­csak: Beethoven Ez a megegyező szám csábítana az egybevetésre De inig a beethoveni életmű -teljes egészében szemünk előtt van. ..közkincse“ a zenét élvező emberiségnek, addig Mahlert a közönség — legalább is a magyar — csak töredékesen ismeri. A Mahler-kultusz egyébként még Németországban is egyes kiváló karmesterek propagandájára szo­rul. Ezek közt kétségtelenül a leghivatottabb Wal­ter Bruno. Mahler közvetlen tanítványa, zenekar- és operavezetöi művészetének örököse. Ilyen száz­­százalékos hívőként vállalkozott. Walter arra az érdekes feladatra hogy Budapesten föltámassza Mahler első szimfóniáját. Ennek a műnek valamikor, negyven eszten­dővel ezelőtt épp itt volt az első bemutatója, még pedig a szerző személyes vezényletével. Azóta ná­lunk mindmáig nem ért meg újabb előadást. Ma­gunkat a kilencvenes évek elejére képzelve, nem csudálhatjuk. hogy ez a szimfónia akkor nem tet­szett, sőt .visszatetszett. Ma már művészi el tökélés eredményének, originális képzelet keserűen vidám megnyilatkozásának érezzük a zenei torzképek e grandiózus sorozatát Így elfogadjuk és érdeklődve figyeljük, hogyan tombolja ki magát benne egy geniális koponya teremtő nihilizmusa. Hol tréfál Mahler és hol beszél komolyan ebben a szimfóniában? — nem könnyű eldönteni. Az első rész gyönyörű természeti víziója talán még primer vallomás: erdő zsong, tó esillamlik. kakuk flótáz s a természet idilljét végtelen távlatba vetítő poéta még e hallalizó vadásztársaágot is megbo­csátó iróniával veszi tudomásul. De a többi húrom tétel: karikatúrák kaleidoszkópja. Vonzó és taszító elemek kegyetlen és kegyeletien vállalkozása az egész mű — végeredményben talán önkéntelen lelki önarcképe a fiatal Mahlernek. Mesteri kézzel tárta elénk Walter Brúnó, akinek meggyőző szuggesziivitása ma igazi művészi tettet váltott ki filharmonikus zenekarunkból és igazi művészi élménnyel gazdagította a hallgató­ságot. Nemcsak a Mahler-szimfónia tolmácsolásá­val állott a feladat abszolút magaslatán, hanem akkor is. amikor a 111 Leonóra-nyitányban Beetho­vent kellett, megszólaltatnia. Remekelt a Mendels­sohn hegedűverseny kíséretével is, akaratlanul el­homályosítva a magánhangszer virtuózát, Bulakö­­vics Zlotkót. Pedig a nálunk eddig ismeretlen dél­szláv művész igen jó hegedűs; .meleg, érzéki tó­nusa, csak a felső fekvésben válik metszőén élessé. Talán nagyobb sikere is lett volna, ha története­sen néni ugyanezen a helyen bűvölte volna el nagy­jából ugyanezt a publikumot két héttel ezelőtt Milstein . . . Lányi Viktor. * Vendégszereplés az Operaházban. A tenoris­ták az operavilúgban kihalófélben vannak. Egész sajátos jeleiiség, hogy ez a hangszin és minőség mind ritkább lesz és hogy a német színházak csak a legnagyobb áldozattal avagy megfelelő elnézéssel tudják fentartani műsorukat. És most az a meg­lepetés ért bennünket, hogy egy höstenor, mégpedig egy magyar, jelentkezik az Operaházban, vendé­gül Az illető Szóród Ferenc, aki jelenleg a sze­gedi színház tagja. Szóróid nem uj ember együtte­sünkben. Két évvel ezelőtt, mikor tanulmányait a Nemzeti Zenedében befejezte, rövid ideig tagja volt az Operaháznak, de nem vált be. Az egyévi sze­gedi működés nagy hasznára volt a fiatal művész­nek. Vasárnap a ..Hegyek alján“ Pedroját énekelte és teljesítménye a közönség őszinte elismerésével találkozott. Szóród hangja a középfekvésben kissé színtelen és erőtlen, de a tulajdonképeni- tenor­­fekvés érces és fényes és igy a szerep jellemző részét kitünően tudta érvényesíteni. Nagyszerűen tudta a szerep naturalisztikus lényét játékban és akcentuációban kifejezésre hozni, de éppen ez az előny gondolkodóba ejti a hallgatót, vájjon Szárúd egy tisztán énekesszerepnek ipoly sikerrel meg tudna-e felelni. Ezért ajánlatos lenne — noha va­sárnap határozott sikere volt — a fiatal művészt még egy másik szerepben is felléptetni. (Dr. Diósy Béla.) * A berettyó-ujfalusi tüzoltótestület jól sikerült művészestélyt rendezett a szertáruk javéra. Fel­léptek Komlóssy Emma és Papp Jancsi magyar da­lokkal, Ciráki Marosa sanzonokkal, Vargha Tihamér mint konferanszié és színész az estélynek főszereplője volt. A zongorakiséretet Padi Manci látta el. A NŐI KALAP az Ön egyéniségét fejezze ki . . . az elegancia nálunk az olcsósággal párosul FÜSEDHANN VI. kerület, Király-utca 8. szám. (Udvarban). (Folytatása szerdán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék