Pesti Hírlap, 1930. május (52. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-08 / 103. szám

. Mindamellett legjobb lelkiismerete szerint kijelent­heti, hogy az egyezmények több hasznot hoznak Magyar­­országnak, mintha azok létrejöttét akadá­lyozta volna. A miniszterelnök ezután ismertette azokat a különbségeket, amelyek Németország, Ausztria, Bul­gária és Magyarország között a jóvátételi kérdés megoldásának szempontjából fennállanak. A magyar kormány teljes erővel arra törekedett, hogy a jóvá­tételt és a 250. cikk alapján megindított perek kér­dését ne engedje összekapcsolni. Ez a kapcsolat tu­lajdonképpen nem is jött létre. Ismertette ezután az egyesített bíróság előtt azokat az okokat, amelyeknél fogva a hágai és párizsi egyezmények között bizonyos szöveg­eltérések jöttek létre. Kiemelte, hogy a tárgya­lások súlyosak, nehezek és felelősségteljesek voltak. Minden szóért, minden mondatért új és új harcot kellett megvívni. Kiküldötteink mindent elkövettek, ami az emberi szellemtől és fizikumtól kitelik, hogy Magyarország részére amit csak lehet, biztosítsanak. Az egyezmény részleteivel szemben szívesen elfogad minden kritikát, de kéri a bizottságot, hogy ne fe­lejtse el a nagy horderejű politikai momentumokat akkor, amikor ezt az egyezményt, amelyet a bizott­ságnak legjobb lelkiismerettel elfogadásra ajánl, el­bírálja. Kállay Tibor bírálta az egyezmény politikai és pénzügyi értékét. Sajnálja, hogy az országgyűlés a­­ tárgyalások egyes fázisairól nem volt bővebben tá­jékozva, mint a lapok. Helyesli, hogy az általános rendezésben részt vettünk és elfogadja az egyezmé­­­­nyeket abban a reményben, hogy azok kiinduló­pontul fognak szolgálni a jövőben kedvezőbb kül­politikai helyzet kialakulására. Ezután az egyez­ménnyel kapcsolatban öt pénzügyi természetű kér­dést tett fel a kormány jelenlevő tagjaihoz. Nagy Emil az előadónak a B. alapról adott ■ tájékoztatója és egy angol magánjellegű politikai egyesület kiadványa alapján annak a nézetének ad kifejezést, hogy az 1943 után fizetendő 13.500.000 aranykoronát kizárólag az optánsok javára fordít­ják. Azt kéri a kormánytól, hogy az optánsoknak kifizetett összegekre 25 százalékos vagyondézsmát vessen ki, az így befolyó összeget pedig a hadiköl­­csöntulajdonosok és rokkantak segélyezésére for­dítsa. Ebben az esetben hajlandó az egyezményeket elfogadni. Gróf Bethlen István miniszterelnök azonnal válaszolt Nagy Emil fejtegetéseire. Újból bizonyí­­totta, hogy a 250. §. védelméről és nem kizárólag az optánsokról volt szó a hágai és párizsi tárgyaláso­kon. Az optánskérdés csak kis része azoknak a nagy magyar érdekeknek, amelyeket a trianoni szerződés 250. §-a véd. Ezért követelték tőlünk, hogy erről mondjunk le. Peyer Károly a házszabályokhoz szólt és kérte, hogy a kormány sürgősen bocsásson a bizottságnak vagy az országgyűlésnek még további okmányokat rendelkezésére, hogy a tárgyalások menete és célja minden oldalról megvilágítható legyen.­­zekerle Sándor pénzügyminiszter közölte, hogy az elhangzott kérdésekre holnap válaszolni fog. Az ülést csütörtök délután folytatják, fölösleges is, nemcsak azért, mert a régi ma­gyar jog szerint amúgy is magyar állampol­gár, hanem elég, ha a maga nyomorúságára rámutat, munkanélküliségére, eladósodottsá­gára, rettenetes adóterh­eire, ez mindennél megdönthetetlenebb bizonyíték, hogy ő való­ban magyar állampolgár. Állampolgára ennek a szerencsétlen or­szágnak, amelyet a kormánya veszedelembe sodort s amelyen a kormány nem tud segíteni, az a kormány, amely most már a harmadik választói jogot teremti meg ebben a csonka­ országban.