Pesti Hírlap, 1930. június (52. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
BUDAPEST, 1930. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára: (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres ! Ill. ÉVFOLYAM: 123. (17.188) ANAP JUNIUS 1 Szerkesztőség: "Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78 Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébeti körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Európai unió. Irta: Urmánczy Nándor. Megint új kísérlet. A világháború befejezése óta a győztes államok egyebet sem tesznek, csak kísérleteznek, kísérleteznek, hogy valamiképpen biztosítsák a harácsot, a hadizsákmányt. Hogy fenntartsák az erőszakos békék hóhérságát. Tudják, hogy sok igazságtalanság van a békékben, hogy szörnyű embertelenség foly ma is a zsákmányolt területeken, de erről mélységesen hallgatnak. A gazságok megszüntetésére nem gondolnak. Egyedüli gondjuk, hogy továbbra is biztosítsák a hódított területeken zsarnoki uralmakat, hogy nyugodtan élvezhessék a győzelem édesszűs gyümölcsét. Genfben, Hágában, Locarnóban, Párizsban, Londonban és mindenütt, ahol tárgyalni és szórakozni lehet, ez a téma. A szorongó érzések között élő kisantant minden esztendőben külön is konferenciázik. Ők tisztán a magyar zsákmány bizonytalan sorsáért remegnek. Annak a biztosításán dolgoznak. A híres Kellogg-paktumon az aláírások jóformán még meg sem száradtak s jönnek az újabb kísérletek. Pedig Kellogg paktuma a háborút megölte. Legalább is aláírásokkal megpecsételt papíron. A kormányok aláírták, hogy nem háborúznak többé. És soha nem fegyverkeztek olyan dühvel, mint a paktum megkötése óta. Csak az imént fejeződött be Londonban a tengeri leszerelési konferencia. És azóta garmadával építik az érdekelt hatalmak a hadihajókat, tengeralattjárókat és tengeri repülőgépeket, anyahajókat. Most a franciák agilis külügyminiszterének, Briandnak új kísérlete került szőnyegre. Európa békéjéért fáj a feje. Azt a veszélyt akarja kiküszöbölni, amely Európa békéjét politikai, gazdasági és szociális téren fenyegeti. Ha önzetlenség, belátás, a felülemelkedni tudás nemessége volna benne, akkor azt hirdetné, hogy a párizsi háborús békéket vegyék revízió alá. Azokban van a sok gyúanyag, ami Európa békéjét politikai, gazdasági és szociális téren fenyegeti. De ő csak a zsákmány mindenáron való biztosítását nézi. És köntörfalaz. Kerülő utón akarja célját elérni. Azt mondja, hogy a népek jóléte követeli az európai uniót. Valósuljon meg a szolidaritás az európai népek között. Hozzák összhangba az európai érdekeket. Briand összetéveszti az európai érdeket a francia és kisantant érdekekkel. Briand memoranduma még a lehetőségét is kizárja annak, hogy a párizsi békékhez hozzányúljanak. A békeszerződéseken való változtatás a Népszövetség hatáskörébe tartozik. Az európai unió ezzel nem foglalkozhat. A memorandum terve az, hogy egyelőre alakuljon az európai államok képviselőiből egy állandó felelős testület. A testület szerény címe „Európai konferencia“ lenne. Ez a derék konferencia azután Genfben működne a Népszövetség ellenőrzése alatt. És annak szellemében! Mi ismerjük a Népszövetség működését is és a szellemét is. Velünk szemben ma is olyan, amilyen kezdettől fogva volt. Elfogult, ellenséges. A Népszövetség a mi közismert sóhivatalunk. Ott besózzák panaszainkat és hűvösre teszik. És csak akkor látnak napvilágot, amikor a bibliai Ítéletnapon még a koporsók is megnyílnak. Akkor a Népszövetség irattárának a magyar fiókját is valószínűleg kinyitja az általános földindulás. Az akkori egységespárti kormány azután viheti az iratokat Szent Péter elé. Az „Európai konferencia“ című európai unió az európai államok képviselőiből állana. Gazdasági problémákról tárgyalnának. Pénzügyi, munkaügyi és egyéb „ügyi“ kérdésekről. Együttműködésről, egységes eljárásokról, melyek a kiengesztelődést elősegítenék. Ennek az állandó testületnek szűkebb tanácsa is lenne. A tanács az unió végrehajtó szerve. Azonkívül állandó titkárságot is szerveznek. Vagyis még egy újabb nemzetközi hivatalt akarnak felállítani. Mintha nem volna elég a semmittevésre a Népszövetség nagy hivatala. A genfi nagy palota nagy tisztviselőserege. A győztes államok természetesen pártolni fogják Briand unióját. A kisantant államai kapva kapnak rajta. Valószínűleg ők lesznek a leglelkesebb szószólói és barátai az uniónak. Hogyne, mikor munkaköréből a békeszerződések revízióját eleve kizárták. És amikor az egész verkli a párizsi békék alapjára helyezkedik. A mi kormányunk is megkapta Briand memorandumát. Mi jófiuk szoktunk lenni. Kaphatók voltunk mindig az ilyen paktumokra. Elfogadtuk a Kellogg-paktumot Hivatalosan lemondottunk a háborúról. Ez a lemondás hivatalos részről őszinte volt! De azért harciasak maradtunk. Vannak különböző frontjaink. Mozifront, színházi front, pólófront és egyéb csataterek. A békés hadtápterületeken nagy a nyüzsgés. A haditudósításokat pedig a törvényszéki