Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
BUDAPEST, 1930. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként, 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres A X 9 0061 - ■ 11 1 "■ ^ ^ * pt&k y* kV , PESTI Lll. ÉVFOLYAM, 198. (17.263) SI/ £ W H/1 KEDD, SZEPTEMBER 2. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Körriadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Érdemes volt? A tiszta kék derült égben hiába sziporkázott a nyárvégi nap ragyogása. Déli verőfényben is barátságtalanul komor és kellemetlen nap volt ez a szeptember elseje. A város főbb útvonalai, amelyeket leeresztett boltredőnyök szegélyeztek, úgy nyüzsögtek, mint a megbolygatott hangyaboly. Ezer és ezer ember áramlott a Városliget felé. Utcakeresztezéseknél rendőrosztagok, az úttesten rendőröket, kakastollas csendőröket szállító teherautók. Az első órában úgy látszott, az optimistáknak lesz igazuk és a tüntetőséta éppen olyan nyugodtan, zavaró incidens nélkül folyik le, mint május elsején. Sajnos, a második óra már meghazudtolta az optimistákat. A nyugodt és vértelen tüntetés egyszerre több helyen véres és izgalmas zavargássá fajult. Ekkor már minden figyelmes szemlélő észrevehette, hogy tulajdonképen két egymással vetélkedő és egymást keresztező akció folyik a budapesti utcán. Az egyik a komoly, szervezett munkásság tervszerű sétája. A másik a szándékos zavart keltők szemmel láthatólag előre megrendezett tevékenysége. Megfigyelte már az olvasó, amikor a tiszta vizű folyóba egyszerre beomlik egy megáradt, zajvaros szennyes hegyipatak! Az átlátszó zöl vízben még sokáig nyomon lehet követni a ennyes sárga lé kanyargó futását. A fölve. adó szervezett munkásság nyugodt hömpölygésében így lehetett megkülönböztetni néhány tucat kisebb-nagyobb csoport nyugtalan előretörését. Ezek a csoportok már nem a szakszervezeti vezetőknek engedelmeskedtek. - N in iii .•'«•V titokzatos vezér titokzatos parancsának. Dr volt előttünk, amit már vártunk, mmit előre megjósoltunk, a zavarosban halászó alrojanista akció. Szemmel látható hősei éret- ]• '• kőcök, tizenhat-tizenhét éves siheder . '*kony siitó hangon abcugoltak, ha rendőrt láttak *s komoly munkásakciót, a m.ur ..anélküliért szomorú sorsát csúfolták hogy röhögve, egymást lökdösve orinózták a nap jelszavát: „Munkát és kenyezsebük Ide volt kővel és ólomdarabiz útjukat, amely az Iparcsarnoktól amező-uriig, a millenniumi emléktől a ágó néven ismert városrészig szeszélyes farodókat mutatott, véges-végig betört abók, bevert és kirabolt kirakatok, megtámavillák, fölforgatott éttermek és kávéház, fölborított villamosok, összetört autók, ■tatlanul megvert emberek jelezték. Ezekkel sötét elemekkel szemben természetesen a karhatalom rögtön megfelelő eréllyel lépett föl, aminek a következménye a rendőrattakok hosszú sora és néhány revolvergolyó-váltás volt. Amikor a szervezett munkások tüntetősétájukat befejezve szétoszlottak, ez a csatornatöltelék is egyszerre eltűnt a főváros útvonalairól. Délután három óra tájban megnyugodott az utca, csak az őrt álló rendőrosztagok, a fölényes öntudattal tovább ügető lovascsendőrcsapatok emlékeztettek még arra, hogy mennyi izgalom sürítődött az elmúlt néhány órába. És most, amikor már túl vagyunk mindenen, kérjük a munkásság vezetőit, tegyék a kezüket a szívükre és mondják meg: érdemes volt! Egy tüntető meghalt. Hét rendőr megsebesült. Közöttük nem egy súlyosabban. A mentők hetvenkilenc esetben nyújtottak első segélyt. Sok százezer pengő értéket megsemmisítettek. Budapest súlyos nehézségek között vívódó kereskedőinek