­A vidék józan és becsületes népe nem érett­ meg a titkos választói jogra, az le­­hetetlen feltételek mellett nyilvánosan szavaz. A törvényhatósági városokban általános tit­kos szavazati jog van, Budapesten pedig lesz titkos, de nem általános, még­ szű­kebb, mint a nyílt választásos vidéki kerületekben, mert itt a választópolgároknak maguknak kell állam­­polgárságokat és egyéb jogosultságokat iga­zolni. Győ­rött, Szegeden, Debrecenben, Pé­csett a központi választmány hivatalból álla­pítja meg, kinek van szavazati joga, ott elég, ha a közszemlére tett választói névjegyzékbe belenéz a polgárság s ha hiba van, akkor fel­szólalhat az ellen, sőt panaszát a végső fokon független bíróság dönti el. Budapesten a vá­lasztójogot elképzelhetetlen mértékben meg­­szűkíti a belügyi kormánynak az a rendelke­zése, amely ma, a gazdasági süllyedés mély­pontján, a polgárság kötelességévé teszi, hogy választójogosultságát igazolja, szerb, cseh és oláh hatóságoknál könyörögjön annak bizo­nyításáért, hogy iskolába járt. E szomorú és végzetes korszaknak belügyi alkotásai dr. Sci­­tovszky Béla belügyminiszter nevéhez fű­ződnek.­ ­ Gandhit Angliát® szállítják, London,­­ máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Hír szerint az angol kormány arra gondol, hogy esetleg Indiából Angliába hozatja Gandhit. A törvényes rendelkezések ugyanis mó­dot nyújtanak arra, hogy egészségi okokból azo­kat a foglyokat, akikre nézve a börtönben vesze­delmessé válhat a nagy hőség, Indiából Angliába lehet szállítani. Bojkott az angol áruk ellen. London, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Indiából érkezett jelentések szerint Gandhi hívei megszervezik az angol áruk elleni bojkottot. A hadjárat vezetője Patel, az indiai nemzeti kongresz­­szus volt elnöke, aki nemrégiben lemondott állásáról, hogy Gandhihoz csatlakozzék. Amikor Patel érte­sült Gandhi­­letartóztatásáról, azonnal Bombayba utazott, hogy ott átvegye a passzív ellenállás veze­tését. Bombayba való bevonulása nagy pompával ment végbe. Többezer hindu kísérte automobilját, amelyet virágokkal borítottak el. Hindu asszonyok ajándékokat nyújtottak át neki. Patel kijelentette, hogy programja teljesen fedi a nemzeti bizottság programmját. A kongresszus munkabizottsága legközelebb visszalép. A jövő pro­­grammot azután Gandhi letartóztatásának figye­lembevételével dolgozzák majd ki. Addig a hinduk­nak türelemmel kell lenniök. Az egyik legfontosabb kérdés, amellyel a kongresszusnak foglalkoznia kell majd, az angol áruk és különösen a szövetek boj­kottja. Az indiai kormány minden nagyobb városban erélyes rendszabályokat foganatosít,, hogy megakadá­lyozza újabb zavargások kitörését. Bombayban szerdán — eltekintve néhány kisebb összeütközéstől — általában nyugalom uralkodott PESTI HÍRLAP 1930. május 8., csütörtök. Bethlen és Nagy Emil heves vitája. A képviselőh­áz egyesült külügyi­­ és pénzügyi bizottságának szerda esti ülésén, amely a párizsi egyezményeket becikkelyező törvényjavaslatot tár­gyalta, heves összeszólalkozás támadt gróf Bethlen István miniszterelnök és Nagy Emil között. A minisz­terelnök felszólalása után az egyezményekről meg­indult vitában felszólalt Nagy Emil is és többek kö­zött a következőket mondotta: " Az angol királyi külügyi társaság hivatalos kiadványának február tizenharmadiki számában megjelent, közlemény szerint a hágai tárgyalások előtt a kisantant azt a­i ajánlatot tette, hogy Magyar-­­­ország és a kisantant-államok között mindenféle köl­csönös elszámolás teljesen töröltessék, vagyis mint