Pesti Hírlap, 1930. július (52. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
4 PESTI HÍRLAP 1930. július 1., ledd. naanaBf—...............l’0'l|llll§1.......... Franciaország és a revízió. A magyarellenes propaganda lelkiismeretlen aknamunkája a francia tanulóifjúság körében. Mit taint Magyarországról egy francia történ ? Párizs, 1930. junius hó. Minden újságolvasó tudja Magyarországon, hogy a trianoni béke revíziójának ügye legrosszabbul Franciaországban áll, éppen abban az országban, mely hatalmi helyzeténél fogva döntő szerepet játszik az európai politikában. Lord Rothermere egyik kijelentésében már egy évvel ezelőtt utalt arra, hogy a revízió útja Franciaországon át vezet. Elképzelhetetlen, hogy a kontinens gazdaságilag, politikailag és katonailag legelső nagyhatalmának hozzájárulása nélkül akár a Népszövetség 19. cikkelye alkalmazásával, akár a szomszédos államokkal való megegyezés útján igazságtalanul elvett magyar területeknek ismét birtokba juthassunk. Elképzelhetetlenebb ez ma, mint valaha, mert a francia köztársaság az utóbbi évek során jelentősen megerősödött népének gazdasági vényei, a tehetségek és a politikai eszmék egészséges szelekcióját előmozdító közéleti berendezkedése, Németországgal szemben követett ügyes politikája stb. folytán. Alig néhány év múlt el a nagy frankesés óta s ma ez az ország megint abba a helyzetbe jutott, hogy — akárcsak a háború előtt — a világ bankára lehessen, amellett hogy iparát és kereskedelmét elsőrendűvé fejlesztette. De politikailag is célszerűbben szolgálta saját érdekeit, Poincaré és Tardieu hatalmi törekvéseit, az ország materiális erejének gyarapítására irányuló tevékenységét Briand hajlékonysága, népszövetségi és európai szellemet hirdető külpolitikája egészíti ki, a francia erőt az európai érdek tetszetős köpenyével díszítve fel. Hogy Briand Európa általános érdekeit francia szempontból fogja fel, az természetes. Briand nagyon jól tudja, hogy a magyar határok nem felelnek meg a nemzetiségi igazságnak, tudja, hogy Trianonban sebeket ütöttek Magyarország testén — miként ezt 1921-ben, a béke ratifikálásakor, a francia szenátusban kormányelnöki székből elismerte, —, de egyrészt nem hisz abban, hogy Közép-Európában a nemzetiségielv alapján igazságos határokat lehetne vonni, másrészt, mint minden francia politikus, a trianoni szerződés revíziójában veszélyes precedenst lát, melyet nyomon követne a versailles-i szerződés revíziója. Nekünk, mint a békés revízió híveinek, küzdenink kell ez ellen a történelmi tapasztalaton nem nyugvó föltevés ellen a franciák körében. Ámbár kevés kilátásunk van is arra, hogy egyik napról a másikra meggyőzzük a francia kormányköröket a revízió szükségességéről, a francia közvéleményben megáshatjuk a medret a revízió számára. , Ilyen fölvilágosító munkára megvan a lehetőség Franciaországban, aszabadságjogok hazájában, ahol politikai meggyőződése hirdetésére mindenkinek módot ad a törvény. A szabadságjogok utat nyitnak a mi igazunk tejesztésére is, érvényesülését pedig lehetővé teszi az, hogy közvetlen érdekellentét Franciaország és Magyarország között nincsen. A francia népet érzelmei, tradíciói az igazságtalanul üldözött, Ofi elnyomott oldalára vonzzák még akkor is, ha a kormány politikája egyelőre más irányban halad. Nagyon jól tudják ezt a kisantant államférfiai s azért mindent elkövetnek arra, hogy a valóság pyerdítésével ellenünk befolyásolják szövetségesük özvélenényét. Ez ist jelent meg a kisantant-propagandának legúj terméke, amely valóságos remekmű a magas méhen. Egy nyolcadik osztályos diákok (classe de Philosophie) és a nagyközönség részére íródott történelmi tankönyv második kötete ez, mely a jelenkor történetének 1848-tól napjainkig terjedő fejezetét ismerteti 697 oldalon. Szerzője Jacques Ancel történetíró, a College Chaptal, a Kereskedelmi Főiskola tanára, aki a Balkánról és a keleti kérdésről írott