Pesti Hírlap, 1930. augusztus (52. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

A brünni legfelsőbb bíróság helybenhagyta Tuka elítélését Brünn, júl. 31. A brü­nni legfelsőbb törvény­szék háromnapi tárgyalás után ma hozta meg íté­letét dr. Tuka és Snacky bűnperében, akiket kato­nai titkok elárulása és a köztársaság elleni me­rénylet előkészítése miatt ítéltek el. A legfelsőbb bí­róság ítéletében dr. Tuka és Snacky semmisségi panaszait és felebbezését elvetette A legfelsőbb bí­róság utasította az elsőfokú bíróságot, hozzon dön­tést arról, hogy a vizsgálati fogságot mennyiben számítják be a büntetésbe. Dr. Nussbaum elnök ezután felolvasta az ítélet indokolását. A legfelsőbb bíróság ítélete értelmében tehát az elsőfokú bíró­ság ítélete marad érvényben. Az elsőfokú bíróság dr. Tukát 15 évi, Snackyt öt évi börtönre ítélte. Prága, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának táv­irata.) Az ítélet indokolásában a legfelsőbb törvény­szék mindenben magáévá tette a főügyész fejtegeté­seit. A védelemnek azt a kifogását, hogy nem bírói tanács, hanem esküdtszék lett volna illetékes, a leg­főbb bíróság elutasította. Ami Tuka katonai áru­lását illeti, a vádlott bűnössége bebizonyosodott. (?) A vitának az volt a célja, hogy­­au­tone­ista mozgalom tente alatt a Felvidék elszállítását és Magyarország­hoz való csatolását készítse elő. A legfelsőbb bíróság Snacky vallomása alapján is arra a meggyőződésre jutott, hogy Tuka feladatai mások voltak, mint amit a nyilvánosság előtt hangoztattak. Nem nyert ugyan bizonyítást, hogy Tuka szerkesztői és képviselői állá­sával visszaélt volna céljai érdekében, de terhelő reá nézve, hogy bűneit hosszú ideig titokban tartotta­­?) és az államra nézve veszedelmes időpontban követte el, olyankor ugyanis, amikor Magyarország revíziós akciót folytatott.* A pozsonyi ítélet elhangzása után elmondottuk véleményünket a cseh igazságszolgáltatásról, amely­ről a külföld tárgyilagos sajtóorgánumai sem nyilat­koztak valami hízelgő hangon. A brünni felső bíróság döntése nem lep meg minket, hiszen bebizonyított tény, hogy Tuka elítélése politikai szempontokból tör­tént. A legfelsőbb bíróság sem tudott természetesen pozitív adatokra támaszkodni, hanem feltevéseir­e építi jogi érveléseit. Ez nem lephet meg senkit sem, aki a pozsonyi per kulisszatitkait ismeri. Az érdeklő­dés azonban most feltétlenül a tót néppárt felé for­dul, amely Hlinka kardcsörtetése után visszavonult védelmi sáncai mögé. Most elhangzott az utolsó szó és bekövetkezett az időpont, amikor ennek a pártnak be kell váltania fenyegetéseit. Hlinka főtisztelendő azonban Pozsonyban kissé túlkiabálta önmagát és attól tartunk, hogy azóta megijedt a saját hangjától. A szerencsétlen Tuka pedig most ülhet még évekig, mert komolyan vette pártjának autonóm törekvéseit és vezére napóleoni gesztusait. ---- N­ ■■■III miuilliiu—W­ICTMWW——...... A román-jugoszláv mezőgazdasági konferencia. Bukarest, jul. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Szerdán este, a két delegáció Szinajába érkezése után mindjárt megkezdődött a román-jugo­­szláv mezőgazdasági konferencia. Madge­am ipari miniszter üdvözlő beszédében rámutatott az általá­nos európai mezőgazdasági válságra és annak Ro­mániában és Jugoszláviában mutatkozó különleges tüneteire. A genfi vámértekezlet nem hozta magával a várt megkönnyebbülést, csupán az együttműködés eszméje maradt ébren. A legtöbb kedvezmény klau­zuláját ma már nem lehet alkalmazni. A konferen­cia kénytelen lesz európai protekcionizmust követelni a mezőgazdasági termények számára, anélkül, hogy ezzel az európán kívüli államoknak kárt okozna, mert Európa saját szükségletének csak egyhatodát tudja fedezni. A román-jugoszláv együttműködés csupán kezdet, a végcél