mondani szokás, „nult von null gent auf“. Hogyha ezt elfogadta volna a magyar kormány, akkor egyrészt 1943 után nem kellett volna semmiféle összeget fizet­nie semmiféle címen, hanem nyilvánvalóan a nagy­­antant, is az 1943. részére már előzőleg kötelezett já­randóságokból a magyar kormány számára tett volna engedményeket. Viszont természetesen az op­tánsok és más igénylők ügyét Magyarországnak bel­­törvényhozásilag kellett volna elintéznie. Mivel tehát eszerint nyilvánvaló, hogy 1943 után egyedül és csakis egyedül azért kell fizetni évenként 13 és fél millió aranykoronát, hogy az optánsok és más ki­igénylők kielégíttessenek, humanitárius és igazságos­­sági szempontok indokolják azt a javaslatomat, hogy az adófizetők pénzéből az optánsok és ügyvédek számára kiszolgáltatott értékekből 25 százalékot va­­gyondézsma alakjában beltörvénnyel fordítson a kor­mány a szegénysorsú hadikárosultak javára. Bethlen miniszterelnök Nagy Emil beszéde után nyomban szólásra állt fel és indulatos hangon vá­laszolt a volt igazságüg­yminiszter szavaira: —■ óva intem — mondta — a képviselő urat at­tól, hogy ezt a felfogását kivigye az országba. Ez hangulatkeltés s nyilvánvaló, hogy zavar keltésére lehet alkalmas. Visszautasítom ezt a hangot és nem engedem, hogy szavahihetőségemet, kétségbe vonják. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha ezeket a fejtegetéseit künn a közönség előtt is elmondja, ve­lem találja magát szemben. A miniszterelnök erélyes szavai látható megle­petést keltettek az ellenzéki bizottsági tagok sorában. Rassay, Sándor Pál, Peyer Károly egy pillanatig kérdően néztek a kormányelnök felé. Nagy Emil pe­dig emelt hangon kiáltotta: — Tisztelt miniszterelnök úr, nem félek öntől, sem a csendőreitől. Ezt tessék tudomásul venni. A miniszterelnök most már nyugodtabb hangon fejezte be felszólalását. — Kérem a képviselő urat — fejezze be szavait —, hogy jobban higgjen neke­d, mint az — egyéb­ként elismerem előkelő — angol kiadványban fog­laltaknak. Ismétlem, a kis antantnak olyan aján­latáról, amely az angol kiadványban van, semmit sem tudok. Nagy Emil rövid válaszával végződött az in­cidens: — Hivatkozom a bizottság tagjaira, hogy a mi­niszterelnök nevét meg sem említettem. A fenyege­tőzését tehát teljesen indokolatlannak tartom. Macseket éltették a horvát hazaárulási per vádlottjai a szerdai tárgyaláson. Belgrád, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata) A Macsek-per mai, 11-ik tárgyalási nap­ján odáig jutottak, hogy a 24 vádlott közül 12-vel végeztek. A ma kihallgatott vádlottak valamennyien, súlyos bántalmazásokra hivatkozva, visszavonták a zágrábi rendőrség és a vizsgálóbíró előtt tett vallo­másaikat. Mindössze azt ismerték be, hogy nem ve­szedelmes eszközökkel tüntetni akartak a Zágráb­ból Belgrádba induló horvát hódoló küldöttség ellen. A ma kihallgatott vádlottak egyikét, Prpic 29 esztendős diákot, azzal vádolja az ügyész, hogy ő volt az összekötő kapocs egyrészről a vádlottak, más­részről az államellenes összeesküvés szellemi veze­tői, azaz Jellasics volt ..képviselő és dr. Macsek Vla­dimir, a horvát parasztpárt volt elnöke között. Prpic azonban határozottan kijelentette, hogy semmiféle összeköttetésben­­nem volt Jellasicscsal meg Macsek­kel és nem kapott tőlük semmiféle­­pénzt. A tárgyalás berekesztése előtt az egyik sza­­vazóbíró azzal a kérdéssel fordult Prpichez, hogy kit tart a horvátok igazi képviselőjének. Prpic azt válaszolta, hogy Macseket. Erre a jelenlevő vala­mennyi vádlott felugrott helyéről és harsány hangon éltette Macseket. Az elnök, aki