Pesti Hírlap, 1930. június (52. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-08 / 129. szám
6 E sti levél, — Hangulat. — Az ember minden szép utazásáról emlékeket gyűjt össze: a Vezúv lávájából egy darabot, Pompeji mozaikjából egy kockát, a tengerpartról egy pár kagylót. Féltő gonddal őrzi mind az után. S mikor itthon az első kutya megugatja, minden külföldi szép emlékét — hozzáhajítja ... Ez az élet körutazásának képe. Az ember évtizedeken át gyűjt emlékeket, eszméket, érzéseket, amikről azt hiszi, hogy az mind érték s mikor egy kicsit megöregszik és rángat a Valóság, akkor kiábrándul mindenből s eldob mindent. Most pedig olyan furcsakorszakot élünk, amelyben mindenki egy kicsit megöregedett. Még legjobban a fiatalok. A hideg és meleg légáramlatok meglepő változásaitól megbomlott a meteorológiai tudomány. A férfiak, és nők érzelmi és erkölcsi áramlatainak kiszámíthatatlanságába pedig beleőrülhet minden egyenes gondolkodású és becsületes érzésű ember. Ma csak az lehet anynyira amennyire boldog, aki nem tud semmit sem érezni. A gondolatnak pláne lement az értéke. Tele a napi élet tragikomikus esetekkel. Kitűnő, lelkiismeretes orvos meglátogatja a betegét, megvigasztalja. De maga nem venné be az általa rendelt orvosságot. Csak a betegnek szuggerálja, hogy az használni fog. Ilyen tragikus eset, mikor akad lelkes pap, aki az élet igazságtalanságai között elvesztette a hitét s mialatt mást vigasztal, maga szenved. Ilyen helyzetben van az író, akitől az igazság megivását követelik s akinek többször bevert fejéből elszáll az igazságba vetett hit... Ki hirdesse itt az igazságot és a szeretetet, mikor mindenkiből kitör a gyűlölet ? Olyan időben és olyan országban élünk, ahol mindenki haragszik a másikra. Az emberek legfeljebb önmagukat tudják szeretni... Jön az éltesebb úrinő. Feleség és anya. Vörösre sirt szeméből folyton hull a könny. Könyörög, hogy ezzel hígítsuk föl a nyomdafestéket s a nyomtatott betűsorok talán korbácsként hatnak a férjére és a lányára, akik folyton bántják, néha meg is verik. Igen, a lánya is! A kis üzletből ki akarják túrni. A boltban nincs arzén, tehát a lelkét mérgezik meg. Persze verklizhetjük még évtizedig, hogy alkossák meg a család törvényt, mely azt is megszabja, hogy a gyermekeknek segíteniök kell a szülőket... Jön a hű feleség, friss könnyeket szállit, panasz a férjre . . . Aztán jön a jólelkű, áldozatkész szerelmes férfi, akit kifoszt s aztán elhagy és kigúnyol a bestia nő ... De mindig megjön az Isten büntetése — csakhogy elkésve. Meg se lehet írni az eseteket, amiknek közlését a szenvedők vigasztalásul és elégtételül kérik. Mert mind egyforma. És minden nap százszor ismétlődik. Annyiféle kongresszust tartanak a különböző szakmájú orvosok és társadalomtudósok, de nem tudják megfejteni azt a rejtélyt, hogy a legtöbb tisztességes nő miért lesz áldozata egy hitvány férfinak. Micsoda gyógyíthatatlan betegség, hogy a lányok nagy része őrjöng egy közönséges, buta férfiért, aki kizsákmányolja s gorombán bánik vele! És milyen gyógyíthatatlan betegség, hogy sok művelt és becsületes férfi anyagilag, erkölcsileg, lelkileg és testileg tönkremegy egy hűtlen