Pesti Hírlap, 1930. június (52. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-17 / 135. szám

1930. június 17., kedd. PESTI HÍRLAP n­­ ik­e Nfesehajókirándulása ezúttal Horányba. M. F. T. R. termes hajóján e hó 18-án délután 3 órakor a „Pesti Hírlap“ előfizetői és olvasóinak gyermekei részére hozzátartozóik kísérete mellett. A hajó az, Eötvös-téri hajóállomástól délután pon­tosan 3 órakor, míg a Pálffy­ térről 3 óra 10 perc­kor indul. A Mesehajó a Korányi-csárdánál közel két órára kiköt és a csárdát körülövező erdőben a rádió mesemondói Pista bácsi, Harsányi Gizi, Thury Marit és Ilus néni különféle mesékkel és társasjá­tékokkal fogják szór­akoztatni a gyermekek seregét. Eláruljuk, hogy lesz ott lepényevés, zsákfutás, ver­senyfutás, labdajáték, különféle mókák stb. A ren­dezőség kisebb ajándékokkal is kedveskedni fog a gyermekeknek. Intézkedés történt, hogy a csárda játszóterén hideg ételek, tej, vaj, fagylalt, cukrász­­sütemény stb. mérsékelt áron árusítva legyen. Út­közben a hajón a Standard rádiógyár rt. megafonja útján szórakoztatjuk a gyermekeket, tehát a hajó minden részén a kitűnő megafon fog gondoskodni arról, hogy a gyermekek mindenütt pompásan hall­ják­ a közreműködő mesemondókat és a hangver­senyt. A mesehajót azért kellett egy órával előbb in­dítani a múltkorinál, hogy a szórakozásból és játék­ból a résztvevő gyermekek jobban kivehessék részü­ket. A hajó este 8 óra körül érkezik vissza. A jegyek ára személyenként 1 pengő. Részvételi jegyek lapunk minden kiadóhivatalában már most besze­rezhetők. A kirándulást esős idő esetén is megtartjuk. Macsek vasárnap este Zágrábba érkezett. Valótlan az a hír, hogy letartóztatták. Belgrád, jun. 16. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata..) Macsek Vladimír szombat este, mi­előtt elutazott Belgrádból, meglátogatta az inter­­­­nált Pribicsevics Szvetozát, a parasztdemokrata koalíció volt másodelnökének feleségét. Ezután Ma­csek a többi fölmentett vádlottal és a védőkkel, va­lamint több barátjával átment a Száva túlsó part­ján levő Zimonyba, amely azonban az új közigaz­gatási beosztás óta a belgrádi rendőrfőnökség ha­táskörébe tartozik. A társaság egy kerti vendéglőbe ment, ahol a zenekar horvát hazafias dalokat játszott. Hirtelen megjelent egész sereg rendőrtisztviselő és rendőr, és a jelenvoltakat haladéktalan távozásra szólította föl. Ebből szóváltás kerekedett és végül letartóz­tatták a társaság több tagját. Minthogy a belgrádi rendőrfőnökség nem adott ki semmiféle hivatalos jelentést és a letartóztatottak száma ismeretlen, mindenféle ellenőrizhetetlen hír terjedt el. Azt beszélik, hogy 12 embert tartóztattak le és vittek Belgrádba, köztük Kosztics és Boskovics védőket, egy pancsovai törvényszéki bírót, a Ma­­csek-per két fölmentett vádlottját, Gásparacot és Stefanicset, azonkívül Braticsot, a zágrábi Obzot, és Golubicsot, a zágrábi Jutarnj List tudósítóit. Macsekről is mindenfajta nyugtalanító hír terjedt el, így az is, hogy egy rendőrtisztviselő puskatus­sal megsebesítette. Mindenesetre azonban valótlannak bizonyult az a hír, hogy Macseket újra elfogták, mert vasár­nap este vonaton Zágrábba érkezett. Hívei vezérük ünnepélyes fogadására készültek, de a rendőrség megakadályozott minden tüntetést. Valószínű, hogy Macsek letartóztatása nem történt meg, hanem csu­pán az éjszaka folyamán Zimonyban rendőri fel­ügyelet alatt tartották. Hivatalos jelentés a zimonyi letartóztatásokról. Belgrád, jun. 16. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Ma este a szombaton Zimonyban történtekről hivatalos kommüniké jelent meg, mely szerint a rendőrség a Macsek-per fölmentett vád­­lottait, továbbá barátjaikat és védőiket, akik kö­zös vacsorán vettek részt, figyelmeztette, hogy tar­tózkodjanak a közrend és nyugalom megzavará­sától. Mindamellett a társaság köréből oly tenden­ciózus kiáltások hangzottak el, amelyek arra kényszerítették a rendőrséget, hogy távozásra szó­lítsák föl a jelen voltakat. Néhányan azonban el­lenszegültek a parancsnak, sőt egyikük tettleg bántalmazott egy rendőrt. Ennek következtében letartóztattak 15 személyt és 30 napi elzárásra ítélte őket a rendőrbíróság. Az elítéltek közt van a Macsek-perben szerepelt védők némelyike is,­­ mint Boskovics Dusán, a Pribicsevics-párt volt képviselője, Kosztics Milán, szintén a Pribicse­­vics-párt képviselője, Gvozdics Péter és Marko­­tics Fülöp. SABOS hófehér rovarsó emberrs, háziállatra ártalmatlan. svábok, rusznik, hangyák egyszeri feihim­érrs biztosan öli a­­ Ház egyszeri feihimé­­r? biztosan öli a rovart. Saját érdekében csak zárt dobozt fogadjon el. Kérje mindenütt.! Kaplutá-e Vlden­ festék­­üzletben, drogériákban és illatszertárakban. 8856 | Vass József helyettes miniszterelnök vasábnan Dréhl Imre államtitkár és több képviselő kíséretében résztvett Erdélyi Aladár ceglédi beszámolóján­ A mi­­niszterelnökhelyettes, akit a város közönsége ünne­pélyesen fogadott, ez alkalommal díszközgyűlés kere­tében vette át a város díszpolgári oklevelét. Sárkány Gyula polgármester és Szilágyi Imre esperesplébá­nos tolmácsolták a város köszönetét és háláját, lel­kesen ünnepelték a minisztert, aki ezután megtekin­tette az új kórházat. A beszámológyűlésen Erdélyi Aladár rámutatott a kormány munkásságának ered­ményeire és hibáira. A legnagyobb igazságtalanság az, hogy egyeseknek a kenyéren túl is sok jó jut, másoknak pedig száraz kenyérre se telik. Vass József beszéde. Vass József miniszter szólalt fel­ ezután és töb­bek között ezeket mondotta: — Egy beszámolón elhangzott az a megjegyzé­sem, hogy én mint kormányférfi, nem vagyok haj­landó defenzívába szorítani magam. Erre Debrecen­ből az a válasz jött, hogy defenzívába kell mennem azért, mert az 1848: III. t.-c. kimondja a kormány felelősségét. Nem tagadtam, hogy a kormánynak tényleg megvan a felelőssége a nemzet és a parla­ment felé. De nem erről, hanem arról beszéltem, hogy ha a kormány cselekedeteit mérlegre tesszük, úgy az én őszinte, becsületes, lelkiismereti meggyő­ződésem szerint jogom van azt mondani, hogy ez a kormány, amelynek élén tíz év óta Bethlen István áll, cselekedett annyit az ország érdekében, hogy az jogot ad neki arra, hogy ne kelljen defenzívába szo­rulnia. Nekem, aki legidősebb minisztere vagyok en­nek a kormánynak, mert tíz év óta vagyok tagja, mint dolgozó embernek — és ezt elismeri rólam az egész ország— jogom van azt mondani, hogy igenis dolgoztunk becsületesen, úgy, mint a nemzetnek bár­mely becsületesen dolgozó tagja. De kérdem, lehet-e lelkiismerettel és becsületesen lebecsülni azt a mun­kát, amit én és