épen­ be akarta rekeszteni a tár­gyalást, keményen rendre utasította a vádlottakat, mert azt hitte, hogy a bíróság ellen akarnak tün­tetni. A vádlottak azonban megmagyarázták, hogy csupán azt óhajtották kifejezésre juttatni, hogy Mecsekben látják a horvát nép igazi képviselőjét. Az elnök erre kijelentette,­­hogy az ilyen esetek meg­ismétlődésekor a vádlottak, valamint a tárgyalás menetét zavaró védők ellen a legszigorúbb fegyelmi eszközöket fogja alkalmazni. Macsek kihallgatására előreláthatóan csak a jövő hét közepén kerül a sor. Briand vasárnap Genfbe utazik a Népszövetség tanácsülésére. Párizs, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Briand vasárnap utazik Genfbe, ahol hétfőn kezdődik a Népszövetség Tanácsának ülése­zése.­­Valószínű, hogy együtt utazik­ majd Hender­son angol külügyminiszterrel, aki Briand meghí­vására péntek reggel ideérkezik. A két külügymi­niszter tanácskozásának előkészítésére De Fleuriot, a londoni francia nagykövet, repülőgépen jött az angol fővárosból Párizsba. Briand és Henderson tanácskozása elsősorban a leszerelés kérdésére vo­natkozik. Arról van szó, hogy a Népszövetség elő­készítő leszerelési bizottságának legközelebbi ta­nácskozását, amelyet májusban a Népszövetség ta­nácsülésé­vel párhuzamosan akartak megtartani, őszre halasszák. A mostani megbeszélésen szó fog esni az új olasz flottaépítési programmról is, vala­mint Briand páneurópai terveiről, amelyekkel kap­csolatban Henderson részletesen ki fogja fejteni véleményét. Párizsban sokat várnak az üléstől. Párizs, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Itteni politikai körökben nagy jelentő­séget tulajdonítanak a Népszövetségi Tanács hétfőn kezdődő 69-ik ülésszakának, amelyen számos je­lenlevő külügyminiszter tanácskozására nyílik al­kalom. A londoni konferencia határozatai nyomán új nemzetközi feszültség támadt, amely több euró­pai fővárosban komoly aggodalmat keltett. Nem­csak Párizsban, hanem Londonban is nagy a nyug­talanság, mert attól tartanak,, hogy az új olasz flottaprogramm fölborítja­­a londoni konferencia valamennyi megállapodását, még mielőtt ratifiká­lásuk megtörtént, volna. Ha Olaszország komolyan megvalósítja a Franciaországgal való flottapari­­tást, mint­ a fasiszta lapok hangoztatják, akkor nemcsak Franciaország kényszerül új fegyverke­zésre, ", ha­nem­­Anglia is, amely nem mond le a flotta terén való vezető szerepéről. Bizonyos, hogy az olasz flotta programoa bírta rá Henderson an­gol külügyminisztert arra, hogy Genfbe utaztában kiszálljon Párizsban Briand-nal való tanácskozás végett. A Bukarest melletti rablótámadtás , Bukarest, máj. 7. A csendőrség erélyesen foly­tatja a nyomozást azoknak a rablóknak a kézrekerí­­tésére, akik kifosztották a külföldi diplomatákat. A rablók által zsákmányolt pénz és ékszerek értéke mintegy egymillió lej. A külügyminiszter sajnálkozá­sát fejezte ki Szembek követnek és Davillának. Bukarest, máj. 7. (Orient-Radio.) A rendőrség megfeszített erővel dolgozik azon, hogy kinyomozza a bukaresti országúton elkövetett rablás tetteseit. A gépkocsi, amelyben Dewey, a varsói kormány ame­rikai pénzügyi szakértője, gróf Szembekné és Davila washingtoni román követ voltak, a lengyel követségé volt. A gépkocsinak mindkét ablaka eltörött. A soffőr kijelenti, hogy kénytelen volt megállni, mert az utat kifeszített kötél zárta el. Az ékszer, amelyet a grófnétól elraboltak, kö­rülbelül egymillió lej értékű volt. Mironescu külügyminiszter és Dolci pápai nun­­cius meglátogatták Szembek grófnál, aki már mar­gához tért idegösszeomlásából.

Next