hisztérikáért. Járványos betegség ez, ami ellen nincs szérum. A becstelenség diadala és a becsületesség bukása: ennek a kornak jellemző vonása. S ha néha megérkezik az elégtétel, a megtérés, a vigasztalás, rendesen elkésik. Olyan ingatag ma az erkölcsi és érzelmi élet, mintha a 'templomokat megfordítva a torony csúcsára építették volna . . . Zsolt. B. Freylers Nachf. A. feletzger intézeteinek Wien, I., Schubertring 9. *M27' alpesi szünidei telepe leányi részére a. d. Rax-Semmering. Nagy parti, tenniszpál.vák. uszoda, idegen nyelvű társalgás. Kívánatra, elemi, főiskolai és gimnáziumi oktatás. listajan prospektus. Referenciák. Telefon: TZ 16—2—50. PESTI HÍRLAP 1930. junius 8., vasárnap. A bubifrizura erkölcse. Ott kezdődik a dolog, hogy a Vatikán nem tartja üldözendőnek a bubifrizurát. A hosszú baj kívánatosabb, de a rövid sem halálos bűn. Ez az állásfoglalás méltó ahhoz a bölcsességhez, mely a katolicizmust sugallatként élteti és képessé teszi arra, hogy dogmáinak változatlansága mellett, ezekkel az örökkévaló formákkal mindig össze tudja hangolni az emberi élet folyton változó formáit. Nem kicsiny és nem triviális kérdés ez a frizurakérdés, mert minden jelentékennyé válik abban a pillanatban, amint az erkölccsel hozzák valamilyen vonatkozásba. Ha csakugyan igaz lenne, hogy a nők rövid hajviselete ellenkezik az erkölccsel, ez végzetes konfliktusokba vinné különösen a családi életet, de szerencsére nem igaz, — a legmagasabb erkölcsi tekintély állapítja ezt meg — s én a magam részéről külön nagyon örülök ennek, mert régi gyanúm, hogy az erkölcs nem a frizurában lakik. Nem a frizurában, nem a női harisnyában, nem a dekoltázsban, nem a rúzsban és nem a púderben. Nem a divatban, mely lehet ma ilyen, holnap pedig amolyan, s tilalmazhatja ma azt, amit holnap mintának jelöl Sohasem tudtam megérteni, hogy mivel volt erkölcsösebb a családanya akkor, midőn nem ajkának és orcáinak hajnalpírját korrigálta illatos kenetekkel, hanem derekának darázsszerűségét fűzőkkel befolyásolta. És miért volt a családanya tisztességesebb, midőn nemcsak saját hajából kötött kontyot, hanem idegen hajakkal a bőség hamis látszatait tükröztette, sőt állati szőrökből alkotott tömedékekkel igyekezett fejét hordónyivá stilizálni Miért erkölcstelen a púder, mely az arc zsiros fényét pasztellszínekben tompítani van hivatva és miért nem volt soha erkölcstelen az illatszer, amely virágillatúvá bűvöli az eredetileg nem ilyen illatú kültakarót. És igenis, ezt is meg merem kérdezni. Mi miért erkölcstelenebb a rövid szoknya, mint volt a hosszú, holott semmiféle erkölcstelen asszociációkat nem gerjeszt a legnyugtalanabb aggokban és a legvérmesebb ifjakban sem az, ami látszik, hanem mindég csak az, amit a ruha eltakar. Ha már az erkölcsöt a szekszuális képzetek körére zsugorítjuk, akkor is emlékeznünk kell boldogult urfi korunkra, midőn a hölgyek körül sleppes szoknyákat vonszoltak a porban, s aki közülünk ilyen pajzánságokra hajlamos volt, ugyanolyan erkölcstelen izgalomban csettintett egyet, ha a hosszú szoknya alól egy darab boka elővillant, mint teszi azt a mai pajzán, amikor a rövid szoknya alól egy darab térd megmutatkozik. De