Pesti Hírlap, 1930. június (52. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-08 / 129. szám

6 E sti levél, — Hangulat. —­ Az ember minden szép utazásáról emlé­keket gyűjt össze: a Vezúv lávájából egy da­rabot, Pompeji mozaikjából egy kockát, a ten­gerpartról egy pár kagylót. Féltő gonddal őrzi mind az után. S mikor itthon az első kutya megugatja, minden külföldi szép emlé­két — hozzáhajítja ... Ez az élet körutazásá­nak képe. Az ember évtizedeken át gyűjt em­lékeket, eszméket, érzéseket, amikről azt hi­szi, hogy az mind érték s mikor egy kicsit megöregszik és rángat a Valóság, akkor ki­ábrándul mindenből s eldob mindent. Most pe­dig olyan furcsa­­korszakot élünk, amelyben mindenki egy kicsit megöregedett. Még leg­jobban a fiatalok. A hideg és meleg légáramlatok meglepő változásaitól megbomlott a meteorológiai tu­domány. A férfiak, és nők érzelmi és erkölcsi áramlatainak kiszámíthatatlanságába pedig beleőrülhet minden egyenes gondolkodású és becsületes érzésű ember. Ma csak az lehet any­­nyira­ amennyire boldog, aki nem tud semmit sem érezni. A gondolatnak pláne lement az értéke. Tele a napi élet tragikomikus esetekkel. Kitűnő, lelkiismeretes orvos meglátogatja a betegét, megvigasztalja. De maga nem venné be az általa rendelt orvosságot. Csak a beteg­nek szuggerálja, hogy az használni fog. Ilyen tragikus eset, mikor akad lelkes pap, aki az élet igazságtalanságai között elvesztette a hi­tét s mialatt mást vigasztal, maga szenved. Ilyen helyzetben van az író, akitől az igazság megivását követelik s akinek többször bevert fejéből elszáll az igazságba vetett hit... Ki hirdesse itt az igazságot és a szere­­tetet, mikor mindenkiből kitör a gyűlölet ? Olyan időben és olyan országban élünk, ahol mindenki haragszik a másikra. Az emberek legfeljebb önmagukat tudják szeretni... Jön az éltesebb úrinő. Feleség és anya. Vörösre sirt szeméből folyton hull a könny. Könyörög, hogy ezzel hígítsuk föl a nyomdafestéket s a nyomtatott betűsorok talán korbácsként hat­nak a férjére és a­­ lányára, akik folyton bántják, néha meg is verik. Igen, a lánya is! A kis üzletből ki akarják túrni. A boltban nincs arzén, tehát a lelkét mérgezik meg. Per­sze verklizhetjük még évtizedig, hogy alkos­sák meg a csalá­d­ törvényt, mely azt is meg­szabja, hogy a gyermekeknek segíteniök kell a szülőket... Jön a hű feleség, friss könnye­ket­ szállit, panasz a férjre . . . Aztán jön a jólelkű, áldozatkész szerelmes férfi, akit ki­foszt s aztán elhagy és kigúnyol a bestia nő ... De mindig megjön az Isten büntetése —­ csak­hogy elkésve. Meg se lehet írni az eseteket, amiknek közlését a szenvedők vigasztalásul és elégtételül kérik. Mert mind egyforma. És minden nap százszor ismétlődik. Annyiféle kongresszust tartanak a kü­lönböző szakmájú orvosok és társadalomtudó­sok, de nem tudják megfejteni azt a rejtélyt, hogy a legtöbb tisztességes nő miért lesz ál­dozata egy hitvány férfinak. Micsoda gyó­­gyíthatatlan betegség, hogy a lányok nagy ré­sze őrjöng egy közönséges, buta férfiért, aki kizsákmányolja s gorombán bánik vele! És milyen gyógyíthatatlan betegség, hogy sok művelt és becsületes férfi anyagilag, erkölcsi­leg, lelkileg és testileg tönkremegy egy