Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

BUDAPEST, 1930. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként, 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres A X 9 0061 - ■ 11 1 "■ ^ ^ * pt&k y* kV , PESTI Lll. ÉVFOLYAM, 198. (17.263) SI/ £ W H/1 KEDD, SZEPTEMBER 2. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Körriadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük Érdemes volt? A tiszta kék derült égben hiába szipor­kázott a nyárvégi nap ragyogása. Déli verő­fényben is barátságtalanul komor és kellemet­len nap volt ez a szeptember elseje. A város főbb útvonalai, amelyeket leeresztett boltre­dőnyök szegélyeztek, úgy nyüzsögtek, mint a megbolygatott hangyaboly. Ezer és ezer em­ber áramlott a Városliget felé. Utcakereszte­zéseknél rendőrosztagok, az úttesten rendőrö­ket, kakastollas csendőröket szállító teher­autók. Az első órában úgy látszott, az opti­mistáknak lesz igazuk és a tüntetőséta éppen olyan nyugodtan, zavaró incidens nélkül fo­lyik le, mint május elsején. Sajnos, a máso­dik óra már meghazudtolta az optimistákat. A nyugodt és vértelen tüntetés egyszerre több helyen véres és izgalmas zavargássá fajult. Ekkor már minden figyelmes szemlélő észrevehette, hogy tulajdonképen két egymás­sal vetélkedő és egymást keresztező akció fo­lyik a budapesti utcán. Az egyik a komoly, szervezett munkásság tervszerű sétája. A má­­sik a szándékos zavart keltők szemmel látható­­lag előre megrendezett tevékenysége. Meg­figyelte már az olvasó, amikor a tiszta vizű folyóba egyszerre beomlik egy megáradt, zaj­varos szennyes hegyipatak! Az átlátszó zöl vízben még sokáig nyomon­ lehet követni a ennyes sárga lé kanyargó futását. A föl­ve.­ a­dó szervezett munkásság nyugodt höm­­pöly­gésében így lehetett megkülönböztetni né­hány tucat kisebb-nagyobb csoport nyugtalan előretörését. Ezek a csoportok már nem a szakszervezeti vezetőknek engedelmeskedtek. - N­ in iii .•'«•V titokzatos vezér titokzatos paran­­c­sának. Dr volt előttünk, amit már vártunk, m­mit előre megjósoltunk, a zavarosban halászó alrojanista akció. Szemmel látható hősei éret- ]• '• kőcök, tizenhat-tizenhét éves sihede­r . '*kony si­­itó hangon abcugoltak, ha rendőrt láttak *s komoly munkásakciót, a m.ur ..anélküliért szomorú sorsát csúfolták hogy röhögve, egymást lökdösve orin­ózták a nap jelszavát: „Munkát és kenye­­zsebük Ide volt kővel és ólomdarab­­iz útjukat, amely az Iparcsarnoktól a­­mező-uri­ig, a millenniumi emléktől a ágó néven ismert városrészig szeszélyes farodókat mutatott, véges-végig betört ab­­ók, bevert és kirabolt kirakatok, megtáma­­villák, fölforgatott éttermek és kávéhá­­z, fölborított villamosok, összetört autók, ■tatlanul megvert emberek jelezték. Ezekkel sötét elemekkel szemben természetesen a kar­hatalom rögtön megfelelő eréllyel lépett föl, aminek a következménye a rendőrattakok hosszú sora és néhány revolvergolyó-váltás volt. Amikor a szervezett munkások tüntető­­sétájukat befejezve szétoszlottak, ez a csator­natöltelék is egyszerre eltűnt a főváros útvo­nalairól. Délután három óra tájban megnyu­godott az utca, csak az őrt ál­ló rendőrosztagok, a fölényes öntudattal tovább ügető lovas­­csendőrcsapatok emlékeztettek még arra, hogy mennyi izgalom sürítődött az elmúlt néhány órába. És most, amikor már túl vagyunk min­denen, kérjük a munkásság vezetőit, tegyék a kezüket a szívükre és mondják meg: érde­mes volt! Egy tüntető meghalt. Hét rendőr megsebesült. Közöttük nem egy súlyosabban. A mentők hetvenkilenc esetben nyújtottak első segélyt. Sok százezer pengő értéket megsem­misítettek. Budapest súlyos nehézségek között vívódó