soha senki nem érezte pikánsnak azt, amit megszokottan mindig lát, nem volt pikáns a cipő orra, mely kikandikált a porba kevert szoknyafodrok alól és nem pikáns ma a harisnya, amit megszoktunk magától értetődő jelenségként szemlélni. Ha most a ruha jobban simul a test természetes vonalaihoz, ez semmivel sem dúl mélyebben az erkölcsbe, mint a régi ruha, mely különböző tömésekkel és turnirökkel olyan motívumokra hívta föl a figyelmet, amelyeknek hangsúlyozása és a valóságnál fejlettebbnek láttatása egyenesen erotikus képzeteket társított. Ami magától értetődő, az, nem izgat és ha megszoktuk a tapadó fürdőtrikót, annak nincs nagyobb veszedelme, mint volt a hosszú fürdőpantallónak, mely egy csíkot mutatott ingerlően a bokából. Ha belenyugodtunk, hogy a hölgyek a hátukat dekoltálják, ez a látvány nem vészesebb, mint volt a régi estélyi ruha a kebeldekoltázsában engedélyezett és szintén megszokottá közömbösített látványosság, egyszóval az erkölcs nem a divat által láthatóvá tett elemekben lakik, hanem a szemlélő erkölcsi egészségében, amely megszabja, hogy a közönyös látnivalókat milyen izgató fantáziákban folytatja az illető. Aki ma megbizsereg a több harisnyától, az apáink idejében éppen úgy bizsergett volna az esőben fölemelt szoknyavér láttán, mert aki a szokottnál többtől lázra gyűl, annak erkölcsére lényegében mindegy, hogy a megszokott bokáig ér-e, avagy egy kicsit feljebb, térdig. Ezekből azt merem következtetni, hogy nem egészen célravezető az erkölcsnek olyatén védelme, amely mindenféle hangos tilalmakkal felhívja a fogékonyak figyelmét azokra a dolgokra, amik enélkül megszokottak és közönyösek lennének. Nem hiszem, hogy egy meztelen kútszobor egyetlen gerdületlent rossz gondolatokra gyújtott volna, amíg valami erkölcsmentő jószándék rá nem reflektoroz erre a meztelenségre és hangosan nem rivallja: ide nézzetek, ez meztelen Attól a pillanattól fogva a serdületlen mindig meg fog állani a szobor előtt és ugyanazokat a pajzánságokat gondolja, amiktől az erkölcsmentő önmagában elrémült. Ezen a vonalon ugyanaz az igazság érvényes, mint az erkölcs minden vonatkozásában. Amint nagyon kezdjük az erkölcsöt érezni és minden lehelletre érzékennyé válik az, akkor éppen olyan baj van, mintha például nagyon érezzük, hogy gyomrunk van. Ha minden halk inger ki tud zökkenteni az erkölcsből, akkor nem ezekben a halk ingerekben van a baj, hanem bennünk, s nem az a gyógyítás módja, hogy eltakarjuk a kisértést magunk elől, hanem az, hogy erkölcsi egészségünket helyreállítsuk. Egészséges erkölcsű ember mindig érez egy szobor láttán annyi művészi örömet, ami elég, hogy közömbösítse a feltörekvő szekszuális társulásokat és egy pár női harisnyát nem folytat fantáziájában tovább, ha az a harisnya közömbös, megszokott, mindennapi mutatvány. Ha a divat megháborítja az erkölcsöt, akkor az erkölcsben van a hiba és azt kell gyógyítani, magát a betegséget, nem pedig a tüneteket, nem azt a lázat, melyre a betegség hajlamosít. A divat ellen prédikálni csak aspirin, mely talán az izgalmak lázát csökkenti, de semmiképen sem gyógymód, mert az erkölcs beteg izgékonyságába még mindig belehalhatunk. Nagyon fontos