hűtlen hisztérikáért. Járványos betegség ez, ami ellen nincs szérum. A becstelenség diadala és a be­csületesség bukása: ennek a kornak jellemző vonása. S ha néha megérkezik az elégtétel, a­ megtérés, a vigasztalás, rendesen elkésik. Olyan ingatag ma az erkölcsi és érzelmi élet, mintha a 'templomokat megfordítva a torony csúcsára építették volna . . . Zsolt. B. Freylers Nachf. A. feletzger intézeteinek Wien, I., Schubertring 9. *M27' alpesi szünidei telepe leányi részére a. d. Rax-Semmering. Nagy parti, t­enniszpál.vák. uszoda, idegen nyelvű társal­gás. Kívánatra, elemi, főiskolai és gimnáziumi oktatás. l­istajan prospektus. Referenciák. Telefon: TZ 16—2—50. PESTI HÍRLAP 1930. junius 8., vasárnap. A bubifrizura erkölcse. Ott kezdődik a dolog, hogy a Vatikán nem tartja üldözendőnek a bubifrizurát. A hosszú baj kívánatosabb, de a rövid sem halálos bűn. Ez az állásfoglalás méltó ahhoz a bölcsességhez, mely a katolicizmust sugallatként élteti és képessé teszi arra, hogy dogmáinak változatlansága mellett, ezek­kel az örökkévaló formákkal mindig össze tudja hangolni az emberi élet folyton változó formáit. Nem kicsiny és nem triviális kérdés ez a frizurakérdés, mert minden jelentékennyé válik abban a pillanat­ban, amint az erkölccsel hozzák valamilyen vonat­kozásba. Ha csakugyan igaz lenne, hogy a nők rövid hajviselete ellenkezik az erkölccsel, ez vég­zetes konfliktusokba vinné különösen a családi éle­tet, de szerencsére nem igaz, — a legmagasabb er­kölcsi tekintély állapít­ja ezt meg — s én a magam részéről külön nagyon örülök ennek, mert régi gyanúm, hogy az erkölcs nem a frizurában lakik. Nem a frizurában, nem a női harisnyában, nem a dekoltázsban, nem a rúzsban és nem a pú­derben. Nem a divatban, mely lehet ma ilyen, hol­nap pedig amolyan, s tilalmazhatja ma azt, amit holnap mintának jelöl Sohasem tudtam megérteni, hogy mivel volt erkölcsösebb a családanya akkor, midőn nem ajkának és orcáinak hajnalpírját korri­gálta illatos kenetekkel, hanem derekának darázs­­szerűségét fűzőkkel befolyásolta. És miért volt a családanya tisztességesebb, midőn nemcsak saját hajából kötött kontyot, hanem idegen hajakkal a bőség hamis látszatait tü­kröztette, sőt állati sző­rökből alkotott tömedékekkel igyekezett fejét hor­dónyivá stilizálni Miért erkölcstelen a púder, mely az arc zsiros fényét pasztellszínekben tompítani van hivatva és miért nem volt soha erkölcstelen az illatszer, amely virágillatúvá bűvöli az eredetileg nem ilyen illatú kültakarót. És igenis, ezt is meg merem kérdezni. M­i miért erkölcstelenebb a rövid szoknya, mint volt a hosszú, holott semmiféle er­kölcstelen asszociációkat nem gerjeszt a legnyug­­talanabb aggokban és a legvérmesebb if­jakban sem az, ami látszik, hanem mindég csak az, amit a ruha eltakar. Ha már az erkölcsöt a szekszuális képzetek körére zsugorítjuk, akkor is emlékeznünk kell bol­dogult urfi­ korunkra, midőn a hölgyek körül slep­­pes szoknyákat vonszoltak a porban, s aki közü­lünk ilyen pajzánságokra hajlamos volt, ugyan­olyan erkölcstelen izgalomban csettintett egyet, ha a hosszú szoknya alól egy darab boka elővillant, mint teszi azt a mai pajzán, amikor a rövid szok­nya alól egy darab térd