kereskedőinek a kényszerű szünnappal sokezer pengő kárt okoztak. Megérte! Mi hasznuk volt belőle? A mai nap kétségtelenül a munkásvezé­rek gyászos vereségének a napja volt. Tegnap még önérzetesen verték a mellüket, igy meg úgy, ők ny'gmum­’ ’ál­:, hogy urai tudnak ma­radni az utcának. Ígérik, nem lesz semmiféle rendzavarás, mert maguk a munkások csirá­jában fognak elfojtani minden ilyesfajta kí­sérletet. Nem vonjuk kétségbe, a komoly mun­kásokban meg is lett volna a jóakarat. Ők ma­guk fegyelmezetten viselkedtek és szívesen rákényszerítették volna másokra is a fegyel­met. A feladat azonban túlnőtt a munkásság jóakaratán, a vezérek hatalmán. A tüntetés főrendezőjét, Peyer Károly országgyűlési kép­viselőt a csőcselék lehurrogta. Ezt kiabálta fe­léje: „Verjétek agyon a munkásság árulóját!“ És csak a résen álló jóbarátok erélyes akciója mentette meg őt is az alapos veréstől. Két in­tézkedő városatya autóját a tömeg fölborí­totta, meggyújtotta, kettő közül az egyik, Kiár Vilmos súlyos koponyasebbel fekszik az egyik szanatóriumban. Az a feladat tehát, amelyet hebehurgya hetykeséggel vállaltak, a fejük fölé nőtt. Ők pedig elvesztették a talajt a lá­buk alól. A mai nap során így a szaporán osztogatott sebek között a legcsúnyább és leg­fájóbb sebet a vezetők presztízse kapta. Nem örülünk neki. Mert akármilyen kis vélemé­nyünk van is ezeknek az uraknak a komoly­ságáról, politikai érzékéről, úgy vélekedünk, hogy a legrosszabb és legtehetségtelenebb ve­zető is többet ér, mintha a tömegeket senki sem vezeti. A magyar munkásvezérek pedig bebizonyították, hogy a tömegek vezetésére képtelenek. Bűnük pedig annál nagyobb, mert mind­azt, ami történt, előre lehetett látni. Csak ők ne ismernék azt a kommunista taktikát, amely lesi az ilyen alkalmakat, hogy azután fölbo­rítsa a rendet és a legvadabb szélsőség felé terelje az ártatlan fogadkozásokkal megindí­tott munkásmozgalmat? Csak ők ne tudtak volna arról a kommunista készülődésről, ame­lyet elszórt röpcédulákból már mindenki más tudott? C.-al­ ők ne tudták volna, milyen ve­szedelmes játékot kezdtek: eldobták a fene­kék, ennek egy része a laktanyákban tartalékszolgá­latot teljesített. Kirendelték az egész rendőrtiszti kart és a detektívtestületet is. Az útvonalakon detektívek helyezkedtek el. Hatvanöt helyre vezényeltek ki rendőrosztagokat, rendőrtisztviselők parancsnokságá­val. Csendőrség is érkezett Budapestre, ezenkívül a budapesti helyőrség is készültségbe állott. A rendőri készenlét nagy részét a Váci­ útra és Újpestre osztották be, mert innen várták a leg­­nagyobb arányú munkásfelvonulást. Ezeken a terüle­teken a mellékutcákban húzódott meg a kivezényelt karhatalom és a rendőrség általában kerülte, hogy megjelenésével izgalmat keltsen. Tíz órakor még csendesek az útvonalak. A rend­őrök az utcai telefonfülkékből figyelik a járókelőket. Közben már elhelyezkedtek a főváros fontosabb pontjain a rendőri készültségek, így a Városliget két pontján, Óbudán, Csepelen, a Váci-úton, a Népliget­ben, továbbá a város belterületén a Nyugati pálya­udvar indulási oldalának udvarán, az Oktogon-té­ren, a Nemzeti Színház előtt, a Keleti pályaudvaron, a Délivasúti pályaudvaron és a közüzemeknél. A na­gyobb rendőri készültség e laktanyákban és külön­böző épületekben várja a kivonulási parancsot. A szocialisták vezetői a szakszer .