művével tette nevét ismertté. Egyetemi körökben jó hírnévnek örvend: szorgalmas, dolgos ember; előbb-utóbb bizonyára a Sorbonne-on lesz professzor. A kisantant-körökkel állandó jó kapcsolatot tart fenn: rendíthetetlenül hisz a románok latin származásában és a dunai szláv népek nagyrahivatottságában. Mindez meggyőződés dolga, de nem ellenkezik azzal, hogy történeti munkáját történetírói lelkiismeretességgel írja meg, különösen akkor, midőn az életpálya előtt álló francia ifjúságot akarja a legújabb idők eseményeivel megismertetni. . Csak néhány példát raglálunk ki munkájából. Az 511. oldalon a trianoni békéről szólva, azt írja, hogy a béke Magyarországot a magyarlakta területekre szorította s egy szóval sem említi, hogy 30 millió magyart szakított le az ország testéről. Majd megállapítja, hogy — mint a többieket a trianoni békeszerződést a népek önrendelkezési jogának megfelelően kötötték meg. Az 519. oldalon a Magyar Királyság politikai helyzetéről a következő képet adja: „A történeti Magyarországon a papság, a nemesség kisemmizik a nagy paraszt többséget.“ Ezek a magyarok, akik csak 8 millió magyar alföldi lakost kormányozhatnak, rá akarják tenni a kezüket 9 millió felszabadult szlávra és románra. Minden eszköz jó nekik a trianoni béke „revíziójának“ keresztülvitelére: fehér terror, rablás, kínzások, köztársaságpártiak meggyilkolása, numerus clausus, mely a zsidókat kizárja az egyetemekről, hamis pénzgyártás az antant és főleg Franciaország kompromittálására, titkos hadsereg létesítése, fegyverbehozatal, „baráti“ szerződés Olaszországgal. Jacques Ancelur jóvoltából a francia tanulóifjúság ezentúl így fogja megismerni a magyar problémát. Rablók, terroristák, gyilkosok, pénzhamisítók, hóhérok leszünk a diákság szemében; nem engedjük zsidó honfitársainkat az egyetemekre! Egyes elszigetelt jelenségeket általánosítva, utálat tárgyává akarja tenni a revíziós törekvést, egy halálra ítélt nemzet fellebbezését, az élethez való jog és az igazság alapján. Rosszindulatúan lényeget csinál abból, ami az utóbbi 11 év folyamán történetünkben mellékes kisérő jelenség, beteges tünet volt s mindezt a revíziós mozalom közös nevezőjére hozza! Ugyanakkor elnézően szemet huny a kisantant-államok jogtiprásai előtt. A XXXVII. fejezet címében „harciasnak“ találja a magyar rezsimet, de egy szóval sem említi, hogy a mi maroknyi katonaságunkkal szemben állig felfegyverzett hatalmas kisantant hadseregek állnak. A kisantant-államokat demokratikus jelzővel látja el, tekintet nélkül arra, hogy a diktatúra és a cenzúra jegyében nyomják-e el a népet. És a kisebbségek? Meg sem említi, hogy Romániában románokon kívül élnek más népek is, Csehszlovákiát pedig úgy tünteti fel, mint a kisebbségek eldorádóját. Ha meggondoljuk, hogy ez a tankönyv évekig fogja a francia ifjúságot félrevezetni, mert belőle fognak a középiskolai tanulmányaikat befejező vizsgára készülni, megmérhetjük azt a kárt, amit ezzel a magyarságnak okozhat. Újságiikkekkel az ilyen propaganda ellen küzdeni nem lehet: ezen a téren egyetemeinkre vár az a hivatás, hogy a francia tudományos körökben az ellenséges befolyást ellensúlyozzák. Komoly eredményeket érhetnek el, ha meglévő kapcsolataikat ápolják és újabbat szereznek. Egy bizonyos: ilyen jelenségek felett napirendre térni nem lehet. Nem lehet ezt azzal a szokásos megjegyzéssel elintézni, hogy mindez pénzkérdés. Az effajta propaganda nem pénzén múlik Csak vizsgáljuk a kisantant egyetemeinek életét, nézzük meg, mily sűrán keresik fel őket külföldi és főképpen francia professzorok. Nemrég egy jónevű francia egyetemi tanár keresett föl azzal, hogy francia nyelvű előadásokat óhajtana tartani Magyarországon. Hivatalos megbízást kapott arra, hogy tetszés szerint valamelyik dunai állam egyetemén 5 hétig előadjon tantárgya köréből. Mivel ismeri és szereti a magyarokat, Magyarországra esett választása s megkért, hogy a