a többiek és a képviselőtársaim végez­tünk? Én az ellenzék vezéreinek nem küldök üzene­tet Cegléd piacáról, mint ahogyan ő küldött nekem személyeskedő üzenetet Debrecen piacáról. Egyben azonban helyre kell igazítanom. Azt mondotta rólam, hogy 1916-ban siettem üdvözölni a demokráciába öl­tözött forradalmat és most megtagadom a demokrá­ciát, mert teljesen meg vagyok elégedve a demokrá­ciának azzal az egy eredményével, hogy alacsony sorból fölemelkedtem a miniszteri székbe. Talán meg sem szégyen Magyarországon egy miniszterre, hogy nem bíborban született és nem céd­rusfából faragott bölcsőben ringatták. Igen, az én apám olyan szegény dolgozó ember volt, mint akárki önök között. Az én apám kapát vett a kezébe, amikor iparával nem tudta elég kenyérrel ellátni öt fiúgyer­mekét. Elment napszámosmunkára, mert arra taní­tott engem, hogy a munka, amelyet azért végez va­laki,­ hogy gyermeket neveljen becsületesen az ország­nak, a hazának és az egyháznak, nem szégyen, akár miniszteri székben végzi, akár kapával a kézben. Erre tanított engem az apám, aki szegél­y ember volt. Áldja meg az­ Isten halóporában a sárvári teme­tőben. Nem érhette meg, hogy a fia adhatott volna neki kenyeret. Mindig csak ő adott nekem, mintha szive vérét csapalta volna meg. Eltörte a kenyeret, ha kevés volt és azt hazudta nekünk jámbor hazug­sággal, hogy nem éhes. Áldja meg az Isten halóporá­ban, de­­a többieket is, a százakat, az ezreket, a mil­liókat. Az apró embereket, akik minket kineveltek valamennyiünket, a többieket, akik itt vannak Cegléd piacán, akik ott ülnek a hivatalokban s képviselői székekben, akik valamennyien reménye vagytok a nemzetnek. Üzenem az ellenzék vezérének, hogy én ezt nem tartom szégyennek, én erre büszke vagyok és boldog volnék, ha rongyosköntösü apám élhetne még s kezénél fogva megmutathatnám őt az ő sze­génységében Cegléd polgárainak. — Én előbb hirdettem demokráciát, mint a debreceni szónok urak valamennyien, de a demokrá­ciának azt a fajtáját, soha nem üdvözöltem, soha nem hirdettem, amely ebben az országban csak fel­fordulást és csak rombolást tudott előidézni, építeni azonban nem tudott, soha, akkor sem, amikor az államhatalom a kezébe került. Én köszöntöttem 1918-ban Magyarországnak az osztrák iga alól való felszabadulását. Azt a demokráciát, amely teleköpte a maga undok szennyével, szabadság- és jograblá­­saival néhány hónap alatt ezt a szerencsétlen or­szágot, nem üdvözöltem, ezt én támadtam 1919 ja­nuárjában s hogy ez így történt, arról tanúságot tettem a parlamentben. Nem jóhiszemű tehát az, aki ezzel engem vádolni merészel.­­ De egyébként is, még ha üdvözöltem volna is azt a szennyes demokráciát, amelyet 1919 január­jában, a terror legnagyobb idejében, amikor talán egyedül nekem volt bátorságom erre, akkor is azt mondom, hogy hamarabb kigyógyultam ennek a de­mokráciának elismeréséből, mint egyik-másik deb­receni szónok abból az antiszemitizmusból, amelyet hirdetett és amelyből való kigyógyulásához sokkal hosszabb idő kellett. Azután a kormány gabonaárjavító tervéről be­szélt a miniszter. Azt mondják, megdrágítja a kor­mány a kenyeret. Én azonban bízom azokban a tényezőkben, amelyek hivatottak a búzát kenyérré feldolgozni, hogy ha jó volt nekik a mai kenyérár megszabása akkor, amikor 30 pengő