megmutatkozik. De soha senki nem érezte pikánsnak azt, amit megszokot­tan mindig lát, nem volt pikáns a cipő orra, mely kikandikált a porba kevert szoknyafodrok alól és nem pikáns ma a harisnya, amit megszoktunk ma­gától értetődő jelenségként szemlélni. Ha most a ruha jobban simul a test természetes vonalaihoz, ez semmivel sem dúl mélyebben az erkölcsbe, mint a régi ruha, mely különböző tömésekkel és turni­­­rökkel olyan motívumokra hívta föl a figyelmet, amelyeknek hangsúlyozása és a valóságnál fejlet­tebbnek láttatása egyenesen erotikus képzeteket társított. Ami magától értetődő, az, nem izgat és ha megszoktuk a tapadó fürdőtrikót, annak nincs na­gyobb veszedelme, mint volt a hosszú fürdőpan­tallónak, mely egy csíkot mutatott ingerlően a bo­kából. Ha belenyugodtunk, hogy a hölgyek a há­tukat dekoltálják, ez a látvány nem vészesebb, mint volt a régi estélyi ruha a kebeldekoltázsában enge­délyezett és szintén megszokottá közömbösített lát­ványosság, egyszóval az erkölcs nem a divat által láthatóvá tett elemekben lakik, hanem a szemlélő erkölcsi egészségében, amely megszabja, hogy a közönyös látnivalókat milyen izgató fantáziákban folytatja az illető. Aki ma megbizsereg a több ha­risnyától, az apáink idejében éppen úgy bizsergett volna az esőben fölemelt szoknyavér láttán, mert aki a szokottnál többtől lázra gyűl, annak er­kölcsére lényegében mindegy, hogy a megszokott bokáig ér-e, avagy egy kicsit feljebb, térdig. Ezekből azt merem következtetni, hogy nem egészen célravezető az erkölcsnek olyatén védelme, amely mindenféle hangos tilalmakkal felhívja a fo­gékonyak figyelmét azokra a dolgokra, amik enél­kül megszokottak és közönyösek lennének. Nem hiszem, hogy egy meztelen kútszobor egyetlen ger­­dületlent rossz gondolatokra gyújtott volna, amíg valami erkölcsmentő jószándék rá nem reflektoroz erre a meztelenségre és hangosan nem rivallja: ide nézzetek, ez meztelen Attól a pillanattól fogva a serdületlen mindig meg fog állani a szobor előtt és ugyanazokat a pajzánságokat gondolja, amiktől az erkölcsmentő önmagában elrémült. Ezen a vonalon ugyanaz az igazság érvényes, mint az erkölcs minden vonatkozásában. Amint nagyon kezdjük az erkölcsöt érezni és minden lehelletre érzékennyé válik az, akkor éppen olyan baj van, mintha pél­dául nagyon érezzük, hogy gyomrunk van. Ha minden halk inger ki tud zökkenteni az erkölcsből, akkor nem ezekben a halk ingerekben van a baj, hanem bennünk, s nem az a gyógyítás módja, hogy eltakarjuk a kisértést magunk elől, hanem az, hogy erkölcsi egészségünket helyreállítsuk. Egészséges erkölcsű ember mindig érez egy szobor láttán annyi művészi örömet, ami elég, hogy közömbösítse a feltörekvő szekszuális társulásokat és egy pár női harisnyát nem folytat fantáziájában tovább, ha az a harisnya közömbös, megszokott, mindennapi mu­tatvány. Ha a divat megháborítja az erkölcsöt, ak­kor az erkölcsben van a hiba és azt kell gyógyí­tani, magát a betegséget, nem pedig a tüneteket, nem azt a lázat, melyre a betegség hajlamosít. A divat ellen prédikálni csak aspirin, mely talán az izgalmak lázát csökkenti, de semmiképen sem gyógymód, mert az erkölcs beteg izgékonyságába még mindig belehalhat­unk. Nagyon fontos