a kényszerű szünnappal sokezer pengő kárt okoztak. Megérte! Mi hasznuk volt belőle? A mai nap kétségtelenül a munkásvezérek gyászos vereségének a napja volt. Tegnap még önérzetesen verték a mellüket, igy meg úgy, ők ny'gmum’ ’ál:, hogy urai tudnak maradni az utcának. Ígérik, nem lesz semmiféle rendzavarás, mert maguk a munkások csirájában fognak elfojtani minden ilyesfajta kísérletet. Nem vonjuk kétségbe, a komoly munkásokban meg is lett volna a jóakarat. Ők maguk fegyelmezetten viselkedtek és szívesen rákényszerítették volna másokra is a fegyelmet. A feladat azonban túlnőtt a munkásság jóakaratán, a vezérek hatalmán. A tüntetés főrendezőjét, Peyer Károly országgyűlési képviselőt a csőcselék lehurrogta. Ezt kiabálta feléje: „Verjétek agyon a munkásság árulóját!“ És csak a résen álló jóbarátok erélyes akciója mentette meg őt is az alapos veréstől. Két intézkedő városatya autóját a tömeg fölborította, meggyújtotta, kettő közül az egyik, Kiár Vilmos súlyos koponyasebbel fekszik az egyik szanatóriumban. Az a feladat tehát, amelyet hebehurgya hetykeséggel vállaltak, a fejük fölé nőtt. Ők pedig elvesztették a talajt a lábuk alól. A mai nap során így a szaporán osztogatott sebek között a legcsúnyább és legfájóbb sebet a vezetők presztízse kapta. Nem örülünk neki. Mert akármilyen kis véleményünk van is ezeknek az uraknak a komolyságáról, politikai érzékéről, úgy vélekedünk, hogy a legrosszabb és legtehetségtelenebb vezető is többet ér, mintha a tömegeket senki sem vezeti. A magyar munkásvezérek pedig bebizonyították, hogy a tömegek vezetésére képtelenek. Bűnük pedig annál nagyobb, mert mindazt, ami történt, előre lehetett látni. Csak ők ne ismernék azt a kommunista taktikát, amely lesi az ilyen alkalmakat, hogy azután fölborítsa a rendet és a legvadabb szélsőség felé terelje az ártatlan fogadkozásokkal megindított munkásmozgalmat? Csak ők ne tudtak volna arról a kommunista készülődésről, amelyet elszórt röpcédulákból már mindenki más tudott? C.-al ők ne tudták volna, milyen veszedelmes játékot kezdtek: eldobták a fenekék, ennek egy része a laktanyákban tartalékszolgálatot teljesített. Kirendelték az egész rendőrtiszti kart és a detektívtestületet is. Az útvonalakon detektívek helyezkedtek el. Hatvanöt helyre vezényeltek ki rendőrosztagokat, rendőrtisztviselők parancsnokságával. Csendőrség is érkezett Budapestre, ezenkívül a budapesti helyőrség is készültségbe állott. A rendőri készenlét nagy részét a Váci útra és Újpestre osztották be, mert innen várták a legnagyobb arányú munkásfelvonulást. Ezeken a területeken a mellékutcákban húzódott meg a kivezényelt karhatalom és a rendőrség általában kerülte, hogy megjelenésével izgalmat keltsen. Tíz órakor még csendesek az útvonalak. A rendőrök az utcai telefonfülkékből figyelik a járókelőket. Közben már elhelyezkedtek a főváros fontosabb pontjain a rendőri készültségek, így a Városliget két pontján, Óbudán, Csepelen, a Váci-úton, a Népligetben, továbbá a város belterületén a Nyugati pályaudvar indulási oldalának udvarán, az Oktogon-téren, a Nemzeti Színház előtt, a Keleti pályaudvaron, a Délivasúti pályaudvaron és a közüzemeknél. A nagyobb rendőri készültség e laktanyákban és különböző épületekben várja a kivonulási parancsot. A szocialisták vezetői a szakszer .ez.et. tappert i Kartész utcai min ig irányították a unduk,ima és ide r.A a jelentéseket. Újpestről tájékor kezdett gyülekezni a Ganz- gyár munkáját .Mitizenegy órakor indult el Budapest felé A budapesti gépgyárakban szünetelt nagykövet, a kő pedig ki tudja hol áll meg, ki tudja, kit