szükséges meghívást eszközöljem ki számára. Közbenjárásom kedvezőtlen eredménnyel végződött, mert az illető fakultás elzárkózott az előt, hogy egy francia egyetemi tanárnak, Magyarország barátjának, előadások tartására engedélyt adjon. Pedig pénzkérdésről szó sem lehetett. Kinek a hibája lesz mármost, ha a szóbanforgó professzor kisantant-egyetemen fog előadni s az ottani szives fogadtatás hatása alatt inkább az ő ügyüket fogja gondjaiba venni mint a mienket? Ez a kis példa bizonyítja, hogy sokszor kevés jóakarattal is megnyerhetnénk magunknak olyanokat, akik a francia ifjúság szellemi irányítását látják el. Annál inkább el kellene követnünk mindent a francia egyetemi körök megnyerésére, mert ebben az országban a professzorok nemcsak a jövő generációjának képzésével, hanem politikai szerepükkel is komoly befolyást gyakorolnak. A „République des Professeurs“-ről egy szellemes francia író könyvet írt. Ezenkívül figyelembe kell vennünk azt is, hogy az egyetemi katedra ad irányítást az alantasabb tanügyi közegeknek is. A demokratikus országokban a közvélemény ereje a legfontosabb politikai tényező; a francia demokrácia szabad pályát enged minden szellemi és politikai irányzat érvényesülésének, amennyiben az szervezettségénél és életrevalóságánál fogva előre tud törni. A revíziós gondolat a nagy nehézségek ellenére is a siker reményében indulhat el hódító útjára Franciaországban, ha a tudományos köröket nem hanyagolja el és általános emberi, valamint korszerű politikai szempontokba kapcsolódik. Azt a p politikai szakadékot, melyet az Ancelek állnak Magyarország és Franciaország között, át lehet hidalni. A jövő és a jelen gondjai és törekvései számos kanácscsal fűzik össze a két országot, ezeket kell erősítenünk. A revízió ügye Franciaországban nem vesztett ügy, csak az egész vonalon nagyobb gondot kell rá fordítani. ________ Honthy Ferenc. n. jugoszláv fzliüayminiszter Bukarestben. Bukarest, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítóinak távirata.) Marinkovics jugoszláv külügyminiszter a kisantant konferenciájáról jövet vasárnap este 10 órakor Bukarestbe érkezett. Hétfőn délelőtt 11 órakor Mironescu román külügyminiszter kíséretében megjelent Maniu miniszterelnöknél, akivel egy órán át tanácskozott a két államot érdeklő kérdésekről. 12 órakor Marinkovic■sót Károly király fogadta kihallgatáson, amelyet reggeli követett. Este a külügyminisztériumban bankett és fogadóest volt tiszteletére. Kedden délelőtt Marinkovics a sajtónak fog nyilatkozni. A Lupta jelentése szerint Marinkovics audienciájának az lesz a következménye, hogy a román és jugoszláv király rövidesen találkozni fog egymással. A találkozás helyét még nem állapították meg. Zivatarok őrtornyában. Hogy készülnek az időjárás kötetei. — Léggömb 18.000 méter magasban. Sütött-e a nap 1920 április 12-én, délután 3 óra 7 perckor? Minekelőtte belépünk a Meteorológiai Intézetbe, a kapun szemünkbe ötlik egy kifüggesztett cédula: „Zivataros idő várható, jelentékeny hősüllyedéssel.“ Ez a szokott időjóslás, melyet az újságok közölnek. De itt a Kitaybel Pál utcában sokkal jelentősebbnek látszik és sokkal félelmetesebbnek. Az a nap, melyen látogatásunk történik, véletlenül szombat s így bizonyos fenyegetést tartalmaz a vasárnapi kirándulók számára, részt hirdet a porcellánnadrágoknak, fehércipőknek, könnyű blúzoknak és új szoknyáknak. Hivatalos zordságában mintegy az égiháború kitörésének plakátozása ez egy égi hadügyminisztérum falán, mely értésére adja az alattvalóknak, hogy az Ég és Föld között megszűnt a diplomáciai viszony, bármelyik pillanatban fölvonulhat az égi tüzérség, a szelek rohamcsapata, az ellenségeskedés pedig akármikor megkezdődhet. Künn a folyosón áll egy elavult, már múzeumba, lomtárba való viharmérő, melyet kegyeletből tartanak itten, hogy a múlt sok kísérletezésének, immár céltalanná vált elmésségének hódoljanak. A legtöbb