ezt tudni és ezért nagyon fon­tos a legfőbb erkölcsi tekintély világos, tisztító állásfoglalása a bubifrizura kérdésében. Mert igenis, a családi életet dúlta már az erkölcs értel­mezésének ez a kétfélesége. A gyerek otthon azt látja, hogy a mama rúzst helyez ajkaira és nénje ugyanezt teszi, viszont az iskolában arra tanítják, hogy ez vészesen erkölcstelen és aki így tesz, az nem tisztességes. Nemrégiben halt bele egy kislány ebbe a konfliktusba, mely a púderrazzia címen em­lékezetes tragédiában robbant ki. Az iskola erkölcs­telennek bélyegezte őt, mert rúzs és púder volt a retiküljében, s a kislány öngyilkos lett, és a többi kislányok, akik nem ijednek meg annyira, azok még válságosabb kétségekbe kerülnek. Mert lehe­tetlen arra nem gondolniok, hogy amit magától ér­tetődően és megszokottan művel a nagymama, a mama és a nővér, az egy másik felfogás szerint bűn és tisztességtelenség és a család tekintélye, a családi nevelés szuggesztív ereje aligha gyarapo­dik az iskola ilyen tanításában. Mivel pedig a női divatot sem tanári konferenciák, sem még maga­sabb erkölcsi ítéletek gyökeresen meg nem változ­tatják, célszerűbb az a nemes, megértő liberaliz­mus, mely most, mint ahogy mindig nyilatkozott, most is nyilatkozik a legfőbb erkölcsi tekintély szavában s nem a női divatot neveljük, hanem azt az erkölcsi ellen­álló erőt, amely képessé tesz arra, hogy ha a régi szabadosságok helyett valami új szabadosság jön divatba, azt is megszokjuk és ma­gától értetődő természetességgel, beteges izgalmak nélkül tudjuk szemlélni. Márkus László: Vegyen weekend házat, olcsóbb, egészségesebb és takarékosabb a bérelt nyaralónál. . " Szolid kivitelben már 1000 pengőtől. Kedvezmé­nyes fizetési feltételekkel kapható. Kérjen prospektust! MAI.ONSOKY R.-T. VTeekendház osztálya. BUDAPEST, VII. Fransfo­ut 11. «• *09 PESTI HÍRLAP UTAZÁSI IRODA KIRÁNDULÁSAI ■­■ hévízfürdőre indulás 14-én, 14:15-kor keleti p. u. lakás, teljes ellátás a Friedrich-villákban, fürdő a gyógy­­tóban, táncmulatság. Ára 20.— pengő Végső jelentkezés junius 13-ig. ŰRNAP MATYÓ­­FÖLDÖN GaEGERk, a B. A. R. T. termes autóbuszán. Indulás a földadóii­va­­tártól reggel 6.30-kor. Tízórai Gyöngyösön, urnapi kör­menet népies díszben Mezőkövesden, ebéd Egerben a Széchenyi éttermében, majd a történelmi nevezetessé­gek megtekintése, fürdés, uzsonna a Korona-szállóban. Ára 22.a pengő Végső jelentkezés, tekintettel az autóbusz korlátolt férő­­képességére június 16-ig. Jelentkezéseket elfogad a Pesti Hírlap Utazási Iroda, V., Vilmos császár-út 78., valamint Rákóczi-út 9., Erzsé-­­bet-körút 1. és Baross-tér 3. sz. alatti fiókkiadóhivatalnál. Június 19 Dr. Lasz Samm­a és leánya Hanna, fájdalomtól megtörten jelentik a maguk és családjuk nevében, hogy a drága jó férj, az imádott apa, a legjobb nagy­apa és testvér dr. Lasz Samu c. főgimn. igazgató családjának, a közjónak és a tudománynak szentelt munkás életének 70-ik évében elköltözött az élők sorából. Steiner Jenő, veje, Sárika, unokája; Lasz Lázár, Lá­zár Somána, Lasz Adél, Breuer Lázárné Lasz Regina testvérei. Mindnyájunk büszkesége voltál, az is maradsz örökre Temetése f. hó 8-án d. u. 5 órakor a farkasréti izr. temető halottasházából.

Next