egész Európa gazdasági együttműködése. A jugoszlávok nevében Kum­anuch miniszter mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért és kife­jezést adott a konferencia eredményességébe vetett reményének, mert a konferencia maga mögött tud­hatja a kisantant erkölcsi erejét, továbbá a béke és fejlődés legbiztosabb eszközét, Franciaország barát­ságát. Kum­anudi beszéde után Madgearu az értekezle­tet megnyitottnak nyilvánította. Este mindkét dele­gációt Madgearu iinén látta vendégül. Csütörtökön délelőtt 10 órakor a konferencia azokat a jelentéseket vizsgálta meg, amelyeket a szak­értők­ éjjel és a kora reggeli órákban készítettek el. A napirenden a román-jugoszláv gazdasági együtt­működés hasznosságának kérdése szerepelt. Romá­nia és Jugoszlávia egy-egy képviselője részletesen elő­terjesztette erre vonatkozó jelentését. A délutáni ülé­sen folytatták a probléma megvitatását. Este a részt­vevők kirándulást tettek Brassóba. Kék lányok, még a folyamőröket is leszidalmazták a múltkor, amikor sokat alkalmatlankodtak nekik. A két rendőrtiszt gyorsan intézkedett. — Előkeríteni őket, akárhonnan. Felhozni! Nagyon gyanúsak ezek a lányok. Az orvos közbeszólt. — Férfikéz. Nincs az a lány, aki ilyen erővel tud döfni, alulról fölfelé. A nő mindig fölülről le­felé üt és úgy is próbál szúrni, akármint kicsi is. Ha csak nem hivatásos gyilkos, Dehát . . . • — Cinkostársuk lehetett. Mindenesetre ők készíthették elő az­ ügyet, hisz nincs más magya­rázat a lépcsősétáikra. Át kell kutatni a holmi­jaikat is! Valaki lemegy a tizenkettesbe, vezesse le, házmesternél Még két tisztviselő érkezett, aztán egy újság­író fényképezőgéppel. A lakás elöl elkergették a kiváncsiakat. A szőke úr a meggyilkolt Tauber jegyzeteiből megállapította, hogy legalább ezerhat­­száz pengője lehetett itthon, ez mind eltűnt. És egyszer csak kopogás, beszéd hallatszott be kívül­ről, megérkezett a két lány. Barnásszőke, seszimű­ hajuk két merev var­­kocsban lógott a hátukon. Majdnem egyformák voltak, sárgásbarna arcúak. Barna szemük ijedezve járt körül az utakon, a jobb karjukon teli fonott­kosár,­­­épen a vásárcsarnokban voltak együtt, amikor a detektív eléjök toppant. Észre sem vették Tauber urat a földön, csak álldogáltak és nézegették a kék egyenruhákat. A rendőrtiszt feléjök­intett. — Ni, lányok. Ismeritek ezt az embert itt, a földön? Mint két veréb, egyszerre dugták arrafelé a fe­jüket, a karjukon megrezzent a kosár. Bora sikol­­tott egy picit, Mari meg hátrakapta a vállát és ke­resztet vetett. — A Tauber úr. — mondta Mari. — Jézus­isten, mi lelte? — Megölték az éjjel. Kirabolták. Mialatt ti itt sétáltatok a lépcsőkön le­beg föl, négyszer a hat emeleten keresztül, aztán danoltatok. A két lány rémülten pislogott egymásra. Bora alig tudta kidadogni. — Nagyon kicsit énekeltünk, kérem szépen. — Szóval itt jártatok, mi? Aztán kivel? Vagy kikkel? Vigyázzatok. Igazat beszéljetek, mert különben ti is belekeveredtek. Percekbe telt, amíg a kétségbeesett lányokból ki lehetett venni valamit. Mari tért először magá­hoz, ő felelgetett nagy megilletődéssel. — Csak magunkban szoktunk mi a lépcsőkön járogatni, kérem. Nincs nekünk senkink, nem va­gyunk mi olyanok. Tegnap se volt. Dehát mi hegyi lányok vagyunk, kérem szépen. Hegyi emberek. — Miféle hegyi emberek? — Hát hogy onnan valók, a Kékes oldalából, egy­ faluból. Aztán féléve, hogy Pestre kerültünk. Még nem szokhatuk meg, hogy itt minden itt egye­nes, olyan lapos, mint a tenyerünk. Odahaza min­dennap átjártuk a Mócos hegyet, kell ez az ember talpának. Minidig bőgtem, amíg ide nem fogadtak ebbe a házba, aztán észre nem vettem a hátsó lép­csőt. Ez már elég rendes hely volt, kérem. Moso­gatás után elindultam fölfelé, aztán lesétáltam egy párszor. Megjött a kedvem. A