műszer, mely ma is használatos, amol találmány, Monroe és Breies nevéhez fűződik. Ez itt a légnyomást mutatja. Amaz egy üvegkalitka, a szél másodpercnyi sebességét jelzi s amikor a fergeteg vágtat, ez a kis szélkakas itt benn nyugtalankodik. Emez a szerkezet, mely egy tolltartóhoz hasonlatos a szél irányáról tájékoztat bennünket. Mihelyt a fölöttünk lógó égben fölborul a rend, ezek a csupa élő, bakterkedő szerszámok lázassá válnak, idegeskednek és pontról-pontra tükrözik, mem történik ott künn. Mindegyikben a villamosság munkál. Tudós kalauzunk, Szalay László, az intézet egyik igazgatója, ezt mondja: — A villamosságban annak idején nem igen bizakodtak. 1874-ben megjelent egy könyv: Buch der Erfindungen. Itt azt olvassuk, hogy a villamossági, kísérletek teljesen hiábavalók (!), legokosabb abbahagyni őket (!). Akkor történt ez a kijelentés, amikor a Néván egy villamosmotorral kísérletezték... * Hogy jönnek létre azok az időjelentések, melyeket azidőjárás hadijelentéseinek tekinthetünk, afféle hőtereknek, melyek 100 százalékosan tartalmazzák az igazságot? Az egész országban (minden városban minden faluban) vannnak megfigyelők,akik a csapadékról, a hőmérsékletről pontos jelentéseket küldenek. (A háború előtt még több műkedvelő m működött, mint manapság.) Ezenkívül a világ minden meteorológiai intézete rendelkezik egy ráskió-leadóval,és felvevőivel s a nap egy meghatározott órájában-percében Morsejelekkel közli észleleteit az egész földgolyóval, így a világ meteorológiai intézetei állandó és közvetlen érintkezésben vannak egymással, kicserélik munkájuk eredményét. Csak ily módon lehet pontos jóslatokat készíteni. Minden második hónapban a külföldi intézetekkel együttesen kísérleti léggömböket eresztenek föl. Mi a Mátyásföldről. Ezeknek a léggömböknek átmérője 2 méter, alumínium-műszereket visznek magukkal a magasba, hőmérőket, légsúlymérőket stb. . ejtőernyőkkel vannak ellátva. A léggömbök közül egy 18.000 méter magasra jutott föl. (Ez volt a magassági rekord.) A hőmérő 68 fok hideget mutatott. * Kilencvenkét lépcsőn megyünk föl a toronyba. Van itt egy üveggömb, körülötte kék kartonpapír, melyre a nap percről-perce ráírja az útját, mintegy otthagyva a fényképét és rádiógrammját, mégpedig úgy, hogy a lencse gyújtópontja megfakítja, kiégeti a papírszalagot, amennyiben a nap süt s ha esik az eső, vagy borongós az idő, a szalag változatlanul kék marad. A szalagokat az intézet megőrzi, így tehát ha egy történetírónak pontos adatra van szüksége s azt óhajtja megtudni, hogy például 1920 április 12-én délután 3 óra 7 perckor esett-e eső, vagy sütött-e nap, egyszerűen az intézethez kell fordulni s ott teljesen megbízható, kétségbevonhatatlan választ kap. — Ennek — mondja kalauzunk — különösen a pörökben veszik hasznát. Soffőrök gyakran állítják, hogy a szerencsétlenség oka az volt, hogy a talaj csúszott, esett, az eső. Viszont a szalagról kiderül, hogy akkor javában sütött a nap. * A meteorológiával nálunk báró Eötvös minisztersége óta foglalkoznak tudományosan s az intézetet Konkoly Thege Miklós kezdte építtetni 1900-ban. Az időjóslás célja nemcsak tudományos, de elsősorban gazdasági. Nálunk azonban a gazdák még mindig kötve hisznek az időjóslásban. A „legöregebb emberek“ véleményét többre becsülik, holott a „legöregebb emberek“ —■ amint unosuntalan kiderül — majdnem mindig tévednek. Nem mérkőzhetnek a tudomány fegyverével.* Lenn felhő-fényképeket bámulunk meg. Csodálatos finom lepel-felhőket látunk, palást-felhőket, gomolyag-felhőket, sávos-felhőket s egy egészen ritka felhő-alakzatot is, egy emlős felhőt. A felhők — az ég költészete. A kertben csapadékmérők, esőmérők, kisugárzásmérők, melyeket este állítanak föl, hogy velük észleljék, milyen hőt árasztott a Nap a Földre Egy hőmérőt öt méter mélységből húznak ki a földből. Milyen rejtélyes ez az intézet. Bagolyvár, boszorkánykonyha, elvarázsolt kastély...