volt a magyar búza ára és tartották ezt az árat akkor is, amikor 17 pengőért vesztegették a magyar gazda gabonáját, lesz bennük annyi lelki­ismeretesség, hogy a kenyér árát nem fogják emelni. (Lelkes éljenzés.) ■ r. -V ' · > Vass József’az igazi demokráciaról és a búzaár-javító tervezetről. Danilo montenegrói herceg Londonban. Komttácsikkal dem­onizálták a montenegrói dinasztiát. London, jun. 10. (A Pesti Hírlap tudósítójá­tól.) Danilo montenegrói herceg, Nikitának, az­ utolsó „montenegrói királynak legidősebb fia és trón­örököse feleségével, Milica, született Juta Mecklen­­burg-Strelitz hercegnővel Londonba érkezett. A mon­tenegrói politikai menekülteken kívül a londoni elő­kelő világban is eseményt jelent ez a látogatás. Da­nilo herceg házassági kapcsolatok révén szoros ro­konságban áll több európai dinasztiával és úgy ő, mint felesége egyénileg is nagy népszerűségnek örvend. Azok között, akik elsőnek biztosították hódola­tukról a volt montenegrói trónörököst, szerepel Paul Popovitch, Nikita volt olaszországi követe, aki hosszú idő óta Londonban él. Danilo herceg látogatásáról a Pesti Hírlap számára a következőkben volt szíves nyilatkozni: — Danilo herceg látogatásának politikai jelen­tősége nincs. Tisztán társadalmi funkció. A szeretetet és érdeklődést, amellyel mindenütt fogadják, egyéni kvalitásaival érdemelte ki. Danilo herceg rendkívüli intelligenciájú, nyugodt vérmérsékletű, hallgatag em­ber. Mindenhez ért és megértéssel tud mindent meg­ítélni. Az angol királyi családnak sűrű vendége. Az angol királyné nagynénje a feleségének. Danilo apósa I. i. Teck herceg volt, unokája Rhédey Claudia gróf­nőnek és ezen a réven Milica hercegnő ereiben is ke­ring magyar vér. Közismert tény, hogy Danilo saját személye révén is igen előkelő rokonsággal dicseked­hetik. Egyik nővére Victor Emanuel olasz király fele­sége, a másikat Péter szerb király vette el. Sándor király tehát nagybátyja Danilonak. Két másik nővé­rét Nikolaj Nikolajevics és Peter Nikolajevics orosz nagyhercegekkel házasította össze Nikita, az ötödik pedig Battenberg herceghez ment feleségül. Termé­szetes, hogy Danilo és felesége előtt örömmel állnak nyitva a legmagasabb körök. A spanyol király nem­sokára Londonba érkezik. Danilo herceg hozzá is meghívást kapott. — Ami önöket, magyarokat közelebbről érdekel­heti, az, hogy Danilo igen meleg szimpátiával viselte­tik Magyarország iránt. Magyarországi ismerőseiről ma is a legnagyobb szeretettel beszél. Elárulhatom azt is, hogy a háború alatt igen sok szemrehányást kapott, amiért magyar szimpátiáiból nem csinált titkot. — Nikita 1916-ban, amikor az osztrák-magyar hadsereg elfoglalta a Lovcsent, Franciaországba me­nekült. A franciák nem eresztették többet vissza. 1922 óta, amikor meghalt, mi montenegrói menekül­tek Danilét tekintjük Montenegró törvényes királyá­nak. A detronizálást, amelyet komitácsikkal hajtot­tak végre, természetesen nem ismerjük el. Danilé­nak nemcsak országát rabolták el, hanem minden vagyonát is. A jugoszláv kormány lefoglalta Nikita birtokait és minden személyes vagyontárgyát is el­kobozta. Ha ez nem bolsevizmus, nem tudom, mi az. Danilo barátai évek óta fáradoznak azon, hogy az el­kobzott vagyonért kártérítést fizettesenek, eddig azonban nem sok sikert értek el. F. N.

Next