szomszéd házból ideh­oztam a Borát is, vele sétálgattuk meg estén­­kint itt a Mócos hegyet, hacsak lépcsőkön is. De jobban esett az alvás utána! Pityergett. A rendőrtisztek összenézegettek. A szőke úr még egy kérdést tett. — Aztán Mari! Nézd csak! Miért nem mentél inkább a Gellérthegyre? Vagy az Istenhegyre, mi? Hiszen volt kimenőtök. Miért maradtatok a lép­csőkön? — Ugyan, kérem szépen. Kéthetenkint egy­szerre szól a kimenő, aztán az ember lába minden­napos láb. Megkívánja azt. Igaz, hogy danolgat­­tunk mátrai nótákat, de azt ugyan csak mi ketten hallottuk, ahogy fóliáztuk egymás kezét és jártuk a lépcsőt. Fölérkeztek a detektívek is és közölték, hogy a lányok holmija között semmi gyanúsat nem ta­láltak, tele van a ruhájuk mátrai gyógyfüvekkel. A szőke úr legyintett, elbocsátotta őket, a pincék felől pedig birkózás zaja, kiabálás hallatszott, hozták a gyilkost. A két palóc lány szepegve búcsúzott egymás­tól a kapuban. Bora egyre azt hajtogatta, most már elküldik őket a helyeikről a kutatás miatt. Maxi is busult, de egyszerre csak földerült a képe.­­ — Oda se neki, Bora. Meglátod, még jobban­­ megválasztom a következő helyem. Az a ház leg­­­­alább nyolcemeletes lesz, aztán fölengednek talán a padlásig Isi ’ PESTI HÍRLAP 1930. augusztus 1., péntek. A román kormányválság. Bukarest, jul. 31. Az Adeverul értesülése sze­rint Vajda belügyminiszter helyzete tarthatalanná vált a legutóbbi antiszemita zavargások következté­ben. A lap szerint valószínű, hogy a belügyminisz­teri tárca tekintetében rövidesen személyi változás következik be. Bukarest, júl. 31. Ellenzéki körökben az utóbbi napokban mind erősebben kommentálják azt a hírt, hogy rövidesen kormányválság lesz és koncentrációs kormány alakult meg a koronázási ünnepségek elő­­készítésére. Kormánykörökben erélyesen cáfolják a hírt. Neves kormánypárti politikusok kijelentése sze­rint kormányválságról egyelőre szó sem lehet. Kor­mánypárti körökben egyébként úgy tudják, hogy a koronázás szeptember 21-én történik meg Gyulafehér­váron, és hogy az idő rövidségére való tekintettel a kabinet vezető tagjai egyelőre nem utaznak el kül­földre. A Benes-Stribrny párbaj elölről kezdődik. Prága, júl. 31. A cseh közvéleményt hatalmas botrány foglalkoztatja, amely Stribrny képviselő és Benes külügyminiszter rendkívül éles polémiájából állt elő. Benes a választások alatt a Národní Pravda című hetilapban Stribrny ellen, aki pártjából kilépett és külön pártot alakított, huszonegy cikket közölte­­tett, amelyben Stribrnyt erkölcstelen üzelmekkel, csa­lással és hasonló deliktumokkal vádolta meg. Stribrny mégis bekerült a parlamentbe és pert indított, amely­nek hétfőn volt a főtárgyalása. Ralik, az időközben megszűnt Národní Pravda főszerkesztője kijelentette, hogy ha Stribrny a felje­lentést visszavonja, akkor kiadja a cikkek sugalma­­zóit. Stribrny ráállt az alkura, mire Bulik közölte, hogy a cikkeket Hajek, a külügyi sajtóosztály főnöke és Boucek ügyvéd, Masaryk elnök jogtanácsosa sugal­mazták és megjelenésüket megfizették. Stribrny most beperelte Hajeket és Bouceket és e perben Bulik, Be­nes egykori csatlósa lesz a koronatanú. Az eset rop­pant feltűnést kelt, mert nyilvánvaló, hogy Stribrny Hajeken öt­venes megbuktatására indított támadást A lapok nem foglalkoztak a dologgal, Stribrny, lapjai, az Express és a Polední List azonban ma nagy­­terjedelmű különkiadásokban leleplezik az eset és be­jelentik, hogy ezeket a külön kiadásokat az egész köz­­társaság területén százezres páldányszám­ban terjesz­tették el. Az ügybe Masaryk elnök is némileg bele van ke­verve, mert Pergler, aki Masaryk és Wilson között az ismeretséget közvetítette, a Benes—Stribrny párbaj­ban szintén Stribrnyhez csatlakozott. Stribrny már ötizben volt miniszter. Sandsham