ezt tudni és ezért nagyon fontos a legfőbb erkölcsi tekintély világos, tisztító állásfoglalása a bubifrizura kérdésében. Mert igenis, a családi életet dúlta már az erkölcs értelmezésének ez a kétfélesége. A gyerek otthon azt látja, hogy a mama rúzst helyez ajkaira és nénje ugyanezt teszi, viszont az iskolában arra tanítják, hogy ez vészesen erkölcstelen és aki így tesz, az nem tisztességes. Nemrégiben halt bele egy kislány ebbe a konfliktusba, mely a púderrazzia címen emlékezetes tragédiában robbant ki. Az iskola erkölcstelennek bélyegezte őt, mert rúzs és púder volt a retiküljében, s a kislány öngyilkos lett, és a többi kislányok, akik nem ijednek meg annyira, azok még válságosabb kétségekbe kerülnek. Mert lehetetlen arra nem gondolniok, hogy amit magától értetődően és megszokottan művel a nagymama, a mama és a nővér, az egy másik felfogás szerint bűn és tisztességtelenség és a család tekintélye, a családi nevelés szuggesztív ereje aligha gyarapodik az iskola ilyen tanításában. Mivel pedig a női divatot sem tanári konferenciák, sem még magasabb erkölcsi ítéletek gyökeresen meg nem változtatják, célszerűbb az a nemes, megértő liberalizmus, mely most, mint ahogy mindig nyilatkozott, most is nyilatkozik a legfőbb erkölcsi tekintély szavában s nem a női divatot neveljük, hanem azt az erkölcsi ellenálló erőt, amely képessé tesz arra, hogy ha a régi szabadosságok helyett valami új szabadosság jön divatba, azt is megszokjuk és magától értetődő természetességgel, beteges izgalmak nélkül tudjuk szemlélni. Márkus László: Vegyen weekend házat, olcsóbb, egészségesebb és takarékosabb a bérelt nyaralónál. . " Szolid kivitelben már 1000 pengőtől. Kedvezményes fizetési feltételekkel kapható. Kérjen prospektust! MAI.ONSOKY R.-T. VTeekendház osztálya. BUDAPEST, VII. Fransfout 11. «• *09 PESTI HÍRLAP UTAZÁSI IRODA KIRÁNDULÁSAI ■■ hévízfürdőre indulás 14-én, 14:15-kor keleti p. u. lakás, teljes ellátás a Friedrich-villákban, fürdő a gyógytóban, táncmulatság. Ára 20.— pengő Végső jelentkezés junius 13-ig. ŰRNAP MATYÓFÖLDÖN GaEGERk, a B. A. R. T. termes autóbuszán. Indulás a földadóiivatártól reggel 6.30-kor. Tízórai Gyöngyösön, urnapi körmenet népies díszben Mezőkövesden, ebéd Egerben a Széchenyi éttermében, majd a történelmi nevezetességek megtekintése, fürdés, uzsonna a Korona-szállóban. Ára 22.a pengő Végső jelentkezés, tekintettel az autóbusz korlátolt férőképességére június 16-ig. Jelentkezéseket elfogad a Pesti Hírlap Utazási Iroda, V., Vilmos császár-út 78., valamint Rákóczi-út 9., Erzsé-bet-körút 1. és Baross-tér 3. sz. alatti fiókkiadóhivatalnál. Június 19 Dr. Lasz Samma és leánya Hanna, fájdalomtól megtörten jelentik a maguk és családjuk nevében, hogy a drága jó férj, az imádott apa, a legjobb nagyapa és testvér dr. Lasz Samu c. főgimn. igazgató családjának, a közjónak és a tudománynak szentelt munkás életének 70-ik évében elköltözött az élők sorából. Steiner Jenő, veje, Sárika, unokája; Lasz Lázár, Lázár Somána, Lasz Adél, Breuer Lázárné Lasz Regina testvérei. Mindnyájunk büszkesége voltál, az is maradsz örökre Temetése f. hó 8-án d. u. 5 órakor a farkasréti izr. temető halottasházából.