rovatok közüik. Ilyen körülmények között a memorandumot magunkévá tesszük. Belépünk az unióba, hogy részt vegyünk az együttműködésben. Együttműködünk rabló szomszédainkkal is. Az ő szájok ize szerint. Az unió szűkebb tanácsába nem kerül be kiküldöttünk. De az mellékes. Minek is. Fő az, hogy bent legyünk. Mert belülről jobbára lehet dolgozni és a magyar érdekeket szolgálni. Miként a népszövetségi bennlétünk mutatja. A belépést könnyen megindokolhatjuk. Hogy nem lehetünk rendbontók. Nem húzhatunk mindenkivel ujjat. Elveszítjük a hatalmak jóindulatát, amivel elhalmoztak s aminek annyi hasznát láttuk. Ráadásul gazdasági és pénzügyi bojkott alá is vehetnek. Példabeszédek. Irta: Bethlen Margit. Az élő állatoknak az ő jó tulajdonságaikról és azoknak visszájáról. Mikor pediglen az Úr megteremtette volna az összes élő állatokat, külön-külön a csúszó, mászó, futó és repülő vadakat, elővéve őket egymásnak utána és kitáratva szájukat, mintegy ajándékképpen, vékony ezüst tallérként beléjük csúsztatott egy-egy jó vagy szép, avagy hasznos tulajdonságot, reája ütvén annak oldalára az ő bélyegét, hogy lássák, hogy ez az ajándék tőle, az Úrtól, volna. Az oroszlánnak bátorságot és harcra való készséget ada, hogy semmitől sem rettenne meg. A kígyónak okosságot, hogy, bár lábat és " karmot nélkülöz, bajnak nélküle csusszanjon által az életen. A nyúlnak óvatos környültekintést, hogy vakon az veszedelmekbe ne rohangásszon. Az szamárnak pedig türelmes lelkületet, hogy elviselhesse a reá mért terhet. És igy tovább minden élő állatoknak megadá azt, amire szerinte szükségük vagyon. A gonosz azonban, az, akit Luciphernek is nevezőnek, résen vala és ahogy az Úr kieresztve az egyik állatot, háta mögé hajtja azt, hogy másikat venne elő, elkapá öt röptében és a fénylő tallér másik oldalára az ő, a gonosz bélyegét üté. És ezt emigy folytatá, amig csak mind az összes állatok meg nem kapták volna járandóságukat. Mikoron pedig az állatok elszéledtek volna és megkezdék működésüket a földön, mindenfelől panaszok özönlenek az Úrhoz. Az oroszlán vérszomjas és kegyetlenkedő, mondák neki azok, akiket megeve. A kígyó ravasz és alakoskodó, mindent megmagyaráz és elhitet velünk, sírtak a gyöngék, kiket bűnre csábita. A nyúl’gyáva, a veszélynek még árnyékára is megfutamodik, a szamár pedig makacs, három napig egyfolytában képes egyhelyt állani, ha kedve tartja, kiáltózák azok, kiknek ebből kára származott. És így tovább, minden állatnál kifogásolák az ő tulajdonságukat. Az Úr pedig hallgatá őket azzal a mindent kiváró türelemmel, amely az örökkévalósághoz szokottaknak kiváló attribútuma, és amikor már túlontúl zajonganának, előveve az állatokat újra sorjában, és kitáratva szájukat, hatalmának erejével előszóltá belőlük a kapott ajándékot. Mikor pedig azok, mint megannyi fényes tallér, ott feküdtek volna teremtő tenyerébe, megfogá őket, megnézé és megforgatá. És látá, hogy az egyik oldalukon az ő jegye volna rajtuk, a másikon pedig a Gonoszé, de azt is látá, hogy olyan vékony volna a tallér fala, hogyha az egyiket lekaparná róla, a másik is elpusztul vala. És visszatevé a tallérokat minden egyes élő állatnak szájába, mondván: „Minden jónak és minden rossznak megvan a maga visszája, amely összetartozik vele, miként a napnak és holdnak fényes és fekete oldala. És az egyik a másik nélkül nincs és nem is lehet. Szenvedjétek el tehát a rosszakat, hálából a jóért, amelynek visszája, és igyekezzetek az én bélyegem jegyében élni. Aki ért a szóból, értsen és eszerint cselekedjék.“ Az egyforma tehernek kölönböző mineműségéről. Megtörtént egyszer, hogy az Úr tréfás kedvében fogadásra állott a Gonosszal, kit neveznek Sátánnak is, hogy az ő teremtménye, legyen az ember, állat vagy növény, könnyed erővel fogná hordani a terhet, melyet el nem bir, hogyha azt a Gonosz mérné ő reá. És azt is monda az Úr, hogy az ő teremtménye maga fogná saját erejéből kitermelni a terhet, melyet roskadás nélkül viselend. És a Gonosz örüle, mert kaján tervet eszele ki, amellyel megszégyenité az Egek és Világok Urát. És mondá neki, tettetve az alázkodást: — Oh! Uram, nincsen itt a közelben sem ember, sem állat, akin a próbát megejtenék. De imé vagyon itten három kicsinyded fa, ez szerintem mindenkép alkalmas leend. Mert úgy gondolá magában a beszélések, hogyemberbe vagy állatba könnyen belélehelhetné az Úr az ő akaratját, buzdítván őket a kitartásra, de hogy az faj lélek nélkül valónak teremtetvén, vagy hajlik, vagy törik, de semmiképpen sem befolyásolhatandó. És az Úr látván az ő gondolatját kiütközni homlokán, miként az verejtékcseppeket az forró nyári délutánokon, mosolyga magában és szóla: — Úgy legyen. És megegyezének hat mázsa súlyban, melyetmindegyikök külön-külön valamelyik fára reárakna. A Sátán pedig, ki alig várhatá már, hogy a fogadást megnyerné, foga egy mázsás, nagy követ s az egyik zsenge kis fa egyik ágára akasztá valá, amely földig megbajla terhe alatt, de ép zsengeségénél fogva