képviselőt az alsóház „tkot*gúttásna** ítélte. London, júl. 31. A mentelmi bizottság múlt éjjel tartott ülést MacDonald miniszterelnök elnöklete alatt. Sandham, a gyanúsított képviselő írásbeli nyi­latkozatot olvasott fel, amely szerint inkriminált be­szédével a munkáspárt erkölcsi színvonalát akarta megvédeni. Miután az ügy ennyire kiéleződött, a kö­vetkező vádakat emeli: 1. Bizonyos képviselőket ittas állapotban láttak a Házban; 2. bizonyos képviselők pénzt, kaptak a pénzkölcsönzők szövetségétől, az őket érdeklő törvényjavaslatra való szavazás ellenértékéül; 3. a Daily Mail négy ízben nyíltan vádolt bizonyos képviselőket, hogy a Ház hivatalos papirosának facsi­miléjén üzleti reklámokat írnak fizetség ellenében. A bizottság több tagja követelte Sandhamtől, hogy nevezze meg a korrupcióval gyanúsított képvi­selőket, Sandham azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak a bíróság előtt fog vallani. A bizottság javaslata szerint Sandham súlyos széksértést követett el, to­vábbá a Házat egészében súlyosan megrágalmazta s ezért megrovást érdemel. Az alsóházban az Attorney General ismertette az eljárást, kiemelve, hog­y Sandham nem nevezte meg a gyanúsítottakat és a határozatlan vádak folytán nem lehet bíróságot kiküldeni. Ajánlja a bizottság indít­ványának elfogadását. A speaker a javaslatot szava­zásra bocsátotta. A baloldali szocialisták pillanatnyi­lag haboztak, hogy felálljanak-e, mire a speaker a javaslatot elfogadottnak jelentette ki. Ezután Snow­den indítványozta, hogy a speaker Sandhamot szék­sértés miatt dorgálja meg. A javaslat körüli heves vita folyamán Maxton (szélső baloldal) az eljárást hajszának­ minősítette. Panaszkodott, hogy Sandham­­nak alig három órát adtak védelme előkészítésére és a tanuknak nem ígértek immunitást. Brown (szélső baloldali) előadta, hogy ő maga egy MacDonaldhoz írt levelében adatokat ajánlott fel a korrupciók bizo­nyítására, mire a miniszterelnök azt felelte, hogy ez­zel csak a Ház utasítására foglalkozhatnék. Sandham kijelentette, hogy nem árulhatja el in­formátorait, de nem fél a következményektől, mert nem bizonyították be, hogy valótlant mondott. Ha megrójja a Ház, akkor annak később következményei lesznek. Snowden óriási izgalom közepette szólította fel Sandhamet vádjainak előterjesztésére, majd pár pil­lanatig feszült várakozás közben csendben nézett far­kasszemet Sandhammel, aki Maxtonnal suttogni kez­dett. Végül Maxton kijelentette, hogy Snowden indít­ványának elfogadása megbocsáthatatlan hiba volna. A javaslatot 304 szavazattal 13 ellenében elfogadták. Miután kihirdették a hivatalos eredményt a széksértési ügyben, a speaker fejére téve háromszög­letes fekete kalapját, leült az elnöki székre s rövid, komoly hangu intőbeszédet tartott Sandham képvi­selőhöz., Sandham a beszédet helyén ülve, összefont karokkal némán hallgatta végig s csak égő arca és remegő ajka árult el belső felindultságot. A megro­vást Snowden javaslatára bevezették a Ház napló­jába. A szavazatok megoszlásáról a Press­ Association úgy értesült, hogy a megrovási indítvány ellen tizen­három szélsőszocialista szavazott, körülbelül hetven, jelenlevő munkáspárti és konzervatív képviselő tar­tózkodott a szavazástól. Ezek úgy vélték, hogy lett volna elegendő anyag, melynek alapján vizsgálatot lehetett volna elrendelni s ezért nem akartak sem a megrovás mellett, sem ellene állást foglalni. ( Afganisztánban teltes a felfordulás. London, jul. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Peshavarból jelentik. Nadir kán ki­rály a kabuli polgármestert a legutóbbi felkelésben való részessége miatt kivégeztette. Afganisztánban teljes a felfordulás. A miniszterelnök Mohamed Haszin, a király öccse. Pénzhiány miatt a hadse­reg megbízhatatlan.

Next