hogyan talál meg! Tulajdonképen mindabból, ami ma történt, sokkal nagyobb bajok is származhattak volna. Nem történt meg például az, ami a legveszedelmesebb és legsajnálatosabb dolog lett volna: a kommunisták nem tudták a szervezett szociáldemokrata fölvonulókat valamilyen veszedelmes kalandba magukkal rántani. A munkásság komoly viselkedéssel mindenütt elkülönítette magát a zavart csináló gyerkehadtól és csatornasöpredéktől, óvakodott tőle, hogy közös ügyet csináljon azokkal, akik romboltak, kővel dobáltak, raboltak és gyújtogattak. Viszont a zavargások még így is elég nagyarányúak voltak ahhoz, hogy sokkal ijesztőbb veszteséglistával záruljanak. Ha el lehetett kerülni a nagyobb katasztrófákat, ezt a rendőrség tagadhatatlanul mérsékelt és tapintatos föllépésének lehet tulajdonítani. Az izgalmas baj szomorú mérlegének az elkészítése közben tehát vigasztaljuk magunkat azzal, hogy rosszabbul is eshetett volna. Ennek az elgondolásánál azonban ismét azok ellen fordul bennünk a keserűség, akik a mai keserves kenyérgondos időkben a munkanélküliség fájdalmas és gyújtóanyagokban gazdag kérdését kivitték az utcára. Ismét csak azt kérdezzük tőlük: mit értek el vele! Azt gondolják, most már könynyebb és eredményesebb lesz a nehéz probléma megoldása! Mi a munkanélküliség legfontosabb és egyetlen ellenszere! A munkaalkalom. Magyarország mai viszonyai között mi az új munkaalkalmak teremtésének egyetlen lehetősége! A külföldi kölcsön. Azt gondolják a munkásvezérek, hogy a mai nap izgalmai után könnyebb lesz azoknak a dolguk, akik új hitelforrásokat szeretnének megnyittatni az országnak? Mindenki tudja, hogy Súlyos zavargások a munkanélküliek tüntetésén. A rendőrök és tüntetők között több ízben összeütközésre került a sor. A Városligetben és az Andrássy-út vidékén rombolt és károkat okozott a tömeg. — Négy halottja és igen sok sebesültje van a több órán át tartó tüntetésnek. — A mentők hetvenkilenc esetben nyújtottak segítséget. Hét rendőr sebesült meg. — Kétszáz tüntetőt állítottak elő a rendőrségen. A szocialisták szerint kommunisták furakodtak soraikba és azok romboltak. A rendőrség egy esetben használta revolverét, egyébként karddal verte szét a romboló és tüntető tömegeket. Szeptember elsejének verőfényes reggelén Budapest lakossága nem sejtette, mire ébred. A kora reggeli órákban az üzletek kinyitottak és munkába induló emberek siettek az utcán, csak úgy, mint más reggelen. A kiváncsi szemek még rendőröket sem láthattak az utcán, bár a főkapitányság Budapest és a környék területére vasárnap éjjel két órától teljes készenlétet rendelt el. A zsúfolt villamosok robogtak az utcán és a derűs napfényben hivatalaikba, munkahelyükre igyekvő lakosok jobbára bíztak abban, hogy a szeptember elsejére elhatározott munkáskivonulás is simán bonyolódik le tüntető séta alakjában, mint május elsején történt. Kevésbé remélték ezt azok, akik ismerték a munkásság felkészülését. A szociáldemokrata párt és a sakszervezeti tanács ugyanis nagy tömeget mozdított meg, s ebből lehetett következtetni arra, hogy a munkások közé furakodó felforgató elemek a tüntető sétát kizökkentik tervezett alakjából. A rendőrfőkapitány higgadt, tapasztalt főtisztviselőkre bízta a veszélyeseknek ígérkező pontokon a rend fenntartását és a rendőrség tapintattal igyekezett az összeütközést elkerülni. Mégis több esetben kellett közbelépni, sőt a tüntetés a Városligetben és környékén véres zavargássá fajult. A rendőri készenlét elhelyezkedése. A rendőrség vasárnap éjszaka két órától teljes készültséget tartott. Az egész őrszemélyzetet berendel