­ez.et. tappert i Kartész­ utcai m­in­­ ig irányították a und­uk,ima és ide­­ r.A a je­lentéseket. Újpestről t­ájékor kezdett gyülekezni a Ganz- gyár munkáját .Mitizenegy órakor indult el Budapest felé A budapesti gépgyárakban szünetelt nagy­követ, a kő pedig ki tudja hol áll meg, ki tudja, kit hogyan talál meg! Tulajdonképen mindabból, ami ma tör­tént, sokkal nagyobb bajok is származhattak volna. Nem történt meg például az, ami a leg­veszedelmesebb és legsajnálatosabb dolog lett volna: a kommunisták nem tudták a szerve­zett szociáldemokrata fölvonulókat valami­lyen veszedelmes kalandba magukkal rántani. A munkásság komoly viselkedéssel mindenütt elkülönítette magát a zavart csináló gyerkeh­­adtól és csatornasöpredéktől, óvakodott tőle, hogy közös ügyet csináljon azokkal, akik rom­boltak, kővel dobáltak, raboltak és gyújtogat­tak. Viszont a zavargások még így is elég nagyarányúak voltak ahhoz, hogy sokkal ijesztőbb veszteséglistával záruljanak. Ha el lehetett kerülni a nagyobb katasztrófákat, ezt a rendőrség tagadhatatlanul mérsékelt és ta­pintatos föllépésének lehet tulajdonítani. Az izgalmas baj szomorú mérlegének az elkészí­tése közben tehát vigasztaljuk magunkat az­zal, hogy rosszabbul is eshetett volna. Ennek az elgondolásánál azonban ismét azok ellen fordul bennünk a keserűség, akik a mai keser­ves kenyérgondos időkben a munkanélküliség fájdalmas és gyújtóanyagokban gazdag kér­dését kivitték az utcára. Ismét csak azt kérdezzük tőlük: mit ér­tek el vele! Azt gondolják, most már köny­­nyebb és eredményesebb lesz a nehéz pro­bléma megoldása! Mi a munkanélküliség leg­fontosabb és egyetlen ellenszere! A munka­­alkalom. Magyarország mai viszonyai között mi az új munkaalkalmak teremtésének egyet­len lehetősége! A külföldi kölcsön. Azt gon­dolják a munkásvezérek, hogy a mai nap izgalmai után könnyebb lesz azoknak a dol­guk, akik új hitelforrásokat szeretnének meg­nyittatni az országnak? Mindenki tudja, hogy Súlyos zavargások a munkanélküliek tüntetésén. A rendőrök és tüntetők között több­ ízben összeütközésre került a sor. A Városligetben és az Andrássy-út vidékén rombolt és károkat okozott a tömeg. — Né­gy halottja és igen sok sebesültje van a több órán át tartó tüntetésnek. — A mentők hetvenkilenc esetben nyújtottak segítséget. Hét rendőr sebesült meg. — Kétszáz tüntetőt állítottak elő a rendőrségen. A szocialisták szerint kommunisták furakodtak soraikba és azok romboltak. A rendőrség egy esetben használta revolverét, egyébként karddal verte szét a romboló és tüntető tömegeket. Szeptember elsejének verőfényes reggelén Buda­pest lakossága nem sejtette, mire ébred. A kora reg­geli órákban az üzletek kinyitottak és munkába in­duló emberek siettek az utcán, csak úgy, mint más reggelen. A kiváncsi szemek még rendőröket sem láthattak az utcán, bár a főkapitányság Budapest és a környék területére vasárnap éjjel két órától teljes készenlétet rendelt el. A zsúfolt villamosok robogtak az utcán és a derűs napfényben hivatalaikba, munka­helyükre igyekvő lakosok jobbára bíztak abban, hogy a szeptember elsejére elhatározott munkáskivonulás is simán bonyolódik le tüntető séta alakjában, mint május elsején történt. Kevésbé remélték ezt azok, akik ismerték a munkásság felkészülését. A szociál­demokrata párt és a s­akszervezeti tanács ugyanis nagy tömeget mozdított meg, s ebből lehetett következtetni arra, hogy a m­un­kások közé fu­­rakodó felforgató elemek a tüntető sétát kizök­kentik tervezett alakjából. A rendőrfőkapitány hig­gadt, tapasztalt főtisztviselőkre bízta a veszélye­seknek ígérkező pontokon a rend fenntartását és a rendőrség tapintattal igyekezett az összeütközést el­kerülni. Mégis több esetben kellett közbelépni, sőt a tüntetés a Városligetben és környékén véres zavar­gássá fajult. A rendőri készenlét elhelyezkedése. A rendőrség vasárnap éjszaka két órától teljes készültséget tartott. Az egész őrszemélyzetet berendel­

Next